Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-03-04 / 9. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1978. március 4. 6 Ä sport mindenre megtanít A Februári Győzelem óta eltelt há­rom évtized alatt többfajta kezdemé­nyezés történt a tömegek sportjának, testedzésének bevezetésére. Az elméit években az Ifjúsági tömegsport és tu­rizmus — elsősorban a fejlesztését szorgalmazó politikai és állami dön­tések hatására — egyre jobban a tár­sadalmi érdeklődés középpontjába ke­rült. Az ifjúság széles rétegét átfogó sportmozgalom helyzetéről — egy szö­vetkezetre vonatkoztatva — Vrbüak Karellal, a Veiké Bilovcei Efsz ellen­őrző bizottságának az elnökével be­szélgettünk el. % Milyen a tömegsportot szolgáló intézkedések fogadtatása, s milyenek az eddigi tapasztalataik? — Szövetkezetünk vezetősége, az üzemi pártszervezettel közösen, egy hosszabb távra szóló — a szemlélet­­formálással, a feltételek javításával kapcsolatos — konkrét tervet készí­tett. Ennek megvalósítását szükségsze­rűvé tette a sporthoz. való aktív vi­szonyulás. A tömegsport sikeres rajtját jól szol­gálták a kitűnően szervezett sportna­pok, melyek mind a résztvevők szá­mát, mind az egész napos sportprog­ramok gazdagságát tekintve felülmúl­tak minden korábbi várakozást. A ta­pasztalatok közül első helyre kíván­kozik a széles körű összefogás, amely a sportnapok előkészítése kapcsán alakult ki. A SZISZ, és sportvezetők, pedagógusok, és a PHSZ helyi szerve­zetének aktivistái dolgoztak együtt a mozgósításban, a programok előkészí­tésében, és lebonyolításában. A kedvező tapasztalatok közé tar­tozik az is, hogy a sportnapokon nem­csak a 10—30 éves korosztály, hanem az idősebbek is nagy számban és ak­tívan vettek részt. • A tömegsport-akció egyik legna­gyobb hibája, hogy a kezdeti nagy ne­kilendülés után alábbhagy a lelkese­dés, s megtör a lendület. Helyi vi­szonylatban nem fenyegeti-e ugyanez a tömegsportot? — Valóban így van, a legnagyobb veszély változatlanul a mozgalom kampányszerű felfogása és az ezt kö­vető kifulladás. Hogy ez nálunk nem következett be, ezt elsősorban a spor­tolási lehetőségek, és feltételek bizto­sításának köszönhetjük. Ugyanis tisz­tában vagyunk azzal, hogy az érdek­lődést sokkal egyszerűbb felkelteni, mint megőrizni. Tagjaink közül 250-en sportolnak aktívan a helyi Bánik sporlegyesüle­­tében. Sportolási lehetőségeiket szö­vetkezetünk évente 50 ezer koronával támogatja. A helyi sportszervezetben a következő szakosztályok működnek: labdarúgó-szakosztály, sakk-szakosz­tály, súlyemelő-szakosztály, gimnasz­tika, dzsesszgimnasztika, kulturisztika, asztalitenisz és kerékpár. A közelmúltban a szocialista brigá­dok egyik helyi jellegű értekezletén a fiatal brigádtagok azzal a kéréssel fordultak a szövetkezet vezetőségéhez, hogy szeretnék létrehozni a verseny­lovasok klubját. Kérelmüket rövidesen tettek követték, s ma tíz versenyló biztosítja e nemes sportág aktív űzé­­sének lehetőségeit. A sportot Illetően nálunk nyáron sincs „uborkaszezon“. A sport- és a turisztikai programok széles skálája között válogathat az ifjú- és az Idő­sebb korosztály. Igyekszünk minden lehetőséget kihasználni, amit a szabad idő, a túrázás, a táborozás, a termé­szetben űzhető sportolás nyújt. Tömegsport szempontjából fokozott figyelemmel kísérjük az efsz-ben dol­gozó nők sportolási lehetőségeit. Tisz­tában vagyunk azzal, hogy a zöldség-, gyümölcs-, vagy a szőlőtermesztésben dolgozó nők — főképpen a csúcsmun­­kák időszakában — olyan munkafo­lyamatokat végeznek, melyek egyhan­gúságuknál fogva nemcsak fizikailag, hanem idegileg is megerőltetők. Teljes testi és szellemi felfrissítést biztosít számukra a gimnasztika, va lamint a dzsesszgimnasztika. Rendsze­resen száz női dolgozónk tornászik. ф Ön szerint melyek a legfonto­sabb feladatok ahhoz, hogy a tömeg­sport betöltse küldetését, és hozzájá­ruljon az egészséges nemzedék testi és szellemi erősödéséhez? — Pozíciónkat e tekintetben az ha­tározza meg, hogy az ifjúság tömeg­sportjának fellendítését a párt XV. kongresszusának irányelveiből kiin­dulva kaptuk feladatul. Mindenekelőtt a rendszeres sporto­lás feltételeinek a biztosítására, az aktívan sportolók körének fokozatos bővítésére kellene mindenütt töreked­ni. 9 Fontosnak tartom a megfelelő pro­pagandát. Ebből a szempontból ma már a sajtó, a rádió és a televízió is sokat tesz. Helyi viszonylatban a tö­megsport kiváló népszerűsítője a szö­vetkezet üzemi újságja. A tömegsport fellendítése céljából elengedhetetlen az állami és társadal­mi szervek összefogása, az együttmű­ködés hatékonysága. Szükségesnek tartom az éves munkaterv kidolgozá­sát, melyben feltétlenül fel kell tün­tetni a tömegsportot szolgáló létesít­mények, és művelődési otthonok igénybevételének a rendjét, valamint az iskolai sportlétesítmények szünidei hasznosítását. * • * A Veiké Bílovice-i Efsz-ben szerzett tapasztalatokat a tömegsport fellendí­tése szempotjából máshol is érdemes lenne megszívlelni, s a gyakorlatban kamatoztatni. Ehhez azonban olyan mozgalmi emberekre, és önkéntes sportvezetőkre lenne szükség, mint a Veiké Bílovice-iek, akiknek a sporthoz való viszonyulása önkéntelenül He­­mingwayt idézi: „A sport megtanít arra, hogy becsületesen győzzünk, vagy felemelt bejjel veszítsünk. A sport tehát mindenre megtanít.“ —Csiba — A sportnak él ötvenhárom éves. Tartalmas sport­tevékenység jellemzi HEGEDŐS FLO­RIAN életét. Volt labdarúgó, edző, já­tékvezető, később pedig sportvezető. Mint tanító pedagógiai ráhatásként a sportot alkalmazta. Önzetlen, fárad­ságos munkájának meg is lett az ered­ménye. Működési területén STREKOV­­BAN (Kürt) az iskolások közül 300-an, a felnőttek közül pedig százan lettek az asztalitenisz rajongói. A felszabadulás után volt időszak, amikor a Nové Zámky-i járás asztali­­tenisz bajnokságán a kürti sportolók 9 érmet nyertek. Sikeresen szerepel­tek később a kerületi bajnokságon is. Legnagyobb sikert két fia, ÁKOS és LÁSZLÓ aratta, akik 1955-ben Szlová­kia asztalitenisz-bajnokságán az egyé­niben és a párosban bajnoki érmet szereztek. A 66 éves sportember korát megha­zudtolva még ma is aktívan sportol. Ezúttal kívánunk neki jő egészséget, hogy a testnevelés és a sport terén szerzett tapasztalatait még hosszú időn át tudja kamatoztatni, illetve át­adni az ifjú nemzedéknek. Bitkor József Mezőgazdasági sakkoiimpia A komár.noi járásban februárban rendezték meg Okoliőnán (Ekelen) az ifjú mezőgazdászok sakkolimpiáját. A bajnokságon hét csapat vett részt, köztük a Komárnoi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola csapata is: Vörös János, Kelemen László, Bartal István, Pásztor Gyula és Berta Gábor összeállításban. A versenyen szoros küzdelem folyt, mivel minden csapat lelkesen harcolt az első helyért, ami a tovább­jutást biztosította a kerületi sakkolimpiára. A nagy küzdelemben végül a komáromi Iskola bizonyult a legjobbnak, ezzel a továbbjutás lehetőségét is megszerezte. Reméljük, hogy az iskola sakkozót a kerületi versenyen is helytállnak, s ezzel is öregbítik az intézmény jó hírnevét, SZILVASI ZOLTÁN A kiállítást végigjárva olyan mű­vészt ismerünk meg ELENA LAZINOV­­SKA személyében, aki az alkotás el­veit a körülötte zajló világ alakulásá­ból és saját élményeiből meríti. Szen­­zibilitását főleg a mindig végiggon­dolt akarásának és szenvedélyes tu­dásvágyának, s annak a magasabb színvonalon kifejezhető tehetségének köszönheti, amelyet egyknri tanító­­mesterei Budapesten, Drezdában és Bratislavában benne megalapoztak, ki­fejlesztettek. Elena Lazinovská művészi pályája egyenletesen alakult. Nem törték meg a „különböző“ izmusok sokszor diva­tos áramlatai. Ezért képei tiszta szer­kezetűek, érhetőek. Színhatásukban, felépítésükben, valörjeikben kiegyen­súlyozottak. Meglátásainak alapgondo­latát, témáinak tartalmát általában az első benyomások adják. Festészetének éltető forrása az ember és a kimerít­hetetlen természet párhuzama. A min­dig másként visszatérő látvány szép* sége ragadja meg alkotó képzeletét, hogy azután érzolemvilágán keresztül a Dunamenti Múzeumban lettiségével, vagy agymásbaolvadásá­­val immár egyéni stílust teremtett. A felhők, a kanyargós utak, a pasztöz talajok, fák és lombozatok jellemzik ez irányú festési látásmódját. A föld azonban nemcsak gazdag képfelület nála, hanem annál sakkal több: em­beri környezet, az emberi munka szín­helye. A bravúrosan komponált hegyi képein a sötétzöldes-kékes színvilá­gokban vöröses-okkeres-barnás színei­vel keresi mondanivalójának egyensú­lyát. Leginkább tematikus képein van jelen ez az érzelmileg is megfogal­immár átformált, transzponált benyo­másait festménnyé alakíthassa. Olyan árnyaltsággal, amilyet csak a termé­szet képes produkálni a maga közvet­len realitásában. A munkaábrázolás is gyakori téma festészetében. Az alkotási folyamatot itt is, mint a többi mü esetében, az ember alkotó erejében való hitével mérlegeli. Szinte minden képén kör­nyezetének valódiságát érzékeli és reálisan ábrázolja. A rajzos vonalak bonyolultnak tetsző játékával, a szí­nek merész villózásával, egymás mel­mazható látásmódja. Humanizmusa itt szocialista tartalommal telítődik. Ez azonban sohasem jelent érzelmessé­­get, sokkal inkáb azonosuló magatar­tást, amely egyben elkötelezettséget, politikai és ideológiai tisztánlátást je­lent. Ezeken az alkotásain kevés a történés, alig van mozgás. Ezért nem az alak cselekvéséről, hanem inkább jelenlétéről tudósítanak. Helyzeteket rögzítenek az ember és a táj ősi kap­csolatáról. Jellemzést adnak egy tör­ténelmi korszak számunkra igen fon­tos eseményeiről. Elena Lazinovská hivatástudata, ér­zékeny festői látásmódja témáinak őszinteségével párosul. Ezt érezzük partizántémájú festményein és tema­tikus kompozícióin, amelyeknek mind piktori megoldásuk, mind kompozíció­juk, az emberáhrázolás tekintetében, képzőművészetünk ilyen témájú művei közül a színvonalasabbak közé tartoz­nak. A borongős kék és a cinóbernek ható vöröses ellentétet a barnás és zöldes hangulatú képek sora követi. A klasszikus zenei világ nagyjairól festett kompozíciói bensőséges hatá­suk mellett harmonikus nyugalmat árasztanak. A tárlat anyagát az eltelt Bt év ter­méséből válogattuk. Az itt látott olaj- és vegyes eljárással készült festmé­nyeinek nagy része tájkép. Kivételt néhány csendélet, zsánerkép vagy portré képez. Müveit megtalálhatjuk a hazai állami és magángyűjtemények­ben, valamint több külföldi képtár­ban, ismert galériákban. Most, hogy először láthatjuk így együtt Elena Lazinovská életművének egy részét, jóleső élményben van ré­szünk. IJiszen a szépség és a tisztaság, a nemes és a tartalmas igazságok il­lúzióját is realista szemszögből ma­gyarázza. Emberszeretete az ösztönei­be ivódva él vásznain, s időszerű tá­­mafelvetése kortársivé, moderné teszi alkotásait. A hangulat és a szépség elmélkedő szemlélődésének, újat kere­ső cselekvőképességének a jelenléte, hasznára válik és témafelvetésében is színesebbé, vonzóbbá teszi művészetét. Elena Lazinovská a képzőművésze­tet a maga valóságában látja: életré­szeként és harcainak fegyvereként. A konkrét valóság pedig csak arra szol­gál ecsetjének, hogy az élet és a ter­mészet végtelen jelenlétét, sokszínűsé­gét ás emberközpontúságát érzékeltes­se. A Dunamenti Múzeumban rende­zett tárlatát minden érdeklődőnek sze­retettel ajánljuk: Szuchy M. Emil ЯПШМШНП S ne tudja a bal kezed, mit csinál a jobb Hadakozunk népzenéért, népi kultú­ráért, hagyományért. Mentenénk, ami menthető, tennénk a csizmát az asz­talra iidvözült mosollyal: íme, ez kell nekünk. De mintha bűzlenék valami. Mintha a szelíd vadkapor rontaná kertünk Illatát; a porcelánbazsarok, kalapált rózsák, ázatag kreppapír-tuli­­pánok mesterkélt üdeségét fertőzni látszanék az eierszínü vadvirág. Me­lyik hát az igazi? Hová forduljon a bizonytalankodó, hogy hazugságon ne kapassék, orcapirulás nélkül is élvez­hesse, szerethesse a neki tetszőt? Ropjon csárdást, hallgasson popzenét? Vagy akár mindkettőt egyszerre? + Változó életformánkkal változik kul­túránk, érdeklődésünk fókusza is. így van ez rendjén, mondhatnánk habozás nélkül — a maradit váltsa fel az új, az ásatagot a korszerű. Mondhatnánk, de van azért itt egy bökkenő: a gép­csordák kiszolgáltatottját, az elváro­­siasodott embert hogyan fogja éltet­ni, táplálni a mély gyökerű népi, te­hát nemzeti kultúra, ha idejekorán (vagy akár nem is időnap előtt) eltá­volodik tőle? Hogyan találja meg a visszavezető utat, ha az jeltöretik, ho­vá menekül majdani csömöre elől? Menekvést csak néhány előrelátó em­ber, a sokak szemében talán megszál­lottnak tekintett néprajzos, folkloris­ta, gyűjtő adhat? Vagy folytatható a vonal törés nélkül is? Egyszerűnek látszik a megoldás: amit apáink tud­nak, adják át fiaiknak. De mi van, ha nem állnak kötélnek? + Egyik Ipoly menti községben pa­naszkodtak a minap, hogy nehéz a fiatalokat becsalogatniuk a néptánc­­együttesbe. Nem hajlandók énekelni a vidék népdalait, elkülönítik magukat a hagyományápolástól. Mert ugye, az öregek, azok már öregek — magya­rázták —. nekik már nehezükre esik a szinpadolás, aki tehetné — a fiatal — pedig nem akar részt vállalni. Nehéz Katát táncba vinni — fordít­hatnánk meg a mondást teljes joggal, hisz másról sincs itt szó, mint fából vaskarikáról: kétlem, hogy a táncze­nére jól szórakozó tinédzsereket el tud­nák csalogatni bármi módon is az „ásatag" múlt szokásaihoz. Ahol az életvitel, gondolkodás változik, olt változik a tánc, a zene is. (Milyen irányban, azt most ne firtassuk.) Mint­ha a múlt századi paraszti életmód egykori részeseit akarnánk terelgetni a néprajzi múzeumokba: tessék meg­nézni, hogyan szántottak, vetettek egykor. Mintha ők nem tudnák! Alig hiszik, hogy levetkőzhessék nyűgjeit. 4* Az Ipoly menti panaszkodók büsz­kén emlegették: sikerült összeállíta­niuk egy műsort, amelyben felelevení­tették a vidék népszokásait, hagyomá­nyait. Többek között feltámasztottak halottaiból a fonót, nagy sikerrel. Ez bizony szép, bólogattunk közös egyet­értésben, kár hogy csak a szükebb vi­dék láthatta őket a színpadon. — Föl­vettük magnószalagra a műsort — mondta a helyi kultúra egyik képvise­lője. Kértem, ha oda tudnák adni meg­hallgatásra. Hogyne, válaszolt készsé­gesen, hisz itt lakik a közelben, elug­rik érié. Jött is kisvártatva, az Ígért magnószalag nélkül. Sajnos, a férje letörölte a szalagot, tánczenét veit föl rá. + A bibliai mondás jutott eszembe ön­kéntelenül is, az adakozó kézre utaló, mikor a bal kéz nem tudja a jobb cse­lekedetét. Keressük a hagyományt, egyúttal romboljuk is azt. Hadakozunk érte, de el is toljuk magunktól, s az embernek néha valóban az az érzése, mintha nem tudná a bal kéz, hogy a jobb visszaveszi ugyanazt. A táncház­ban tipegő, lépegető fiatalok gyakran ama porcelánboltba tévedt elefánt ví­zióját idézik. Üdvözült mosollyal rop­ják hegedűre, nyenyerére, furulyára a lépést, formázzák a tőlük távol álló életmód tánclépéseit. Körbetopogják azt, amit leghőbb vágyuk levetkőzni, csak azért gyakran, mert ez a módi, ez a szalonfilozófia, úrhatnámék ga­tyás ölebfe. El-eldünnyögik a kesergőt néhanapján, mintha jól is esnék, az­tán hazamennek, lenyomják a piros gombot a magnón, letörlik a népdalt, s följátsszák az éppen divatos slágert. A város érzi az űrt, tehát közelít. A falu ki akar törni, tehát távolodik. Kinek van igaza? Kié a popzene, kié a csárdás? Izoláljuk a falut, vagy kö­zelítsük a várost? A változó életforma megköveteli a változást ezen a téren is. A lemondásba nem szabad soha be­lenyugodnunk, hisz az mérhetetlen veszteséget jelentene, de épp így nem szabad erőltetni sem a dolgot, mert — nincs értelme. A legjobb lenne talán megtanulni őszintén szeretni azt, amit a magunkénak érzünk — ki-ki korosz­tályonként, az ízlése szerint. (kövesdi) Tető alatt a jövő Tavaly ősszel fejezték he a művelődési otthon építését Alsöszemeréden (Dolné Semerovce), s azéta kultúrrendezvényeíket új, ízléses környezetben valósíthatják meg. A meglevő kultúrház persze a jövőben még több munkára ösztönzi őket. Ami a CSEMADOK munkáját illeti, a legnagyobb sikert a szinjátszócsoport tagjai aratták, akik nemcsak odahaza, de a környezd falvakban is nagy si­kerrel mutatták be Lovicsek Béla: Baj van a szerelemmel című háromfel­­vonásos vígjátékét. Idei terveik között szerepel egy újabb színdarab bemu­tatása, fró-olvasó találkozó megrendezése, a szüreti népszokások bemutató­ja és egyéb rendezvények. A lelkes tagság a Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére vállalt kötelezettség értelmében 150 óra társadalmi ranukéval járul hozzá a köz­ségfejlesztéshez. _дbel—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents