Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-04-15 / 15. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1Я71. április IS. Ha valaki azt gondolná, hogy a traktorosok, a kombájnosok, az állattenyésztésben és más szakaszokon dolgozók csak a munkában ügyesek, nagyon tévedne. Ennek az ellenkezőjéről sokan meggyőződhettek, akik Liptovsky Mikuláson megtekintették a második országos mezőgazdasági spartakiádot. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságból több mint hétszáz mezőgazdaságban dolgozó vett részt a nagyszabású sportvetélkedőn. Részt vettek a mezőgazdasági szaktanintézetek és műszaki középiskolák tanulói, a főiskolai hallgatók és a mezőgazdasággal kapcsolatos üzemek dolgozói. A felkészültség között érezhető volt bizonyos különbség, de ennek ellenére valamennyi versenyző becsületesen küzdött. Az országos vetélkedőt járási és kerületi versenyek előzték meg, s csak a legjobbak vettek részt az országos olimpián. A síversenyeken, asztalitenisz, sakkvetélkedőkön, gimnasztikában és más sportágakban magas szintű viadalnak lehettek a nézők szemtanúi. A nemes vetélkedőn a következő pontszámokat érték el az egyes kerületek: első Dél-Morva 389 pont, második Észak-Csehország 240 pont, harmadik Közép-SzlováWia 234 pont, negyedik Praha 189 pont, ötödik Kelet-Csehország 187 pont, hatodik Észak-Morva 141 pont, hetedik Nyugat-Csehország 126 pont, nyolcadik Kelet-Szlovákia 120 pont, kilencedik' Közép-Csehország 90 pont, tizedik Nyugat-Szlovákia 69 pont. A nagy sporttalálkozót sok magasrangú hazai személyiség nézte meg. De jöttek a szomszédos Magyar Népköztársaságból is. Déli szomszédainknál már 1954-től rendezik a hasonló célú vetélkedőt. Magyarországon volt néhány élsportoló, akikre ezeken a versenyeken figyeltek fel. A magyar küldöttség véleménye szerint nagyon üdvös lenne a mezőgazdasági dolgozók olimpiáját nemzetközi szinten is megrendezni. Ez a javaslat elgondolkoztató, s ha sikerül megvalósítani, még nagyobb jelentőségűek lesznek a hazai versenyek, mert a legjobbaknak lehetőségük nyílik nemzetközi szinten is képviselni hazánkat. Dr. Juraj Gressner *•* »*♦ »2* *2* «2« *2* ♦> *J* *2» *J* «2* *2* *2* *2* ♦♦♦ •** ♦♦♦ ♦♦♦ *♦* ♦«* *2* *2* ♦♦♦ A Banská Bystrica-i Efsz csapata győzött a sístafétában Fotó: J. Gressner Mezőgazdasági dolgozóink a téli hónapokban a szövetkezetek munkaiskoláiban a téli szabadegyetemeken bővítik szaktudásaikat. Ezzel a fontos ágazatta] szorosan összefüggő lótenyésztési üzentek, az ezzel összekapcsolódó lósport dolgozóira a téli időkben nagy munka vár. A lósport „mestereinek“ a fedett lovardák „tantermeiben“ kell oktatniuk sporttagjaikat és idomítani versenylovaikat. Tantervűkben az „idomítás“ az első helyen áll. Ez a legfontosabb „tantárgy", elsajátítása alapja a lósport sikerének. Csakis dresszúrázott, engedelmes lovakkal érhetünk el világsikereket. Felmerül a kérdés: mit mond ezzel kapcsolatban a múlt, a jelen, és a jövő? Manning Péternek sikerült négyesével 1922-ben, az első világháború után egy angol mérföldet befutnia 1.58 V« km idő alatt. Helyszűke miatt ennyit a múltból. Felmerül a kérdés, miként állta meg a helyét a négyes Ingatverseny a közelmúltban, mit mutat a jelen és mit hozhat a jövő. A felelet egyszerű, ha a lovassport történetéből merítjük azt. Öt évvel ezelőtt 1973-ban az angol Windsur-ban már újból a magyar „csillagnak", Abonyi Imrének tapsol a sportvilág. Mi a helyzet ma? Nem kell hozzá csak pár év, a Jazdectvo szaklap 1977. évi második számában az alábbiakat olvashatjuk: A négyes versenyeken 1976-ban első lett Abonyi (Magyarország), 2. Jung (NSZK), 3. Bowmann (Nagy-Britannia), 4. Bárdos (Magyarország), 5. Freund (NSZK), 8. Waiszewszki (LNK), végül a 7. Fülöp (Magyarország). Számtalanszor írtunk arról, hogy több kitűnő képességű lő megtagadta az engedelmességet. Bár lovasa, hajtője mindent megtett, hogy ennek az ellenkezőjét elérje. Mégsem sikerült. Mi az oka? A válasz nagyon egyszerű. Hiányzott a tréning. Régi szabály, a lovakat versenyre szakszerű idomítássai kell felkészíteni. Idomítás nélkül versenyt nyerni nemigen lehet. A Magyarországon évről évre rendszeresen ismétlődő vágtaversenyeken jó bizonyságot nyertünk erről. Ott állandó tantárgy a téli időben nemcsak elméletben, de gyakorlatban is az idomitás. Tanulság? Többet kell a négyes fogatok versenyeivel is foglalkozni. Gyakrabban bemutatni munkásságukat, módszertanaikat a nagyközönség számára is. Több fogatversenyt kell szervezni és miután jelentkező bőven arra, hngy a versenyeken aktívan akad. alkalmat adni a jelentkezőknek részt is vegyenek. E sport minden diszciplínájának fejlesztése kivétel nélkül közügy. Befejezésül pedig csak annyit, hogy négyes fogatok versenyében a mi színeinkben is lehet európai szinten szerepelni. Ha az elmúlt években a magyaroké volt is az elsőség, ez nem jelentheti azt, hogy az idén a Magyarországon megrendezett világbajnokságon nem lehet másként. KMOSK0 LÁSZLÓ, mérnök z Ifjúsági Utazási Iroda közvetítésével utazott a Mierovói (békéi) Efsz fiatal elnöke, Andrássy Sándor mérnök, a Japánba szervezett tanulmányútra. A vele folytatott beszélgetés alapján írtam meg úti élményeit a távoli szi. getországról. jjc A minden igényt kielégítő IL-62-es szovjet óriásgép, amely csoportunkat szállította, 1977. április 10-én indult Prágából Moszkván keresztül a távol-keleti Amur folyó melletti Chabarovszkba. Az ég és föld kápráztató látványának szemléletében tízezer méter magasságban időnként csaknem nesztelenül felszolgáló légikisasszonyok zavartak meg minket, mosolyogva kínálták a frissítőket, ételeket, melyekről hirtelen nem is tudtuk, hogy reggelit, ebédet, vagy vacsorát jelentenek, annyira megzavart mindenkit az időeltolódás. Tizenegy órás út után érkeztünk meg. Nyolc órával igazítottuk előre óráinkat, mivel Chabarovszk nyolc időzónával van tőlünk, illetve a mi közép-európai időzónánktól keletre. Innen a hátralevő 900 km-es utat Nachodka kikötőig vonattal tettük meg. Irány Tokió Pont délben indultunk a szovjet Bajkál nevű hajón, hogy megtegye velünk a Japán tengeren, Koreai szoroson, részben a Csendes-óceánon keresztül Jokohamáig a 2000 km-es utat. Ötvennégy óra, nagyjából két nap elég hosszú idő azok számára, akik hajóval, főleg nyílt tengeren még nem utaztak. Sokan talán a repülést tartják a legkellemetlenebbnek, de nincs annál rosszabb, mint viharos tengeren erősen imbolygó hajón órákon keresztül utazni. Áz éttermek kongtak az ürességtől, a szakácsok pedig gyönyörködhettek A TAVASZI SZÉL VIZKT ARASZT népdalverseny első elődöntőjét Veiké Trakanyban (Nagytftrkányban), a második elődöntőjét Velký Kamenecen (Nagykövesd) rendezte meg a CSEMADOK Trebišovl (Tőketerebesi) Járási Bizottsága. A két elődöntő már jó alkalmat kínált a járás népi kultúrájának, szólóénekesek, éneklőcsoportok, táncosok és hangszérszólisták felmérésére és a további tennivalók kijelölésére. Találónak érzem Bohony Ernő zenetanárnak, a zsűri elnökének véleményét a két elődöntőről: „Sok cstpkerózsika-álomba merült szólóénekes és hangszerszólista újra felébredt, s remélni szeretnénk, hogy nemcsak ideiglenesen." A két elődöntőben kétszázötven szereplő vett részt, tizenhat éneklőcsoport, négy citerazenekar, 6 hangszerszólista és 26 népdalénekes