Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-05-06 / 18. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1978. május 8, Kiváló munkával ■ ■■ l11 11 ' I I # w и köszöntöttek a járási pártkonferenciát Á Komárnot (Komáromi) Állami 'Gazdaság e Járás legjobb mező­gazdasági vállalatainak egyike. Dolgozói az elmúlt esztendőben fel­hívással fordultak a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági dol­gozóihoz, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a lehető legsikeresebben teljesíthessék évi feladataikat. Az állami gazdaság dolgozói ebben Jó példával jártak elöl, hiszen több mint három­millió koronával szárnyalták túl évi tervfeladataikat. Aktivitásuk nem hagyott alább ebben az esztendőben sem, amit az is bizonyít, hogy a Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére kétmillió 803 ezer korona értékű szocialista felajánlást tettek. A járási pártkonferencia Előkészületeinek jegyében az elmúlt na­pokban értékelték az 1978-as év első negyedében elért eredménye­ket. Örömmel állapították meg, hogy a jól kibontakoztatott szocia­lista munkaverseny Ismét meghozta gyümölcsét, nagyon sikeresen indultak a hatodik ötéves terv Idei feladatainak teljesítésében. Az elért eredmények reálisan arra engednek következtetni, hogy az állami gazdaság dolgozói a Februári Győzelem 30. évfordulója tisz­teletére tett vállalásaikat is minden bizonnyal túl­teljesítik. A mezőgazdasági össztermelés mutató­ját például százöt százalékra teljesítették. Továb­bá túlszárnyalták a beadási kötelezettségeikből eredő tervmutatókat is. A beadási tervet vágó­marhákból 113, vágóbaromfiból 107, tejből 106, tojásból pedig 180 százalékra teljesítették. Az ésszerű intézkedések nyomán jó eredmények mutatkoznak a szemes takarmányokkal és a tüzelőanyaggal való takarékosságban. Az időben elvégzett tavaszi mezőgazdasági munkák első szakaszá­nak eredményei azt bizonyítják, hogy a gazdaság dolgozói minden igyekezetükkel az önellátás bebiztosításán, elérésén fáradoznak. Az elért eredmények azt bizonyítják, hogy a Komáromi Állami Gazda­ság dolgozói az üzemi pártbizottság és a pártszervezet irányítása alatt aktív munkával támogatják pártunk politikáját. A vállalat kom­munistái jelenleg tárgyalják, az állami gazdaság feltételeire bont­ják le a CSKP KB 11. plenáris ülésének határozatait a mezőgazda­­sági termelés hatékonyságának növelése érdekében. Ügy gondoljuk, hogy a Komáromi Állami Gazdaság dolgozói he­lyes ulat választottak а XV. pártkongresszus irányelveinek meg­valósításához. Idei első negyedévi eredményeikkel méltóképpen kö­szöntötték a járási pártszervezet legnagyobb eseményét, a járási pártkonferenciát. Kolozsi Ernő Az egységes földmnvesszövetkezet kettős feladata Manapság nagyon sok szó esik a koncentrációról, az összpontosításról. Erről hallunk a rádióban, ezt sugá­rozza a televízió, a konferenciákon és egyéb összejöveteleken az előadók is erről beszélnek. Ez a folyamat ész­lelhető az iparban és a kereskedelem­ben, de a mezőgazdaságban is egy­aránt. Felvetődik tehát a kérdés: mi­ért? Erre egészen egyszerű a válasz. Azért, mert a felette komoly és igé­nyes termelési tervek a mezőgazda­ságban is könnyebben teljesíthetők a nagy szövetkezetekben,’ ahol na­gyobb a földalap, több a munkaerő és a nagyobb teljesítményű gépeket célszerűbben, hatékonyabban lehet alkalmazni, felhasználni. Gustáv Husák elvtárs a CSKP Köz­ponti Bizottságának 11. plenáris ülé­sén tömören vázolta a fő feladato­kat, amelyek • a gabonatermelés továbbfejleszté­sében; • a tartalékok kihasználásában; 0 a termelékenység intenzitásának növelésében; 0 a hasznosság fokozásában; 0 a termelés önköltségének csök­kentésében és 0 az eredményesebb irányításban rejlenek. A fő feladatok teljesítését nagy mértékben Igyekszik elősegíteni az, hogy új Jutalmazási rendszert próbál­nak ki az efsz-ek ötven százalékában. A KB plenáris ülésén elhangzottak figyelmeztetnek arra is, hogy az össz­pontosítás elvégzésekor ne essünk gigantomániába, mert a túlméretezett szövetkezeteket nagyon nehezen és körülményesen lehet csak irányítani. Részletesebben ezekről a feladatokról az efsz-ek IX. kongresszusa tárgyal majd a jövő évben. Mindezeket a feladatokat a szövet­kezetekben a tagok, a dolgozók és a vezetők, a tisztségviselők igyekeznek a legjobban teljesíteni. A termelés biztosítása a szövetkezetek társadal­mi feladata, hogy így előállítsák mindazt a termékmennyiséget, amely­re a társadalomnak, a dolgozó nép­nek szüksége van. Ez a feladat el­sődleges, tehát a sorrendet nem lehet megváltoztatni. Ma már mindenki előtt világos, hogy ezeket a feladatokat, tehát a termelést lehetetlen az ember aktív hozzájárulása, munkája nélkül bizto­sítani. A szövetkezeti tag nélkülözhe­tetlen, mert eddig is minden értéknek a teremtője volt és az is maradt. Ebből következik, hogy ha jobban és többet akarunk termelni — már pedig akarunk, mert az életszínvonal emeléséhez többtermelés kell —, job­ban kell gondoskodni az emberekről, a tagokról a szövetkezetekben is. Ezt a tevékenységet is az efsz-ek bizto­sítják, mégpedig további társadalmi tevékenységük keretében, mint a Szö­vetkezeti Földművesek Szövetségének alapszervezete. Ezen a téren melyek a legfontosabb feladatok? 0 a politikai nevelés, hogy a tag­ság megértse és magáévá tegye a CSKP által kitűzött feladatokat, s ha megérti, teljesíti is ezeket, mert megtalálja bennük a társa­dalom szükségleteinek és a saját számításainak összhangját, ered­ményét; 0 a szakmai nevelés azt jelenti, hogy az embereket jobban fel kell készíteni a bonyolultabb feladatok teljesítésére, a nagyobb teljesítmé­nyű gépek és gépezetek kezelésé­re stb.; 0 a párt gazdaságpolitikájának is­mertetése, hatékony munkaverseny szervezése e cél eléréséhez, a szo­cialista brigádok irányítása; 0 nem utolsó sorban a szövetkezeti tagság szociális és kulturális fel­tételeinek biztosítása — az üdül­tetéstől, a fürdői gyógykezeléstől kezdve a napközi otthonok és sportlétesítmények közös létreho­zásáig. Nagyon röviden és tömören ez min­den egyes szövetkezet kettős felada­ta, amit a jogi előírások és rendsza­bályok foglalnak össze. A szövetkeze­tek minta-alapszabályzatának 79—89. cikkelye részletesebben tárgyalja eze­ket a feladatokat. Külön gondot for­dít a nő dolgozók munkafeltételeinek biztosítására és a tényleges egyenjo­gúság megteremtésére. A jövő nem­zedékre is gondol, mert a fiatal ta­gok munka- és életfeltételeinek bizto­sítására figyelmezteti és kötelezi a szövetkezet vezetőségét. Nem feledke­zik meg a nyugdíjas tagokról, sőt a tag hozzátartozójáról sem. Egy továb­bi előírás, az efsz kulturális és szo­ciális alapjának felhasználását rende­ző miniszteri hirdetmény szerint meg­felelő pénzeszközöket is rendelkezésre kell bocsátani (320,— Kés az alap­hozzájárulás, de lehet több, 730 Kés is, ha van miből fedezni.) Az alapok felhasználásának ellenőrzése a reví­ziós bizottság kizárólagos jogköre. Dr. MICHAL ĎURDIAK Kitáfltetettjeinknek szítból gratulálunk, Ezek a kitüntetések személyre szólóak ugyan, de velük egy-egy kollektíva erőfeszítését, tartósan eredmé­nyes munkáját Ismerte el pártunk és kormányunk. S ez így természetes is, hiszen a szocialista építés kü­lönböző területén kollektívák dolgoznak, amelyek közös erőfeszítése nélkülözhetetlen az egyéni sikerekhez is. Maguk a kitüntetettek is, amikor átvették az elismerést, azt hangoztatták, hogy munkatársaik nélkül kisebb lenne a siker, kevesebb az eredmény, s bennük nem egyszerűen a már elért eredmény elismerését te­kintik, hanem egyben bíztatást a jövőre nézve. Az élet már ilyen: évről évre mindenkitől többet és többet követel. Ami tegnap elégnek látszott, ma már kevésnek tűnik, s a jövő bizonyítja be, hogy már a jelen is bőven kívánnivalót hagy maga után. Az elért eredményeknek ebben a szüntelen történő meghaladásában tör előre, mind magasabb színvonalra a fejlődés, valósulnak meg szocialista célkitűzéseink. Középmagas, nyugodt természetű, csehdes beszédű asszony. Töprengő, önmagával is vitázó. Keveset alszik, kora reggeltől késő estig dolgozik, mert érzi feladatának fontosságát és felelősségének nagyságát, s szeretne mindent jól csinálni. A neve F u 1 a j­­tár Anna. A nagykaposi (Veiké Kapušany I egyesült szövetkezet dobó­­ruszkai (Ruska) gazdasági részlegé­nek sertésgondozója. Rászolgált a kitüntetésre — Hogy milyen asszony Fulajtár Anna? — kérdez vissza Tóbiás Zol­tán, a szövetkezet főállattenyésztője. — Csak azt tudom mondani, hogy kö­telességtudó. Becsületesen végzi mun­káját, neki nem kell parancs, utasí­tás, de még kérő szó sem. Különben személyesen is meggyőződhet mind­erről. Irány a dobóruszkai sertéstelep. Az istállóban találunk rá. A kölcsö­nös bemutatkozás után oldalra húzó­dunk egy kis beszélgetésre. — Községünkben 1937-ben alakult meg a szövetkezet. Akkor épült ez az istálló is, azóta nem sokat költöt­tek rá. tgy már sokszorosan meg­térült az építkezés költsége. — Mióta dolgozik a szövetkezet­ben? — A megalakulásától, ebben az is­tállóban pedig 1962 óta. Hát bizony, itt helyt kell állni, és ide jönni kell, ha esik az eső és fúj a szél, ha rek­­kenő a hőség, vagy ha hideg van. Va­sárnap és ünnepnapon egyaránt. Tes­sék csak végignézni ezeken az álla­tokon, egyik szebb, mint a másik, örül az ember lelke, ha látja őket. Szemünk láttára híznak: — Sok munka van velük? — Akad. Elkészíteni az eledelt, majd szétbordani az etetővályűkba. Ráadásul időben, pontosan, mert a jószág gyomra pontosabb műszer az óránál. Félórás késés és akkora a disznóvisítás, hogy megsüketül az ember. Fulajtár Anna sorra mutogatja a fekvő jószágokat. Minden kutricánál megállunk. Egészségesek, mint a makk. A tisztára sepert folyosó, a tiszta kifutó arról beszél, hogy a gon­dozója nagyon szereti munkáját, az állatokat. Annyira jámborok, nyugod­tak, hogy az idegent sem veszik észre. Pihenésről, keresetről, a családról érdeklődöm: — Naponta háromszor kell etetni. Reggel, délben és este. A reggeli ete­tés 3,30—7 óráig tart, a déli etetést egy óra alatt elvégezzük, az esti ete­tést fél hattól kezdjük, s nyolc óra is elmúlik, mire elkészülünk. Két lányom van, mind a ketten most fognak érettségizni. Marika Bra­­tislavában tanul, Katika Koíicén. Bi­zony, míg kicsinyek voltak, nagyon rossz volt, mert reggel rájuk kellett az ajtót zárni. A férjem a vasútra jár dolgozni, műszakba, ha teheti, be­segít. Higgye el, 350 hízó sok munkát ad. Ennyi állatról kell kettőnknek a kolleganőmmel gondoskodni. Hogy meddig birom? Nem tudom. Amikor összeházasodtunk, kellett a pénz. A férjemnél hatan voltak testvérek, ki kellett a testvéreket fizetni. Utána házépítésre kellett gyűjteni, mindig szükség volt a pénzre. Aki dolgozik, eredményeket is elér. A napi súlygya­rapodás 65—70 deka között mozog. Jó a fizetésem. A -salad is elégedett. Sokáig beszélgettünk még Fulajtár Annával. Nagyon örült, hogy a szö­vetkezet vezetősége és szocialista tár­sadalmunk részéről kiérdemelhette a megbecsülést, hiszen tavaly már meg­kapta a „Mezőgazdaság példás dolgo­zója“ rezort kitüntetést. Most május 1. alkalmából pedig a „Kiváló munká­ért“ állami kitüntetésben részesül. További munkájához sok sikert és jó egészséget kívánunk. (illés) „Bő termést a köz asztalára.. — Béres szülők gyermekeként szü­letett 1916-ban a Prievidza meliettl Solka községben. Apja, az illegálisan működő kommunista párt tagja, egészséges szellemben nevelte gyer­mekeit. Köztük Jánost is, aki a későb­biek folyamán mint napszámos keres­te kenyerét. Ezerkilencszáznegyvenöt­­ben belépett a pártba, s az ötvenes évek elején már mint öntudatos kom­munista vett részt a szocialista mező­gazdaság kiépítésében, fellendítésé­ben. Ott volt a Myjava környékbeli Priepastné, a Bratislava melletti Ro­vinka és még több más község szö­vetkezetének megalakításánál. Ezer­­kilencszázhatvankettőben átvette az adóságokkal küszködő, gyengén gaz­dálkodó Podunajské Biskuplce-i (po­­zsonypüspöki) szövekezet vezetését, ahol a mai napig elnökként tevé­kenykedik. Ha egy telex-jelentésbe kellene „tö­möríteni“ JÁN KMEŤ szövetkezeti el­nök életét, a szövegezés a fent leír­tak szerint történhetne. Persze az ő életútja ettől a néhány száraz mon­dattól jóval értékesebb, sokatmon­dóbb. Mikor a pozsonypüspöki szövetke­zet néhány tagját afelől kérdeztem, milyen ember Is az elnök, a „jó szak­ember“, „becsületes“, „emberséges“ jelzők alkották feleleteik fö monda­nivalóját. S mikor számok, hiteles adatok birtokában módomban állt megállapítani azt a folyamatos, óriási fejlődést, ami a kezdeti években Is fennállt s napjainkig folytatódik, a szép eredmények „hogyanjára“ a fe­leletet Ján Kmefnél, az elnöknél ke­restem: — Annak Idején mi, akik részt vet­tünk a szövetkezetek születésénél és bölcsőjénél, jól megtanultuk: egy ember nem képes egymaga irányíta­ni minden munkafolyamatot, ebbe ko­rán belefárad, elveszti szakmai tájé­kozottságát, az irányítás nem lesz szervezett. Tehát megtanultuk szer­vezni a szervezést, amit szó szerint értek, ami szerintem egyik Összetevő­je volt annak, hogy szövetkezetünk jó csapatmunkával kedvező eredmé­nyeket ért el, s bő termést tudott le­tenni a köz asztalára. A lelkes párttag, az igaz kommu­nista szerény, öndicséretet mellőző szaval mögött évek hosszú során ki­fejtett aktív tevékenység rejtőzik. Ezt igazolja az a tizenegy magas kitünte­tés is, melyet pártos helytállásával, emberségével, jó munkájával érde­melt ki. Az ezerkilencszázharmincnyolc hek­táron gazdálkodó szövetkezet vezeté­sén kívül persze Ján Kmeť több más közéleti funkciót is betöltött, melye­ket felsorolni hosszadalmas lenne. Mint odaadó párt­aktivista, ott volt mindenhol, ahol tapasztalataira, tu­dására szükség volt, s a szocialista mezőgazdaság épí­tésének minden fá­zisában nagy mun­kát vállalt magáraj A gyors felsorolás után az olvasó­ban felvetődik a kérdés: és a magán­élet? Mit szól ehhez az időigényes te­vékenységhez a család, a feleség? Az elnök erről röviden így nyilatkozott: — Feleségem megértő asszony, munkámban mindig támogatott, segí­tett. Ennek az aktív támogatásnak a gyökere onnan ered, hogy ő is aktív párttag. Falunkban, Dunajská Luž­­nán, több klsebb-nagyobb funkciót tölt be. Persze közéleti tevékenysé­günk mellett, úgy mint más családok is, három gyereket felneveltünk, akik ma már hasznos tagjai társadalmunk­nak. A hosszas „körülírás“ helyett vége­zetül csupán ennyit: a legutóbb ka­pott „Kiváló munkáért“ állami kitün­tetéshez szívből gratulálunk, s továb­bi eredményekben gazdag tevékeny­séget kívánunk úgy a szövetkezet ve­zetése, a pártmunka, mint az élet más területén is. —kalita— Megérdemelt elismerés A Trebíšovi Élelmiszeripari Kombi­nát udvarán békés csend honol. Né­hány teherautóról üres és áruval tele ládákat raknak le, de különben ki­halt a környék. A „Példás dolgozók“ galériájában egy mosolygós arcú asz­­szony portréja vonja magára figyel­memet. Anna Petrovičová, a csokolá­dégyár példás dolgozója. О az, akit keresek. Anna Petrovičová eivtársnő az egyik liptói kisközségben született. A szigorúan zárt paraszti erkölcsök szorításában cseperedett fel. Elvégez­te az — akkori le­hetőség adta — őt osztályt, aztán élte a szegényparasztok nyomorúságos éle­tét. Négyen voltak testvérek. Édesap­ja postai kézbesí­tő, édesanyja cse­léd volt. Sokszor a szinte élvezhetetlen árpakenyérből sem volt elegendő. Alázatosan, úrtisztelő módon dolgo­zott a környékbeli uradalmakban. Egy sokgyermekes családból származó fiatalember vette feleségül. Dehát be­széljen 6 magáról. — Megboldogult férjemmel a Szlo­vák Nemzeti Felkelés idején ismer­kedtem meg, hozzánk hozták a sebe­sült partizánokat. Úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna. Az egyik alkalommal egy szovjet és egy fran­cia katonát súlyos sérüléssel hoztak hozzánk. Sok vért veszítettek. Vérre volt szükségük. Nem haboztam, akkor adtam először vért, azóta már ötven­kétezer. — A felszabadulás után a férjem katonatiszt lett, közvetlen résztvevő­je volt a dolgozók Februári Győzel­mének, majd itt, Treblšovban, kezd­tünk új életet. Sokat tanultam a fér­jemtől. .Gazdag élettapasztalatát igyekszik továbbadni a fiatalabbaknak. Immár 27 éve dolgozik az Élelmiszeripari Kombinátban. A csomagolórészleg harminctagú szocialista brigádjának a tagja. A brigád tagjait jönéhány fon­tos versenyvállalásra biztatta, annak jegyében, hogy sok kicsi sokra megy. A női brigád hallgatott Annuska nénire. Az eredmény: kétszer nyerték el a megtisztelő elmet. Az ő nevéhez fűződik az ingyenes véradás megszer­vezése. Ma a csokoládégyárban negy­venöt önkéntes véradót tartanak nyil< ván. Anna Petrovičová derekasan kiveszi részét a- közéleti munkából Is. Hosszú évek óta a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője. Derekasan tevékenykedik a Vöröskereszt szervezetében. Az üze­mi pártszervezet alelnöki funkcióját tölti be. Tagja az SZLKP járási bizott­sága elnökségének és a kerületi párt­bizottságnak, s még jönéhány funk­ciója van. A brigád tagjai elégedet­tek, s főleg arra büszkék, hogy a munkaközösségük összeforrt, a tagok kölcsönösen segítik egymást, s így a munkafeltételeik szüntelenül javul­nak. — Sokat köszönhetünk Annuska néninek — mondják egyszerre többen is. — Ha csak tud, segít az embere­ken. Már tizenöt éve mesterünk. Nem gőgös, mindenkit meghallgat, és igaz­ságos. Kemény, következtés helytállás jel­lemzi egész életét. Szinte azt gondol­ná az ember, hogy nem is képes ellá­­gyulásra. Három éve özvegy. A három gyermekét útnak eresztette, így egye­dül él. Amikor gratulálok neki a ki­tüntetéshez, nagyon elérzékenyül. Könnyezve mondja: — Nagyon boldog vagyok. Boldog lehet, mert azon kevesek közé tartozik, akik rendkívül példás helytállásukkal kiérdemelték a Szo­cialista munka hőse állami kitünte­tést. (ib)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents