Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-01-14 / 2. szám

1978. január 14. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Külpolitikai kommentárunk Chile népe „szavazott“. Helyeseb­ben, mint már előre jelentettük, a junta az urnák elé parancsolta a 18 évesnél idősebb polgárokat, hogy nép­szavazás keretében erősítsék meg: bi­zalommal viseltetnek Pinochet tábor­nok, botcsinálta államfő politikája iránt és így „tiltakoznak a világszer­vezet támadásai és beavatkozása el­len“. Mint ismeretes, az ENSZ-közgyűlés XXXII. ülésszaka az emberi jogok rendkívül durva megsértése miatt új­bői elmarasztalta a chilei Pinochet­­rendszert, s a fasiszta diktátor most ezzel a fegyverek árnyékában meg­rendezett, megparancsolt népszavazás­sal akart sajátos módon tiltakozni az ENSZ „agresszivitása“ ellen. Az eredményt már a szavazócédu-Iák 90 százalékának-'megszámlálása­kor kihirdették: a lakosság 75 száza­léka igent mondott Pinochetnek. Vagy­is egyetért a kormány politikájával, módszereivel, nem kívánja, hogy azon változtassanak. Hát tessék, hol a hiba, miért támadják akkor külföldön „Pa­pa Pinochetet“, a nép atyját?! A fegy­veres készültség közepette megjátszott népszavazás komédia teljesen felesle­ges volt, hisz mind a 27 ezer szava­zatgyűjtő helyen katonai segédlettel gyűjtötték az „igen“ és „nem“ szava­zatokat, és persze a szavazók ujjle­nyomatait. Előzetesen csak arról volt szó, hogy az analfabéták ujjlenyoma­tait veszik fel, de Pinochet ezt a ren­deletét később mindenkire kiterjesz­tette. Ennek a népszavazásnak nevezett bohózatnak mégis van tanulsága. Elő­ször is az események hátterében bebi­zonyosodott, hogy az öt éve tartó ke­gyetlen terror sem törte meg a nép harci szellemét, másodszor a junta potenciális, sőt az Aliendét megdöntő államfordulat kezdetén tényleges szö­vetségesei is szembehelyezkednek a fennálló rendszerrel (például az utób­bi időben igen nyíltan fellép ellene a chilei katolikus egyház, Frei volt el­nök betiltott kereszténydemokrata pártja s más szervezetek, végül a jun­tán belül is nézeteltérések támadtak, amelyek a rendszer gyengeségére val­lanak. A Pinochet-junta ötéves kormányzá­sa alatt minden téren leszerepelt. Ku­darcot vallottak gazdasági próbálko­zásai — fantasztikus méreteket ölt a munkanélküliség, világméretben itt a legnagyobb méretű infláció, terrorjával pedig végső soron nemzetközileg el­szigetelődött, ami minden téren ártott Chile presztízsének. A sorozatos ku­darcok már nemcsak á jobboldali kö­röket ábrándították ki az „erős kezű politikusokból“, hanem a junta egyes tagjait is sembeállították egymással. Közűtálat tárgya Pinochet politikai rendőrsége, a DINA, melytől elhatá­rolják magukat a fegyvernemek egyes képviselői. Az elit fegyvernemnek számító légierő Gustavo Ĺeigh tábor­nok parancsnoksága alatt, továbbá a haditengerészet Jósé Merino tenger­nagy parancsnoksága alatt mint riva­lizáló fegyveres erő szemben áll a Pinochet vezette szárazföldi erőkkel. Nem mintha parancsnokaik nem vol­nának fasiszták, de nagyobb a politi­kai látókörük, jobban felmérik a hely­zetet. A már öt éve illegalitásba kénysze­rült szervezetek, például a Nemzeti Egység szervei, a szocialista párt ille­gális vezetősége már titkon több ösz­­szejövetelt is tartottak. Tevékenyke­dik a kommunista párt is, mely kap­csolatban áll külföldi szervezeteivel. Ugyancsak hallatja hangját a hazafias, demokratikus tisztek külföldi szövet­sége. Pinochet és rendszere jövője tehát bizonytalan. Már terrorjának sincs olyan ereje, s ez a fejlődés természe­tes következménye. Az a nagy erköl­csi és politikai segítség, amelyet a Szovjetunió vezette szocialista orszá­gait, a világ haladó közvéleménye a megalázott chilei népnek nyújtottak, meghozta a maga gyümölcsét. Kibon­takozóban van egy népi mozgalom. A „népszavazást“ viharos tüntetések kí­sérték, ezek jelezték, hogy a pokolba kívánják Pinochetet és a többi elnyo­mót. Az igazi népszavazás eredménye így hangzik: demokratikus, virágzó Chilét — Pinochetek nélkül. Iiőrincz László A hős városban, Leningrádban és a szovjetországban mindenütt e napokban emlékeznek meg annak 35. évfordulójáról, hogy megkezdő­dött a Nagy Honvédő Háború történe­tének egyik legnagyobb hadművelete. 