Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-01-14 / 2. szám
1971. JANUÁR 14. XXIX. évfolyam 2. szám. Ага: 1,- Kčs Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Lapunk tartalmából: 0 Szeretnék falun élni 0 Feltárják a római erődítmény maradványait • Meddig terjed a szigorúság? 0 Haladó tapasztalatok iskolája — IV. tananyag Csináljuk jobban, lelkiismeretesebben Örömmel és megnyugvással nyugtázhatjuk, hogy a Szocialista mezőgazdaságunk nagyüzemei, létezésük óta egyik legsikeresebb gazdasági évüket zárják Szlovákiaszerte. Ez a tény annál is lelkesítőbb, biztatóbb, mert nem éppen a legkedvezőbb időjárási viszonyok és egyéb lehetőségek játszattak közre az eredmények elérésében. Hiszen tudott, számos járást érzékenyen sújtott a sokáig vendégeskedő tavaszi talajvíz, majd a tavaszi és a koraőszi fagy. majd többhelyütt a folyók kiáradása, továbbá a jégeső és a szélvihar okozott tetemes — a népgazdaságot is érintő — károk. E káros hatások nyomot hagytak a hozamtervek teljesítésén, s az értékesítési terv teljesítésén is nem egy esetben csorba esett. Hogy ezt a csorbát ügyahogy mégis sikerült kiköszörülni, azt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibontakozott széleskörű vállalási- és versenymozgalom kézzelfogható eredményei is kellőképpen jelzik, érzékeltetik. Különösen Nyugat-Szlovákia egyes járásaiban, a dunaszerdahelyiben, a galántaiban mutattak példás kezdeményezőkészséget az egyes szövetkezetek, így a CSILIZKÖZ a kukoricatermesztési, a peredi az öntözési, a felsöpatonyi az őszi terménybetakarítási versenyfelhívásával más mezőgazdasági üzemeket is még fokozottabb tevékenységre, a tervezett hozamok elérésére és túlteljesítésére, a termés gyorsabb ütemű és fölöttébb jó minőségű betakarítására, az őszi mélyszántás idejében történő befejezésére serkentett. Ugyancsak- elismeréssel szólhatunk a több mint tucatnyi mezőgazdasági üzemnek a gabonatermesztési versenyfelhívásáról, amely főleg a szovjet búzafajtákból 60 mázsás hektárhozam elérését, illetve annak túlteljesítését volt hivatott elősegíteni. Az említett versenyfelhívások nem maradtak visszhang nélkül; a termelési versenyfeltételeket elfogadták számos szövetkezet, állami gazdaság részéről, s aszerint szervezték meg a szocialista munkaversenyt is, hogy a kitűzött termelési célt elérjék, esetleg túlhaladják. A vállalt kötelezettségek egy része is ezekre az igényes feladatokra irányult. Persze, a lehetőségekhez mérten igyekeztek kedvező előfeltételeket teremteni a teljesítésükhöz. Ahol ezt tették, nem alábecsülve a tagok, az egyes munkaközösségek, szocialista brigádok szellemi erőforrásait, kezdeményező- és alkotókészségét, ott az eredmények is fölöttébb jónak bizonyultak. Hiszen köztudott, hogy a kedvező munkalégkör, a dolgozók alkotókészségének kiteljesedése, az egyes kollektívákban rejlő szellemi tartalékok jó kiaknázása és célszerű, ésszerű hasznosítása igen sokat üt a latban, a kiváló eredmények elérése érdekében. Egészséges, jó versenyszellem uralkodott a múlt évben például a már említett csallóközi és mátyusföldi járásokon belül a mezőgazdasági üzemekben, az üzemek között, de a két járás között is. tgy azután búzából, kukoricából nemcsak elérték a kitűzött hektárhozamokat, hanem túl is teljesítették azokat. Csak abban az esetben nem értek célba — erről is van tudomásunk —, ha túlzottan igényes feladatokat tűztek maguk elé, meghaladva reális lehetőségeiket. Akkor, amikor a nyugat-szlovákiai termelési versenyfelhívások eredményességéről szólunk, a fogyatékosságokat sem hallgatjuk el. Itt van például a tešedikovoi (peredi) cukorrépatermesztési versenyfelhívás, amelyet nyolc szövetkezet fogadott el. Nem azt vitatjuk, hogy ez sok, vagy kevés. Mindenesetre, ha a galántai járásban az illetékes párt- és mezőgazdasági irányító szervek több figyelmet fordítanak erre a versenyfelhívásra, akkor az illető járásban is akad egynéhány szövetkezet, amely elfogadja. Épp az késztet gondolkozásra, miért nem reagált erre a fölöttébb dicséretes versenyfelhívásra a galántai járásból egyetlen mezőgazdasági üzem sem...? Érdektelenségből? Vagy hiányzott a vállalkozószellem, a merészség? Kedvezőtlenek a feltételek?... Közrejátszhatott egyik is, másik is, harmadik is. Annyi biztos, az illetékes járási szerveknek kell jobban felkarolni az ilyen példás kezdeményezést (500 mázsás cukorrépahozam elérése, 14,5 százalék cukortartalom melletti), s kellőképpen, idejében népszerűsíteni, hogy közismertté váljon. Emellett helyénvaló lenne az is, hogy a versenyt hirdető, valamint azt elfogadó szövetkezetek, épp most a téli hónapokban tüzetesen elemeznék, közösen a múlt évi cukorrépatermesztés eredményeit, boncolgatnák a fogyatékosságokat, s az általánosítható, másutt is felhasználható értékes tapasztalatokat közreadnák. Például, sokakat érdekelne bizonyára, hogy a versenyfelhívást kibocsátó szövetkezetben miért tudták már négyszer elérni az 500 mázsás hozamátlagot, mik járultak ehhez hozzá? Bár tavaly 13 mázsa hiányzott a kitűzött hozamtervből, de a cukortartalomra vonatkozó tervet túlteljesítették: egy hektár cukorrépából 72,5 mázsa cukor nyerését tervezték, s elértek 76,5 mázsát. A Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére vállalandó kötelezettségek teljesítése az éves terv teljesítéséhez, a minőségi követelmények betartásához, a nehézségek leküzdéséhez, a szocialista verseny fejlettebb foka eléréséhez, az ésszerűsítő-újítómozgalom továbbfejlesztéséhez járulhatna hozzá. Az eddigi gyakorlatból azonban ki kellene rekeszteni a formaiságokat, az álszenteskedést, az itt-ott megmutatkozó öncsalást, a tessék-lássék hozzáállást, s az igazmondásra kellene jobban törekedni. A hamis tájékoztatás, az igazság kiforgatása nem szolgálja a közügyet, lejáratja ezt az egyébként nemes mozgalmat, ami sokmilliót, sőt milliárdakat hozhat az államháztartás javára, a dolgozók mégjobb boldogulására. Éppen ezért, csináljuk jobban, tökéletesebben, mellőzve a buktatókat, a látszateredményeket. Ennek a nemes mozgalomnak a tisztaságát óvják, s érezzenek iránta nagyobb felelősséget, kommunisták, s pártonkiviiliek, vezetők, szakvezetők, műszakiak, s a többiek, egvaránt. A Győzelmes Február hagyatékához híven! N. KOVÁCS ISTVÁN Felkészültek a felvásárlásra! Köztudott, hogy ez év január elsejétől a húsipar közvetlenül a mezőgazdasági üzemektől vásárolja fel a vágóállatokat. Az átszervezést az állattenyésztés gyors ütemű fejlődése tette szükségessé. A múltban alkalmazott felvásárlási rendszer nem volt eléggé rugalmas ahhoz, hogy a megváltozott termelési viszonyokhoz teljes mértékben idomuljon. Minden átszervezés vagy változás a kezdeti időszakban bizonyos nehézségekkel, problémákkal jár. Ez az új felvásárlási rendszerre is vonatkozik. A húsiparnak tehát kellőképpen fel kellett készülnie arra, hogy a felmerülő nehézségek és problémák ellenére továbbra is zökkenőmentesen biztosíthassa a folyamatos húsellátást. A Nyugat-Szlovákial Húsipari Vállalatban afelől érdeklődtünk, hogyan oldották meg az új felvásárlási rendszer minél simább és zavarmentesebb bevezetését anélkül, hogy ez kihatna a termelésre. A felmerülő problémákról, nehézségekről és az áthidalásra irányuló intézkedésről Stark mérnök igazgatóhelyettes tájékoztatott. A Mezőgazdasági Ellátó és Felvásárló Vállalatok Vezérigazgatóságának vágóállat felvásárló részlegét a húsipar üzemegységei ez év január elejével vették át. A felvásárló központok továbbra is ugyanazokban a járásokban maradnak, ahol eddig voltak. A dolgozók létszáma, valamint a tehergépkocsipark változatlan maradt. A húsipar vezetősége még a megvalósítás előtt valamennyi vágóállat felvásárló központjában tájékoztatta a dolgozókat a változásokról. Megmagyarázta az átszervezés szükségességét, valamint az új felvásárlási rendszer fontos politikai és népgazdasági jelentőségét. A dolgozóit, túlnyomó többsége megértette az átszervezés fontosságát. Továbbra is ugyanazt a munkát végzik, amit azelőtt. Egyelőre gondokat okoz a tehergépkocsipark, amely aránylag elavult, valamint a gépkocsik javítása, mivel a húsipar saját javító műhelyekkel nem rendelkezik. E problémák megoldása érdekében a húsipar üzemegységei továbbra is fenntartják a szoros együttműködést a mezőgazdasági felvásárló és ellátó vállalatok üzemeivel, melyek tehergépkocsi hiánya esetén a saját szállító eszközeiket is rendelkezésükre bocsájtják. Továbbra is végzik a tehergépkocsik javítását mindaddig, amíg a húsipar ki nem építi a saját javítóműhely-hálózatát. A húsiparban még tavaly kidolgozták az idei évre szóló politikai-szervezési intézkedések tervét és fokozott figyelmet fordítottak az új felvásárló tevékenységre. A folyamatos és zavarmentes felvásárlás érdekében létrehozott konkrét intézkedéseken kívül a politikai-szervezési terv kidolgozásánál a káder utánpótlásra is gondoltak. A saját szaktanintézetükben bevezetik az állatfelvásrló szakemberek képzését, tanonciskolát létesítenek a tehergépkocsi javítók részére is. Ezenkívül megfelelő feltételeket biztosítanak a középkorú szakiskolát vagy főiskolát végző fiataloknak is. Elsőrendű feladatok közé tartozik a tehergépkocsipark felújítása és a javítóműhelyek sürgős felépítése. Šuranyban már ebben az évben hozzáfognak az átvett régi épületek átalakításához, illetve egy javítóműhely létesítéséhez, ahol majd a speciális és nagy térfogatú tehergépkocsik generáljavítását végzik. A Nyugat-szlovákiai Húsipari Vállalat dolgozóinak igyekezte arra irányul, hogy megfelelő körülmények megteremtésével az új felvásárló tevékenységet mielőbb saját üzemegységeikben önállóan elvégezzék. A kezdeti nehézségek leküzdésénél az összes illetékes szerveknek segíteniük kell, hiszen az új felvásárló rendszer sikere valamennyiünk érdeke. A termelők és a húsipar között közvetlen kapcsolatok lehetővé teszik az élőállatok rugalmasabb felvásárlását, jobb együttműködést a mezőgazdasági üzemekkel, a felmerülő problémák — elsősorban a vágóállatok jobb minőségére irányuló kérdések közös megoldását, s végső soron a lakosság folyamatos ellátását kiváló minőségű hússal és húskészítményekkel. Klamarcsik Mária, mérnök Téli Délután korán leereszkedett a köd. Sűrű, tejjehér, szinte lefejezi a lakótelep tízemeletes házait. Az ostornyeles neonlámpák is csillagszóróként verik fényükét küszködnek az áthatolhatatlannal. Valahol poroló csattogása haitik. Kevesen járnak ilyenkor kint. Zúzmarás, csípős, gallért felgyűrő a hideg. De nicsak! Gdább, a garázsoknál szellemképek mozognak. Néhány nagyobbacska gyerek csúszkál a jégen és síel a kis dombon. Egy középkorú férfi a hógolyózó csemetéjét figyeli, amikor egy fiatal apa rohan el szánkóval mellettünk. A szánkón ülő baba alig látszik ki a lábzsákból. Mintegy csomag himbálódzik a zajtalanul sikló járművön. A tébláboló ember nem is állja meg szó nélkül: — Hé, komám, hová sietsz ennyire? — Az asszony otthon takarít én pedig addig megsétáltatom a gyereket! — hangzik az önérzetes válasz. Sietek én is haza a kitaposott ösvényen. Ott, ahol kiegyenesedik a keskeny út, harmatnégyet lépek, azután megfeszített térddel néhány métert csúszok a keményre fagyott havas jégen. Itt-ott egy göröngy tefogja a cipőmet és bizony közel az ötvenhez hamar elfogy a lendület. Kezdhetném elölről a nekifutást, ha volna hozzá erő, kedv és akarat. — Pont itt csúszkál.., nem restelli magát?! — szól rám méltatlankodva egy idős ember, aki szintén egyedül van a fehér téli tájban. Ogy tűnik, ingerlékeny, magának való, de tévedek. A posztócsizmás, botos öreg beszédes, pedig orra és szeme is alig látszik ki a fekete báránybőr kucsmája alól. A kabátja is prémmel bélelt, léden, térdigérő. A nadrágja viszont kordbársony, az ülepén bőrrel borított. Valamikor lovagláshoz használtak hasonlót. Akár szánkózhat is benne a letaposott hó tetején. Az erdő, a hétvégi házak felől jön az öreg és a város felé tart botozgatva, lassan, komótosan'. — Hó lesz megint! — mondja a köszönés után és megáll ráérősen. Régen elveszítette már a sietséget és azt tartja, hogy az öregsége úgyis megvárja bármikor ér oda. — Hó? — kérdezem vissza. — Bizony, sok hó, nagy hó lesz! A hegyek felől jön a szele — húzza össze a szemét, amely körül karikában kalandoznak a ráncok. — Tudja — jegyzi meg — ha a kányák egy csomóba köröznek, aztán egy-egy kiválik közülük és zuhanni kezd lefelé az azt jelenti, hogy nagy szél lesz, vagy havazás. > — Most mit csináltak a kányák? — Egész nap zuhangattak. — Szóval erős lesz a tél? — Ogy mutatkozik. Különben a reumám is erre figyelmeztet. Napok ótá szaggat, ehol-e! — mutatja bal lába térdkalácsát... — Ki sem mozdultam volna hazulról, ha nem lett volna muszáj. Ugyanis a vejem hívott ki a kertjébe. Beszéde volt velem, no meg akadt egy kis pálinkája is. Vele többek között abban is egyetértettünk, hogy ez eddig rossz hó, rossz tél! — Miért volna egyáltalán rossz? — Hja, kérem! Honnan is tudná, tudhatná maga városi, aszfalton nevelkedett . ember ... Hát azért, mert először hó esett, akkor rájött az ónos eső, azután újra a hó és megint eső s úgy néz ki ismét hó jön.Ez felsebzi a vadak lábát, véresre karmolja. Főleg az őzekét, mert nekik olyan kecses a lábuk, mint a báli kisasszonyoké. Aztán a jegeshó vastagon rátapad a fák ágaira is, addig húzza őket, amíg azok elpattannak ... No, de a legjobbakat... Menjünk, mielőtt egészen ránk esteledne. Az öreg kesztyütlen, görcsös újjával megböki kucsmája szélét és kissé bicegve tovább ballag. Az ókori görög drámákban ábrázolt pásztor vagy földműves lehetett hozzá hasonló. Hamar el is tűnik a kanyarban. Magával viszi emberem az évek hosszú során a mezőkkel, erdőkkel „társalogva" a természettől megszerzett, jellemébe és lelkületébe beivódott harmatos őszinteségét, s szerény bölcsességét. Körülöttünk újra csak a végtelen csend, és a sűrű, tejfehér köd marad, amely akár egy hatalmas, vastag, puha paplan úgy öleli körül s takarja be a házakat. Kanizsa István 1 « Y I
