Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-04-22 / 16. szám

ÍS78. április 22. SZABAD FÖLDMŰVES Gustáv Husák elvtárs hivatalos látogatása Bonnban эЦ Kétol­dalú kapcsolataink fejlesztése egész Európa érdeke э|с Kultu­rális együttműködési egyezmény Csehszlovákia és az NSZK között Mint már jelentettük, Gustáv Husák elvtárs, a CSKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, köztársasági elnök áp­rilis 10-től 13-ig az NSZK államfőjé­nek, Walter Scheel elnöknek vendége volt. Husák elvtársat bonni útjára el­kísérte Václav Hüla, a CSKP Közpon­ti Bizottsága Elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök-helyettes, az Állami Tervbizottság elnöke és Bohuslav Chnoupek, a CSKP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter. Husák elvtárs látogatásának esemé­nyeit, az NSZK vezetőivel folytatott tárgyalásainak eredményeit közös nyilatkozatban foglalták össze. A dokumentum felsorolja, hogy Husák elvtárs megbeszéléseket folytatott Walter Scheel szövetségi elnökkel és Helmut Schmidt szövetségi kancellár­ral a kölcsönös kapcsolatok és együtt­működés továbbfejlesztéséről és a mindkét felet érdeklő nemzetközi kérdésekről. A látogatás folyamán Husák elvtárs kíséretének tagjai ta­lálkoztak nyugatnémet kollégájukkal. Husák elvtárs látogatása utolsó nap­ján Hamburg szövetségi tartományba is ellátogatott. A háromrészes nyilatkozat I. feje­zetében méltatja a két ország kapcso­lataira vonatkozó, 1973. december 11-én aláírt szerződés jelentőségét a két szomszédország viszonyának ala­kulása szempontjából. Abból indulnak ki, hogy a jószomszédi kapcsolatok fejlesztésével lényegesen hozzájárul­hatnak a béke és a biztonság megszi­lárdulásához és a sikeres európai együttműködés fejlesztéséhez a hel­sinki záróokmány alapján. A felek kidomborították a rendszeres politi­kai véleménycserék fontos szerepét az együttműködés fejlesztésében és a jobb kölcsönös megértésben. Emellett különleges jelentőséget tulajdoníta­nak a két ország vezetői találkozói­nak. Kifejezték szándékukat, hogy különböző szinten tovább kívánják mélyíteni a politikai párbeszédet, va­lamint a kétoldalú kapcsolatokról és a mindkét fél érdeklődésére számot tartó nemzetközi kérdésekről rende­zett értekezleteket. Ügy határoztak, hogy a külügyminiszterek a jövőben évente legalább egyszer találkozzanak Prágában vagy Bonnban. A felek a kapcsolatok fontos részének tartják a parlamenti kapcsolatok • erősítését. Hasznosnak tartják a városok közötti kapcsolatok kiépítését is, mert szin­tén hozzájárulnak a politikai, gazda­sági, és kulturális élet minden terü­letén folytatott együttműködés sike­res fejlődéséhez. Ugyancsak támogat­ják a szakszervezetek és az ifjúság csereakcióit. A felek behatóan megvitatták a kétoldalú gazdasági kapcsolatok állá­sát és továbbfejlesztésük lehetőségeit. Mindkét fél azt a nézetet vallotta, hogy kedvező feltételeket kell terem­teni az árucseré-forgalom továbbfej­lesztésére a kölcsönös előnyök elve alapján. Ezenkívül arra törekszenek, hogy az eddiginél kiegyensúlyozot­tabb legyen a két ország közötti fize­tési és kereskedelmi mérleg, s javul­jon kereskedelmük szerkezete. Beha­tóan foglalkoztak a távlati gazdasági együttműködés jelenlegi állásával és távlataival, főként a gép-, kohó- és vegyipari, energetikai és energiafej­lesztő, elektrotechnikai és elektroni­kai vállalatok kooperációjával kap­csolatban. A felek a kölcsönös kapcsolatok fontos részeként értékelték a kapcso­latok és a csere jelentőségét a kul­túra, a művészet, a tudomány, az ok­tatásügy és a filmgyártás területén. Síkraszállnak a két ország sportolói együttműködésének erősítése mellett is. Hangoztatták a tárgyilagos tájé­koztatás jelentőségét, s ezzel kapcso­latban síkraszállnak a helsinki záró­okmány értelmében az újságírók jobb munkalehetőségeinek biztosítása mel­lett. A közös nyilatkozat II. része a nemzetközi helyzetről folytatott esz­mecsere eredményeit foglalja össze. A felek kiemelték a feszültség enyhü­lésének globális jelentőségét a nem­zetközi kapcsolatok alakulása szem­pontjából. Meggyőződésük, hogy a fe­szültség enyhítésének politikájával szemben nincs semmiféle értelmes al­ternatíva. Kifejezték elszántságukat, hogy aktívan támogatni kívánják ezt a folyamatot, hogy a feszültség eny­hülése komplex és tartós legyen. Ki­fejezték meggyőződésüket, hogy a vé­lemények és tapasztalatok kiterjedt cseréje az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett államok képviselőinek belgrádi találkozóján hasznos volt, és hozzá­járult a részt vett országok együttmű­ködésének továbbfejlesztéséhez a hel­sinki záróokmány határozatai szelle­mében. Értékelték az NSZK-nak a Szovjetunióval, Lengyelországgal és Csehszlovákiával kötött szerződéseit, az NSZK és az NDK közötti kapcsola­tok alapelveiről szóló szerződést, va­lamint az 1971. szeptember 30-án kö­tött négyhatalmi megállapodást, ame­lyek jelentősen hozzájárulnak az feszültség enyhüléséhez és rámutat­tak a négyhatalmi megállapodás szi­gorú megtartásának és teljes érvé­nyesülésének jelentőségére. A felek egyetértettek abban, hogy a KGST és az EGK (Közös Piac) kö­zötti kapcsolatok hozzájárulhatnak az együttműködés megszilárdulásához ős elmélyüléséhez, s ezzel a különböző társadalmi rendszerű országok közötti jobb kapcsolatokhoz. A két ország kidomborította azt az elvet, hogy ki kell egészíteni a biz­tonsági politikai és katonai szempont­jait. Fokozott' erőfeszítésekre van HOVA ÉPÍTHETNÉNK MÉG? ... Luls Corvalán, a Chilei KP főtitkára a chilei Pinochet junta legutóbbi „li­beralizáló intézke déseiről“ nyilat­kozva a TASZSZ tudósítójának ki­jelentette: „A be­jelentett új intéz­kedések lényegé­ben nem változ­tatnak a junta ed­digi politikai irány* vonalán.“ (A. Latyinin rajza) szükség valamennyi állam részéről, hogy csökkenjen a fegyverkezési haj­sza és hatékony intézkedések történ­jenek a fegyverkezés korlátozására azzal a céllal, hogy megvalósulhasson a nemzetközileg hatékonyan ellenőr­zött általános és teljes leszerelés. Üdvözlik az ENSZ-közgyülésnek 1978 májusára összehívott rendkívüli lesze­relési ülésszakát. A felek értékelték a szovjet—ame­rikai SALT-tárgyalásokat, a bécsi fegyverkorlátozási tárgyalásokat, s a nyilatkozatban leszögezték, hogy hoz­zá kívánnak járulni a tárgyalások si­keréhez. Egyéb nemzetközi kérdése­ket is megvitattak. A nyilatkozat befejező, III. részében megállapítja, hogy a megbeszélések konstruktív és tárgyszerű légkörben zajlottak le. Gustáv Husák elvtárs csehszlovákiai hivatalos látogatásra hívta meg Walter Scheelt, az NSZK elnökét és Helmut Schmidt szövetségi kancellárt. kulturális együttműködési EGYEZMÉNY Gustáv Husák elvtárs bonni látoga­tásakor a külügyminiszterek eláírták országaink kulturális együttműködési egyezményét. ,A 14 cikkelyes doku­mentum az 1973. december 11-i szer­ződés elveiből indul ki, s megállapítja, hogy a felek támogatni fogják a tu­domány, a kultúra, az oktatásügy, a művészet, a filmgyártás, a tömegtájé­koztatási eszközök, a sport terén és az ifjúság között folytatandó kölcsö­nös együttműködést. A továbbiakban felsorolja, hogy támogatni fogják a tudományos akadémiák és más intéz­mények tagjainak közvetlen megegye­zés alapján történő együttműködését, továbbá az állami szervek, a főisko­lák, az oktatási és művelődési intéz­mények együtmunkálkodását, az ok­tatási segédeszközök cseréjét stb. Fontos cikkely a harmadik, mely le­szögezi, a felek törekedni fognak, hogy hozzájáruljanak a történelem­nek, a földrajznak, a másik fél kultú­rájának a tankönyvekben történő olyan magyarázásához, amely előse­gítené a jobb kölcsönös megértést. Az egyezmény kiterjed a cseh, szlo­vák és német nyelv kölcsönös oktatá­sára, az irodalomismeret bővítésére, az idegen nyelvek oktatásában szer­zett tapasztalatok cseréjére. Az egyezmény megvalósítása érde­kében vegyes bizottságot létesítenek, mely legalább kétévenként, de szük­ség szerint is váltakozva fog ülésezni Csehszlovákiában vagy az NSZK-ban. Az egyezmény érvényét Nyugat-Ber­­linre is kiterjesztik. Baráti látogatáson a Szovjetunió­­bánt járt a Szövetségi Gyűlés mind­két kamarájának küldöttsége Alois Indrának, a CSKP Központi Bizottsá­­ka elnökségi tagjának, a Szövetségi Gyűlés elnökének vezetésével. A kül­döttség Moszkván kívül még Ukraj­nában és Moldáviában is járt, talál­kozott a törvényhozó szervek képvi­selőivel, ismerkedett munkájukkal, tapasztalataikkal. Látogatásának ki­emelkedő pontja volt részvétele az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán, amely éppen akkor vi­tatta meg és hagyta jóvá az Orosz Föderáció új alkotmányát. A Fehér Hóz bejelentette, hogy Carter amerikai elnök a neutronfegyver gyártásának elhalasztásáról döntött. Hivatalos megokolás szerint bizonytalan időre szól a halasztás, s a neutronfegyver gyártásának megkezdése attól függ, hogy a Szovjetunió milyen magatar­tást tanúsít hadászati és harcászati erőinek fejlesztésében. A moszkvai Pravda az elnök elhatározását fele­másnak nevezi. Az elnöki döntés nem a neutronfegyver gyártásának átfo­gó elutasítása. Csak ideiglen"sen mondtak le a futószalagok beindítá­sáról. A Pentagon utasítást kapott a neutronfegyverek szállítására alkal­mas eszközök tökéletesítésére. Az amerikai hadügyminiszter közölte, hogy az elnöki döntés nem vonatko­zik a neutron-robbanófejek hordozói­ra és célbajuttatóira. Ezért nem lan­kad a barbár fegyver betiltásáért Világszerte kibontakozott tömegmoz­galom. Tripofiban, Líbia fővárosában, megkezdődött a Béke-világtanács második világkonfe­renciája, melyen a fejlődő országok együttműködésének kérdéseit tekintik át a békéért, az egyenjogú nemzet­közi együttműködésért vívott küzde­lem, illetve az imperializmus, az új­­gvarmatosítás és a reakció erőivel szemben tanúsított szembenállás te­rületén. Afrika déli részén további politikai erjedés tapasztal­ható. A rhodesiai „átmeneti kabinet", mely az ún. „belső rendezés“ alapján megalkuvó néger politikusok bevoná­sával gyakorolja a hatalmat, elutasí­totta a valamennyi érintett fél be­vonásával tartandó újabb tárgyaláso­kat célzó angol-amerikai kezdemé­nyezést. Ez az angolszász diplomácia újabb rendezési kísérletének a ku­darcát jelenti. Qwen brit és Van cd amerikai külügyminiszter a héten Sa­­lisburyban újabb kísérletét tett, hogy megnyerje a „belső megállapodás* négy aláíróját a „kerekasztal-konfe­­réncia“ angolszász tervének. Anglia, Franciaország, az NSZK, Kanada és az Egyesült Államok ENSZ- nagykövetei hivatalos dokumentumot juttattak el Andrew Youňghoz, a Biz­tonsági Tanács áprilisi elnökéhez, s közölték Namíbia függetlenné válá­sával kapcsolatos legújabb elképzelő-1 seiket. Transkei dél-afrikai bantusztán „ál­lam“ látványosan szakított a dél-afri­kai rendszerrel. Matanzima, Transkei „miniszterelnöke“ a „diplomáciai kapcsolatok“ megszakítása után olyan kijelentést tett, hogy „Afrika az afri­kaiaké és a fehéreké, de a többség­nek kell kormányozni“. Elhatárolta magát a nemzeti felszabadító moz­galmak harcosaitól. Vorster dél-afri­kai miniszterelnök Matanzima állás* foglaláséval kapcsolatban úgy nyilat­kozott, hogy „amit főzött, egye is meg“. A bantusztán ugyanis gazdasá­gi, kereskedelmi és minden egyéb téren teljesen Dél-Afrikától függ, melynek kormánya az egyetlen, mely Transkeit elismerte. Matanzima elha­tározásával állítólag a világ közvéle­ményének a figyelmét akarta magára terelni. Szomáliában sikertelen puccsot kíséreltek meg Sziad Barré kormányának megdönté­sére. A szervezkedés fő részvevőit, többségükben katonatiszteket, letar­tóztatták. Ezt követőn Barré megala­kította harmadik kormányát. A Kreml bensőséges ünnepség színhelye volt; Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke kitüntetéseket nyújtott át a Szojuz—Szaljut űrexpedíció részvevőt nek. A hat kitüntetett űrhajős: jurij Romanyenko, az űrállomás parancs* пока, Georgij Grecsko, a Szaljut fe­délzeti mérnöke, Vlagyimir Dzsanibe­­kov és Oleg Makarov, valamint az első nemzetközi űrexpedíció két tag­ja, Alekszej Gubarev és Vladimír Re­mek csehszlovák űrhajós. Valameny­­nyien Lenin-rendet kaptak. A С-auiaiuníA m «MVViRiisriiv állandó ENSZ-képviselete közölte: A. N. Sevcsenko szovjet állampolgár, az ENSZ-titkárség munkatársa közel­múltban történt eltűnésének körül­ményei arról tanúskodnak, hogy az Egyesült Államok különleges szolgá­lata által szervezett szándékos pro­vokációról van szó. A Sevcsenko-eset körüli propagandakampány célja az, hogy leplezzék a különleges szolgá­lat szennyes cselekedeteit, állapította meg az esettel kapcsolatban kiadott TASZSZ-közlemény. AIX. szakszervezeti világkongresszus tárgyalásai Hazánk fővárosában tanácskozott a IX. szakszervezeti világkongresszus. A világ mintegy 260 millió szakszer­vezeti tagját 140 ország 350 szakszer­vezetének több mint ezer küldötte képviselte. A kongresszus a szakszer­vezeti jogokért vívott küzdelem, a békeharcban való részvétel és a gaz­dasági harc jegyében tanácskozott. A megnyitáson részt vettek pártunk és kormányunk kiemelkedő személyi­­ségei. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök üdvözlő beszédet mondott. — Örülök annak — mondotta Hu­sák elvtárs —, hogy a szervezett munkásosztály és a dolgozók képvise­lőinek ez a nagy világfóruma hazánk fővárosában ülésezik. A Szakszerve­zeti Világszövetség nagy céljai nem­csak a csehszlovákiai szakszerveze­tek munkakoncepcíójának, hanem a csehszlovák állam koncepciójának, céljainak és érdekeinek is megfelel­nek. Beszéde további részében Husák elvtárs méltatta a szakszervezetek bé­­keharcos szerepét. A tanácskozással kapcsolatban megjegyezte, hogy az tu­lajdonképpen folytatása, intenzívebbé tétele annak a több mint 100 éves ne­mes küzdelemnek, amelyet különféle országok szakszervezeti tagjai vívnak a dolgozók jogaiért, a szociális Igaz­ságért, a társadalmi haladásért, az emberek békés életéért. — Növekszik a szakszervezeti moz­galom jelentősége az egyes országok­ban és a nagy nemzetközt szerveze­tekben játszott szerepe — folytatta Gustáv Husák elvtárs. Egyre jobban előtérbe kerül a különféle szakszer­vezeti szervek együttműködésének szükségessége, az összes fő kérdések­ben a nemzetközi szolidaritás szilár­dítása. A világ gazdasági helyzetével kap­csolatban megállapította, hogy a vi­lág nagy részén gazdasági válság van. Nehéz körülmények között él azoknak az országoknak a népe, ame­lyek nemrég szabadultak fel a gyar­mati uralom alól, s keresik a szabad­sághoz, a gazdasági, a kulturális és a szociális fellendüléshez vezető utat. Segítségre és együttműködésre van szükség az évszázados különb­ségek felszámolása terén. A szakszer­vezeti mozgalom, amely országonként és nemzetközi viszonylatban is hatal­mas erő, sokat tehet, sokat segíthet ebben. A kongresszus tanácskozását Enri­­gue Pastorino, a Szakszervezeti Vi­lágszövetség elnöke nyitotta meg és vezette. Karel Hoffmannak a cseh­szlovák, és Alekszej Sibalovnak, a szovjet szakszervezetek elnökének üdvözlő beszéde után Pierre Gensous, a Szakszervezeti Világszövetség fő­titkára mondott beszédet. A kongresszusnak üzenetet küldött Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtit­kára, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke. Üzenetében többek között hangsúlyozta: „Nincs fontosabb feladat, mint a lázas fegy­verkezés megszüntetése. Az imperia­lista reakció és a nemzetközi feszült­ség enyhítésének ellenzői fokozzák a fegyverkezést.“ Majd így folytatta: „A Szovjetunió mindent megtesz azért, hogy megakadályozzon egy újabb világháborút és megállítsa a háborús előkészületeket. A dolgozók és a szakszervezetek akciöegysége a nemzetközi munkás­­osztály erejének egyik fő forrása. A Szovjetunió és a szocialista országok dolgozói, Internacionalista kötelessé­gükhöz híven, a szervezett munkás- és szakszervezeti mozgalom erőinek egységére törekszenek. A szovjet szakszervezetek aktívan együttműködnek a Szakszervezeti Vi­lágszövetséggel. Támogatják a világ­­szövetség arra irányuló törekvését, hogy osztályalapokon egyesüljön az összes szakszervezeti szövetség. Segí­tik tekintélyének növelését, munkája hatékonyságának fokozását. Sikeres munkát kívánok a IX. szakszervezeti világkongresszusnak, valamennyi résztvevőjének az összes ország dol­gozói egységének megszilárdítása ér­dekében.“ — fejezte be üzenetét Leo­nyid Brezsnyev elvtárs. í A békés együttműködés a bizalom jegyében

Next

/
Thumbnails
Contents