Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-01-14 / 2. szám
SZABAD FÖLDM0VES 1978. Január 14. 12 gondolom, nem én vagyok az eb ső, sem az utolsó, aki komolyan foglalkozik a vaddisznók elterjesztésével, szaporításával, s általában életkörülményeivel, de nem utolsósorban a tervezett kilövésével. Néhány szakember már pár éve meghúzta fölöttük a vészharangot. A vélemények azonban nagyon megoszlottak. Egyben azonban nézetük megegyezettt, mégpedig abban, hogy a terítékre hozott vaddisznók között — gondolok a kanokra — kevés a golyóra érett, érmes agyarat viselő öreg vadkan, de ne vágjunk a dolgok elébe. Előre is elnézést kérek, ha netán olyanok Is olvassák a cikket, akik „nagyágyúk“ a vaddisznó továbbtenyésztésében. Tudjuk, hogy vaddisznók hazánk majd csak minden táján kisebb, nagyobb számban előfordulnak. Tömegesen viszont kimondottan csakis ott, ahol arra megfelelő feltételek vannak. Vagyis az a vadásztársaság, ahol hébehóba vaddisznót észlelnek, s ebből a helybeli vadászodnak sikerül egy-két darabot elejteni, — még nem állíthatja, hogy területükön van vaddisznói Ebben az esetben azt is tudnunk kell, hogy a vaddisznók — különösen a turizmus idejét élő világunkban, gyakran változtatják megszokott helyüket. Sok a gombázó ember, s ezek felkeresik a legeldugottabb erdőrészeket is. Gyakori a rosszul tervezett fakitermelés stb. A vaddisznó pedig nem bírja az állandó zaklatást. Hosszú ideig rendetlenség volt a kilövés tervezésében is. Főképpen azokban a járásokban, ahol a vaddisznót mint nem tervezett vadat lőtték. A szomszédos járás vadászterületeiben már tervezett kilövés volt rájuk, s többször előfordult, hogy azokban a járásokban, ahol nem terveztek kilövést, több vaddisznót elejtettek, mint ott ahol kilövésükre terv volt. Az előző évek vadásztörvényei, rendelkezései sem voltak tökéletesek. Ismeretes, hogy pl. a kanokat egész évben lőni lehetett. Így sokan kihasználták az adott lehetőségeket s éjjel, nappal vadásztak. Vadász barátommal március végén lesben ültünk egy öreg kanra. Sokáig kellett várakoznunk, míg éjfél tájban barátom puskája megtörte a csendet. Lövés után pár perc elteltével már a lövés helyén álltunk, és csodáltuk a sötétben leadott golyó találatát. Bár ne talált volna, mert egy kan helyében nyolcat lőtt, — egy szép kocát, s benne hét malacot. Talán pár nap, s világra jönnek a csíkos malacok. Augusztus közepe táján lehetett. Barátommal cserkeltünk. Erősen szürkült, esőre állt az idő, amikor a sűrűből elémfutott egy vaddisznó. Meglőttem, s pár perc múlva három malac állt meg mellettem. Szörnyű érzés volt. Meglőttem az anyjukat. Folytassam a példákat? Reggeli les az erdő alatt. Az előttünk elterülő búzatábla közepén kocogott három vaddisznó. Csak a mozgást lehetett látni, de a szomszédos vadász helyben marasztalt egy vaddisznót — kivételesen egy hároméves kanocskát, azonban a másik kettő koca volt, mert kétfelé szaladtak, malacaik pedig a nyomukban. A kanocska helyett ott maradhatott volna a két koca közül bármelyik. Évente hány malacozás előtt levő úgynevezett „kant“ lőttek már a vadászok! Lelkiismeret kérdése volt akár a lövőnek, akár a vadászgazdának, hogy simán megúszták és elkerülték a büntetést. Sok esetben „dögre“ lőtt vaddisznókról is lehetne böszélni, amit jóformán csak egy-két vadásztársaság vadászgazdája regisztrál, de természetesen a kilövési tervükbe ezt már nem számítják be. Mintha semmi sem történt volna. Na és mi van az eltulajdonított vaddisznókkal, amiről sokszor csak egy, esetleg két vadász tud?! Ezek sem kerülnek a kilövési jegyzékbe? Amint látjuk, a kis táblázat sok mindent elárul. Főképpen arról árulkodik, hogy a tervezett 102 kanból 63 darabot lőttek ki, — aránylag szép szám, azonban csak egyetlen egy aranyérmes és két ezüstérmes volt köztük, amit nagyon nagy precizitással állapított meg az értékelő szakbizottság! És most mi a további teendő? Lőjjük csak az aranyérmes kanokat? Várjuk meg, míg eléri azt a