Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-05-06 / 18. szám

♦*« »j* t** »3* «j» »j» »jt «j* **♦ *j» *J» *Jt »J« ♦$* *j* *j* »j* *J* *J* »3» ♦*♦ »j» «3* «3* *j* »J« «J« *** *** **» *j> *** »i* »j« «3* *j« »j* *3* *t* ♦♦♦ *3 A ZÖI.DSÉGESKERTBEN. Május elején kiültetjük az előhajta­tott korai burgonyát. A meleg­ágyba, amelyből már begyűj­töttük a fejes salátát, kiültet­jük az előnevelt uborkákat. Egy melegágyi ablak alá két-három darabbal számolhatunk. Az ágyásokban bekapáljuk a ki­kelt gyökérzöldségféíéket és a hagymát, majd az előbbieket 5—7 cm-es tőtávolságra egyel­jük. A sárgarépát meg kell vé­deni a sárgarépalégy (Psíla ro­­sae) lárváinak kártételétől (já­ratokat fúrnak a gyökerekbe). Erre a célra a Fosfotion 0,15 százalékos oldata használható, de ügyeljünk a permetezés utá­ni 21 napos védelmi időszak betartására. Meleg vidéken már elvethet­jük (60 cm-es sor- és 40—50 cm-es lőtávolságra) az alapo­san előkészített talajba a cse­mege kukoricát. Az ágyasokba ugyancsak elvethetjük a saláta- és a berakó (eltevésij uborkát, mégpedig úgy, hogy egy hely­re néhány olyan mag kerüljön, amelyeket egy nappal koráb­ban meleg vízben áztattunk, majd két nedves ruha között duzzasztottunk. Kiegyeljük (15 cm-es tőtá­volságra) a céklát. A kitépett palántákat akár át is ültethet­jük. Ebben az időszakban azon­ban még vethetünk is céklát, ha eddig ezt elmulasztottuk. A komposztrakásba 2—3 cm mélyre és 80—110 cm-es tőtá­volságra elvetjük a tökmagva­kat. Ugyancsak elvethető a bokor" (30 cm-es sor- és 10 cm-es tő­távolságra) és я karós (40X80 cm-es kötésben) típusú bab. Mindkét esetben két magot te­gyünk -egy fészekbe, 3—5 cm mélyre.. A babnál is ajánlatos a magvakat langyos vízben duz­zasztani, mert ezáltal koráb­ban és biztonságosabban csí­ráznak. Az Ilyen magvakat azonban nedves talajba vessük. A hónap második felében ki­ültetjük a paradicsom- és pap­rikapalántákat. A paprikát az első valódb- levélig, a paradi­csomot kissé mélyebben pa­­lántázzuk. A magas (folytonos) növekedésű paradlcsompalántá­­kat a karók déli oldalára aján­latos ültetni, védve ezzel őket a széllel és hideggel szemben. Ha szárazság van, a vetemé­­nyeket gyakrabban kell öntöz­ni. Tíz-tizennégy naponként ajánlatos a zöldségféléket Cé­­rerittel (5—6 kilogramm áran­ként) fejtrágyázni, mert ez a termésképződésnél nélkülözhe­tetlen nyomelemeket is tartal­mazza. - Fejtrágyázhatunk a szu­perfoszfát, mészsalétrom és a káliumszulfát keverékével is. Kerüljük azonban a kálisóval történő trágyázást. A gyökér­és gumós növényeket, főleg a zellert erjesztett tyúk- vagy galambtrágyával is trágyázhat­juk, vízzel 1:10 arányban hí­gítva. Ezt a műveletet 10—14 naponként megismételhetjük. Ha nem rendelkezünk ilyen trágyával, a fejtrágyázást a Ce­rerit 2 százalékos oldatával is elvégezhetjük. Begyűjtjük a hónapos retket, a fejes salátát, a korai karalá­bét, a korai kelt, a karfiolt, a rebarbarát és a metélőhagy­mát. A rövid tenyészidejű hajta­tott zöldségfélék után a me­legágyakban kései zöldségfélé­ket termeszthetünk vagy elő­nevelhetjük a melegkedvelő fajták, így a dinnye, a tojás­gyümölcs, a paprika, az ubor­ka és a paradicsom palántáit. A hagymalégy (Phorbia anti­que) ellen kirepülés idején a Metation E 50 0,2 százalékos oldatával védekezhetünk, ügyel­ve azonban a 21 napos védelmi időszak betartására. A hónap végén első ízben a Dithane M 45 0,3 vagy a Perozin 0,4 szá­zalékos oldatával a hagyma peronoszpórája ellen is perme­tezhetünk. arra, hogy a szőlő zöld levél­­zetét és hajtásait ne érje per­­metanyag, mert leperzseli azo­kat. Azokban a házikertekben, amelyekben a sorok között köz­tesnövényeket is termesztünk, ez a módszer nem jöhet szá­mításba. Ott a gyomok ellen kézi sarabolással védekezhe­tünk. Ha már kellően kifejlődtek a hajtások és jól láthatók a fürt­képződmények, kezdjük meg a hajtásválogatást. A meddő, el­­sűrűsítő hajtások eltávolításá­val ugyanis a tőkék szebb, fej­lettebb fürtöket nevelnek. Gon­dos hajtásválogatással sok met­szési hiba is kijavítható. Kor­don- és lugasművelésű szőlő­ben, ha a karokon vagy a szál­vesszőkön túl sűrűn nőttek a hajtások, 10—20 cm távolságra ritkítsuk ki azokat. A tőke­nyakból előtörő vadhajtásokat és a törzsből fakadó hajtáso­gyűnk és jól rázzuk össze a borral, majd 3—4 napos állás után ellenőrizzük az eredményt. Amelyik minta a legkelleme­sebb Ízűnek bizonyult, aszerint kezeljük a hordókban levő bort. Ügyeljünk a pincék hőmérsék­letére, s ha szükséges, este és éjszaka szellőztessünk. Varga József Időszerű tennivalók A gyomnövények elleni véde­lem: Ha elszaporodtak a ta­rackfélék, a begyomosodott ré­szeket villával (nem ásóval!) felássuk, majd a tarackot gon­dosan kiszedjük. Az ilyen he­lyekre 10 cm-es sortávolságra borsót vessünk. A termés ugyan nem lesz nagy, de a borsó le­velei a talaj beárnyékolásával elpusztítják a tarackot. Köztu­dott, hogy a gyomnövények 15 százalékkal is képesek csök­kenteni a várható termést, ezért kertjeinkben és körülöt­tük hathatósan védekezzünk ellenük! Cvíőela Alexej A SZŐLŐBEN. Ne feledkez­zünk meg a talajmenti fagyok elleni védekezésről. A fagyos­szentek idején szinte évente rendszerint megismétlődnek a kisebb-nagyobb talajmenti fa­gyok. Ellenük füstöléssel vagy ködszerű öntözéssel, esetleg permetezéssel védekezhetünk — akkor, amikor a hőmérséklet nulla Celsius-fokra csökken. A másodszor fakadó fiatal tőkék mellé feltétlenül tegyünk karókat, még akkor is, ha kor­donművelésre telepítettünk. A karókhoz erősítve: ugyanis szép> egyenes törzseket nevelhetünk. Ha a talaj nagyon elgyomoso­dott, vegyszeres gyomirtást vé­gezhetünk. Erre a Gramoxone (1 decilitert 10 liter vízben fel­oldva) készítmény a legalkal­masabb. Ügyeljünk azonban kát is távolítsuk el, mert ezek csak feleslegesen vonják el a tápanyagokat. Jól elősegíti a tőkék fejlődé­sét, ha Wuxal, Mikramid vagy Vegaflór lombtrágya készítmé­nyeket használunk 0,4—0,5 szá­zalékos oldatban. Ezek a táp­anyagokon kívül még a növé­nyek számára fontos nyomele­meket is tartalmazzák. A lom­bozat ezek használatával meg­erősödik és jobban ellenáll a fertőzéseknek, s egyúttal meg­előzhetjük a tápanyagellátás zavaraira utáló hiánybetegsé­geket. Nagy előnyük, hogy a szokásos növényvédőszerek per­­metanyagába keverve is kijut­­tathatók. A szőlőorbánccal ve­szélyeztetett területeken és ott, ahol az előző évben erősebb lisztharmatfertőzést észleltünk, haladéktalanul meg kell kez­deni a védekezést. Orbánc el­len a Dithane M 45 0,3, a liszt­harmat ellen pedig a Thiovit és a Sulikol К 0,5 vagy a Ka­­rathane 0,15 százalékos oldatát használhatjuk. Ezek a készít­mények szőlőilonca ellen a Bi 58 ЕС vagy a Metation 50 sze­rekkel is kombinálhatók. Rendszeresen figyeljük a hő­mérsékletet és a lehullott csa­padékmennyiséget, s ennek megfelelően védekezzünk a pe­­ronoszpőra ellen, a Dithane M 45 0,25 vagy a Perozin 0,4 szá­zalékos oldatával. A pincében savas boraink savtompításának mértékét min­tákon állapíthatjuk meg. Ké­szítsünk literes üvegekben min­tákat, amelyekbe 0,5, 1, 1,5 és 2 gramm szénsavas meszet te-A VIRAGOSKERTBEN. Május a virágok hónapja, joggal ne­vezhető a virágoskert legszebb hónapjának. Gyakorlatilag az összes szobanövény teljes nö­vekedésben van, ezért érzéssel öntözünk és fejtrágyázunk. Ez utóbbit inkább gyakrabban, ki­sebb adagokban végezzük. A hónap második felében ne feledkezzünk meg azoknak a virágosládáknak és tálaknak a beültetéséről, amelyekkel a te­raszt, erkélyt vagy a virágos­­kertet szeretnénk ékesíteni. A virágosládákba leggyakrabban a muskátlit, a tölcsérkét, a fuksziát, a gumós begóniát, a zsályát, a rézvirágot, az őszi­rózsát és az alacsony egynyári virágokat ültethetjük. Ha már elmúlt a kései tava­szi fagyok veszélye, a virágos­kert jól trágyázott részeibe (ágyásokba) kiültethetjük a túlérzékeny, kényes egynyári virágokat, így az előnevelt georginát, a kannát, a gumós begóniát, a krizantémot, a kard­virágot stb. Májusban többféle évelő vi­rágot szaporíthatunk vegetatív úton. A lemetszett oldalhajtá­sokat hideg vagy langyos me­legágyba, üveggel vagy fóliá­val betakart virágcserépbe ül­tetjük. Gyökereztetésre a tőzeg és a homok keveréke a legal­kalmasabb. Az évelő virágokat azonban magról is szaporíthat­juk, így a csillagfürtöt, az őszi­rózsát, a csengetyükét, a szar­kalábat stb. A tavasszal kiültetett díszfá­kat fenyőlombbal, szalmával vagy jutaanyaggal árnyékoljuk, esetleg reggeli vagy esti öntö­zéssel a levelek felületét ned­vesen tartjuk. A többi díszfa alatt porhanyójuk a talajt és rendbe hozzuk az öntöző- vagy esővíz felfogására szolgáló fa­tányért. Alakítjuk és fiatalítjuk a ko­rán virágzó díszfák, így az aranyfa, gyöngyszem, diszcse­­resznye, azálea, orgona stb. ágait. Egyúttal alakítjuk és metsszük az élő sövényt és be­oltjuk a tűlevelűeket. A sziklakertekben eltávolít­juk a gyomnövényeket, levág­juk a növények elszáradt ré­szeit, száraz időjárás esetén pedig öntözünk. Begyűjtjük a korai fajták magvait. Ne feled­kezzünk meg a trágyázásról és az új sziklakerti növények ül­­téteséről sem. A gyep ápolására, gondozá­sára nagy figyelmet fordítsunk, j* *3* *з* »3« «3» *3* *3* <3* *3» «3* *з* «з* *з* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ **♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *«♦ «з* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *** ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ • >з» «з* *з» «з* «з* 4* *♦* *$• »J» «J» <{* ha azt akarjuk, hogy az szép zöld és sűrű legyen. Ügyeljünk a rendszeres kaszálásra, öntö­zésre és a fejtrágyázásra. Az első kaszálás után célszerű hengerezni. A rózsaféléket védjük a liszt­harmat (Benlate, Fundazol vagy Sulikol К készítményekkel) és a rőzsalevéltetö (Fosfotion 50, Plrimor növényvédőszerekkel f kártételétől. Ezzel a díszfákat is bepermetezhetjük, megvédve ezzel őket a gyakori kártevők­től. Kettmannová Katarína* mérnök A GYÜMÖLCSÖSBEN. Levágd juk a fiatal őszibarackfák feles­leges és terméketlen ágait A korai fajtáknál nagyarányú termésképződéskor selejtezést végzünk. A hónap végén a fia­tal sárgabarackfákon elvégez­zük a Sitt-féle metszést. Eles késsel az oldalhajtásokat 20 cm-re rövidítjük. A hónap végén beérnek a korai cseresznyefajták (például a Májusi korai). A gyűjtéshez előkészítjük a ketteslétrát, az ágak behúzására szolgáló kam­pókat és a kosarakat. A hónap végén ugyancsak beérnek a korai szamócafajták. A meddő fekete ribiszke hajtásairól be­gyűjtjük a fiatal leveleket, majd árnyékos helyen szárítjuk. Ha a kiültetett fák május kö­zepéig nem fakadnak ki, óva­tosan kiássuk a földből. A gyö­kereken friss metszést végzünk, 6 órán át langyos vízben áztat­juk, majd ismét kiültetjük őket. A szamócát a sárosodástól faforgáccsal vagy lekaszált fű­vel védjük. Ott, ahol túlságo­san elszaporodott a kerti mez­telen csiga, fahamu vagy szu­perfoszfát kiszórásával védeke­zünk. A korai cseresznyét elősze­retettel csipegeti a házi veréb, a fekete rigó és a seregély, ezért ijesztőkkel vagy hálókkal védekezünk ellenük. A virágzást követően beper­metezzük a gyümölcsfákat. Ez a művelet szükség szerint meg­ismételhető. Megtisztítjuk a be­oltott alanyok ágcsonkjait a meddő hajtásoktól. Üjra beolt­juk azokat az alanyokat,- ame­lyeken a hajtások nem nőttek vagy letöredeztek. A két valódi levél fejlődési stádiumban szét­ültetjük (pikírozzuk) a vadon termő gyümölcsfákat (alma, körte, őszibarack). A fácská­­kat kiszedjük a földből, meg­rövidítjük gyökereiket, majd a faiskolába ültetjük. A fiatal őszibarackfákat már az eredeti helyükre ültethet­jük, ahol később beoltjuk őkét. Az almástermésűeket virág­zás után Cererittel vagy NPK- műtrágyával fejtrágyázzuk.Tér' mésképződéskor ügyeljünk aa öntözésre. Krampl Štefan ♦3* «з* *з* *з* *** *** »3* *** *з* *** *** ♦ természeti viszonyok ja­­vulásával ugyan csök­ken a tenyésztők munkája, de ez korántsem szűnik meg. A meleg érkeztével különösen ál­lataink élősködői szaporodnak el, ezért az állatszállásokat rendszeresen takarítjuk és fer­tőtlenítjük, a falakat, ülőruda­­kat és az ülőkéket különböző rovarirtó szerekkel permetez­zük. Az élősködőket — a beteg­ségek közvetítőit — nemcsak irtani kell, hanem megelőzni az elszaporodásukat vagy a fel­bukkanásukat. A CSIBÉK KELTETÉSÉT a hónap végével befejezzük, mert a tojások biológiai értéke roha­mosan csökken. Később ugyanis már nincs meg az előfeltétel arra, hogy életerős csibéket keltessünk. Az állatszállások ablakait leszedjük és drótháló­val helyettesítjük. Az állatok­nak a takarmányt a szabadban, kifutóban adjuk. A füves kifu­tóban az etetőket háromnapon­ként más helyre helyezzük, mert ezáltal az etető környé­kén a fű nem vész ki. Állandó helyén az etető alá deszkapa­­dozatot készítünk. A már tollasodó csibéknek biztosítani kell a füves kifu­tót. Vizes fűre azonban sose engedjük őket. A csibék kifu­tójában nem tanácsos egyéb baromfit tartani. A csibék ürü­lékét figyelemmel kísérjük. A- mint véres ürüléket észlelünk, azonnal állatorvoshoz kell for­dulni, mert ez kokcidiózis-fer­­tőzöttségre ntal, ami a csirkék egyik veszélyes betegsége. A csibék öthetes korukig köny­­nyen megfertőződhetnek, mert szervezetük még nem képes elegendő ellenanyagot termel­ni. Az észlelt beteg egyedeket célszerű azonnal elkülöníteni, legjobb megsemmisíteni. A darált takarmányfélesége­ket nedvesítve etetjük, amit kö­rülbelül egy éráig hagyunk az állatok előtt. Ne feledkezzünk meg a homokfürdő, a friss ivó­víz, esetleg a friss vagy a sa­vanyú tej biztosításáról és a csibék lábgyűrűzéséről. Az ete­tőket úgy helyezzük el, hogy a verebek ne tndják megközelí­teni. A KACSÁKAT apróra vágott, kissé nedvesített darával meg­szórt zöldtakarmánnyal etetjük. A betoliasodott nüvendékállato­­kat akár egész napra a vízre engedhetjük. Itt ugyanis sok természetes táplálékot találnak. Szívesen fogyasztják a csigákat és a piócákat, valamint a kü­lönféle bogarakat. Ezzel egyút­tal hasznot is hajtanak. Arra azonban ügyeljünk, hogy éle­lemkeresés közben nehogy el­kóboroljanak. A LIBÁKAT egész nap a ki­adós legelőn tartjuk. Fő táplá­lékukat a jó minőségű fűfélék alkotják. Szemesekkel, ami le­het árpa vagy zab, elegendő reggel és este etetni. Ugyan­csak etethető forrázott dara vagy főtt burgonya. Amennyiben lehetőségünk van rá a FIATAL GALAMBOKAT a költő pároktól külön tartjuk. Biztosítjuk számukra a kiadós takarmányozást, a mozgási le­hetőségét és a napfényt. Az ivóvízbe kéthetenként — egy liter vfzbo négyet — Cholezol tablettát tegyüuk, így elejét ve­hetjük a különböző fertőzések­­nek. A galambházat példás tisztaságban tartjuk. Akadá­lyozzuk meg a galambok érint­kezését ürülékükkel. Ez ügy érhető el, ha az ülűdeszkák alá dróthálót helyezünk. A galam­bokat lehetőleg hetente egy­szer kézbevesszük, s ellenőriz­zük erőnlétüket, tollazatokat. A gyenge egyedeket kiselejtezzük. A röpgalambokat fokozatosan hozzászoktatjuk a kényszerre­püléshez, a távolságot fokoza­tosan meghosszabbítjuk. A pos­tagalambokat hetente egyszer kosárba szedjük és kisebb tá­volságról röptetjük őket. A tá­volságot hetente öt kilométer­re) növelhetjük. ugyanis korábban fakad a fű, s korábban hajtanak zsenge hajtásokat a fák és a bokrok, ami a kecskék legkedveltebb eledele. Az értékes fákban azonban kárt is tehetnek. Erre vigyázzunk. Póttakarmányként kevés abrakot, éjszakára pedig jő minőségű szénát adjunk. A fiatal gidákat is a legelőre en­gedjük, s figyeljük növekedésü­ket, fejlődésüket. Az EGZOTIKUS MADARAKAT már kihelyezhetjük a kerti röp­­dékbe, ahol figyelemmel Jdsér­­jük viselkedésüket. Amint haj­landóságot mutatnak a fészke­­lésre, biztosítani kell a fészek­bélelő anyagot. A papagájfélék agresszívekké válhatnak. Még a dróthálón keresztül is megse­Május a kisállattenyésztésben A költőtérben továbbra is fi­gyelemmel kísérjük a kelést és a fiókanevelést. Az eddig még nem tojott párokat kiselejtez­zük, esetleg átpárosítjuk. A köl­tőpárokat és a fiatal galambo­kat szakszerűen összeállított eledellel etetjük. A magfélesé­gek lehetőleg minél apróbbak legyenek, A