Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-04-29 / 17. szám
1978. április 29. SZABAD FÖLDMŰVES s A harcban nem szabad megállni! EMLÉKEZZ, BODROGKÖZ! A ma is jó egészségnek örvendő 80 éves Kis-Kendy Lajos elvtárs neve, s egész élettevékenységé összeforrott a bodrogközi munkásmozgalommal; a felszabadulás utáni évtizedekben pedig a szövetkezeti gazdálkodással. E veterán pártharcosnak egyenes, töretlen az életpályája: soha, még a legnehezebb, csendőrszuronyos években sem ismert megalkuvást, meghátrálást. Párthűsége, osztályharcossága, népnevelői tevékenysége magas fokú társadalmi elismerését kitüntetések, érdemérmek egész sora bizonyítja. A ZÁSZLÓVIVŐ Kovácsmesterséget tanult Sátoraljaújhelyen. A kovácsszakma mesterfogásait kívá- Kis-Kendy Lajos, lóan szervezett, tapártharcos pasztáit munkásoktól sajátította el, s a küzdőképességet, az elvi szilárdságot szintén. Hazakerült szülőfalujába. Szentesre (Piesany), ahol a kőbányában keresett és talált munkalehetőséget. Apja öt hektárnyi földje igen szűkös megélhetést nyújtott a családnak. Hiszen nemcsak a magas földadó, az uzsorakamat is sújtotta ez idő tájt a szegényparasztokat. Sőt, az adóhivatal végrehajtói, a „fogdmegjei“ sok helyütt a háziállatokat, a gazdasági eszközöket, a csekély gabonát, de még a dunnát, párnát is lefoglalták, majd elhurcolták, adóhátralék ellenében. Bodrogköz földmunkás-tömegeinek, szegényparasztjainak sorsa, így a Kis- Kendy családé is, egyre rosszabbodott. Nem volt más hátra, mint a szervezkedés. Szentesen már a huszas évek legelején pártszervezet alakult, 18 taggal, köztük Tarr Mihály, Túrák József, Juhász András és mások. Rövid időn belül jó szervezőképességre, s tömegbefolyásra tettek szert a kommunisták. Olyannyira, hogy az 1922. május elstejel tömegfelvonuláson, Klrályhelmecen, már több mint kétszáz szentesi vett részt. Ki volt a zászlóvivő? Nem más, mint Kis-Kendy elvtárs. SZTRÁJK, HAJSZA, BÖRTÖN 1932-ben a bányatulajdonos csupán „félgőzzel“ üzemeltette a bányát. Persze, ily képpen a keresett lehetőség a felére csökkent. Hetente három napot dolgozhattak. Egy év múltával teljesen leállította a bányát a tulajdonos. Ekkor a bánya újra-üzemeltetéséért szálltak síkra a bányamunkások. Harcukban nem maradtak magukra. A környékbeli falvak munkástömegei — a munkanélküliekkel teljes szolidaritást vállalva — együtt tiltakoztak, s harsogták Bodrogköz proletár-fellegvárában, Királyhelmecen: „Munkát, kenyeret! Munkát, kenyeret ... 1“ A szolidaritás élelmiszer-juttatásban is megnyilvánult — a szegényparasztság részéről. Ezt azok a családok kapták, amelyekben a családfenntartó munkanélkülivé vált. Tovább folyt a szervezkedés. Ekkor jött létre a Bányamunkások Szakszervezetének helyi szervezete, majd pedig a Földmunkások Vörös Szakszervezetének helyi szervezetei is megalakultak. Ezekben a szervezetekben helyet foglaltak nemcsak kommunisták, hanem a demokratikus érzelmű pártonkfvüliek is. Bodrogközben ekkor már erős, ütőképes pártszervezetek működtek. A legális tömegszervezetekkel együtt a párt ereje meghatványozódott. Hiszen a pártonkívüli, tömegek számára is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kommunista párt az egyetlen, amely harcol az érdekeikért, a jobblétért, a legalapvetőbb emberi jogokért. A kommunisták jó szervező-felvilágosító munkája nyomán egyre több munkásmegmozdulásra került sor: Az egykor munkásmelieknek szegezett szuronyos fegyverek a Prágai Hadtörténeti Múzeumban. adófizetés megtagadása, végrehajtók kíüldözése a falvakból, bérsztrájk stb. Persze ezek a tüntetések, megmozdulások megtorlással jártak. Egy királyhelmeci megmozdulás során például több elvtársat letartóztattak, köztük Kis-Kendy elvtársat is. Kassára hurcolták őket. Elítélni azonban képtelenek voltak a hatóságok ezeket az embereket, mert a bírósági tárgyalás a párt szószékévé változott. Természetesen ehhez a letartóztatott földmunkások ügyvédje is hozzájárult, aki leleplezte, ml rejtőzik a meghurcolások mögött: a még kíméletlenebb elnyomás és kizsákmányolás. HA KELL, FEGYVERESEN IS ... Bodrogköz falvaiban egyre feszültebbé vált a légkör. Mátyás elvtársat 1934-ben letartóztatták, kémkedéssel vádolva. Hat évre elítélték, amelyből harmincnyolc hónapot letöltött. Egy amnesztlarendelet során engedték szabadlábra. A reakció egyre fokozta támadásait a kommunisták és a demokratikus érzelmű pártonkívüliek eilen. 193dban Kis-Kendy elvtárs is börtönbe kerül. Büntetése letöltése után odahaza várta a házifogság (másnaponként Jelentkeznie kellett a csendőrségen). A fasiszta ' Horthy-rezsim idején Leczo Mihály elnökletével működött a bodrogközi kommunisták tevékenységét irányító pártbizottság. A harcot illegálisan folytatták tovább. Az 1939. május elsejei nagyméretű tömegfelvonulás már az éledező fasizmus és a Szovjetuniónak a hitleristák általi megtámadása elleni hatalmas tiltakozássá változott. A tömegek kinyilvánították elszántságukat: „Ha kell, fegyveresen is szembeszegülünk a hitleri fasizmussal...“ El is készült a hadlterv. Csakhogy a fegyveres ellenállás előkészületeit megszimatolta egy horthysta kémelhárító tiszt. .. .Leczo elvtársat közvetlenül a felszabadulás előtt elhurcolták a fasiszták, s kegyetlenül meggyilkolták. HARCUNK NEM VOLT HIÄBAVALÖ Fiatalkorom óta ismerem Kis-Kendy Lajos bácsit. Mindig csodáltam erős akaraterejét, harcos mivoltát. Jövőbe vetett hittel, meggyőződéssel hintette a szövetkezeti gondolat magvát. Tudta: a jó ügynek, az igaz ügynek győznie kell, — Úgy érzem — mondotta egy alkalommal a veterán pártharcos a mezőgazdaság szocialista átépítése hőskorára emlékezvén —, amit 1951-ben csináltunk, a szövetkezetei, az emberek anyagi-szellemi felemelkedéséért cselekedtük. Utódaink előtt nem kell érte szégyenkeznünk. Teljes szívemből örülök annak, hogy több évtizedes kemény harcunk nem volt hiábavaló ... Ezt Bodrogköz népének mai jobb, örömteljesebb, a „nincset“ nem ismerő élete bizonyítja. A kommunista párt a múltban és a jelenben is azért küzdött, Illetve küzd, hogy a dolgozó tömegek ne Ismerjék a létbizonytalanságot, gondtalanabb, örömteljesebb legyen jelenük, holnapjuk. Ilié* Bertalan A gépek „orvosai" és irányítói A korszerű gépesítés döntően befolyásolja a mezőgazdasági termelést. A kialakított mezőgazdasági nagyüzemekben nagy teljesítményű gépek dolgoznak, s főleg a növénytermesztés legtöbb szakaszán komplexen gépesített a termelés vagyis jól kihasználják a tudományos-műszaki előrehaladást. Nem is lehet ez másként, hiszen a mezőgazdaságban sokkal kevesebb ember dolgozik mind hajdanában, s