Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-08-06 / 31. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1977. augusztns R. A nagyüzemi lehetőségek hasznosítása Ä lučeneci ’(losonci) járás mezőgazdasági üzemeinek jónéhány vezetője már a hetvenes évek elején érezhette: válaszút elé érkezett. A termelés fejlődése megrekedt, megfoghatatlan korlátokba ütközött minduntalan. Ez legjobban kiütközött abban, hogy gúzsba kötődtek reményeik, elképzeléseik. A tervcélok csak nagy nehézségek leküzdése árán, hiányosan váltak valóra ... Ezidőtájt egyre gyakrabban hajtogatták: „Tenni kéne valamit! Dehát mit...?“ Ezúttal is a CSKP mutatta meg az előbbrejutásnak, a termelés továbbfejlesztésének még kitaposatlan, de ■;• >.vv , Ing. Bagói Peter, főzootechnikus. Járható, helyes útját. Ez nem volt más, mint a mezőgazdasági üzemek lehető legszorosabb termelési-műszaki együttműködése (kooperáció), illetőleg nagy termelőegységek kialakítása, jó gazdasági, műszaki és személyi megalapozottsággal. Mert, csakis az ilyen, céltudatos üzemegyesítés adhat új lendületet a termelés továbbfejlesztéséhez. S adott is. .. I Megannyi tapasztalat bizonyítja —, köztük a hat évvel ezelőtt négy termelőegység összevonásával létesült 3500 hektáros buzitkal (buzitai) Győzelmes Február szövetkezeté is — ennek az útnak a helyességét. Az itteni példán szemléltetjük, mi hozható tető alá a termelőerők összpontosításával. Pontosabban körvonalazva: miként hasznosíthatók a mezőgazdasági nagyüzem nyújtotta lehetőségek egy korszerű tehenészet létesítését illetően. Mik ezek a lehetőségek, s kihasználva hogyan hatnak a munkatermelékenység fokozására, a dolgozók fölöttébb jő munkakörülményeinek kialakítására, a haszonállomány tartásviszonyainak forradalmasítására, gazdaságosabbá tételére? S mi az, ami még ellentmondásos, amin feltétlenül, s mielőbb változtatni kell...? ÚJ ÉS ÁTÉPÜLŐ ISTÁLLÓK Mindenekelőtt egy új, 320 férőhelyes korszerű istálló építését tartották a legfontosabbnak, ami már két éve üzemel, mégpedig a buzitkal üzemrészlegen. Ezzel párhuzamosan régebbi típusú istállókat korszerűsítettek, illetve korszerűsítenek, hogy elegendő — a kor mai követelményeinek megfelelő — férőhelyet’ biztosítsanak. De alig győzik! Hiszen a tehénállomány létszámgyarapítási ütemterve már évek óta eléggé feszített. Ennek valóra váltása az átlagosnál nagyobb gazdasági erőfeszítéseket, beruházási összegeket követel, az általános teleprendezéseket is beleértve, amelyeket ugyancsak szorgalmaznak, s jelenleg is kiviteleznek: keményburkolatú utak hálózata, parkosítás, telep-körülkerítés stb. S most ejtsünk néhány szót arról, hányadán állnak a létszámterv teljesítésével. A terv ez év első felére tehénből 810-et irányzott elő. A valóság viszont az, hogy tizenhattal több. Összehasonlításul: a múlt év derekától ez év június végéig 114 darabbal gyarapodott a tehénállományuk, a nagyarányú selejtezés ellenére ... S még egy dolog: ez év végéig akár kétszáz darabbal is gyarapíthatnák tehénállományukat, ha ... Igen, ha rendelkeznének elegendő férőhellyel, s nagy hasznosságú, jó fajtájú tehén „jelöltekkel“, MENNYISÉG, PLUSZ MINŐSÉG Am nehogy azt gondoljuk, hogy az illető szövetkezetben mindenáron csak a létszámgyarapításra törekszenek. Előtérben szerepel a minőségi követelmények betartása. Például a törzsállomány zömében fekete-tarka és szlovák-tarka. Az üzemen belüli szakosítás keretében olyan megoldáshoz folyamodtak, hogy a fekete-tarka állományt a Győzelmes Február buzitkai telepén, s a későbbiekben meg a pincinái (pinci) üzemrészlegen helyezték, Illetve helyezik el, s a szlovák-tarka tenyészállományt meg Veiké Dravcében (Nagydarőcon). Persze, ldeálisabb lenne, ha a fekete-tarka állomány mindössze egy helyen összpontosulna. A kettős megoldás oka: kényszerítő körülmény. Ugyanis a buzitkai részleg munkaerő-helyzete szegényesebb. Ez viszont a mai technika, a korszerű és gyors szállítóeszközök korszakában nem jelenthet akút, legyűrhetetlen nehézséget. Ha a pillanatnyi helyzet nem is a legkedvezőbb ... Mint már az előbbiekben szóba került a legutóbbi nagyméretű tehénselejtezésre, ezt a minőségi követelmények diktálták, összesen 241 előhasi üszőt állítottak tehénsorba, melynek kilencven százaléka fekete-tarka fajta. Ezeket a látkyi szövetkezettől (ugyanezen járás hegyi körzetéhez tartozik!) vásárolták. Ezen kívül a társulásos alapon működő járási borjúnevelde is a buzitkai szövetkezet egy üzemrészlegén található. Úgyhogy innen is beszerezhetnek utánpótlást. Persze, a szavatosság itt nem százszázalékos a fajta-jelleget illetően, így hát a szerződés nyújtotta előnyöket (látkyi szövetkezet!) fordítják főleg a saját javukra. A további előhasi üszők vásárlásánál, illetve tehénállományba sorolásánál Is szigorúan, következetesen ügyelnek majd a minőségi követelmények betartására. EMELKEDŐ TEJHOZAM Előrebocsátjuk: a szóbanforgő szövetkezetben az évi fejési átlag nem éri el a háromezer litert. Ebben okként a nagyarányú selejtezés játszotta — s játssza mind a mai napig — a döntő szerepet, hiszen a tehénállománynak több mint az egynegyedét érintette. Mindamellett a tejtermelésben javulás tapasztalható, ha a múlt év első felében elért eredményeket összehasonlítjuk a mostani félévivel: a tejhozam tehenenként, naponta 0,49 literrel emelkedett, ami közel 66 ezer liter tejtöbblet, fél év viszonylatában. Pál Pavel és Szalai Dániel részlegzootechntkusok szavai szerint ez a tejhozamnövekedés még kiugróbb lehetne. Igen, ha a LuCenecl Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Üzem rendszeresebben szállítaná a megrendelt erőtakarmányt, s kevesebbet hivatkozna szállítóeszköz és takarmányösszetevők hiányára ... Ettől függetlenül az illető szövetkezet igyekszik példásan, terven felül teljesíteni a reá rótt tejeladási feladatokat, mint azt az idei első félévben is tette — megtoldta több mint ötvenezer literrel. Ilyen körülmények között ez a tény csak dicsérendő, meg a jó hozzáállás is. Javít valamit a szövetkezet szorult helyzetén az, hogy tagja annak az öt szövetkezet összefogásával létrejött társülásnak, amely egy BS—6 jelű, magyar gyártmányú terményszárítót, plusz pelletgyártó vonalat üzemeltet, így többek között könnyebben hozzájuthat a vitamíndús zöldllszthez, s pellethez. Ez utóbbinak a gyártásához elég nagy mennyiségű szalmát tudnak célszerűen hasznosítani, s egyéb hulladékanyagokat, megtakarítva ezáltal a szemestakarmány-szükséglet jelentős részét. Külön említést érdemlő a szakvezetőknek az az igyekezete, hogy az állattenyésztő telepek közvetlen közelében legelők létesüljenek, úgynevezett füves-herések. Erre megkülönböztetett figyelmet fordítanak. A cél az, hogv e telepkörüli legelők területe egy-két éven belül elérje a 80 hektárnyi terjedelmet. Az idén már vagy tizennégy hektárnyit legeltethetnek, szakaszosan, korlátos rendszerben. A legeltetés — ami sok mozgásra ad alkalmat a teheneknek, s edzettekké, felsorolását, hogy hány embert szabadít majd fel az új technika, aki más munkát végezhet majd, ugyancsak fontos posztján a termelésnek. KURTA ZÄRSZÖ Bugoá Peter mérnök, főzootechnikus szakmaszeretete, lelkesedése, mély felelősségtudata, ifjúsága (mindössze 26 éves), legyen a követendő példa a többiek számára. Ennek a fiatalembernek a hivatástudata, áldozatvállalása, a kényelemről való lemondása nagy megbecsülést érdemel. Hiszem, hogy a munkaerő-gondon, közös erővel belátható időn belül túl teszi magát ez a szövetkezet. Persze, csak úgy, ha az ifjúság felé fordul a vezetés, ha átérzi annak súlyosságát, amit éveken keresztül elmulasztott, s tesz is érte, hogy- ezt a csór* bát minél előbb kiköszörülje. N. KOVÄCS ISTVÁN Az új tehénistálló egy része. (A szerző felvételei) A kél ágazati zootechnikus: Gál Pavel és Szalai Dániel. betegség-ellenállókká válnak — kevésbé költséges formája a takarmányozásnak, sőt gazdaságos. ÚJ „FEJÖKOMBINÄT“, ÉS EGYEBEK Bár az új, korszerű istálló Buzitkán már két éve üzemel, az osztrák gyártmányú Roto Miele „fejőkombinát“ és az Etscheid nevű (nyugatnémet) tejhűtő és tárolótartály használatba adása még. várat magára. Remélhető, hogy már nem sokáig...! Ügy hírlik, ez év augusztuséban átadják — ha késve is —, rendeltetésének. Csupán egy dolog aggaszt; mégpedig az, amit a részleg-zootechnikus a beszélgetés, vitatkozás sűrűjében akaratlanul is kimondott: „Hiába az új technika, a méregdrága fejőberendezés, a tejhűtő, a telepkörüli legelő, ha nincs elegendő lelkiismeretes és hozzáértő ember, akikre nyugodtan rábízhatnánk ezeket a gépeket...“ Ezek a súlyos szavak azok, amelyek nem hagynak nyugton. Annak ellenére sem, hogy már egy ízben jártak olyan mezőgazdasági üzemben, ahol a Roto Miele, ez a kétszer kilenc tehenet egyszerre, egyugyanazon időben fejő automata berendezés már üzemel. Egyetlen műszak alatt szerzett tapasztalat nem elég ahhoz, hogy Iksz Ypszilonra rábízzák teljes felelősséggel a fejőkomblnát kezelését. Az efféle hozzáálláson sürgősen változtathatnának, nehogy a „leves többe kerüljön majd, mint a hús“. Ha megkülönböztetett figyelmet fordítanak erre a kérdésre, annál kevesebb lesz a korszerű technikával járó baj és gond. Tegyenek róla mielőbb, hogy legyen megfelelő, szakmailag jól felkészült, s az új technikáért rajongó emberük elegendő. Mert a gép — legyen az bármilyen korszerű —, az ilyen emberek nélkül csupán holt tárgy marad. S drága mulatság lenne ezt az automata fejőkombinátot hónapokig nem üzemeltetni... I Fontosabbnak tartottam ennek kellő hangsúlyozását, mintsem annak Gépesített abrakadagoíás a tehenészetben A lekötése* rendszerű istállóban tartott tehenek abrakolása — a munkatanulmányok tapasztalatai szerint — kézi erővel (vödrökből) napi 0,25—0,5 percet vesz igénybe. A kézi adagolás munkaigénye még szabadtartás mellett sem haladja meg marhánként az évi 1,5—3 munkaórát. A számok világosan érzékeltetik, hogy e művelet kézi munkaerőigényének csökkentésére való törekvés egymagában még nem indokolja az abrakolás gépesítését, hiszen például a fejés vagy a kitrágyázás munkaigénye sokkal nagyobb. Ezek után meggondolandó, hogy milyen körülmények között és hogyan érdemes az abrakadagolást gépesíteni. A probléma elsősorban abban rejlik, hogy a nagy tejhozamű teheneknek nagyobb abrakadagot érdemes juttatni, viszont a csekély termelésűeknek kisebb abrakmennyiséggel kell beérniük. Következésképpen egyedi abrakolást kell megvalósítani. A gyakorlati végrehajtás azonban számos nehézséget támaszt, így például igényli a jászlak hosszának egyedenkénti megoszlását elválasztó lemezfalak útján. Ez a megoldás akadályozza a jászlak megkövetelt tisztántartását. A tehenek hozam szerinti csoportosítása is nehézkes, mert a változó tejleadás miatt gyakori átcsoportosításokra van szükség, amelyektől az állattartók, de maguk az állatok is idegenkednek. A kötetlen tartású tehenészetekben több lehetőség kínálkozik. Ott, ahol mozgó takarmányasztalok állnak rendelkezésre, az abrakot a zöld-, vagy a tartósított takarmányokhoz lehet különböző mennyiségekben hozzákeverni, a tejhozam alapján két-három csoportba beosztott tehenek csoportátlagigényének megfelelően. Csupán arról kell gondoskodni, hogy az eltérő abrakmennyiségekhez valóban azok az állatcsoportok jussanak hozzá, amelyeknek a több-kevesebb adagot szánták. A gyakorlat megmutatta, hogy a takarmányasztalhoz nem könnyű az állatokat csoportonként elkülönítve hozzáengedni, másrészt a mohón étkes tehenek rendszerint több abrakot igyekeznek magukhoz venni, mint a lassabban tóplálkozók. így az egyedi táplálkozás csak pontatlan átfedésekkel valósul meg. Kézenfekvőnek mutatkozott az a lehetőség, hogy az abrakadagolást a fejőállásokba bevigyék és ott az abrakot a megfelelő adagoló mechanizmussal 'az „evőcsészékbe“ juttassák. A mennyiségeket a teljesítmény-csoportba beosztott tehenek és a fejőházba e csoportosítás szerint beterelt állatok csoportátlagigényének megfelelően lehet változtatni. Ez a széltében elterjedt módszer — amely előreláthatólag még sokáig marad használatban — még mindig nem oldotta meg a kimagasló tejhozamú egyedek kielégítő abrakellátását. Ezért elsősorban a holland kutatók foglalkoztak olyan kiegészítő abrakadagoló automaták fejlesztésével, amelyek a. láncos nyakörvvel megjelölt teheneknek lehetővé teszik, hogy ha fejüket az etető-automata nyílásába bedugják, s ezzel azt a szállítócsigát helyezik üzembe, mely az automata jászlát abrakkal feltölti. Mivel a tapasztalatok szerint a tehenek tejhozamuk arányában túlnyomórészt maguk szabályozzák abrakigényüket, a pótabrakhoz tetszés szerint juthatnak hozzá. A nyakörvvel el nem látott átlagos vagy gyenge hozamú tehenek hiába próbálnak pótadaghoz jutni, mert az automatát nem képesek üzembe helyezni. A fejlesztési törekvések jegyében a tehenek nyakukon az alpesi kolomphoz hasonló, kisméretű adóberendezést1 hordozzák, amelyen az állatgondozó beállítja a tehenek napi egy-öt kiogramm közötti egyedi abrakigényét. Amikor a tehén a fejőállásba belép, a gerjesztő impulzus egy mikrokomputer segítségével az automatát a beállított súlynak megfelelő abrakmennyiség kiadagolására ösztönzi. Jelenleg azon fáradoznak, hogy ezt a magas technikai szintet képviselő abrakadagoló rendszert a fejőházaktól függetlenítsék és annak a lekötő, valamint kötetlen tartású istállókban is hasznosítható változatait elfogadható áron forgalmazzák. Landtechnik szalmapogácsázó Az NDK-ban kialakított szalmapogácsázó legfőbb része a pogácsázóprés, kiegészítő részei a főventillátor, a csővezetékek, a kettős szalmaadagoló (ä feldolgozandó szalma menynyiségét hat fokozatban lehet szabályozni), a fúvók, a ciklon és a kalapácsos daráló. A nedves részek a tömörítő keresztcsatornába kerülnek, s mivel a fúvó ezeket nem szívja el, oda egy továbbító csigát is beépítettek. A kalapácsos daráló szitájának lyukmérete 13 mm, lemezvastagsága 1,5 mm. A berendezés gabonadara és cukoripari melléktermékek felhasználása esetén két etetöszalaggal és tolólemezes adagolókkal használható. A karbamid és az ásványi keverékanyagok tányéros adagolón, az összes többi adalékanyag cellakerekes adagolón keresztül jut a főventillátor nyomóvezetékébe. A pogácsákat a prés hűtőtornyában hűtik le, majd onnan emelő- és szállítószalagokon a négy tárolósilóba juttatják. A silók pogácsabefogadó képessége B0—70 tonna. A pogácsa a silóban tizennégy napig tárolható. A további tárolás a bemelegedés miatt nem ajánlatos. A pogácsát a silókból ugyancsak szállítószalagokkal hordják ki. Az adalék gabonát közvetlenül a gabonasiló alá épített kalapácsos darálón aprítják fel, így külön szállításáról nem kell gondoskodni. A kalapácsos darálótól a darát egy fúvó újabb silóba szállítja. Ebből a silóból látják el a pogácsázó berendezést. A melasz tárolására 5,5 tonnás tartályt használnak, amelybe négy darab 1200 W-os elektromos fűtőtestet építettek be. Pogácsázáskor a melaszt egy fogaskerék-szivattyú segítségével közvetlenül a pogácsázó présbe vezetik. A szalmát a berendezésbe szecskázott állapotban kell bejuttatni. Szecskázni a szántóföldön szoktak, de a bálázott szalmát szérűskertben szecskázzák és felhasználásáig homokveremben tárolják. A pogácsa összetétele tehenek részére: 75 százalék szalma, 10 százalék gabonadara, 12 százalék cukoripari melléktermék és 3 százalék karbamid. A pogácsa napi adagja egy állatnak 5 kilogramm. I Agrártechnik)
