Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-04-01 / 13. szám
Ax SZSZK Mezőgazdasági és Élelmiszerügyi Minisztériumának döntése alapján 1Э77. április 1-től Bojnicében létrehozták a Gyümölcs- és Díszfa Kutatóintézetet. A legutóbbi 20—27 esztendő során három gyümölcskutató és nemesítő munkahely — a Bojnicei Nemesítő Kutatóálioniás (amely a zvolení Nemesítő Magtermesztő Vállalathoz tartozott), továbbá a Kléovi Nemesítő Kutatóállomás (a koiicei Nemesítő és Magtermesztő Vállalat kebelében), valamint a Pie&t'anyi Növénytermesztési Kutatóintézet részét képező gyilmölcsészeti részleg — foglalkozott e téren a tudományos kutatás feladataival. Ezek az önálló munkahelyek, amelyek sok esetben ugyanazon kutatási feladattal és nemesítési problémával foglalkoztak, s alapozták meg az újonnan létesített Gyümölcs- és Díszfa Kutatóintézetet, üssz-szlovákiai hatáskörrel. Ez a kutatóintézet 1977. december 31- ig a Slovosivo termelésigazdasági egység keretében működött, és ez év január 1-től a Bratistavai Semex szakágazati vállalat termelési gazdasági egységébe tartozik A Gyümölcs és Díszfa Kutatóintézet, a tervezett kutató és nemesítő feladatok elvégzése mellett, jelentős mértékben segíti elő a zöldség- és gyümölcstermelés, — felvásárlás és— ellátás koncepciójának megvalósítását jelenlegi hatodik ötéves tervidőszakunk esztendeiben, és távlatilag 1990-ig. Ezt a koncepciós elgondolást a CSSZSZK kormányának elnöksége 34/77 számú határozatával, és az SZSZK kormánya 84/77 számú határozatával hagyta jóvá. Mindenekelőtt új, intenzív ültetvények létrehozása szükséges az erre legjobban megfelelő ökológiai, környezeti adottságok között. Ezen felül további fontos feladat elegendő ültetőanyagot, csemetét előállítani, hogy az általános követelményeknek eleget téve, egészséges és esztétikailag megfelelő életkörnyezetet teremthessünk. Az intézet tevékenysége zömében a gyümölcsészet problematikus kérdéseinek, Iés a díszfák telepítésének gyakorlati megoldására iráuyul. így az 1978-as évtől A jobb gyümölcsellátás szolgálatában A BOjNICEI GYÜMÖLCS- ES DÍSZFA KUTATÓINTÉZET KÜLDETÉSE ÉS FELADATAI Az újonnan létesített kutatóintézet dolgozóinak, valamint a nagyüzemi gyümölcstermesztőknek - és a kiskereskedők népes családjának elsődleges feladata, hogy a mérsékelt égövi gyümölcsök termesztésében mihamarabb önellátókká váljunk. Ez természetesen az átlagos bektárhozamok növelését követeli meg, a jelenlegi állapottal összehasonlítva. A gyümölcstermesztés tervezett átépítése hosszabb időt követelő, do nélkülözhetetlen folyamat, mert csupán fgy tudjuk fokozatosan feljavítani táplálkozásunk strukturális összetételét, és ezen az úton haladva érhetjük el a gyümölcsökből az önellátás szintjét. Tehát ezt a célt kell szolgálnia ennek az újonnan létesített intézetnek kutatási, nemesitéti és szaporítási feladatai maradéktalan teljesítésére kifejtett igyekezetével, egész tevékenységével. Ivan Hriéovský, mérnök, CSc. / Ismét a gerezna házi kikészítéséről kezdődően az intézet hatáskörébe tartozik és feladata lett: • gyümölcsészetünk termelési bázisának koordinált kiépítése; 9 a gyümölcs- és díszfák csemetéi, Ultetőanyaga szaporításának összehangolása; • a gyümölcstermesztés korszerű technológiájának gyakorlati alkalmazásához kellő adatszogáltatás; 9 a szövetkezeti vállalatokba tömörült termelőüzemek szakirányítása a munkaszervezést, valamint a gyümölcs utókezelését illetően; ф koncepciós és távlati adatok szolgáltatása az irányító szerveknek; 9 a nagyüzemi termelés szakembereinek és a kiskertószkedőknek a rendszeres iskolázása, valamint a gyakorlat számára módszertani utasítások kidolgozása, szimpozionok, oktatások, kiállítások, tanulmányutak stb. szervezése; 9 kellő együttműködés kiépítése a feldolgozó ipar üzemeivel, hogy számukra elegendő és jó minőségű alapanyagot biztosíthassunk; 9 újabb, nagyobb terméshozamot biztosító és kiváló minőségű fajták meghonosítása a gyakorlatban. A lap február 25-i számának szakmellékletében — a Kérdezett — válaszolunk rovatban — érdekes írást olvastam a szőrmés bőrök házi kikészítésének módjáról. B. Takács Elemér tenyésztőtárs módszere nem rossz, mégis szeretném kiegészíteni az említett írást. Apám is készített ki házilag gereznákat, bár nem ez volt a szakmája. Előbb megtisztította a bőrök belső oldalát, majd egy közepes nagyságú gereznára számítva, egy liter Vízben felfőzött nyolc deka timsót és 5 deka konyhasót. A már hideg oldatba tette a bőröket, azokat gyakran forgatta, s közben tisztogatta őket. Tíz nap múlva kifeszítette a gereznákat, s ugyanúgy utókezel, te, mint a nevezett tenyésztőtárs. Kiváló minőségű bőröket nyertünk, de a sót soha nem sikerült teljesen eltávolítani a gereznákról. Amikor az öcséméknek fiuk született, elhatároztam, hogy házilag kikészített fehér gereznából lábzsákot varrók neki. Persze nyugtalanított, hátha káros hatással lesz a csecsemőre a bőrökben maradt só. Ezért módosítottam az apám által gyakorolt módszert. A megtisztogatott gereznát „Saponit“-os meleg /ízben kimostam, majd langyos ecetes vízben kiöblilettem, csavarógépben kicsavartam belőle a vizet, a bőrt Kifeszítettem és beecseteltem a sós vízzel (az említett sómennyiséget 2—3 deli vízben oldottam fel). Amikor a bőr megszáradt, ismét ecseteltem, majd lekapartam a még fellelhető ttsztátalanságokat. így Igen jó illatú, kitűnő szőrmét kaptam, mégpedig forró homok nélkül. Szerintem könnyű és megbízható kidolgozási módszer ez, a tenyésztőtársak figyelmébe ajánlom. Nagy Eszter, Ciűov