korhatárt, hogy agyarai 27—28 cm-esek legyenek? Ez talán túlzás lenne és átesnénk a ló hasa alatt. De arról már beszélhetnénk, hogy egy-egy vadász A téli nagy vadászatok, hajtások, a közös vadászat adta nagy lehetőségek szintén gyakori „mészárlásra“ emlékeztetnek. Durrognak a puskák, bukfenceznek a vaddisznók, sok közülük dögre lőve. Szükséges megemlíteni, hogy sok vadásztársaság gyatrán eteti a vaddisznókat, pedig erre minden lehetőség megvan, csak az akarat hiányzik. Néhány szakember arról irt, hogy kevés az érmes vadkan. Idő előtt kilövik a fiatal kanokat. Főképpen a 2—3—4 éveseket, holott egy erős agyarúnak legalább 6—8 évesnek kellene ■ lennie. Igazuk van. Itt azonban még nagyon sok tényező közbeszól. Például a legújabb törvény. A vaddisznókat július 16-tól engedélyezi kilőni, nemre és korra való tekintet nélkül. Mégis van rá lehetőség, hogy július 18 előtt is lehet lőni a malacokat. A mezőgazdasági kultúrnövényeket, ahol a vaddisznó tömegesen, kondákban előfordul, valamilyen módon védeni kell. Természetes, ez nem azt jelenti, hogy a malacok helyett kocát, vagy pedig két-hároméves kant fogunk kilőni. Különben ez a téma megérdemelne egy teljes tanulmányt. Gondolok itt a havi hat napos vaddisznó vadászati lehetőségre, holdtölte előtt három nap, s utána ismét három nap. Hogy mennyire igaznak bizonyul a fiatal kanok idő előtti kilövése, ezt az alábbi háblázattal is bizonyltom, amelyhez az adatokat a SZVSZ rožňaval járási bizottságának titkárságán nyújtották át számomra. Ebből is érzékelhetjük a valóságot, évente megelégedhetne egy-két fiatalabb kannal, úgy mint a szalonka kilövésével. Kiegészítésképpen szükségesnek tartok még egy megjegyzést. A kedves vadász kollégák nehogy azt gondolják, — könnyű neki, ő már kilőtte a legszebb vadkanokat, most már nekünk, fiataloknak papol, — hát nem, még nem vagyok öreg. Igaz ugyan hogy több mint húsz éve vadászom, de ha kétszer megszorozzuk azt a húsz évet, még sok szép vadászélmény előtt állok, így én is szeretném meglőni életem legnagyobb vadkanjátl Török László Több figyelmet a vaddisznóknak! Kilövési terv: Valóság: ÉrmSsek Arany: Ezüst: Kan: 102 83 1 2 Koca: 83 75 _ — Malac: 228 216 — — összesen: 413 374 1 2 Bíborvörösen bújt elő a napkorong, mikor a Dióspatony—Mihályfa egyesített Vadásztársaság tagjai, vendégvadászok és hajtők gyülekeztek a szövetkezet irodája előtt, hogy elinduljanak az első fécánvadászatra. Korán indultak, hogy a határszéli kis erdőségben „meglepjék“ az éjjelre odahúzódó fácánokat. A vadászok és a hajtők egy része az erdő szélén még pirkadat előtt elfoglalta helyét, Fácánvadászaton hogy a korán ébredő fácánokat visszatartsa a többi vadász megérkezéséig. A felsorakozott vadászokat és a hajtókát a vadásztársaság elnöke, Gyurkovics László üdvözölte, majd Kiss Sándor vadászgazda ismertette velők a napi lelövési tervet. Ezután szaporán az autóbuszba szálltak és elindultak, hogy az első hajtás színhelyére jussanak. A megérkezés után a vadászok és a hajtok a vadászgazda irányítására az erdő körül fegyelmezetten elfoglalták helyüket és megszólaltak az első kör indítását jelző kürtök. Alig kezdődött a hajtás, máris mozgolódást észleltek az erdő bokrai között és felrepültek az első fácánkakasok. A vadászok persze nem nézték tétlenül ezt. Egymásután szólaltak meg fegyvereik, mire a kakasok az erdő sűrűjébe potyogtak, ahonnan a hajtők, vagy a kutyák kerítették elő azokat. Mikor az első hajtás véget ért és a zsákmányt megszámolták, megállapították, hogy ilyen szép eredményt egyszer sem értek el az erdőben. Mindenki örült a sikernek és elindultak egy újabb terület lehajtására. Tíz óra lehetett, mikor a csoport az egyik szalmakazal tövében letelepedett, hogy a fáradalmakat kipihenje. Ekkor haraptak valamit, hiszen a korai ébresztő éta mindnyájan megéheztek. A pihenő és a felfrissülés után Ismét újabb hajtáshoz indultak és folytatták a sikeres zsákmányszerzést. Így volt ez napestig. Amikor az utolsó