Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-03-11 / 10. szám
Mikor és hogyan metsszük a gyümölcsfákat? Nagyobb figyelemmel végezzük a gyümölcsfák tavaszi metszését, mivel az fontos agrotechnikai beavatkozás a fák életébe. Metszéssel szabályozzuk a gyümölcsfák növekedését és termőképességét. Megkülönböztetünk alakító, ritkító, ifjíté és termőre metszést. Metszést tavasszal vagy nyáron végzünk. A tavaszi metszés meggyorsítja a fák növekedését. Rövid metszés esetén a fa gyorsan nő, de későn fordul termőre. (Ismerünk rövid, közepes és hosszú metszést.) A gyümölcsfák kiültetése után rövid, 3—4 rügyes metszést végzünk. A gyengén növő alakfáknál a vázágat túlnövő hajtásokat szükség szerint hosszabbra metsszük. Hosszú metszést erősen növő és fiatal, nem termő fáknál alkalmazunk. Alakító metszéssel a fiatal gyümölcsfákat megfelelő alakúra neveljük. Kiültetés után a gyümölcsfán négyöt vázágat hagyunk, s ebből neveljük ki a koronát. A következő években a tavaszi metszést a fa növekedése szerint végezzük. Gyenge növésű alanyokon (M IX és MM 10B) levő bokorfákat közép-hosszúra metsszük, úgy, hogy a felső rügy a koronából kifelé irányuljon. Az erősen fejlődő alanyra oltott fákat és az erősen fejlődő fajtákat hosszúra, szükséges agrotechnikai minimumra metszszük. A tavaszi metszést kiegészítjük nyári metszéssel, így elősegítjük a termővesszők képződését és a korábbi termőrefordulást. Csonthéjasokat rövidre csak kiültetés után metszünk. A korona alapját öt hajtás képezi. A továbbiakban csak a korona egyenletességét szabályozzuk metszéssel. Nyári metszéskor ággyűrűre metsszük az ellenlábas (konkurrens) hajtásokat, bogy ne sűrítsék be a koronát. A kajszibarackfák korán termőre fordulnak, ha Sitt-féle nyári metszést alkalmazunk. A katlan vagy sövény (palmetta) alakú őszibarackfa sudár nélküli, háromnégy vázágas koronáját kiültetés után rövidre metsszük. Alakító metszést termőrefordulásig végzünk. A termő fákat metszéssel jó erőnlétben tartjuk. Nagy terméshozam után tavasszal rövid metszést végzünk, hogy erősebb növekedést érjünk el. Gyenge termésű, vagy terméketlen évben hosszú metszéssel elősegítjük a jobb termővessző-képződést. Nyári metszéskor kivételesen csak az ellenlábas ágakat távolítjuk el. Metszéssel a termékenységet és a növekedést irányítjuk, így jó termés esetén is megfelelően növekedik a fa. A csonthéjasokat tavasszal csak a vázágak kiegyenlítése miatt metsszük. Oszibarackfáknál nem alkalmazzuk az elavult, klasszikus metszést. Metszéskor elegendő termóvesszőt hagyunk. Rövidre metsszük a gyenge, virágrügy nélküli hajtásokat. A termő vesszőket 6—8 differenciált virágrügyre metsszük. A katlankoronát sűrűbbre nevelhetjük, így nagyobb termést ad. Az őszibarackfát tíz-tizennégy nappal a virágzás előtt metszszük. Az almástermésűek tavaszi ritkító metszésével megfelelően ritkítjuk a sűrű koronát. A koronát sűrítő, egymást keresztező, egymáshoz érő hajtásokat eltávolítjuk. Nem metsszük a rövid termővesszőket! Aggyűrűre éles kacorral, vagy kerti fűrésszel metszünk. A sebfelületet éles késsel lesimltjnk, s bekenjük oltóviasszal vagy fehér latex-festékkel, amelybe kilónként két deka Dithane M 45 (0,2 százalék) vegyszert adagolunk. A fiatal, még nem termő fák ritkítását május közepétől szeptember közepéig végezzük. A csonthéjasokat tavasszal nem ritkítjuk, mivel az idősebb fán ejtett sebeken keresztül leukosztómás ágelhalást előidéző és farontó gombák fertőznek*. Az apró termést és gyenge hajtásokat hozó, nagy terméshozamtól legyengült fákon ifjító metszést végzünk. Gyakran ifjítjuk a gyenge növésű alanyra oltott bokorfákat. Ritkábban ifjítjuk az erősen növő alanyra oltott fákat, s az' erősen növő fajtákat. Ifjítást (a vázágakat kétharmadára, esetleg felére visszavágjuk) nagy terméshozam után végzünk. Az ágak elágazásánál, a vezérág alatt, ággyűrűre metszünk. A termés nélküli őszibarackfákat május végétől június közepéig ifjítjuk. Az elágazás helyén ággyűrűre metsszük a 3—4 centiméter vastag ágakat. A sebfelület kezelése a már említettek szerint végzendő. Újítással erősen megbontjuk a kollerációt. elősegítjük a fa növekedését, s ezzel elodázzuk a gyümölcsfa öregedését. KRAMPL ŠTEFAN ♦I* *!♦ *♦* ♦♦♦ **• ♦♦♦ ♦♦♦ *•* **♦ ♦♦♦ ♦** *** ♦♦♦ ♦♦♦ *»* *»* ••• •!' ’»• ♦♦♦ *J> «J* ♦** **• «J* «{♦ «$♦ «$» *** «J* »J* *** * ♦$* »J» **• ♦> «J* «$► ♦$* ♦> ■ygint az állattenyésztés bármely ágazatában, a baromfitenyésztésben is döntő fontosságú tényező^nt szerepel az ésszerű takarmányozás. A baromfi legfontosabb tápanyaga a fehérje. A fehérjehiányban szenvedő fiatal állatok lassabban fejlődnek, közülük sok már a nevelés során elpusztul. Élettani szempontból az állati eredetű fehérjék a legfontosabbak. Legtöbb állati eredetű fehérjét a fölözött tej, az író, a savó, a túró, a vágóhídi melléktermékek stb. tartalmaznak. Ezen takarmányféleségek beszerzése sajnos, sok gondot okoz a kisállattenyésztőknek. Kivételt csupán a mindenki számára hozzáférhető fölözött tej képez. Sokan sajnálják kiadni érte a pénzt, pedig igen értékes takarmány, kivált ha a szemesek daráiból készült keverék nedvesítésére használjuk. A növényi eredetű fehérjék nem teljes értékűek, mivel kevés aminósavat tartalmaznak. Ha tejet adunk a darakeverékhez, növeljük annak értékét. S amf szintén fontos, legjobb többféle szemesből készült keveréket etetni, mert a különféle szemesek fehérjéi előnyösen kiegészítik egymást, tehát a keverék biológiai értéke is növekszik. Nem szabad megfeledkezni a kiegészítő takarmányokról sem, hiszen például az ásványi anyagok semmi mással nem helyettesíthetők. Ha viszont hiányoznak ezek az anyagok a táplálékból, lelassul az állatok fejlő-Ésszerű takarmányozás, eredményes termelés dése, csökken a hasznosság. A kiegészítő takarmányok közül legfontosabb a kalcium (mész). Fontos szerepet játszik a csontok és a tojáshéj képződésében. Egyetlen hatvan grammos tojás kitermeléséhez 2,2—2,5 gramm szénsavas mészre van szükségük a tyúkoknak. A csontozat kedvező fejlődésében legalább ilyen fontos szerepe van a foszfornak. A baromfi a meszet mészkő, Iszapolt kréta, esetleg tojáshéj formájában veszt fel. Igen észszerű kevés konyhasót és némi hiperraangánt (Ráliumpermanganátotj is adni a baromfinak, az utóbbit az ivóvízben. A sörélesztő szintén nagyon jó a baromfi számára, hiszen sofc Вгvitamint tartalmaz. Az 1,8—2,0 kilogramm súlyú tojós tyúk napi takarmányadagja a következő legyen: 5 dkg búza, 2 dkg árpa, 2 dkg kukorica, 1 dkg hereliszt (vagy 1—2 dkg főtt burgonya), 1 dl A jól táplált, egészséges tyúkok jó tojástermelők. Foto:-bor fölözött tej, 1 gramm só, 3—5 gramm mész és 1 dkg élesztő (két-három naponként). Ezt az adagot naponta konyhai hulladékokkal egészíthetjük ki. Az ivóvizet naponta három ízben kell cserélni, s arra is ügyelni kell, hogy mindig legyen finom folyami kavics a tyúkok előtt. A kiscsibéknek akkor adunk enni első ízben, amikor látható jelét adják az éhségüknek. Az éhes csirkék általában a második napon kezdik csipegetni a környezetükben található apró tárgyakat, tápláléknak nézve azokat. Az első öt napon darabosra őrölt búzát, kukoricát, árpát, majd apróra vágott zöldét vagy finomra reszelt sárgarépát teszünk eléjük, s vízzel vagy fölözött tejjel itatjuk őket. A kelést követő második napon már finomra őrölt mészkövet vagy apróra zúzott kagylóhéjat is keverünk az eledelükbe. A hatodik napon gabonadarákból készített morzsás szerkezetű, lágy eleséget kínálunk a csirkéknek, s ebbe apróra vágott zöldet, tojást vagy túrót elegyítünk. A tojást persze minden esetben keményre főzzük, majd felaprítjuk. Az ilyen keverékből csupán annyit adjunk az állatoknak, amennyit tíz perc alatt felcsipegetnek. Különös gondossággal ügyeljünk rá, nehogy megfázzanak a klscsibék, mert akkor a legszakszerűbb takarmányozás sem hozza meg számunkra a neveléstől várt sikert. K. Molnár Ferenc Tavasz a kertben Még néhány nap és hivatalösan is beköszönt a tavasz, kezdetét veszi a csúcsmunkák időszaka. Hogy sikeresen és időben megbirkózzunk a feladatokkal, minden kedvező percet ki kell használnunk. Ősszel és télen aránylag kevés csapadék hullott, ezért okosan kell gazdálkodnunk a talaj vízkészletével. Mihelyt pirkadni kezdenek a barázdák, és a föld már nem tapad rá a szerszámokra, azonnal szórjuk ki a műtrágyát (3—4 kg Cérerit egy árra), majd egyengessük el a talajt, s közben a gereblyével 8—10 cm mélyen dolgozzuk be a műtrágyát. Máris elvethetjük a salátát, a pórét, a snidlinget, a spenótot, a petrezselymet, a paszternákot, a mákot, a borsót és a hagymát, kiültethetjük a dughagymát és a fokhagymát. Az utóbbit gerezdekre bontjuk (a középsőket nem ültetjük el), és 6—12 órán át 5 % töménységű Sulka oldatban csávázzuk. Ha a gerezdek megszáradnak, azonnal ültethetünk. A hosszabb csfrázáslkelési idejű növények magjához vetéskor retek- vagy salátamagot keverhetünk, mert ezek korábban kelnek, és sorjelző növényként segítik a mechanikai gyomirtást. A helytakarékossúg elvét szem előtt tartók egy ágyásban termelhetnek dughagymáról nevelt vöröshagymát, illetve fokhagymát és petrezselymet. Előbb a petrezselymet vetjük el 30—40 cm sortávolságra, majd a sorközökbe ültetjük a dughagymát, illetve a fokhagymát, melyek a főnövénynél előbb kerülnek le a földről. A hagymát ne dugassuk mélyre, csak úgy, hogy a csúcs a talaj felszínével egyenlő magasságban legyen. Külön ágyásban a dughagymát legalább 20 cm sor-, illetve' 8—10 cm tőtávolságra ültetjük. A teleltetett salátáról és spenótról eltávolítjuk a takarót, és a földet áranként 2 kg Cererittel megtrágyázzuk, majd sekélyen bekapáljuk. Gyökgreztetö tőzeggserepekbe vagy jobb híján kisebb virágcserepekbe elvetjük a melegágyi hajtatásra alkalmas uborkafajták magját. Ha februárban nem kerítettünk rá sort, akkor legfőbb ideje, hogy előkészítsük a melegágyakat. Amint kellően felmelegszik a talaj, azonnal vessük el a palántaneveléshez szükséges magvakat. A kikelt növánykéket napös időben és langyos vízzel locsoljuk, lehetőleg még a délelőtti órákban, hogy estére megszáradjanak a növények. A melegágyakat szükség szerint szellőztetjük. , A korai zöldségféléket fekete színű fólia segítségével hajtathatjuk. Az ágyast letakarjuk fóliával, melynek széleit letakarjuk földdel. A fóliába megfelelő távolságra lyukakat vágunk és kiültetjük a palántákat (saláta, karalábé), majd az ágyás fölé fóliasátrakat emelünk. így a hajtatással mintegy 14—21 nappal korábban nyerünk piacképes árut. A fekete fóliával végzett talajtakarás előnye, hogy alatta gyorsabban felmegedik a talaj, ellenben nem burjánzanak a gyomok, és nem párolog el a talajból a nedvesség. Vetéskor és ültetéskor az alábbi elvek alapján járjunk el: — inkább ritkára mint sűrűre vessünk, mert a sűrű növényzet gyengébben fejlődik és kisebb hozamot nyújt; a velőmaghoz tehát keverjünk egy kevés homokot; — a zöldségfélék magját sekélyen vessük, majd jól tömörítsük a talajt, hogy kellő mennyiségű nedvességhez jussanak a magvak, illetve a fiatal növénykék; —- gyökérzöldséget, vörös- és fokhagymát ne termeljünk frissen Istállótrágyázott földben; — az istállótrágyával vagy Vitahummal frissen trágyázott ágyásokon káposztaféléket vagy gyümölcszöldségeket ültetünk; — a zöldségnövényeket áranként 1—2 kg káliumszulfáttal és szuperfoszfáttal tanácsos fejtrágyázni; — rendszeresen locsoljunk, de a víz mindig melegebb legyen, mint a föld. CVlCELA ALEXEJ A Szlovákiai Kisáliattenyésztők Szövetsége bősi (Gabčíkovo) alapszervezetének elnöke, B o d ó Imre társaságában találtam Both Jánost, a pénztárost és Bartal Miklóst, a tyúktenyésztő szakosztály vezetőjét. Beszélgetésünk során átfogó képet kaptam a szervezet múltjáról, jelenéről és a legközelebbi terveiről. Alapszervezetük 33 taggal létesült, még az 1985-ös évben. Kezdetben a tyúktenyésztés képezte a legfőbb tevékenységüket, s természetesen a konzumtojás termelése. Emellett a kecske-, és juhtenyészto csoport is jól működött. A hatvanas évek végén már a szervezet évente kétszázezer tojást értékesített. Jó bevételi forrást jelentett a tenyészkecske-eladás is. Például évente megrendezték a tenyészkenske vásárt. Itt szakemberek bírálták felül, s becsülték fel az eladásra szánt állatokat, illetve azok értékét. A tenyészbakok felvásárlása is helyben történt. Sajnos, ez a tevékenység hanyatlásnak indult, s ma már nem űzik a fajtatiszta kecske tenyésztését. A hetvenes évek elején a szervezet minőségi változáson ment át. Néhány évvel ezelőtt ifjúsági csoportot hozott létre. A 14 tagú ifi-csoport nyulakat, galambokat és egzotikus madarakat tenyészt. Működéséhez az alapszervezet vezetősége minden támogatást megad: szaktanácsokkal látja el a fiatalokat, no meg a tenyészállatokat is ingyenesen biztosítja számukra. A ma már több mint 170 tagot számláló bösi alapszervezetben négy szakosztály működik: a tyúktenyésztő, a nyúl-, galamb- és egzotikus madarakat tenyésztő csoport. A tagságnak mintegy fele a fajtatiszta tyúkállomány kialakítását tartja legfőbb hivatásának, céljának. „A“ tenyészetre, s tenyésztojás termelésére törekszenek. Főleg a hemsír és a plimut fajtákat tenyésztik, de néhány tag dísztyúkokat is tart. Itt említendő: a szervezet, a tagság és a falu lakosai részére évente tíz- tizenkétezer hüshasznosítású naposcsirkét biztosít. Tavaly például 25 ezer tenyésztojást értékesítettek. A tyúktenyésztők csoportján kívül a nyúltenyésztők csoportja működik a legeredményesebben. Tavaly például százhúsz mázsa nyulat értékesítettek a BRANKO felvásárló vállalaton keresztül. Jó a kapcsolatuk a prágai VELAZ felvásárló üzemmel is, amely szintén vásárol tőlük nyulakat. Ez a vállalat többet fizet a nyuiakért, de minőségi követelményei is nagyobbak. A tenyésztők főleg az új-zélandr, a bécsi kék és a csincsilla fajtákat tenyésztik. A múlt évben ezen a téren Nagy Gyula, Brezovszky András és Bartal Miklós tenyésztő Egyre igényesebben ért el kiváló eredményeket. Ez az alapszervezet Szlovákiában a nagyon megtisztelő II. helyezést érte el a nyúlértékesítést illetően. A galambtenyésztők közül kiváló eredményeivel Bódé Imre emelkedik ki, aki már részt vett mintegy húsz hazai és külföldi galambkiállításon. Ezt elismerő oklevelek is bhonyítják. f őleg amerikai king és budapesti rövid csőrű fajtákat te* nyészt. Egyre több azoknak a fiataloknak a száma, akik sikerrel űzik a galamb- és egzotikusmadár-tenyésztést. Az alapszervezet évente 3—4 tanulmányi kirándulást szervez, kiállítások megtekintése, szakismeretgyarapítás, tapasztalatcsere érdekében. Célul tűzték: helyiséget biztosítanak helyi jellegű kiállítások megrendezése végett. Ez minden bizonnyal további lendületet ad majd a tenyésztői munkának. VÖRÖS GYÖRGY V Itató- és etetőedény A házi tenyészetekben megfelelő etető- és itatóedényekre van szükség. Előrebocsátható azonban, hogy a fontos eszközök különféle betegségek okozói lehetnek. Különösen akkor áll fenn ilyen veszély, ha a tenyésztő gondatlan, felületes. Többen konzervdobozból vagy 3 durván „eldolgozott“ betonvályúból itatják, etetik az állatokat. Az előbbi nagy hátránya, hogy könnyen felborítják az állatok; az utóbbi oldalára, fenekére pedig lerakódik a szenny, amely a betegséget okozó csírák melegágya. Megfelelő etető- vagy itatóedényeket a következőképp készíthetünk: Háztartási boltjainkban vehetünk üvegből vagy műanyagból készült edényeket. A kör alakú edények a tenyészállatok esetében a szögletesek viszont a vá lasztott nyulak esetében alkalmasak, hogy valamennyien hoz záférjenek. Ezeket az edényeket nagyságuk szerint a következőképp öntjük betonba: Deszkából készítsünk keretet (formát) az edény méretének megfelelően, olajjal kenjük be, és a négy rész kavics és egy rész cement keverékéből készített betont megfelelő vastagságú léccel gyömöszöljük a keret és az edény közé. A következő napon óvatosan emeljük le a formát, és az edényt 2—3 • napig ne mozdítsuk el a helyéről. Naponta szükség szerint vízzel permetezzük. Ezután már használhatjuk, naponta tisztítsuk, s főleg a szögletes edények sarkalt kísérjük fokozott figyelemmel. Pál Elemér, Hronovce
