Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-05-06 / 18. szám
1978. május f. SZABAD FötDMtlVES -------, "чтшввг~~ 3 Maradjon papíron a neutronfegyver terve! LEONYID BREZSNYEV nagyhatású beszéde a Komszomol XVIII. kongresszusán A múlt héten megtartotta XVIII. kongresszusát a Szovjetunió Lenini Kommunista Ifjúsági Szövetsége. A Kreml Kongresszusi Palotájában gyűltek össze a 37 millió komszomolista küldöttei, hogy megvitassák a hősök nemzedékének továbi szerepét a kommunista építésben. A tanácskozások jelentőségét az is emelte, hogy alkalmul szolgált Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének arra, hoy kifejtse nézetét fontos külpolitikai kérdésekről. Brezsnyev elvtárs bevezetőjében hangoztatta, hogy a szovjet külpolitika célja a tartós és szilárd béke biztosítása, legfőbb elve pedig a békés egymás mellett élés, a nemzetközi enyhülés. Az enyhülés ma már nem elmélet, nem jelszó, nem jókívánság. Az enyhülés Európában az államok kapcsolatainak alapjává vált, az élet legkülönösebb területeire kiterjed. Gjszerűnek — minden konjunkturális Ingadozás ellenére — kedvezőbbnek tűnnek most a szovjet—amerikai kapcsolatok. Napjainkban a leglényegesebb, a leghalaszthatatlanabb a háborús veszély további csökkentése, a legyverkezés növekedésének megállítása. Néhány hét múlva a történelemben először megnyílik az ENSZ-közgyűlés rendkívüli, a fegyverzetek korlátozásának szentelt ülésszaka. A magunk részéről aktívan hozzájárulunk sikeréhez. SIkraszállunk az általános és teljes leszerelésért. Nem a mi hibánkból jutottak zsákutcába az e problémáról már csaknem húsz éve folyó tárgyalások. Brezsnyev elvtárs a továbbiakban Vanee amerikai külügyminiszter legutóbib moszkvai tanácskozásai kapcsán rátért a SALT-II. egyezményről folytatott tárgyalások kérdésére. Az átfogó véleménycsere eredményeként sikerült némileg előrelépni a hadászati fegyverzetek korlátozásáról megkötendő megállapodás előkészítésében. Azonban még távolról sem eldöntött minden kérdés. Az amerikai fél néhány álláspontjával sehogyan sem érthetünk egyet. Azt gondolom azonban, hogy ésszerű, reális kompromisszum alapján kölcsönös erőfeszítésekkel be lehet fejezni a megállapodás kidolgozását, amely igazságosan veszi figyelembe mindkét hatalom biztonságának érdekeit. Brezsnyev elvtárs a továbbiakban a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltására irányuló szovjet erőfeszítéseket ismertette. Ezt röviden így összegezte: A Szovjetunió a föld más békeszerető erőivel együtt aktív erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy ne engedjék meg az új, különösen antihumánus tömegpusztító eszköz, a neutronfegyver megalkotását. Álláspontunk ebben a kérdésben meglehetősen egyszerű és radikális: addig kell megállapodást elérnünk az érintett államoknak e fegyver gyártására vonatkozó kölcsönös lemondásáról, amíg nem késő. Megjelenésétől Legyen vége a fegyverkezési versenynek! A múlt héten Szófiában összeült a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága. A tanácskozáson részt vett Petr Mladenov bolgár, Bohuslav Chiioupek csehszlovák, Emil Wojtaszek lengyel, Púja Frigyes magyar, Oskar Fischer NDK-beli, Stefan Andrei román és Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter. A bizottság kétnapi tanácskozás után befejezte munkáját, melyről közös közleményt adtak ki. A kétnapos tanácskozásról kiadott közlemény szerint a miniszterek megállapították, hogy