kör is befejeződött, akkorra már a lenyugvó napkorong bíborra festette a látóhatár peremét. A vadászat befejeződött, összeszámlálták a napi zsákmányt, mely elég tetemes volt. Közel négyszáz fácánkakas volt a terítéken, majd felrakták a pótkocsira, hogy másnap beszállítsák az átvevő helyre, s ezzel eleget tegyenek az állammal szembeni kötelezettségnek is, amit a dióspatonyi Vadásztársaság tagjai mindig elsőrangú feladatuknak tekintettek. A sikeres vadászat befejezése után, a vadászok és a hajtők elégedetten szálltak be az autóbuszba, hogy a fáradságos nap után egymástól elbúcsúzva nyugovóra térjenek. Bognár László Tízóraizó vadászok. Halgazdák figyelmébe! Haltenyészetünk az utóbbi években komoly változásokon ment keresztül. Az érdeklődés súlypontja a folyóvizekről fokozatosan más vízre terelődött, pl. a völgyzárógátas víztárolókra, kavicsgödrökre, holtágakra. Ezen változás oka főleg a folyóvizek szennyezettségében és a különféle vízi építkezésekben gyökerezik. Ezek a tények ugyancsak nagy mértékben csökkentik a folyóvizek halgazdasági értékét. Kérdéses azonban mennyire helyén való ezen szemlélet, vagy esetleg a kérdést úgy Is feltehetjük, nem hanyagoljuk-e el túlzottan folyóvizeinket? Az első kulcskérdés a folyóvizek és más nyílt vizek halhozam szempontjából való összehasonlítása. Ha például egybevetjük a folyókba telepített halak mennyiségét az állóvizekbe telepitettekkel, az eredmény az állóvizek javára dől el. Valóság azonban, hogy a folyóvizekben számottevően jobb a halhozam, mint a többi vizekben. A folyóvizek minőségét nagyban javítja az oxigéntartalom és a jó anyagforgalom. A folyóvizekben sokkal Jobb a halállomány összetétele, ami magával hozza a természetes anyagcsere egyes alkotó elemeinek hatásos kihasználását. Az állő, főleg zárt vizekben a választék sokkal szegényesebb, már csak azért is, mert néhány jellegzetesen reofll halfajtánk (maréna, domolykő, paduc) képtelen alkalmazkodni ehhez a körülményhez. A kutatások, amelyeket a Garam és a Nyitra folyók egyes szakaszain végeztek, azt mutatják, hogy a holtágakban 30—50 százalékkal szegényebb az összetétel, mint a folyóvizeken és mennyiségileg 25—40 százalékkal többet nyújtanak a folyóvizek. Azt Is megfigyelték, hogy a holtágakban lassúbb a halak fejlődése, ami szintén komoly érv a folyóvizek javára. Persze nem vehetjük egy kalap alá az összes nyílt vizet. Eddigi tapasztalataink szerint halhozam szempontjából legelőnyösebbek a völgyzárógátak, vagy az 50—70 ha kiterjedésű víztárolók. A völgyzárégátak termelőképességét nagyban elősegíti a víz mélysége és a betorkollő vizek minősége. A váltakozó vízállás Itt szintén kedvező hatású. Tavasszal általában jő a vízállás, a tenyészidő második felében azonban csökken a víz szintje s ezzel az iszap alapos átlevegőzése következtében javul a szélvizek minősége s ez elősegíti a víztárolók természetes halhozamának optimális szinten való fenntartását. Ezek a tények jellemzők például a Boleráz, Nitrianske Rudno, Moťová pri Zvolene, Kunov pri Skalici, Báb prí Nitre-i víztárolókra. Ezek halhozama eléri a száz kilogrammot hektáronként. Az ezer hektár kiterjedésű völgyzárógátak törvényszerűen mélyek, így halhozam szempontjából szegényebbek. Ott hektáronként 50 kg vagy ennél kisebb a halhozpm. Így van ez például az Oravaí víztárolón, a Domasán, a Liptovská Mará-n. Kivételt csak a Zertiplínská Šírava képez, amelynek kedvező mélysége javítja a jő termelőképességet. A víztárolók hátránya, hogy a sporthorgászat csak a szélvízekre korlátozódik. A folyómedrek szilárdítása és szabályozása mindig nagy kárt okozott a halgazdaságnak. Haltenyésztési szempontból előnyük a holtágaknak, vagyis a morotváknak van. Ezek halhozamát sok tényező befolyásolja. Itt is érvényes az a szabály, hogy a friss ágvizek halban gazdagabbak. A régi holtágakban a halállomány 3—4 halfajra korlátozódik, mégpedig a legedzettebb pontyra, a kárászra, a compóra és a réti csíkra. A kavlcsgödrökben pedig