Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-03-04 / 9. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES Hasnosítható tapasztalatok A tavaszi árpa termesztése A hatodik ötéves tervidőszak folyamán a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban további intenzív, alacsony szárú, nagy potenciális termőképességű, intenzív genotípusú és jó termésbiztonságú, bokrosadóképes, a megdőlésnek ellenálló, és a legelterjedtebb levélbetegségek iránt rezisztens tavaszi árpa fajtákat adnak át a termesztésnek. | Az utóbbi években (1976. és 1977.) nagyüzemi termesztésbe vontak több, ú| nemesítést! fajtát, amelyek közül különös figyelmet érdemel a Diabas (HE—588), a Spartan (HE—807). A többi új nemesítést] fajtajelölt, mint a HE—721, HE—848 és SK—K—1106-8, elismerése folyamatban van. Az újonnan elismert fajták közül a Diabas nagy söripari értékével tűnik ki és termesztésére legjobban megfelelnek a répatermesztő tájak. A Spartan plaszticitásával és lisztharinat elleni rezisztenciájával hivta fel magára a figyelmet. Termesztésére a szárazabb, kukoricatermu tájak is alkalmasak. A termés nagyságára az elővetemény mellett különös jelentőséggel hat az egységnyi területen levő növényszám, amit a termesztő a vetőmagmennyiséggel és további agrotechnikai beavatkozásokkal irányíthat. Igen nagy figyelmet érdemel a fajta jő bokrosodóképessége, kölcsönhatásban a megfelelő műtrágyaadagokkal, a talajadottsógokkal. A fajtának a legkedvezőbb körülmények és korszerű termesztés-technológia mellett igen jelentős része van a termés alakulásában, a termés nagyságában és minőségében. A gabonafélék növényállományának számszerű alakulása az egyik fő tényező, amely a növényszámon keresztül befolyásolja a teljesítőképességet (produktív és improduktív bokrosodást), de a természetes korszerű technológiája legalább ennyire fontos. Ennek vizsgálatára a kukoricatermesztő körzetben többirányú kísérletet állítottunk be. Az elővetemény megválasztásánál abból a gyakorlati megfigyelésből indultunk ki, hogy a tavaszi árpát lehetőleg cukorrépa után termesztik, de jelentős az őszi búza, silókukorica és szemes kukorica után termesztett tavaszi árpa aránya is. (Utóbbiaknál a kukorica alá adott herbicidek utóhatásának veszélyét kell kiküszöbölni.) A kísérleteket minden évben középkötött semleges kémhatású, felvehető foszforral közepesen, felvehető kálummal gyengén ellátott, barna földeken állítottuk be. Az elővetemény silókukorica és őszi búza volt. A műtrágyázást hektáronként N-O- 140-70-100 kg alapon 1:0, 8:1, 66 N:P:K tápelem arányában alkalmaztuk. A nitrogént vetés előtt kénsavas ammónia formájában adagoltuk. A foszfort szuperfoszfát, a kálumot 40 %-os kálisó alakjában az őszi szántással dolgoztuk a talajba. A Spartan árpafajtából hektáronként 3,3—4, 0—4,5 millió csírázóképes magot vetettünk el. Az időjárás, elsősorban a csapadékmennyiség és annak megoszlása, a tavaszi árpa termesztésére nagyon kedvezőtlen volt, amit az 1976. évben a tavaszi árpa tenyészideje alatt lehullott, csupán 93,0 mm csapadék is mutat. Ez a sokéves átlagnak, mintegy 40—50 %-a. 1977-ben pedig 140,5 mm volt a csapadék, amely az említett átlag 83—85 °/o-ának felel meg. A csapadék megoszlásának részletes elemzése is nagyon kedvezőtlen helyzetet mutat. Így például 1976 május hónapban 25,7 mm, júniusban 21,9 mm, 1977 májusában 33,4 mm, júliusában 14,3 mm csapadék hullott. A rendkívül kedvezőtlen csapadékviszonyok kölcsönhatásában a többi tényezővel, csökkentették a termés mennyiségét és minőségét, ami a termés értékelésekor ki is tűnt. A tavaszi árpa viszonylag alacsony termésének egyik fő oka a kedvezőtlen bokrosodás volt. Az erőteljes bokrosodás feltételét a kedvező hőmérséklet- és csapadékviszonyok jól kialakították. A későbbi időszakban azonban a kedvezőtlen csapadékellátottság a bokrosodás 75—80 %-ra vetette vissza. Az erőteljes hatások számának, s azok produktivitásának csökkenése (a kalászokban a magvak alacsony száma és alacsony értéke, az ezerszemsúly kedvezőtlen alakulása) kifejezetten kedvezőtlenül befolyásolta a termés mennyiségét és minőségét. Korábbi kísérleteink megerősítették, hogy az alacsony szárú, intenzív genotípusú tavaszi árpák termései a bokrosodás mértékétől, az évjárattól és a genetikailag megalapozott tulajdonságoktól függően, 14—34 °/»-ig növekedtek. Kedvezően csapadékos években ezek az értékek elérték az össztermés 41—48 %-át. Összehasonlítva a különböző tápanyagszintek hatását a termésre, kölcsönhatásban az előveteménnyel (1. számú táblázat) a felhasznált N-adagok arányát a P és К tápelemekhez, az egyes növényállományok sűrűsége szerint különböző a tendencia. Az NPK adagokat összehasonlítva a nem trágyázott ellenőrző táblával az eredmények magasan szignifikánsak (őszi búza után hektáronként P 0,05 = 0,5 tonna; P 0,01 * 0,67 tonna hektáronként és silókukorica után P 0,03 — — 0,44 tonna; P 0,01 ■» 0,39 tonna hektáronként) azonban nem megbízhatóak az eltérések őszi búza után a tápanyagszintek hatásai között. A hektáronkénti 100 kg-ra növelve, az évek átlagában nem nőtt tovább a szemtermés. Ebből az következik, hogy a tavaszi árpa jobban érzékeny az elővetemény hatására, mint a vetés előtt adagolt műtrágyákra. Összehasonlítva a termést az elővetemény és az NPK adagok kölcsönhatásával, egyértelműen megállapítható, hogy kedvezőtlen, csapadékszegény időjárású évben a tápanyagszint növelésével nem lehet kiküszöbölni az elővetemény hatását. Viszonyaink között ez az irányzat részben ma is érvényes, a magas szalmájú „már öreg“ genotípusú tavaszi árpák megdőlésének ellenálló fajtákkal való pótlás után is. g Az állományok szerkezetének hatása (kötés és növényelhelyezkedés a talajon) nem volt megbízható egyik elóvetemény után sem (2. táblázat), (őszi búza után P 0,05 =■ 0,81 tonna; P 0,01 ** 0,82 tonna hektáronként, silókukorica után P 0,05 *■ 101 tonna és P 0,01 — 138 tonna hektáronként. Az évek átlagában a tápanyagszint és a hektáronkénti növényszám kölcsönhatása a termésnagyságra egészében nem volt megbízható: Az elővetemények termésre gyakorolt hatásai említettem — csak a könnyű talajokon hogy kukoricaterraő tájon a vizsgált biológiai anyaggal megbízhatóan nagyabb termések érhetők el silókukorica után. Azt is meg kell említeni, hogy ezt a kifejezett hatást csak alapos, ősszel és tavasszal is' idejekorán végzett talajelőkészítő munkával, illetve a helyes agrotechnika és tápanyagellátás alapelveinek következetes megvalósításává lehet elérni. Végül szeretném felhívni a figyelmet a vetésidő kérdésére. A tavaszi árpa 1—3 C°-on már csírázik. Ez a biológiai tulajdonság elősegíti, sőt követeli a korai vetést. Vetni kell a tavaszi árpát mihelyt a talaj nedvességi állapota azt lehetővé teszil A vetést követő hengerezéssel kifejtett minőségjavító hatást már több év. kísérleti eredményei bizonyítják, ezért ezt a műveletet minden esetben el kell végezni. Eredményes az az agrotechnikai eljárás — amit Szlovákia egyes részein már évek óta követnek, — hogy a könnyebb talajokon a talajfelszínt már ősszel, az alapozó talajelőkészítéssel elmunkáljuk a tavaszi árpa alá, ez tavasszal a vetés meggyorsítását segíti elő. E munka azonban — mint említettem É csak a könnyű talajokon végezhető! A mezőgazdasági gyakorlat részére (kísérleteink adatai alapján) elsősorban a kisebb csapadékellátottságú, kedvezőtlen körülmények között (meleg és szárazság) a szükséges kalászszám elérése céljából javaslom 15—20 •/«-kai a vetőmagmennyiség növelését. Nagy üzemi viszonyok között és egy esetlegesen későbbi vetés esetén ez a szám még nagyobb mértékű is lehet. OCSKAY ISTVÁN docens, a mezőgazdasági-tudományok kandidátusa 1. táblázat. A különböző tápanyagszintés elővetemények hatása a tavaszi árpa termésmennyiségére: Elővetemény N-adag, kg/ha 40 70 100 hektáronkénti termés t . */» t •/« t 4 t »/« Őszi búza 3,9 4.7 100.6 4,7 120,5 120,5 4.8 117,9 Silókukorica 5,2 5,8 100,0 6.0 111,5 115,4 8,3 121,2 Különbözet a silókukorica + 33,3 + 23,4 4 27,7 + 38,9 javára •/ó ban 2. táblázat. Az állományszerkezet hatása a termésmennyiségre elővetemények szerint: Elővetemény Vetőmagmennyiség, millió csírázó mag/ha 3,5 4,0 4,5 Átlag hektáronkénti termés •A t •/« t »/« t •/« Őszi búza 4,7 100,0 4.4 93,8 4,3 91,5 4,5 95,7 Silókukorica 5,9 100.0 5,7 96,6 5,7 96,6 5,8 98,3 Különbözet a silókukorica javára '/«-ban + 25,5 + 29,5 + 32,5 + 28,9 Előtérben a hatékonyság Néhány évvel ezelőtt hat földművesszövetkezet egyesítésével alakult meg a hidaskürti Vörös Csillag Efsz. A gazdasági és politikai elképzelések révén átszervezték a gazdasághoz tartozó pártcsoportok tevékenységét. Ma már összüzemi pártbizottság irányítja a dolgozók munkáját. Kürtösi Sándor, a pártszervezet elnöke elmondotta, hogy a munkaszervezésben és irányításban a kommunisták kezdeményezése folytán jelentős változás történt. A szövetkezet vezetőiből és a legjobb szakemberekből létrehozták a szakbizottságokat. Ezek kidolgozzák a gazdaság szakosított termelésének programját, s ez az állóalapok jobb kihasználását, az ellenőrzés elmélyítését és a munkatermelékenység növelését eredményezi. Igaz, kezdetben előfordultak hiányosságok, de menetközben a Jól képzett szakemberek a nehézségeket leküzdötték, a központi irányítási rendszert szilárdították. Tudják, hogy az eredmények alakulása az emberektől függ. A céltudatos, következetes káderpolitika jó bizonyítéka, hogy fő- és középiskolát végzett szakembert vet*ek fel. Az elmúlt évben például három mérnökkel gyarapodott a szövetkezet és az idén újabb szakközépiskolát végzett szakemberek érkeznek. Az állattenyésztésben az utóbbi időszakban negyvenhat dolgozó tett szakvizsgát. A jó felkészültség megmutatkozik a növénytermesztés és az állattenyésztés eredményeiben. Múlt évi tervüket mindkét részlegen túlszárnyalták. A tervezettnél több húst és tejet adtak a közellátás részére. Az egyes növényeknél kedvező volt a hektárhozam. Árpából a tervezett ötvenegy mázsával szemben ötvenhat mázsát takarítottak be. Gabonaneműekből hatvan mázsás átlagtermést értek el. Ezzel teljesítették a hatodik ötéves tervidőszak utolsó évére előirányzott feladatot. Cukorrépából ugyancsak túlteljesítették a járási átlagot. Figyelmet érdemel, hogy a tervezett 2960 tonna helyett 3020 tonna zöldséget értékesítettek. Ebben nagy érdeme van Horváth József főkertésznek és szocialista brigádjának. A szocialista verseny és az újítómozgalom kiszélesítésében jó példát mutatnak a szövetkezet kommunistái, tagjelöltjei. Korpanai Imre kezdetné-Energiagazdálkodás a mezőgazdaságban A tudományos-műszaki fejlődés rendkívül gyors üteme világszerte kihat az élet valamennyi területére. Gyorsan változik az energiahordozók értékkritériuma. A hetvenes években fontossá, gyakorivá és időszerűvé vált az energiagazdálkodás közgazdasági kifejezés használata. A szocialista fejlődés kezdetén — a lenini program megvalósításában nagyon helyesen jártunk el — amikor mindenekelőtt a nehézipart és az energiabázist alapoztuk meg. Tény persze az is, hogy a Szovjetunió segítségével sikerült az igénynek megfelelő nyersanyagellátás elérése. Ez ma népgazdaságunk nagy előnye, hiszen e téren az értékmutatók világszerte gyakran változnak. A gyors fejlődés, s a növekvő energia és nyersanyag igény azonban minket is óvatosságra int. Így az energiagazdálkodás a mezőgazdaságban is előtérbe került. Az illetékesek tanulmányozták a mezőgazdaság fajlagos energiaszükségletét és elkészültek a felmérések arról, hogy mennyi energiát termel és mennyit igényel a mezőgazdaság! Megállapítást nyert, hogy a mezőgazdaságban nagyon hatásos az energiatermelés. A napenergia felfogásával a mezőgazdaság hektáronként 25 millió kcal energiát termel a gabonával. Ezzel szemben az elhasznált energia mennyisége, beleértve a gépeket és a szárítóberendezéseket is, hektáronként mindössze 2 millió kcal-ra tehető. Ha figyelembe vesszük a közvetett energiaigényt, a vegyszerek és a gépek gyártását, továbbá a munkaerő és a társadalmi energiaigény .összegét, a mezőgazdaság 1 kcal energia felhasználással nem kevesebb mint 3 kcal energiát termel! Ez rendkívüli előny a társadalom szempontjából. Ennek alapján a mezőgazdaság irányítói jogosan követelhetik, hogy a mezőgazdaság az energiahiány kielégítésében prioritást élvezzen. Erre utal egyebekközt az a jogos követelés is, hogy idényben ne kelljen megszakítani áramszünet miatt az öntözést. Az ilyen intézkedés nem ésszerű, mert ahogyan az egyik kiváló öntözési szakemberünktől hallottam, egy-egy öntözőrendszer üzemelés közben annyi áramot sem fogyaszt mint egy villanymozdony. A mezőgazdaság energiaigényét tehát össze se hasonlíthatjuk pl. az áru- vagy személyforgalom energiaigényével. Az EGK országaiban például a mezőgazdaság energiafogyasztása az energiaigénynak csupán két százaléka! Nézzük meg azonban az érem másik oldalát is. Hogyan érvényesül az energiagazdálkodás a mezőgazdaságban? A vizsgálatok azt mutatják, hogy a műszaki és biológiai háladással egykében csökken a mezőgazdaság energiatermelése. Az amerikai mezőgazdaság kukoricatermelésébel például az 1945-ös valósághoz mérten 1970-ben az energiafelhasználás 3,1, a hozam pedig csak 2,35-szörösére nőtt. 1945- ben 1 kcal energia felhasználásával 3,7 kcal-t kitevő terményt értek el, 1970-ben pedig csak 2,82 kcal értéket. Magyar viszonyok között az utóbbi nyezésére kilenc szocialista brigád működik a szövetkezetben. Három kollektíva már az ezüstérem várományosa. A NOSZF 60. évfordulója tiszteletére vállalt 1 millió 77 ezer koronás kötelezettségüket túlteljesítették. Több újítási javaslat megvalósításával nemcsak a munkatermelékenységet növelték, hanem az önköltséget is csökkentették, hiszen az sem kis dolog, hogy Szlovákia» második legjobb újítójaként tüntették ki Korpanai Imre mérnököt. ' A pártszervezetben nagy figyelmet fordítanak a taglétszám növelésre, a pártalapszervezet érdemes fiatalokkal való kibővítésére. Az üzemi SZISZ szervezet fiataljai közül választják ki a tagjelölteket. A szövetkezet pártvezetősége körültekintően foglalkozik a tagjelöltek politikai és szakmai továbbképzésével. Az összüzemi pártbizottság elnöke azt is elmondotta, hogy a gazdaságpolitikai feladatok teljesítése érdekében sajátos tervet dolgoztak ki, amely a gazdasági vezetés konkrét feladatát tartalmazza. A munkatermelékenység, a hatékonyság növelése érdekében a párttagok és tagjelöltek — ellenőrizhető — konkrét feladatot kaptak, hogy ezáltal a hatodik ötéves tervidőszak harmadik évének feladatait maradéktalanul teljesíthessék. KRASCSENICS GÉZA tizenöt év alatt 3,863-ról 14,272 milliárd kcal-ra növekedett a mezőgazdaság összes energiaigénye. A mezőgazdaság részesedése az összenergiafogyasztásban az 1960-as 1,3 százalékról 1975-ig 7,4 százalékra növekedett. A mezőgazdaság folyékony szénhidrogénekből például a legnagyobb fogyasztó, gázolajból az összmennyiség 41, benzinből 5, tüzelőanyolajból pedig 27 százalékát használják fel. Az energiagazdálkodás mezőgazdasági vonatkozása világszerte a kutatás fontos területévé vált. A kutatás fő irányzatai a következők: • a gépek hő és villamosenergia fogyasztása és hatásfokának elemzése az energiakihasználás szempont* jai; • a termelés technológiájának elemzése és az energiatakarékos eljárások előnyben részesítése; ф a biológiai energiatranszformálódás hatásfokának a tanulmányozása; 0 az üzemek energiagazdálkodásának átfogó vizsgálata. A mezőgazdaság energiagazdálkodása nem lehet rossz. Törekednünk kell arra, hogy a felhasznált és a termelt energia aránya ne romoljon. Erre sok lehetőség van. Ezt egy Magyarországi nagyüzem példája is szemléletesen igazolta. 1975-ben ott az előző évhez képest 3,7 százalékkal csökkentették a tehergépjárművek gázolaj és a benzin felhasználását, de ezzel párhuzamban 30 százalékkal növelték a szállítás volumenét. Mndezt okszerű szervezés eredményezte! A kukorcaszárításnál pl. állandó 15 százalékos nedvességelvonással az üzemeltetéstől függően 25—42 kg/tonna között változhat a fajlagos tüzelőanyag szükséglet, de állandó hőhasznosítással (1200 kcal/kg vízelvonás) az érték 20—40 kg/t-re csökkenthető. Elkerülhetetlen, hogy az energiagazdálkodás a mezőgazdaság fejlesztésében is fontos tényezővé váljon. Sok mindent felül kell vizsgálnunk és ú; ökonómiai mérleget kell készítenünk, melybe az energiagazdálkodás is kellőképpen beilleszkedik. Átértékelés tárgyát képezi pl., hogy az állattenyésztésben mennyiben felelnek meg az olyan technológiák, amelyeknél a gépesítés és az automatizálás öncélú érvényesltésvel kizárólag préselt takarmány etetésévei számolnak. Nem ritkán háttérbe szorul ezzel az állatok élettani érdeke s a hígtrágyagazdálkodás megoldatlanságával együtt fontos ténýezôje az energiagazdálkodásnak. A biológiai energiatranszformálással arra törekednek, hogy a fotószintézis hatásfokát növeljék. E téren valóban nagyok a tartalékok. Jelenleg ugyanis a legproduktívabb fotószintézissel rendelkező növény a cukornád csak 0,8 százalékra halmozza fel a napenergiát. Jövőnk legfontosabb kérdése, hogy lehetséges-e a kaucsukhoz hasonlóan olyan további növények kinemesítése, amelyek szénhidrogéneket termelnek. Ennek fontossága a kőolaj árával párhuzamosan növekszik. Ezt a kutatási irányzatot kémiai bionikának nevezik és fő célkitűzése a széndioxid fénykonverziójának a megoldása. Általa a növény mellőzésével menne végbe a fotószintézis. Az energiagazdálkodás szempontjából előnyösek azok a lehetőségek is, amelyeket a vetésforgó olyfajta modlfikálásával érhetünk el miközben közvetlenül növelnénk a talaj nitrogénmegkötését. El kell- dönteni majd azt is, hogy ml előnyösebb. Nagy energiaszükséglet mellett túlsúlyban gabonát termelni, vagy a természetes nitrogénmegkötés érdekében optimálizálni a hüvelyesek, a lucerna és a herefélék arányát. E téren már a közeljövőben sokat várhatunk a biológia baktériumnemesítési sikereitől. TARR GYULA, mérnök
