Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-04-29 / 17. szám

1978. április 29. SZABAD FÖLDMŰVES s A harcban nem szabad megállni! EMLÉKEZZ, BODROGKÖZ! A ma is jó egészségnek örvendő 80 éves Kis-Kendy Lajos elvtárs neve, s egész élettevékenységé összeforrott a bodrogközi munkásmozgalommal; a felszabadulás utáni évtizedekben pe­dig a szövetkezeti gazdálkodással. E veterán pártharcosnak egyenes, töret­len az életpályája: soha, még a leg­nehezebb, csendőrszuronyos években sem ismert megalkuvást, meghátrá­lást. Párthűsége, osztályharcossága, népnevelői tevé­kenysége magas fokú társadalmi elismerését kitün­tetések, érdemér­mek egész sora bi­zonyítja. A ZÁSZLÓVIVŐ Kovácsmestersé­get tanult Sátor­aljaújhelyen. A ko­vácsszakma mes­terfogásait kívá- Kis-Kendy Lajos, lóan szervezett, ta­­pártharcos pasztáit munká­soktól sajátította el, s a küzdőképességet, az elvi szi­lárdságot szintén. Hazakerült szülőfalujába. Szentesre (Piesany), ahol a kőbányában kere­sett és talált munkalehetőséget. Apja öt hektárnyi földje igen szűkös meg­élhetést nyújtott a családnak. Hiszen nemcsak a magas földadó, az uzso­rakamat is sújtotta ez idő tájt a szegényparasztokat. Sőt, az adóhiva­tal végrehajtói, a „fogdmegjei“ sok helyütt a háziállatokat, a gazdasági eszközöket, a csekély gabonát, de még a dunnát, párnát is lefoglalták, majd elhurcolták, adóhátralék elle­nében. Bodrogköz földmunkás-tömegeinek, szegényparasztjainak sorsa, így a Kis- Kendy családé is, egyre rosszabbo­dott. Nem volt más hátra, mint a szervezkedés. Szentesen már a huszas évek leg­elején pártszervezet alakult, 18 tag­gal, köztük Tarr Mihály, Túrák Jó­zsef, Juhász András és mások. Rövid időn belül jó szervezőképességre, s tömegbefolyásra tettek szert a kom­munisták. Olyannyira, hogy az 1922. május elstejel tömegfelvonuláson, Kl­­rályhelmecen, már több mint kétszáz szentesi vett részt. Ki volt a zászló­vivő? Nem más, mint Kis-Kendy elv­társ. SZTRÁJK, HAJSZA, BÖRTÖN 1932-ben a bányatulajdonos csupán „félgőzzel“ üzemeltette a bányát. Persze, ily képpen a keresett lehető­ség a felére csökkent. Hetente három napot dolgozhattak. Egy év múltával teljesen leállította a bányát a tulaj­donos. Ekkor a bánya újra-üzemelte­­téséért szálltak síkra a bányamunká­sok. Harcukban nem maradtak ma­gukra. A környékbeli falvak munkás­tömegei — a munkanélküliekkel tel­jes szolidaritást vállalva — együtt tiltakoztak, s harsogták Bodrogköz proletár-fellegvárában, Királyhelme­­cen: „Munkát, kenyeret! Munkát, ke­nyeret ... 1“ A szolidaritás élelmiszer-juttatásban is megnyilvánult — a szegényparaszt­ság részéről. Ezt azok a családok kapták, amelyekben a családfenntar­tó munkanélkülivé vált. Tovább folyt a szervezkedés. Ekkor jött létre a Bányamunkások Szakszer­vezetének helyi szervezete, majd pe­dig a Földmunkások Vörös Szakszer­vezetének helyi szervezetei is meg­alakultak. Ezekben a szervezetekben helyet foglaltak nemcsak kommunis­ták, hanem a demokratikus érzelmű pártonkfvüliek is. Bodrogközben ek­kor már erős, ütőképes pártszerveze­tek működtek. A legális tömegszerve­zetekkel együtt a párt ereje meghat­ványozódott. Hiszen a pártonkívüli, tömegek számára is egyre nyilvánva­lóbbá vált, hogy a kommunista párt az egyetlen, amely harcol az érdekei­kért, a jobblétért, a legalapvetőbb emberi jogokért. A kommunisták