fordított a helyzet. Viszonyaink között a kavicsgödröknek közös tényezőjük van, éspedig a mélység. Annál fogva, hogy a kavics úgyszólván steril alapot képez, kedvezőtlen a moszat képződés, ami a ponty fontos eledelének az alapja. Előnye a planktonképződés. Ezt azonban a bantofág halfajták csak korlátozott mértékben használják ki. Lényeges javulás áll be, ha növényzettel gazdagodik a kavicsgödör, de még Így sem lehet rekord eredményt várni. Egy alapszervezet sikerei Fiatalok „vizsgája" A SZHSZ szered! alapszervezete minden évben szervezi a pionírok horgászversenyét. Ötven pionír állt a múlt év őszén rajthoz a bábl halastónál. A víz mellett kellett bebizonyítaniuk, hogyan sajátították el az egyéves tanfolyam anyagát. A szervezők betartották a rendszabályt, miszerint a fiatal horgászok, csak a felnőttekkel lehetnek a víz mellett. Így a versenyen részt vettek a szülők, vagy pedig más felnőttek is. A pionírok bebizonyították, hogy a tanultakat jől érvényesítik a gyakorlatban. A verseny olyan sikerrel zárult, hogy a felnőtt horgászok is irigyelték. Az első dijat egy 3,5 kilós ponttyal Peter Pometlo nyerte, a második díj 2,6 kg-os pontytyal Peter jávoré lett, Milan Benka pedig két halat fogott, összesen 3 kg súlyban. A versenyen kiosztották a dijakat. A pionír házban erre újabb negyvenöt fiatal jelent' kezett horgászati tanfolyamra. Krajcsovics Ferdináud Jól Illusztrálja az egy horgászra jutó 26 kg zsákmány átlaga is. Az Aszód—Csergő-i és a Csergő tő partján takaros horgászházat építettek, amelynek értéke 220 ezer korona. A helyi szervezetet 1968 februárjában alapították. A vezetőség és a tagság szorgalmával az alapszervezet ma már 800 ezer koronát mondhat magáénak. Ebbe nemcsak a horgászház, de egy autó, hálók, csónak és egy agregát is beletartozik. A szép eredmények a tagság Jól szervezett politikai nevelésének köszönhetők. Minden új tagnak tanfolyamon kell résztvennie. Az idősebb tagok, szakelőadásokat tartanak, s egy: ben tovább képezik magukat is. Az alapszervezét a Vágón vagy a kanálison évente rendez horgászversenyt mintegy 1200 résztvevővel. Híresek a kolárovo! horgászbálok, amelyeket a Vág-szállóban rendeznek. Példás a horgászszervezet együttműködése a helyi vadásztársasággal. Ez nemcsak a közös rendezvényekben nyilvánul meg, hanem a körzetek közős ellenőrzésében Is. Részt vállaltak a városszépítésben is s a helyi efsz-el közösen védik a vizek tisztaságát. Nem lehet dicséret nélkül hagyni a horgászok aktivitását az Ifjúsággal való együttműködésben. A pioníroknak négy szakkörben tartanak előadásokat a természetvédelemről és a sporthorgászatról. A Nemzetközi Gyermeknapon horgászversenyt rendeztek. A versenyben hatvan pionír vett részt. A szervezet tagjai első helyen végeztek a kerületi horgászversenyen s a divízióban. A ligában a második helyet vívták ki. (Rj i Az öntöző és vízmentesítő csatornák átmenetet képeznek a folyó és zárt vizek között, mégis inkább a zárt vizekbe soroljuk. Vizük rendszerint jó, szennymentes, de gyakran nem veszik figyelembe a veszélyeket, például az iszapot, a sűrű növényzetet, ami idővel a halak mozgását nagyban gátolja! Másik hátránya a rossz anyagforgalom és hiányos oxigéngazdálkodás. Vizeink jellemzésével nem akarjuk szakembereinket lebeszélni az állóvizek kihasználásáról. Célunk az, hogy felhívjuk figyelmüket folyóinkra, vagyis arra, hogy több figyelmet fordítsanak azokra. Nyílt, nem folyó vizeinkre azért hívtuk fel a figyelmet, mert gyakran azok sincsenek gazdaságosan kihasználva. (J. S.) A híres horgászváros, Kolárovi (Gúta) horgászszervezete öt hektá halastavon, a Dunának és a Vágna! 20 km-es szakaszán és 20 km-es me liorációs csatornán 330 horgász és 131 pionír segítségével gazdálkodik. Vt zelkbe évente több fajta halat is tele pitének. Ez évben 25 mázsa pontyot 30 ezer csukát, 5—6 ezer süllőt telepi tettek. A régi ágakból és kavlcsgöd rökből 10—15 mázsa halat telepítettél át. A munka eredményességét nagyot
