Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-08-13 / 32. szám

1977. augusztus 13. SZABAD FÖLDMŰVES 3 AHOL a kenyér bölcsőjét IMGATJA Magtárakban az új gabona jórésze. Föld-anyánk az idén is kiizzadta a sarcot: fénylő gabonaszem-izzadság­­cseppeit. A dolgozó embernek, az ara­tónak ezúttal is a nehezebbje Jutott. De az első nagy lépés, az aratás, csak a kezdet volt. A jó kezdet után lassan eljön a molnárok, majd a pékek Ide­je, mert a kenyér a végcél, a legfon­tosabb éltető. Népdalból is ismeretes a „lisztes molnár“. A nyáron is hóval hintett ember, aki figyelő szemekkel vigyázza a malom dohogását, az új gabona sor­sát; alkudozik a parasztokkal, mfg kintről, az udvarról abrakoló lovak hotrkanása hallatszik, társzekerek vár­nak sorukra. Ilyen idillikus lehetett egykor a molnárok munkája. Ma már azonban egészen más — s ez termé­szetes. Hol van már az őrlő kövek surrogása... a vízbe merítő lapátok csobbanása ... AZ ORSZÁG EGYIK LEGNAGYOBB MALMA A Surany-i cukorgyár részlege — a malom. A felvásárlóüzem közvetítésé­vel itt kezdi kenyérré válásának útját a gabona. Nagyüzemi módszerrel, idil­likus képek nélkül — korszerű mun­kával. Mráz Milan elvtárs, a maion veze­tője kedélyes ember. Nem mintha ke­rülnék a problémák, talán ilyen az alaptermészete. Nem kis dolog egy ilyen fontos üzemet vezetni. Ö is át­­érzi munkájuk fontossságát: — Az egész ország részére őröljük a gabonát. Igaz, csak búzával foglal­kozunk, de az ebből készült lisztjein­ket megtalálja például Humennén is, hogy csak egy távoli pontot említsek. Felelősségteljes munka a miénk. Gon­doljon például egy bányavidékre, ahol a munkások ezrei dolgoznak — meny­nyi kenyérre van ott szükség. Évődve kérdezem: lisztes-e a mol­nár ma is? — Ez nem lehet értékmérő. De azért, ha műszak után hazamegyek, s levetem az inget, bizony meglátszik honnan jöttem. Vagy elég, ha az em­ber megtörli a homlokát s utána megnézi a kezefejét. S egy nagyüzemben bizony gyakran adódik alkalom homloktörlésre. Elég. ha kiesik egy gép, eldugul egy cső, s már áll a munka. A számok magu­kért beszélnek: naponta harminc va­gon lisztet adnak a raktárnak a gé­pek. Búzából hatezer tonnán felül őrölnek meg naponta. A skála — an­nak ellenére, hogy csak búzát őröl­nek — elég sokszínű: az étkezési lisztek nyolc fajtáját adják s ezen fe­lül négy félét takarmányozási célokra. Január elsejétől növekedett a ma­lom kapacitása. Azóta lett harminc, az addig huszonnégy-huszonhat vago­­nos teljesítmény. A légnyomásos tech­nika bevezetése óta. Az új gyártási folyamat lényege egyszerű: a tároló­ból sűrített levegő nyomja az őrlőkig a gabonát, ahol aztán külön válik a levegő és búzaszem. S mivel a leve­gőben még maradnak szemcsék, ezt még külön megszűrik. Érvényesül te­hát az irányelv: egy csepp se vesszen kárba. A részleg vezetőjével és Július Rigó molnárral bejárjuk az üzemet. Kor­szerű gépek, tisztaság — ezek jellem­zik a gyár egy részét. A csehszlovák gyártmányú őrlők remekül dolgoznak s közöttük járva nem is nagyüzem­ben, inkább titokzatos boszorkány­­konyhában érzi magát a látogató. A dohogó gépek alatt parketta fénylik, a gabona, s őrletei átlátszó csöveken cirkulálnak az egyes folyamatok kö­zött. Az embernek önkéntelenül a mondás jut eszébe: Itt akár a földről is lehetne enni. Nem mondható el tígyanez a gyár minden részlegéről. A raktárhelyisé­gek enyhén szólva elavultak, s ahogy a részlegvezető megfogalmazta, van itt néhány helyiség még: Mária Teré­zia idejéből. Persze nem szó szerint, de mindenesetre elgondolkoztató egy ilyen fontosságú üzemnél. A fejleszté­si tervben ugyan szerepel egy új, nagybefogadóképességű raktárhelyi­ség fölépítése, addig azonban a rosz­­szul világított, elavult helyiségekben kénytelenek tárolni a lisztet. Az egyik raktárhelyiség például még a régi malom átalakítása óta szolgál — itt tárolják az ömlesztett lisztet. Egyéb­ként száraz helyiségek, minőségi rom­lást tehát nem okoznak. Sokat segít ezen a problémán az ömlesztett formában történő elszállí­tás. Ennek köszönhetően tudták a me­zőgazdaság részére előállított darák mennységi termelését növelni, s az­óta kevesebb az állás miatti kiesés is. További problémájuk a csomagoló részleg. Itt főleg női munkaerők dol­goznak, (az üzem száznegyven alkal­mazottjának mintegy hetven-hetvenöt százaléka nő) s bizony keményen megdolgoznak a bérükért. A csoma­golás félautomata módszerrel törté­nik, ami annyit jelent, hogy az egy­két kilós zacskókat kézzel töltik, mé­ricskélik. EZERÜTSZÄZ VAGON AZ ÜJ TERMÉSBŐL Ezekben a napokban különösen nagy a hajtás. Most aztán nincs lazí­tás, hisz az új kenyérről van szó. Az újonnan aratott búzákból ezerötszáz vagonnyit vesz át a malom — a Nové Zámky-i (Újvári) járás teljes meny nyiségét. A járás mezőgazdasági Uze mei után, az év folyamán — a kapa citás kihasználása érdekében — to vábbi járások gabonáját Is Itt fogják őrölni. így a galántai, lévai, komáro­mi járásokét is. A legjobb búzának sikértartalomból az idén is a Jubilejná mutatkozik, de több jó fajta is van. Az átvétel soha­sem szünetel, reggeli hat órától esti fél nyolcig tart s természetesen mun­kaszünnapokon is. A felvásárló üzem­mel igyekeznek jó kontaktusban len­ni, bár nem mindig teljes sikerrel. Reggel és a déli órákban gabona­­szállító járművek sora rostokol az udvaron. Ez mindenképpen időkiesést jelent a traktoroknak, gépkocsiknak, hisz a két tartály, ahová a gabonát öntik, nem feneketlen torkú — öt va­gonnyit képes elemészteni óránként. Gizela Lehocká, a laboratórium ve­zetője elmondja, hogy naponta mint­egy száznegyven-százötven’ mintavé­telt végeznek, hisz minden szállít­mány minőségét tüzetesen meg kell vizsgálniuk. Nekik különösen „nagy­üzem“ ez az időszak. Saját laboráns­nőiken kívül a felvásárló üzem alkal­mazottai is jelen vannak a mérések­nél, így összhangban dolgozva köny­­nyebb megállpítani az esetleges hiá­nyosságokat. Az új gabona nedvességtartalma és sikértartlama megfelelő. Bár az első szállítmányok még aránylag gyöngék voltak. A sikértartalom az esetek többségében eléri a huszonkilenc szá­zalékot is. Különösen jó gabonát szál­lít a palárikovói, semerovói szövetke­zek s a Jánosikovói Állami Gazdaság. KITÜNTETÉSEK AZ ÉVFORDULÓN Az üzem első félévét száz százalék fölötti tervteljesítéssel zárta. Ebben oroszlánrészt vállaltak a szocialista brigádok is — Jiatékony munkával járultak hozzá a jó eredmények el­éréséhez. Négy szocialista brigád dol­gozik a malomban: kettő a csoma­goló részlegen, pgy a rakodónál, egy pedig az őrlésnél. A cukorgyár százhuszonötödik év­fordulóján a malom öt dolgozóját tüntették ki az üzem legjobb dolgo­zója címmel. Hruška, Birčák elvtár­sak, Lukácsová, Tóthová elvtársnők és maga a részleg vezetője Mráz elvtárs ily módon kaptak köszönetét és er­kölcsi elismerést becsületes munkáju­kért. Nekik köszönhető — s természe­tesen az üzem többi dolgozójának —, hogy az ország egyik legnagyobb mal­ma évente negyvenötezer tonna lisz­tet tud adni az országnak. Kövesdi Károly A Jurovái (Dercsika) Barátság Efsz­” ben a fözootechnikussal és a személyzeti osztály vezetőjével beszél­getve véletlenül szóba került az in­formációközlés. Ekkor említették, hogy ők is adnak ki üzemi lapot a dolgozók tájékoztatására. Egy példány éppen kéznél volt, s bár a hátlapon felkiáltójeles figyel­meztetés: Csak belüzemi használatra! — volt olvasható, azért kíváncsian végigforgattuk. S meglepődve kellett olvasnunk. A sokféle, gazdag írás­anyagból hadd említsünk néhányat: Egy kiválóan dolgozó szocialista bri­gádunkról; Körúton farmjainkon; Na­pirenden a munkabiztonság; A tudo­mány és technika világából; Hírek a szövetkezet életéből; Tanácsadó ker­­tészkedöknek, de akadt benne vers, humor és gazdag fényképanyag is. S bár csak néhányszáz példányban jelenik meg havonta a második évfo­lyamát számláló Búzakalász, minden képpen szerencsés kezdeményezésnek kell tartanunk. Nem nehéz kitalálni miért. Egyrészt, mert áttekintést nyújt a különböző munkaszakaszon dolgo zóknak a szövetkezeti élet más terű létéiről is. másrészt pedig agitációs szerepet is betölt. Ily módon növeli a tagság látókörét, s ha (különösen idénymunkák előtt) a szövetkezet el­nöke, vagy más vezetője is tollat ra­gad, s „megereszt“ egy cikket, az mindenképpen hasznos, mozgósító. Még egy nem elhanyagolható lehető­sége van az ilyen kiadványnak: ha ügyesen szervezik, s bevonják a dol­gozókat is, véleménynyilvánításra, pa­naszaik, javaslataik közlésére nyújta­nak lehetőséget — az üzemi demok­rácia látja hasznát. Gyakran hall üzemi lapokról az em­ber, s már szinte természetessé válik, hogy minden valamirevaló gyár igyek­szik kiadni dolgozói tájékoztatására Hasznos kezdeményezés néhány oldalas buletint, lapot. Sőt, gimnáziumok, szakközépiskolák, főis­kolák közleményei is mind gyakorib­bá válnak. Éppen ezért örvendetes tény, hogy mind gyakrabban találkoz­ni földmuvesszövetkezetekná! is ha­sonló kezdeményezéssel. Sok értékes javaslatot lehetne adni ezek még hasznosabbá tételéhez. Hogy csak egy példát említsünk: a sokat emlegetett dolgozók iskolájának jobb propagá­lására. De ez már a lap szerkesztőjén és a vezetőségen múlik s nem utolsó sorban a belső igényen. —iká— Az idei zöldségollátas jónak mondható s ezekben u napokban már paradi­csomból ts szállítanak elegendőt a ielvásárló üzemekbe. Foto: —tt— Húsz kiló híján -elégedettek A chotini szövetkezetben az Idén sem tartott hosszú ideig az aratás, pontosabban a gabona szemtermésé­nek begyűjtése. Az efsz hat kombájn­ja szűk tíz nap alatt levágta, kicsé­pelte a gabonát. A legjobb — száz­­tizenöt, illetve száztizennégv hektáros — teljesítményt a két Kolosz gép és személyzete nyújtotta. — Bármennyire is szerettük volna, a tervezett átlaghozamot és összter­mést nem sikerült elérnünk — bosz­­szankodott a minap Csintalan Csaba mérnök, a közös növénytermesztője. Igaz, hogy a mostoha időjárás kedve­zőtlen hatása ellenére is csupán húsz kilónyi hiányzik a tervezett hektáron­kénti negyvenkét mázsából, ám a si­kertelenség felettébb bosszant ben­nünket. Kezdettől fogva tudtuk, hogy csúcshozamot nem érhetünk el, mégis valamennyien azon fáradoztunk, hogy legalább a terv valósággá váljon. A szóródási veszteséget ellenőrző mun­kacsoport jól és becsületesen végezte feladatát, a gépek pedig inkább las­sabban haladtak, mert kezelőik az el­végzett munka minőségi mutatóit tar­tották előbbrevalónak. Az átlagos szemveszteség nem is haladta meg az 1,2 százalékot! Hát ezért bosszant bennünket az a húsz kilő. Meg azért, mert a búzánk jól sikerült — hektár­­hozama egy mázsával meghaladta a tervezettet, de az árpában csalódtunk. Az aratási munkákat irányító járási operatív bizottság megállapítása sze­rint, némely mezőgazdasági üzemben a kelleténél vontatottabban halad, il­letve haladt a szalma betakarítása és a tarlóhántás. Ez a megállapítás saj­nos, a meglátogatott gazdaságra is érvényes. Vajon miért késlekedtek a hetényiek? Ismét Csintalan mérnöké a szó: — Egyetlen présgéppel, meg két rendfelszedő kocsival dolgoztunk, mert kisegítő gépeket nem kapott a gazdaságunk. A szalma betakarítását és a tarlőhántást is nyújtott műsza­kokban végeztük, még vasárnapokon is tizennégy érén át dolgoztak a gé­pek és az emberek. A két műszak be­vezetése meggyorsíthatta volna a munka elvégzését, de szakképzett, hozzáértő traktorosokban nem válo­gathatunk. így kissé megkésve, de le­hetőségeinkhez mérten időben végez­tünk a fontos munkálatok elvégzésé­vel. Betakarítottuk a szalmát, felszán­tottuk a tarlót, s már a másodnövé­nyeket is elvetettük. — Hány hektáron termelnek másod­­növénveket? — érdeklődtem. — összesen hetven hektáron. Kö­lest, napraforgót és zöldetetésre szánt kukoricát vetettünk. Az igazat meg­vallva, nem nagyon lelkesedünk a másodnövényekért, hiszen öntözni nem tudunk, az eddigi szárazság meg nem nagy reménnyel kecsegtet ben­nünket. Tavaly félszáz hektáron ter­meltünk tarlókeveréket, hogy milyen eredménnyel, azt nem merem elárul­ni. Az augusztus elején lehullott csa­padék talán kisegít bennünket. Legin­kább az bosszant, hogy az előre lát­hatóan sikertelen termelés biztosítása — most és az ősz folyamán is — fe­leslegesen megterheli a gépparkun­kat, hátráltatja az egyéb fontos tenni­valók végzését. Ha majd elkészül és megkezdi üzemelését a mintegy öt és félmillió korona ráfordítással készülő, hétszáz hektáros öntözőhálózat, akkor örömmel — nem utasításra várva —, magunk fogjuk a másodvetésű növé­nyek termesztését szorgalmazni. De a meglévő ötvenhektáros berendezé­sünk egyelőre a zöldségkertészet Igé­nyeit sem elégíti ki. S hogy teljes legyen a kép, azt Is el kell mondanom, még lucernát szükséges vetni a hetényieköek. A takarmányszárító folyamatos és gaz­daságos kihasználásának biztosítására törekedve úgy döntöttek, a lucerna szántóföldi arányát öt százalékra nö­velik. Ezért most harminc hektár szántét készítenek elő a lucernavetés alá Kádek Gábor Már a holnapra gondolnak A komárnoi (komáromi} járásban 1977. július 21-én befejeződött az idek aratás. A járás mezőgazdasági vállalatai és üzemei 28 301 hektárnyi terü­letről takarították be a gabonát. Az idei kenyércsatában a mezőgazdasági dolgozók kemény harcot vívtak a kedvezőtlen időjárással, s ebből a harc­ból az emberek, a mezőgazdasági dolgozók kerültek ki győztesen. Ennek eredményeként a járás mezőgazdasági vállalatai és üzemei sikeresen telje­sítették a gabonaprogramnak az idei évre szóló tervét. A járás párt-, állami-, gazdasági és társadalmi szervei, valamint a mező­gazdasági dolgozók céltudatosan és jó) felkészültek az idei gabonabeta­karításra. Az egész betakarítási folyamat a minőség jegyében zajlott le. A szakvezetők és a mezőgazdasági dolgozók nem az aratás ütemének be­biztosítására. hanem a lehető legkisebb arányú szemveszteség elérésére helyezték a fő hangsúlyt. E célból valamennyi mezőgazdasági vállalatban és üzemben külön szakbizottságok tevékenykedtek és az eredmények nem maradtak el. Az aratás értékeléséből feltétlenül szólnunk kell a gépesítők és gépke­zelők nagyszerű munkájáról is. Szfvvel-Iélekkel együttéreztek a mezőgaz­dasági üzemek növénytermesztőivel. Mind a saját, mind a brigádos, kise­gítő kombájnok nagyszerűen helytálltak. A komáromi járásban különöskép­pen értékeljük a Pberovi Gép- és Traktorállomás dolgozóinak munkáját, akik példás szervezéssel, odaadó hozzáállással és természetesen nagyszerű munkájukkal jelentős mértékben hozzájárultak a gabonabetakarítás sike­reihez a komáromi járásban. A gabonatáblák helyén jelenleg teljes ütemben folyik a középszántás, a tarlóhántás és az őszi keverékek vetése. A komáromi járás mezőgazdasági szakvezetői jelenleg már a jövő évi termés biztosításén fáradoznak. Most készítik elő azokat a kinemesitett búzafajtákat, amelyeket a legjobb külföldi, — főleg a szovjetunióbeli — és hazai kísérleti területeken nemesítettek ki. A inagnemesítők és a szakem­­berek feltételezik, hogy a jé vetömagfajtákkal a jövő évben Jélentősen nö­­* veiik majd a hozamokat a komáromi járásban. Kolozsi Ernő A szalmabegyűjtúsi munkákból a szövetkezetek és Állami Gazdaságok idős — sok esetben már nyugdíjas — dolgozói is kivették a részüket. Foto: — bor—i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents