Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-05-06 / 18. szám

1978. május 8. SZABAD FílLDMCVXS I és további értékes alkotómunkát kívánunk! Pártos elkötelezettséggel Nagy Öröm és megtiszteltetés, ha valakinek a legmagasabb szinten elis­merik több évtizedes gazdag társa­dalmi tevékenységét. Ilyen nagytoká társadalmi elismerésben részesült Tóth Dezső elvtárs, a Szabad Földműves szerkesztőségének munka­társa is, aki megérdemelten viseli majd a KIVÄLÖ MUNKÁÉRT állami kitüntetést. Hosszá, küzdelmes évek teltek el, míg idáig jutott a nemsokára SS. élet­évét ünneplő elvtársunk, kollégánk. Munkáscsalád sarja. Már gyerekfejjel tanítja meg a sors a munkaszeretet­re, a haladó gondolkodásra. Apja a pártszervezet egyik alapító tagja volt Vilkén, ő meg a munkássajtó (a Kas­sai Munkás, a Magyar Nap) önkéntes Szocialista társadalmunk szabad te­ret biztosít a becsületes dolgozók ér­vényesüléséhez. Nálunk az emberi megbecsülés legfontosabb mércéje a jól végzett munka, mert ez a forrása hazánk, népünk anyagi és szellemi gyarapodásának. A májusi ünnepségek alkalmából Olajos Rozália, a Komárnói Allamt Gazdaság állatgondozója A kiváló munkáért állami kitüntetésben része­sült. Az állami gazdaságban 1946. április elsejétől, tehát a megalakulástól kezdve dolgozik. Húsz éven keresztül a kertészeti és a dohánytermesztési csoport tagjaként tevékenykedett. 1966 óta az állat­­tenyésztésben dol­gozik, mint barom­figondozó. A társa­dalmi szervezetek­­- ben, így a Szlová­kiai Nőszövetség és a Csehszlovák Vöröskereszt alapszervezetében pél­dás tevékenységet fejt ki, s már tíz éve önkéntes véradó. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak 1948 óta tagja. A víg kedélyű állatgondozó él-hal a munkáért, szereti a közösséget, az állatokat és a virágokat. A munka­társak is szeretik őt, mert jól végzi munkáját, példát mutat a többieknek. Gaál Attila mérnök, a baromfitelep vezetője is pozitívan értékelte eddigi példás munkáját, magatartását. Mun­kahelyén nagyon jó kollektíva alakult ki. Már négy éve a „Nový Pavol“-l baromfitelepen egy öttagú kollektíva vezetője. Tisztában van felelősségtel­jes munkájával. Az eddigiek során gazdag tapasztalatokra tett szert, a­­mit kamatoztat is a mindennapos gyakorlatban. Aprólékoson ismeri az állatok tulajdonságait, igényeit. Ügyel az előírt követelmények szigorú be­tartására és pontosan vezeti az elsőd­leges nyilvántartást. Olajos Rozália eddigi munkasikerei­vel kapcsolatosan csak két adatot is­mertetnék: 1974-ben 116 ezer pecse­nyecsirkét nevelt fel, melyek átlagos élősúlya 1,3 kilő volt; 1976-ban 4200 tojónál a 9 hónapos tojáshozam átlag 142 darab volt, mindemellett még több mint 11 ezer tenyészjércét ne­velt fel, melyeknek 91,4 százalékát csoportosították át a tojóállományba. A becsületesen helytálló állatgon­dozónak további érdemdús-és példa­mutató munkájához sok sikert, erőt és egészséget kívánunk! (Bara) a pártba befurakodott, reakciói ele­mekkel, akiktől aztán megtisztul a pártszervezet. Rüvidebb-hosszabb tan­folyamokon vesz részt. A volt szepsl (Moldava nad Bodvou-i) járásba ke­rül, ahol a CSEMADOK járási titkára­ként mozdítja elő a kulturális élet kibontakoztatását. Rozsnyó a követke­ző állomás, majd a bratislavai kerü­letben tevékenykedik. Később a CSE­MADOK Központi Bizottsága népmű­velési, majd népművészeti osztályá­nak vezetője. Közben vasszorgalom­mal tanul: a pedagógiai gimnázium után elvégzi a féléves, majd egyéves pártiskolát, később a hároméves új­ságíró tanfolyamot. Ilyen szellemi felkészültség után kötelezi el magát az újságírással. Ti­zenhat év távlatából Ítélve elmond­hatjuk, Tóth elvtárs pártos elkötele­zettséggel, hivatástudattal végezte és végzi újságírói, publicisztikai tevé­kenységét. Nemcsak riportok, vezér­cikkek fémjelzik ez irányú munkás­ságát, több tucatnyi elbeszélésre, no­vellára, szatirikus írásra is futja al­kotóerejéből. Amellett, hogy a legter­mékenyebb újságíróink egyike, osz­tályvezetői tevékenysége során rend­szeresen törődött és törődik a pálya­kezdő Ifjú kollégákkal is, átsegítve őket a kezdés nehézségein, buktatóin. Munkaszeretete — amit az életben a boldogulás legfőbb alfa-omegájának tart —, a munkához való szocialista viszonya, elvtársi segítőkészsége pél­damutató. De tanulhatnak tőle éber­séget, leleményességet, helytállást, olthatatlan tudásszomj lakozik benne, kifinomult éleslátással és logikával társulva. Az embereknek az a jó típusa, aki a szó szoros értelmében lehetetlent nem ismer. Rengeteget olvas, politi­kailag is szüntelenül gyarapítja tudá­sát. Az SZLKP kerületi bizottságának lektora. Ezen kívül egyéb pártfelada­tát is következetesen, példásan telje­siti. A vállalat pártszervezetében több éven át vezetőségi tagként adta át gazdag tapasztalatait, s járult hozzá a különböző problémák megoldásá­hoz, a segítő szándékú bírálat fegy­verét is eredményesen forgatva. Tóth Dezső kollégánkat, a többnyi re vig kedélyű, termékeny újságírót kitüntetése alkalmából szívből, s sze­retettel köszönti szerkesztőségünk munkaközössége, s azt kfvánja: még sok éven át forgassa tollát a közös­ség, a társadalom javára, amihez friss lendületet, jó egészséget és sok sikert kíván a szerkesztőség. kolportőre terjesztője. Szakmatanulá­son töri a fejét, majd szándékát for­mába próbálja önteni: 18 éves korá­ban szegődik szabóinasnak. Előbb mezőgazdasági és erdei munkát vé­gez, segédmunkás és mindenes. Emel­lett erőteljesen sportol: birkózik, bokszol és a labdarúgás szerelmese. A felszabadulás után, 1948-ban ke­rül a kommunista pártba. Megütközik A becsületes munka A tagság érdeme is Szládecsek Béla az idén töltötte be 50. életévét. Az élet iskolájában edző­dött jő közösségi emberré, kommu­nista vezetővé. Volt kovács, épület­­lakatos, gépállomási dolgozó, majd a szövetkezetbe lépve, először gépjaví­tó. Bárhová szólítja a kötelesség, min­denütt emberül helytáll, mély fele­lősségérzetről is tanúbizonyságot téve. Valójában mégis a nagykéri (mila­­novceij szövetkezet formálja, neme­síti a leghatványozottabban. Lépten­­nyomon megnyilvánul a közös gazda­sághoz való helyes viszonya, elköte­lezettsége. Védelmezi a tagság érde­keit, közös vagyonát. így testálják rá az ellenőrző bizottság elnöki tisztét, amit közmegelégedésre tölt be. S e tisztsége gyakorlása közben kialakul tárgyilagos ítélőképessége, lgazság­­szeretete, a szövetkezet, a társada­lom iránti felelősségérzete. Jó szervező- és küzdőképessége is hamar megmutatkozik. Távlatokban gondolkodik. Politikai szemléletmód­ja félreérthetetlenül jelzi pártosságát. A szövetkezet elnökévé választják. A tagság bizalmával nem él vissza, jó vezetőnek bizonyul. Az emberpróbáló nehéz évek sem törik le munkaked­vét, lelkesedését. Szervezetileg, gaz­daságilag is megszilárdul a szövet­kezet. Sőt évek múltán az érsekújvári (Nové Zámky-i) járásban a legjobbak, az élenjáró szövetkezetek közé kerül. S fillérnyi adóssága sincs, amikor az egyesülésre sor kerül. Az 5630 hek­tárra terjedő, öt falu határát átfogó szövetkezet gondja, problémája is megsokasodik. Ám ettől sem retten meg Szládecsek eivtórs, amikor a ha­talmas gazdaság élére kerül. Az élenjáró mílanovcei szövetkezet­ben szerzett gazdag tapasztalatait nagyon jól hasznosítja. A közös gaz­daság problémáit mindenkor vezető társaira, valamint a tagság erejére támaszkodva igyekszik megoldani, a legtöbb segítséget ehhez a kommu­nistáktól várva. Ez a kommunista efsz-elnök jó emberismerő, emberbecsülő. De nem azonosul a dolgozók hibáival, felfedi azokat. Szívesen kikéri a tagok véle­ményét, s a jó elképzeléseket haszno­sítja vezetői gyakorlatában. Húsz éve tagja a munkásosztály él­csapatának, a kommunista pártnak, így hát természetes dolognak tartja a mezőgazdasági termelés szüntelen fejlesztését, a kongresszusi, illetve pártplénum-határozatokból eredő fel­adatok teljesítését, mind önmagára, mind a tagságra, a szövetkezetre nézve. Szívósan, következetesen harcol azért, hogy a közös gazdaság három fő termelő­egysége közti ho­zam-, illetve jöve­delem-különbségek mihamarabb ki­egyenlítődjenek ... Tudja, ehhez fej­lett ipari termelési, üzemszervezési és irányítást módszerek alkalmazása, a fejlett technika és tudomány ismere­teinek az eddiginél gyorsabb ütemű felhasználása elengedhetetlen. Fő cél: a Csehszlovák—Szovjet Barátság szövetkezet minél előbb élenjáró le­hessen, ne csak a járásban, hanem a kerületben is. A múlt év nyarán már nagyot léptek előre: a gabonater­mesztésben a nagyon előkelő II. he­lyet vívták kí. S emellett nemcsak szemesekből, hanem állati termékek­ből is példásan eleget tettek állam iránti kötelességeiknek. íme, így fonódik össze egyén és közösség. Szládecsek elvtárs — két lány és egy fiú apja — közösségi és társadalmi tevékenységét pártunk és kormányunk nagyra becsüli, amit A KIVÄLÖ MUNKÁÉRT magas állami ki­tüntetés is kézzel foghatöan bizonyít. (nk) Milliomosok Milliomosok és elválaszthatatlanok. Amit eddig elértek, az kétkezi mun­kájuk eredménye. És ez nem kevés. Mindennap hajnalban kelnek. Szin­te percnyi pontossággal érkeznek munkahelyükre. Így teszik ezt, mióta összeházasodtak. Ennek már huszon­egy éve. Azóta segítik egymást, mind a munkában, mind odahaza. Ha vala­melyikük egy napra elhagyja a házat, a másik nyugtalanul várja az estét, az újratalálkozást. Olyanok ók, akár az ikertestvérek. Nem csodálkozom azon sem, hogy ikreik vannak: két kislány. Ha nem tévedek, ebben az évben tizennyolc évesek. A lévai közgazdasági szakkö­zépiskolába járnak. A szülők boldo­gok' hogy gyermekeik továbbtanul­hatnak. A Gergő házaspárról van sző: Ger­gő Józsefről és feleségéről, Terézről, a farnadi (lévai járás) szövetkezet példás dolgozóiról. A férj etető, a fe­leség fejönó. Jelenleg huszonhét te­hén van a gondjaikra bízva. Jó munkájukat számtalan elismerő oklevél bizonyltja. Büszkék lehetnek e kitüntetésekre, hiszen szorgalmas munkával szerezték. Például 1976-ban elismerő oklevelet kaptak (közösen) egymillió liter tej kifejéséért. Ezzel lettek milliomosok. Gergő Teréz a múlt évben közel négyezer liter tejet fejt ki egyeden­ként, ami nemcsak a lévai járásban szép eredmény, ha­nem országos vi­szonylatban is. E- zért az Idén kivá­ló munkájáért ál­lami kitüntetésben részesült. Arra a kérdé­semre, hogyan ér­te el ezt a szép eredményt, szeré­nyen válaszolta: — Ez talán nem Is az én érdemem, hanem a zootechnl­­kusé, aki Igazán jól szervezi és irá­nyítja munkánkat, meg a férjemé, aki gondoskodik az állatok etetéséről. Véleményem szerint szeretni kell az állatokat, szeretni kell a munkát. Én huszonegy éve fejek, és mégsem ún­­tam meg. nt— Az eddigi tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy mezőgazdaságunk legna­gyobb tartalékai a termőföld hatéko­nyabb kihasználásában rejlenek. A termőföld tartalékainak maximális kiaknázását szükségszerűbbé teszi — többek között —, hogy hazánkban egy lakosra nagyon kevés termőterü­let Jut. A termőterület csökkenését az is előidézte, hogy az utóbbi négy évtizedben 620 ezer hektár termőte­rületet vontak ki a mezőgazdasági termelésből az iparosodás és a váro­sok terjeszkedése folytán. Ezen a te­rületen legalább egymillió tonna ga­bona teremhetne, ami egyúttal az évi állami felvásárlás tekintélyes részét képezné. A mezőgázdasági termőterületek pótlása szempontjából tehát elenged­hetetlen a parlag földek javítása és bevonása a termelésbe. Ebben az öt­éves tervidőszakban 25 ezer hektár parlagföld művelésbe vonása a terv. Az elmondottaknak megfelelően a Veľký Krtíš-i (nagykürtösi) járásban nagy figyelmet fordítanak a földterü­letek ésszerűbb kihasználására, amit a korszerű agrotechnikai eljárások alkalmazásával, talajjavítással, vala­mint a hatékonyabb tápanyagellátás­sal oldanak meg. A járás mezőgazdasági földterülete 45 ezer hektár, ebből 28 ezer hektár a szántó. A mezőgazdasági terület, valamint a szántóterület közötti te­kintélyes különbséget rétek, legelők, meredek domboldalak, valamint az Ipoly árterülete képezik. A legutóbbi időszakban évente leg­alább 50 hektárnyi terület került ki a járás mezőgazdasági termeléséből. Ennek az igénybevételnek a túlnyo­mó része indokolt, hiszen új lakótele­pek, utak, Ipartelepek, csatornák, cső­vezeték stb. épültek és ezek számára terület kellett. Az elmondottak ellenére a járás szántóterülete évente mintegy 250 hektárral bővül. Mint ahogy Illés Lászlótól, a jmi igazgatóhelyettesétől megtudtuk, a termőfölddel való ésszerűbb és taka­rékosabb gazdálkodás szempontjából nemcsak a parlagföldeket, hanem a kevésbé hasznosított földeket is fel­térképezték. Az utóbbihoz tartoztak azok a ter­melésre alkalmas területek, amelyek a mezőgazdasági nagyüzemek tulajdo-Pótolhatatlan érték nát képezték, csak éppen nem Hasz­nosultak megfelelően a termelésben. A megritkult öreg gyümölcsös- és szölőskerteket, amelyek csak a sta­tisztikai Jelentésekben szerepeltek — de viszont a közvetlen ráfordításokat sem térítették vissza — kivétel nél­kül felszámolták, s az Intenzív mező­­gazdasági termelés szolgálatába állí­tották. A járás mezőgazdasági területének a növelését szolgálja a domboldalak teraszos kiképzése, s szőlővel történő betelepítése. Szőlővel évente 120—> 150 hektár — eddig parlagon heverő — domboldalt telepítenek be. Fontos takarmányforrásként szol­gálnak a rétek és legelők. Az 5. minő­ségi osztályba sorolt, 1300 hektár ki­terjedésű kaszálóról hektáronként évente átlagosan 55 mázsa szénát ta­karítanak be, ami a 20—40 mázsás országos átlaghoz viszonyítva dicsé­retes eredmény. Fontos tartalék az Ipoly árterülete is, melyen körülbe­lül 1330 hektárnyi ma még kevésbé hasznosítható vizenyős legelő terül el. Az árterületi legelők megjavítása az Ipoly szabályozásával párhuzamo­san realizálódik. Az utóbbi évek nagy gazdasági csa­tái nyomán nem csupán az olaj és az energiahordozók drágultak, hanem az élelmiszerek iránti kereslet is világ­szerte rohamosan növekedett. A talaj termőképességét hazánkban még ko­rántsem aknáztuk ki, de a jelenleg még parlagon fekvó területek műve­lésbe vonásával — a nagykürtöst já­rásban észleltek példájára — növel­hetjük termelő kapacitásunkat. Az idén természetesen már késői a beavatkozás, de a jövő évi előkészü­leteket soha se lehet elég korán kez­deni. Vegyük tehát számba mezőgaz­daságilag hasznosítható földterüle­teinket, s kezdjük meg még a nyáron azok előkészítését, hogy a parlag­földjeink termőfölddé váljanak, s az úgynevezett árva földek gondos gaz­dára találjanak. Cs. L. Az Ipolysági (Sahyi) VÖRÖS LOBOGÖ szövetkezet határában serény, munkában találjuk a többi között a Wolter testvéreket is. Béla, az idősebbik, a festő-mázolő szakmát tanulta ki. Azok közé a fia­talok közé tartozik, akik az utóbbi Időben tértek haza, s kerültek a szövet* kőzetbe. — Bírja-e a versenyt azokkal, akik már régóta traktorosok? — Ismerem és szeretem is a gépet. Ügy tapasztalom, munkámmal elége­dettek. Szabad időm most egyáltalán nincs, este kerülök haza a munkából. Ami a kérdését illeti. Itt lazsálásról szó sem lehet; aki nem dolgozik ren­desen, azt hamar leszállítják a traktorról... Sürget az idő. öccsével, Károllyal is váltok néhány szót. Mielőtt a báty­jával együtt döntött a hazatérésről, autószerelőként dolgozott. — Hány órát dolgozik naponta? — Napkeltekor kezdjük a munkát, s dolgozunk sötétedésig. Sok most a munka, ami természetesen a fizetésünkön is meglátszik. Napi teljesítmé­nyünket azonban sok minden befolyásolja: az Időjárás, a gép állapota, üzemképessége, s természetesen az emberi hozzáállás is. Károly, mielőtt a motor felberreg, még megvéregeti a traktor oldalát, s így szól: „Mindketten Jól kerestünk, ennek ellenére a hazatérést termé­szetesnek vettük. Mert aki gyermekkorában megszerette a földet és a gépet, az előbb-utóbb visszatér hozzá. Ezt tettük ml is.“ A nap heve, az eső, a szél keményebbre cserzi a két testvér arcát. Az Ipoly menti szépséges táj, a nagy közösség vonzásában úgy igyekeznek dolgozni, hogy még véletlenül se nyíljon panaszra a vezetők, szakembe­rek szája. Meg hát ez legelemibb kötelességük is, a Jól végzett, becsületes munka. Cs. I. A Wolter testvérek. Foto: —tt—

Next

/
Thumbnails
Contents