gyűrűzött fiatal galambok számára töltsük ki a mellékelt törzslapot is. A KISNYULAKAT 8—10 hetes korukig anyjuk mellett hagy­juk. Az egészséges nyuszik tel­lek, szőrzetük fényes és tömött, szemük élénk. Etetéskor a ket­rec ajtajához tolakodnak. A fejlődésben, növekedésben le­maradt, gubbasztó fiókákat el­távolítjuk és megvonjuk tőlük a zöldtakarmányt. A beteg ál­latok eledele a széna és a zab (főleg a hántolt), s víz helyett inkább teát adunk nekik. A fia­tal nyulak leggyakoribb beteg­sége a kokcidiózis. A beteg állatokat nehéz kigyógyítani. Legbeváltabb gyógyszer a Sul­­fidamidin, amit az ivóvízben adagolunk. A kikezelt egyedek továbbtenyésztésre nem alkal­masak. A fertőzés leghatáso­sabb megelőzése a ketrec tisz­tántartásában rejlik. A kisnyu­­lak ugyanis leggyakrabban any­juk ürülékétől fertőződnek meg. Naponta kétszer vagy három­szor etetünk. Éjszakára mindig száraz szénát adjunk nyulaink­­nak. Reggel itatunk, majd a szemesek következnek, s csak ezután adagoljuk a fonnyasz­­tott zöldtakarmányt. A továbbtenyésztésre szánt egyedeket niég anyjuk mellett tetováltat juk. A szúnyogok meg­jelenésével növekszik a myxo­­matózis fertőzésének veszélye. Az állatorvosi szolgálatnál be­jelentjük az oltási igényt. Az elválasztott növendékeket és a tenyésznyulakat egyaránt beol­­tatjuk. A KECSKÉK számára már jó legelőt biztosít a természet. Kezdetben lehetőleg a déli fek­vésű legelőket használjuk, itt besíthetik a szomszédos röpde lakóját. Ha ilyesmit észlelünk, azonnal dupla dróthálót feszí­tünk a röpdék közé. Naponta különböző zöldet etetünk, mint például a gyermekláncfű, az útilapu, a saláta, a lucerna stb A megszokott mageleség mel­lett továbbra is adhatunk re­szelt főtt tojást és sárgarépát, de besorolható a pörkölt tojás­héj is. Figyelemmel kísérjük a párosodást, a tojásrakást és a kelést, de úgy, hogy ezzel a madarakat ne zavarjuk. A hónap végével befejezzük a KANÁRIMADARAK párosítá­sát. Elegendő a madarakat évente kétszer párosítani, mert a harmadik keltetés kihatással lehet a tojók egészségi állapo­tára, ami minden esetben a kö­vetkező év rovására megy. Mindemellett a későn kelő ma­darak elmaradnak a fejlődés­ben, s énekük is gyengébb lesz a kelleténél, versenyre egyál­talán nem alkalmasak. A fiatal kanárikat minél nagyobb röp­­kalitkában tartjuk. Biztosítani kell a mozgási lehetőséget és a napfényt. A hímeket tollazatuk és viselkedésük szerint ismer­jük fel. Tollazatuk mindig fé­nyesebb, mint a tojóké, s már az elválasztás utáni második héten énekelni kezdenek, ami ugyan még csak kezdetleges, de már felismerhető. A hímeket külön kalitkába helyezzük. Ez elé helyezzük el a legjobb éne­kesünket, megkezdve ezzel a madarak énekiskoláját. Amint a fiatalok hallják és látják a ta­nító éneklését, utánozzák azt. A keltetés és nevelés befe­jeztével a fiatal és öreg tojó­kat egy kalitkába helyezhetjük. Gyakran előfordul, hogy a fia­tal madarak csipkedik egymás tollát. Ez vitamin- és ásványi­­anyaghiányra utal. Például eredményes lebet a füstölt sza­lonna beakasztása, amit a ma­darak szívesen fogyasztanak, mindemellett elvonja figyelmü­ket a rossz szokásról. BALÁZS FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents