Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-03-04 / 9. szám
■пШ t- SZABAD FÖLDMŰVES 1978. mámim 4. {Folytatás as i, oldat*»? halmából újból rámutattunk a Nagy Október és a Győzelmes Február történelmi és eszmei Összefüggésére. A Februári Gyó•elem az Októberi Forradalom által elindított forradalmi világfolyamat folytatása volt. Ez a folyamat, amely az elmúlt hatvan év során nagymértékben megváltoztatta a világ arculatát, megerősítette, hogy a szocializmus helyes választ ad azokra a létkérdésekre, amelyek ma az emberiség előtt állnak. 1948 februárja és a szocialista építés egyúttal megerősítette, hogy csak a szocialista rendszer ad helyes választ a nemzeteink létére és a fejlődésére vonatkozó kérdésekre. Meggyőzően bizonyítja a marxista-leninista tanítás erejét a csehszlovákiai viszonyok között is. Februárban dőlt fel, hogy hazánk csatlakozott azoknak az országoknak a nagy családjához, amelyek az első szocialista állam, a Szovjetunió példáját követve a szocializmus útjára léptek. A Szovjetunióval együtt, népünk érdekében és az internacionalista szolidaritással összhangban aktívan részt veszünk a szocializmusért, a békéért, a társadalmi haladásért folytatott világméretű nagy küzdelemben. 1948 februárja újkori történelmünk döntő határköve. Ezért újból és újból visszatérünk a februári eseményekhez, rávilágítunk osztálylényegükre, jelentőségükre, következményeikre, valamint lefolyásuk konkrét történelmi formáira. Pártunk, népünk és elsősorban a felnövekvő nemzedék szánkra nagy iskolát jelentenek.“ A szónok párhuzamot vont a 30 évvel ezelőtti események és a jelen között, s folytatta: „A nemzetközi imperializmus azonban a mai napig nem törődött bele, hogy a reakció vereséget szenvedett nálunk. A búr-Történelmének új fejezetét írta a dolgozó nép zsoá propaganda elferdíti a történelmi igazságokat, a nép győzelmének okait és forradalmi lényegét, cáfolja nemzetközi jelentőségét. Az osztályellenesség az elmúlt harminc év során különféle akciókat Szervezett szocialista rendszerünk ellen, rágalomkampányokat vezet és a különféle emigránsok, ügynökök és árulók segítségével be akarja feketíteni nagy eredményeinket, amelyek 1948 februárjának következményei. A csehszlovák burzsoázia uralmának korszaka húsz év után katasztrófával végződött. A megszállás alatt a burzsoázia nagy része közvetlenül együttműködött a fasiszta rendszerekkel, és lejáratta magát a nép előtt. Ezekből a nehéz tapasztalatokból született meg népünknek az a meggyőződése, hogy saját kezébe kell vennie a nemzet sorsát. Népünk a nehéz, áldozatos nemzeti felszabadító harc folyamán egyre jobban meggyőződött arról, hogy a kommunisták voltak a legkövetkezetesebb antifasiszták és hazafiak. Pártunk azért küzdött, hogy egységesítse a hazafias és fasisztaellenes erőket a megszállók ellen, a nemzeti szabadságért és az állami függetlenségért folytatott harcban. Egyúttal rámutatott arra, hogyan építsük államunkat a felszabadulás után új népi demokratikus alapokon, hogyan változtassuk szociális szempontból igazságos állammá, amely az egyenjogúság elvei szerint oldja meg a csehek és a szlovákok közti viszonyt. Pártunk a felújított állam külpolitikai állásfoglalásában, a széles néptömeg akaratának és tapasztalatainak megfelelően, a Szovjetunióra támaszkodott. Mélyen népünk emlékezetébe vésődött az a tény, hogy a Szovjetunió határozottan kiállt államunk védelme mellett, amikor nyugati szövetségeseink a hitleri nácizmussal megkötötték a szégyenteljes müncheni egyezményt. A nemzeti felszabadító harc során így egyre jobban megszilárdult a széles néptömegek bizalma pártunk bel- és külpolitikája iránt. Népünk fasisztaellenes ellenállása óriási támaszra talált a szovjet nép hősi harcában. A szovjet nép magára vállalta a háború legsúlyosabb terhét, és döntő szerepe volt a fasizmus legyőzésében. A Szovjetunió győzelme eredményeképpen nagy változások mentek végbe a nemzetközi erőviszonyokban, és a felszabadított nemzetek számára megnyílt a lehetőség, hogy saját akaratuk szerint rendezzék életüket.“ Husák eivtárs felvázolta a mély forradalmi átalakulások feltételeinek érését. A cseh és a szlovák nép többsége fokozatosan egyesült a párt programjának támogatására. A nemzeti és demokratikus forradalom érvényesítéséért és elmélyítéséért folytatott küzdelem megnyilvánult az 1947 őszén Szlovákiában bekövetkezett politikai válságban és haladó változásokat eredményezett a szlovák nemzeti szervekben. A csehszlovák reakció az imperialista erőkkel összhangban megpróbálkozott, hogy a hatalmi harcot ellenforradalmi puccsal a maga javára döntse el. 1948 drámai februári napjaiban került sor a döntő összecsapásra és ez eldöntötte társadalmunk további fejlődését, államunk nemzetközi helyzetét. A reakció teljes vereséget szenvedett. Husák elvtárs a továbbiakban a IX. pártkongresszus történelmi szerepével foglalkozott. Ez a kongresszus kitűzte a szocializmus építésének fő irányvonalát. Hangoztatta: „A párt tudatosította, hogy az új társadalom felépítése nehéz feladat. Nagyon bonyolult nemzetközi viszonyok között láttunk hozzá a feladat megoldásához. A munkásosztály és a dolgozó nép menet Közben sajátította el az irányítást és a kormányzást, az egységes tervgazdálkodás szervezésének művészetét. Ehhez az kellett, hogy a szocializmushoz hü több ezer új személyt helyezzünk vezető tisztségekbe a politikai gazdasági és más szervekben.“ Az összes objektív és szubjektív probléma és nehézség ellenére, történelmileg rövid idő alatt sikerült felépítenünk a szocializmus alapjait. A hatvanas években meg kellett fogalmazni a szocializmus sokoldalú fejlesztésének új, távlati reális programját. A párt és az állam akkori vezetősége azonban nem tudta megoldani ezt a feladatot. Az önelégültség, a bírálat és önbírálat hiánya szubjektivista rögtönzésekhez és ahhoz a törekvéshez vezetett, hogy megelőzzük a fejlődést, átugorjuk az egyes fejlődési szakaszokat. Figyelmen kívül hagytak és nem oldottak meg több fontos politikai, gazdasági, ideológiai és más jellegű problémát. Az akkori vezetőség elvtelen eljárása utat nyitott a revizionista és szocialistaellenes erőknek. A hatvanas évek közepén a pártban és a társadalomban válságos helyzet alakult ki. A marxista-leninista erők tudatosították, hogy ezt a helyzetet meg kell oldani. A növekvő társadalmi és politikai válságból kivezefő utat a CSKP KP 1668 januári ülése jelentette volna. Eredményei kifejezték annak szükségszerűségét, hogy meg kell oldani a CSKP válságét, s a párt tevékenységéből és vezetőségéből ki kell küszöbölni mindazt, ami akadályozta, hogy a párt és a társadalom új aktivitást és fejlődést érjen el. A párttagok és a becsületes állampolgárok reménykedve fogadták a januári ülés eredményeit, de reményük nem teljesedett be. A január utáni vezetőség, amelyben döntő befolyásra tettek szert a jobboldali opportunizmus képviselői, nem tudta megoldani a megérett problémákat. A fejlemények a jobboldali erők hatására egyre inkább ellentétbe kerültek az ország és a nép szocialista fejlődésének követelményeivel. A jobboldali opportunista, szocialistaellenes ellenforradalmi erők egyre nyíltabban támadták az 1948 februárjában elért forradalmi vívmányokat. Veszélyeztették, meg akarták másítani a Februári Győzelmet, s ennek révén a népünk sok éven át tartó harcában elért alapvető értékeket. Támadták a Szovjetunióhoz és a többi testvérországhoz fűződő baráti kapcsolatainkat, ki akarták ragadni Csehszlovákiát a szocialista országok közösségéből. Husák elvtárs ecsetelte a válságos időszak eseményeinek alakulását, a jobboldali árulók elleni következetes küzdelmet. Hangoztatta, hogy a párt újra megnyerte a széles néptömegek bizalmát. „A türelmes politikai munkában következetesen különbséget tettünk azok között, akik hibáztak, ideiglenesen meginogtak, valamint a jobboldali szocialistaellenes erők aktív képviselői és szervezői között. Azok, akik a válságos helyzetben a demagógia hatása alá kerültek és nem tudtak helyesen tájékozódni, döntő többségükben meggyőződtek pártunk politikájának helyességéről. A becsületes munkájukkal támogatják a szocializmust, hozzájárulnak társadalmunk fejlődéséhez.“ Husák elvtárs hangoztatta: „Tíz év elteltével újból nagyra értékeljük a Szovjetunió és a többi szocialista ország internacionalista segítségét.“ Hsuák elvtárs beszéde további részében három évtized törekvéseinek legfőbb eredményeit vázolta fel, s hangoztatta, hogy vívmányainkban látjuk Február hagyatékának megvalósulását. Felvázolta a párt szövetségi politikáját és a dolgozó nép nagy vívmányaként méltatta a szocialista államot, a párt szerepét, fejlődését és helytállását a nagy történelmi küzdelemben. Beszéde befejező részében hitet tett a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz való barátságunk mellett, mely álla-: műnk biztonságának, önállóságának, szuverenitásának és békés távlatának a biztosítéka. Ezzel kapcsolatban szól a Varsói Szerződésben és a KGST- ben kifejtett tevékenységünkről. Méltatta Csehszlovákia külpolitikai szerepét. „A nemzetek felszabadító harcával való szolidaritásunk és a nekik nyújtott segítségünk megalapozza szoros baráti kapcsolatunkat Ázsia. Afrika és Latin-Amerika számos országával.“ Befejezésül Husák eivtárs hangoztatta: „Állampolgáraink büszkeséggel mérlegelik a szocializmus építésé harminc évének eredményeit. Országunk dolgozói nagy politikai és munkaaktivitással köszöntik a februári események 30. évfordulóját a XV. pártkongresszus határozatainak megvalósításával. így fejezik ki azt az elhatározásukat, hogy teljesítik a hatodik ötéves terv feladatait, köveiké zetesen megoldják a fejlett szocialista társadalom építésének mai feladatait. Ezzel méltón fejezik ki hűségüket Február hagyatékához, kifejezik napjaink forradalmíságát.“ HIII A párt és a nép szilárd kapcsolatára támaszkodva A szlovákiai központi szervek ünnepi ülésén jOZEF LENÄRT. a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, az SZLKP Központi Bizottságának főtitkára mondott ünnepi beszédet. Méltatva a 30 év előtti februári események történelmi jelentőségét, kő- • szöntötte azok részvevőit. Kiemelte a szovjet hadsereg nagy felszabadító szerepét, melynek teljesítésével támogatta a népi és demokratikus erőket. Lenárt elvtárs hangoztatta: Amikor a Szlovákiában bekövetkezett politikai válság megoldásával kapcsolatban a munkásosztály és a néptömegek döntő szerepéről beszélünk, szeretném kiemelni Szlovákia Kommunista Pártja szerveinek és szervezeteinek, a párt vezetőinek és személy szerint Husák elvtársnak határozott megatartását. Éppen neki, mint a Megbízottak Testületé elnökének jutott a rendkívül felelős feladat, hogy teljesítsék a nép akaratát: a nép pedig tisztogatást követelt, elsősorban a legfőbb szlovákiai kormányszervben, a Megbízottak Testületében. Husák elvtárs a feladat teljesítését megtiszteltetésnek tartotta, mint mondotta, a demokratikus államban nem tudott elképzelni , olyan magas színtű szervet, amely a közügyeket a lakosság széles rétegeinek akarata ellenére intézte volna. Csehszlovákia Kommunista Pártja mindent megtett, hogy — Lenin tanítása szerint — amennyire- csak lehetséges, biztosítsa a forradalom békés kibontakozását. Igazolta ezt a reakciós miniszterek lemondása következtében előidézett kritikus helyzetben is, amikor a válságot alkotmányosan, demokratikusan és parlamenti úton, a városok és falvak dolgozóinak minden rétegét képviselő Nemzeti Front alapján kívánta megoldani. Igaz, ezt a kedvező belső és külső körülmények adta lehetőséget nem abszolutizálta, a helyzetet nem idealizálta, józanul ítélte meg, s a széles tömegeket nagyfokú éberségre ösztönözte. Ezért joggal mondhatjuk, hogy Február fő hőse a munkásosztály volt. Lenárt elvtárs beszédében foglalkozott a Február utáni történelmi átalakulások szlovákiai megvalósulásával. A burzsoázia mint osztály elvesztette pozícióit. Az alapvető társadalmi erő, a munkásosztály megszilárdította vezető helyzetét az álamban és az egész életben. Rövid idő alatt a burzsoáziánál minőségileg magasabb szinten elsajátította a termelés irányítását. Mélyrehatóan megváltozott a parasztság jellege. miu*$n életét a szövetkezeti nagyüzemi tgnnelés alapelvei szerint átszervezte s a munkássággal együtt a társadalom alappillére lett. A népi hatalom lehetővé tette új, a népből származó értelmiség kialakulását, amely képességeit, tudását, tehetségét a szocialista társadalom javára kamatoztatja. A forradalmi változások lehetővé tették a termelőerők gyors fejlődését. Ez teljesen megváltoztatta hazánk arculatát, s államunk egyike lett a világ iparilag legfejlettebb országainak. Ezzel kapcsolatban Lenárt elvtárs kidomborította Szlovákia nagyvonalú Iparosításának eredményeit, idézve Klement Gottwaldot, aki a cseh országrészek és Szlovákia különbségeinek kiegyenlítődését nemcsak a szocializmus egyik céljának, hanem győzelme közvetlen feltételének is jellemezte. A továbbiakban Lenárt elvtárs azokat a döntő fontosságú tényezőket fejtegette, amelyek alapjában befolyásolták a harminc év alatt elért sikereinket. Hangoztatta: A leninizmus pártunk iránytűje lett stratégiájának és taktikájának meghatározásában, a nemzeti és deuiukratikus forradalom szocialista forradalomba valő átnövésének szakaszában. Éppen ennek a tanításnak elsajátítása és alkotó szellemű érvényesítése tette lehetővé, hogy a munkásosztály a többi dolgozóval egységben felhasználta a demokratikus eszközöket és alkotmányos formákat, és békés úton fosztotta meg a burzsoáziát a hatalomban való részvételétől. Beszéde következő részében Lenárt elvtárs a szocialista állam fejlődésének tapasztalataival foglalkozott. — Meggyőződtünk róla, és ezt ismét hangsúlyozni kívánjuk, hogy csak azért valósíthattuk meg sikeresen az ország iparosításának, a mezőgazdaság szövetkezetesítésének és a kulturális forradalomnak feladatait, mert a többi dolgozóval szövetséges munkásosztály teljesen átvette a politikai hatalmat. Azért, mert teljesen kisajátítottuk a klzsákmányolókat, mert a nép tevékenyen részt vett az állam Igazgatásában és következetesen védtük a forradalom ügyét az osztályellenség támadásaival szemben. Ez vezetett sikerre, ez tette lehetővé a győzelmet. Ennek a lenini politikának érdeméből a szocializmus hazánkban Is bebizonyította előnyeit. Lenárt elvtárs rámutatott az 1943- ban legyőzött burzsoázia 1968-as restaurációs kísérletének csődjére, majd kidomboritota, hogy jelenünkben a nagyfokú hatékonyság és a kiváló minőség elérése időszerű forradalmi feladat. Ez a feltétele a társadalom komplex és harmonikus fejlődésének. Tisztában vagyunk vele, hogy a tudományos-műszaki forradalom sikeres megvalósulásáért folyó küzdelem eredményeinek egybekapcsolása a szocializmus előnyeivel forradalmi osztályfeladatunk a szocializmus további megszilárdításának, eszméink újabb győzelmeinek útján. Beszéde befejező részében Lenárt elvtárs hangoztatta: A Győzelmes Február forradalmi hagyományai szellemében nagy hazafias művünket egybefűzzük a proletár és szocialista internacionalizmus iránti hűséggel. Ebben látjuk a szocialista építés alapelveit. A lenini párthoz, a Szovjetunió Kommunista Pártjához való viszonyt pedig az említett alapelvek iránti hűségünk próbakövének tekintjük. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy Februárnak ezt a hagyatékát népünk tudatában és tetteiben elmélyítsük és megszilárdítsuk. Tömegfelvonulással lelkesen ünnepeltük a Győzelmes Februárt Február 24-én a prágai Öváros tér Impozáns nagygyűlés színhelye volt. Prága és környéke dolgozói felvonultak, hogy megemlékezzenek a 30 év előtti küzdelmes, de győzelmes februári napokról. A teret időszerű jelszavak díszítették, melyek kifejezték dolgozóink sziklaszilárd akaratát, hogy teljesítik a CSKP XV. kongreszszusán kijelölt programot. A felvonulók színes „30“-ast alkottak az emelvény előtt. Az ünneplők lelkes éljenzéssel fogadták Gustáv Husák elvtársat, a CSKP Központi Bizottságának főtitkárát, köztársasági elnököt, a nagygyűlés ünnepi szónokát.- Husák elvtárs köszöntötte a felvonulás részvevőit, majd emlékeztetett rá, hogy 30 évvel ezelőtt Klement Gottwaid elvtárs, kommunista pártunk kiváló személyisége erről a helyről tájékoztatta az egybegyűlt népet a politikai és kormányválságról s felvázolta a belőle kivezető utat. 1948 februárjában eldőlt a ki kit győz le kérdése. A munkások és parasztok igazságos haragja a februári napokban végleg elsöpörte a burzsoá reakciót. Csehszlovákiában végérvényesen győzött a néphatalom. Végleg beilleszkedtünk a testvéri szocialista országok családjába. Lényegében ez 1948 Februárjának értelme. Ma, 30 év távlatából jobban látjuk, milyen helyes volt akkor népünk döntése,- milyen győzelmes, dicső szakaszt nyitott meg 1948 februárjában dolgozóink forradalmi lendülete. 1948 Februárja nemcsak történelem, nemcsak szép forradalmi hagyomány, hanem örökség, — azt mondanám — utasítás mai munkánkat, jelenlegi feladatainkat illetően. Napjaink forradalmisága a forradalmi hagyományok fejlesztésében, Február örökének teljesítésében, a XV. pártkongresszus irányvonalának érvényesítésében, a hatodik ötéves terv teljesítésében rejlik. Tovább haladunk az 1948 februárja óta, 30 év alatt kipróbált úton, további küzdelmek, újabb győzelmek útján. A dolgozók bratislavai felvonulásán és nagygyűlésén Jozef Lenárt elvtárs köszöntötte a felvonulókat és mondott ünnepi beszédet. Hangoztatta: 1948 februárjának napjaiban a máról, jövőnkről volt szó. Csehszlovákia népe e történelmi próbatételben államvezetői érettségének tanúbizonyságát adta, levonta a tanulságot a tőke, a fasizmus ellen, a nemzeti és társadalmi felszabadulásért, az új népi demokratikus köztársaságért évek hosszú során át vívott harcokból. Levonta a tanulságot abból a felismerésből,.hogy a burzsoá pártok képviselői, akik a demokrácia és a szabadság híveinek nevezték magukat, a valóságban a gyárosok és a nagybirtokosok érdekeit védték és önző érdekeiket mind nyíltabban népeink szükségletei fölé helyezték. A nép ezért határozottan visszautasította azt a kísérletet, hogy visszaforduljunk az.úton, s visszatérjünk a kapitalizmushoz. Végérvényesen döntött, hogy Csehszlovákia a szocializmus útján halad tovább. Amikor ma, ezen az emlékezetes napon feltesszük a kérdést, vajon valóra váltak-e harminc év előtti vágyaink, megállapíthatjuk: Igen, elértük céljainkat. Munkánk gazdagon gyümölcsözött, olyan eredményeket értünk el Csehszlovákiában, amelyekre joggal büszkék lehetünk. A harminc év sikereinek értékelése mellett Lenárt elvtárs kiemelte az előttünk álló feladatok Igényességét. A XV. pártkongresszus arra kötelez bennünket, hogy minden területen, mindé nszakaszon növeljük a termelés hatékonyságát és javítsuk munkánk minőségét. Ez napjaink forradalmi feladata. Kitűzött céljaink elérése és annak érdekében, hogy a népek és az emberiség megmeneküljön a háborús veszélytől, szívvel-lélekkel támogatjuk a Szovjetunió békepolitikáját, leszerelési javaslatait, határozottan elítéljük az amerikai imperializmus fegyverkezési törekvését, a neutronbomba gyártását. Tudatosítjuk, hogy a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országai jelentik a világbéke fő támaszát, ezért mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy megszilárduljon a szocialista országok egysége, ereje, gazdasági és tudományos együttműködése, növekedjék védelmi erejük. Lenárt elvtárs beszéde végén hangsúlyozta, hogy tovább haladunk a Győzelmes Február útján. Lenin tanításával felvértezve, bízva erőnkben, barátaink szilárd szövetségében, fokozott erővel arra törekszünk, hogy teljesítsük a XV. pártkongresszus programját, hogy országunk egyre szebb és gazdagabb legyen. Kiváló művésztől búcsúzunk JÄN PONIČAN nemzeti művész, kiváló szlovák költő, író, drámaíró, publicista és műfordító az elmúlt héten, Bratislavában elhúnyt. Mindig a haladó írúk közé tartozott, s tagja volt a fiatal csehszlovák írónemzedéket tömörítő csoportosulásnak, a DAV-nak. A felszabadulás után Ján Ponifcan nagy lendülettel kapcsolódott a szocialista kultúra fejlesztésébe, s eközben különböző társadalmi tisztségeket is betöltött. Irodalmi munkásságát nagyra értékelték, mert az a párt és a dolgozó nép érdekeit szolgálta. Munkásságának elismerését számos kitüntetés igazolja.
