Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-03-18 / 11. szám

1*7*. március 18. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Mi okozta a korai burgonya gyenge termésátlagát? Mik is a legfontosabb tudni­valók a szőlőtermesztést ille­tően? A termőtalaj helyes ki­választása. a jó talajelőkészí­­tés, a fajtamegválasztás, a te­lepítés, a tápanyagellátás, a karózás, oszlopozás, dróthuza­lozás, a növényvédelem, s a kellő hozzáértés. A sorrend nem teljesen sza­bályos. De kezdjük a leírtak szerint, röviden — dióhéjban. 8 Ha hegyes, dombos vidék­ről van szó, a szőlőtermesztés­hez a déli fekvésű, napos és lehetőleg eróziómentes hegy­oldal a legjobb. Bár a többi fekvésű terület is megfelel, ám kevésbé jó. Nem megfelelők azok a völgyek, völgyes részek, ahol a harmat későn szárad fel, valamint a fagyzugos he­lyek — ez utóbbi esetben elég­gé jelentős kárt tehetnek a ta­vaszi és a kora őszi fagyok. ф Sose telepítsünk tőkét ele­ven talajba. A talajt meg kell fordítani, legyen az hagyomá­nyos, vagy teraszos művelés­­mód. Az eleven talajba ásott gödörbe telepítés nem hozza meg a várt eredményt. A talaj­­fordftó ekével juttassunk a ta­lajba szerves-, valamint mű­trágyát, hogy a szőlő ezáltal fejlődhessen. Saját tapasztala­tunkból hadd említsem: jóma­gam elleneztem az eleven föld­be telepítést; nem hallgattak rám, s mi lett az eredmény? A szőlő sínylődik. Azt hajto­gatták, hogy a lánctalpas Szta­­linyec nem fér el a teraszon. Pedig elfért volna ... • Milyen fajtákat telepítet­tünk? Tramínt, Rajnai rizlinget, Muskát-otonelt stb. Ezek ke­vésbé bőtermők. A bőtermő fajták már a telepítés utáni harmadik évben 60—70 mázsát, ötödik évben 80—90 mázsát, s az ennél is idősebbek 100 má­zsán felüli hozamátlaggal fi­zetnek. Nem teraszos területen. Viszont a négyéves teraszos telepítésű, amely 23 hektárnyi, mindössze csak 200 mázsa ter­mést adott. Erről a területről hektáronként az idén már 75 mázsa szőlőt kell értékesíteni. Ily eladási kötelezettség sze­rintem túlzás. Azok, akik ezt megállapították, nincsenek tisz­tában a helyi adottságainkkal. Kérdem, mikor térül vissza az aránytalanul nagy befektetési költség? S hadd válaszolják r.á: még tíz éven belül sem! fEz a terület a szövetkezeté.) Nekem is van két hektárnyi teraszos szőlőm: e területre — mivel már tavaly volt 5. éves — hektárára 75 mázsát írtak, el­adási kötelezettség címén. S mi­vel Rajnai rizling, ami kevésbé bőtermő fajta, termett hektár­ján 40 mázsa. # A tápanyagellátás eseté­ben nincs különösebb problé­ma, mert a laboratóriumi talaj­­vizsgálat kimutatásai a ♦mérv­adók. S eszerint végezzük a tápanyagpótlást. Ф Igen fontos tényező a tele­pítésnél a lelkiismeretes, hoz­záértő munka. Az oltványvesz­­sző gyökérzetének egészséges­nek, kifogástalannak kell len­ni. Ha az oltványvessző fejét elvágjuk, belsejének a színe libazöld, ekkor jó. Ha nem ilyen színű, akkor már kiszá­radt, s nem él. Az oltványt 1—2 szemre vágjuk vissza, s a ki­­ültetéskor csirkézzük 3—5 cen­tire a rügy felett. Két-három hét múlva ellenőrizzük, nem cserepes-e a talaj, vagy vala­miféle rög nincs-e útjába a zsenge hajtásnak. Vigyázzunk a fehér részre, nehogy a nap megperzselje, érvényesítsük a fokozatos kitakarás elvét. ф A kiépítést, karózást, osz­lopozást, ha lehet, már a má­sodik év első felében hajtsuk végre. így az erősebb tőkék szálvesszőit már termés alá tudjuk nevelni. Amelyik tőke gyenge, azt ne hagyjuk szál­vesszőre — újra metsszük le 2—3 szemre. Csakis azt a tő­két szálvesszőzzük, hagyjuk meg lugaskarra, amely ki bír­ja nevelni a termést. Az első évben a fiatal tőke hajtásait nem kell lepucolni, mert ami­lyen arányban nő a lombozat, ezzel párhuzamosan a gyökér­zet is fejlődik, erősödik a föld alatt. A gyöngébb tőkéket még a második évben is így gondoz­zuk. A két-hároméves, erősen fejlődő tőkéken viszont meg kell hagyni két-három szál zöld hajtást. Ha nagyon erős a tőke, úgy hármat, sőt négyet is hagyhatunk. Erre azért van szükség, hogy ne fejlődjön túl vastagra a szálvessző. Legjobb a ceruza-vastagságú. ф A gyomirtás, permetezés nagyon fontos feladat a fiatal szőlőkben. A patópálos maga­tartás itt nagyon megbosszul­hatja a gazdát. A fertőzések ellen idejében kell venni a har­cot: a peronoszpóra és a liszt­harmat csúnya betegség. Mind­kettő 100 százalékra leküzdhe­tő — ha leküzdhetetlen aka­dály nem kerül a növényvéde­lem útjába. A jó szőlész, a lel­kiismeretes szakember akkor a legboldogabb, ha ebbéli fára­dozását siker koronázza. Ha az ízletes csemegeszőlő a fogyasz­tó asztalára kerül. ф Mit tartok a legfonto­sabbnak? A szaktudást, a kel­lő hozzáértést. Aki szőlőt akar termeszteni, az elsősorban a szakismereteinek gyarapítására törekedjék — rendszeresen, céltudatosan. Enélkül nem bol­dogul, s jobb, ha bele sem fog a vállalkozásba. Hol és hogyan lehet ezeket az ismereteket el­sajátítani? Önművelés újján: szakkönyvek, szakfolyóiratok ésszerű tanulmányozásával és hosszabb-rövtdebb téli szaktan­­folyamon, mert ekkor a leg­alkalmasabb rá az idő. Továb­bá szőlészeti-borászati szaktan­­intézetben, szakközépiskolában. Ezzel kapcsolatban minden lehetőséget jól hasznosítsunk! Még nincs későn, lássunk hoz­zá egy-egy ilyen speciális szak­­tanfolyam megszervezéséhez és lebonyolításához! Pásztor József szőlész, ČebovCe Bár az utóbbi években a növény­­termesztésben Jelentős előrehaladás történt, még mindig vannak részlegek, ahol nem érték el a megkövetelt szín­vonalat. Legnagyobb gondot a burgo­nyatermesztés lemaradása okozza. A nehézségek elsősorban a korai bur­gonyánál merülnek fél. Szlovákiában a mezőgazdasági üzemek tavaly sem teljesítették a korai burgonya eladási tervét. Emiatt az ellátás akadozott és a hiányzó mennyiséget külföldről kel­lett behozni. Mi volt az oka a burgonyatermesz­tés sikertelenségének? E kérdés feltárása érdekében ellá­togattam a lučeneci (losonci) járásba, ahol több mezőgazdasági üzem foglal­kozik a korai burgonya termesztésé­vel. Tavaly ebben a járásban a korai burgonya eladási tervét csak 52,8 szá­zalékra teljesítették. Gálát mérnök — a jmi agronómusa — szavai szerint a burgonyatermesztésben elért gyenge eredményekhez több tényező is hozzá­járult. A lemaradást elsősorban a korai fajták vetőgumójánaák hiánya idézte elő. A rendelkezésre álló készletek a szükségletnek csak egy részét fedez­ték. Így a tervezett területek beülte­tésére közép-kései, vagy kései fajtá­kat használtak. Bár a burgonya össz­területét betartották, korai burgonyát azonban a tervezettnél kisebb terüle­ten termesztettek. A vetőgumók minősége sem felelt meg téljesen a követelményeknek, mert gyakran vírusfertőzés fordult elő, így a termés 60—70 százalékkal csökkent. A gumók aprók voltak, és ezáltal nem feleltek meg a szabvány­nak. A vírusbetegségek elterjedése arra utal, hogy a szaporítóanyag-ter­mesztő üzemekben nem fordítottak kellő gondot a kiválasztásra. A felsoroltakon kívül a gyenge ter­mést az is befolyásolta, hogy az 1976-os évben a csapadékos ősz kö­vetkeztében nem végezték el az egész területen a mélyszántást. A termésre a nyári szárazság is kedvezőtlenül ha­tott. A korai burgonya eladási tervét egyetlen mezőgazdasági üzem sem teljesítette! Szembetűnő azonban, hogy a hasonló adottságok mellett ter­melő gazdaságokban az eredmények eltérőek voltak. A kalinovói szövetke­zetben példán! a korai burgonya el­adási tervét 69,3, a lehotkaiban 63,7, a biskupicei és a tomaiovcei szövet­kezetekben csak 44,7, illetve 42,3 szá­zalékra teljesítették. A gyenge ered­ményeknek tehát nemcsak a vetőbur­gonya hiánya, vagy a kedvezőtlen időjárás volt az oka, hanem ezt jelen­tős mértékben az elégtelen agrotech­nikai intézkedések is befolyásolták. A kalinovói szövetkezetben a korai burgonyát húsz hektáron termesztik. Múlt évben 114,4 mázsát takarítottak be hektáronként, s ezáltal a tervezett hozamot 288 mázsával túlszárnyalták. — Termesztési feltételeink nem vol­tak éppen a legkedvezőbbek — jegyez­te meg Káka Juraj, a szövetkezet fő­növénytermesztője. Túlsúlyban agya­gos, kötött talajaink vannak. Ezek a burgonya termesztésére kevésbé al­kalmasak. A nagy hozamok érdeké­ben azonban mindent megtettünk. Kezdetben a burgonya szépen fejlő­dött, de a nyári szárazság következté­ben a növényzet visszamaradt a fej­lődésben, és a gumók jelentős része nem érte el a szabványban megköve­telt méretet. Az előcsíráztatást a korai burgonya sikeres termesztésének egyik legfon­tosabb tényezőjének tartják. Hiszen a növény fejlődése nagyban függ ettől. Ügyelnek tehát az agrotechnikai in­tézkedések betartására és a munka­­műveletek minőségi elvégzésére. Nagy gondot fordítanak a talaj tápanyag­­pótlására is. Évente 400—450 mázsa istállótrágyát beszántanak és ősszel a műtrágya adagnak a kétharmadát a talajba juttatják. Az agrotechnikai intézkedések közt ügyelnek az egyed­­szám betartására is, mert nagy hek­tárhozam csak így érhető el. A nö­vényzetet állandóan figyelik, és Így védekeznek a betegségek és a kárte­vők ellen. Betakarításkor arra töre­kednek, hogy a veszteség minimális legyen. Tavaly a vetőgumó nem okozott a szövetkezetnek gondot. Ezt elsősorban annak köszönhetik, hogy előrelátha­tóan minden évben a saját forrásaik­ból ültetőanyag-készletet létesítenek. Ha kevesebb vetőgumót is kapnak, van tartalékuk. A korai burgonya termesztésének idei eredményessége céljából az őszi munkálatokat jól és időben elvégez­ték. A gumók előcsíráztatására is jól fölkészültek, de a vetőgumó minősége ismét kifogásolható. Erre az évre pél­dául 160 mázsa Saskija vetőgumófaj­tát kaptak, ám az egész szállítmányt a burgonyavész fertőzése miatt meg kellett az állatokkal etetni. Ezt köve­­tően Martinból Radka fajtát rendeltek, s ennek a húsz százalékát ki kellett selejtezniük! Az elmondottakból arra lehet követ­keztetni, hogy a korai burgonya ho­zamát — az időjárási tényezőkön ki­­vül — főleg az elégtelen fajtaválasz­ték, az ültetőanyag rossz minősége, és az agrotechnikai intézkedések elmu­lasztása kedvezőtlenül befolyásolják. KLAMARCSIK MARIA, mérnök vállalás nélkül nincs jobb eredmény! termelésünk fény- és árnyoldalai vességét is. Mielőtt a műtrágyának egyharmad részét kijuttatnák, minden évben vegyelemzés alá vetik a répa­területeket, s aszerint szórják el a hiányzó tápanyagot. A bözépszántás­­sal az istállótrágyát (480 q/ha) be­dolgozzák a földbe és a 38 cm mély­szántással pedig a műtrágyák további egyharmad részét is talajba juttatják, így az NPK hatóanyag évi átlaga hek­táronként eléri a 278 kg-ot. A talajt még ősszel lezárják, s ezzel be is fe­jeződött az alapvető agrotechnikai művelet első szakasza. Tavasszal 58—KON 80-as géppel la­zítják, majd simítják, fogasolják és tö­mörítik a talajt. A tömörítésnél szá­mításba veszik a lazaságot. Tavasszal a műtrágya megmaradt hányadát be­dolgozzák. Ha az idő kedvező; akkor a vetést április 10—15-ig befejezik, és ezt kő­vetően a földet hengerezik. A vetés utáni 10.—12. napon könnyű fogassal megbontják az esetleges cserepese­dést. Erős cserepesedéskor pedig szö­ges hengerrel porhanyítják a vetés­­területet. JOBB VETOGÉP KELLENE! Jelentős problémának tartják, hogy eddig a répa vetéséhez kénytelenek voltak legalább egy speciális vetőgép beszerzésére. Ezért kényszermegoldás­ként as SPC—6-os pneumatikus gépet használják. Ez a gép köztudottan nem vélt be a répa vetésére. A Calovöl szö­vetkezetheti — a fenti oknál fogva — nagyon ügyelnek arra, hogy a sorok­ba elegendő mag jusson. Szüntelenül ellenőrzik a vetőkorongok működését és a szemenként! vetést. Ügyelnek rá, hogy a magvak 4—5 cm távolságba egyenletesen kerüljenek a földbe. Igv a kézi ritkításnál a növények távol­sága nem több 15 cm-nél. A jövőben azonban hektáronként — a vállalás sikere érdekében — 100 ezer vagy ennél is több növényegyed meghagyá­sával számolnak. Begyűjtéshez háromsoros karajozét és ugyanilyen kiszántót használnak. A begyűjtési veszteség nem haladja meg a tíz százalékot, mert a gépi fel­szedéssel párhuzamosan kézi erővel összegyűjtik a lehullott répát. Így a következő sorra forduló rakodógép nem tapossa azt be a talajba. MINDEN AZ EMBERTŐL FÜGGI Amint befejezik a cukorrépa szállí­tását, (minden évben) összehívják azokat a dolgozókat (mintegy negy­ven személyt), akik részt vettek a cu­korrépa munkálataiban és értékelik, ki hogyan teljesítette a feladatát. Ilyenkor külön jutalomban részesítik az arra érdemeseket. Azokat, akik a járási versenyben is kitűntek. Termé­szetesen a munkák megkezdése előtt is tanácskozásra hívják a dolgozókat, elosztják a személyre szóló teendő­ket. Így mindenki jól tudja, mi vár rá és igyekszik feladatát minél jobban teljesíteni, hiszen az ellenőrzés nem­csak a vezető dolgozók feladata, ha­nem mindenkié. Csak így érhetik el, hogy a répa­­termésből a szövetkezet megközelí­tően kétmillió korona bevételhez jus­son. Ez azonban nem minden, hiszen a cukorrépa melléktermékei olyan ha­talmas mennyiségű értékes takar­mányt biztosítanak a szövetkezetnek, amilyent semmi más termény nem nyújthat. A szövetkezet állattenyésztése ré­szére mintegy hatszáz vagon kiváló minőségű melléktermést tartalékol­hatnak. Ez a takarmány nagyban be­folyásolja a szarvasmarha-tenyészet hasznosságának szüntelen javulását. ALBÁR IS CSATLAKOZOTT! Bogyai Ignác elvtársat — a Dolný Bár-i (albári) szövetkezet elnökét — a toliforgatók sokasága szenvedélyes növénytermesztőnek ismeri, jómagam közel két évtizeddel ezelőtt találkoz­tam vele először. Akkoriban a szövet­kezetben az agronómusi tisztséget töl­tötte be. Elnökké választása után is hű ma­radt a mindennél skebb hivatáshoz és teendői mellett még ma is ügyel arra, hogy a növénytermesztésben egyre rangosabb helyet foglaljanak el. Ez eredményeikben meg is mutatkozik. Az albári kavicsos, könnyű talaj nem nagyon kedvez a cukorrépának. Ezért igyekeznek olyan feltételek megteremtésére, hogy „ne érje szó a ház elejét“. Az elvárásnak megfelelően teljesítsék pártunk termelésfejlesztés­re ösztönző célkitűzéseit. Bogyai Ignácban nagyra becsölöm a másokat is jobb eredményekre sar­kalló szenvedélyességet, a kommunis­ta helytállást. Egy-egy találkozásunk tehát nem csupán a tollforgató és и szövetkezeti elnök megszokott kapcso­latára korlátozódik, sokkal több an­nál. Amint a napokban bekopogtam hoz­zá, nagyon el volt foglalva, mert az évzáró gyűlés beszámolóját készítette — mégis időt szakított az eszmecse­rére. A gazdaság köztudottan a jó cukor­répa-termelők egyike, hiszen az el­múlt szélsőséges évben is több mint 427 mázsát értek el répából hektáron­ként. Az előző ötéves tervidőszakban termésátlaguk ötszáz mázsa volt! A múlt év eredményei tehát járási méretben a második helyet biztosítot­ták részükre, s a kerületi értekezleten a húsz legjobb gazdaság között ők is oklevelet kaptak. Bogyai elvtárs érthetően nem elége­dett a múlt év cukorrépatermésének eredményével. A répa túlnyomó része ugyanis erősen kavicsos talajba ke­rült. Így alakult a vetésforgó. Szeren­cse, hogy a száz hektárból hetvenet öntözhettek. Ez nagy előnynek bizo­nyult. Idén azonban a répa többsége (80 hektár) közepesen kötött talajba ke­rül, de negyven hektárt így is kavi­csos földbe kell vetni. TALAJ, TÁPANYAG, MINŐSÉGI MUNKA A répa elővetemányeként náluk is a búza jön számításba, amely lucerna után került talajba. A szemtermés és a szalma lekerülése után a tarlót fel­szántották, aztán hektáronként négy­száz mázsa érett istállötrágyét szór­tak el, s erre adták a kálium teljes adagját és a foszforműtrágya kéthar­mad részét. Aztán középszántással be­dolgozták a talajba. Ezt követte a 35 cm-es speciális mélyszántás. Mivel azon a területen, ahová idén cukorrépát vetnek, három évvel ez­előtt altalajlazítást végeztek, az opti­mális termésátlag elérésére nagyon jók a kilátások. A mélyszántás után nehézfogassal, majd simítóval egyen­gették a talajt, s ezzel megőrizték a föld természetes nedvességét. Koratavasszal, illetve a februári fa­gyok alkalmával Juttatták a földre a foszforműtrágya hátralevő mennyisé­gét és a nitrogén műtrágya (kénsa­vas ammóniura) hatvan százalékát. Ezzel elkerülték a talaj fölösleges gyúratását. Vetés előtt a nitrogén húsz, májusban pedig a zöld növény­re további húsz százalékát szórják ki. A vetés előtti időszakban a répa hek­tárjára öt kiló gyomirtót is kijuttat­nak. A jé termésátlag eléréséhez a 170 kg N; 140 kg P és a 230 kg К (NPK) össztápanyag mennyiséget tart­ják megfelelőnek, ügyelve arra, hogy a nitrogén adagja ne haladja meg a fenti határértéket! A répa vetését egy régebbi típusú géppel végzik. Hektáronként hét kiló magot használnak fel. Idén is a Dob­­rovicel „A“ fajtát vetik, mert itt ez bizonyait a legjobbnak. A répa kelése után a növényzetet kellő időben kéz­zel ritkítják és géppel szükség szerint saraboljék. Minden munkálatot szak­ember felügyelete mellett végeznek, hogy igénynek megfelelő egyedszámot érjenek el. Az elmúlt évben hektáron­ként nyolcvanegyezer volt a répa tő­száma, Idén azonban több mint száz­ezer egyedet hagynak meg. AZ 500—700 MÄZSÄS HEKTÄRHOZAM ELÉRÉSÉÉRT Bogyai elvtárs — más elfoglaltsága végett — nem vehetett részt a répa­termelők kerületi értekezletén, ezért, amikor megemlítettem neki a négy élenjáró répatermelő szövetkezet 500 —700 mázsa termésátlag elérésére ösztönző felhívását, elismerően nyilat­kozott és úgy reagált rá, hogy a ver­senyfelhívást elfogadják! A szövetkezet eddigi eredményei azt bizonyítják, hogy a fenti hektárhozam elérése nem lehetetlen, hiszen ebben az évben a répa sokkal jobb földekbe kerül, mint tavaly. A vetésnél, de fő­leg a ritkításnál arra törekednek, hogy hektáronként százezernél több növényegyedet hagyjanak meg. Ez a többi alapvető művelet mellett szin­tén nagyban befolyásolja a termésát­lag, illetve az egy hektárra számított ötven kilő körüli nyerscukor elérését. Feltételezhető, hogy a négy élen járó szövetkezet kerületi felhívását több gazdaság elfogadja, hiszen a ko­rábbinál jobb termésátlag elérésének feltételei másutt is adottak. Ne feled­jük, hogy kockázatvállalás nélkül nem érhető el Jobb eredményi HOKSZA ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents