Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-05-06 / 18. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1878. n#W 6.Д | elmúlt harminc ér alatt ** mezőgazdaságunk rohamos fejlődésen ment keretztúL Gyökeresen megváltozott a termelés szerkezete, jelentős mértékben növekedett az anyagimfiszaki ellátás, s nagy előrehaladást tett a tudományos kutatómunka. Mindezek a tényezők lehetővé tették a nagyüzemi gazdálkodás meghonosítását. kedvező feltételeket teremtettek a nagy hektárhozamok és a nagy hasznosság elérésére. Az életszínvonal fokozása érdekében azonban a fejlődés ütemét gyorsítani kell, annál is inkább, mivel az elmúlt két esztendőben nem minden ágazatban sikerült a célul kitűzött feladatokat maradéktalanul teljesíteni. Ezért az idén, de a következő években is mindenkinek fokozott erőt kell kifejteni a CSKP XV. kongresszusán előirányzott feladatok megvalósítása érdekében, amelyek egyben a további fejlődést is mutatják. A kitűzött igényes feladatok — a további előrehaladás — csakis úgy válhatnak valóra, ha a mezőgazdasági üzemek teljes mértékben érvényesítik a belterjes termelés, a hatékonyabb gazdálkodás elveit, továbbá a termelőerők ésszerű kihasználására és az összes tartalékok kiaknázására törekednek. A mezőgazdasági termelés egyik legfontosabb feladata a gabonaprogram megvalósítása, amelynek végső célja az önellátás. Nem lényegtelen tehát az a kérdés, hogyan teljesítik a mezőgazdasági üzemekben e népgazdaságilag úgyszólván stratégiai jellegű feladatot? TÖBB BGZAT A Bratislava-vidéki Tomalovói (Féli) Efsz azoknak a gazdaságoknak egyike, ahol az elmúlt két esztendőben búzából nem érték el a kitűzött hektárhozamot. Tavaly például csak 45 mázsa átlagtermést értek el. Igaz, ehhez objektív okok is hozzájárultak. A túlnyomóan homokos és sok esetben kavicsos talajok nem nyújtanak kellő feltételt a kimagasló — a megfelelő adottságok mellett megkövetelt — hatvan mázsa hektárhozam elérésére. Oe mégis... Még a rosszabb adottságú területeken is a termés növelhető. Ezt Varga Tibor, a szövetkezet főagronómusának helyettese is alátámasztotta, amikor kijelentette, hogy kiváló agrotechnikával, megfelelő műtrágyázással és vegyszerezéssel lényegesen jobb eredmények is elérhetők. De vajon érvényesítették-e a gyakorlatban is a búzatermesztésnek e fontos alapelvét? A múlt évek sikertelensége ellenére ez idén negyvenkilenc mázsa búzát akarnak betakarítani hektáronként. Bár a csúcshozamtól messze vannak — mégis az adott körülmények között —, ez jelentős termésnövelést jelent, amely fokozott erőfeszítést követel. E cél érdekében tehát milyen intézkedéseket tettek? Még az őszi munkák során nagyobb figyelmet fordítottak a talajmfivelésre és a trágyázásra, amely a múlt évekhez viszonyítva lényegesen javult. Ehhez természetesen hozzájárul a jobb műtrágyaellátás is. A műit évek tapasztalataiból levont tanulságok nyomán a fajtaválaszték is kedvezőbb, űfeszel az adott körülmények között legjobban bevált fajtákat — mint például a Jubilejnát, Solarist, Szávát, BD—11-és és a Zlátná Dolinát — vetették. Az egész területen elvégezték a kétszeri nitrogénes fejtrágyázást, tavasszal pedig agrotechnikai határidőben a fogasolást és a hengerelést. . A búzaállományukban azonban nem csekély kárt okoztak a mazeipockok. Mivel a szövetkezet területén az ivóvíz szenynyeződésének megakadályozása miatt az egyes vegyszerek alkalmazása korlátozott, a pockok irtását öntözéssel próbálják majd megoldani, amely agyban az aránylag csapadék saegény téli és tavaszi időszak nedvességhiányát is pótolja. Továbbá, a múlthoz viszonyítva még hatékonyabban védekeznek a szártőbetegségek ellen. Amellett, hogy még javában folynak a tavaszi munkák, már most gondolnak és készülnek a betakarítás igényes időszakára. Az intézkedések elsősorban a veszteségek csökkentésére irányulnak. Véleményem szerint ez nagyon is célszerű. Hiszen a hektárhozam növelésének egyik lehetősége a veszteségek csökkentésében rejlik, s e téren még nem egy gazdaságban van helyrehozni való. A szövetkezet betakarító gépekkel jól el van látva. Nagyobb javításokat még a tél folyamán elvégezték. Köztudott, hogy a veszteségek aránya túlsúlyban — a kombájnok műszaki állapotán kívül — a kombájnosok lelkiismeretes munkáján, vagyis a gépek megfelelő beállításán és haladási sebességén is múlik. Ezért a kombájnosok, valamint a traktor- és gépkocsivezetők jutalomban részesülnek, a veszteségek minimálisra való csökkentése esetén. Emellett fokozott mértékben ellenőrzik majd a kombájnosok munkáját. Vitán felüli, az anyagi érdekeltség és a tüzetes ellenőrzés hatásos eszköz a munka minőségének javításánál. Azonban az intézkedések még hatásosabbá válnának a dolgozók közvetlen bevonásával, vagyis az aktivitásuk és kezdeményezőkészségük nagyobb arányú kibontakozásával jól megszervezett és irányított munkaverseny keretében. Elgondolkoztató tehát, vajon nem lenne e célszerű a traktorosok és kombájnosok között is megszervezni a szocialista versenyt. Hiszen az eddigi tapasztalatok bizonyítják, hogy bevált. NAGYOBB FIGYELMET A TAKARMÁNYOKNAK A gabonaprogram megvalósítása azonban nemcsak a gabonafélék hektárhozamának, a termelés hatékonyságának növelésén múlik. A statisztikai kimutatások szerint ugyanis a gabonatermés tetemes mennyisége takarmányozásra kerül. Tehát az önellátást célzó másik fontos követelmény a takarékos és ésszerű abraktakarmánygazdálkodás, amely elsősorban a tömegtakarmányok belterjes termesztésével és a tartósított takarmányok kiváló minőségével oldható meg. Ugyanakkor továbbra is fokozott figyelmet kell fordítani a szemes kukorica termesztésére, amely nélkülözhetetlen nyersanyaga az abraktakarmányoknak. Tehát ha a gabonaprogramról beszélünk, akkor a takarmányalap megteremtésének kérdéseivel is foglalkozni kell. Hogyan oldották meg ezt a kérdést a féli szövetkezetben? Varga elvtárs szerint a szövetkezetnek sikerült elérnie azt, hogy az utóbbi években abrak- és tömégtakarmányokból önellátók. Igaz, a takarmányokat jelentős területen, a szántónak mintegy harmincnyolc százalékán teremesztik. De ehhez mérten nagy állatállománnyal is rendelkeznek. Száz hektárnyi területre 73,5 szarvasmarha és 135 sertés jut. Ellenben a kellő takarmányalap megteremtését nenfesak a terület nagysága tette lehetővé, hanem elsősorban a belterjes termesztés, amelyet az összes takarmányoknál — a lucernánál, Merre tart Gömör juhtenyésztése (3) az Intenzív fűállománynál és a silókukoricánál — érvényesítettek. Röviden összefoglalva: a nagy hektárhozamokat a megfelelő agrotechnikának, trágyázásnak, vegyszerezésnek, növényápolásnak, de főleg az intenzív öntözésnek köszönhetik. A mennyiség mellett azonban a kiváló minőség elérésére is törekednék. Varga elvtárs megjegyezte, hogy az utóbbi két évben a szarvasmarhákat a legjobb minőségű szilázzsal etették. Véleménye szerint a jó minőségű takarmány létrehozásának alapvető feltétele az idejében és gyorsan végzett betakarítás, valamint a megfelelő tartósítási technológia. Annak ellenére, hogy a szövetkezet takarmányokból önellátó, még több javítani való is akad. Az abraktakarmány fogyasztása például még mindig aránytalanul nagy. A szemesekkel való takarékosság fokozása érdekében ez idén még több és jobb minőségi takarmányt akarnak termelni. A múlthoz viszonyulva javul a takarmánytermesztés szerkezete. A zöldtakarmányok választéka például az Akela repcefajta termesztésével bővül. Ezen túlmenően, a takarmányalap minőségi javítása érdekében rátérnek a — tápanyagok szempontjából igen értékes — hüvelyesek nagyob arányú termesztésére. Ez idén húsz hektáron már lóbabot vetettek. A termésből — az idén üzembe állított szárítóberendezéssel — értékes takarmánylisztet készítenek. A silózást pedig a féli részlegre összpontosítják, ahol két nagytérfogatú silógödröt építettek, ami lehetővé teszi a jobb munkaszervezést, de nem utolsó sorban hozzájárul a veszteségek csökkentéséhez is. Bár a szövetkezet egyelőre nem tartozik az élenjárók közé és a gabona, valamint a takarmányprogram sikeres meg- / valósításához még több probléma vár megoldásra. Mégis joggal állítható, hogy jelentős előrehaladást tettek. Az idei célkitűzések és intézkedések nyomán azonban még korai lenne levonni a következtetéseket. De a kisebb-nagyobb hiányosságok, nehézségek ellenére is a növénytermesztés további fejlesztéséhez a feltételek adottak. Klamarcsik Mária, mérnök Á járási pártkonferencia a juhtenyésztés számára is megszabta a teendőket. Az ágazatban szigorúan rá kell térni a gyors ütemű fejlesztésre. A természeti feltételek, a felhalmozott tapasztalatok, a fejlett technológiák lehetővé teszik, hogy rövid időn belül belterjesítsék a termelést. A jmi elgondolása szerint a juhtenyésztést az alábbiak szerint kell szakosítani: tenyészanya-nevelő farmok, tenyészkosnevelö és szolgáltató központok és termelő farmok (gyapjú, te], hús). A jelenlegi állománygyarapítással egyidőben fontos teendő a fajtafeljavítás. A legjobb anyajuhokat korszerű farmokon kell összpontosítani, ahol nagy tenyészértékű kosok igénybevételével kitűnő tenyészanyagot kell előállítani a termelő farmok számára. A tervek szerint a rožňavai járásban a cigája feljavítása kétirányú fajtakeresztezéssel történik. Corridale kosokkal és Romneymarsli kosokkal. A juhállomány gyors feljavítása érdekében apaállat-tenyésztő és szállító, valamint kiváló biológiai tenyészértékü kospkat szolgáltató farmok létesülnek. Itt a kosokat megfelelő tartásban részesítik, hogy a fedeztetést időszakban felhasználhassák. Tény, hogy a hagyományos juhtenyésztést rövid időn belül meg kell változtatni. A korszerű technikának erre a területre Is gyorsan be kell törnie. Jelenleg sok gazdaságban a célnak egyáltalán nem megfelelően tartják a juhokat. Az állománynak csupán harminc százalékát nyírják géppel. A takarmányozás és a kitrágyázás még mindig rengeteg emberi erőt igényel. A. fejlett technológiák általánosítása a belterjes juhhizlaldákban bizonyította, hogy a juhtenyésztésben nagyfokú gazdasági hatékonyságot lehet elérni. Ennek érdekében tervek és megoldási javaslatok állnak a gazdaságok rendelkezésére. Belterjes gépi fejőközponttal, állategészségüggyel, raktárakkal stb. ellátott törzstenyészetekről, farmokról van szó. Ilyen létesítmény, mint amilyen a goíaltovói szövetkezetben épült, további tíz készül. A juhok tehát nyáron kint tartózkodhatnak a legelőn, a fedeztetést júliusra és augusztus első felére, az elléseket pedig decembertől kezdve január 15-ig időzítik. A bárányokat az ellés utáni napon elválasztják s tejpétlőkkal táplálják, az anyákat pedig április végéig fejik. A téli istállózás rácsos padozatú szálláshelyeken történik. A takarmányokat a meglevő eszközökkel készítik elő és szállítják az állatok elé. Gépesített a trágyakihordás is. Egy ilyen — 5000-es létszámra méretezett — farmon jék a termelés kilátásai. Szintén korszerű technológiát alkalmaznak a tenyészbárány-nevelésnél is. A hizlalásra történő selejtezés után az állománynak kb. 53 százalékát gyapjútermelésre szakosított farmokon nevelik fel zárt rendszerben, az állomány 47 százalékát pedig szakosított tenyészetekben, ahol a technológia hasonlatos lesz a kosbáránynevelő és hizlaló telepekhez. Egy tenyészjerke-nevelésre beállított egység 15 ezer férőhellyel rendelkezik, vagyis huszonnyolcezres a termelési kapacitása. Az állományt egyfelől a jól menő egységek fölös szaporulata, másfelől a gyenge körülmények között gazdálkodó egységek teljes bárányszaporulata szolgáltatja. Az állatokat rácsos rendszerű, gépesített szálláshelyeken helyezik el: a takarmány előkészítését és szétosztását szállítószalagokkal oldják meg: a kitrágyázás gépesített. Ilyen körülmények között a jerkebárányok másfél év alátt elérik a 40—50 kiló súlyt és ivarérettek, befedeztethetők. A takarmányozás megfelelő előkészítésével kellőképpen, Időben fel kell készülni az új, eddig itt Ismeretlen fajták méltó fogadtatására. A nagyobb teljesítmény tehát nagyobb igényeket követel, s ha ezeket nem elégítik ki, eredmény sem várható. Ha egy magas fokon kitenyésztett állatfajtát netán le akarnának szoktatni az Igényességről, az a termelés leromlását eredményezné! A jmi termelésfejlesztési bizottsága által kidolgozott távlati fejlesztési terv, a szakszerű útmutatások nagyban előmozdíthatják a juhtenyésztés fejlődését, a termelés összpontosítását, valamint a juhtenyésztés mennyiségi és minőségi mutatóinak javulását. Illés Bertalan árcius 10-én a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás tejtermelésben élenjáró gazdaságainak a napi sajtóban közölt levele kihangsúlyozta, hogy „a hatodik ötéves tervidőszak harmadik évében döntő fontossággal bír a CSKP XV. kongreszszusán kitűzött feladatok teljesítése. Ez az év egyben népünk Februári Győzelmének 30. s a szövetkezetek I. kongresszusa 25. jubileumának az éve, ami arra kötelez minket, hogy közös igyekezettel még nagyob értékeket hozzunk létre társadalmunk további felvirágoztatása érdekében“. A szób.an forgó levél közlése óta eltelt némi idő, s így másutt is elgondolkozhattak a tejhasznosság fellendítésének a hogyanjáról. A tapasztalat azt mutatja, hogy a tejtermelés tekintetében bizonyos mértékben lemaradt nyugat-szlovákiai járásokban felfigyeltek a felhívásnak szánt levélre, és intézkedést tettek a korábbinál Jobb tejátlag elérése érdekében. Örvendetes, hogy az élenjárók kezdeményezésére a nyugat-szlovákiai kerület több járása reagált, tgy kerületi méretben idén tehenenként háromezerháromszáz literes tejátlaggal számolnak. Ezzel tulajdonképpen azt a célt követik, hogy a tejtermelésre kerületi méretben meghatározott tervfeladatot korábban teljesítsék, mint ahogyan a hatodik ötéves tervidőszak célkitűzései azt meghatározták. A Bratislava-vidéke járás kilenc mezőgazdasági üzeme szintén felsurakozott a dunaszerdahelyiek mögé. Ezekben a gazdaságokban az állományukban levő közel 7,5 ezer tehéntől nem kevesebb mint 3790 literes tejátlagot akarnak elérni, ami figyelemre méltó. Ezen belül például a áenkvicei szövetkezetben tehenenként 4810, a Chorvátsky Grob-iban 4400, a tomašoviban pedig 4000 literes tejállaggal számolnak. A járás kilenc élenjáró gazdaságában ebben az évben — az 1976. évihez viszonyítva — több mint 637 ezer liter tejtöbblétre számítanak. A KEZDEMÉNYEZÉS ELINDÍTÓINÁL Mivel a nemés kezdeményezés egyik értelmi szerzője a holicei Igei lei) szövetkezet volt, szükségesnek tartottam kissé elbeszélgetni a gazdaság vezetőivel, hogy ízelítőt kaphassanak a kiváló sikerek hogyanjáról. Az érdekelt legjobban, hogy a szövetkezetben milyen háttere van a tejtermelésnek. Mészáros József elvtárs. a szövetkezet elnöke a tájékoztatást azzal kezdte, hogy az 1963-as év meglehetősen bonyodalmas volt a gazdaság tehenészetében. A gellei szövetkezet akkoriban egyesült a budafalval, s az egyik tehénállomány brucellózissal, a másik pedig tbc-vel volt fertőzött. Ilyen körülmények közt kezdték el a szarvasmarha-tenyészet megtisztítását mindkét kóros betegségtől. így 1963- ban sikerült száműzniük a brucellózist, 1967-ben pedig a tbc-t. Akkoriban az egy tehénre jutó tejhasznosság nem volt több 2500 liternél. Ez jól érzékelteti, milyen mély pontról indultak el és milyen problémákkal kellett megküzdeniük. EGYRE FELjEBB Komoly sikernek könyvelték el azt, hogy 1967-ben már egyes farmokon betegségtől mentes állományt tarthattak, s az év végére benépesítették az összes farmot. Szórványosan persze még aztán is előfordultak a tuberkulin vizsgálatra érzékenyen reagáló egyedek, ezeket azonban kiselejtezték az állományból. Nem ritkán kiváló tejhasznú tehenekről volt szó, azonban a cél érdekében nem volt más választás, mint a kiselejtezés. A tenyésztők következetességének köszönhető, hogy 1967-ben már háromezer literre nőtt az egy tehénre jutó tejhasznosság, s 1972-ig az állomány ezen jé tulajdonságát rögzíthették. Így 3517 literre szökött fel a szlovák-tarka tehenek évi tejátlaga. Ezt akkoriban a szóban forgó fajta optimális képességének minősítették, ami megkövetelte, hogy újabb hasznosság-javító lehetőségekhez folyamodjanak. A járásra méretezett szarvasmarhatenyésztési program keretében 1973-ben megkezdték a szlovák-tarka tehenek holstein-friz apaállattal való keresztezését, s ennek eredményeként a következő évben megszülettek az Fi-es leszármazottak. Ezen üszőborjakkal már számoltak a tehénállomány felújításában. A keresztezésbe fokozatosan az egész tehénállományt bevonták és kialakították a felnevelt és befolyatott leszármazottak elsőborjas istállóját Is, ahol az első laktáclőban minden egyes keresztezettet leellenőrizhettek. Közülük válogatták ki a továbbtartásra alkalmas egyedeket. A RANGLÉTRA MAGAS FOKÁN A géllel szövetkezet tehenészete mindössze tizenhárom év alatt (1975- ig) jutott a ranglétra magas fokára! A felsőbb szervek a gazdaság tehénállományát szaporító tenyészetté nyilvánították. Ez lehetővé tette számukra bikanevelő tehenek tartását is, ami egy gazdaságban már nagy rangot jelent. A szövetkezetnek mostanában ötven bikanevelő tehene van. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezet jelentős szerephez jutott Szlovákia tehénállománya minőségi feljavításában, a társadalom célkitűzéseinek magasabb színvonalú valóraváltásában. A szövetkezetnek mindössze 1964 hektár földterülete van. Százhektáronként 28 tehenet tartanak, s egy tehén átlagéban tavaly 103 borját válaszoltak el. Az elmúlt két évben 252 literrel javították az egy tehénre jutó tejátlagot. Az elmúlt évben tehenenként 3954 liter tejet értek el, ebben az évben pedig négyezer literre számítanak. A gazdaság három tehene hétezer, tizenkét tehene hatezerötszáz, huszonhét tehene hatezer, negyvenhat tehene pedig ötezer literen felüli tejátlagot ér el. A többi pedig valamivel kisebb tejelékenységű. Ez azt jelenti,
