Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-04-01 / 13. szám

SZABAD FÖLDMŰVES a i. Kevés dolognak van olyan nagy Jelentősége a serdülő- ;és Ifjú korban, mint a szerelemnek. Éspedig nem­csak azért, mert maguk a ttátalok tulajdonítanak neki nagy jelentősé­gét, hanem objektív, tudományos mér­cével mérve Is. Az újabb pszicholó­giai kutatások ugyanis megállapí­tották, hogy a szerelem többnyire a lelki fejlődés hatalmas serkentője. Olyan élmény, amely a személyiség­­fejlődés, a lelki felnőtté válás érde­kében szinte nélkülözhetetlen. A szerelem nemcsak szimbóluma, jelképe a felnőtté válásnak, hanem előfeltétele és egyik fő tartalmi ele­me (különösen az úgynevezett pár­választási érettségnek). A legnagyobb és legszebb emberi érzelmek egyike ez; képessé teszi az egyént arra, hogy saját érdekeit a szeretett sze­mély érdekeinek rendelje alá, illetve alkalmanként ai utóbbit részesítse előnyben. A szerelem tehát hajla­mossá tesz az önzetlenségre, ezáltal elősegíti a közösségi érzület fejlődé­sét, a segítőkész társas magatartást. Mindez persze csak az igazi szere­lemre vonatkozik. Ezt azért kell hangsúlyoznom, mert sokan összeté­vesztik az érzéki fellobbanást, a testi megkívánást a szerelemmel. Pedig ez utóbbihoz még más is kell — pél­dául őszinte barátság, megbecsülés —, s ez a más legalább olyan fontos, mint a nemi vágy. — Akkor hát a „plátói“ szerelem az igazi? — kérdezhetné joggal bár­ki. Félreérthető lenne, ha erre igen­nel válaszolnék. A „plátói“, vagyis Az új hajtások, levelek kifejlesz­téséhez sok tápanyag szükséges. A cserépben levő föld télen megcsap­pant tápanyagkészlete ezt nem ké­pes fedezni. Ezért a föld felső réte­gét hántsuk le hegyes végű fapálci­kával — a felső gyökerek megsértése nélkül — legalább egy-két centiméter vastagságban, és helyébe friss, táp­dús földet szórjunk, vagy ha sikerül érett trágyát szerezni, ezt terítsük a helyébe. Az öntözővíz lemossa a tápanyagokat a gyökerekhez, így még az átültetést is elodázhatjuk — kü­lönösen a nagy méretű, ládás növé­nyeknél — egy-két évig. Eredménye­sen pótolható a tápanyag úgy is, hogy a tápsókeverékből a csomagoló­anyagon feltüntetett utasítás szerint fél-másfélezrelékes töménységű táp­oldatot készítünk és körülbelül két­hetenként öntözés után ebből öntünk minden testi vonatkozástól mentes, eszményi, lelki szerelem ilyen vegy­tiszta formában tulajdonképpen nem is létezik, hiszen minden lelki je­lenségnek megvannak a testi kísérő jelenségei. Másrészt a szeretet, a megbecsülés stb. még nem szerelem, — csak a nemiség varázsa teszi azzá! Rendkívül nagy különbségek lehetnek azonban aszerint, hogy a nemiség, a szexuális vágy hogyan jelentkezik és mennyire kerül elő­térbe. S ebben többé-kevésbé az életkori sajátosságoknak is szerepük van! A serdülőkor előtti szerelemben pél­dául ritkán jelentkezik közvetlenül és még ritkábban kerül előtérbe a nemi vágy, mivel a szexuális reagáló­készség ilyenkor többnyire még fej­letlen. A serdülőkorban bekövetkező nemi érés ugrásszerűen fogékonyab­bá teszi az idegrendszert a nemi in­gerek iránt, és sajátos szexuális fe­szültséget, késztetést hoz létre. Ebből azonban nem következik automatiku­san az, hogy a kamaszszerelemben mindig direkt módon jelentkezik vagy feltétlenül előtérbe kerül a szexuális kielégülés igénye. Sőt inkább az a szabályszerű — vagy legalábbis ed­dig az volt általános —, hogy a sze­relmes kamaszfiú vagy bakfis eleinte nem mert (de nem is akart) szexuá­lisan közeledni ahhoz, akiért rajon­gott, akit ideáljának tartott. Ennek több oka van. Az egyik — s talán a legfőbb —, hogy a testi megváltozást, a nemi érést többnyire nem követi azonnal és párhuzamosan a megfelelő lelki fejlődés, a felnőt­­tes igények és magatartás kialakulá­a növények földjére még annyit, amennyi gyorsan beszivárog. A táp­­oldatkultúrában kettős edénypárok­ban nevelt növényeknél is fel kell emelni a télre lecsökkenteti tápoldat­­szintet a szokásos magasságig, hogy a betétcserép alja két-három centi­méterre mindig belemerüljön. A tő­zegközegben nevelt növényeknél még a tőzegre is öntenünk kell ugyancsak egy-két hetenként a tápoldatból any­­nyit, amennyit a tőzeg magába szív. Azokat a bokros növényeket, ame­lyek a többévessel növénytálban vagy többségét, legjobb a legalsó egy-két levél helye felett közvetlenül vissza­vágni, mert így rendszerint újra kl­sa. Legtöbbször ugyanis nincsenek meg az ehhez szükséges feltételek; például as iskoláztatás elhúzódása, illetve a továbbtanulás folytán sokan a serdülőkoron túl is függő viszony­ban, gyermeki státusban maradnak, ami természetesen kihat a magatar­­tára. (Hagyományosan a munkába­­állás vagy a házasságkötés jelentetté a felnőttkori státus kezdetét; ennek bekövetkeztéig éppen a nemi maga­tartás terén igyekeztek leginkább a gyermeki státust konzerválni.) De továbbá kedvezőtlen feltételek is nehezítik az átállást. Hiába olyan jelentős a szerelem a fiatalok életé­ben, a szülők és nevelők — tisztelet a kivételnek! — még ma is igen ke­veset tesznek a felkészítés, a felnőt­­tes szerelem képességének kialakítá­sa érdekében. Sokszor nem nézik jó szemmel a diákszerelmeket, túlzottan aggályoskodnak, egyoldalúan csak a veszélyeket látják és hangsúlyozzák. A régi, elavult módszerek: a távol­tartás és késleltetés (tudnilllk, a fiatalok távoltartása a szexuális tájé­kozottságtól és élményektől, s ilyen irányú fejlődésük késleltetése) sok­helyütt még mindig megtalálhatók. A szexellenes nevelés az „elretten­tés“ kedvéért piszkosnak, állatiasnak és veszélyesnek tünteti föl a nemi­séget. így nem csoda, hogy sok ser­dülő ma is azt hiszi: a szexuális kö­zeledéssel szerelme tisztaságát ve­szélyeztetné. Az eredmény aztán az, hogy az ilyen fiatal sokáig megreked a „plá­tói“ szerelemnél, nehezen tudja le­küzdeni gátlásait a szerelmi kapcso­latban (ami az egész kapcsolatot megzavarhatja, sőt tönkre teheti). Ugyanakkor egy nem szerelmi jelle­gű partnerkapcsolatban (amelyet épp ezért nem is vesz túl komolyan), esetleg nincsenek szexuális gátlásai, s ez hajlamossá teheti arra, hogy az ilyen felszínes, futó kapcsolatokat ré­szesítse előnyben. Az érett szerelmi képesség ilyen körülmények között nem bontakozhat ki. Dr. Szilágyi Vilmos pszichológus hajtanak, és ismét formás növények­ké válnak. Ugyancsak visszavágással késztethetjük elágazásra az egyágas, felmagasodott, esetleg alsó leveleiket is elvesztett növényeinket. Ne sajnál­juk a többesévelnövénytálban vagy egyéb tartóedényben együtt nevelt növények közül kiszedni a télen át elsatnyultakat és visszavágni a többi rovására elterebélyesedőket. Szokták a növényeket időnként tiszta vízzel permetezni. Szebben fej­lődnek azonban, ha tiszta víz helyett kéthetenként iombtrágyábó) készített fél-egyezrelékes töménységű oldattal permetezzük a lombozatokat. (Egy liter vízben fél—egy köbceitméter szert keverünk el.) K. L. Szobanövények tavaszi ápolása Egyszer egy ember az üt porában fényes kávicsot talált. Felvette, forgatta, nézegette, aztán el akarta dobni. Ekkor érkezett oda egy másik ember, aki megszólította: — Add nekem azt a kavicsot... — adok érte egy ön­gyújtót ... Mennyit ér a kavics? — Нет adom ... — felelte a megszólított, és össze­­szorította a markát. „Biztosan drágakövet találtam — gondolta —, nem kell elsietni a dolgot.. — Akkor vedd érte ezt — mondta a másik és arany­óráját ajánlotta a kőért. — Nekem is megér annyit — dacoskodott a megta­láló. — Nem adom ... A követ a zsebébe dugta. „No, lám, milyen szerencsés ember vagyok, drágakövet találtam.. .* — futkostak a gondolatok a fejében. A másik sem hagyta annyiban. — Es ha a lovamat ajánlom érte? Gondold meg... I — Nem gondolok meg semmit. Még a házadért sem adom nekedl Ekkor azonban már hangosan felnevetett a másik, és így szólt: . — Tudod te egyáltalán, hogy ez a kő, amit találtál, egy patkószöget sem ér? Nyugodtan eldobhatod... — és faképnél hagyva emezt elindult. — Már el is akartam dobni... — kiáltott haragosan a kavicsos ember —, de te megzavartad a fejemetI — azzal valóban elhajította a kavicsot, de azért megkér­dezte: — Mit csináltál volna, ha mégis odaadom neked a ka­vicsot a lovadért? Az azonban jóízűen felnevetett: — Ügy látom, te nem ismered a kavicsokat. De én ismerem az embereket... RAHIL BAUMVOL Halló, Halló, holló, holló, tavasz van, tavas* van, a tavasz csupa tfiz, ne károgj csapa Iái, e gyönyörű ég vég tavaszban, tava»rben 1 görcsén / Tanulj ne csücsülj, ne búsulj, cinkedalt: / ne mélázz! nyitnikék, nyltnikék. Nézd, hogy / zengd velem ujjong a kikelet / csodaszép táncol énekét / Morzsi Hallá, a fa alatt, holló, a vfg táncba tavasz van, tavasz ön is mindjárt van, Miért horda»« gyészrnhát belevetem magamat! ragyogó Halló, tavaszban? holló, Sárgarigó tavasz van, tavasz * van, tarkaszép víg ruhát ölts, köntösét dalolj oltsd fel, s hirdesd: ét sok színű táncol] kikelet a tavaszban) jaj de szépl BÁLLÁ LÄSZLÖ így éltünk mi... Tíz gyerekkel maradtam özvegyen 1952-ben, a legkisebb másfél éves volt. Annyit dolgoztam, majd bele­szakadtam, de hiába. Tíz gyereket etetni, ruházni! Akkor nem volt ám ilyen, meg olyan segély, mint ma. Amíg élt az uram, akkor se jutott nekünk több. Átok volt az az ember! De sokat sírtam-ríttam miatta. Kér­dezzék meg a gyerekeimet: milyen emlékeik vannak az apjukról. Elküld­te őket szolgálni, disznót, libát őriz­ni, a keresetüket felvette, elitta, soha nem láttak semmit belőle. Húszéves házasságunk alatt kétszer vágtunk disznót. A gyerekek, amikor látták hajnalonként a perzselő tüzeket az ablakból, sírva selypítették: „De jó azsoknak, disnút ölnek ..Ök meg örültek szegények, ha krumplit ehet­tek. Addig sose ebédeltek, amíg az apjuk haza nem jött, akkor se, ha délután négy óra volt. Ha nem tet­szett neki az étel, leseperte az egé­szet az asztalról. Mi meg futottunk a gyerekekkel az erdőbe — gyakran volt az a mi szállodánk. Ruhaneműt csak ócska ringy-rongyokat vett. Hát így éltünk mi. Nem is élet volt az, hanem eleven pokol. A sok italba halt bele az uram. Már halálán volt, még azzal fenyegetett: — Visszajövök a túlvilágról is meg­nézni, hogy mit csinálsz, és jaj ne­ked! — Nem jössz te bizony vissza — mondtam —, mert olyan követ hen­­gergetek a sírodra, hogy el ne tudd mozdítani! — Csak ekkor mertem visszaszólni neki, amikor mór nem kellett félnem a veréstől.,. Nehogy azt higgyék, hogy örültem a halálának. Húszévi házasság, meg tíz gyerek. De a menhelyre nem adtam a gye­rekeim. Ahogy nőttek, egyre javult e *No sunk. Csak más volt az, hogy tízen kerestek nekem, mint amikor én ke­restem tíznek! Mindegyik gyerek he­­zaadta a pénzét, beosztottuk szépen, mikor melyiknek mi kellett. Üj ruhá­kat kaptak, nem ócskát. Én kezeltem a pénzt, de ha a fiúk ezt mondták ünnepkor, hogy adjak, mert bálb* mennek, — odaadtam. Ök keresték. Megérdemlik. Jár nekik a mulatá» is, nemcsak a munka. Megitták, meg­isszák az italt is, de soha az elégen túl. Előttük az apjuk példája. Vala­mennyi gyermekemnek lakodalmat csináltunk, közösen adtuk össze rá a pénzt. Bútort nem vettem a lányok­nak, de tisztességes stafirungot kap­tak. Ennyire telt tőlem. Tizennégy unokám van. Megnézhe­tik a fényképeket, milyen szépek éa hogy fel vannak öltöztetve! A ő éle­tük már egészen más. Ez az én nagy örömöm. Mégis érdemes volt küsz­ködnöm. Na meg az, hogy a gyermekeim olyan jók hozzám, jobbak mér nem is lehetnének. Elkerültek más vidé­kekre, városokba, de nincs olyan nagy ünnep, húsvét, karácsony meg ]ulianna-nap, hogy haza ne jönnének hozzám. Ilyenkor sütünk-fözünk a lányokkal, megtérítjük a hosszú asz­talt, végigér az egész szobán. Muzsi­kaszóval jönnek be a házba a fiaim, vejeim, engem köszöntenek. Közösen énekelünk — akkor jön az ajándéko­zás. Annyi szép ruhát, kendőt hoz­tak már nekem, hogy akár boltot nyithatnék. Következik a vacsora, azután dalolni kezdenek a gyere­keim. Mert dalolni nagyon szeretnek, meg nagyon szépen tudnak. Én meg kimegyek a konyhába. Éa sírok. Örömömben. Lejegyezte: Sz. E. Játszani is tudni kell A gyerekek ünnepi összejöveteleinek egyik fénypontja az ünnepi uzson­na. Ezzel egyenértékű lehet azonban az uzsonnát követő szórakozás is, ha a vendéglátó szülők és a vendéglátó gyerekek készülnek rá. Hiszen azt sem a véletlen fogja eldönteni, mi kerüljön az asztalra, miért bíznák a véletlenre, mivel teljenek a közösen eltöltött órák? Ráadásul az ilyen közös játékra készülés maga is felér egy jó játékkal. A szellemi és fizikai játékok kiválasztása persze nem elég: a házigazda (felnőtt és gyerek) gondoljon arra is, hogy legyenek a játékokhoz meg­felelő eszközök (szükséges mennyiségű papír és ceruza, például labda, vagy más olyasmi, amit nem külön erre a célra kell megvenni); arra is, hogy nem minden játék egyformán alkalmas kisebb vagy nagyobb tár­saságnak, arra, hogy legyen igazságos bíró; de legfőképpen arra, hogy az ilyen közös jalék, bár 'ermészeténél fogva versengés, azért mégse tan­tárgyi vetélkedő legyen, hanem — játék. (m) ERESZT П EJTVČHY ÁPRILIS 4. VÍZSZINTES: 1. Nem mozog. 3. Pia­ci eláruslténők. 7. Nem mögé. 10. A Ludolf-féle szám. 12. Kukucskál. 14. Derékátfogó. 15. Elektromos töltés­sel rendelkező atom. 17. Folyó Er­délyben. 19. Jelt ad. 20. Papi fő­rang. 21. Én lati­nul. 22. Messze­ség. 24. A Rhône mellékvize. 26. Kö­tőszó. 28. Nem kell hajat nyiratnia. 30. Kor meghatározó szócska, röv. 31. Folyó a Dunántú­lon. 32. Nehéz munka. 33. Ütő­kártya. 34. Isme­retlen névjele. 36. Nyári üdülő. 38. Régi hosszmérték. 39. Nem használ. 41. Bim... iker­szava. 43. Labda a hálóban. 45. Más­­hollét. 47. Szok­nya. 48. Kettős mássalhangzó ford. 50. A túlsó oldal­ra. 51. Fogával szétmorzsol. 53. __ Muhammad alias Cassius Clay, a ne­hézsúlyú profi ökölvívás világbajno­ka. 57. Német névelő. 59. Sír. 61. Tüzet lokalizál. 52. Lágy fém. 64. Okmány. 60. Ritka németül. 68. Kor­szak. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet első része. 2. Kínai név. 4. Sertéslak. 5. Az idézet második része, a nyíl irá nyában folytatva. 6. Földet forgat. 8. Fegyverét használja. 9. Az idézet harmadik, befejező része. 11. Nát­­riumklorid. 13. Nem halt meg. 15. Ezen a helyen. 16. Megnevezés. 17. A Moszkva folyó mellékvize. 18. Tűs angolul. 23. Területmérték. 25. je­gyez. 27. Vágány. 28. Lök. 29. Szlo­vák év. 30. A negyedik dimenzió. 35. Véredény; 37, Időmeghatározás. 39. Nem valódi. 40. Tantál vegyjele. 41. Kritizál. 42. ön. 44. Tyúklakás. 46. Énekhang. 49. Rangjelző szácska. 52. Rántásban van! 53. Ázsiai nép. .54. Gyégykenőcs. 55. Végzet. 56. Éveinek száma. 58. Véredénye. 60. Pusztít. 63. Indulatszé. 65.' Tér peremei. 67. Anna Irma. 68. 365 nap. Beküldendő a függőleges l.; 5. és 9. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK Lapunk 10. számában közölt ke­resztrejtvény helyes megfejtése: Látogassuk rendszeresen a szövet­kezeti munkaiskolát! Könyvet nyertek: Erdélyi Boldizsár, Mostová (Hidaskürt), Toman János, Tureft (Zonctorony), Képes Jolán, Lučenec (Losonc).

Next

/
Thumbnails
Contents