így hagyományos módon kénytelenek lennének megművelni a földet és a mostanihoz hasonló gazdasági eredményeket elérni. — A mintegy 3500 hektáros jurovál (dercsikai) társult szövetkezetben a vezetők sokat tettek azért, hogy a kornak megfelelő szinten legyen a gépellátás. Jelenleg 90 traktor és 16 kombájn, megfelelő mennyiségű betakarítógép, gépsor és sok más fontos berendezés áll a gazdaság rendelkezésére. Csakhogy a gép magában nem minden. A legfontosab a korszerű technikát irányító karbantartó és javító dolgozó. Elsősorban az ő szaktudásukon, lelkiismeretes munkájukon múlik, hogy a gépeket, berendezéseket maximálisan ki lehessen használni. Nem véletlen, hogy a Dunajská Streda-i (dunaszerdaheiyi) járásban ebben a szövetkezetben fejezték be elsőként az aratást, és a közelmúlt betekben a kedvezőtlen Időjárás ellenére idejében sikerült elvégezni a tavasziak vetését. A társult szövetkezetben két javítóműhely van, Bakán és Královiőové KraCunvban (Királyfiakarcsán). A műhelyben 46 an szorgoskodnak, hogy a gépek üzemképesek legyenek. Emellett van egy négytagú csapat, amely az állattenyésztésben levő berendezések karbantartását végzi. Minden jelentősebb gazdasági farmon van még egy szakember, akt a kisebb meghibásodásokat hozza rendbe rugalmasan. A javítóműhely dolgozóit dicséri, hogy a kombájnok többsége már készen áll az aratásra. Méghozzá alaposan rendbehozva. Ez érthető, hiszen a műhely szakemberei nemcsak a javítást végzik, hanem a szemesek betakarításánál ők ülnek a kombájn nyergébe, s irányítják a vaskolosszusokat. Ez jelentős abból a szempontból is, hogy a kisebb meghibásodások rendbehozatalát a helyszínen el tudják végezni. Persze emellett van két mozgőműhely is: vagyis mindent megtesznek azért, hogy minél kevesebb legyen a géphiba a fontos betakarítási munkák idején. A jól felszerelt műhelyekben sokat tesznek a nehezen beszerezhető alkatrészek felújításáért. Emellett a műhelyekben sok újítási javaslat született az elmúlt esztendőkben. Tavaly nyolc újítási javaslatot hagytak jóvá. Elismerésül a műhely irányítói és dolgozói 30 ezer korona jutalmat kaptak a járási szervektől. Az újítások közé tartozik a traktorok kormányszerkezetének korszerűsítése, az önműködő takarmányadagoló kocsi szerkezetének megváltoztatása (gumiszalagot szereltek fel lánc helyett) és lehetne sorolni tovább a különféle gépeken alkalmazott újításokat. A műhely dolgozóinak többje sokéves gyakorlattal rendelkezik és mindenkinek megvan a szakképzettsége. Olyan ezermesterek vannak a műhelyekben, mint például Bölcs Károly a bakai részlegen és Kulcsár Dániel Karcsán. Persze még tovább lehetne sorolni azok nevét, akik tudásukkal, szorgalmukkal kitűnnek. Természetesen mindig vásárolnak újabb és újabb gépeket, berendezéseket, és ezért bővíteni kell a szaktudást. Ebből a szempontból Időszaki iskolázásokon vesznek részt a dolgozók, akik az új technika bemutatóit is megtekintik. A két műhely dolgozói a szocialista brigád cím bronz fokozatának elnyeréséért versenyeznek. Az egyik részlegen Simon Vendel, Bakán pedig Baranyai László a vezető. A brigádok szocialista kötelezettségvállalása elsősorban az anyagmegtakarításra irányul, de a brigádtagok a vállalások alapján részt vesznek a környezetszépítésben és olyan nemes társadalmi