Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-04-22 / 16. szám

12 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. április 22. Jobb munkaszervezést! Fokozottabb ellenőrzést! Nincs kellemes helyzetben az a szövetkezeti elnök, aki a közgyűlés­nek a gazdálkodás eredménytelensé­géről ad számot. A trebišovi járásban levő boli Ha­ladás Efsz a múlt évet gyenge ered­ményekkel zárta. Az előirányzott össz­termelést csupán 76,1 százalékban valósították meg, de ugyanakkor a termelési költségeket 980 ezer koro­nával túllépték, tgy nem csoda, ha a gazdálkodás mérlegét 7 mii. 700 ezer korona hiánnyal zárták. A veszteség nagysága nem tette komorrá a tekin­teteket, sőt, a szövetkezet elnökének beszámolóját nagy taps követte. Ki­használva azt a pillanatnyi időt, amíg a következő előadó a mikrofonhoz ment, suttogva váltottam szót a szom­szédommal. — Maga elégedett, hogy ennyire tapsol? — Miért ne? Becsületesen dolgoz­tam egész évben, megkaptam a pén­zem. Hát akkor mit csináljak? A pénzét mindenki megkapta. A ki­fizetett munkabér 10 millió 239 ezer korona volt, a teljesítményhez viszo­nyítva 423 ezer koronával több lett kimerítve — hangzott el a beszámo­lóban. — Kemény munka volt mögötte — érvelt a szünetben a szövetkezet egyik vezetője —, kedvezőtlen az adottságunk, és mégis az elmúlt öt év átlagában búzából 4,4 tonna ter­mést értünk el, árpából 4,2 tonnát, rozsból 3,8 tonnát, szemes kukoricá­ból 4,5 tonnát és cukorrépából 51 tonnát. Ha valaki vesz magának annyi fá­radságot, hogy utánanézzen a nyere­séggel záró szövetkezeteknek, való­ban elgondolkoztató, hogy a járásban hányán dicsekedhetnek hasonló ter­mésátlagokkal. De hiába kisebb a nyereséges gazdaságok átlagtermése, valamiért mégis ők gazdálkodtak jobban. Ez a valami a végeredmény, a nyereség. A különbözőség okaira kerestem választ. például már az elmúlt évben elhatá­roztuk, hogy kedvező, körttltpkintő tápanyaggazdálkodással javítjuk fel földjeinket, s teremtjük meg elen­gedhetetlen feltételét az egyre na­gyobb termésátlagoknak. Ennek meg­felelően már ősszel az összes kapá­saink vetésterületét ístállótrágyáz­­tuk. Ezt egészíti majd ki az elő­irányzott műtrágyamennyiség a tava­szi vetéseknél. Mindent megteszünk, hogy az előírt technológiát betart­suk. Ennnek érdekében például a gé­­pesítőkkel azon töprengtünk, milyen megoldást találjunk a burgonyaülte­­lö- és a kukoricavetőgépek szerkeze­ti hibáinak megjavítására, annak ér­dekében. hogy az előírt sűrűséget el­érjük. Mert hiába kerül a gumó, a mag a legjobb földbe, hiába tartjuk be az előírt vetési sebességet, ha a gép hibás ... Csarnakovios László fóállattenyész­­tő szerint az állattenyésztés szaka­szán a gyenge eredmény a laza mun­kafegyelem következménye. Hibás a tagság, hibás a vezetés! De a legfőbb hiba a munkaszervezésben volt. Noha az állattenyésztés tavaly több mint tizenhárom százalékos fejlődést ért el, mégis 2 millió 2Ü0 ezer koro­na lemaradást mutattak ki. Például kocánként csupán 14,4 malacszaporu­­latnt értek el. A sertéshizlaldában 0,55, mig a marhahizlaldábau 0,77 kilós súlygyarapodással dicsekedhet­tek. A tejtermelés szakaszán a ter­vezett 2850 literes évi fejési átlaggal szemben csak 