Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-04-08 / 14. szám
1978. április 8. SZABAD FÖLDMŰVES Fordulópont kapcsolatainkban ÍIUSTÄV HUSÄK elvtárs köztársasági elnök április 10-én többnapos látogatásra az NSZK-ba utazik. Nagy esemény ez kétoldalú kapcsolatainkban, mert a háború óta első ízben vendégeskedik csehszlovák államtó a német szövetségi államban. Éppen ezért, az a tény, hogy erre sor került, mindennél is meggyőzőbben bizonyítja, milyen erőfeszítések történtek szomszédos országaink kapcsolatainak, általános viszonyának javítására, s mindkét oldalról törekvés mutatkozik ennek az útnak folytatására, illetve a kapcsolatok bővítésének és minden szinten való fejlesztésének előmozdítására. a megkezdett út folytatására. A hitleri fasiszta Németország hódítása, a háborús évek eseményei nagyon megrontották a csehszlováknémet viszonyt. E téren kedvezőbb feltételek kialakulását jelentette a Német Demokratikus Köztársaság, az első németföldi munkás-paraszt állam megalakulása. Ennek alapján új tartalmú csehszlovák—német kapcsolatok bontakoztak ki. Hazánk tekintélyének teljes erejével küzdött a Szovjetunió mellett az NDK teljes nemzetközi elismeréséért, s ezt a törekvést végül siker koronázta. Ugyanakkor erkölcsileg, politikailag támogattuk azokat a haladó erőket, amelyek az NSZK-ban az adenaueri elképzelések, e levitézlett hidegháborús politika maradványai és a múltnak még hangjukat hallató visszahúzódó erői ellen folytattak. Különösen kedvező feltételek nyíltak kapcsolatainkban a jég megtörésére azután, hogy a szociáldemokrata párt a liberális demokratákkal koalícióra lépve kormányzó párt lett, s politikájában igyekezett mindinkább tekintetbe venni a világvalóságot, különösen a második világháború után kialakult realitást. Ez vezetett fokozatosan az országaink viszonyát rendező 1973. december 11-i szerződés megkötéséhez, amely a teljes diplomáciai kapcsolatok létrejöttét eredményezte és utat nyitott minden egyéb kapcsolat fejlesztésére Államaink tehát több mint négy éve élnek egymással rendezett viszonyban. Ennek jelentősége méginkább megnő, ha tekintetbe vesszük, milyen körülmények között értük el ezt. Struccpolitika volna, ha nem látnánk meg a pozitív tendenciák hátterében a múlt örököseinek mesterkedését, mely egyebek között mai kapcsolataink felrobbantására is irányul. Az ellenzéki kereszténydemokrata-keresztényszociális erők nem lebecsülendő ellenzéki tömbjének aknamunkájára gondolunk. FRANZ JOZEF STRAUSS és társai nemcsak a parlamentben használnak fel minden lehetőséget — obstrukciótól kezdve a nyílt fenyegetésekig — HELMUT SCHMIDT kormányának megbénítására, hanem nemzetközi viszonylatban is szövetkeznek a legreakciósabb erőkkel. A helyzet iróniája, hogy nemcsak az óceánon túl vannak befolyásos pártfogiók és szövetségeseik, hanem MAO CE-TUNG és utódai Kínájában is. Éppen ezért elsőrendű politikai feladatunknak tekintjük, hogy támogassuk az NSZK-beli haladó erőket és a jelenlegi koalíciós kormányt is a szélsőséges reakció veszélyes Uzelmeivel szemben. Persze, ez nem jelenti azt, hogy kapcsolataink kiegyensúlyozottak, harmonikusak. Idönkint van mit bírálnunk, és hallatjuk is szavunkat. Például akkor, amikor a polgári jogok szabadságára hivatkozva revansista neonáci tüntetéseket engedélyez a kormány s ez alkalommal hazánkkal szemben ellenséges hangú beszédek hangzanak el levitézlett náci korifeusok szájából, amikor incidenseket provokálnak ki határainkon s a bonni kormány erre nem reagál kellő erélytyel, vagy amikor repülógópeltérítők men helyre találnak az NSŽK-ban. Célunk az, hogy minden súrlódást korrektül, kapcsolataink rosszabbodását elkerülve oldjunk meg. Hisz a helsinki Enrópa-értekezlet óta következetesen ezt az utat járjuk s nem is eredménytelenül. Minden törekvésünk alapja az említett 1973. évi szerződés, mely végérvényesen semmisnek nyilvánította az 1938. évi müncheni diktátumot, s garántálta a közös határok sérthetetlenségét és tiszteletben tartását. Politikusok, parlamenti képviselők, tömegszervezeti vezetők, üzletemberek, ifjúsági vezetők, tudósok stb. látogatásai mind gyakoribbakká váltak. Az NSZK a külkereskedelemben hazánk nyugati partnerei között az első helyen szerepel. Ez érthető is. Azt szeretnénk, hogy ismert együttműködési elveink alapján méginkább kibővítsük nyugati partnerünkkel az általános gazdasági és kereskedelmi együttműködést, s ez korunk színvonalának megfelelően, méltóképpen bontakozzék ki. Ennek az óhajuknak adtak kifejezést partnereink is, például HERBERT WEHNER, a szociáldemokrata párt parlamenti csoportjának elnöke és HEINZ KÜHN, Észak-Rajna—Vesztfália tartományi kormányfője is, a közelmúltban tett látogatásunk alkalmával. A gazdasági együttműködés terén elért szép eredmények légkörében kerül sor Húsúk elvtárs bonni látogatására. Ugyanakkor hozzá kel] tennünk, hogy felelősségteljes légkörben is, mert az NSZK törvényhozásának a közeljövőben határozott véleményt — nemet — kell mondania az amerikai neutronfegyvernek nyugat-németországi területén tervezett elhelyezésével kapcsolatban. A lakosság is, a kormányzat is ellenzi e veszélyes tervet, ám a parlament magatartását — Washington és a NATO hatására — jelenleg még határozatlanság, tétovázás jellemzi. A lényeg az, hogy kapcsolataink mindmáig kiállták a próbát, s közös erőfeszítéssel, őszinte törekvéssel minden akadály elhárítható. Lörincz László A szocialista országok életéből A Szovjetunió 15 szövetségi köztársaságában ezekben a hetekben sorra üléseznek az egyes köztársaságok alkotmánybizottsúga), hogy jóváhagyják és össznépi vitára bocsássák az alkotmánytervezeteket, amelyeket a köztársaságok legfelsőbb tanácsainak rendkívüli ülésszakain emelnek majd törvényerőre. A szövetségi köztársaságok új alkotmányainak kidolgozása és törvényerőre emelése szorosan kapcsolódik a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége (SZSZKSZ) új alkotmányához, mely 1977. október 7-én lépett hatályba. Az SZSZKSZ új alkotmányában a 9. fejezet cikkelyei rögzítik a szövetséges szovjet szocialista köztársaságok jogait ás kötelezettségeit. Ebben a 70. cikkely harmadik bekezdése kimondja: „A szövetséges köztársaságoknak saját alkotmánya van, amely összhangban áll a Szovjetunió alkotmányával és tekintetbe veszi a köztársaság sajátosságait“. E cikkely alapján dolgozzák ki a szövetséges köztársaságok új alkotmányukat. Az előkészítés már 1977 őszén, a Szovjetunió alkotmánytervezetének jóváhagyásakor megkezdődött a szövetségi köztársaságokban, amikor azok legfelsőbb tanácsai bizottságokat alakítottak saját alkotmánytervezetük előkészítésére. A 15 szövetségi köztársaságban az alaptörvény megalkotását és törvényerőre emelését 1978 végéig fejezik be. A szövetségi köztársaságok új alkotmánytervezeteinek készítésekor figyelembe vették azokat a' pozitív tapasztalatokat, amelyek a Szovjetunió új alaptörvényének megalkotásakor az össznépi vita során halmozódtak fel és a legnagyobb mértékben szem előtt tartutták a nemzeti sajátosságokat. A szövetségi köztársaságok alkotmánytervezeteiben kifejezésre jutnak azok a vívmányok, amelyeket a szovjethatalom évtizedei alatt a gazdaság, a tudomány és a kultúra területén értek el. A szövetségi köztársaságok új alaptörvény-tervezeteit méltatva a szovjet sajtó rámutat: в szövetségi köztársaságok a lenini nemzetiségi politika megvalósulásának nagyszerű példái. ' Elhallgatnak a fegyverek Csádban? KITEREGETIK A CIA SZENNYESÉT A The Observer cimü angol hetilap kiszivárogtatta, hogy egy előkerült titkos dokumentum szerint izraeli ügynökök 1988-ban Haifába térítettek egy 200 tonnái urániumrakományú hajót. Az is bebizonyosodott, hogy amerikai magáncégek éveken át hasadó anyagok titkos eladását közvetítették Izraelnek. (D. Agajev rajza) Rövjd közlemény jelent meg a múlt héten arról, hogy az afrikai Csád Köztársaságban azonnali tűzszünetben állapodott meg a kormány és az ellene 12 éve harcoló FROLINAT — Csádi Nemzeti Felszabadítási Front. A megállapodás líbiai földön történt, amiből az, is kitűnik, hogy a haladó politikájú Líbia közvetítő szerepet vállalt a konfliktus elsimításában. A felszabadító szervezetet még a hatvanas évek derekán dr. Abba Saddick orvos vezetésével alapították meg Francois Tolmbalbaye csádi elnök elnyomó rendszere ellen. A több mint 1 és negyed millió négyzetkilométer területű ország fő baja a gaz-’ dasági elmaradottság, annak ellenére, hogy a kutatások szerint ásványkincsekben igen gazdag. A francia gyarmatosítók kivonulásuk után is megőrizték befolyásukat és Tolmbalbaye hű szolgájuk volt. Mind komolyabban szervezkedő ellenzékének letörésére a franciák még idegenlégiósokat is vezényeltek — az elnök kívánságára — Csédba. A Frolinat azonban ennek ellenére erősödött s napjainkig az ország területének kétharmad részére terjesztette ki befolyását. Tolmbalbaye 1975-ben népfelkelés áldozata lett. A felkelést leverték és az elnök helyét Felix Malloum vezérkari főnök, elődjének egykori politikai foglya foglalta el. A Frolinattal ö sem tudott megegyezni. Legkínosabb pillanatai akkor voltak, amikor a Frolinat egyik szervezete, Hissene Habré „második hadserege“ Claustre asszony francia etnográfus fogságban tartásával és túszkéntt halálra Ítélésével nyomást próbált gyakorolni az afrikai csengésű N ’Djamenára változtatott Fort Lamy-ra. Claustre asszony egyébként tavaly januárban, 33 havi rabság után kiszabadult. Hissene Habré a Frolinatból kiszakadva az Idén „különbékét“ kötött a kormánnyal. A Frolinat azonban folytatta offenkíváját, s a kormány ezt a szomszéd Líbiától kapott támogatásnak minősítette. Viszály támadt, az ügy az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé került. Végülis a jóakarat kerekedett felül. Csád és Líbia között helyreállt a jószomszédi viszony, felújították a diplomáciai kapcsolatokat. Habré kzakadár csoportja teljesen elszigetelődött, további szakadár csoportok pedig beszüntették tevékenységüket és egyezkednek a kormánnyal. A Frolinat és a kormány tűzszüneti megállapodásának egyik magyarázata: a törzsi viszály a szervezet egységét is eléásta s kilátástalan volna v harc folytatása. L L. SffiíiiíŽBŤKCÍBi lT A múlt héten Leonyid Brezsnvev, ax SZKP Központi Bizottságának főtitkára a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke szibériai és távol-keleti körút-, ra indult. Dmitrij Usztyinov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere és Leonyid Zamjatyin, az SZKP Központi Bizottságának osztályvezetője kíséretében megszemlélte az itt épülő fontos létesítményeket és különféle nagy beruházásokat. NAGY FIGYELMET tanúsított a szocialista országok sajtója Milos Minies jugoszláv külügyminiszter moszkvai látogatása iránt. A munkalátogatáson tartózkodó Minieset Leonyid Brezsnyev elvtárs is fogadta és átvette tőle Joszip Broz Tito jugoszláv pártelnök és államelnök személyes üzenetét. Milos Minies szovjet kollégájával, Andrej Gromikóval megvitatta a leszerelés és az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka előkészítésének kérdéseit, eszmecserét folytattak a közelkeleti helyzetről. Szóba kerültek az európai biztonság és együttműködés szilárdításának kérdései is, s ezzel kapcsolatban pozitívan értékelték a belgrádi találkozót. HÁROMNAPOS LÄTOGATÄSON az NDK-ban tartózkodott Bruno Kreisky osztrák kancellár. Az osztrák kormányfő első ízben jár a német dolgozók államában, ami azt jelenti, hogy az NDK puszta elismerésén túl tovább kívánja fejleszteni Ausztria és az NDK gyümölcsöző kapcsolatait. Az együttműködés azért is fontos Bécsnek, mert az NDK jelenlegi megrendelései lehetővé tették az osztrák államnak, hogy elkerülje a tömeges munkanélküliséget, amely kegyetlenül sújtja a legtöbb nyugat-európai államot. EGYHETES VILÄGKÖRÜTON van Carter amerikai elnök is. Látszatra családi utazást tervezett, a valóságban azonban fontos amerikai érdekeket tart szem előtt. Venezuelában az olaj árának stabilizálásáról folytatott megbeszéléseket, óvatosan kerülve a két ország közötti kényes kérdéseket. Így nem utalt ez emberi jogok nicaraguai megsértésére, amit Venezuela régebben többször is felvetett. Kerülte ezt a kérdést Brazíliában is, ahol Geisel államfővel folytatott megbeszélseket ,s rosszallja, hogy a latinamerikai óriás, amely korántsem mintaképe a polgári demokráciának, nem az Egyesült Államoktól, hanem az NSZK-tól készül atomerőmű-berendezéseket vásárolni. Az elnök két afrikai államba, Nigériába és Libériába is ellátogatott. Az olaj áráról és a Szomáliái helyzetről folytatott tárgyalásokat az itteni vezetőkkel. DAR ES-SALAAM-BAN üléseztek a rhodesial rendszerrel szembenálló afrikai frontországok elnökei és a Zimbabwe Hazafias Front vezetői. Közleményben rögzítették: teljes egészében elutasítják az ún. belső rendezést, a rhodeslai fehértelepes kisebbség és a behódoló fekete bőrű politikusok paktálását. Bírálták az Egyesült Államokat és Angliát, mert nem hajlandók egyértelműen elítélni a „belső rendezést“, fellépni a rhodesiai rendezés érdekében. Szinte egyidőben Rhodesia és Mozambijc határán lezajlott gerillaharcokról érkeztek hírek. A Hazafias Front fegyveres erői az ország északkeleti határán újabb frontot, nyitottak. A FRANCIA KORMÁNY élén ismét Raymond Barre áll. Öt bízta meg kormányalakítással Giscard d'Estaing köztársasági elnök. A kormány összetétele lapzártakor még ismeretlen, Barre később jelenti be. Hangoztatta, hogy fő célja az ország gazdasági talpra állítása, s ezt elérhetőnek tartja. Ugyanakkor fegyelmet és szolidaritást kért a franciáktól. Külpolitikai kommentárunk Végkiárusítás? A nyugati világ sajtója, beleértve az izraelit is, szándékosan terjeszti a hírt, hogy a területfoglaló Begin miniszterelnök legutóbbi washingtoni látogatása alkalmával nagyon összekülönbözött az amerikai elnökkel. Most már részletek is kiszivárogtak róla, hogy miben. Csakhogy ez a híresztelés a mindkét fél számára kellemetlen igazságnak a leplezése. Tény az, hogy a viszonylag jelentéktelenebb dolgokban is hajthatatlan Izraeli kormányfő egy kicsit az „idegeire ment“ washingtoni vendéglátójának, mert zavarja a Fehér Ház finomabb pókhálójának szövését. Sző sem volt köztük valamilyen elvi ellentétről. Köztudott, hogy Washington és Tel Aviv régóta egy gyékényen árul. A közel-keleti rendezéssel kapcsolatos nézeteik egy kérdésben pedig csodálatosan megegyeznek egymással: egyikük sem ismeri el a palesztinéi arabok nemzeti létjogát. Cnrtemak volt egy olyan elképzelése, miszerint a palesztinok választhatnának két lehetőség között: vagy izraeli védnökség alatt bizonyos „autonómiát“ élvezhetnének, ami a valóságban uralásuk leplezett formáját jelentené, vagy föderativ viszonyban élhetnének Jordániával vagy Izraellel. Ez a Jordán folyó nyugati partján és Gaza övezetében élő palesztinokra vonatkozik, úkiknek erről népszavazással kellene dönteniük. Begin hevesen visszautasította ezt az elképzelést, s az érintett területekről mint többezer éves ősi zsidó földekről beszélt, amelyeken „már itt vagyunk“. Carter és Begin nézeteltérése az Egyiptomnak szállított fegyverek kérdésében is csak színleges volt. Begin elvakultan tör előre a területhódítás és megtartás, valamilyen újkori honfoglalás útján. Az sem vette el a kedvét, hogy dél-libanoni agreszsziőjával nem érte el elsőrendű célját, a palesztin szabadságharcosok bázisainak megsemmisítését. Nem sikerült harcképtelenné tenniük Jasszer Arafat Palesztinái Felszabadítási Szervezetének harcosait, akik újjárendezték soraikat. A dél-líbanonl lakosság körében elkövetett vérengzések és tömeggyilkosságok újból az izraeli kormány ellen hangolták a felháborodott nemzetközi közvéleményt, ami tovább ártott Izrael presztízsének. Ezt a józanabb politikai körök is felismerték Tel Aviv-ban. Ennek ellenére Begin folytatni akarja ezt az utat, sőt kiszivárgott hírek szerint újabb libanoni betörésre készül. Akkor, amikor az ENSZ kéksisakos rendfenntartói sorjában foglalják el megfigyelői állomáshelyüket a határ mentén. Sőt, Beginnek újabb ideája támadt: levelet intézett Szadat egyiptomi elnökhöz, hogy újítsák fel az egyoldalú rendezésre irányuló, időközben félbeszakadt tárgyalásokat. Előjárőban a sokat emlegetett „elvi nyilatkozatban“ kellene megegyezniük, de ez továbbra is ütközőpont a két ország között. Begin a rendezést csak a Szinai-félszigetre vonatkoztatná, a többi területhez makacsul ragaszkodik, akárcsak az itt megvalósítandó kolonizációs terveihez. Nem véletlen, hogy terveinek kifejezésekor igen erős parlamenti ellenzékbe ütközött. „Veszélybe rántó terveknek“ nevezte Begin elképzeléseit legfőbb riválisa, Simon Peresz. A szavazás Is a képviselők bizonytalanságát tükrözte: Begin indítványát 64 szavazattal, 32 ellenszavazat és 9 tartózkodás ellenében fogadták el. Időközben Weizman Izraeli hadügyminiszter Kairóba látogatott, hogy előkészítő megbeszéléseket folytasson Szadattal, aki nyilván árulásának végállomása felé közeledik. Ugyanis az Arab Liga most megtartott kairói értekezletén a 22 tagállam közül csak 12 képviseltette magát. A Szadat áruló politikáját elítélő államok képviselői nem jelentek meg. Így a „szilárdság frontja“ voltaképpen erősödött. Ha a bonyodalmak ellenére mégis sor kerül a Szadat—Begin párbeszéd folytatására, akkoe ez azt jelenti, hogy Szadat megkezdte az-arab világ haladó erői érdekeinek végkiárusítását, —in.