jó szervező-felvilá­­gosító munkája nyomán egyre több munkásmegmozdulásra került sor: Az egykor munkásmelieknek szege­zett szuronyos fegyverek a Prágai Hadtörténeti Múzeumban. adófizetés megtagadása, végrehajtók kíüldözése a falvakból, bérsztrájk stb. Persze ezek a tüntetések, meg­mozdulások megtorlással jártak. Egy királyhelmeci megmozdulás során például több elvtársat letartóztattak, köztük Kis-Kendy elvtársat is. Kassá­ra hurcolták őket. Elítélni azonban képtelenek voltak a hatóságok ezeket az embereket, mert a bírósági tárgya­lás a párt szószékévé változott. Ter­mészetesen ehhez a letartóztatott földmunkások ügyvédje is hozzájá­rult, aki leleplezte, ml rejtőzik a meghurcolások mögött: a még kímé­letlenebb elnyomás és kizsákmányo­lás. HA KELL, FEGYVERESEN IS ... Bodrogköz falvaiban egyre feszül­tebbé vált a légkör. Mátyás elvtársat 1934-ben letartóztatták, kémkedéssel vádolva. Hat évre elítélték, amelyből harmincnyolc hónapot letöltött. Egy amnesztlarendelet során engedték szabadlábra. A reakció egyre fokozta támadásait a kommunisták és a demokratikus érzelmű pártonkívüliek eilen. 193d­­ban Kis-Kendy elvtárs is börtönbe ke­rül. Büntetése letöltése után odahaza várta a házifogság (másnaponként Jelentkeznie kellett a csendőrségen). A fasiszta ' Horthy-rezsim idején Leczo Mihály elnökletével működött a bodrogközi kommunisták tevékeny­ségét irányító pártbizottság. A harcot illegálisan folytatták tovább. Az 1939. május elsejei nagyméretű tömegfelvo­nulás már az éledező fasizmus és a Szovjetuniónak a hitleristák általi megtámadása elleni hatalmas tiltako­zássá változott. A tömegek kinyilvá­nították elszántságukat: „Ha kell, fegyveresen is szembeszegülünk a hitleri fasizmussal...“ El is készült a hadlterv. Csakhogy a fegyveres ellenállás előkészületeit megszimatolta egy horthysta kémel­hárító tiszt. .. .Leczo elvtársat köz­vetlenül a felszabadulás előtt elhur­colták a fasiszták, s kegyetlenül meg­gyilkolták. HARCUNK NEM VOLT HIÄBAVALÖ Fiatalkorom óta ismerem Kis-Kendy Lajos bácsit. Mindig csodáltam erős akaraterejét, harcos mivoltát. Jövőbe vetett hittel, meggyőződéssel hintette a szövetkezeti gondolat magvát. Tud­ta: a jó ügynek, az igaz ügynek győz­nie kell, — Úgy érzem — mondotta egy al­kalommal a veterán pártharcos a me­zőgazdaság szocialista átépítése hős­korára emlékezvén —, amit 1951-ben csináltunk, a szövetkezetei, az embe­rek anyagi-szellemi felemelkedéséért cselekedtük. Utódaink előtt nem kell érte szégyenkeznünk. Teljes szívem­ből örülök annak, hogy több évtize­des kemény harcunk nem volt hiába­való ... Ezt Bodrogköz népének mai jobb, örömteljesebb, a „nincset“ nem ismerő élete bizonyítja. A kommunis­ta párt a múltban és a jelenben is azért küzdött, Illetve küzd, hogy a dolgozó tömegek ne Ismerjék a lét­bizonytalanságot, gondtalanabb, öröm­teljesebb legyen jelenük, holnapjuk. Ilié* Bertalan A gépek „orvosai" és irányítói A korszerű gépesítés döntően befo­lyásolja a mezőgazdasági termelést. A kialakított mezőgazdasági nagyüze­mekben nagy teljesítményű gépek dolgoznak, s főleg a növénytermesz­tés legtöbb szakaszán komplexen gé­pesített a termelés vagyis jól kihasz­nálják a tudományos-műszaki előre­haladást. Nem is lehet ez másként, hiszen a mezőgazdaságban sokkal ke­vesebb ember dolgozik mind hajdaná­ban, s így hagyományos módon kény­telenek lennének megművelni a föl­det és a mostanihoz hasonló gazdasá­gi eredményeket elérni. — A mintegy 3500 hektáros jurovál (dercsikai) társult szövetkezetben a vezetők sokat tettek azért, hogy a kornak megfelelő szinten legyen a gépellátás. Jelenleg 90 traktor és 16 kombájn, megfelelő mennyiségű beta­karítógép, gépsor és sok más fontos berendezés áll a gazdaság rendelke­zésére. Csakhogy a gép magában nem minden. A legfontosab a korszerű technikát irányító karbantartó és javí­tó dolgozó. Elsősorban az ő szaktudá­sukon, lelkiismeretes munkájukon múlik, hogy a gépeket, berendezése­ket maximálisan ki lehessen használ­ni. Nem véletlen, hogy a Dunajská Streda-i (dunaszerdaheiyi) járásban ebben a szövetkezetben fejezték be elsőként az aratást, és a közelmúlt betekben a kedvezőtlen Időjárás elle­nére idejében sikerült elvégezni a ta­vasziak vetését. A társult szövetkezetben két javító­műhely van, Bakán és Královiőové KraCunvban (Királyfiakarcsán). A mű­helyben 46 an szorgoskodnak, hogy a gépek üzemképesek legyenek. Emel­lett van egy négytagú csapat, amely az állattenyésztésben levő berendezé­sek karbantartását végzi. Minden je­lentősebb gazdasági farmon van még egy szakember, akt a kisebb meghibá­sodásokat hozza rendbe rugalmasan. A javítóműhely dolgozóit dicséri, hogy a kombájnok többsége már készen áll az aratásra. Méghozzá alaposan rend­behozva. Ez érthető, hiszen a műhely szakemberei nemcsak a javítást vég­zik, hanem a szemesek betakarításá­nál ők ülnek a kombájn nyergébe, s irányítják a vaskolosszusokat. Ez jelentős abból a szempontból is, hogy a kisebb meghibásodások rendbehoza­talát a helyszínen el tudják végezni. Persze emellett van két mozgőműhely is: vagyis mindent megtesznek azért, hogy minél kevesebb legyen a gép­hiba a fontos betakarítási munkák idején. A jól felszerelt műhelyekben sokat tesznek a nehezen beszerezhető al­katrészek felújításáért. Emellett a műhelyekben sok újítási javaslat szü­letett az elmúlt esztendőkben. Tavaly nyolc újítási javaslatot hagytak jóvá. Elismerésül a műhely irányítói és dol­gozói 30 ezer korona jutalmat kaptak a járási szervektől. Az újítások közé tartozik a traktorok kormányszerke­zetének korszerűsítése, az önműködő takarmányadagoló kocsi szerkezeté­nek megváltoztatása (gumiszalagot szereltek fel lánc helyett) és lehetne sorolni tovább a különféle gépeken alkalmazott újításokat. A műhely dolgozóinak többje sok­éves gyakorlattal rendelkezik és min­denkinek megvan a szakképzettsége. Olyan ezermesterek vannak a műhe­lyekben, mint például Bölcs Károly a bakai részlegen és Kulcsár Dániel Karcsán. Persze még tovább lehetne sorolni azok nevét, akik tudásukkal, szorgalmukkal kitűnnek. Természete­sen mindig vásárolnak újabb és újabb gépeket, berendezéseket, és ezért bő­víteni kell a szaktudást. Ebből a szempontból Időszaki iskolázásokon vesznek részt a dolgozók, akik az új technika bemutatóit is megtekintik. A két műhely dolgozói a szocialista brigád cím bronz fokozatának elnye­réséért versenyeznek. Az egyik rész­legen Simon Vendel, Bakán pedig Ba­ranyai László a vezető. A brigádok szocialista kötelezettségvállalása első­sorban az anyagmegtakarításra irá­nyul, de a brigádtagok a vállalások alapján részt vesznek a környezet­szépítésben és olyan nemes társadalmi feladatot is vállaltak, mint az ingye­nes véradás. Nagy István vezetésével, a melléküzemégi termelésben is van a nemes cím elnyeréséért versenyző brigád. Az 6 kötelezettségvállalásuk is több mindenre kiterjed. Mint általában mindenütt, a dercsi­kai Barátság Efsz-ben szintén vannak néha kisebb-nagyobb nézeteltérések a traktorosok és a műhely dolgozói között. Amt nem tetszik, nyíltan meg Is mondják egymásnak. De végül is megegyeznek, mert egy a céljuk: le­gyenek rendben a gépek, hogy minő­ségi munkát tudjanak végezni a nö­vénytermesztésben. Ezért mindent megtesznek, a gépjavítás mesterei, azoknak irányítói, s nem a „seftelés“ a céljuk, mint azt téves Információ alapján, az évzáró gyűlésről megje­lent cikkemben írtam. Tóth Dezső Vörös lobogók alatt. Foto: —Kovács— Itt van újra május elseje, / A ■ levegő dallal van tele, / Zen­­gedezzük hát mi Is dalunk, / Mind­nyájan testvérek vagyunk!“ — így szól a nemzetközi munkásmozgalom legnagyobb közös ünnepéhez kapcso­lódó és azt köszöntő régi dal, amely az évek hosszú során át sem veszített időszerűségéből. Nem is veszíthetett, mivel május elseje azon túl, hogy a naptárban pirosbetűs, örömmel várt ünnep, a valóságban a világ demok­ratikus érzelmű dolgozóinak harci seregszemléje. Május elseje az a lelket vidító ta­vaszi nap, amelyen a világ munkás­tömegei egyszerre lépnek, egyazon akarattal tesznek hitet a proletár- és a szocialista nemzetköziség mellett, a jobblétért, a tartós világbékéért sikra szállva. Mint Majakovszkij megteremtője volt és marad. S eml évezredek során emberré tette az em­bert; születésünktől halálunkig elkí­sér. Szorgalmas népünk, nemzeteink ée nemzetiségeink teremtő erejének is ez a legfőbb alapja: az alkotó, becsüle­tes munka. Ez adja, ez adhatja társa­dalmunkban az ember rangját, érté­két. S jólétünk kiapadhatatlan kútíor­­rása. Ezért ítéljük el a rossz szerve­zést, a selejtet, a kapkodást, a felüle­tességet, a látszatmunkát, a tunyasá­got. A jó minőségű munka: korpa­rancs. Világraszóló sikereink elérésé­nek előfeltétele. Ebben rejlik a ke­mény helytállást igénylő évek során elért nagy győzelmeink magyarázata is. Azoké az eredményeké, amelyek a testvéri szovjet néppel karöltve, a ba­ráti szocialista országokkal egyfitt-D mondja Gáspár Endre ihletett fordí­tásában, a „Kis tavaszi dal“ című versében: „Május gyolcs vászna lib­ben, / meg-meg legyint. / Vidáman, ifjú hitben, / megyünk, / megyünk, / megyünk.“ Ezen a nagy munkásünnepen — a Munka ünnepén — százmilliók vo­nulnak fel, százmilliók ökle emelke­dik hagyományos forradalmi köszön­tésre és tízmilliók lengetik, lobogtat­ják, magasba emelve a forradalom vérvörös zászlóit. A szervezett és ön­tudatos munkásság seregszemléje ez, harci ünnep, szerte a világon. Vége- I láthatatlan sorokba rendeződnek a ! tömegek, megmutatva félelmetes ere­­! jüket és elszántságukat. A világ első szocialista államában — a Szovjetunióban — már több mint hat évtizede a dolgozó nép irányítja saját sorsát, a Szovjetunió Kommu­nista Pártjával az élen a kommunista társadalmat épiti. A proletár-, illetve a szocialista nemzetköziség szellemé­ben sokoldalú segítséget nyújtott is nyújt a szocialista országok, valamint a fejlődő országok népeinek. Elén jár a világűrkutatásban, s a tartós világ­­béke megteremtésének legfőbb ereje, támasza. A szocialista világrendszer csakis a Szovjetunió útmutatásával, több évti­zedes tapasztalatainak önzetlen át­adásával, segítségnyújtásával jöhetett létre, s fejlődhet tovább. Történelmi példák bizonyítják, hogy a szocialista országok közös erővel képesek meg is védeni az államhatalmat, az ár­­mánykodók dühödt támadásait képe- 1 sek visszaverni, legyen az ideológiai ; vagy egyéb aknamunka. A szovjet nép elévülhetetlen érdeme, hogy megmu­tatta: az elnyomott népek miként sza­kíthatják szét rabláncukat, s hogyan építhetik fel a kízsákmfinyolőktél mentes, szocialista társadalmat. A történelem azóta is szüntelenül a hatalmas szovjet népet igazolja, ta­pasztalt igaz barátunkat, az új társa­dalmi rendszert, melynek legfőbb jel­lemzője a béke, a humanizmus, az embermilliók anyagi-szellemi felemel­kedése, a tudatos, az öntudatos lét valósága. Jövőt tár a Szovjetunió a világ még elnyomott népei elé, olyan távlatot jelöl, amelynek hatása alól senki sem képes kivonni magát, le­gyen az tétovázó, barát vagy ellenség. A szocializmus az a társadalmi rendszer, amely egyebek között biz­tosítani tudja a dolgozó milliók szá­mára az értelmes, alkotó munka örö­mét, az emberekben rejlő képességek kiteljesedését. Azét a munkáét, amely ! minden értékünk alapja, forrása, működve jöttek létre. Ez az összefo­gás, ez a nemzetközi munkamegosztás a KGST-keretében, nagy mértékben hozzájárult ahhoz, bogy a szocialista világrendszer ma létezik, s döntő vi­lágpolitikai tényezővé vált, amelynek véleményével — s védelmi erejével — mindenkor számolnia kell az emberi­séget neutronbombával fenyegető imperializmusnak. Május elseje a világ minden táján a nagy nemzetközi proletár-szolidari­tásra buzdit, ösztönöz. Ez a nap a tőke, a kizsákmányolók elleni harc napja, az elnyomott népek hallatják szavukat. S mi, a fejlett szocialista társadalom építésének szakaszába lépve, úgy ünnepiünk a legméltób­ban, ha fokozzuk a munkalendületet, a termelés hatékonyságát, ha csök­kentjük a termelési költségeket, ha maradéktalanul végrehajtjuk a CSKP XV. kongresszusának határozatait, teljesítjük az éves tervfeladatokat. A munka ünnepén hitet teszünk a­­mellett, hogy kiváló teljesítményeket nyújtunk nap mint nap. Ezzel kö­szöntjük legméltóbban hazánk Szov­jet Hadsereg általi felszabadításának 33. és az internacionalista segítség­nyújtás 10. évfordulóját. Így haladunk határozottan, célratörően, magabizto­san azon az úton, amelyen harcokban edzett kommunista pártunk vezet. Szocialista hazánk építése közben már sok-sok értékes tapasztalatra tet­tünk szert. Tudjuk, miként birkóz­zunk meg a többel, hogyan dolgoz­zunk a jobbért, miként öntsük formá­ba a társadalom, a közösség elvárá­sait. Ismerjük fogyatékosságainkat, hibáinkat, ezeket ne ismételgessük, közös erővel küzdjük le. Májusi ünnepeink — elseje és ki­lencediké — azért is fokozzák örö­meinket, mart a legjobbak, a legki­válóbbak mellére ksrttl a megbecsü­lést, a magas társadalmi elismerést jelentő kitüntetés. Őszintén, szívből gratulálunk az újonnan kitüntetettek­nek! Május elsején a jő munka, a biztos jövő tudatától kipirultabb, mosolygó­­sabb a felvonuló és ünneplő milliók arca. Ezért valljuk Majakovszkijjal május elsején: „Édes tavaszban mos­dó / friss tereken / ütemre lépni most jó / nekünk, / neked, / nekem ...“ KANIZSA ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents