Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-03-11 / 10. szám

1978. március 11. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Sokoldalúan, eredményesen — Hogyan működik Csallóköz szívében az Ifjú Mezőgazdászok Klubja? — A dunaszerdahelyi (Dunajská Stre­da) járásban már kilencedik éve tejt ki sokoldalú tevékenységet az Ifjú Mezőgazdászok Klubja, amely a SZISZ járási bizottsága mellett működik. Tagsági alapját 36 mezőgazdasági tizem ifjú szakemberei képezik. Ezek közép- és főiskolai végzettségűek s SZISZ-tagok. Milyen feladatokat tűztek maguk elé? A földalap ésszerűbb hasznosítá­sának szorgalmazását Felső-Csallóköz­­ben a ZENIT, a HOLNAP MESTEREI és a SEMMI SE MENJEN VESZENDŐBE! nevű mozgalmakba való bekapcsoló­dást. Egyik fontos feladatuk még: a szakmai-politikai ismeretek rendsze­res gyarapítása. A klub életében tavalyelőtt került sor minőségi változásra. Azóta négy szakbizottság Irányítja a klubtevé­kenységet. Tavaly tevékenyen kapcsolódtak be a klubtagok a szocialista munkaver­senybe, az újító és ésszerűsítő mozga­lomba. A klub gépészeti szakbizottsá­ga eredményesen szervezte meg a fia­tal gépjavítók járási vetélkedőjét (15-en kitűnő szakfelkészültségről tettek tanúbizonyságot). Jól szervez­ték meg a fiatal fejők járási, majd ke­rületi versenyét, melynek 18 résztve­vője volt. A SEMMI SE MENJEN VE­SZENDŐBE elnevezésű mozgalomba több mint tízezer fiatal kapcsolódott be, az ifjú kombájnosok több mint tíz­ezer hektárnyi gabonát arattak le, fi­gyelembe véve az utóbb említett moz­galom célkitűzéseit. A SZISZ-tagok pedig 302 ezer óra társadalmi munkát végezve segítették elő a mezőgazda­­sági üzemek csúcsmunkáinak sikeres befejezését. Csupán az őszi verseny­­felhívás alapján több mint tízezer fia­tal serénykedett a földtáblákon. Am az ifjú mezőgazdászok klubjá­nak munkáját nem csupán a szocia­lista munkaverseny képezi. Tavaly há­rom beszélgetést szerveztek politikai és gazdasági életünk képviselőivel. Miről is volt itt szó? Hát a járás me­zőgazdasági termelése fejlesztésének távlatairól, s a jelen problémák meg­oldásáról. Ezeken az összejöveteleken ISO—200 fiatal vett részt. Hasznosnak bizonyultak az ifjú kombájnosok és gépjavítók járási ösz­­szejövetelei, főleg tapasztalatcsere céljából. Találkoztak a járás ifjú ál­latgondozói is, hasonló céllal, vala­mint a fiatalokból álló szocialista bri­gádok vezetői, tagjai. Ilyenkor a fia­talok megismerkedtek a tudomány és technika legújabb, a gyakorlati élet­ben is hasznosítható vívmányaival. Persze, akadnak a klub életében fogyatékosságok is, amelyek elhárítá­sa elősegítheti a még jobb minőségű munkát. Annyi biztos, a klub élvezi a járás párt-, állami és mezőgazdasági szer­veinek támogatását. Mindenekelőtt hatékony segítséget kap a SZISZ járá­si bizottságától, a Szövetkezeti Föld­művesek Szövetségének járási bizott­ságától, a járási mezőgazdasági igaz­­* gatóságtól, s természetesen a járási pártbizottság részéről is. Lényeges küldetése a klubnak a kölcsönös segítségnyújtás. Mégpedig a kiváló termelési, szervezési tapaszta­latok átadása, népszerűsítése alapján. A termelés hatékonyságának fokozá­sához ilyképpen is hozzá tudnak já­rulni. Mit tesznek most a klub fiataljai? Az idei — tavalyinál igényesebb — feladatok maradéktalan teljesítésére, a költségcsökkentésre, a takarékosabb gazdálkodásra, a munka- és életkör­nyezet javítására serkentik a mező­­gazdasági üzemek fiataljait. S nem is eredménytelenül. Példánl a MILEX nemzeti vállalat nagymegyeri (Calovo) fióküzemének Bognár Mária vezette szocialista brigádtagjai rendszeres bel- és külpo­litikai eszmecseréket tartanak, gyara­pítják szakmai-politikai ismereteiket. Vállalták: a selejtárut a legkisebb mennyiségre csökkentik, s tervfelada­taikat túlteljesítik. A JUHOCUKOR nemzeti vállalat (Du­­naszerdahely) ifjúsgái szocialista bri­gádja P ó n у a Lajos vezetésével kap­csolódik be az üzemi óvoda és gyer­mekjátszótér építésébe, fejenként 40 óra társadalmi munkát végezve. Ez az ifi-brigád az idén hét újítási-ésszerű­sítési javaslatot dolgoz ki, elfogadása, majd gyakorlati alkalmazása 50 ezer koronát hoz a cukorgyárnak. Továbbá 116 ezer korona értékű anyag megta­karítására is kötelezték magukat. A klub tevékenységében előkelő he­lyet foglal el az újftómozgalom. Ta­valy például a klub a járási mező­­gazdasági igazgatósággal és a paraszt­­szövetség járási bizottságával karölt­ve meghirdette az újítő fiatalok ver­senyét. Mi lett az eredmény? A járás mezőgazdasági üzemeinek fiatal újítói 56 értékes újítási javaslatot küldtek a bíráló bizottság címére. Ezek az újítá­sok a termelékenység és hatékonyság fokozását, a minőség javítását, a ter­melési költségek csökkentését segítik elő. A már említett újítási javaslatok­ból negyvenet fogadtak el, illetve ér­demesítettek gyakorlati felhasználás­ra. A legtöbb újítás mezőgazdasági gépekre vonatkozott (SZK—4-es gabo­nakombájn, E—280 önjáró silókom­bájn, Б—OSC répakara jozó, stb.J. Ezekkel az újításokkal évente másfél millió korona költség takarítható meg. Az öt legértékesebb újítást a Dunatő­­kési Állami Gazdaságból, a NOVÝ 2l- VOT-i Efsz-ből a csilizradványi szövet­kezetből küldték be. Ezeket felterjesz­tették a Mezőgazdasági és Élelmezés­­ügyi Minisztérium Találmányi Hivata­lába. A leírtakból egyöntetűen kitűnik, hogy a Dunaszerdahelyen működű Ifjú Mezőgazdászok Klubja jelentősen elősegíti a mezőgazdasági termelés hatékonyságának fokozását, a munka­termelékenység, a jövedelmezőség és a minőségi színvonal emelését. A Februári Győzelem 30. évfordu­lója alkalmával meghirdetett munka­verseny bizonyára még nagyobb akti­vitásra, munkakezdeményezésre kész­teti a mezőgazdasági üzemek fiatal­jait — mindnyájunk, a társadalom ja­vára. SVINGER ISTVÁN A gépjavltóműhely­­ben könnyen történ­het baleset... De ott, ahol számolnak ezzel, már eleve gondoskod­nak megelőzéséről. Úgy, mint azt a trsti­­cei (nádszegi) szövet­kezetben teszik. így az olajfoltok csúszás­­mentesek ... Foto: —kov— — Ki a legjobb állatgondozójuk? — kérdeztem a Lukanyényei (Ne­­nlnce) Efsz irodájában. Egymásra néztek a jelenlevők, majd egymás után mondták: — Pásztor József...? — ö igen jól végzi a dolgát. — Becsületes, lelkiismeretes. Egy a brigádtagok közül о A délutáni etetést megelőzően otthon találtam. Megjött Pestről a fia, Bratislavából a lánya. Rövid ideig beszélgettünk. — Ügy látszik: Mindenütt jó, de legjobb otthoni — mondja mintegy bevezetőként, aztán a tárgyra tér­tünk. — Innen indultam, ide tértem vissza — mondja. — S úgy érzem, jól tettem. Tizenöt éven át gépko­csivezető voltam a losonci (Luče­nec) Magasépítő Vállalatnál, de úgy éreztem, nem nekem való ez. Mármint az ingázás. Hétfőn hajnal­ban elbúcsúzni a családtól, s hét végén haza. Az állandó különélés szülte 1970-ben a gondolatot: haza­jövök. Hiszen földművelő szülők gyermeke vagyok. Hozzám köze­lebb áll a mezőgazdaság, mint az építőipar. Vállaltam az állatgondo­zást. — Milyen munkaszakaszon? — Húsz tehenet gondozok. Haj­nali négykor kezdődik a műszak az istállóban: almozni, etetni, tisztíta­ni kell az állatokat. Igaz, a régi tí­pusú istállóban nem a legkor­szerűbb a felszerelés. Rövidesen azonban változik a helyzet, ugyan­is befejezés előtt áll az 530 férő­helyes gumimatracos, ketreces is­tálló, ahol minden bizonnyal job­bak lesznek a munkakörülmények. (Többen nem tartják a legsikerül­tebb istállótípusnaklü) — Közösségben dolgozik? — Igen. Tizenhat tagú a szocia­lista brigádunk. László István ve­zetésével eredményesen teljesítjük feladatainkat. Bronzérmes brigád vagyunk, s az ezüstérem váromá­nyosai. Tavaly például X1Q ezer literrel adtunk több tejet a terve­zettnél. A házigazda a továbbiakban el­mondja, hogy hét éve itt dolgozik a felesége is, aki fejő. — Dologvégeztével mivel telik az idő? — Napközben a háztáji ad el­foglaltságot, a kert, a szőlő. Per­sze, sokat vagyunk a közösben is, kivesszük részünket a csúcsmun­kákból: cukorrépát egyelünk, ka­pálunk, a szőlészetben is segítünk a feleségemmel. ■......." Pásztor József brigádtag. (A szerző felvétele) — Család? — Két gyermekünk van; Jóska ötödéves orvostanhallgató Buda­pesten. Ritkán látjuk, havonta egy­szer látogat haza családjával. Igaz, néha mi is ellátogatunk hoz­zájuk autóval... Piroska meg első­éves a gépészmérnökln Bratislavá­­ban. Ö többször hazalátogat. Mind­kettő tanulni akart, s mi meg nem kereszteztük boldogulásuk útját. — Hogyan ítéli meg faluját? — Szeretem Nyényét. Miért? Mert olyan emberek lakják, akik tesznek is szülőfalujukért. Ez meg is látszik rajta. Fogyatékosság? Egy tejcsarnokra és egy gyógy­szertárra nagy szükség lenne. Mi is bekapcsolódunk a társadalmi munkába. Tagja vágyók a szovjet­­barát szervezetnek, a Vöröskereszt­nek és a sportegyesületnek. Tizen­kétszer adtam vért. Feleségem a Vöröskereszt-szervezetben, vala­mint a Nőszövetség szervezetében tevékenykedik. Szabad idejében gyönyörű faliszőnyegeket, subákat készít. Ügyes, a rajzokat is maga készíti, Így élünk mi, most már egymás mellett, itthon. — Nem bánta meg, hogy haza­jött? Rámnéz, majd határozottan mondja: — Amit elértem, itthon értem el. Elégedett vagyok, jól választottam, amikor hazajöttem. A brigád éle­tünk jobbítója, nagy összetartó erővel bír, a feladatok könnnyeb­­ben megvalósíthatók, a nehézségek könnyebben leküzdhetők. О Vannak emberek, akiket az ősi rög, a szülőföld-szeretet visszahúz. Ha rövidebb-hosszabb időre „hűt­lenekké“ is válnak, egyszer mégis visszatérnek ahhoz. Mint Pásztor . József is, aki jó munkájával meg­becsülést szerzett magának, s nem­csak munkatársai körében. Erről tanúskodik a kiváló eredményeit elismerő oklevél, amelyet a CSKP megalakulása 50. évfordulója al­kalmából kapott. Böjtös János Barangolás nógrádi tájakon Jó barátaimnak köszönhetem, hogy gyönyörködhettem Nőgrád megye tá­jaiban. Ha földrajzi értelemben vesszük, az Ipoly mente közös országhatárunk. Az áradások — főleg a tavasziak — egy­formán sújtják a két szomszéd orszá­got. Balassagyarmat után alig észreve­hetően megváltozik a táj képe. Ahogy Szécsény felé közeledünk, dombosab­bá válik a vidék. A mezőgazdasági te­rület áthajlik a karancsalji iparvidék­be — Salgótarjánba. Szép ez a szécsényi táj. Előtérben a sok nádas, háttérben a kéklő he­gyekkel, amely szívet-lelket üdítő lát­vány. E városka történelme nagyon jelentős. A vár és a gótikus templom a 10.—13. században épült — méltán mesterművek. Az előbbit a törökök lerombolták, az utóbbinak egy része szintén károsodott. A sekrestye góti­kus boltívével megmaradt, de csak azért, mert a törökök gőzfürdőt csi­náltak belőle. Az öreg vár helyén Forgách grófék új várat építettek, a­­melyet az idők folyamán többször át­építettek, egészen a mai klasszikus formája kialakulásáig. A második vi­lágháború is nyomott hagyott rajta; restaurálták, s jelenleg műemlék. Termeiben múzeumot rendeztek be. Illő megtekinteni, megéri a ráfordí­tott időt, fáradságot. A rendek 1705-ben itt, Szécsényben választották Rákóczit nagyságos feje­delemmé. A nemesség ingadozó maga­tartása, önzése lehetetlenné tette a jobbágyok követeléseinek teljesítését, s végül a külföldi segítség elmaradá­sa a szabadságharc bukásához veze­tett. A vártól egészen a magyar—cseh­szlovák országhatárig egy nagy síkság terűi el. Itt ütöttek sátrat a főúri ren­dek, s ezen a helyen tartották meg az országgyűlést. Ennek a gyűlésnek és a fejedelemválasztásnak nagy hatása volt a Habsburg-uralom elleni harc­ra ... A szatmári békekötés véget vetett a kurucfelkelésnek, s a „Ha­záért és szabadságért“ feliratú zász­lók szelleme is porba hullott. Mint tősgyökeres zvolení (zólyomi 1 lakos tudom, Rákóczi mellszobra több mint negyven év elteltével, különle­ges körülmények között került leg­illetékesebb helyére, Borsiba (trebi- Sovi járás) — a zólyomi várudvarból. Hiszen Borsi Rákóczi szülőfaluja. Ben­sőséges ünnepség keretében itt leplez­ték le 1969. július 1-én II. Rákóczi Fe­renc impozáns mellszobrát. ... A szécsényi barokk templom falán egy emléktábla hirdeti Sobiesky János lengyel király hőstettét, abból az alkalomból, amikor a városkát fel­szabadította csapataival a török ura­lom alól. Annyi érdekes látnivaló van a nógrádi tájakon, hogy csupán a felso­rolásra szorítkozhatom: Csesztve — Madách Emlékmúzeum; Nógrád — a falu és a vár; Hollókő — vár. Aki pedig szép, érdekes és eredeti népvi­seletet akar látni, s szinpompáját él­vezni, az nézze meg a kazári, a rimó­­ci, a bujáki és a palóc folklórt. Ka­­rancsberényben partizánmúzeum, Szl­­rákon barokk kastély, Pásztón XIII.— XIV. századbeli templom, s Bénczúr­­falván — a hajdani Benczúr-kastély kínál élménygazdag látnivalót. Kőrútunk végére hagytuk Salgótar­jánt, ahol a Szénbányászati Múzeu­mon, a Kohászati Műveken kívül sok más érdekesség keltette fel érdeklő­désünket. Ján M. Habrovský, Zvolen >

Next

/
Thumbnails
Contents