Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-03-11 / 10. szám

v SZABAD FÖLDMŰVES lett volna tanáccsal segítenie a szö­vetkezet tagjait, többet kellett volna a szövetkezeti tulajdon Iránti helye­sebb álláspontra ösztönöznie a tag­ságot. Többször kellett volna a fegye­lembontókat megszidnia és a notori­­kusokot keményebben büntetni. Min­denesetre a vezetőség nem csupán az elnökből áll. A többi tisztségviselőnek és vezető szakdolgozónak is felelős­séget kell éreznie a szövetkezet gaz­dasági eredményeiért, a tagsággal együtt. Ugyanígy közösen kell megta­lálniuk a javuláshoz vezető utat. Ezt közös erőfeszítéssel bizonyára megle­lik. NÉHÁNY TAPASZTALAT A TAGGYŰLÉSEIRŐL Ä szövetkezeti demo­krácia két pólusa sza a legjobb szövetkezetek sorába, ahol eddig is állandóan szerepeltünk — mondotta Rudov elvtárs, a szö­vetkezet egyik nyugdíjas tagja. Ilyen hangnemben nyíltan, egyene­sen és lelkesen beszéltek a felszóla­lók, nem okoltak másokat, mindenki beismerte a saját hibáját és egyöntetű véleményük az volt, hogy valóban még hatékonyabb összefogással érhe­tik el a hibák kiküszöbölését. Tőlük nem messze egy nagyobb szövetkezet, a bofi (bolyi) termel. Az itt mutatkozó két és félmillió koronás bevételi veszteséget csupán a tartalék­­alap felhasználásával tudták kiegyen-SZÖVETKEZETEK ÉVZÄRÔ 4 trebiáovi járás pofanyi (polyá­и ni) szövetkezetének elnöke a zárszámadó taggyűlésen igen megfon­toltan, de talán egy kissé szomorúan beszélt. Oka volt rá. Az elnöki tiszt­ség betöltésének huszonhat esztende­je alatt egyetlenegyszer sem kellett a szövetkezet legfelsőbb szerve — a tag­gyűlés — elé ilyen szomorú mérleget terjesztenie. Lényegében kétmiliót meghaladó vesztességgel zárták az évet, amit csupán az irányító állami szervek hatékony támogatásával tud­nak kiegyenlíteni. Igaz ugyan, hogy ezt a járást, s a járás kebelében ezt a szövetkezetét is a múlt évben komoly elemi csapás sújtotta. A hosszantartó tavaszi esőzé­sek a gabonafélék, a búza és az árpa kései vetését okozták. De más csapás is érte e szövetkezetét, mivel a kül­földről, a Franciaországból vagy ki tudja honnan behozott és a szövetke­zet rendelkezésére bocsájtott cukor­répa-vetőmag ISO hektáron ki sem csírázott. Minden olyan szerencsétle­nül jött össze, hogy az eddig élen járó szövetkezet jóval lemaradt a korábbi esztendők eredményei mögött, s így a zárszámadó taggyűlésen nem volt mit elosztani, nem volt miből jutal­mazni, részesedést, prémiumot fizetni. A növénytermesztésben elszenvedett sikertelenségek mellett azonban az állattenyésztés minden egyes mutató­ját sikerült teljesíteniük. Habár még itt is jelentős tartalékbkkal rendel­keznek, mert például csupán a tej szennyeződése következtében 186 ezer korona prémiumtól esett el, s ennyi­vel maradt szegényebb a szövetkezet. Az elnök névszerint sorolta fel, ne­vezte meg mindazokat, akik nem na­gyon törték magukat a munkába, in­kább a kocsmában poharaztak. A sor­ból önmagát se hagyta ki, nem mint­ha a kocsmában töltötte volna idejét, hanem önkritikát gyakorolva megem­lítette, hogy nagyabb mértékben kel-Nagyon helyesen tárta fel a hely­zetet a szövetkezet elnöke. Ezt a ki­bontakozó vita is teljes mértékben igazolta. Például Hegedűs elvtárs, sertésgondozó, rámutatott azoknak az egyéneknek a hibáira, akik bizonyos jutalmat kaptak ugyan, de hanyagsá­guk miatt az egész munkaközösség szenved. Simkóné a fejők és a sa­ját nevében megemlítette, hogy a terv teljesítése érdekében mindenkinek harcolnia kell. A malacnevelésben ki­mutatható eredmények jelentős mér­tékben függnek az adottságoktól, az állatok fajtájától, a takarmánytól, a tisztaságtól és a higiéniától, de első­sorban a dolgozók hozzáállásától — hangoztatta a következő felszólaló, Pusztai elvtárs. Együtt voltunk a jóban, tehát most is együtt kell ke­resnünk a nehézségekből kivezető utat, mert csak így kerülhetünk visz­líteni. Az időjárás a mezőgazdasági termelés számára itt sem volt kedve­ző. Az évzáró jelentésből azonban csak úgy dőlt a bírálat. Minden ne­hézséget a szövetkezeti tagok, esetleg a műszaki dolgozók okoztak. Mindez úgy hangzott, mintha ezt a bírósági közvádló és nem is az elnök mondaná, aki a taggyűlés előtt személy szerint is felelős az irányítás formáiért és módszereiért, valamint a vezetőséggel együtt az eredményekért a szövetke­zet legfelsőbb szerve — a taggűlés előtt. Hallottuk, hogy milyen sok esetben alkalmazott megtorló intézke­dést a szövetkezet vezetősége, miként büntették meg a feladataikat nem tel­jesítő és hibáikba visszaeső tagokat, továbbá azokat, akik megszegték a munka- és technológiai fegyelmet, mi­lyen kártérítést kellett fizetni a hely­telen intézkedéseik kövekeztében elő­álló veszteségekért. A technikusaknak is beolvastak, akik a vitában egymás után felszólaltak és igyekeztek meg­magyarázni a részlegükön észlelt hiá­nyosságok okait, megindokolva a fel­adatok nemteljesítését. A tagság sorá­ból a vitában senki sem szólalt fel, habár számuk meghaladta a kétszázat, akik a szárszámadó taggyűlésre eljöt­tek a fűtetlen mozihelyiségbe, de hiá­ba vártak arra a kétszázötven tagtár­sukra, aki csak a vacsorára szállingó­zott be. Lehet, hogy a meghívót értelmezték rosszul, ugyanis a gyűlés kezdetét 14 órára hirdették meg a következő programmal: Beszámoló a gazdasági eredményekről, az 1978-as év tervfel­adatainak ismertetése, vita, ebéd és 18 órakor népünnepély. Lehet, úgy gondolták, hogy a feladatokat majd naponta amúgy is tudomásukra hoz­zák. Arról pedig, hogy miképp gondos­kodnak a tagok szükségleteiről, ho­gyan szervezték meg a szövetkezeti munkaiskolát, hogyan teljesítette szö­vetkezetük múlt évi vállalásait, kik kapcsolódtak be a szocialista ver­senybe és hogyan harcolnak a jobb eredmények eléréséért, hány szövet­kezeti tag volt üdülésen vagy gyógy­kezelésen, hogyan használták fel a szövetkezet kulturális és szociális szükségleteinek alapját a tagok és családtagjaik érdekében, egyetlen szó sem esett. Pedig lehet, hogy e téren is tettek valamit, sőt lehet, hogy so­kat tettek. Mintha éppen most, februárban fe­lejtették volna el Klement Gottwald „Arccal a tömegek felé!“ ma is érvé­nyes jelmondatát. A tagok a vezetőség tagjaival még a vacsoránál sem talál­koztak. Remélhetőleg azonban miha­marabb egymásra találnak, mert más­különben az idei év tervfeladatait és ötéves tervünk igényes fealdatait kép­telenek lesznek teljesíteni, bármeny­nyire is szeretnék. (dr) 1978. március ll. mmm Ili: Д111 A svodíni (szőgyéni) Barát­ság Egységes Földművesszövet­kezetben sok fiatal dolgozik. Mindjárt meg is kérdeztem GALO GUSTÁV mérnököt, aki egyébként aligha van harmincöt éves, hogy talán toborozzák a fiatalokat? — Á, .dehogyis — válaszolta. — Jól érzik itt ma­gukat a helybeliek és környék­beliek, de az idegen ember is hamar megszokik. Én sem va­gyok idevalósi, de jól érzem magam, s bizonyság, hogy már tíz éve itt dolgozom, mint zoo­­technikus. Jól érzik magukat a fiatalok. Miért is nel Hiszen mindent megtalálnak a faluban, amire szükségük^ van. A szövetkezet sokrétű anyagi támogatást nyújt nekik, jóvoltából működik a szövetkezeti klub, nemsokára átadják rendeltetésének az új kultúrházat, a fiatalok részére alig győzik építeni a szövetke­zeti lakásokat, no és az sem utolsó, hogy támogatja azokat a fiatalokat, akik tanulnak vagy tovább szeretnének tanul­ni. — Talán az is a szerencsénk, hogy a közeli papírgyár nem nagyon csábítja a fiatalokat. Mert mindenütt kellenek a fia­talok. övék a jövő. Mi lassan már megöregszünk. A munkát a fiatalok veszik át. — Igen, ott vannak minde­nütt, ahol kell — mondja KO­VÁCS FERENC mérnök, szövet­kezeti elnök. — A növényter­mesztésben több fiatal dolgozik, mint az állattenyésztésben. Mit bizonyít ez? Azt, hogy ott job­bak a munkakörülmények, mint az utóbbiban. A növénytermesz­tés jobban van gépesítve, a fia­talok szeretnek gépekkel dol­gozni. Igen ám, csakhogy a kor­' szerű mezőgazdasági gépek ke­zeléséhez, irányításához, kar­bantartásához érteni kell! Ezért aki csak akar, az tanulhat, mi segítjük. De még a kilencedik osztályos tanulókat, tehát a pá­lyaválasztókat Is igyekszünk megnyerni. Jelenleg tizenhat ta­nulóval kötöttünk szerződést. Űk 'szakközépiskolákon, szak­tanintézetekben tanulnak. Ha az iskolát elvégzik, mint kész szakemberekkel számolunk ve­lük, különösen a szaktanintéze­tekből kikerülő fiatalokkal. Ezek igen jó szakmunkások. A szőlészetben, gyümölcsészetben Is ezt tapasztaljuk. Egy kovács, hegesztő, traktoros is sokat je­lent a szövetkezetnek. Igyeke­zetüket, szaktudásukat honorál­juk. Egy jó traktoros, három­ezer koronát is megkereshet ha­vonta. Bár, mint említettem, komo­lyan törődünk a fiatalok szak­mai képesítésével, mégis még mindig sokan vannak, akik ké­pesítés nélkül töltik be munka­helyüket. Csak példaként emlí­tem meg: huszonhárom olyan munkahelyünk van, amely főis­kolai képesítésű dolgozót igé­. nyel, huszonöt pedig középis­kolai végzettségűt, ahol képesí­tés nélküli dolgozók is vannak. A szövetkezet természetesen ösztönzi ezeket a dolgozókat, hogy távtanulási formában főis­kolai, illetve középiskolai képe­sítést szerezzenek. A szövetkezet vezetősége nagy figyelmet szentel a fiatal káde­rek politikai nevelésének, jól működik az ifjúsági szervezet, különféle politikai iskolázáso­kat tartanak, amelyeken ,az ifjú­ság többsége részt vész. Ebből is kitűnik, hogy a sző­gyéni szövetkezet az évi összjö­vedelméből elég nagV összeget1 fordít arra, hogy a fiatalok to­vábbtanuljanak, azaz szakkép­zettségük növekedjen. Rajtuk, a fiatalokon múlik, hogy ezt a se­gítséget hogyan értékelik, mi­képpen élnek az adott lehetősé­gekkel. Tény: a korszerű mező­­gazdasági termelés, a bonyolult szerkezetű gépek, gépsorok ke­zeléséhez, irányításához, a nagyüzemi gazdaság vezetésé­hez talpraesett, képzett szak­emberek kellenek. —nt— AHOL MEGKÖVETELIK A MUNKAFEGYELMET Minden egyes tagunkat ismerjük — Nálunk ismeretlen fogalom a •eggeli munkába lépéskor az eseten^ íéntl ittasságot ellenőrző szondázás —i nondta érdeklődő kérdésemre a szö­­/etkezet elnöke. — Traktorosainkat, ’épkezelőinket, de minden egyes dol­­;ozónkat is úgy ismerjük, mint a te­­íyerünket. Ezért szükségtelen az lyen, mondhatnám eléggé drasztikus dlenőrzési módszer alkalmazása. — Tehát nem is fordult még elő, togy a szövetkezet valamelyik tagja capatosan, gyomorfertőtlenítő pálin­­caadaggal, vagy nagyobb bormennyl­­iég fogyasztása után állt volna mun­kába? — Azt azért nem mondhatnám, hogy lem volt, de most már ilyen ügy nem idódik — válaszol az elnök. — Meg­­;aláltuk a mód fát, hogyan küzdhetünk ; káros jelenség ellen a legeredmé­­íyesebben. Mire van a prémium? Tér­­nészetesen az anyagi ösztönzésre, de tgyanakkor az esetleges fegyelemsér­­és, fegyelmezetlenség „érezhető ér­­:ékelésére“. — Mindenütt megtörténhet, hogy a lolgozó alkoholos „hangulatban“ áll nunkába. Hogy ez nálunk meg ne örténjék, igen hatékony intézkedést öganatosítottunk. Az első esetben lorgálás, esetleg nyilvános megrovás, »yakorl ismétlődés esetén a prémium isszegének felére csökkentése Is ké­­jezheti a visszaeső „jutalmazását“. A negelőzésre fordítunk legnagyobb >ondot — fűzi tovább gondolatmene­­:ét az elnök —, hogy ne kelljen ilyen temény észközöket alkalmazni. Igyek­­izünk a káros jelenségek, munkaer­­tölcsöt romboló kinövések elharapód­­tásának elejét venni. A vezetőség és i tagság között a feltétlen'bizalom lég­sörének kialakításával ez valóban el­terült is. Csupán égy példát említe­­lék. Megtörtént, hogy egyik traktorp­­sunk kapatosán indult DT traktorával ä mezőre. Ezt a tényt a brigádvezető azonnal jelentette. — Még csak az kellene — mondom nagamban —, hogy valami baja tör­ténjék. A brigádvezetővel azonnal ko­csiba ültünk és először az egyik sza­badnapos traktorosunk lakására men­tünk. — Ferikém — mondám neki —, tudom, ma pihenőnapod van, de sür­gős munka akadt. — Sző nélkül vet­te a kabátját, s hajtottunk ki a mező­re. Az ott dolgozó traktort megállítot­tuk, s egyből mondom a traktorosnak: — Lacikám, szállj le a traktor nyer­géből, hazaviszünk és holnaptól kezd­ve három hónapon keresztül gyalog­munkásként dolgozol. Ott nem kell félnünk, hogy esetleg ilyen állapot­ban kárt teszel magadban, vagy a gé­pen. Te meg, Feri, szántsd fel ezt a parcellát. — Kemény büntetés volt... — A foganatja azonban nem maradt el. Nemcsak az így megbüntetett trak­toros, de mások sem próbálják meg, hogy szeszgőztől hevítve álljanak munkába. így a keresetüket érzéke­nyen érintő prémium-csökkentést ma már nem is kell alkalmaznunk. Eddig az elnök. Talán nem is lénye­ges, melyik szövetkezetben történt meg ez az eset. Semmilyen álszem­éremből vagy más okból sem hallgat­juk el, melyik szövetkezetről van szó és hogy hívják az elnököt. Bárkinek kérésére készséggel megmondjuk, ha netán személyesen akarna meggyő­ződni arról, valóban megtörtént-e, amit az elnök elmondott. Véleményem szerint sokkal fonto­sabb az, hogy a munkabiztonsági sza­bályok, előírások és a munkafegyelem betartásának ilyen közvetlen és ope­ratív ellenőrzése minden szövetkeze­tünkben a jobb eredmények elérésé­nek egyik nélkülözhetetlen, alapvető feltételét képezhetné. (obenau) H A Május 1. szocialista brigád tagjai. Jobbielől Mihalak György, a brigád vezetője. (A szerző felvétele) Aktív szocialista brigád A rubaüi [fűrij Vörös Csillag Efsz­­ben már évek óta szép eredményeket érnek el a speciális növénytermesztés terén. Nem kis érdeme van ebben a rubaüi részleg szőlészeti csoportjának, a Május 1. szocialista brigádnak. Az 1975-ben alakult harmincegy tagú bri­gád vezetője MIHALEK GYÖRGY. A brigád tagjai már évek óta együtt dol­goznak, nagy szakértelemmel végzik munkájukat. Kitűnő a vezetők és a dolgozók közötti összhang, és így a jó eredmények sem váratnak magukra. A múlt évi pénzügyi tervüket 141 százalékra teljesítették. Szőlőből 38 hektáron a tervezett 90 mázsával szemben 136,7 mázsás hozamot értek el. Eredményeik az almatermesztés­ben is szépek. Tizennyolc hektárnyi területről 3240 mázsa almát szüretel­tek, s így a pénzügyi tervüket almá­ból 28 ezer koronával túlteljesítették. Őszibarackból 12 hektár területen a tervezett bevételt 108 százalékra tel­jesítették. Az említett számokból is kitűnik, hogy a brigád rászolgált a megtisztelő szocialista brigád címre. Nemcsak a munkában vizsgáztak je­lesre, de a munka után is jó, össze­tartó közösséget alkotnak. Az elmúlt évben a brigád tagjai jutalom-kirán­duláson vettek részt, melynek során egy napra Lengyelországba is elláto­gattak. A választási program teljesítéséből is aktívan kiveszik részüket. Vállalták az új temető bekerítését, amit valóra is váltottak. A Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére az évi pénz­ügyi tervüket 310 ezer koronával sze­retnék túlszárnyalni, hogy szocialista brigádhoz méltóan köszönthessék ezt a nagy évfordulót. Szlávik Rudolf Soron a gépek ellenőrzése Az utolsó előkészületek folynak a tavaszi mezőgazdasági munkák meg­kezdésére a lévai járásban. A szövet­kezetekre és állami gazdaságokra az idén is igényes feladatok várnak. Kezdjük a sort az ősziekkel. Az első biológiai leltár alapján a 29 ezer 353 hektáron elvetett búza állapotú kitű­nő. Félő azonban, hogy a hótakaró hiánya károsan befolyásolja az őszi gabonafélék fejlődését. Amennyiben az időjárás engedi, rö­videsen megkezdik az árpa vetését összesen 13 ezer 200 hektáron. Első­sorban a Rapid, a Favorit, az Ametyst és a Trumf fajtákat vetik. Szemes kukoricát 10 ezer 700 hek­táron termesztenek majd, ami közel 2500 hektárral több, mint tavaly. Fő­leg külföldi vetőmagokkal kísérletez­nek. Míg tavaly 4840 hektáron foglal­koztak cukorrépatermeléssel, úgy az idén 460 hektárral emelték a fehér arany alapanyagának a vetésterületét, Mindenekelőtt a DA és a Slovmona cukorrépa-fajták váltak be, így a sok­éves gyakorlattól az idén sem térnek el. A legnagyobb fennakadás eddig a burgonyatermesztés szakaszán mutat­kozik. Az állami terv 400 hektáron ír­ja elő e fontos növény termesztését, így 1400 tonna vetőburgonyára lenne szükségük. Sajnos azonban a szük­séglet csak 35 százaléka biztosított, így elsősorban az északi járások se­gítségét várják. Hüvelyesek termesztésével 1500, az olajnövényekével 3800, a zöldségével pedig 941 hektáron kívánnak foglal­kozni. Ezek a vetésterületek is jóval nagyobbak a tavalyi évhez viszonyít­va. Megkülönböztetett figyelmet szen­telnek a takarmánynövényeknek. Az. idén mintegy tizenegyezer hektár föld­területen termesztett takarmányt kell tápanyaggal elltáni. Fontos szerep jut az öntözőberendezéseknek is. Szüksé­ges megemlíteni, hogy a járás terüle­tén még nem mindenütt használják ki az öntözőberendezéseket. Szólnunk kell a gépek állapotáról is. A mezőgazdasági üzemek gépállo­mánya a múlt évhez viszonyítva álta­lában megcsappant. Csupán a nagy teljesítményű traktoroknál mutathat­nak ki némi létszám emelkedést. A pótalkatrészekkel való ellátottság sem a legmegfelelőbb. Elsősorban a Š—180, a Zetor és a ZT traktorok alkatrész­­ellátásában van probléma. A járási mezőgazdasági igazgatóság most el­lenőrzi a mezőgazdasági gépeket, s el­sősorban a tavaszi munkákra való fel­­készültségüket vizsgálja. Tekintettel arra, hogy szinte vala­mennyi fontosabb növényféleség ve­tésterülete bővül, a járás mezőgazda­­sági üzemeinek mindent el kell követ­niük az idei gazdag termés megalapo­zásáért. Abel Gábor 'S У

Next

/
Thumbnails
Contents