mutatkozott be. Bármelyik elődöntőt vesszük szemügyre, futólagos elemzés is igazolhatja, hogy a fesztivál hatalmas mennyiségi gyarapodást hozott. A járási döntőbe bekerült csoportokat és szólistákat a magas előadói szint és színvonal jellemezte. Bebizonyosodott, hogy a közös éneklés a legmunkaigényesebb művelődési forma, a legnagyobb odaadást és kitartást kívánja. Nem csodálkozhatunk azon, hogy a legszebb eredményeket az éneklőcsoportok mutatták fel, amelyek az elmúlt években is sikeresen szerepeltek különböző versenyeken, ünnepélyeken és rendezvényeken, ahol kiesések, megszakítás nélkül dolgoztak. Jó példa erre a Maié Trakany-i (Kistárkány) férfi és a vegyes éneklőcsoport Bálint Istvánná vezetésével. Sokan vannak a faluban, akikkel a lelkes tanítónő egész életre megszerettette az éneket. A Maié Trakany-iak igénylik az aktív szórakozást, a közönség melegét, az összetartozás érzését. Nemcsak azért járnak próbákra, hogy egy-egy éneket betanuljanak. A próbák, kiszállások, sikerek közösségi élményéért, az ismerkedés-alkalomért. Az „emberi minőségért". A Veiké Trakany-i elődöntőben minden tekintetben a legjobbak voltak. Sokfelé hangoztatják manapság, hogy falun ma már nem lehet kultúrmunkát végezni. Az igaz, hogy az ingázásból kifolyólag több szervezési probléma adódik, de megoldásuk elsősorban hozzáállás kérdése. Állításomat igazolják a Streda nad Bodrogom-! CSEMADOK-szervezet tagjai is. A versenysiker érdekében az egész falut, minden korosztályt meg lehet mozgatni. A közös éneklés szeretete hozta létre a férfi és a vegyes éneklőcsoportot. Teljesen új műsorral mutatkoztak be, de megőrizték az eredetiségüket, vagyis a népi hagyományok megőrzésére és ápolására törekedtek. A férfi citerazenekaruk országszerte jól ismert. A televízió Is bemutatta őket. Szólóénekeseik kitettek magukért. A borSai (borsi) CSEMADOK-szervezettől már megszoktuk, hogy minmegmaradt főztjükben. Többen a- hajőbárban tartózkodtak, ahol gyomorbántalmaikat a tabletták helyett tömény italokkal próbálták elűzni. S akinek még volt kedve Japánra gondolni, felidézhette emlékezetében az iskolában tanultakat. Azt, hogy a szigetországot négy fősziget — az északi Hokkaido a középső, legnagyobb a Honsu és két déli, a kisebb Sikoku, Kiusiu — alkotja, s még 3300 kis sziget, ezekből csak 500 lakott. Kiterjedésük 377 ezer km2, ami közel Csehszlovákia területének háromszorosa. A Szigeteket túlsúlyban a 2000, de helyenként a 3000 métert is meghaladó Japán Alpoknak nevezett hegyvidék borítja. A lapos terület nagyon kevés, ezek is a tengerpartoknál húzódnak, többségben nem igazi síkságok, hanem dombvidékek. A hegyekben 30 működő vulkán ijeszti időnként a lakosságot, s közben földrengésekre is sor kerül. Végre Tokióban A várt partvidék úgy bontakozott ki előttünk, mint éhes ember előtt a terített asztal. Kelet-Azsia egyik legnagyobb kikötőjének látványa tárult elénk a maga zavaros sokféleségével: különböző országok, nagyságú hajók tömegével. Mindez egészen más formában, mint Európa bármelyik kikötőjében. Valósággal már itt megcsapott minket Távol-Kelet szaga. A zord raktárak és kikötőépületek mögött lüktetett a világ legnagyobb városa, az immár több mint 12 milliós Tokiói Igaz, hogj ez az űn. Nagy Tokió. Innen három évtizeddel ezelőtt például Tokió Jokohamától 10 km-re volt, de közben összeépültek. Hasonlóan összeépült további városokkal a Tokiói öbölnél, mint Kawasakival, Yokosukával és még más városokkal. Ezzel tekintélyes kiterjedést ért el, 2100 km2-t, ami Csallóköz területének felel meg. így jelenleg vitathatatlanul a világ legnagyobb kiterjedésű városa. Autóbuszok szállítoták csoportunkat belvárosi szállodába. Mindenki az ablakoknál nézte a nagy metropolisz felkínált káprázatosán változó látnivalóit. Széles utcák több sávos közlekedéssel, áruházak, üzletek, nagy színes reklámok japán és angol nyelven, óriási forgalom, sok folyó, még több kanális, ezeken 5000 híd ível át. Pedig az utolsó nagy földrengés idején 1923-ban a város kétharmada elpusztult, s 140 ezer halottat sirattak. Az utána következő újjáépítést még nagyobb mértékben pusztította a második világháború. A város háromnegyede romokban hevert, a halálos áldozatok száma 170 ezer volt. Ezek ellenére a második újjáépítés után megfiatalodva, a technika csodáit minden téren felhasználva kápráztatja el a külföldieket. Tokióban első utunk a csehszlovák nagykövetségre vezetett a Minato negyedbe, ahol rövid általános tájékoztatást kaptunk a japán viszonyokról. Külön felhívták figyelmünket az USA-barát kormányra, az egész állami gépezet ilven beállítottságára, a kihívó viselkedéstől való tartózkodásra. Innen a császári palotát mentünk megtekinteni a szédítő forgalomban. Még a több sávos széles utcák is szűknek bizonyultak a főváros területén közlekedő több tízezer gépkocsi számára. Az alul- és felüljárók sokasága, körforgalmak, kétszintes közlekedési vonalak, a felső szint 20 m-es magasságban házak felett is vezetett, fantasztikus és fényűző reklámok, üzletek pazar kirakatai valósággal elkábítottak minket, mire a város középpontjában, közel a főpályaudvarhoz elterülő császári palotához értünk Évente csak kétszer nyitják meg közönséges halandók számára — újévkor, aztán áprilisban, a császár születésnapián. Máskor csak rendkívüli esetekben. Ml is ilyen „rendkívüli eset" voltunk. Kissé megilietődve, de főleg kíváncsian mentünk át a palotát körülvevő csatorna felett átívelő hídon,hogy megnézhessük Hirohito császár, Japán 124-dik uralkodójának rezidenciáját. A „mikádó“ 1926 óta uralkodik, fia Akihito a trón reményteljes várományosa. A császár szerepe Japánban hasonlóan formális, mint a királyoké Angliában. Uralkodó, de már nem gyakorolhatja uralmát. A tényleges hatalmat a kormány gyakorolja, akiket a parlament javasol kinevezésre. A palotarendszer épületét 1855-ben építették át utoljára. A második világháború alatt a bombázások idején súlyosan megrongálódott. Azóta állandóan tart az újjáépítés régi, távol-keleti stílusban. Csak a főépületet tekinthettük meg, a legendás szentélyt, a „napcsászár“ lakóhelyét, aki mellesleg Amateraszu napistennőtől származtatja családfáját. A főbejáratot tizenhat szirmú krizantémok díszítették, a császári ház jelképe. A háromemeletes, terjedelmes palotában nem várt keleti pompa fogadott minket. A sok terem, folyosó és ezek berendezése —. milliókat érő csillárok, több méteres tükrök, porcelánok, kristályok, falak és oszlopok bőséges aranyozása, különleges keleti bútorok, párnák ezrei, keleti stílusú óriásfestménvek, díszes rácsok. CSék egyet sajnáltunk, hogy nem láthattuk „őfelségét“. Ha kíkocsizik a városba Rolls Roycé kocsiján, már senki sem hajlong előtte a járdán. Elvégre mint háborús bűnösnek, börtönben volna a helye. S hogy ez nem így van, egyedül csak USA-nak köszönheti. Az amerikaiak-iäiVI7П Q Cü0*1 Jjf JL1 //jV f ľ ŕl/il i (1ЛП P i uUcll Lei JV let U Hozzáállás kérdése den szintű kulturális rendezvényen képviseltetik magukat. Teljesen új műsorral mutatkoztak be, és amit előadtak, megnyerte a közönség tetszését. A sok próba, a kitartó munka meghozta a gyümölcsét. Tetszetős és színvonalas volt a Malý Horeí-i (Kisgéres) vegyes éneklőcsoport műsora, akárcsak a Malý Kamenec-1 (Kiskövesd) CSEMADOK női éneklőcsoportjának összeállítása. A fiatalok közül megérdemelt sikert aratott Furik Rita és Béresi Valéria, akik versenyen kívül citeraszólót, népdalokat adta elő. Valóban, a Malý Horeš-iek gondoskodnak az utánpótlásról. Rudas Rudolf Svi' nicáról (Szinyér) citeraszólóval lépett fel. Mindhárom fiatal már az 1979-ben sorrá kerülő „Fehér Liliom■ szál“ népdalversenyre készül. A hagyományőrző népi táncok emlegetésekor a falusi táncalkalmak, ■ láncos népszokások, lakodalmak, a táncéltetö hagyomány-világ jut az • eszünkbe. 'Ez már jórészt a múlté. Sajnos a TAVASZI SZÉL VIZET Araszt két elődöntőből hiányoztak a táncok. Én azt hiszem, kellő hozzáállással újból fel lehetne ébreszteni az érdeklődést a hagyományőrző népi táncok iránt, vagy éppert teret, lehetőséget adni a táncok továbbéltetésének. Mint ahogy azt a CSEMADOK Vei ký Kamenec-1 tánccsoportja is bizonyítja. Befejezésül tehát örömmel elmondhatjuk, hogy a „TAVASZI SZÉL VIZET Araszt“ egyik nagy eredménye, hogy példátlanul hatalmas tömeget sikerült bevonnia a műkedvelésbe. Megállapíthatjuk, hogy sok csipkerózsa-álomba merült éneklőcsoport újra felébredt, s remélni szeretnénk, hogy nemcsak ideiglenesen. A versenyző éneklőcsoportok művészi színvonala általában kielégítő. Magas művészi színvonalat képviseltek a citerások. Kimagasló teljesítményt nyújtott a Streda nad Bodrogom-! férfi citerazenekar. Várakozáson felül rukkoltak elő kiváló teljesítményekkel a népdalénekesek, mind a népdalok megválogatását, mind a hanganyagot és az előadás művészi színvonalát értve. Függetlenül attól, hogy ki kerül majd az országos döntőbe, a járási elődöntők magas színvonala a szakembereknek csak örömet jelenthet. Illés Bertalan Író-olvasó találkozó A könyvhónap keretében a CSEMADOK kolárovói (gútal) szervezete a városi könyvtárral karöltve két jól sikerült író—olvasó találkozót rendezett Gyurcsó István csehszlovákiai magyar költővel a könyvtár olvasótermében. Először délután a költővel mintegy 60 fiatal találkozott és a „Csigaháton“ című könyvéről beszélgettek a szerzővel. Este a felnőttek népesítették be a könyvtár termét. Előszóban Kicsíndi Károly, a CSEMADOK helyi szervezetének titkára ismertette és méltatta Gyurcsó István életének és munkásságának főbb állomásait. Majd a magyar tannyelvű AKI diáklányai szavaltak a költő műveiből. Ezt követően Gyurcsó István beszélt a gyerekkoráról, a nehéz életről szülőfalujában, Garamkövesden, beszélt fiatalságáról, életsorsáról, fejlődéséről. A nagyon meleg, szívélyes és bensőséges hangulatban sok-sok kérdés hangzott el az író életét és költészetét Illetően, de élénk érdeklődés volt a csehszlovákiai magyar írók munkáiról, műveik kiadásáról, visszhangjáról. A találkozó hangulatát és a költő látását, életelképzelését talán legjob- I ban akkor fejezem ki, ha a találko: zón elhangzott beszédéből idézem a : következő sorokat: „Nagyon szeretek élni, szeretem az életet, a virágot, a fákat, az eget, a földet, a házat, amelyben születtem, falumat, a libalegelőt és a kertaljakat, ahol Játszottunk gyerekkori barátaimmal; szere: tem az életet.“ Plavec Pál A szép szó é b в n Közel 70-en indultak a Koíice-vidéki járás vers- és prózamondói járási versenyének döntőjében, melyre , március közepén került sor. A versenyzők jó felkészültségről tettek tanúbizonyságot, s nagyon örvendetes, hogy a „szép szónak“ a járás: ban egyre több tolmácsolója van. Az egyes korcsoportok győztesei vers- és prózamondásban: ifj. Buda 1 Ferenc, Hrico Mária, Zupko Zsuzsa, , Dudás Judit, Bartók Katalin, Köteles Tünde, Tankó Zsuzsa, Jacsman Tibor és Bodnár Éva. Gazdag József Dr. Kiiidernay Ede Felkelő
