Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-03-04 / 9. szám

197B. március í. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Az árulás útján nincs megállás Nem intelem ez, hanem egyszerű megállapítása annak a nagy semmi­nek, amelyet SZADAT egyiptomi elnök nagy adag szovjetellenességgel kísért, erős propaganda-gépezettel reklámo­zott „kiilönkezdeményezése“ * közel­­keleti kérdés rendezésére eddig elért. Felismerte ezt Washington is: ráesz­mélhetett, hogy meddőn próbálja Sza­­datot feltörő kosként felhasználni a szocialista országok mellett felsorako­zó és egybetömörült haladó vezetésű arab országok ellen. Egységük nem tört meg, sőt erkölcsileg-politikailag még szilárdabb lett, s megtették a szükséges lépéseket a Szadat okozta károk kiküszöbölésére. Az utóbbi he­tekben az ún. Szadat-kezdeményezés­­sel kapcsolatban bizonyos pangás jel­lemezte a közel-keleti diplomáciát, Washington pedig fegyverszállítással igyekezett kárpótolni Szadatot elszen­vedett erkölcsi és politikai kudar­cáért, amiért viszont Tel Aviv orrolt meg Carter elnökre. Ebben a helyzet­ben a másik oldalon a haladó arab erők rendezték soraikat, közös prog­ramokat vitattak meg Szadat árulása ellen, я az utóbbi időben a haladó arab világ oly jeles képviselői tárgyal­tak a szovjet vezetőkkel, mint DZSAL­­LUD líbiai vezető és HAFEZ ASSZAD szíriai elnök. Február 18-án, szombaton, a ciprusi Nicosiában gyülekeztek az Afroázsiai A messzi latin-amerikai Paraguay­­ban elnökválasztást rendeztek. A fö jelölt, aki megválasztását már évekkel előre biztosította, nem volt más, mint a „Supremo Dictator", vagyis a német származású Alfredo Stroessner, a nagy diktátor, Paraguaynak immár negyed­­százada élet-halál ura. A már nagyon régen tartó rendkívüli állapot köze­pette kellett a 18 és 60 év közötti la­kosságnak az urnák elé járulnia, hogy „kinyilvánítsa akaratát": ismét a „nemzet atyját" kívánja az- elnöki székben látni. A Colorado Párt színé­ben indult Stroessner a szavazatok 85 százalékát hódította el, így természe­tesnek tartják, hogy hatodszor is az állam élére választották. Igaz, akad­tak bátrak — mintegy 180 ezren —, akik távolmaradásukkal fejezték ki akaratukat. Az ellenzékként engedé­lyezett liberálisok és liberális demok­rata párt nem sokat nyomott a latban, így Stroessner pártja most a mandátu­mok kétharmadát mondhatja magáé­nak a képviselőházban és a szenátus­ban, a diktátor pedig az „életfogytig­lani" elnök szerepében tetszeleghet. A világpolitikában szavát sohasem sem hallató, e szempontból jelentékte­len ország a diktátor választási ko­médiájával együtt elkerülhetné a fi­gyelmünket, ha nem neveznék a „sö-Szolidaritási Szervezet elnökségi tag­jai, akik soros összejövetelükön éppen egy szemináriumot akartak rendezni a néhai NASSZER egyiptomi elnök életéről, amikor a Hilton Szállő fo­lyosóján újságolvasásba mélyedve JU­­SZEF EL-SZ1BAIT, a szervezet főtitká­rát két ismeretlen palesztin személy meggyilkolta. Szibai az író, újságíró és közéleti személyiség népszerű egyéni­sége volt az egyiptomi társadalomnak, köztiszteletnek és külföldön is tekin­télynek örvendett. Merénylői ezek után túszokat szedtek és repülőgépet követeltek a ciprusi kormánytól. A re­pülőgép azonban csak rövid kalandos utat tehetett, sehol sem fogadták be arab országokban. Üzemanyaghiány miatt is vissza kellett térnie a larna­­cai repülőtérre. Alkudozások kezdőd­tek a ciprusi kormánnyal s már úgy alakult a helyzet, hogy a gyilkosok megadják magukat, amikor vasárnap az esti órákban egyiptomi repülőgép szállt le Larnaca repülőterén (az egyiptomi tájékoztatásügyi minisztert várták), s belőle mintegy 60 főnyi kommandó osztag szállt ki. A ciprusi nemzeti gárda tüzet nyitott. A tűzharc