2714 literes átlagot értek el. De a legelszomorítóbb, hogy az előző évekhez viszonyítva tavaly jóval több abraktakarmányt fogyasz­tottak. Például 1 liter tejre 0,37, egy kiló sertéshúsra 4,44, a marhahús­termeléshez kilónként 4,08 kiló abra­kot használtak fel! A boti szövetkezet a tavalyi 31 millió 200 ezer korona össztermelés­sel szemben erre az évre 35 millió korona bevételt tervezett. Hogy ez sok vagy kevés, azt én nem tudom eldönteni, de az biztos, hogy emelni kell az üzemirányítás és a munka­szervezés színvonalát, takarékoskod­ni kell minden vonalon, hogy a gaz­dálkodás mérlege megjavuljon és a kimerített tartalékalapot újból fel­tölthessék. Néhány jelenség arra utal, hogy tenni akarnak valamit a gazdálkodás színvonalának emelése céljából. Erre hagy következtetni az egyes munka­­szakaszokon végrehajtott kádercsere, a tavaszi munkákra való gondos elő­készület, a műtrágyák és vegyszerek időbeni beszerzése stb. Persze a gaz­dasági tevékenység következetesebb fejlesztése céljából javítani kell a pártszervezetek sokoldalú nevelő- és szervező munkáját, a szövetkezeti munkaiskola keretében a tagok szak­mai oktatását, a dolgozók politikai­ideológiai ismereteinek gazdagítását, mivel ezek feltételei a gazdasági fel­adatok sikeres teljesítésének. Illés Bertalan Példás közösség A Nitrai BIOVETA n. v. fő küldeté­se a vakcinák (oltóanyagok) gyártá­sa. Feladataikat mint minden évben, tavaly is teljesítették. Az oltóanyago­kat a hazai Igények kielégítésén kí­vül nemcsak a szocialista, de a tőkés országokba is exportálják. Ellátogat­tam a 02-es számú üzemrészlegre, ahol a víruselhárítő oltóanyagokat gyártják. A laboránsnők csendes és összpontosított munkája eredménye­ként úgy éreztem magam, mint az operációs teremben. Itt ismerkedtem meg az Antónia Podhorná vezette ti­­zenkéttagú szocialista brigád tagjai­val, akiknek életkora nem haladja meg a harminc évet. Az üzemrészlegen négy víruselhárí­­tó oltóanyagot gyártanak, elsősorban a nyúltagyvelő-bénulás (Aujeszky-féle betegség) ellen a szarvasmarhák, ser­tések, Juhok és a prémes állatok vé­delmére. A védőoltásban részesített állatok hosszabb ideig ellenállnak az említett betegséggel szemben. A mun­kaközösség példásan teljesíti felada­tait. így volt ez tavaly is, amikor a tervet tizenhat százalékkal túlszár­nyaltak! Žuffová elvtársnő, a vakcinagyártő részleg vezetője, újítási javaslatot nyújtott be. Ennek kidolgozásában nagy része volt a munkaközösség többi dolgozójának Is. Az újítás lé­nyege, hogy az oltóanyag hatóanyagát egy-egy üvegecskében (ampullában) a kétszeresére növeljék. Ezáltal csők мша HIRDETÉS A JN 50-es kerekes, esetleg lánctalpas kistraktorra gödröző fúrókat vásárolnánk. Számítás­ba jöhetnek a régebbi fúrók is. Címünk: 980 33 Gém. Jablonec, Május 9 Efsz Az utóbbi években a trnavai járás-' ban is megtették az első lépéseket, melyek a szarvasmarha-tenyésztés összpontosításához és szakosításához vezetnek. Ez örvendetes tény. Hiszen csak ezáltal valósulhat meg a gyors ■szarvasmarha-tenyésztés fellendítése, további fejlesztése. Sajnálatos azonban, hogy ez a fej­lődési folyamat — hasonlóan mint a járások többségében — itt Is arány­lag l^ssú ütemben halad