Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-02-18 / 7. szám

1*78. február 18. SZABAD FÖLDMŰVES A teheeek és aszok elles« elüti megfigyelhetek a tipikus sser- Ti is testtáji elváltozások, amelyekből következtethetünk a várható ellás időpontjára. Ide tartozik a péraajkak megnövekedése és a péranyllés meg­hosszabbodása, valamint a tiszta, nyálkaszerű váladék kifolyása. Válto­zásokat észlelhetünk a medence szé­les szalagain is, amelyek már az el­­lóst megelőzően 7—14 nappal jelent­keznek. A szalagok és az izomzat meglazul, aminek következtében a kereszt- és ülőcsont körvonalai élesen kiéleződnek. A hasfal szalagjai és Isomzata is meglazul, s a feszültség mértékétől függően a has és a farok­­tő is besüpped. Az ellést megelőző napokon megduzzadnak a tejmirigyek, melyek váladéka mézesbarna szinti, siírtt és ragadós. Közvetlenül az elles előtt fehér szintire változik. A tulajdonképpeni elles a szülőfáj­dalmakkal kezdődik, amelyek lénye­gében az anyaméh és a hasfal össze­­házódásaiból erednek. Nem szabad magfeledkezni arról sem, hogy a te­henek ellése sokkal bonyolultabb, mint más állatfajoknál. Ezt lényegé­ben a medencetájék okozza, mert ana­tómiai szempontból a medencecsont (hosszá és kétszer törött) gátolja az ellést. Az előkészületi időszak után az ellés lefolyása három szakaszból áll: 1. NYÍLÓ SZAKASZ. A teheneknél В—12 óráig, néha azonban egy-másfél napig is eltart. Ebben az időszakban az anyaállat nyugtalan, gyakran eről­ködik, feláll, majd ismét lefekszik, ■ rendszertelenül kérődzik. Az Úszók­nál özek a tünetek még szembetűnőb­bek. A péraajkak között először meg­jelenik a sötétkékes színű külső mag­zatburok, amelyben mintegy 5—12 liter big folyadék található. Ennek falrepedése utón jelenik meg a fehé­res-sárgás színű magzatburok, amely­ben 1—4 liter sűrű folyadék találha­tó, s már látni az újszülött borjú test­tájait, rendszerint a lábvégeket. 2. KINYOMÓ SZAKASZ. Két-hat éráig tart. A magzatburok felrepedése után, amely lényegében kiszélesíti és megnedvesfti a szfilőutat, sor kerül — a méh és a hasfal ütemes összehúzó­dásával - aa újszülött borjú May«, másán, kitolására. 3. ELLES DTÄNI SZAKASZ. A mag­zatburkok szerepe az ellássál megszű­nik, s további jelenlétük már nem kívánatos. A tehenek az ellést köve­tően általában 3—8 óra máivá elvetik a magzatburkokat. Az anyaállatot az ellető istállóba való áthelyezés után azonban alapo­san elő kell készíteni az ellésre. Hát­só testtáját célszerű meleg vfzzel megmosni és Famoeept-snper készít­ménnyel (10 millilitert egy liter víz­ben feloldva) fertőtleníteni. A tehén farkát ajánlatos felkötni, mert ezzel megakadályozhatjuk a külső nemi szervek szennyeződését. Az ellést le­vezető személynek tiszta munkaruhát és gumicsizmákat kell felvennie. Ke­zét folyé vízben szappennal alaposan meg kell mosnia, majd 1 százalékos Septonex-pulvis oldatban fertőtleníte­nie kell. Minden esetben kerülni kell a korai beavatkozásokat, főleg a magzatbur­kok idő előtti elszakltáaát, mert ezzel károsan befolyásoljuk as ellés fizialé­­giáját. A magzat buroknak jelentős szerepe van az állásnál, mert normá­lis lefolyásnál tágltja a méhnyakat, s elszakadása után sikamlósabbá teszi a szűlőutat. Az újszülött borjú idő előtti kihúzása is súlyosbíthatja az ellés levezetését. A borjú korai kihú­zása azzal járhat, hogy a szülőütba nem a lábak, illetve a fej kerül, ami minden esetben komoly bonyodalmat jelent. A magzatburkot csak akkor szabad elszakítani, ha mér látni a borjú lábát. Ma ■ tehén «iá« fájdul« mai atén sem Mkú a borjú lábát as ellést levezetőnek meg kell vizsgálnia a borjú helyzetét. Ha rendellenes bor­­júfekvest állapit meg, minden esetben tanácsos állatorvost hívni. Normális körülmények között a borjú lábára felerősítjük az ellető kőteleket és gyenge erővel — az anyaméh és a hasfal ütemes összehú­zódásakor — húzzuk kifalé, de egy­ben lefelé is. Maximálisan húrom em­ber ereje engedhető meg a borjú ki­húzásénál. Ellenkező esetben veszély­ben forog nemcsak az újszülött, de az anyaállat élete is. Az ellést levezető személynek külö­nösen a kéz higiéniájára kell ügyel­nie. Az anyaállat nemi szerveinek nyálkahártyáján, az újszülött testtá­jain és a fertőtlenített segédeszközö­kön kívül semmit sem szabad meg­érintenie. A borjút célszerű műanyag lepedőbe felfogni, majd törlőruhával megazárítanl vagy az anyaállat elő helyezni, amely lenyalja testőrül a vá­ladékot. Az ellés időjének meghosasabodósa­­kor sor kerülhet arra, hogy a borjú beszívja a magzatvizet. Ilyen esetben azt azonnal el kall távolítani a borjú tüdejéből. Ezt úgy érhetjük el, ha a borjút rövid időre hátsó lábainál fog­va felemeljük. Az újszülött borjú első lélegzéseit úgy segíthetjük elő, hogy orrnyíláséból ás a szájából eltávolít­juk a nyálkát. Ha a borjú lélegzése nem egyenletes, nehezen indul meg, műlélegzéaael, meeesézzsal vagy a fe­jének hideg vízzel való megmosásával segíthetünk. További fontos tényező az újszülütt borjú köldökzsinórjának fertőtleníté­se. Erre a célra az Akutol-, Chroni­­cfn- és Septonex-spray készítmény a legalkalmasabb. E beavatkozás azért is fontos, mert a statisztikai kimuta­tások szerint Szlovákiában a boncolt borjak mintegy 10 százaléka pusztult el a köldökzsinór gyulladása követ­keztében, ami mintegy háromezer bor­jú elhullását jelentette! Az ellás hi­giéniájának szigorú betartásával nagy mértékben csökkenthetnénk az elhul­lások számát! Ha a köldökzsinór vér­zik, 2 cm-го a köldöktől gézzel el­kötjük. Legkésőbb két órával az ellés után a borját meg kell szoptatni. Ugyanis a föcstejjel egyben ellenanyagok is kerülnek szervezetébe, amelyeket az anyaállat termelt élete folytán a kór­okozók ellen. Ezek az ellenanyagok ugyanis addig védik az újszülött bor­jút a fertőző kórokozóktól, amig sa­ját maga nem képes ezek szintetizálá­sára. Arra kell ügyelni, hogy a borjú az első két nap folyamán rendszere­sen — négyóránként — föcstejhez jusson. Három-négy nap elteltével már elegendő a napi 3—4-szeri szop­tatós is. E tekintetben a mezőgazda­­sági üzemek zömében még nagy tar­talékok vannak, melyek feltárásával és elhárításával tovább fokozható a borjánevelés színvonala és nagy mér­tékben csökkenthető az elhullás! A borjút a szülés után a profilakté­­riumba kell elhelyezni. Ezután a te­hén hátsó részét ismét lemossuk me­leg «issei, majd fertőtlenítést kell al­kalmazni. Megvizsgáljuk a külső nemi szerveket és részben a szfilőutat, hogy nem sérültA-e meg. Ha a magzatbu­rok 8 árán belül nem távozik, állat­orvosi beavatkozásra van szükség. Az ellés fiziológiájának és higié­niájának betartásával nagy mértékben csökkenthetjük az ellési és ellés utá­ni (főleg a méhgyullad ást) bonyodal­makat. Ezzel természetesen elérhetjük az anyaállat időbeni következő meg­termékenyítését, és gazdaságosabbá válhat az egész szarvasmarha-tenyész­tés. JOZEF ВЛСО, állatorvos 13 Á Nové Záщ)суЧ (órsekújvárl) Já­rásban gazdálkodó hrubani (fflrij' „Vörös Csillag“ szövetkezetben régóta foglalkoznak szőlőtermesztéssel. Per­sze a hagyományos termesztési mód­szerekről áttértek a korszerű nagy­üzemi technológiára. A változás visz­­szatükrözödött az eredményekben. Míg a múltban hektáronként 80—100 mázsa szőlőt szüreteltek, a korszerű módszer bevezetésével a hozamot — az évjárattól függően — 150—250 má­zsára növelték. A 130 hektárnyi terület túlnyomó részén a szőlőt 250 cm-es sortávolság-Újítás ra ültették középmagas, a legújabb telepítéseket pedig 300 cm-es sortá­volságra ültették és magas huzalokat a szőlő alkalmaztak. A talajeiőkészftést, a sorközi művelést és a növényvédelmi munkákat gépekkel végzik. mély mű-Bár a szőlészet gépesítésében Jelen­tős előrehaladás történt, még mindig több probléma vagy nehézség merült trágyázására fel. A szövetkezetben a nehézségek leküzdésében sokat segítenek a gép­javító- és kovácsműhely dolgozói. Szlávik István munkacsoportja — amely összeforrt szocialista munka­­brigád is — példásan gondoskodik ar­ról, hogy a gépek minél kevesebb műszaki zavarral dolgozzanak, s ha mégis előfordul a baj, akkor ezt mi­előbb elhárítsák. Nemcsak a rájuk bí­zott feladatot végzik becsülettel, ha­nem az újító és ésszerűsítő tevékeny­ségben is jeleskednek. Problémát okozott például a műtrá­gya talajba juttatása. Tudták, bogy a műtrágya hasznosítása lényegesen fo­kozható, ha a hatóanyag közvetlenül a gyökérzet rétegébe kerül. A hagyo­mányos műtrágyaszóró gépek erre nem alkalmasak. Mélytrágyázókkal pedig nem rendelkeztek. Szlávik István egy morvaországi bor vidéki tanulmányúton látott egy speciális gépet, amely a műtrágyát mélyen a talajba juttatja. A megoldás megragadta a figyelmét. Ilyen gépet otthon, a műhelyben is készíthettek. Szerkezetét és működését áttanulmá­nyozta. Visszaérkezése után munka­csoportjával nekifogott a speciális gép megszerkesztéséhez. Sikerült a gép szerkezetén és működésén is ja­vítani. A speciális gép alapjában véve egy talajlazító, amelyet műtrágya-bedol­gozó géppé alakítottak át. Működésé­nek az a lényege, hogy a gép talajla­zító szerkezete a gyökérzet mélységé­ben a talajt mintegy 80 cm-es széles­ségben megemeli és adagoló szerke­zete pedig a műtrágyákat légnyomás­sal szétfújja a megemelt rétegben. Ezzel a műtrágya közvetlenül a gyö­kérzethez kerül és egyenletesen szét­oszlik a megemelt rögök között, 8— 10 cm-es vastagságban. A talajlazftó szerkezet beállítható. A műtrágya­­adagoló gép a ZT 12048 traktorral függesztve üzemel, s csak 300 cm-es vagy ennél nagyobb sortávolságon al­kalmazható. A speciális gépet tavaly próbálták ki a szövetkezetben háromhektárnyi területen. Már az első kísérlet bebizo­nyította a mélytrágyázás hatásossá­gát. Ősszel erről a területről hektá­ronként mintegy 50—60 mázsával több szőlőt szüreteltek, mint a hasonlókép­pen müveit, de hagyományosan mű­trágyázott ültetvényről. Idén ősszel már az összes magasvezetésű szőlő­­ültetvényekben a műtrágyázást ezzel a módszerrel végzik. A szövetkezet gépjavító- és kovács­­műhelyéi dolgozóinak leleményessége, odaadó munkája és segítőkészsége kö­vetésre méltó példa. A nehézségek le­küzdésében a problémák megoldásá­ban nyilvánul meg a legjobban az em­beri tényező. Nem vártak ölhetett kézzel a mások segítségére, hanem nyitott szemmel járva igyekeztek a jobbaktól tanulni, a bevált tapasztala­tokat átvenni és kezdeményező mun­kával a helyzeteh javítani. Éppen ez a legnagyobb érték, amely lehetővé teszi a nehézségek áthidalásával az igényes feladatok teljesítését. Klamarcsik Mária, mérnök Amikor a kútnikyi (hegyétel) szövetkezet főállattenyésztőjé­től, Sidó Pál elvtárstől arról érdeklődtem, hogy ki a legjobb állatgondozó a marhahizlaldá­ban, egyöntetűen hangzott a válasza: a povodai részlegen Benkovsky Ödön. Benkovsky elvtársat lakásán kerestem fel. — A szövetkezetnek már 1951 óta vagyok tagja — kezdte a beszélgetést. — Azóta az állat­­tenyésztésben dolgozom. Kez­detben édesapámmal együtt a tehenészetben tevékenykedtünk, s már akkor Is a legjobb állat­­gondozók közé tartoztunk. Je­lenlegi munkaszakaszomon — a marhahizlaldában — már hu­szonegy éve dolgozom. Példás állatgondozó 0 Tavaly a szövetkezetben a hízómarhák átlagos napi súly­­gyarapodása 1,24 kilogramm volt. A legjobb eredményt — 1,32 .kg-os átlagos napi súly­­gyarapodást — Pöda Vincével együtt érte el száz hízémarhá­­nál. Vajon minek köszönhették ezt? — A kiváló eredményt első­sorban annak köszönhetjük, hogy többet törődünk a gondozá­sunkra bízott állatokkal. Ná­lunk nem az a fö célkitűzés, hogy minél hamarabb elvégez­zük a munkát és gyerünk haza, hanem éppen ellenkezőleg. Reg­gel negyednégykor kelek, nem sokkal később már az istálló­ban tevékenykedem. Hazafelé csak jóval nyolc óra után indu­.lok. Gondozótársammal ügye­lünk az egyes munkafolyama­tok" pontos betartására. Nagyon fontos tudni azt, hogy mikor, mennyit és hogyan kell etetni. Mi egyszerre nem sok takar­mányt juttatunk a jószágoknak, inkább többszöri adagolást al­kalmazunk. Kár, hogy Szabó Gyula gondozótársam 1976-ban nyugdijállományba került, mert vele már húsz évé együtt dol­goztam. Mindketten a lehető legaprőlékosabban Ismertük teendőinket, s az előre megha­tározott munkamódszer szerint dolgoztunk. 0 A szövetkezet főállatte­nyésztője is elmondotta, hogy Benkovskyék reggel elsők a te­lepen, de utolsóknak indulnak haza. Vajon a takarmányozáson kívill még mi játszott közre a kiváló eredmények elérésében?. — Amint már említettem, Egyszerre nem sok takarmányt adagolunk. Inkább megvárjuk, míg ezt az állatok elfogyaszt­ják, s újra adagolunk. Itt sze­retném megemlíteni azt is, hogy mindennapi munkánkat csak a takarmány széthordásá­­ra és a trágya eltávolításéra szolgáló függővasüt könnyíti, ketten mégis száz darab hízót gondozunk. Nagyon fontos kö­vetelmény, hogy az állatgondo­zó együttérezzen az állatokkal, ne legyen goromba, mert csak ezáltal érhető el jó eredmény. 0 Gondolom, a takarmányo­zás is befolyásolta az eredmé­nyeket. Milyen takarmányok etetésére alapoznak? — Szövetkezetünkben már több éve a jó minőségű silóta­karmányra alapozunk. Ezt ta­karmányszalmával, szecskázott lucernaszénával és erőtakar­mánnyal egészítjük ki. Jelenleg jé minőségű és kellő mennyisé­gű takarmány áll rendelkezé­sünkre. Mi ezt szeretnénk is kellően kihasználni, hogy a jö­vőben még jobb eredményekről számolhassunk be. 0 Már két Ízben — 1975-ben és 1976-ban — értékelték mint a nyugat-szlovákiai kerület leg­jobb marhagondozöját. Ezen kf­­vül több járási díszoklevélnek is a tulajdonosai. Tagja annak a szocialista brigádnak, amely már a megtisztelő cim bronzfo­kozatával rendelkezik. Kötele­zettségvállalásaikban a tervfel­adatok túlteljesítését, az istállé és a telep körüli parkosítást stb. szorgalmazzák. Gondolom, még más brigádmunkákban is részt vesznek. — Igen. Gyakran napközben Is bejárok a telepre. Egyszer abraktakarmány érkezik, más­kor az állatfelvásárlásnál kell segédkezni. Szövetkezetünkben már szinte hagyománnyá vált, hogy az évelő takarmánynövé­nyek begyűjtésénél az állatgon­dozók is segítenek. Ezzel nem­csak a szövetkezet érdekeit, ha­nem javunkat is szolgáljuk. Benkovsky elvtárs már 54 éves. Nagy részt vállalt és vál­lal magára a marhahústerme­­lési tervfeladatok maradéktalan teljesítése szakaszán. Mikor a keresetre tereltem a szót, tö­mör válasza így hangzott: „Elé­gedett vagyok, csak ilyen ma­radjon továbbra is!“ (blm) A korszerű módszerek meghonosításának útján A Őaűai IKosice-vidéke járás) szö­vetkezetben elsősorban az állatte­nyésztő telepet vettük közelebbről szemügyre. Az elhagyott mérlegház nyitott ajtaján csak a huzat járkált, de a meleg kályha arról tanúskodott, hogy szolgálatot tartanak. Az istállók­ban példás rendet és tisztaságot talál­tunk. Szoták Ferenc, a szövetkezet főál­­lattenyősztőja még az ebédszünetben sem szakadt el az állattenyésztés gondjaitól. — Az idei termelési és költségvetá­­si tervet állítjuk esszé — magyarázza a főállattenyésztő. — Igen lényeges követelmény, hogy kellő előrelátással, felelősségérzettel és szakismerettel kidolgozott mutatúszámok kerüljenek papírra, s főleg minden célkitűzés rendelkezzen megfelelő anyagi fede­zettel. Mennyire elégedettek a múlt évi eredményekkel? — tettem fel a kér­dést. — Egyelőre elégedettek vagyunk. Tavaly 390 volt a tehenek átlagos létszáma. Az évt fejési átlag 3650 li­ter volt. 1 millió 424 ezer liter tejet értékesítettünk. A tej átlagos zsírtar­talma 3,7 százalék volt, s az összes tejet az 1. minőségi osztályban vásá­rolták fel. Még ide tartozik, hogy egy liter tej termelésére 0,27 kg abrak­takarmányt használtunk fel. Száz te­hénre számítva 104,6 borjúszaporula­tot értünk el, de ami a legfontosabb, csupán 0,98 százalékos volt a borjú­elhullás! Négy év alatt hatszázhatvan­­öt literrel fokoztuk a tehenenként! évi tejelékenységet. önkéntelenül is felmerül a kérdés: hogyan? Magyarázatként nagyjából elég lenne annyi is, hogy megváltoz­tatták a gondozók és fejők elavult ja­vadalmazási formáit. Korábban az ál­latgondozók, fejők csupán a teljesít­mények után kapták a jutalmat. A tej zsírtartalma és tisztasága nem volt mérvadó. Ezért a gondozók „tessék­­lássék“ módon végezték munkájukat. Azok a fejők is megkapták a jutal­mat, akik vizezték a tejet. Gyakori ellenőrzések eredményeként megálla­pítást nyert, hogy néhány tehéntől a fejés után még egy liter tej kifejhető! Ez nem az értéke révén jelentett nagy veszteséget, hanem azáltal, hogy fokozatosan elapasztásra kényszerí­tette az egyedeket. Az is nagy prob­­*.jia volt, hogy egy fejő harminc te­henet fejt. A helyzet akkor változott meg, ami­kor átszervezték a tehenészetet. Az­óta sok minden jóra fordult. Ma a fe­jők jutalmukat a tej zsírtartalma és tisztasága szerint kapják. A terven felöl kitermelt tejért mind a fejők, mind a gondozók literenként 25 fil­lért kapnak. A tehenek az abrakta­karmányt a hasznosság arányában kapják. — Nagyon эок függ a gondozók rá­termettségétől és attól, hogy mennyi­re szeretik és becsülik munkahelyü­ket, a gondjaikra bízott állatokat — veszi át a szót Varga János, a szövet­kezet elnöke. Ugyanez vonatkozik a fejőkre is. Lesko Anna, Sándor Anna, Mária Ko­­mérová, Anna Dudriková és Margita Sokolyová fejőnők tavaly tehenen­ként 3900 literes tejhozamot értek el. Például Lajos Irén a tervezett évi fe­jési átlagot ezer literrel túlteljesítet­te, amiért a prémiumon kívül minden egyes hónapban 250 korona pótjutal­mat kapott! De rendszeresen, minden hónapban megkapták a pőtjutalmat a .kilenctagú Szabó János vezette és az ugyancsak kilenctagú Stefan Kravca vezette ezüstérmes szocialista fejőbri­gád tagjai is. FAJTANEMESlTÉSSEL FOKOZZAK A TERMELÉST A čaňai szövetkezet állattenyésztési eredményei valóban a legjobbak a kelet-szlovákiai kerületben. Az állat­­tenyésztés munkaközössége az elkö­vetkező időszakban mindent elkövet, hogy négyezer liter fölé növeljék az évi fejési átlagot. E feladat megvaló­sítása rendkívül sokrétű és sürgető teendőket tesz szükségessé. Ma a hasz­nosságot egyfelől a meglevő alapállo­mány termelőképességével indokolják, de amikor a tervekről beszélnek, szá­molnak a már megkezdett, s a jövő­ben folytatódó keresztezés utódainak termelésbe állításával. Mint ismeretes, a szakosítás legelején ide kerülő ve­gyes fajtájú és elég gyenge hasznos­­ságú állatállománytól nem várhattak kimagasló eredményeket. A fő cél a szlovák tarka marha tulajdonságainak a javítása volt. Külföldről vásároltak apaállatokat. A keresztezéssel nagy termelőképességű, előnyös tulajdonsá­gokkal rendelkező egyedeket nyertek. A fajta feljavítása, nemesítése gondo­san kidolgozott terv alapján történik. Közismert, hogy az állattenyésztés­ben a kiváló eredmények eléréséhez három — egyaránt fontos — alapfel­tétel szükséges: korszerű istálló, bő­séges takarmányalap és a kellő bioló­giát potenciálú, termelékeny fajta. A Čaňa: szövetkezteben mindent meg­tesznek annak érdekében, hogy e há­rom alapfeltételt maradéktalanul meg­teremtsék. Wég Bertalan A tehenek és üszők ellési egészségvédelmé­nek alapelvei

Next

/
Thumbnails
Contents