az európai helyzet és a nemzetközi viszonyok általános fejlődése teljes mértékben igazolja a Varsói Szerződés tagállamainak a politikai tanácskozó testület ülésén, 1976 novemberében, Bukarestben elfogadott, „A nemzetközi enyhülés üj eredményeiért, az európai biztonság megszilárdításáért, az európai együttműködés fejlesztéséért" című nyilatkozatában foglalt értékelés helyességét. Megerősítették az ülésen képviselt államoknak azt a megingathatatlan elhatározását, további erőfeszítéseket tesznek a nemzetközi enyhülés elmélyítéséért, valamint azért, hogy az visszafordíthatatlan, egyetemes méretű folyamattá váljék. az emberiséget egyszer s mindenkorra meg kell menteni. A neutronfegyverekkel foglalkozva az SZKP főtitkára kijelentette: Az Egyesült Államok, amely előkészítette a neutronbomba gyártását, sajnálatos módon mind ez ideig nem fogadta el javaslatainkat. Carter elnök azonban nemrég kijelentette, hogy elhalasztja a végleges döntést a neutronfegyver előállításáról. Ez természetesen nem oldja meg a problémát, a legjobb esetben Is csupán félintézkedés. Közölhetem azonban, hogy számításba véve az elnök e bejelentését, mi sem kezdjük meg a neutronfegyver gyártását, ha az Egyesült Államok nem gyártja azt. A további lépések Washingtontól függnek — hangoztatta Leonyid Brezsnyev. A következő fontos kérdéscsoport, mellyel a szovjet vezető behatóan foglalkozott, a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások kérdése vol. Rámutatott, hogy az eddigi szovjet törekvésekre azt a választ kapták, hogy a Nyugat megkísérli saját javára megváltoztatni az erőviszonyokat. Bár közben módosították javaslataikat, továbbra is az az általános benyomás, hogy egyoldalúan közelítik meg a kérdéseket. Készek vagyunk minden tőlünk tehetőt megtenni, hogy megtaláljuk a kölcsönösen elfogadható megoldást) csökkentsük a katonai feszültséget a világnak abban a körzetében, ahol az különösen nagy és veszély es. Brezsnyev elvtárs a továbbiakban pártfogőan síkraszállt a fiatal államok jogos törekvései mellett, az imperialista hatalmak nyílt vagy álcázott. beavatkozásai ellen, majd határozott leszerelési intézkedéseket sürgetett. Határozottan leszögezte: „A Szovjetunió a maga részéről teljes határozottsággal kijelenti: ellene van a nukleáris fegyver alkalmazásának, s mindent megtett és megtesz annak érdekében, hogy ne engedje meg az atomháború kirobbanását, hogy a népek ne váljanak sem első, sem pedig utolsó atomcsapás áldozataivá. Ez a mi szilárd politikánk, és ennek megfelelően fogunk cselekedni. Az emberiség eszméinek — meggyőződésünk szerint — arra kell irányulniuk, hogy megőrizzük földünket és átadjuk annak minden gazdagságát és szépségét az ifjú nemzedékeknek, elkerüljük a nukleáris tűz mindezt eltorzító lángját. A Szovjetunió mindent megtesz a béke megőrzésére és megszilárdítására“ — mondotta Leonyid Brezsnyev. SüiiE • • TKO □J3ľô5 MEGLEPŐ ÄLLAMFORDULATRÖL adott hírt a kabuli rádió. Bejelentése szerint katonatisztek csoportja meg* döntötte Mohammed Daud köztársasági elnököt, az afgán monarchia megdöntőjét, aki 1973 óta állam- és kormányfőként állott az ország élén. Az elnök és fivére tűzharcban életét vesztette. ANGOLA elleni újabb összeesküvési tervekről számolt be az О Dia című portugál lap. Közölte, hogy Lisszabonban megbeszélésekre jönnek össze két angolai szakadás szervezet, az UNITA és az FNLA vezetői, hogy megvitassák a PMLA-Munkapárt törvényes kormányának megdöntését célzó „közös front“ létrehozását. A CIA terveinek megfelelően, Angolát be akarják keríteni, törvényes kormányát megdönteni és visszaállítani a neokolonialista rendszert. FOLYNAK AZ ELŐKÉSZÜLETEK a jugoszláv Kommunisták Szövetségének XI. kongresszusára. A macedóniai pártkongresszus után a vajdasági pártértekezletet is megtartották, Zágrábban pedig háromnapos tanácskozás után befejeződött a Horváth Kommunisták Szövetségének VIII. kongresszusa. A HOLLAND KOMMUNISTA PÁRT Központi Bizottsága legutóbbi ülésén bizottságot hozott létre űj pártprogram kidolgozására. Az új pártprogram különös figyelmet szentel a monopolkapitalizmus és a reformizmus elleni harcnak,'valamint a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalmak kérdéseinek. LEONYID ILflCSOV, a szovjet—kínai tárgyalásokon részt vevő szovjet kormányküldöttség vezetője, külügyminiszter-helyettes ismét Pekingbe érkezett. PÁRIZSBAN összeült a Francia Kommunista Pórt Központi Bizottsága és kétnapos tanácskozása során Georges Marchais főtitkár beszámolója alapján megvitatta a választások után kialakult politikai helyzetet és a párt .feladatait. NAGY TISZTOGATÁSOK folynak a Zaire Köztársaságban. Sese Seko Mobutu államfő a parlamentben kijelentette, hogy tisztogatásokat hajtottak végre a fegyveres erőknél. A tisztogatás vezérkari tiszteket is érintett, s az akcióra a sikertelen kormányellenes összeesküvés részvevőinek elítélése után került sor. A hadsereg hetven tisztjét állították bíróság elé, és többüket halálbüntetéssel sújtották. A PORTUGÁL KP a múlt héten Lisszabonban nagygyűlést rendezett s ezen Octavio Pato, a KB Politikai Bizottságának tagja a munkásosztályt és az összes demokratikus erőket arra szólította fel, hogy fűzzék szorosabbra egységüket a forradalmi vívmányok megszilárdításáért és a portugál alkotmányért vívott harcukban. A nagygyűlésen megemlékeztek a négy év előtti forradalom évfordulójáról. A KÍNAI KP Központi Bizottságának katonai bizottsága határozatot hozott a katonai akadémiák és intézetek irányításának és munkájának megjavításáról. A határozat hangsúlyozza a háborúra való felkészülésnek és a hadsereg korszerűsítésének első rendű fontosságát. Á határozat továbbra is fontosnak minősíti Mao népi háborúról szőlő elméletének tanulmányozását, de kidomborítja, hogy ezt szorosan össze kell kapcsolni a modern haditechnika és haditudomány elsajátításával, figyelembe véve az új helyzet követelményeit. SZÉTESETT a Demokratikus Centrum Unió. Tizenöt képviselője közül ugyanis két hőnap alatt tízen kiléptek. A választási vereség után kilépett vezetők a „jobbra nyitás“ lehetőségét keresve, új párt alapítását tervezik. mm Külpolitikai kommentárunk A tagállamok külügyminiszterei véleménycserét folytattak a leszerelésről. valamint az ENSZ-közgyűlés küszöbön állő, leszereléssel foglalkozó rendkívüli ülésszakának előkészületeiről. Hangsúlyozták, hogy jelenleg nincs fontosabb és halaszthatatlanabb feladat, mint a fegyverkezési ver-, seny megfékezése, az áttérés a tényleges leszerelést elősegítő reális intézkedésekre — különös tekintettel a nukleáris leszerelésre —, az előrehaladás az általános és teljes leszerelés felé. Ennek megfelelően az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka legyen fon- : tos fóruma a fegyverkezési verseny megfékezésével és a leszereléssel összefüggő kérdések széles körű megvitatásának, és határozott előrelépéshez vezessen a gyakorlati intézkedésekről történő megállapodások elérésében ezen a területen. Az ülésszak arra hivatott, hogy fontos szerepet í Játsszék minden állam erőfeszítésének fokozásában a leszerelési célok megvalósításáért, és kifejezze az államok politikai akaratát és törekvését; az e téren folyó tárgyalások hatékonyságának növelésére. Az ülés részvevői megállapították, hogy országaik erőfeszítései és gya-. korlati lépései az összeurópai értekezlet záróokmányában rögzített rendelkezések végrehajtására fontos, építő hozzájárulást jelentenek az európai biztonság megszilárdításához és az európai együttműködés fejlesztéséhez. Úgyszintén méltatták a többi békeszerető állam, a kommunista és munkáspártok, minden demokratikus és haladó erő, a munkásosztály, a széles néptömegek pozitív hozzájárulását az európai biztonság erősítéséhez és az európai együttműködés fejlesztéséhez. Szükségesnek tartják az erőfeszítések megsokszorozását annak érdekében, hogy a záróokmányt aláirt összes állam még hatékonyabban váltsa valóra az összeurópai értekezleten a legmagasabb politikai szinten elfogadott elveket és megállapodásokat. Ugyanakkor az ülésen aláhúzták, hogy jelenleg különösen fontos a harc kiszélesítése az államok belügyeibe való imperialista beavatkozás, a fegyverkezési verseny fokozása, az európai földrészen kialakult katonai szembenállás kiélezése ellen. A külügyminiszterek — teljes összhangban a záróokmány rendelkezéseivel a biztonság politikai és katonai vonatkozásainak egymást kiegészítő jellegéről — országaik nevében síkraszálltak a katonai szembenállás enyhítésére Irányuló, a leszerelést és a bizalom erősítését Európában elősegítő konkrét és hatékony lépések mielőbbi megtételéért. A külügyminiszterek megerősítették országaik törekvését, hogy a záróokmány rendelkezéseivel összhangban cselekvőén előmozdítják a javaslatok megvalósítását az egész európai kontinensre kiterjedő, kölcsönösen előnyös gazdasági, műszaki-tudományos, kulturális, humanitárius és egyéb irányú együttműködés hosszú távú és tartós alapjainak kialakítására. Az ülés részvevői véleménycserét folytattak az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett államok képviselői belgrádi találkozójának eredményeiről, a Helsinkiben megkezdett több oldalú folyamat megvalósításával összefüggő kérdésekkel kapcsolatban. Megállapították, a belgrádi találkozó legfőbb eredménye az volt, hogy az összes részt vevő ország megerősítette szándékát e folyamat továbbvitelére, bár a találkozón nem jött létre megállapodás egy sor jelentős, konstruktív, gyakorlati jellegű javaslatról, többek között a biztonság katonai vonatkozásaival összefüggésben. Namíbia az ENSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka a múlt héten megkezdte az ún. namíbiai kérdés tárgyalását. Döntésre hivatott e kérdésben a közgyűlés ún. Namíbia-bizottság beterjesztése alapján. Arról van szó, hogy az egykori német gyarmat, majd ENSZ-, később dél-afrikai mandátumterület végre nyerje el függetlenségét és felségjogait. 824 ezer négyzetkilométernyi terület mintegy 600 ezer főnyi lakosságának a sorsáról van szó. A kérdés nem újkeletű, már 1966- ban elvi jelentőségű döntés született arról, hogy a Dél-Afrikai Köztársaság adja vissza függetlenségét a bennszülött lakosság körében Namíbia néven ismert Délnyugat-Afrikénak, amelyet Pretoria a mandátumterület igazgatására vonatkozó megbízatásának lejárta után is magáénak tartott meg. Namíbia 1884 óta volt német gyarmat. A császári Németország első világháborús veresége után elvesztette összes gyarmatait. Így került új uralom alá a terület lakossága, mely történelmében ismétlődően fel-fellázadt rabtartó urai ellen. Emlékezetes volt a herero törzs 1905. és 1906. évi lázadása, amelyet 60 ezer bennszülött lemészárlásával fojtottak vérbe. Már a német helytartó taktikai elve az volt, hogy egymás ellen kell uszítani a néger törzseket, hogy a gyarmattartók gondtalanul igazgathassanak. Amióta 1920-ban a Dél-afrikai Unió kapott megbízást Namíbia mandátumterület igazgatására, a pretoriai rendszer minden gondja a sajátos fajüldöző, apartheid rendszer meghonosítása volt a szomszéd területen. Ebben kezére játszott a nyugati imperialisták érdeklődése az ásványkincsekben nagyon gazdag terület iránt. Namíbia világméretben vezet a gyémántkitermelésben, van olaja s különféle ásványkicse. Érthető, hogy a pretoriai hatóságokkal együttműködve tartósan megvetette lábát Namíbiában az ESSO, Mobil Oil, Shell és Gulf olajipari társaság, a Ford, Firestone és egyéb hírhedt tőkés konszernek, melyek pazar jövedelmük folytán 200 százalékos osztalékot is fizetnek. A brit Consolidated Diamond társaság öt és fél millió font sterling tőkével rendelkezik Namíbiában stb. Az ENSZ 1966-ban megvonta a mandátumterület igazgatásának jogát Pretoriától és felszólította, tegyen lépéseket, hogy Namíbia elnyerje függetlenségét. Á felhívás süket fülekre talált, mert a Dél-afrikai Köztársaság (1966 óta) dacolt a világszervezettel. Tehette, mert mint mondtuk, befolyásos támogatói voltak. Afrikában azonban változik a világkép. A portugál gyarmatok összeomlása után Rhodesia és a Dél-afrikai Köztársaság maradt a gyarmatbirodalom utolsó két fellegvára, amelyet azonban a nemzeti felszabadító erők mind hevesebben ostromolnak. Vorster dél-afrikai miniszterelnök is kénytelen volt engedni megátalkodottságából. Most már függetlenséget ígér Namíbiának, ám milyet. Valaha az ország értékes területeinek kiszakltása után ún. bantusztánokra való feldarabolás volt a terve, dél-afrikai mintára. Így Namíbiában Kelet-Caprivi, Kaokoföld, Owamboföld, Okawolnagaföld, Busmanföld, Pamaraföld, Hereroföld, Tswanaföld, Rehobothen Gebiet stb. létesült volna, vagyis megannyi afrikai gettó. A világszervezet ülését megelőzve, öl nyugati tagállam, Anglia, az Egyesült Államok, Franciaország, az NSZK és Kanada olyan rendezési formát szorgalmazott, amely lényegében megőrizte volna Pretoria namíbiai uralmát. Így a hatalom közvetlen átadása helyett ENSZ-felügyelettel választásokat rendeznének, 1500-ra korlátoznák a 20 ezer főnyi, itt állomásozó dél-afrikai csapatok létszámát, közös kormányzást vezetnének be ideiglenesen stb. Ezzel szemben az ENSZ Namíbia-bizottsága amellett van, hogy a hatalmat azonnal adják át a namíbiai lakosság tényleges képviselőjének, a SWAPO-nak (Délnyugatafrikai Népi Szervezet), melynek vezetőjével, Sam Nujomával tárgyalásokat folytatnak New Yorkban. Az érdekelt tőkésországok persze teljes gőzzel aláaknázzák ezt a javaslatot, de a szocialista országok és a legtöbb fejlődő ország ellenállásába ütköznek. A jelek szerint az év végén nyerné el függetlenségét Namíbia, ám a világszervezet közgyűlésének rendkívül! ülésszakán még ármányos ellentámadások várhatók a gyarmattartók részéről, s az obstrukciős vitázás elodázhatja a végleges rendezést. Lűrincz László
