Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-08-06 / 31. szám
1977. augusztus 8. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Ä CSSZSZK 1976—1980. évi gazdasági és szociális fejlődésének iránv. elveiben többek között a következőket is olvashatjuk: „A saját zsiradéktartalmú nyersanyag-források gyarapítása céljából bővíteni kell az olajosnövények, elsősorban az őszi repce, a napraforgó és a szójabab vetésterületét és termesztését úgy, hogy az össztermelés 1980-ban meghaladja a 240 ezer tonnát“. Az olajosnövények termesztésében minőségi változásokra van szükség, mert csak ezáltal érhetjük el azt, hogy a hazai szükségletek kétharmadát saját trmelésből fedezzük! Sajnos, az utóbbi években negatív fejlődés volt tapasztalható, s leromlott a növényi olajok minősége is. Elsősorban rz olajok eruksav-tartalma növekedett, amely az emberi táplálkozás szempontjából káros. Hazánk higiénikusai szerint a repceolaj maximálisan öt százalék eruksavat tartalmazhat, a mi fajtáink azonban a leggazdagabbak ebben a savban. HOGYAN TOVÁBB... Minőségi javulást csak úgy érhetünk, el , ha csökkentjük a repceolaj eruksav-tartalmát. Ezért a növénynemesítői munkát is ebbe az irányba kell szervezni. További lehetőség, hogy az állami fajtakísérletekbe olyan fajtákat soroljanak be, amelyek kevés vagy egyáltalán nem tartalmazzák az eruksavat. Az idén már lehetőség nyílik az alacsony eruksavtartalmú repcefajták vetésére. A növénytermesztési kutatóintézetek szakemberei, a nemesítők és a fajtakísérletezők mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a jövőben csakis eruksav nélküli őszi repcét termelhessünk. Hazánkban évente legalább ötvenezer hektáron termesztjük az őszi repcét. Ebből az idén előreláthatólag 22 ezer hektáron termesztjük az eruksav nélküli fajtákat. Egy évvel később további nyolc-tízezer hektárral szélesítjük ki az eruksav nélküli repcefajták termesztését, s 1979-től kezdve már csakis az eruksav nélkülieket termesztjük. Szlovákiában a hatodik ötéves tervidőszak éveiben átlagosan 25 ezer hektáron termesztjük az őszi repcét. A célkltúzés: elérni legalább a hektáronkénti 2,3— 2,4 tonna átlagos terméshozamot! Az őszi repce termesztésében további lehetőségként a rajonizálás szerepel. Csehországban az őszi repce hetven százalékát a burgonyatermelő körzetben, a többit a burgonya-zabtermelő, míg elenyésző mennyiséget a répatermelő körzetben termesztik. Hasonló rajonizálásra — a Prágai Mezőgazdasági Főiskola növénytermesztést tanszékének szakemberei (prof. Ing. A. Fábry, CSc.) szerint — Szlovákiában is szükség lesz, hiszen itt a kukoricatermelő körzetben termesztik a legtöbb őszi repcét, jóval kevesebbet termesztenek a répa-, még kevesebbet a burgonyatermelő körzetben. JAVÍTANI KELL AZ AGROTECHNIKÁN! Az agrotechnika szakaszán is vannak még tartalékok. Az alacsonyabb fekvésű termelőhelyeken általában Az őszi repce termesztése fokozott figyelmet igényeli két gabonaféle között termesztjük az őszi repcét. A magasabban fekvő termelőkörzetekben ajánlatosabb a repcét egyéves (keverékek) vagy évelő takarmánynövények után termeszteni. Ez utóbbitól azonban a növénytermesztők vonakodnak, holott jó megoldás volna. A fajtaösszetétel megválasztásánál a talaj minőségiből és a tápanyagellátás színvonalából kell kiindulni. Ésszerű tápanyagellátás, mélyebb fekvésű és humuszos talajokon célszerű a nyugat-német „RAPOL“, az átlagos termesztési feltételek mellett a lengyel „BKILLAND“, az extenzív, kedvezőtlen feltételek közepette pedig a hazai „TREBICI“ fajtát előnyben részesíteni. Természetesen folyamatban van továbi hazai és külföldi fajták elismerése, melyekkel a jövőben — a már említett — eruksavtartalom csökkentése végett feltétlenül számolni kell. Fokozott figyelmet kell fordítani a vegyszeres gyomirtásra is. A vetés előtti talajelőkészítéskor a TREFLAN (3—5 liter/hektár 300—400 liter vízben feloldva), a vetés után pedig a LASSO (4—6 liter vízben feloldva) készítmény a legalkalmasabb. Figyelemmel kell kísérni a kártevők elszaporodását, s annak megfelelően kell gondoskodni a leghatásosabb védekezésről. Fontos követelmény az egyedszám megtartása is. Optimálisnak mondható a négyzetméterenkénti ötven-hatvan növénysürűség, ami hat-nyolc kilogramm vetőmagmennyiségnek felel meg hektáronként. A gyakorlatban azonban sokszor 15—25 kg vetőmagot vetnek, s ezáltal a négyzetméterenkénti egyedszám a kétszeresére, sőt háromszorosára növekszik. Sajnos, hazánkban nehéz hatni az agronómusokra, hogy ne lépjék túl a 8—10 kilogramm hektáronkénti vetőmagmennyiséget! Ha a repce túl sűrűn kelt (több mint hetven egyedszám négyzetméterenként), célszerű — a négv valódi levél fejlődési szakaszban — boronálást alkalmazni. A későbbi növénysűrűség ritkítása céljából — a nyolc-tíz valódi levél fejlődést szakaszban — ajánlatos RETACEL (CCC) készítményt használni, arai szeptember végének és október elejének felel meg. A terméshozam növelésében döntő jelentőségű a nitrogéntrágyázás. Az őszi nitrogéntrágyázást a talaj termőképességének és az elővetemény figyelembevételével a minimálisra kell csökkenteni. Gabonafélék, elsősorban árpa után és száraz őszt időjárás esetén ajánlatos hektáronként negyven kilogramm nitrogénhatóanyagot adagolni. A tavaszi nitrogéntrágyázásnál mindig a növényzet fejlődési állapotából kell kiindulni, de ajánlatos a lehető legkorábbi használata. A gyenge növényzeteknél — kivételesen — a nitrogéntrágya egy része virágzás előtt is használható. tállótrágyát szórtak szét a tarlóra hektáronként, amit közöpszántással juttattak a talajba. A vetés előtti talajelőkészítéskor először is tárcsáztak, majd a talajba dolgozták az ipari trágyákat. Hektáronként hetven kilogramm nitrogén-, száztizenkét kiló foszfor- és százhatvan kiló káliumhatóanyagot adagoltak. A vetés előtti talajelőkészítéshez tartozott a talaj fertőtlenítése is. Erre a célra MOCAP készítményt használtak, harmincöt kilogrammnyi mennyiségben hektáronként. A szövetkezetben az utóbbi években jő eredményeket értek el a vegyszeres gyomirtás szakaszán. Tavaly a vetés előtti talajelőkészítés idején 4,5 liter TREFLAN készítményt adagoltak hektáronként, 300 liter vízben feloldva. A „BRILLAND“ fajta őszi repcét augusztus 25—26-án vetették 25 cm-es sortávolságra. Hektáronként csak tíztizenegy kilogramm vetőmagot használtak. Itt szeretném megjegyezni, hogy a szövetkezetben céltudatosan csökkentették a vetőmagmennyiséget, amely már nagyjából megegyezik a növénytermesztési kutatóiméFoto: —blm-A hozamnövelésben jelentős a méhek megporzó tevékenysége is, mert azáltal növekszik a becők száma és az ezermagsúly, valamint egyenletessé válik a virágzás és a magvak érése. Ugyancsak nagy tartalékok vannak az őszi repce betakarítási veszteségeinek csökkentése szakaszán is. REKORDTERMÉS ŐSZI REPCÉBŐL Az őszi repce termesztésének a Horná Potöü-i (felsőpatonyi) „VÖRÖS CSILLAG“ szövetkezetben régi hagyományai vannak. Az idén negyven hektárról takarították be e fontos olaiosnövényt. Az átlagos terméshozam elérte a 3,873 tonnát hektáronként, ami rekordtermésnek számított! Vajon hogyan érték el a felsőpatonyiak ezt a kiváló eredményt? Ezekről a kérdésekről Gáspár Imre mérnök, a szövetkezet főagronómusa tájékoztatott. Fokozott figyelmet fordítanak az elővetemény megválasztására. Általában őszi búza után vetik az őszi repcét. Közvetlenül a búza és a szalma betakarítása után negyven tonna iszetek ajánlásaival, tapasztalataival. Az őszi repcét március kilencedikén fejtrágyázták. Erre a célra harminc kilogramm nitrogéntrágyát használtak. A káposztalégy lárváinak nagymérvű elszaporodása végett kétízben permeteztek WOFATOX készítménnyel. Hektáronként 2 kilogrammot használtak, háromszáz liter vízben feloldva. A magképződés fokozása céljából a szövetkezet ötven, a méhtenyésztők pedig további kétszáz méhcsaládot összpontosítottak a parcella széleire virágzás idején. Minden bizonnyal ez is hozzájárult a nagyobb terméshozam eléréséhez. Végezetül elmondhatjuk, hogy a kiváló terméshozam a szövetkezetben már évek óta meghonosodott agrotechnika következménye. Például 1974-ben 3,1 tonna termést takarítottak be hektáronként. Nem csoda tehát, hogy az idén 154,953 tonna termést — tonnánként négyezer koronáért — értékesítettek a felvásárló és ellátó vállalatnál! BARA LÄSZLÖ. mérnök Minden munkát a maga idejében Az utóbbi években, amikor a cukorrépa-termesztéssel kapcsolatos idénymunkálatok, s az átlagtermések kiértékelésére kerül sor, az élenjárók közül ritkán marad ki a trebišovi (terebesi) járásban lévő parchovanyi földművesszövetkezet. A minap a szövetkezet határában jártam és láttam, hogy teljes ütemben végzik a cukorrépa harmadik kézi kapálását, ami ismételten a szóban forgó élsz tagságának, vezetőségének elismerésre érdemes igyekezetét igazolja. Ebben a gazdaságban valóban fö kultúrnövénynek tekintik ezt a fontos ipari növényt, s termesztését igyekeznek jövedelmezővé tenni, tudva azt, hogy számottevően befolyásolja az üzem pénzgazdálkodását, jövedelmet és takarmányalapot jelent a közös gazdaságnak. A répatermesztésről nehéz újat mondani. A tagság alaposan megismerkedett ezzel a növénnyel már a magángazdálkodás idején, s a 25 esztendő alatt nagyüzemi termelési módszereit is a legapróbb részletekig kikísérletezték. A plusz, amit Parchovanyban mindehhez rendszeresen hozzáadnak az, hogy a tenyészidő folyamán minden munkálatot idejében elvégeznek. íme, egy olyan erőforrás a termelés érdekében, amivel nem élnek eléggé a járás összes gazdaságában. Pedig összehasonlíthatatlanul egyszerűbb, mint a koptatott vetőmag, a korszerűsített vetés, vegyszeres gyomirtás, vagy bármi más eljárás, amivel csak a nagyüzemi gazdálkodásban ismerkedtünk meg. Egyébként ebben a közös gazdaságban is megtaláljuk mindazokat a negatív tényezőket, amelyekkel esetenként „indokolni“ lehet az elvárások alatt maradó terméshozamot. A vetésszerkezetben aránylag magas százalékarányt képvisel a cukorrépa, s emiatt nehezen illeszthető be a vetésforgóba. Egyszerűbben: minden szempontból igényes növény, de nem sikerül minden esztendőben a legmegfelelőbb parcellákat tartalékolni számára. A 240 hektárnyi vetésterület fele rendszerint kiváló, a másik rész pedig gyengébb talajba kerül. Tavaly például csak 165 hektár maradt meg, a többit ki kellett szántani. Az idén a kétszáznegyven hektárból százhúsz hektár olyan dűlőkbe került, ahol vagy az állandó vízfelesleg teszi kétségessé a sikeres termelést, vagy a gyengébb természetes tápanyagtartalékkal rendelkező, rossz szerkezetű talaj. Olykor fellép a gyökérfekély, időnként támadnak a bolhák. Ennek ellenére a múlt évben a tervezett 390 mázsás átlagos hektárhozammal szemben 537,5 mázsás átlagos hozamot értek el, az idén pedig az egész határban gyommentes parcellákat, szépen fejlett répatáblákat láthattunk. A vetésterületek kijelölése alkalmával az elsőbbség a rópáé. Az alapművelési munkálatok közül az idejében végzett őszi szántáshoz következetesen ragaszkodnak. Az összes vetésterületet már ősszel tárcsázzák, előkészítik a talajt, s tavaszra csak a vetés előtti kultivátorozás marad. Április 10-ig végeznek a vetéssel. Ősszel istállótrágyáznak s nagy műtrágya-adagokat használnak. Istállótrágyából négyszáz mázsát adnak hektáronként, továbbá 700 kg foszfor- és káliumtartalmú műtrágyát. A foszfort és káliumot ősszel, a nitrogént és a komplex műtrágyát tavasszal, két részletben (vetés előtt és egyelés után) dolgozzák a talajba. Ahol szükséges, az ismételt nitrogénes fejtrágyázás se marad el, 150 kilogrammos hektáronkénti adagban. A munkaszervezés alapja a teljesítmény-javadalmazás, premizálás. A teljes területet a tagság műveli meg, akik nagyon vigyáznak arra, hogy a sarabolás, az egyelés ne szaladjon ki a határidőből, de a gyomokat sem engedik elhatalmasodni az ismételt kézi és gépi kapálások. Annak ellenére, hogy alkalmazzák a vegyszerezést, a kézi kapálást nem hanyagolják el. Évente átlagosan 80—90 ezer növénysűrűséget tudtak biztosítani. Ezt az idén is elérték. Azokat a területeket, ahol szükség van rá öntözik. Végeredményben közismert, széles körben alkalmazott eljárásokról van szó. Azonban a Parchovanyi szövetkezeti tagok nemcsak szorgalmasak, hanem úgy látszik, cukorrépatermesztő szakmunkások is, akik minden alkalmas időpontot kihasználva tudatosan törekednek arra, hogy egyetlen munkafolyamat se lépje túl az optimális időszakot. Ezzel sok esetben még a mostohább termesztési adottságokat is sikerül ellensúlyozniuk. Az idén cukorrépából rekordtermésre számítanak. ILLÉS BERTALAN Rejtett tartalékok A CSKP XV. kongresszusán igen behatóan foglalkoztak a rejtett tartalékok feltárásával és ezeknek a népgazdaság számára hasznos és jövedelmező felhasználásával. Szeretnék én is rámutatni egy igen értékes, tápanyagokban és humuszban gazdag, de sajnos, a mezőgazdasági üzemek többségében nagyon is elrejtett tartalékra — az istállótrágya és a trágyalé hasznosítása körüli problémákra. Minden mezőgazdász tisztában van azzal, hogy az „abszorpciós“ komplexum alapját a humusz képezi. Minél nagyobb mennyiségben van a talajban, annál jobban képes az ilyen talaj megkötni a növények részére szükséges tápanyagokat, tehát a talaj jóval termőképesebb. Sajnos, ezzel az értékes anyaggal a mezőgazdasági üzemekben igen mostohán, sőt mondhatnám, sehogy sem törődneki A farmok és istállók környékének rendbetétele érdekében és a felsőbb szervek utasításainak eleget téve az istállótrágyát olyan helyekre hordják, ahová még a madár se jár. Itt aztán van ideje, hogy az évek folyamán minden kezelés nélkül komposzttá alakuljon, amit azután a melegágyak talajaként hasznosítanak. Ugyanez vonatkozik a trágyalére is. Mivel sok helyütt nem győzik a talajra való kihordását, inkább kiengedik a folyókba, patakokba, hasznavehetetlen helyekre. Sokkal nagyobb jelentőséget fordítanak a tápanyag-visszapótlásban a műtrágyának. Nem is csoda: könnyen szállítható, kis mennyiségben sok a tápanyag, s gyorsan a talajba juttatható. Rossz tulajdonsága azonban, hogy elég drága, humusz nélkül nem tud megkötődni a talajszemcsékhez, az eső pedig sok tápanyagot lemos a növények számára elérhetetlen alsóbb talajrétegekbe, ahol hasznavehetetlenné válnak. Legrosszabb tulajdonsága pedig az, hogy igen sok devízakoronát felemészt, mert egyes fajtáit a nyugati államokból importáljuk. Ha a mezőgazdasági üzemek vezetői és dolgozói mindezeket megtárgyalnák és megkeresnék a kivezető utat, eljárást az említett hibák felszámolására, országos viszonylatban sok milliárd koronát megtakaríthatnánk, úgyszólván a mezőgazdasági termelés csökkenése nélkül, sőt még nagyobb terméshozamokat érhetnénk ell MEDE SÄNDOR