1943. január 12-én, 9,30 órakor erősö­dő tüzérségi ágyúzásra ébredtek a leningrádiak. A ieningrádi és a volho­­vi front harcosai megkezdték a 900 napig tartó fasiszta blokád áttörését. A több mint egymilliós fasiszta hadse­regnek — a hitleri tervek szerint — úgy kellett volna erős harapófogóba zárnia a várost, hogy senki se marad­jon életben, a mai város helyén pedig A leigázhatatlan város pusztaság legyen. A fasiszták a föld­del akarták egyenlővé tenni Lenin vá­rosát, Október bölcsőjét, örökre le akarták törülni a világtérképről. Kegyetlen megpróbáltatások és ha­tártalan hősiesség időszaka volt a le­­ningrádi lakosság és a várost védő katonai alakulatok számára a blokád fennállása. Ezt a tényt a leghívebben a ieningrádi honvédelmi múzeum be­járatánál elhelyezett felírás örökíti meg: .Térdig érő vérben és hamuban, torkig vad tűzben, a leigázást el­kerülve állta ki Leningrádunk az. összes háborús megpróbáltatást.“ Ha a fasisztáknak Európa megszál­lásakor viszonylag simán sikerült be­venniük olyan erődítéseket is, mint a Maginot-vonal, a Laningrád körüli vé­delmi erődítést, amelyet a szovjet em­berek azzal az elszántsággal emeltek, hogy nem adják fel Leningrádot az ellenségnek, a fasiszták nem tudták bevenni. A leningrádiak élet-halál harcot víva a szovjet hadsereg egysé­geinek oldalán, feltartóztatták a fa­sisztákat. Hősiességük halhatatlan. Semmi sem tudta megtörni hazafias szellemüket. A 900 napig tartó véde­lem a hősiesség legendás éposza lett, csodálatot keltett a kortársakban és örökre megmaradt az emberiség emlé­kezetében. Több mint három évtized telt el a második világháború befejezése óta. Leningrád újjáéjült, még szebb, mint valaha volt. Metró, modern lakóházak, új kórházak, stadionok és művelődési paloták épültek. Lenin városa minden szovjet embernek drága. J. M. Az ünnepélyes újévi nyilatkozatok, a múltba és jövőbe pillantások után prózaibb szakasz kezdődött a nemzet­közi politikai életben. Megrázó ese­mény volt az a hivatalos bejelentés, hogy a Vietnami Szocialista Köztársa­ság és Kambodzsa közti ellenségeske­dés fenyegető méreteket öltött. Mint ezt hivatalos hanoi közlemény is meg­erősítette, valamint nemzetközi sajtó­­értekezleten közölték újságírókkal, az amerikai agresszió ellen vívott védel­mi harcban folytatott testvéri együtt­működés évei után a kambodzsai ha­tóságok ellenségeskedés szításának útjára tértek. A két ország közötti mintegy 1100 kilométeres határon, melynek vonalát még a gyarmatosítás korában húzták meg, állandó betöré­seket követnek el vietnami területre, károkat okoznak a vietnami nemzeti­ségű lakosság életében és vagyonában, vietnami állampolgárokat hurcolnak el, akiknek a sorsa ismeretlen. A viet­nami néphadsereg több ízben kényte­len volt védelmi lépéseket tenni. A két ország között annyira elmérgese­dett a viszony, hogy mindketten haza­rendelték diplomáciai képviselőiket. A történtek ellenére a VSZK képvi­selőig világ színe előtt újból ha"goz­­tatták. készek békés úton. tárvvalá­­snkkal rendezni az országaik között felvetődött problémákat. Kambodzsai részről azonban mindeddig nem. nyi­latkoztak. Phnom Penh különös maga­­artásának legvilágosabb magyarázata: a kambodzsai vezetőség teljesen a maó­­izmus hatása alá került, és békebontó lépéseit Pekingből irányítják. XXV. KONGRESSZUSÁT tartotta a múlt héten a Svéd Baloldali Párt — Kommunisták. A párt 15 ezer tagja nevében 272 küldött tanácsko­zott a párt programjáról, melynek cél­ja munkaalkalmak biztosítása és az életszínvonal süllyedésének megaka­dályozása. A párt programja követeli a kulcsfontosságú iparágak, a bankok és biztosítók államosítását, a demok­ratikus szabadságjogok és a szakszer­vezeti jogok tiszteletben tartását. A párt elnökévé ismét Lare Wernert vá­­lasztotátk. Az új KB 35 tagból és 15 póttagból áll. CARTER AMERIKAI ELNÖK hatnapos európai villámkörútja a nemzetközi érdeklődés középpontjá­ban állott, hisz több közel- és közép­keleti országban folytatott tárgyalá­sain fő téma volt a Washingtonból su­­gallt Szadat-kezdeményezés. E téren meggyőződhetett róla, hogy még olyan konzervatív rendszerű arab országok is, mint Szaud-Arábia, ragaszkodnak az Izraeli kivonuláshoz. Szadattal foly­tatott tárgyalásain, egyik elnök sem emlegette a palesztinai kérdést, mely­nek megoldását az amerikai elnök újabban úgy képzeli el, hogy a pa­lesztinokat vagy Jordániához, vagy va­lamely más szomszédos arab ország­hoz csatolnák. Az arab világban egyébként újra felütötte fejét a terro­rizmus. Meggyilkolták Szaid Hammanit, a Palesztin Felszabadítási Szervezet londoni állandó képviselőjét és a PFSZ más- megbízottá ellen is merény­leteket kísérelnek meg. Nyilván a reakció mesterkedéseiről van szó.. HIVATALBA LÉPETT Törökország új kormánya, melyet Bü­­lent Ecevit, a szociáldemokrata típusú Köztársasági Néppárt vezetője alakí­tott meg. Ecevit a legfontosabb politi­kai tennivalónak a nemzeti összefo­gást, a ciprusi kérdés megoldását, va­lamint a Görögországgal való viszony rendezését jelölte meg. CYRUS VANCE amerikai külügyminiszter a múlt hé­ten ünnepélyesen átadta a magyar nép vezetőinek a magyar koronát és a többi koronázási ékszert. Az ország­házi ünnepség után a nemzeti erek­lyéket a Nemzeti Múzeumba szállítot­ták, itt teszik ki közszemlére. INDIÁBAN kettészakadt az Indiai Nemzeti Kong­resszus párt, melynek mintegy kétezer tagja több vezető személlyel együtt Indira Gandht asszony pártjára állt Reddi pártelnökkel szemben. L. Ľ. Csak egy bohózat A belgrádi értekezlet margójára A belgrádi találkozón, amely ja­nuár 17-én folytatja munkáját, beható eszmecserék folynak a záróok­mány rendelkezéseinek megvalósításá­ról. Jellemző, hogy a résztvevő euró­pai államok küldöttei a helsinki elvek betartása és továbbfejlesztése mellett szállnak sikra. Tizeneev hét alatt 7П találkozhatunk. Rendőrségi hírek sze­rint Dél-Olaszországban szegény szü­lők eladják gyermekeiket. Ilyesmiről számolt be a Hova a«. című kat... Goldberg úrnak ez azonban nem fáj, csak a szocialista országok­ban jogosan elítélt felforgató elemek sorsáért „aggódik“. A szabadságjogok tiszteletben tar­tása különösen kedvelt témája Gold­berg úrnak. Meghatóan beszél a csa­ládok egyesítéséről, a családi együtt­charta '77 aláíróit sem tartjuk vissza. Azokon viszont ne siránkozzanak, akik illegálisan hagyták el az országot, s bár családjuk részére a szocialista állam mindent biztosított, gyermekei­ket taníttatta, főiskolákon is, most pe­dig ezek a személyek szeretnék gyer­mekeiket magukhoz „ölelni“, hogy az­tán belőlük éljenek. Gyenge jellemek. fizeti a papokat és tartja fenn a pap­nevelő intézeteket. Amerikában Carter elnöknek kellett döntenie arról, egy­más mellett térdepelhetnek-e a temp­lomban fehérek és feketék... Véleményszabadság? Miért verik széjjel akkor a tüntetők csoportjait? Hisz ők is csak véleményüket akarják URyan a charta 77

Next

/
Thumbnails
Contents