feladatot is vállaltak, mint az ingyenes véradás. Nagy István vezetésével, a melléküzemégi termelésben is van a nemes cím elnyeréséért versenyző brigád. Az 6 kötelezettségvállalásuk is több mindenre kiterjed. Mint általában mindenütt, a dercsikai Barátság Efsz-ben szintén vannak néha kisebb-nagyobb nézeteltérések a traktorosok és a műhely dolgozói között. Amt nem tetszik, nyíltan meg Is mondják egymásnak. De végül is megegyeznek, mert egy a céljuk: legyenek rendben a gépek, hogy minőségi munkát tudjanak végezni a növénytermesztésben. Ezért mindent megtesznek, a gépjavítás mesterei, azoknak irányítói, s nem a „seftelés“ a céljuk, mint azt téves Információ alapján, az évzáró gyűlésről megjelent cikkemben írtam. Tóth Dezső Vörös lobogók alatt. Foto: —Kovács— Itt van újra május elseje, / A ■ levegő dallal van tele, / Zengedezzük hát mi Is dalunk, / Mindnyájan testvérek vagyunk!“ — így szól a nemzetközi munkásmozgalom legnagyobb közös ünnepéhez kapcsolódó és azt köszöntő régi dal, amely az évek hosszú során át sem veszített időszerűségéből. Nem is veszíthetett, mivel május elseje azon túl, hogy a naptárban pirosbetűs, örömmel várt ünnep, a valóságban a világ demokratikus érzelmű dolgozóinak harci seregszemléje. Május elseje az a lelket vidító tavaszi nap, amelyen a világ munkástömegei egyszerre lépnek, egyazon akarattal tesznek hitet a proletár- és a szocialista nemzetköziség mellett, a jobblétért, a tartós világbékéért sikra szállva. Mint Majakovszkij megteremtője volt és marad. S eml évezredek során emberré tette az embert; születésünktől halálunkig elkísér. Szorgalmas népünk, nemzeteink ée nemzetiségeink teremtő erejének is ez a legfőbb alapja: az alkotó, becsületes munka. Ez adja, ez adhatja társadalmunkban az ember rangját, értékét. S jólétünk kiapadhatatlan kútíorrása. Ezért ítéljük el a rossz szervezést, a selejtet, a kapkodást, a felületességet, a látszatmunkát, a tunyaságot. A jó minőségű munka: korparancs. Világraszóló sikereink elérésének előfeltétele. Ebben rejlik a kemény helytállást igénylő évek során elért nagy győzelmeink magyarázata is. Azoké az eredményeké, amelyek a testvéri szovjet néppel karöltve, a baráti szocialista országokkal egyfitt-D mondja Gáspár Endre ihletett fordításában, a „Kis tavaszi dal“ című versében: „Május gyolcs vászna libben, / meg-meg legyint. / Vidáman, ifjú hitben, / megyünk, / megyünk, / megyünk.“ Ezen a nagy munkásünnepen — a Munka ünnepén — százmilliók vonulnak fel, százmilliók ökle emelkedik hagyományos forradalmi köszöntésre és tízmilliók lengetik, lobogtatják, magasba emelve a forradalom vérvörös zászlóit. A szervezett és öntudatos munkásság seregszemléje ez, harci ünnep, szerte a világon. Vége- I láthatatlan sorokba rendeződnek a ! tömegek, megmutatva félelmetes ere! jüket és elszántságukat. A világ első szocialista államában — a Szovjetunióban — már több mint hat évtizede a dolgozó nép irányítja saját sorsát, a Szovjetunió Kommunista Pártjával az élen a kommunista társadalmat épiti. A proletár-, illetve a szocialista nemzetköziség szellemében sokoldalú segítséget nyújtott is nyújt a szocialista országok, valamint a fejlődő országok népeinek. Elén jár a világűrkutatásban, s a tartós világbéke megteremtésének legfőbb ereje, támasza. A