után 15 egyiptomi katona ás 7 gár­dista holtteste borította a repülőtér pályáját. Egybehangzó értékelések szerint csoda műve, hogy a túszok nem sebesültek meg. A tanulságot egyöntetűen le lehet tét éjszaka országának". A „paraguayi Góring, akt termetével érdemelte ki ezt a jelzőt, hatalomra jutásának 25 éve alatt „mintadiktatúrát" teremtett. A börtönök zsúfolásig megteltek szak­szervezeti vezetőkkel és más baloldali politikusokkal, a demokratikus erőket örökösen zaklatják. A foglyok olykor rejtélyes körülmények között el is tűnnek. Az őserdők rengetegében, a folyók bő vizében hangyának tűnik egy ember. Paraguay nemcsak a diktátor kü­löncködéseiről és kegyetlenségéről is­mert, hanem másról is. A második vi­lágháború után itt találtak menedé­ket, sőt második édes otthont a náci birodalom volt nagyságai, akik elke­rülve az igazságszolgáltatást, ide me­nekültek, településeket hoztak létre. Paraguayban azelőtt ts voltak német kolóniák. Stroessner szintén betelepült német szülőktől származik. Am az 1945 utáni német telepek náci táborok mintájára épültek, biztonsági berende­zésekkel, őrséggel, stb. ellátva. Nem egy szemfüles újságíró fizetett életé­vel azért, hogy véletlenül vagy kitar­tással egykori náci főkolomposok nyomára akadt és leleplező cikkeket akart írni róluk. Egyébként rég nem titok, hogy itt él a vadon védelmében dr. Mengele, a hírhedt auschwitzi szűrni. Az egyiptomi beavatkozás, a­­melyre a ciprusi hatéságok tilalma el­lenére az egyiptomi katonai attasé (1) adott utasftást, fölösleges volt, mert a ciprusi hatóságok hatásosan tárgyaltak a terroristákkal, s nagyon közel voltak a megoldáshoz. Egyiptom magatartásival kapcsolatban viszont megállapítható, hogy a kommandó osztag megsértette Ciprus szuvereni­tását, másodszor a fölösleges akció­val olyan kalandba bocsátkozott, a­­mely végzetes kimenetelű lehetett vol­­na. A történtek folytán megszakadt a két ország diplomáciai viszonya. Sza­dat nagyképűen kijelentette, hogy nem ismeri el KIPRIANUT a szigetország elnökének. Ezt mondják egyébként a török na­cionalisták is. Szadat nyilván elfelej­tette, hogy a kommandó-akció lőpo­­roshordó-országban játszódott le, ahol nagyon kevés kell ahhoz, hogy a ka­nócot meggyújtsák. Érthető ezért Kip­­rianunak valamennyi arab országhoz intézett figyelmeztetése: ne használják fel Ciprus földjét akcióik lebonyolítá­séra, mert ez felszíthatná egy helyi háború pislákoló tüzet. Szadat még egy célt követett meg­gondolatlanságával: Íme a paleszti­nok! Ujjal szeretne rámutatni az egész palesztin népre, mint gyilkosok hadá­ra, jóllehet a reprezentatív, a palesz­tin nép nevében beszélni egyedül jo­gosult Palesztinái Felszabadítást Szer­vezet. Jasszer Arafat elhatárolta ma­gát a történtektől, és a két merénylő kiadatását kérte felelősségrevonás vé­gett. Szadatnak azonban az kell, hogy az egyiptomi tömegeket valami ellen tüzelje, hogy elterelje figyelmüket az igazi problémákról, s főként az ő átülő szerepéről és kudarcáról.-in­koncentrációs tábor gyilkosa, szelek­táló orvosa, és erdei. laboratóriumá­ban kísérleteket végez. Talán védte­len indiánokon ... ? Nincsenek örök életű népelnyomó diktatúrák. Stroessner terrorors'zágán is repedések mutatkoznak. Diktatúra­ellenes társadalmi mozgolódás tapasz­talható, amely ugyan erősödik, de ke­retei jelenleg még szűkek. Ezeknek a különféle demokratikus, változásokat követelő erőknek elismert vezére a Paraguay Kommunista Párt, amely a napokban ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Fennállása óta csak né­hány hónapig fejthetett ki legális te­vékenységet. Vezetői, mint például Miguei Angel Soler, a párt főtitkára börtönben raboskodnak, másokat, mint például Antonio Maidana vezetőségi tagot a nemzetközi tiltakozó mozgal­mak hatására közel húszévi rabosko­­dás után szabadon engedett és kito­­loncoltatott a diktatúra. Folyik a harc a diktatúra megdön­téséért. Az ellenzék formálódása új reménnyel kecsegtet, de nem szabad elfeledni, hogy a paraguayi gazdaság urainak irodái az észak-amerikai nagyvárosokban vannak. Sőt, csak az NSZK százmillió márkát folyósított Paraguaynak 1970 óta. Kinek a zsebé­be ment ennyi pénz, nem nehéz kita­lálni, hisz a nemzeti jövedelem felét az uralkodó „nagy családok" vágják zsebre. Lőrincz László A Szovjetunióban és további szocia­lista országokban ünnepségeken em­lékeztek meg A SZOVJET HADSEREG FENNÁLLÁSÁNAK 60. évfordulójából. A Szovjetunióban az évforduló előestéjén a legmaga­sabb katonai kitüntetést, a Győzelem Érdemrendjét adományozták Leonyid Brezsnyev elvtársnak, az SZKP Köz­ponti Bizottsága főtitkárának, a Leg­felsőbb Tanács Elnöksége elnökének, a Szovjetunió marsalljának és Honvé­delmi Tanácsa elnökének. Á kitünte­tés adományozásét indoklő dokumen­tum leszögezi, hogy Brezsnyev elvtárs a Nagy Honvédő Háború éveiben je­lentősen hozzájárult a szovjet nép és fegyveres erői győzelméhez, kimagasló érdemei vannak az ország védelmi ké­pességének megszilárdításában, kidol­gozta és következetesn megvalósítja a szovjet állam békés külpolitikáját, a­­mely biztosítja az ország békés körül­mények közötti fejlődését. A Győzelem Érdemrend a Szovjet­unió legmagasabb katonai kitüntetése, amelyet csak a legmagasabb rangú parancsnokok kaptak meg. 1943. no­vember 8-án alapították, s eddig csak két külföldi kapta meg: Montgomery és Eisenhover. A moszkvai ünnepségeken Dmitrij Usztyinov marsall, honvédelmi minisz­ter méltatta a nagy évforduló jelentő­ségét. Hangoztatta: a szovjet állam a béke híve volt és az is marad. De ha veszélybe kerül, ha a helyzet megkö­veteli, a fegyveres erők becsülettel teljesíteni fogják a szovjet nép békés munkája, a szocializmus vívmányai védelmében rájuk háruló kötelességü­ket. A KÉTOLDALÚ KAPCSOLATOK javítására irányuló törekvés jegyében zajlott le Bohuslav Chnoupek elvtárs­nak, hazánk külügyminiszterének két­napos bonni látogatása. Nyugatnémet kollégájával, Hans-Dietrich Genscher­­rel tárgyalt, majd találkozott Helmut Schmidt kancellárral és látogatást tett Walter Scheel köztársasági elnök­nél. Genscher három év előtti prágai látogatását viszonozta. A bonni meg­beszélések előterében országaink po­litikai és gazdasági kapcsolatainak fejlesztése, valamint az európai eny­hülés témaköre állt. A látogatás ered­ményeivel kapcsolatban a Frankfurter Allgemeine megállapította: „A szövet­ségi kormánynak az a véleménye, hogy nem merítették ki az NSZK és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kapcsolatai fejlesztésének valamennyi lehetőségét. Bonnban úgy vélik, hogy a fokozott kétoldalú erőfeszítések hozzájárulnak az európai általános enyhüléshez." BELGRADBAN plenáris üléseken folyik az európai biztonsági és együttműködési találko­zó munkája. Várható az el nem köte­lezett országok második dokumentum­tervezetének- beterjesztése, mely bizo­nyos kompromisszumos áthidalást je­lentene a még fennmaradt nézetkü­lönbségeknél:: Elfogadásától remélik a találkozó eredményes befejezését. Mint ismeretes, я nyugati küldöttek az „emberi jogok" célzatos, egyoldalú kidomborításval és magyarázásuk el­ferdítésével próbálják gátolni az érte­kezletnek a józan megegyezés felé ve­zető útját. OLASZORSZÁGBAN hetek óta húzódik a kormányválság. Andreotti a tavaly nyári hatpárti meg­állapodást aláírt pártok küldöttségé­vel tárgyal a kormány programterve­zetéről. Bizonyos haladás már történt, de Andreotti kijelentése sze.rínt „min­den véleményt" meg akar hallgatni. Megválaszolatlan a kérdés: hogyan képzeli el a kereszténydemokrata párt a válság politikai megoldását, hajlan­dó lesz-e elfogadni egy világos, elis­mert parlamenti többséget a kommu­nisták részvételével? A KÍNAI KOMMUNISTA PART Központi Bizottsága ötnapos ülésén ! jóváhagyta az új állami himnusz szö­vegének módosítását. Napirendjén sze- i repélt az országos népi gyűlés és az állandó bizottság ülésszakának politi­kai, ideológiai és szervezeti előkészí­tése. Jóváhagyták az Államtanács el­nöki tisztségére Javasoltak, valamint a ! főügyészjelöltek névsorát. A miniszter­elnök és a többi miniszter nevét nem I hozták nyilvánosságra. Terrorországban Д szocializmust építő bolgár nép ** március 3-án ünnepli a török elnyomás alóli felszabadulásának, a bolgár állam megújhodásának száza­dik évfordulóját, ötszáz esztendeig tartott ennek a hős nemzetnek a tö­rök feudális gyarmatosítók általi el­nyomása. A bolgár nép történelme az évszázadokon át tartő és mind jobban kibontakozó felszabadító harcoknak a történelme. Igaz ugyan, hogy a rab­­szolgatartő török birodalom elleni lá­zadás a tizennegyedik század végén — s még a további évszázadok folya­mán is — ösztönös, tehát szervezetlen s így nem eléggé átütő erejű volt, de ugyanakkor történelmi igazság az is, hogy a bolgár nemzet egy pillanatra sem nyugodott bele a hatalmas ozmán birodalom által rákényszerített sorsá­ba, a legbrutálisabb módszerekkel gyakorolt politikai, szociális és vallá­si elnyomásba, országának idegen hó­dítók általi teljes kirablásába. A vere­séggel végződő ösztönös lázadások és a vereséget követő hatványozott meg­próbáltatások nem fölemlítették meg a bolgár nemzetet. Táplálták és szi­lárdították nemzeti öntudatát és nö­velték • gyűlöletét az elnyomókkal szemben. Az egész nemzetet mozgásba hozó nemzeti felszabadító mozgalom jelleg­zetes tünetei azonban csak a tizenki­lencedik század hatvanas éveiben je­lentkeztek. A bolgár harci szellem és forradalmi aktivitás céltudatos éleszt­­getői, Rakovszki, Karavelov, Levszki és Botev voltak azok. akik meghatá­rozták és köztudatba vitték a bolgár nemzeti jövő formálásának egyedüli helyét útját. Szerintük a bolgár nép török uralom alóli felszabadulásának csak egyetlen járható útja van: az egész nemzetet mozgósító és önfelál­dozó harcra serkentő forradalom. A tizenkilencedik század hatvanas éveinek végén és a hetvenes éveinek elején a bolgár nemzeti forradalom erői megújultak. Ezt a megújhodást, majd a politikai, szociális-gazdasági és kulturális területen jelentkező vál­tozásokat a növekvő terror képtelen volt meggátolni. A kapitalista terme­lési viszonyok mindjobban befészkel­ték magukat a város és a falu életé­séggel végződött. A győztesek har­mincezer bolgár hazafit gyilkoltak meg, tízezreket börtönöztek be. nyolc­van falut égettek fel, s vagy kétszáz várost és községet teljesen kiraboltak. Leírhatatlan nyomor és mérhetetlen szenvedés korszaka köszöntött a bol­gár népre. A török feudalista önkényuralom megtorló intézkedései felháborodást váltottak ki az európai országok több­ségében. A nyugati nagyhatalmak azonban — a közvélemény szüntele­nül erősödő nyomása ellenére — nem nyomás alól. A bolgár nép az idősebb szláv testvér segítségét kitörő lelkese­déssel, az idegen elnyomók elleni har­cának fokozásával fogadta. Az önkén­tesek ezrei tömörültek harci zászlók alá. A bolgár nép élelemmel, ruhával kedveskedett a felszabadító orosz ka­tonáknak. Hétezerötszáz önkéntes részvételével megalakult az első ön­álló bolgár katonai alakulat is, amely az új bolgár hadsereg alapját képezte. Kemény és nehéz harcokat vívtak a felszabadítók a fanatizált és a más népek feletti uralkodáshoz szokott ötszáz esztendeig tartó rabszolgaság­tól, s a szabadság és a kulturális fel­­emelkedés útjára léptek. S egyben lét­rejöttek a burzsoá-demokratikus forra­dalom győzelmes kibontakozásának feltételei is. Ax idők folyamán az orosz katonák még egy alkalommal segédkezet nyúj­tottak a bolgár népnek. Ezerkilenc­­száznegyvennégy kora őszén a német fasiszta hadseregre csapást csapás után mérve a szovjet hadsereg harci alakulatai bolgár földre léptek és fel­szabadították a bolgár népet a hitleri fasizmus elnyomása alól. S egyben kedvező feltételeket teremtettek ah­hoz, hogy a felszabadított bolgár nép a társadalmi fejlődés új szakaszához, a szocializmushoz vezető útra lépjen. Napjainkban a bolgár nép kettős évfordulót ünnepel. Az ozmán biroda­lom elnyomása alóli felszabadulásá­nak 100. évfordulója mellett most ün­nepli a bolgár—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség­nyújtási szerződés aláírásának 30. év­fordulóját is. A bolgár nép, mint a testvéri szocialista országok közössé­gének egyik alkotó nemzete, létének, biztonságának, függetlenségének és békés szocialista fejlődésének biztosí­tékát látja e szerződésben, a szovjet néphez fűződő vérre] pecsételt barát­ságában és osztályszövetségében. Az persze természetes, bogy a bolgár nép a szocialista társadalmi rendet építő népünknek is őszinte barátja és bű szövetségese, amit a sokrétű kapcso­lataink állandó fejlődése is bizonyít. PATHÖ KAROLY A bolgár nép nagy ünnepe be, tehát létrejött a jövedelmező gaz­dasági-kereskedelmi kapcsolatok fej­lesztését sürgető tőkés osztály, mely­­lyel szemben a feudális államappará­tus szinte tehetetlennek bizonyult. A bolgár nemzeti burzsoázia is emelgette fejét, s mindjobban tudato­sította, hogy a szultáni önkényuralom­tól való függetlenségét csak akkor vívhatja ki, ha csatlakozik a nemzeti felszabadító mozgalomhoz. Az ember­telen elnyomásból és létbizonytalan­ságból a kivezető utat a kézművesek, a parasztok és az értelmiségiek is a forradalomban látták. Tehát mindjob­ban tömörültek és aktivizálódtak azok az erők. amelyek engesztelhetetlen harcot hirdettek a török szultánság önkényuralma ellen. Ez a szervezke­dés 1876 őszén általános bolgár nem­zeti felkeléshez vezetett, amely vara­foglaltak állást a bolgár nép önvédel­mi, nemzeti felszabadító harca mel­lett, sőt az átmeneti jellegű erőviszo­nyok tudatában a bolgár nemzet fel­szabadító harcával szimpatizáló cári Oroszországot is rákényszerítették ar­ra, hogy a török—bolgár viszályban a békéltető szerepét játssza. A diplomáciai csatározások, nagyha­talmi tárgyalások végül is olyan egyezményhez vezettek, amelyek a tö­rök birodalomnak kedveztek és ve­szélyeztették Oroszország, valamint a szabadságért küzdő bolgár nemzet ér­dekeit. Oroszország nem gondolkozha­tott tovább, vagyis nem nézhette tét­lenül az események alakulását. Ezért 1877. április 24-én hadat üzent Török­országnak. n a román csapatokkal együtt megkezdte a történelmi bolgár területek felszabadítását a török el­idegen elnyomók ellen. A túlerővel szemben gyakran bizony meghátrálás­ra is kényszerültek. Az igaz ügyért, a leigázott balkáni nemzetek szabadsá­gáéit küzdők harci szelleme és fegy­vere azonban végül is térdre kénysze­­ritette a más nemzeteken élősködő zsarnokokat. A hírhedt török biroda­lom kapitulált, illetve 187B. március 3-án kénytelen volt ideiglenes béke­szerződést kötni Oroszországgal. Ezzel a szerződéssel győzelem koronázta a bolgár nép szabadsábarcát, tehát lét­rejöttek a független bolgár állam meg­teremtésének feltételei. Az 1877—78-as években lezajlott orosz—török háború alapjaiban meg­változtatta nemcsak a bolgár nép tör­ténelmi fejlődésének, hanem egész Dálkelet-Európa fejlődésének feltéte­leit A bolgárok megszabadultak as <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents