Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-05-13 / 19. szám
Ä kisállattenyésztés nem csupán az aprőállatok iránti érdeklődés, hanem az állatok életének, tulajdonságainak, az öröklődés szabályainak állandó tanulmányozása, örökös szórakoztató küzdelem egy rendszerint soha el nem érhető eszményképért. Az igazi kisállattenyésztö leginkább a festó- és a szobrászművészhez hasonlítható, ö is a formák, színek kialakításán fáradozik, anyagát azonban az élőszervezet képezi. A kisállattenyésztőket magányos embereknek tartják, mert szabad idejüket általában egyedül töltik, jószágaik körében. Valóságban a kisállattenyésztők szeretik a társaságot, a szervezeti életet. Itt beszélik meg a soha unalmassá nem váló tenyésztési kérdéseket, itt alakul ki a nemes verseny, a kisállattenyésztés elengedhetetlen tartozéka. Mindezek az adottságok igazi emberi tulajdonságokkal, emberszeretettel, segítőkészséggel, önzetlenséggel párosulva megtalálhatók a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének vrbovkai (varbói) helyi szervezetének tagságában is. Erről győzött meg bennünket az a délután, melyet a szervezet vezetőivel, pontosabban Bielik Péter, Pálfi József és Bielik Gyula társaságában töltöttünk. A helyi kisállattenyésztők tevékenysége az elmondottak ellenére nem vezethető vissza gazdag múltra. A szervezeti életet tavaly kezdték, az alakításnál mindössze 32-en voltak, jelenleg azonban óriási az érdeklődés. A helybelieken kívül Ide gravitálnak a szomszédos települések — Kiarov (Kér), valamint KovaCovce-Pefov (Petö-puszta) — kisállattenyésztői is. A tenyésztett haszonállatok közül leginkább a baromfi dominál, de szép számmal megtalálhatók azok a kisállattenyésztők is, akik a nyúl- illetve galambtenyésztéssel foglalkoznak. Szerintük a baromfi — a többi haszonállathoz viszonyítva — kevesebb takarmányból állít elő egy-egy kiló élősúlyt, tehát alkalmas arra, hogy gyorsan váljon élelmiszerré. Népszerűségét a munkakörülmények megváltozása is indokolttá teszi. Az a parasztember, aki a légi paraszti világban látástól vakulásig kaszált, kapált, aratott, zsákolt, a kenyeret, szalonnát és a zsíros húst kívánta. Ma viszont aki munkájának tekintélyes részét gépekkel végzi, távolról sem fáradozik annyit, mint a régebbiek, ezért más táplálékot kedvei: kalőriaszegényebbet, de fehérjében gazdagabbat. Ilyen élelmiszer a tojás és a baromfihús, elsősorban 'a csirkehús. A baromfitenyésztés kapcsán — elsősorban a, megfelelően támogatott szervezeteknél szerzett jó tapasztalatokból kiindulva — az ember könnyen hajlamos a derűlátásra. Szinte magától értetődőnek tekinti, hogy a háztáji tenyésztők szinte problémamentesen hozzájutnak a jól tojó tyúkok, a gyorsan növő pecsenyebaromfiak naposcsibéihez, a megfelelő takarmánykiegészítőkhöz és a szükséges táphoz. A varbői kísállattenyésztők problémái sajnos ennek pontosan az ellenkezőjét bizonyítják. Baromfiállományukat ugyanis fajkakasok hiányában nem tudják továbbfejleszteni. Hiába tehát az egészségügyileg is megfelelőnek minősített tyűkállomány. Gazdasági szempontból egyegy zökkenő, egészségtelen gyakorlati megnyilvánulás a gondok egész láncreakcióját kiválthatja. Sajnos, ezek a láncreakciók Varbón fennállnak. Törzsállomány hiányában a tojás nem hasznosíthatják keltetésre, az értékesítésre szánt tojás felvásárlása viszont akadozik. Naposcsibét a Zvolen melletti Očován szereztek be — darabonként 7 koronáért —, a tojást nem hasznosíthatják borsos áron. Megfelelő takarmánytápok és takarmánykiegészítők hiányában a gyenge szervezetű párnapos jószágok elhullanak. Segítségért a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének járási bizottságához személyesen, a kerületi bizottsághoz pedig írásban fordultak. Az ügy azonban még ottjártunkkor is nyitott kérdésként szerepelt. Remélhetőleg a varból kisállattenyésztők gondjaira még e sorok megjelenése előtt orvoslást találtak. Ennek ellenére a hiányosságokkal foglalkozni kell, főleg annak elkerülése érdekében, hogy a baromfitenyésztés fontosságát a kisállattenyésztőknek ne kelljen Kolumbushoz hasonlóan tyúktojással demonstrálni. Csiba Iászló Varbó lelkes kisállattenyésztői, a szervezet alapítótagjai: Balról jobbra Pálfi József (hnb-elnök), Bielik Péter és Bielik Gyula (hnb-titkár). Foto: —tt— A kisállatok tenyésztésének, ” nevelésének célja leggyakrabban kettős. A fő cél kétségtelenül az, hogy a kisállattartás hasznot hozó legyen. Nem hanyagolható el azonban az a tényező sem, hogy a kisállattenyésztők élvezetes elfoglaltságot és kellemes időtöltést találnak az állatokkal való foglalkozásban. Ezért különböző fáradalmakat is szivesen vállalnak. A kisállattartás elterjedtségét minden esetben a várható gazdasági haszon, az állatszeretet és a szükséges adott tények szabják meg. Viszonylag gyakoribb hiba, hogy a tenyésztők az állatok beszerzésekor vagy tartásuk közben megfeledkeznek az esetleges egészségi ártalmakról. Sok esetben szinte természetesnek tartják, hogy ilyen problémák tenyészetükben nem fordulnak elő, állatállományuk egészséges. Itt azonban meg kell jegyezni, bogy a termelés, s annak következményeként a jövedelmezőség jelentős mértékben éppen az állományok mindenkori egészségi állapotának a függvénye. Ugyanis a betegség nem nyilvánnl meg a mindig jól felismerhető külső tünetekben és az elhullásban. Az énetek többségében csupán az állatok fejlődése, sálygyarapodása, termelése tér el a kívánatostól. Ezért a kisállattenyésztőknek ismerniük kell mindazokat a környezeti, takarmányozási, tartástechnológiai és egyéb általános állategészségügyi vonatkozásó tényezőket, amelyek az általuk tartott állatfaj egészségi állapotát kedvezően vagy kedvezőtlenül befolyásolják. Arról a régi tapasztalatról és ténymegállapításról sem szabad megfeledkezni, bogy a haszonállatok termelése elsősorban a felnevelési körülményektől függ. Ugyanis csak a kifogástalanul és egészségesen felnevelt állatok képesek a megfelelő időben megkezdeni a termelést, csakis ilyen egyedektől várható megfelelő termelés mind menyiségi, mind minőségi szempontból. Csakis az ilyen állatoktól várhatunk teljes 6rtékü, jó. természetes ellenállóképességgel rendelkező utódokat. Az egészségi ártalmak több féle szempontból is okozhatnak kárt egy-egy állományban, tenyészetben. Abban az esetben, ba az állatok fejlődése hiányos vagy egyenletlen, ha a takarmányértékesítés nem megfelelő és ha a termelés átmenetileg vagy tartósan csökken, feltétlenül forduljunk szakértőhöz. U- gyanis ilyenkor az az általánosan elterjedt felfogásmód érvényesül, hogy minél korábban ismerjük fel a baj okát, annál kisebb veszteséggel tudjuk a kártételt megszüntetni, mérsékelni. Ugyancsak általános tapasztalat, hogy elhanyagolt esetekben, főleg a növendékállatok felnevelése során keletkezett hibát már nagyon nehéz helyrehozni. A rosszul tartott, a nem megfelelően takarmányo- JKrtt és az idült betegségben szenvedő fiatal állatokból sohasem válik a tenyésztési célnak megfelelő haszonállat. Nagyon fontos továbbá az is, hogy a kisállattenyésztő egy hirtelen elhullás esetén is állatorvoshoz forduljon. Erre elsősorban azért van szükség, mert minden szórványos elhullásnak is komolyabb oka lehet. Az elhullás eredetének megállapítása védekezési lehetőséget, illetve — amennyiben nem veszélyezteti az egész állományt — megnyugvást jelent a tenyésztő számára. A betegség okának gyors felismerése és a védekezési mődok azonnali alkalmazása ugyanis nagy mértékben megakadályozhatja az elhullásból keletkező veszteséget. A kisállattenyésztés eredményességének kockázata jelentős mértékben csökkenthető, ha nemcsak akkor számolunk a betegséggel, amikor már jelentkezett. Nem árt ugyanis az egészséges állomány tartása során is mindig gondolni a lehetséges ártalmakra, ezért tegyünk meg mindent megelőzésük és elhárításuk érdekében. Ez csakis úgy lehetséges, ha elsajátítjuk az alapvető állategészségügyi ismereteket. Forrásmunka alapján: —blm — Az egészségi állapot jelentősége / Előtérben a belterjes dinnyetermesztés vízigényes, mär régen a múlté. Ugyanis mind a kísérletek, mind a gyakorlat bebizonyította, bogy a kiegyenlített, nagy terméshozamok elérése csak belterjes termesztési mód alkalmazásra! lehetséges. Fúliaházban hajtatott sárgadinnye. Példaként említhetjük a Dunajský Klatov-i (dunatőkési) Állami Gazdaság kertészetét, ahol a legutóbbi hat év átlaga jóval meghaladta a görögdinynyénél az 50, a sárgadinnyénél pedig a 30 tonnás terméshoza-A Dunatőkési Állami Gazdaságban a sárgadinnye a legutóbbi hat év átlagában 30 tonna terméshozamot adott hektáronként. llazai dinnyetermelésünk ” már hosszú évek óta nem képes az igényeket kielégíteni. Jelenleg a felszabadulás utáni években megtermelt dinynyének alig egytizedét termeljük! A helyzet a fogyasztók szemszögéből nézve még azáltal is rosszabbodott, hogy a behozatala is egyre nagyobb gondot okoz, mert a környező országokban úgyszintén problómák vannak a nagyüzemi dinynyetermesztés körül. Ugyanakkor a dinnye iránti kereslet változatlanul nagy, a kereskedelem csak kis részét tudja az igényeknek kielégíteni. A helyzet minél előbbi javulására a legmegfelelőbb megoldás a hazai dinnyetermesztés növelése lehet. Ezt a célt szolgálta a közelmúltban történt intézkedés is, amely a dinnye felvásárlási árát szabűlyozla. Már a múlt évben olyan volt a dinnye felvásárlást ára (a görögdinnyénél 3, a sárgadinnyénél - pedig 4 korona kilónként), hogy a dinnye már jövedelmező kertészeti növénnyé lépett elő. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a dinnyetermesztés kevésbé munkaigényes, a görögdinnye 35, a sárgadinnye pedig 25 tonnás hektáronkénti terméshozammal már komoly jövedelmet biztosit a termelőnek. Ahhoz, hogy az igényeket nagyjából kielégíthessük, legalább ezer-ezerötszáz hektáron kellene Szlovákiában dinnyét termelni! A termőterület kiszélesítése és a jövedelmezőség fokozása mellett még a következő feladatokat kell megoldani: ф a lehetőségekhez mérten növelni kell a termésbiztonságot (fóliás termesztés, korai, bőtermő fajták termesztése): # növelni kell a terméshozamot (megfelelő tápanyag ellátás, az öntözési lehetőségek kihasználása); ф olyan termesztési módot kell alkalmazni, amely megoldható a nagyüzemi gazdálkodásban anélkül, hogy az az intenzitás rovására menne. A termésbiztonság egyik leg fontosabb előfeltétele a tér mesztés helyének a megválasz tása, az erre legmegfelelőbb termelési körzetekben, vagyis Szlovákia legmelegebb részein. Tapasztalatból tudjuk, hogy nálunk a dinnyetermesztés sikerét legnagyobb mértékben a meleg befolyásolja. Ezért is van döntő Jelentősége a dinnyetermesztésnél — még a melegebb körzetekben'Is — a fóliás talajtakarásnak. Ez nemcsak gyorsítja az érést és növeli a termésbiztonságot, de jelentős termésnövekedéssel is jár. Hazánkban nem sok a dinnye igényeinek megfelelő, melegfekvésű talaj. Ebből arra következtethetünk, hogy a megfelelő termesztési mód csakis a belterjes termesztés lehet. Ezért — mint minden más növénynél — a dinnyénél is biztosítani kell az optimális tápanyag- és vízellátást. Az az elmélet, hogy a dinnye nem tápanyag- és mot hektáronként! Meg keli még jegyezni, hogy az elmúlt hat évben volt szélsőségesen száraz és nedves, csapadékos év is, amikor egyes mezőgazdasági üzemekben — ahol nem elég Intenzíven foglalkoztak a dinnyetermesztéssel — gyengébb eredményeket értek el. Ez is bizonyítja, hogy a belterjes termesztési mőd döntő tényezője’ a sikeres és gazdaságos dinnyetermesztésnek. Nézzük meg közelebbről, mi is a tőkésiek sikerének a titka. Első és a legfontosabb szemcsakis fólla-takarásos módszerrel termesztik a dinnyét, bár kis területen — összehasonlítás céljából — ültetnek fólia nélkül is. A kertészet vezetője, Vincze Kálmán szerint a fólia takarás nélküli dinnyetermnsztés az eddigi tapasztalatok alapján náluk már számításba sem jöhet. Inkább előnyben részesítik az átlátszó fóliát a fekete fóliával szemben, mert tapasztalataik szerint különösen hűvös tavasz esetén jelentős terméstöbblet mutatkozott az átlátszó fólia javára. Bár az elgyomosodás néha problémát okozott, de a Treflan és a Ba-> lan növényvédőszerekkel végzett permetezés jő eredménnyel járt. A tőkési siker további titka a kiváló palántanevelés. Mindig kellően előkészített, edzett palántákat ültetnek, amelyek alig veszik észre a kiültetést. Meggyőződésünk, hogy éppen a palántanevelés az egyik alapja a sikeres dinnyetermesztésnek. U- gyanis a termelő már az ültetéskor döntő mértékben befolyásolhatja a termesztés kimenetelét. Ezt a tőkésiek teljes mértékben ki is használják. Ellentétben a múltbeli felfogással — amely szerint a dinynye szárazságtűrő növény — a' tőkési példa is igazolja, hogy a kellő időben alkalmazott öntözés eldöntheti a dinnyetermesztés sikerét. A legtöbb esetben két alapos öntözés elegendő a megfelelő terméshozam eléréséhez. Például amíg 1978- ban egyes mezőgazdasági üzemekben öntözés nélkül alig 20 tonna terméshozamot értek el a görögdinnyéből. Tőkésen öntözési feltételek közepette a terméshozam meghaladta a 80 tonnát hektáronkénti Intenzív termesztési viszonyok között alaposan fel kell készülni a növényvédelemre. Pontos védekezési eljárást előírni ugyan nem lehet, de fontos szabálynak elfogadható, hogy borús, csapadékos időjárás esetén gyakrabban, napos, száraz idő esetén pedig ritkábban ajánlatos a gombabetegségek ellen védekezni. Természetesen, öntözés után elengedhetetlenül szükséges a gombaölőszerekkel történő permetezés. A régi gyakorlattal szemben Tőkésen jelentősen növelték a növénysűrűséget. Míg a múltban a régi fajtáknál (Hevesi, Sándor Pál, Marsowszky stb.} 200X200 cm-es kötést alkalmaztak, addig jelenleg a görögdinnyénél — az újabb fajtáknál — 140 X120, a sárgadinnyénél pedig 140 X 80 cm-es kötést alkalmaznak, megfelelő víz- és tápanyagellátás, valamint növényvédelem mellett. Jelenlegi viszonyaink között elengedhetetlen a vadállomány elleni védekezés. Nálunk ezt ideiglenes drótkerítéssel oldjuk meg. Magyarországon például sikerrel alkalmazzák a villanypásztort is. E rövid cikk megírásának nem az volt a célja, hogy aprólékos termesztési átmutatót adjon. A dinnyetermesztési tapasztalatokról az állami gazdaság kertészetének vezetője bizonyára többet tudna mondani. Meggyőződésünk, hony a jövőben a tőkési példa nyomán egyre több mezőgazdasági üzemben áttérnek majd az intenzív dinnyetermesztésre, mert viszonyaink között csakis a nagyüzemi, belterjes termesztési mód'al elégíthetjük ki az egyre növekvő igényeket! Rákóczi Lajos, a solaryi Növénynemesítő Állomás kutatója ellátásra. Mivel az állami gaz- , daságban a követelményeknek j megfelelő az állatállomány-sfirű- j sfig, ennek következtében a , dinnye mindig istállótrágyázott , talajba kerül, megfelelő ipari , trágyákkal kiegészítve. Tőkésen pont, hogy az összes befolyásolható tényezőt teljes egészében a dinnyetermesztés sikerének a szolgálatába állítják. A legmegfelelőbb talaj kiválasztásán kívül ügyelnek a megfelelő talaj-előkészítésre és tápanyag-