szocialista világrendszer csakis a Szovjetunió útmutatásával, több évtizedes tapasztalatainak önzetlen átadásával, segítségnyújtásával jöhetett létre, s fejlődhet tovább. Történelmi példák bizonyítják, hogy a szocialista országok közös erővel képesek meg is védeni az államhatalmat, az ármánykodók dühödt támadásait képe- 1 sek visszaverni, legyen az ideológiai ; vagy egyéb aknamunka. A szovjet nép elévülhetetlen érdeme, hogy megmutatta: az elnyomott népek miként szakíthatják szét rabláncukat, s hogyan építhetik fel a kízsákmfinyolőktél mentes, szocialista társadalmat. A történelem azóta is szüntelenül a hatalmas szovjet népet igazolja, tapasztalt igaz barátunkat, az új társadalmi rendszert, melynek legfőbb jellemzője a béke, a humanizmus, az embermilliók anyagi-szellemi felemelkedése, a tudatos, az öntudatos lét valósága. Jövőt tár a Szovjetunió a világ még elnyomott népei elé, olyan távlatot jelöl, amelynek hatása alól senki sem képes kivonni magát, legyen az tétovázó, barát vagy ellenség. A szocializmus az a társadalmi rendszer, amely egyebek között biztosítani tudja a dolgozó milliók számára az értelmes, alkotó munka örömét, az emberekben rejlő képességek kiteljesedését. Azét a munkáét, amely ! minden értékünk alapja, forrása, működve jöttek létre. Ez az összefogás, ez a nemzetközi munkamegosztás a KGST-keretében, nagy mértékben hozzájárult ahhoz, bogy a szocialista világrendszer ma létezik, s döntő világpolitikai tényezővé vált, amelynek véleményével — s védelmi erejével — mindenkor számolnia kell az emberiséget neutronbombával fenyegető imperializmusnak. Május elseje a világ minden táján a nagy nemzetközi proletár-szolidaritásra buzdit, ösztönöz. Ez a nap a tőke, a kizsákmányolók elleni harc napja, az elnyomott népek hallatják szavukat. S mi, a fejlett szocialista társadalom építésének szakaszába lépve, úgy ünnepiünk a legméltóbban, ha fokozzuk a munkalendületet, a termelés hatékonyságát, ha csökkentjük a termelési költségeket, ha maradéktalanul végrehajtjuk a CSKP XV. kongresszusának határozatait, teljesítjük az éves tervfeladatokat. A munka ünnepén hitet teszünk amellett, hogy kiváló teljesítményeket nyújtunk nap mint nap. Ezzel köszöntjük legméltóbban hazánk Szovjet Hadsereg általi felszabadításának 33. és az internacionalista segítségnyújtás 10. évfordulóját. Így haladunk határozottan, célratörően, magabiztosan azon az úton, amelyen harcokban edzett kommunista pártunk vezet. Szocialista hazánk építése közben már sok-sok értékes tapasztalatra tettünk szert. Tudjuk, miként birkózzunk meg a többel, hogyan dolgozzunk a jobbért, miként öntsük formába a társadalom, a közösség elvárásait. Ismerjük fogyatékosságainkat, hibáinkat, ezeket ne ismételgessük, közös erővel küzdjük le. Májusi ünnepeink — elseje és kilencediké — azért is fokozzák örömeinket, mart a legjobbak, a legkiválóbbak mellére ksrttl a megbecsülést, a magas társadalmi elismerést jelentő kitüntetés. Őszintén, szívből gratulálunk az újonnan kitüntetetteknek! Május elsején a jő munka, a biztos jövő tudatától kipirultabb, mosolygósabb a felvonuló és ünneplő milliók arca. Ezért valljuk Majakovszkijjal május elsején: „Édes tavaszban mosdó / friss tereken / ütemre lépni most jó / nekünk, / neked, / nekem ...“ KANIZSA ISTVÁN