Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-04-15 / 15. szám

1878. április 15. SZABAD FÖLDMŰVES átyusföld telicei (*ók­­szelőcei) szövetkezetében három bronzérmes szo­cialista brigád működik. Sőt, közülük egy már as ezüstérem közeli váro­mányosa. Tehát jelentős mennyiségű azoknak a dolgozóknak a száma, akiket méltán megillet a példás, avagy élenjárd jelző. Lelkiismeretessé­gükhöz, becsületességük­höz sem (ér semmi két­ség. Elsősorban a közösség, a társa­dalom érdekeit tartják szem előtt, ezeknek rendelik alá egyéni érdekei­ket. Más szóval, rövidebben: jó kö­zösségi emberek. A közelmúltban két munkacsoport közölte eltökélt szándékát a szövet­kezet vezetőivel: szeretnének bekap­csolódni a szocialista brigádmozga­lomba, magukévá téve annak legfőbb alapelveit: Dolgozni, tanulni, élni — szocialista módon. E két munkacso­port soraiban is számos a kezdemé­nyező, példamutató dolgozó. Az olyan ember, aki lelkesedni tud a közös cé­lok eléréséért, a szövetkezeti terme­lés és irányítás fejlesztéséért, amel­lett a hibák, fogyatékosságok megelő­zéséért száll sikra, s meg nem alku­szik soha... A brigádokról, munkacsoportokról majd más alkalommal írunk. Ezúttal két női állatgondozót ra­gadtunk ki a jók, a példásak közül. Ok nemcsak a termelésben állják meg helyüket, hanem osztoznak a nagy család, a szövetkezet gondjain is — vezetőségi tagok. Részt vállalnak a­­zokból a feladatokból, amelyek a kö­zös gazdaság vezetőire hárulnak. S ez nem csekélység! Többletmunka — és felelősség. Sok mindenről beszélgettünk, hat­szemközt: a terv- és munkafegyelem­ről, a közös munkához és a dolgozók­nak egymáshoz való viszonyáról, a munkahelyi közérzetről, a kezdemé­nyező-készségről, az elanyagiasodás­­nak a közösségi életre gyakorolt ne­gativ hatásáról, stb. SZÉPITGETÉS NÉLKÜL Múltról, jelenről esik szó. Család­ról, közösségi munkáról, ellátottság­ról. B a h u r e к Ilona tfz éven át fejő volt. Tizennyolc évesen ült a te­hén alá először, akkor jóformán még azt sem tudva, melyik oldalról... Ti­zenkét esztendeje pedig már a barom­fitelepen dolgozik. — Bizony, az idő tájt nagyon szű­kösen jutott pénz a közös kasszából, pedig becsületesen megdolgoztunk ér­te. A férjemmel együtt dolgoztunk. A két gyerek is megvolt már... S alig kaptunk kézhez havonta 900—1000 koronát. Anyaszabadság? Ilyesmit ak­kor nem ismertünk. Nők a vezetésben Legfőbb értékmérő a becsületes, jó minőségű munka ♦ A munka nemcsak anyagi, hanem erkölcsi tényező is! + Kinek nem inge, ne vegye magára ... ф Azután a munkájáról beszél, a mos­taniról. Szakavatottan, hozzáértően. — Tízezres tojóállományt gondozok harmadmagammal. Séver fajta. Meny­nyi a napi tojáshozam-terv? Nyolc­ezer. Mi tavalyelőtt elértünk átlagban kilencezret. A múlt évben már nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. A tyúkok körében kannibalizmus ütötte fel a fejét, majd hatalmas mé­reteket öltött. Emiatt nagyarányú volt az elhullás, ami a tojástermelésre is kedvezőtlenül hatott. — Mivel sikerült megfékezniük? — Csőrkurtitással. Más nem segí­tett. — Mennyi az ávi hozamterv tojón­ként? — A tervünk erre az évre 240-et irányoz elő. Ha vész, betegség nem jön közbe, s a takarmányellátás is ki­elégítő, úgy elérhető a 250 darab. Persze, nagyon fontos a munkához való helyes viszony, a szakértelem is. lómagam — társaimmal együtt — örömmel teljesítem a rám háruló fel­adatokat. No meg a felelősségérzeten is múlik. Bahurek Ilona rendszeresen gyara­pítja szakmai-politikai tudását. Öntu­datban, áldozatkészségben, szorga­lomban és szellemiekben társai fölé magasodott. A 22 év, amit a szövet­kezetben eltöltött, teljesen megváltoz­tatta életfelfogását, gondolkodásmód­ját, jó közösségi ember vált belőle. HA A PÉNZ ÖRDÖGE MUNKÁL... Presszel Ilona is vezetőségi tag, immár hat éve. S huszonhat éve vallja magáénak a közös gazdaságot. Dolgozott a kertészetben, a szárító­üzemben. most meg az állattenyész­tésben. 0 is felhozta, mily csekély pénzösszegért dolgoztak a kezdeti években. — Mostmár rendes kerékvágásban halad az életünk. Megvan mindenünk. Lányom ápolónő, fiam meg a búsipari szakmát tannlja. Van már egy uno­kám is, olykor-olykor azt dédelgetem. A férjem is, a vöm is kommunista. Én nőszövetségi és vöröskeresztes tag vagyok. Hetente két órát elcsípek a szabad időmből: énekpróbákra járok, s fellépésekre is sor kerül. Elmondja: főleg az utóbbi négy év­ben ér el a szövetkezetük jó eredmé­nyeket — s természetesen ők is! — a hústermelésben. Átlagban, naponta és darabonként 62 dekás súlygyara­podást értek el a sertéshizlaldában. Az előhizlaldában a felhfzásl terv 42 deka, átlagban, s 50 dekát is elérnek, ami jó eredménynek számit. Főleg a múlt évre volt jellemző ez az ered­mény. Felsóhajt Presszelné, majd kirukkol egy „nemszeretem-dologgal“ is, ilye­ténképpen: — Azelőtt valahogy jobb volt a munkahelyi közérzet, az egymósközti viszony. Csoportokban dolgoztak az emberek, s tudtak örülni eredmé­nyeiknek. jobban lelkesedtek, meg­volt a húzóerő, a pénz, amiből akkor nemigen jutott a takarékpénztárba... Most meg a fordítottja állt elő: az em­berek jómódúak, nincsenek anyagi gondjaik. Legfeljebb csak olyan gond­juk van, hogy mire ia költsék a pén­zük egy részét... Mert jócskán ma­rad még ezen kívül a bankban is. — Létjogot nyert a szólásmondás: „Az én házam, az én váram ... “? — Sajnos, fgy van. A fényűzés ke­rült előtérbe. A pénz ördöge incsel­kedik az emberek egy. részével. Mé­tely ez. mert önzővé válnak egyesek, s önmagukba fordulnak, magukkal törődnek sokkal többet, mint a kö­zösség gondjával-bajával. Ez károsítja a közösségi szellemet. Ami nincs rendjén ...! Osztom Presszelné őszinte vélemé­nyét. Lelkének kitárulkozása jelez. Ügy hisszük: a szellemiekben gazda­godás előtérbe helyezésén a sor, még­hozzá mielőbb, nehogy a közösség „szekere“ kátyúba fulladjon ... Szocializmust építő társadalmunk­ban a legfőbb értékmérő az emberek megítélésében s a közös javakból va­ló részesedést illetően a munka. Ez pedig nem lehet csupán annyagi kér­dés. sőt: éppen a szocialista társadal­makban válik a munka egyre fonto­sabb erkölcsi tényezővé. Az erkölcsi megbecsülés viszont közösségi, tár­sadalmi ügy. Tehát törődjenek többet ne csak önmagukkal, egymással 1st így sokszorozódhat meg a közösség ereje, válhatnak valóra maradéktala­nul az éves terv célkitűzései, igényes feladatai. Csakis fgy lehetnek valóban jó közösségi, szocialista típusú embe­rek. N. Kovács István Mennyire vártukI S lám, meg­érkezett. Virágba borultak, kilombosodtak a fák. Zöldéit erdő, mező. Zsendill az új vetés. Bár­sonykék ibolyát szednek csokorba, s viháncolnak, kergetöznek a gye­rekek. Több pattanás virul a pely­­hedzö állú, tizenéves kamaszok képén is. Mutatósabban, sokat-sej­­tetöbben ' öltöznek már а пбк, s még a munkában megfáradt öre­geknek ts klbírhatóbban, enyhü­lést ígérőén szaggat a reumáfuk, fáf az ízületük. Hanem azért a tavaszt Igazán látnt-érezni mégiscsak a termé­szetben, erdőn-mezőn lehet. Ott, ahol már nem — vagy csak alig — lehet észrevenni a kémények füst­jét, a gépkocsik százaiból kipufogó gázt és csupán a hódító Illatú, friss levegő ölelt körül az embert. Ahol a szemtelen fekete varfúse­­reg károg és köröz a hatalmas szövetkezeti táblán berregő, se­rénykedő traktor fölött, s ahol mint Petőfi Sándor: „TEL VÉGÉN“ című versének szép sorait harsog­ná a táf: „Örültök ugye a ktes ta­vasznak? / Maholnap elfő, s annyi élvet adl / A réteken majd méhek táboroznak, / megostromolnt a vi­rágokat A tavasz legelső hírnökeként so­kan a hóvirágot emlegetik, holott a tél végi enyhe napok hatására számos más virág is kibontotta sztrmalt, mint az úgynevezett tél­­temető ts. Ez az eredettleg a Föld­közi-tenger mellékéről elszárma­zott, nálunk ts fellelhető ritka nö­vény rendszerint a hóvirággal egy­­idöben nyílik, áprilisig. A völgyek mélyén és a gyertyános-tölgyes erdők táfán Ilyenkor valóságos vt­­rágszönyeget alkot. Mindezt — s még sok mást — egy tavaszleső, áprilisi, hétvégi sétán tudtam meg LuCenecen ILo­sonci, az ébredő madárdalos erdő­höz és több tucat hétvégi házhoz vezető út mentén, egy 77 éves öregembertől. Aznap tenyérnyi fel­hőt sem pipáltak a várost köszö­rülő, kékesszürke fátylat hordó hegyek. Sütött a nap, a kiskertek­ben szorgos kezek korai vetemé­­nyek magvait vetették sorra. És ekkor egyszeresük a mezőgazdasági szakközépiskola felett egy gólya repült a közeli, hathektáros víztá­roló — a város nagy nyárt „fürdő­kádja" — felé, lassan, méltóság­jegyezte meg és tekintetével vé­­gigpásztázta a bokros, zöldelló árokpartot. — Régebben, fiatalabb koromban este, meg hajnalban alig lehetett az úton járni, annyi volt a gólya-eleség. Nekiugrottak az ember lábának. Most mutasson egyet is... I — Igaz, amit mond, mostanában ritka látvány a tavaszi békaván­dorlás. A kettő pedig — a béka és a gólya — nagyon is összetarto­zik. teljes szárnycsapásokkal. Rácso­dálkoztam, mert úgy tűnt, mintha elmélázott volna a vasút mellett ágaskodó toronydarukon és a ta­valy óta • felépült, 8—12 szintes, nagyablakos házakon. Néztem a messziről visszajött kedves vándormadarunkat, amint béka-reggelit „készíteni ment ma­gának“ a villanytelep mögötti szittyős-vizes rétre, amikor utolért és mögöttem megszólalt egy szi­kár, őszhafú, idős ember. —• Ha tudta volna, hogy ilyen enyhe lesz a telünk, akkor előbb megjön, de hiába is főtt volna... — mondta és a gólya felé intett a fefével. — Ugyan, miért? — kérdeztem rögtön. — Száraz Időben nem talál ele­­séget magának. Az idei tél meg bizony csapadékszegény volt — — A mi gólyánk nagyon mesz­­sziről jött, sokat evezett, mire ideért. — Honnan tudja? — hitetlen­kedtem. — Sovány, nagyon sovány яге gény ke. Útközben nem eszik, csak hajt, evez szegény a nagy szár­nyaival országok tucatján át. Ná­lunk erősödik majd meg a család­­alapításhoz — verébricsafos fész­kén. Dehát ez már nem is annyira fontos, lényeg az, hogy ismét meg­jöttek, mint ahogy a fecskék ts itt vannak ...A kankalin is a tavasz hirdetője. Az idén azonban a hús­úét előtti váratlan havazás, no meg az éjszakot fagy is megcsípte kicsit, azért bámulták meg gyor­san a szirmát... De egyáltalán ismert, amiről beszélek? — Nem nagyon dicsekedhetem vele. Csak azt tudom róla, hogy sárgát virágzik és itt-ott nálunk a lakótelepen is látható, s ha jól tu­dom primulának hívják. — Az — nevetett fel emberem — a növény latin neve. Linné, a nagy botanikus szerint, de szülőfalum­ban, a Duna partján népiesen med­vefülnek és magyar kankalinnak is nevezik egyesek. A jégkorszak­ból maradt ránk. Többféle válto­zata is van. Hát ennyi csupán az egész ... Valamikor, aktív tanítós­kodásom idején — mert földrajz és biológia szakos pedagógus voltam több mint 40 évig — úgy fújtam a növények latin nevét, mint a hívő az Imádságot... Mostmár kicsit feledékenyebb vagyok. Megöreged­tem. De a virágokat ma is nagyon szeretem ... Van ts belőle jóné­­hány cseréppel a fiam lakásán, ahol éldegélek. Ezekkel bíbelődöm és töltök el sok időt, ez az én kedvtelésem. De minek ts dicsek­szem, föfjön el egyszer hozzánk, ott lakunk a liget mellett, nagy emeletes, kertes családi házban ... Ha Miska bácsit keresi, akkor bár­ki útbaigazítja... Kellemes tavaszleső kirándulá­somról jó hangulatban, a tiszta le­vegőtől felüdülve, sok látvánnyal, ismerettel gazdagodva, s egy bokor bimbós kankalinnal — azaz med­vefüllel — tértem haza otthonom­ba. — Hidegen tartsa, öntözze sza­porán és akkor sokáig dísz marad e növény odahaza is — javasolta új ismerősöm, amikor elköszön­tünk egymástól. Elhiszem a fótanácsot, s abban sem kételkedem, hogy már tény­leg' tavasz van szép hazánkban. Meggyőzött erről a zöldellő erdő és mező, a határban folyó lelkes munka — és a gólya, a tavaszt tél­temető, valamint a medvefül. KANIZSA ISTVÁN Szakszerűbb irányítással jobb eredmények A Farnál (farnadi) Efsz már régóta a lévai Járás legjobb mezőgazdasági üzemei közé tartozik. A sikerek első­sorban annak köszönhetők, hogy a vezetőség és a tagság közötti viszony a lehető legjobb; az igényes felada­tok teljesítéséhez közös erővel egy­ségesen látnak hozzá. Blricz Ernő, a szövetkezet tapasz­talt, nagy szaktudású elnöke úgy nyi­latkozott, hogy a szocialista munka­verseny és a brigádmozgalom is nagy­ban hozzájárul ahhoz, hogy a gazda­sági eredmények stabilizálódtak. Ki­lenc szocialista brigád és egy kom­plex ésszerűsítő brigád fejt ki jó tevé­kenységet. Meg kell azonban említeni, hogy az állattenyésztés szakaszán, még nem is olyan régen, bizony csak gyengébb eredményeket értek el. A szürkeség­ből csak nehezen tudtak kitörni. A járási szervek Is sokat foglalkoztak ezzel a kérdéssel, kisebb-nagyobb si­kerrel. Aztán egyszeriben nagyot vál­tozott a helyzet, amikor a szövetke­zetbe új zootechnikus került Strba István személyében, aki azelőtt a szomszédos nírovcel (nyíri) szövet­kezetei is a járás legjobb tej- és hús­termelői közé segítette példás tevé­kenységével. Tény, hogy két-három éve a farnadi szövetkezetben a kör­nyéken párját ritkító fejlődésnek le­hetünk tanút. Nézzük a tavalyi eredményeiket. Ä tejeladásban járási viszonylatban má­sodikok lettek, tejtermelés! tervüket túlteljesítették, tehenenként napi 8,83 liter tejet fejtek. Anyánként 20,70 ma­lacot választottak el, ami a járásban a harmadik legjobb eredmény. A bor­júelválasztásban is a legeredménye­sebbek, 100 tehéntől 109,8 borjút vá­lasztottak el. Húsértékesítési tervüket 108,6 százalékra teljesítették, s csak egy efsz előzte meg őket. Azon mező­gazdasági üzemek közé sorolhatók, melyek a sertés- és a szarvasmarha­hús értékesítési tervét sikeresen telje­sítették. A felsoroltakból is látható: a farna­­diak valóban odaadó és lelkiismeretes munkát végeznek. Tavaly ősszel Is mindent elkövettek annak érdekében, hogy kellő feltéte­leket biztosítsanak a gazdasági álla­tok átteleltetésére. Bár takarmány­készletük minőségileg nem a legmeg­felelőbb, az eredmények Ismét kedve­zőek. Jelenleg tehenenként napi 8,53 liter tejet fejnek, ami jobb a tavalyi­nál, s a járásban a második legfigye­lemreméltóbb eredmény. Tejeladási tervüket 110,1 százalékra (!) teljesí­tik. Jobb dolgozóik közül megemlíthe­tők: Sztrányák, Gergő, Szabó, Saláti, Dancső, Balázs, Papp, Juhos, Molnár és Rózsa állatgondozók, de a többiek is szinte valamennyien lelkiismerete­sen, tudásuk javát nyújtva végzik fel­adataikat. Amikor Strba István fözootechnl­­kust megkérdeztük, milyen szervezési intézkedéseket tettek az Idei Igényes tervfeladatok teljesítése érdekében, így válaszolt: — Elsősorban az állatok hasznos­sága szerinti takarmányadagolást sze­retnénk rendszeresíteni. Ugyancsak nagy figyelmet szentelünk a munka­­szervezésnek, valamint a gazdasági állatok környezetének tökéletesítésé­re. Továbbra Is havonta értékeljük és ellenőrizzük a szemes és szálas ta­karmányok felhasználását, negyed­évenként pedig a szocialista verseny és a brigádmozgalom terén elért eredményeket. Természetesen ezeket nyilvánosságra hozzuk, propagáljuk valamennyi dolgozó körében, s a leg­jobbakat kellőképpen jutalmazzuk. Az állattenyésztő részleg dolgozói az Idén is értékes szocialista kötele­zettségeket vállaltak. Népgazdasá­gunknak 17 760 literrel több tejet, 180 mázsával több húst adnak terven fe­lül. A malac- és a borjúelválasztás terén is jobb eredményeket érnek el a tervezettnél. Kötelezettégvállalásuk összértéke 364 180 korona. Meggyőződésünk, hogy a farnadlak az idén is hírnevükhöz méltóan sze­repelnek az állattenyésztés, valamint a többi ágazat szakaszán. (ág)

Next

/
Thumbnails
Contents