előre. A já­rási mezőgazdasági igazgatóságokon általában inkább a távlati tervekről, mint a már kész tényekről' beszél­nek. Igaz, hogy egy igen bonyolult, komplex kérdés megvalósításáról van szó, amely szükségessé teszi a nagy­üzemi, iparszerűen működő állattartó telepek felépítését, valamint a te­nyésztői munkától kezdve egészen a végtermék értékesítéséig az egész ter­melési folyamat átszervezését és ösz­­szehangolását. Milyen intézkedések megvalósításá­ra került sor ez ideig a trnavai já­rásban a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése, vagyis összpontosítása és szakosítása terén? Ezzel a kérdéssel fordultam Filipovič Pavol mérnök­höz, a járási mezőgazdasági igazgató­ság főállattenyésztőjéhez. KORSZER0 istállóban NAGY HASZNOSSAGO TEHENEK Az első Intézkedések az eredeti szlovák-tarka fajta átalakítására irá­nyultak. Olyan vonalat akartak lét­rehozni, mely egyaránt kiváló tej­­hasznossági és jó súlygyarapodási tu­lajdonságokkal rendelkezik. Nagyobb arányú fajtajavító keresztezéssel 1972-ben kezdtek kísérletezni. A szlo­vák-tarka tehenek keresztezése vö­rös-tarka kanadai típusú bikákkal a legjobbnak bizonyult. Már az első nemzedékű keresztezett tehenek egyedenkénti tejhasznossága úgyszól­ván ezer literrel meghaladta az ere­deti fajtáét. Emellett a keresztezett hízóbikák súlygyarapodása sem csök­kent. Ezért — a megfelelő tenyész­­álliomány kialakítása érdekében — tavaly az egész tehénállományukat a vörös-tarka kanadai típusú bikákkal keresztezték. Ez Idén a fajtajavító keresztezést tovább folytatják. A keresztezéssel egyidejűleg meg­kezdték a nagykapacitású istállók építését Is azokban a gazdaságokban, amelyek a jövőben tejtermelésre sza­kosodnak. Az új, korszerű tehené­szeti telepeket már a nagy hasznos­sággal rendelkező tehénállománnyal telepítik he. Ez az intézkedés össz­hangban van a gazdaságos és haté­kony termelés követelményével. Hi­szen a több milliós beruházási költ­ségek csak a nagy termelékenység mellett térülhetnek meg. A szarvasmarha-tenyésztés összpon­tosítását és szakosítását A KÖZPONTI BORJÜNEVELDE is célozza, mely a trnavai Közös Me­zőgazdasági Vállalat keretében 1976- ban létesült. A felépítéséhez a járás valamennyi mezőgazdasági üzeme hozzájárult. A központi borjúnevelde jelenleg 12 mezőgazdasági üzemmel működik együtt. A borjak felvásár­lása és felnevelés utáni visszahelye­zése az üzemekbe, szerződés alapján történik. A korszerű, pavllonos rendszerű borjúnevelde kőt különálló — a bor­jak ivara szerint szakosított — 1300 G. Rakovská és Z. Petráiévá laboratóriumi művelet közben. (A szerző felvételei) kenthető ugyanis az üveg és a cso­magolóanyag szükséglete, a villany­áram fogyasztása és a munkaerő­ráfordítás. A vakcinagyártó részleg dolgozói a Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére vállalták a munkakörnye­zet javítása, szépítése érdekében egyénenként 5—5 őrá társadalmi munka végzését és teljesítik a „Sui­­vak I“ vakcina (negyedmilliős) ex­portját! P. Mati* A vakcinagyártó részleg szocialista brigádjának lagjai. Hasznos ötlet A Dvory nad Žitavou-i (udvardi) Auróra Efsz-ben több száz hektá­ron termesztenek cukorrépát. Hogy a cukorrépa megadja a kívánt ter­méshozamot, a talajművelésen kí­vül — egyéb munkák mellett — nagy jelentősége van a cukorrépa szakszerű ápolásának és a perme­tezésnek. Istenes Ferenc, a szövet­kezet főagronómusa, több éves gya­korlattal rendelkező szakember, azon töprengett, hogyan lehetne a cukorrépa permetezését korszerűbb, gazdaságosabb módszerrel megol­dani. Ugyanis permetezéskor a nyomjelzést még a múlt évben sem tudták pontosan megoldani. A per­metezést a kétezer literes űrtartal­mú Kertitox permetezővel végez­ték. Azonban a nyomjelzéshez használt habzó szaponátos oldat nem vált be, mert kifújatása után azonnal elpárolgott. Ennek követ­keztében a traktoros nem látta a nyomjelzést, vagyis azt, hogy met­­tőt meddig permetezett. Ebből ki­folyólag tíz méteres sávok marad­tak pérmetezetlenül, ahol igen el­szaporodtak a gyomok, s ez akadá­lyozta a növényzet fejlődését. To­vábbi hátrányként említhető, hogy a nyorajelzéshez használt anyagot csak nehezen tudták beszerezni. A töprengés nem volt hiábavaló. Az idén a műhely ésszerűsítő bri­gádjának tagjai — Vadkerti Lajos vezetésével és Balasko József gépe­sítő segítségével — megoldották a problémát. A Kertitox permetező­­gép hátsó részére adagolót szerel­tek fel. Az adagolóból a nyom­jelző anyagot — amire az előbbi­től eltérően mészport használnak — ventillátor segítségével gumi­csöveken keresztül a talajra fújat­­ják. A mészpor nyomjelzési célra megfelelőbb az előbbinél és egy­úttal trágya ts, másrészt jóval ol­csóbb. így megoldották a nyomjel­zést, amiről magam is meggyőződ­tem. A műhely dolgozói ottjártam­­kor próbálták ki „újításukat“. A permetezőgép lassan haladt, s utá­na fehér csík volt látható a tala­jon. —nt— l — Vitatkoztam én a* emberekkel eleget — mondta az ökonőmus —, megmagyaráztam, hogy túl nagyok a termelési költségek. — A marhahús kilóját 14 korona 72 fillérért értékesítettük és 19 ko­rona 68 fillér költségráfordítással ter­meltük, a ráfizetés kilónként 4 ko­rona 96 fillér volt! A tejre literen­ként 1 koronát szintén ráfizettünk. Ebben a néhány mondatban fogal­mazódott meg az eredménytelenség legfőbb oka. Ma a gazdálkodás nél­külözhetetlen alapja a közgazdasági szemlélet és annak helyes alkalma­zása. S nemcsak az ökonómusnak kell számontartani; mit, mennyiért ter­melnek! A búza, árpa, kukorica és a rozs is csak minimális nyereséget adott, mert a ráfordítások — talajmüvelés, talajerövisszapótlás, vegyszerezés, a betakarítás költségei, munkabér, szál­lítás — nagyok voltak. Az elnöki beszámoló szerint a veszteség szubjektív és objektív okok miatt következett be. — Augusztus végén öröm volt lát­ni a szőlőt, a zöldséget, a kukoricát és a napraforgót — mondotta Leczo István mérnök, a közös gazdaság el­nöke. — Szemes kukoricából 7,5 ton­na szemtermésre számítottunk, de szeptember negyedikén 11 fokos hi­deget kaptunk, aztán már siralmas képet mutatott a határ. Igen, ba az időjárás nem tesz kárt semmiben, akkor a növénytermesztés szakaszán kisebb lett volna a lema­radás. Azt azonban megszívlelhetnék, hogy az eredmények nemcsak az idő­járáson, hanem az emberi hozzáállá­son is múlnak. Indokolt ezt hangsú­lyozni, még akkor is, ha — mint azt Bohács János főagronúmus mondta — a szövetkezeti tagok munkakedve, a munkához való viszonya jó volt. A főagronómus még a következő­ket mondatta: — Ha a munkakedv az idén is megmarad, akkor nem lesz baj. Mi NAPIRENDEN íz bssqiontitsitás is szakosítás 'érőhelyes teleppel rendelkezik. Ezek­ben már teljes mértékben érvénye­sülnek a nagyüzemi technológia elő­nyei, mindenekelőtt az etetés, illetve i takarmányadagolás és a trágyaeltá­volítás szempontjából. A telepeken kétféle istállótípus van. Az elsőben í borjak az Itatásos nevelés ideje alatt, a másodikban pedig a növényi takarmányozásra való áttérés után tartózkodnak. Hetente hozzávetőlege­sen százharminc 7—14 napos borjú kerül a telepre, s ugyanannyi felne­velt növendékállat hagyja el. Az eddigi tapasztalatok arra utalj nak, hogy a központi borjúnevelde bevált. Az eredmények jók. Tavaly például 0,70, Illetve 0,75 kiló napi súlygyarapodási átlagot értek el. De ezen túlmenően a borjúneveidének több előnye is van. Elsősorban a mezőgazdasági üzemeket tehermente­síti a borjúneveléssel járó igényes munkától, valamint az etetési költ­ségektől, továbbá az állatok kedve­ző — az állategészségügyi követel­ményeknek minden tekintetben ■meg­felelő — körülmények között nevel­kednek. Ezért gyorsabban fejlődnek, és az elhullási százalék is kisebb. Nem utolsósorban pedig nagyobb munkatermelékenység érhető el. A két telep állatállományának gondozá­sát összesen 22 dolgozó végzi. A központi borjúnevelő telep üze­meltetésében azonban előfordulnak még kisebb-nagyobb zökkenők is. Krištofík Eduárd mérnök, a telep vezetője szerint, a legtöbb gondot a különböző környezetből kikerülő ál­latok fertőzés elleni védelme és a fertőző betegségek leküzdése okozza. A mezőgazdasági üzemeknek ezért nagyobb gondot kellene fordítani fő­leg a fertözéses hasmenés megelőzé­sére az újszülött borjaknál. Ezenkí­vül a borjakat már az üzemben rá kell szoktatni az Itatásra. Gyakran nehézségeket okoz a tömegtakarmá­nyokkal való ellátás is, melyekkel a borjúneveldét az együttműködő üze­mek látják el. Ugyanis a Közös Me­zőgazdasági Vállalat mezőgazdasági területtel nem rendelkezik. Itt fel­merül az a kérdés, vajon nem len­ne-e célszerűbb, ha a központi borjú­­neveldék olyan mezőgazdasági üze­mekben létesülnének, ahol megfelelő takarmánya lappal rendelkeznek. AZ ÖSSZPONTOSÍTOTT ÜSZÖNEVELÉS a közeljövőbe« az egész járásra ki­terjed. Már jelenleg is több mező­gazdasági üzem — elsősorban a hegy­aljai vidékeken, ahol intenzív lege­lőkkel rendelkeznek — üszőnevelésre szakosodott. Ezekbe a gazdaságokba az üszők a központi borjúneveldéből kerülnek. A legeltetésre alapozott tartástechnológia alkalmazásával az üszők a legmegfelelőbb körülmények között nevelkednek. Innen öthónapos vemhességi állapotban kerülnek visz­­sza a nagyüzemi tejtermelésre sza­kosodott üzemekbe. A központi borjúnevelde kapacitá­sának további bővítésével, a szako­sodott üszőnevelő telepek egész háló­zatának kiépítésével, valamint a nagyüzemi tehénistállók és marha­hizlaldák létesítésével megvalósul a szarvasmarha-tenyésztés' összpontosí­tása és szakosítása az egész járás területén. Persze, ez egyelőre még idő kérdése. " Klamarcsik Mária mérnök

Next

/
Thumbnails
Contents