Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-08-13 / 32. szám

f SZABAD FÖLDMŰVES 1377. augusztus IS. Nem szűnik a munkaláz (Folytatás az 1, oldalról) — Sajnos, ez tagadhatatlan. Nem érte el a kívánt szintet sem a tűz-, sem pedig a balesetmegelőzés. Két súlyos baleset volt. Az imént említet­tem, hogy minimális szemveszteséggel arattak kombájnosaink. Sajnos, nem mondhatjuk ezt el a szállítókról. Amit a kombájnosaink megtakarítottak, jó része elveszett gabonaszállítás köz­ben. A jövőben feltétlenül megoldást kell találnunk ennek a problémának a megoldására. A nehézségek ellenére valamennyi szövetkezetben, állami gazdaságban aránylag jó munkát végeztek. A leg­jobbak: a Dolný Bár-i (albári), miero­vej (békéi), jurovái (dercsíkai), Horná Potöö-i (felsőpatonyi) szövetkezetek, valamint a Calovoi (nagy megyeri) Nagyhizlalda, ahol elsőként fejezték be a gabonabetakarftást, a szalma le­­hordását és a tarlóhántást. — Milyen tanulságokkal szolgált az idei aratás? — Ez az év megmutatta, hogy pusz­tán csak rutinból nem lehet tervezni. Annak ellenére, hogy vannak kiváló eredményeink, nem lehetünk teljes mértékben elégedettek. Sokféle ténye­zőtől függ ugyanis, hogy milyen a ga­bonatermés. A fajtaválasztás, a chemi­­zácló, az agrotechnika módjai — mindez komolyan befolyásolja az eredményeket. Tudjuk, hogy vannak Ilyen szempontból tartalékaink, ezért már most részletesen — parcellák szerint — elemezzük idei eredmé­nyeinket. Összegyűjtöttük a járás leg­kiválóbb szakembereit, a mezőgazda­­sági főiskolák és a kutatóintézetek legjobbjait. Segítségükkel augusztus végéig eldöntjük, milyen fajtákat ves­sünk, milyen agrotechnikát alkalmaz­zunk a jövőben, hiszen a jövő évi ter­més alapjait már most le kell rakni. Célunk; a lehető legnagyobb mérték­ben kihasználni az egyes gabonafaj­ták adottságait. — Az idén milyen fő búzafajták do­mináltak a járásban? — A Jubilejná 50 és a Száva. Ezek­kel a fajtákkal jók a tapasztalataink, beváltak. — Mit terveznek a jövőre? — Mint említettem a pontos tervek csak a hónap végére készülnek el, de annyit elárulhatok, hogy jövőre három fő fajtával szeretnénk Indulni: Jubilejná 50, Száva és Szolarisz. — Köztudott, hogy a Szolariszt a járás területén nemesítették, itt ter­mesztették először. Milyenek a ta­pasztalataik ezzel a búzafajtával? — Nem szeretnék elhamarkodott véleményt alkotni. Az eddigi eredmé­nyek biztatóak. Bízunk a további jó eredményekben, ezt az is bizonyítja, hogy ősszel nagy mennyiséget vetünk belőle. Persze ahhoz, hogy egyértelmű véleményt alkothassunk, többéves ta­pasztalatra van szükség. — Mi a további lépés? Jelenleg mi a fő teendő? — A legfontosabb dolog, hogy min­denütt befejezték a szalma lehordá­­sát, és a tarlószántást. További na­gyon fontos teendő a másodvetés. Jő ütemben haladunk, hiszen már több mint ezer hektáron be is fejeztük a másodvetést. Nem nagy a választék, kellemetlen, hogy nincs napraforgó vetőmagunk. Főként repcét, borsót és kukoricát vetettünk. Nincs különö­sebb baj, úgy néz ki, télire lesz ele­gendő tömegtakarmány. Ebben a járásban tehát átgondolt, intenzív munka folyik jelenleg is. Megkezdődött a trágyahordás, a gé­pek készen állnak az ősziek betaka­rítására, folyik a talajelőkészítés az őszi vetésre. A főmérnök szerint csak most kezdődik az igazi „küzdelem“. Az egész évi mezőgazdasági munkák 75 százaléka vár' ősszel a dolgozókra. Sokkal több gépet kell majd megmoz­gatni, mint az aratás folyamán. A kö­vetelmények tehát nagyok, de bizto­sak lehetünk, hogy az idén sem csa­lódunk a „föld embereiben“. — bkl— Együtt a nagy család (Befejezés az 1. oldalról) járó volt a ba jcsi részleg. B e n у 6 József huszonhat éve zootechnikus ezen a részlegen. Büszke rá, hogy végre sikerült elérniük a teheneit­­kénti négyezer literes fejési átlagot. A szerény ember bátran állítja, hogy ez a jő. összetartó kollektívának kö­szönhető. Minden két hétben össze­dugják a fejüket és bonckés alá ve­szik azokat a problémákat, amelyek hátráltatják a jobb eredmények elé­rését. B e n y 6 Máté, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, Anton Hlaváč mérnök, a komáromi járási pártbi­zottság vezető titkára, Štefan M a - tejčík. az SZLKP kerületi bizott­ságának titkára, dr. R a b а у Zoltán, az Üj Sző főszerkesztője és mások őszinte szívvel fejezték ki elismeré­süket Kosztankó elvtársnak, az elért eredményekért. A legnagyobb elisme­rés mégis a dolgozók tapsa volt, ami­kor az igazgató beszámolt az elért eredményekről. TÓTH DEZSŐ Qelgárdban végit ért az az elő­** zetes értekezlet, amely a hel­sinki Eurépa-értekezlet záróokmá­nyában javasolt Intézkedések megva­lósításának s az e téren elért ered­mények felülvizsgálására hivatott to­vábbi, fó értekezlet előkészítésére szolgált. Röviddel azután fejezte be munkáját, hogy a világ közvélemé­nye megemlékezett az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet befejeződésének, és az említett záró­okmány aláírásának 2. évfordulójá­ról. A két esemény között világos a szerves kapcsolat: két évvel ezelőtt a világ népei nagy reményekkel in­dultak el a záróokmányban megjelölt célok elérésének útján, most pedig, bizonyos akadályok elhárulása után, ismét derűlátás hatja át a világ köz­véleményét, hogy az október 4-én kezdődő fő értekezlet továbbviszi azt az ügyet, amelyért Helsinkiben oly nagy küzdelmek folytak, melyek ered­ményeit a záróokmány rögzítette. Visszapillantva nagyon szembetűnő, hogy bár a záróokmányt aláíró 35 állam az okmányban megjelölt célok elérésének előmozdítása mellett kö­telezte el magát, bizonyos imperia­lista államok, pontosabban hangadó monopolista csoportok, a hadiipari komplexum képviselői elejétől kezd­ve „ellengőzt adtak“, vagyis szabo­tálták a záróokmány követelményei­nek teljesítését, s ezt a jól-rosszul álcázott törekvésüket a hidegháborús időkre emlékeztető szovjetellenes ás antiszocialista kampánnyal kapcsol­ták össze. Elsősorban az Egyesült Államok hivatalos politikájában mu­tatkozott bizonyos fokú megmereve­dés. Az új politikát ígérő James Car­ter új amerikai elnök hangzatos szó­lamai mellet nyílt beavatkozási kí­sérletet tett a Szovjétunió belügyei­­be. Ez a törekvése fagyasztóan ha­tott vissza a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésére, s nem véletlen, hogy a tőkés világ olyan személyiségei, mint Giscard dEstaing francia köztársasá­gi elnök és Helmut Schmidt nyugat­német kancellár Is higgadtságra és mérsékletre intették az amerikai el­nököt. Az amerikai kormánypolitika hibá­jából pangás állott be a szovjet­­amerikai kapcsolatokban s ennek kö­vetkeztében mindmáig nem került sor a SALT И. néven emlegetett, a stra­tégiai fegyverek korlátozására vonat­kozó újabb egyezmény megkötésére. Ilyen légkörben természetesen a .hel­sinki záróokmányt aláíró államok között a bizalom erősödése helyett inkább bizalmatlanság üti fel a fe­jét. Éppen ezért, már a belgrádi elő­készítő értekezlet megvalósulása is eredménynek számított Helsinki esz­méinek megvalósítása útján. Lefolyá­sa (.s azt tükrözte, hogy a béke ellen­ségei tovább folytatják cselszövései­ket az enyhülés folyamatának feltar­tóztatására. így aztán a belgrádi ta­nácskozás eredményes befejezése, a Helsinki útján, pozitív változásokért kompromisszumos megállapodás a fő értekezlet ügyrendjét illetően erősíti a reményt a jószáijrtékú, békeszeretö emberekben,-hogy á békevágy végülis erősebb lesz a nemzetközi reakció visszahúzó erőinek mindenféle mes­terkedéseinél. Mi a lényeg abban a kétségetlenül nagy feladatkörben, amellyel az ok­tóberijén kezdődő fő értekezletnek meg kell birkóznia? Az, hogy ez a .tanácskozás valóban előremutató út­keresés legyen a békés egymás mel­lett élés elveinek gyakorlati tökéle­tesítésére, a helsinki záróokmányba foglalt program maradéktalan meg­valósítására, s ne adjon lehetőséget a záróokmány szellemétől idegenkedő erők aknamunkájára, amelyek külön­féle kampányaikkal Helsinki egész szellemét és valóságát veszélyezte­tik. Lőrinc* László Herényiét a világ népei ellen A múlt hét végén Hirosimában megemlékeztek az első amerikai atombomba felrobbantásának 32. év­fordulójáról. Tókiában nemzetközi értekezletet rendeztek, melynek rész­vevői az atom- és hidrogénfegyver betiltását követelték. Az évforduló kapcsán mindikább erősödik az a széles körű kampány, amellyel a világ haladó közvélemé­nye az Egyesült Államok agresszív politikája és a neutronbomba beje­lentett gyártása ellen tiltakozik. A várnai Frederic Joliot-Curie Ház­ban rendezett összejövetelükön ha­ladó szellemű európai és amerikai tudósok tiltakoztak az amerikai neu­tronbomba tervezett gyártása ellen. Nyilatkozatukban leszögezték: „Mi, haladó tudósok, felszólítunk minden­kit, aki szereti az embereket és az életet, álljon az új fegyver ellen til­takozók frontjába!“ Kérdőjelek Aphrodité szigete körül Hétfőn nagy pompával temették el Makariosz érseket, a Ciprusi Köztár­saság elnökét. Megfeszített munka közben, 64 éves korában vitte sírba beteg szive. Makariosz halálával érdekes politikai egyéniség távozott a közéletből. Viszonylag rövid volt útja a pásztorsorból a legmagasabb egyházi és álla­mi méltóságig. Nemzeti hőssé nőtt1 honfitársai szemében, amikor az ango­lok bebörtönözték a függetlenségi harcost. Makariosz politikai tehetsége kétségtelenül államfői posztján mutatko­zott meg. Kezdetben a görög anyaországgal való egyesülés, az enózisz híva volf, majd e gondolat tarthatatlanságát felismerve reálpolitikusnak bizo­nyult: a ciprusi önállóság és függetlenség, el nem kötelezettség szenvedé­lyes híve lett egyrészt az enózisszai, másrészt a szigetország kettéosztásá­val, a takszimmal kísérletező reakciós csoportok törekvésével szemben. A szocialista országokkal rokonszenvező Makariosz személye a NATO- körök szemében szálka volt, hisz támaszpontjukká akarták tenni Ciprust, ennek pedig az elnök politikája volt a fő akadálya. 1974-ben katonai puct­­csal sikerült őt rövid időre félreállftani, de Makariosz a nép ujjongása kö­zepette visszatért. Hatástalan maradt a reakciós püspökök ama kísérlete is, hogy kánonjogi mesterkedésekkel eltávolítsák öt a ciprusi auiokefál ciprusi görögkeleti egyház éléről. Makariosz halála bonyodalmakat idézhet elő a szigetország életében. A török kisebbség vezetői már eleve kijelentették, hogy nem ismerik el Makariosz hat héten belül megválasztandó utódát egész Ciprus államfőjé­nek s ragaszkodnak a külön államukhoz. E helyzetben lehetséges szakadás vetette előre árnyékát, ez pedig beláthatatlan következményekkel járhat. —in— Az utóbbi esztendőkben a világ ** közvéleménye egyre jobban a fekete földrész felé fordul. Ezek az országok amellett, hogy kiűzték a gyarmatosítókat és a felszabadult te­rületen új országok alakultak, az itt-ott kirobbanó harcokkal is felhív­ják magukra a figyelmet. A világ­­linperializmus nem akar belenyugod­ni az afrikai kudarcokba s ezért min­dent elkövet, hogy tűzfészket hozzon létre s az afrikai bérencek segítsé­gével megdöntsék a felszabadult és más haladó rendszerű országok ural­mát. Különösen azokat az országokat támadják mindenféle eszközökkel, ahol a szocializmust szeretnék épí­teni. Ezek közé tártozik Etiópia is, u több mint háromezer éves afrikai ország. Korunk idősebb nemzedéke még 'Abesszíniának ismerte azt az orszá­got, amelyet a második világháború előtt a barbár olasz fasizmus rohant le s néhány évig rabigában tartott. 'A felszabadító harcban kiűzték a be­tolakodókat. De a sikeres felszabadí­tó harc sem oldotta meg a belső problémákat, s újból a császári ha­talom lett az úr, tartotta kezében az ország földjét, és továbbra is nyomor­­gott a nép. A hetvenes évek elején a nagy természeti katasztrófa okozta belső bajokat nem tudta megoldani a kifelé reálisnak mutatkozó, de az or­szágban minden haladó megmozdu­lást lefékező rendszer. Etiópiának napjanikban közel, har­mincezer lakosa van (hogy valójában mennyi, senki sem tudja pontosan). A korábbi úgynevezett népszámlálá­sok hitelességét nagyon is kérdéses­sé tette a forradalom kirobbanásakor nagy szerepet játszó 1972—1974-es aszály, amelynek mintegy kétszáz­ezer ember esett áldozatul. Az éhín­ség idején a katonai helikopterekkel érkezqk nem egy esetben ezrével szá­molták össze a halottakat, olyan falvakban, amelyek létezéséről nem is tudtak. Az ország lakosságának Harcban a forradalmi vívmányok megvédéséért különben mintegy tizenöt százaléka városokban öl, és a többi falusi. A falusiak mintegy hatvan százaléka a nagybirtokosok bérlője volt, jobbágy, sőt rabszolga sorsban élt. A termés­nek több mint a felét beszolgáltatta a földesúrnak s ezen kívül még ro­botot is teljesített. A feudális embernyúzó rendszer 1974:ben csődbe jutott. Egymást kö­vették az események. Mint manapság általában, diáktüntetésekkel kezdőd­tek a lázadások. Ezt követték a ka­tonai és más tömegmegmozdulások, mígnem augusztus 16-án feloszlatták a koronatanácsot, a császár katonai és bírósági irodáját, sót a császárt is megfosztották minden hatalmától. Ezt követően szeptember 12-én Hailé Szelasziét lemondatták és letartóz­tatták. A császárt megdöntő katonák a trónfosztással világosan és egyér­telműen tudtára adták a világnak és Etiópia népének, hogy az országot ki akarják vezetni a középkori elmara­dottságból. Tovább peregték az események az országban. Az év végén a katonai tanács mélyreható szociális reformo­kat jelentett be. Ennek eredménye­ként már 1975 januárjában államosí­tották a bankokat, a hitelintézeteket és a biztosítótársaságokat, majd nem­sokára a legjelentősebb külföldi tő­keérdekeltségű vállalatokat. Az ideig­lenes katonai tanácsnak legnagyobb jelentőségű Intézkedése volt, amely kimondta, Hbgy felszámolja a feudá­lis nagybirtokokat és magánkézben tíz hektár földterület megtartását engedélyezi. Etiópiában a föld döntő többségé a császár, az egyház és a földbirto­kosok kezében volt, akiktől főlég nincstelen parasztok béreltek a föl­det. A földreform értelmében a nagy­birtokokat, a földdel nem rendelkező parasztok között kellett szétosztani. Földet csak azok kaphattak, akik ma­guk művelik meg azt és nem ren­delkeznek más megélhetési forrás­sal. Ezzel megszűnt a földbirtokosok és a haszonbérlők közötti feudális kapcsolat, és felszámolták a paraszt­ságot sújtó adórendszert. A kisajátí­tott földeken állami gazdaságokat Is létesítettek, és a kormányzó tanács arra ösztönözte a felszabadult föld­műveseket, hogy a föld közös meg­művelése céljából hozzanak létre szö­vetkezeteket. Az országban valójában nem föld­reform volt, hanem agrárforradalom, amely minőségileg új helyzetet te­remtett. Más afrikai országokban a földreform főleg a feudális kizsák­mányolásnak vetett véget, előkészít­ve a tőkés viszonyok térhódítását. Etiópiában azonban egyidőben mér­tek csapást a kizsákmányolás mim den formájára. A földek naclonalizá­­lásával megszűnt a termelőeszköz adás-vétele és örökölhetőségé s létre­hozták a parasztszövetségeket (szö­vetkezeteket). Ma Etiópiában mintegy huszonötezer parasztszövetség műkö­dik, közel hétmilliós tagsággal. Ez lényegében az etióptól forradalom nagy győzelme. A forradalmi országban kitűzött program végcélja a népi demokrati­kus etiópiai köztársaság megteremté­se, a szocializmus alapjának a lera­kása. A program feltételezi, hogy a néptömegek mozgósításával kezűkbe vehessék sorsuk Irányítását, az élet­­feltételeik javításáért, az életszínvo­nal általános emeléséért dolgozhas­sanak. A program javasolja a területi autonómiát, melyben teljes mérték­ben tiszteletben tartják a nemzetisé­gek jogait. Kiemelik, hogy a népköz­­társaság további építése csak akkor oldható meg. iia az etiópiai dolgozók harcát a munkásosztály pártjának ve­zetésével az egyesült forradalmi frdnt irányítja. Az ideiglenes katonai közigazgatási tanács minden igyekezetének ellené­re sem oldódott meg Eritrea kérdése. Az Eritrea függetlenségének kivívá­sáért küzdő mozgalmat a reakciós erők az etiópiai forradalmi átalaku­lások ellen használják fel. Az impe­rialista erők arra akarják rákénysze­ríteni; Etiópiát, hogy válasszon a szo­cializmus építése és Eritrea között. Ha az ország vezetői felhagynak a további szocialista orientációval, tisz­teletien tartják Etiópia területi épsé­gét, ha pedig folytatódik a forrada­lom, Eritreát elszakítják az ország­tól. Valójában egy politikai zsarolás­ról van sző a forradalmi erőkkel szemben. Több szomszédos ország sokoldalúan támogatja Eritrea elsza­kadását. Sajnos, az Etiópia és Szomá­lia közötti viszonyok sem rendezet­tek. A Szomáliái kormány . igényeket formál Ogaden területére, amely egy­koron a gyarmatosító országok dön­tése során került Etiópiához. Az etió­ptól hafadó erők tárgyalások sorén szeretnék rendezni a vitás kérdést. Bár Szomália hangoztatta, hogy ér­deke a békés rendezés, valójában a tüzérségükkel, harckocsijaikkal és légierejükkel támogatják a helyi fel­kelőket. Az imperialista erők Szudán, Szaúd-Arábia és sajnos Szomália köz­reműködésével darabokra próbálják szétszaggatni az országot. Természe­tesen a háttérben az Amerikai Egye­sült Államok áll. Fő cél a stratégiai fontosságú vörös-tengeri útvonal szo­ros katonai ellenőrzése, a tengerpar­ti országok olajtartalékainak kézben­tartása s ennek érdekében a forra­dalmi hazafias erők ellenállásának a megtörése. A belső harc még korántsem feje­ződött be. Szinte naponként érkez­nek hírek az ország különböző pont­jain fel-fellobbanó ellenforradalmi és terrorista cselekményekről. A belső reakciós erőket támogató országok is egyre hevesebb támadásokat in­téznek a forradalmi vívmányokat vé­dő hazafias erők ellen. A forradalmi folyamat v azonban megállíthatatlan. A februárban be­következett fordulat, amely megtisz­tította az ideiglenes katonai tanácsot a reakciós erőktől és túlsúlyba jut­tatta a baloldali érőket az ország vezetésében, az utóbbi hónapokban jelentős eredményeket tudott felmu­tatni. A forradalom a védekezésből támadásba tért” át s az ország dol­gozó tömegei képesek megvédeni a forradalom vívmányait, és küzdeni az új szocialista társadalom megte­remtéséért. Etiópia nehéz helyzetében nincs egyedül. Főleg a Szovjetunió és a többi szocialista ország segíti az elég súlyos helyzetben lévő országot. A szocialista országok együttérzésüknek a fontos nemzetközi tárgyalásokon is számtalan tanújelét adták már. A szovjet—etióp kapcsolatok szempont­jából különösen nagy jelentőségű az a deklaráció, amelyet nemrégiben a két fél képviselői írtak alá Moszkvá­ban. a kölcsönös baráti kapcsolatok fejlesztésének és az együttműködés kiszélesítésének elveiről. Az etiópiai forradalom a parasztok és munkások tevékeny támogatásával már eddig is kiváló eredményeket értek el. Ha nehéz harcban is, min­den bizonnyal győzni fog a bel- és külföldi reakció elleni küzdelemben, és így tartósan megszilárdítja az im­perializmus és a neokolonializmus, valamint a vüágréakció elleni fron­tot. Tóth Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents