Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-08-06 / 31. szám

A nagyüzemi szőlészetekben jól hasznosítható: Hidraulikus rakodó berendezés X szüretelés a szőlőtermesz­tés csúcsmunkát közé tartozik. A termés hagyományos begyűj­tése sok munkaerőt igényel, a szőlővel teli szállító edények pótkocsira rakása pedig a leg­nehezebb munkák között em­líthető. Nem csoda tehát, hogy e munkafolyamat könnyebbé és ésszerűbbé tételének módját kutatják. A Vinohrad című szaklap júliusi számában Barát Stefan, az Alsó Nyitra Efsz vinodoii részlegének szőlésze és Barát Jozef mérnök, a Vefký Blh-i SZNF 20. évfordulója Efsz szőlészeti agronómusa egy öt­letes újítási javaslatról számol be, melynek megvalósítása je­lentős mértékben megkönnyí­tette és olcsóbbá tette a rako­dási munkákat. A cikkből megtudjuk, hogy a Vefký. Cetín-i Alsó Nyitra Efsz­­ben, ahol hetven hektár termő­szőlőt művelnek, általában négy-hat férfi munkaerőt kö­tött le a szőlő pótkocsira raká­sa. S a munkaerőhiány gyak­ran rákényszerítette a szövet­kezet vezetőit, hogy — a mun­kabiztonsági előírásokat meg­szegve — női munkaerőkkel oldják meg a rakodást. Mint ismeretes, a női munkaerőkkel legfeljebb tizenöt kilós terhet szabad emeltetni, egy szőlővel teli szállító edény tömege pe­dig esetenként ötven-hetven ki­ló közötti. Kísérletet tettek az emelő targoncákkal is, de ezek nem váltak be, mert a felázott talajon és a nem szilárd bur­kolatú utakon e gépek nem üzemeltethetők. Két évvel ez­előtt olyan speciális pótkocsi­kat vásárolt a szövetkezet, a­­melyekben ömlesztve szállít­hatják a szőlőt a feldolgozó üzembe. Igen ám, csakhogy ezen pótkocsik oldalát nem le­het lenyitni, tehát még maga­sabbra kell emelni a szállító edényeket, hogy tartalmukat a pótkocsira üríthessék. A koráb­bi négy-hat helyett most már nyolc férfi dolgozót kellett biz­tosítaniuk a rakodáshoz. Az égető pr.obléma megoldá­sára Tárnok mérnök, a szövet­kezet főgépesítője vállalkozott. Alapos mérlegelés után benyúj­totta újítási javaslatát, mely­nek alapján Mráz gépjavító megszerkesztette a hidraulikus rakodót. A pótkocsi oldalára erősített rakodó kar kosarában egyszerre egy szállító edényt lehet elhelyezni. Ezt a beren­dezés úgy emeli a pótkocsi fö­lé, hogy a szőlő a rakterűiéire hullik. Üzemeltetéséhez három dolgozóra van szükség: ketten a teli, illetve az üres edényeket cserélik a kar kosarában, egy pedig a szőlőt igazítja el a pót­kocsin. A rakodót a traktoros üzemelteti a hidraulikus beren­dezés segítségével. A népszerűsítő írásból azt is megtudjuk, hogy az újítás gya­korlati alkalmazása nemcsak könnyebbé és biztonságosabbá tetté a szőlőtermés pótkocsira rakását, hanem csökkentette a munkaerő-igényt és a költsége­ket is. A hagyományos módszer idején nyolc dolgozóra volt szükségük, s ezek személyen­kénti átlagban 37,5 mázsa sző­lőt tudtak felrakni naponta. Vagyis — a hatezer mázsa sző­lő felrakási költsége évadon ként 10 ezer 200 korona Volt. Ezzel szemben az új módszer már csak három munkaerői igényel, s itt a személyenkénti napi átlagteljesítmény 216 má zsa. így a rakodási munkaköll ségek 1800 koronára csökken tek, ami 8400 korona közvetlen megtakarítást jelent. A fölsza­badult öt férfi munkaerő, aki­ket most másutt alkalmazhat­nak a csúcsmunkák menetének meggyorsítására, a szüret ide­jén 7968 koronát keresett vol­na. Tehát az újítás a valóság­ban 16 ezer 368 korona megta­karítást eredményezett egy év­adban, miközben a munkater­melékenységet 116 százalékkal növelte, a munkaerő-szükségle­tet pedig 62,5 százalékkal csök­kentette. Gondolom, érdemes lenne másutt is kamatoztatni a Vefký Cetín-i ötletet. Az érdeklődők a Vinohrad júliusi (7.) számá­ban közzétett műszaki leírás és szemléltető képek alapján ké­szíthetik el ezt az ötletes be­rendezést. És úgy hiszem, hogy a nevezett szövetkezet szakem­berei is szívesen nyújtanak fel­világosítást a hozzájuk fordu­lóknak. Elvégre — a mégoly párját ritkító ötlet, újítás is csak akkor lesz igazán jelen­tőssé, ha gyorsan elterjed és meghonosodik a mindennapi gyakorlatban. —dek A gondosan ápolt kiskert, virágokkal betelepített és fü­vesített udvar szép látványt nyújt. Foto: —bor A GYÜMÖLCSÖSBEN. Elérkezett a köszméte oltásának legmegfelelőbb idő­szaka. A 3—5 szemes oltóvesszőket köz­vetlenül oltás előtt szedjük meg s eltá­volítjuk róluk a töviseket és a leveleket, csupán a bekurtított levélnyeleket hagy­juk meg. Az alanyt (aranyribíszke) nem vágjuk vissza, hanem a tervezett koro­namagasságban elkészítjük a bevágást és betoljuk az előkészített oltóvesszőt, majd műanyag szalaggal bekötjük a se­bet, utána bekenjük oltóviasszal és szá­radás ellen papírral burkoljuk az oltást. Tíz-tizennégy nap múlva eltávolítjuk a vé­dő papírburkolatot, s ha az oltővesszőn meghagyott levélnyél-csonkok már lehull­tak, vagy érintésre lehullanak, az oltás megeredt. Most kell beoltani a kajszi, szilva, őszibarack, esetleg a törpefának szánt- almamagoncokat is. Ritkítjuk a cseresznyét, a meggyet és a kajszit. A koronasűrítő ágakat távolítjuk el és a sebeket oltóviasszal vagy festékkel le­zárjuk. Augusztus közepén sort keríthe­tünk a dió és az asztali gesztenye met­szésére is. Az őszibarack jól fejlett és érett ágait-hajtásait 40, a gyengébbeket 20— 30 cm-re bekurtítjuk, ezzel elősegít­jük a virágrügyek fejlődését. A kétszer termő málnafajták letermett vesszőit kivágjuk. Az előkészített ágyás­­ba kitelepítjük az egészséges, kártevők­től mentes szamócapalántákat. Általában 30X60' cm-re telepítünk, de az erőtelje­sen növekedő «fajtákat (pl. Senga Sen­­gana) 40X80 cm-re tanácsos ültetni. Az augusztus, általában csapadéksze­gény hónap, ezért kiadósán locsoljuk a gyümölcsfákat, a bogyósokat. Időszerű tennivalók A SZÜLŐBEN. Augusztus elején — még a bogyólágyulás előtt — utoljára trá­gyázzuk nitrogénnel a szőlőt. Aranként két kilót adunk, majd jól beöntözzük a földet. Ezzel mintegy harminc százalék­kal növelhetjük a hozamot és a cukor­­tartalmat. Ha eddig nem kerítettünk rá sort, most bekurtítjuk a vesszőket és ki­vágjuk vagy kitörjük a hónaljhajtásokat. Befejezzük a peronoszpóra elleni ke­zelést, s bepermetezzük Kuprikollal a szőlőt, hogy megkeményedjenek a bo­gyók és ellenállóbbak legyenek a szür­kerothadásnak. Saraboljuk, kapáljuk-a szőlőt, irtjuk a gyomokat. Lisztharmat ellen Sfinx-készítménnyel porozunk, mo­lyok ellen pedig a Fosfotion 0,2 °/o-os oldatát hasznosítjuk. A korai fajtákat óvjuk a madaraktól (zsacskózás, riasztás stb.). A ZÖLDSÉGESBEN. A halványító zel­lert, a póréhagymát és egyéb zöldségfé­léket fejírágyázzuk (a káliumszulfát vagy a Cererit gyenge oldatával) és szá­razság esetén jól beöntözzük. Fogyasz­tásra és konzerválásra folyamatosan szedjük a paprikát és a paradicsomot. A paradicsomot a hatodik kialakult fürt fölött visszacsípjük, így elejét vesszük a további virágzásnak és serkentjük a megkötött termések érését. A gyökér­­zöldséget kiritkítjuk, hogy a többi szé­pen kifejlődhessen. Betakarítjuk a mag­nak hagyott borsót és babot s papírral bélelt ládákban történő szárítás, váloga­tás után tároljuk. Folyamatosan szedjük az uborkát. A dinnyék alá tegyünk desz­kát vagy üveglapot, mert a nedves talaj­tól hamar romlásnak indulnak. A kései karfiolt a levelek kötözésével védjük a bámulástól. A bimbóskel csúcsát lecsíp­jük, hogy szépen kifejlődjenek a bimbók. A hónap derekán elvetjük a tavaszi szedésre szánt hagymát, amit ősszel nem ritkítunk, csupán töltögetünk. így a dug­­hagymáról nevelt hagymával egyidőben nyerünk friss zöldhagymát, csak jóval kevesebb fáradsággal. Őszi szedésre még palántázhatunk salátát. Ugyanakkor vet­hetünk is belőle egy keveset (25 cm sortávolság). Ha egy hét múlva kikel, kiritkítjuk, az így nyert palántákat is elültetjük, s tavasszal korán lesz salá­tánk. Tíznapos időközökben vethetünk spenótot. Ha még a földben van,_ hala­déktalanul szedjük föl a hagymát. Őszi fogyasztásra még retket is vethetünk. A VIRÄGOSKERTBEN. Metsszük az élő­sövényt és az .örökzöld tűlevelűeket. Ki­ültetjük a violát, mályvarőzsát, harang­virágot, szegfűt, sáfrányt, átültetjük a pünkösdi rózsát, a nőszirmot, kitelepít­jük a fehér liliomot és a tigris lilomot. Gyomtalanítjuk és ritkítjuk — vagy pó­toljuk — a sziklakért növényállományát. Csapadékos időben — vagy ha tudunk öntözni, bármikor — újítsuk fel a gye­pet, Illetve telepítsünk újat. Tisztítjuk, osztályozzuk és előkészítjük a kiültetés­hez a tulipán-, jácint- és nárciszhagy­mákat. (Cval aA/VWVWVWVWWVWÄ/WWWVWVWWWWVWW^V^^/WWAA/WWWVW Augusztus A nagy forróság nem kedvez a baromfinak. A tyúkok lehető­leg a kifutóban töltsék a nap­palokat, ahol árnyékos búvóhe­lyet is biztosítottunk számukra. A füvesített, de homokfürdőt is nyújtó kifutó fe­lel meg legjob­ban az igények­nek. A kifutó­ban néha aján­latos lekaszálni a füvet, a baromfiszállást pedig" rendszeresen tisztogatni, eset­leg fertőtleníteni kell. Ha új baromfiszállást tervezünk épí­teni, akkor legfőbb ideje, hogy munkához lássunk, mert az ál­lományt még az őszi tojásraká­­si évad kezdete előtt át kell helyezni, hozzá kell szoktatni az új környezethez. A későbbi költöztetés a termelékenység csökkenését vonná maga után. A beteg vagy kotlós, esetleg idő előtt vedleni kezdő állato­kat már most selejtezzük ki. Közben összegezzük a hasznos­ságról vezetett feljegyzéseinket s készítsük elő az alapállo­mány feltöltésére vagy a te­nyészállatvásárra szánt jércé­­ket, illetve kakasokat. A kacsák tollváltáshoz készü­lődnek. Kiadósán kell etetni őket. .Naponta adjunk nekik szemet is. Tüzetes válogatás után összeállíthatjuk az új tenyészfalkát, a többi állatot meghagyjuk hizlalásra. A lu­­dakat meneszteni kell, mert egyébként elhullajtják az érté­kes érett tollakat. Egyébként ezt a hónapot még kint tölt­hetik a legelőn vagy a tarlón. Megfigyeléseink szerint a ga­lambok általában a negyedik fészekrakás után vagy a költés közben kezdenek vedleni. Ha már február végén vagy már­cius elején felkészítettük őket a tenyészévadra, akkor a vetí­tés már most esedékes. A te­­nyészpárok megszakítják az utódnevelést és az első költés­ből származó utódokkal együtt megkezdik a tollváltást. Ez a korai — augusztus közepétől szeptember derekáig tartó — vedlés igen előnyős, mert mire beköszönt a kiállítások évadja, galambjaink már új tollruhá­adósan etetjük őket. Egyelőre még a kanárik is a röpdében vannak, de lassan fel kell ké­szíteni őket az „énekiskolára“. Napi adagjukat a repcemagra építjük s kender- vagy lenmag­gal, kanárikölessel, hántolt zabbal és kevés mákkal gazda­gítjuk. Ameddig csak módunk­ban áll, zöldeleséget is biztosí­tunk madarainknak. A tervszerű szaporítást végző a kisállattenyésztésben ban pompázhatnak. A napi adag ésszerű módosításával és kiegészítésével (olajrepce, bük­köny, napraforgó, kendermag, ásványi kiegészítők stb.) ked­vezően befolyásolhatjuk ezt a fontos élettani folyamatot. Au­gusztus végén ajánlatos eltá­volítani a költőládákat, mert csak így tudjuk elejét venni a további fészkelésnek. Gyakori jelenség, hogy a galambok a tollváltás után — vagy még annak befejezése előtt — is­mét tojni kezdenek, és október végéig még kétszer költenek. A kiállításra szánt egyedeket már most elkülönítjük a pár­juktól és kalickához szoktat­juk. Főleg a túlnépesített szál­lásokon fokozott figyelmet szentelünk az etetésnek. Több vagy nagyobb és jobban hozzá­férhető etetőket kell alkalmaz­ni, mert a felnőtt galambok el­űzik a fiatalokat és csak a ke­vésbé értékes eleséget hagyják meg számukra, ami természete­sen kedvezőtlenül befolyásolja az utódok fejlődését. Nagy fi­gyelmet kell szentelni a külső élősködők elleni védekezésnek. Időnként fertőtlenítő szert kell keverni az ivóvízbe, és a féreg­­telenítés is kifizetődik. Az egzotikus madarak még fészkelnek, tehát továbbra is a röpdében maradnak, ahol kl­nyúltenyésztőknek még sok gondjuk van augusztusban. At­tól függően, hogy három vagy négy ellést ütemeztek be, most választják el a nyolchetes fió­kákat vagy éppen most várják a negyedik ellést. Az utódok mindkét esetben hizlalásra ke­rülnek. Az angórákat most kell harmadszor nyírni. A sorra ke­rülő növendékállat-vásárokra 3—6 hónapos nyulakat küldhe­tünk, s ugyanitt vásárolhatunk vérfrissítést szolgáló fiatal te­nyészállatokat. Ha módunkban áll, vegyünk részt az asztali értékeléseken. A szakvélemé­nyek alapján hzután könnyen eldönthetjük, hogyan selejtez­zünk és melyik egyedeket küld­jük a kiállításokra. Az elörege­dett zöldtakarroány tápértéke egyre csökken, ezért töreked­jünk a konyhai és kerti hulla­dékok (zöldség, gyümölcs) hasznosítására. A kiegészítő ta­karmányok (korpa, dara, nyúl­­tápok) adagját pedig növelni kell. Rendszeresen itassuk ál­latainkat és tisztítsuk a ketre­ceket. Ahol gyakran előfordul a mixomatőzis, ott oltassuk be a nyulakat és óvjuk őket a szúnyogoktól. Gondoljunk a téli takarmánykészlet kialakítására is. Vásároljunk gabonát — fő­leg zabot —, időben kaszáljuk le és gyűjtsük be a lucerna Az intenzív nagyüzemi termelés a juhok után a ludakat is megfosztotta a legelőtől. Az álla­tok mindinkább „beszorulnak" az udvarba. A kopár udvar viszont nem a legmegfelelőbb a lúdtarlásra, ezért létesítsünk legalább füvesített kifutókat és fürdési lehetőséget nyújtó víz­medencéket. Foto: —bor harmadik kaszálatát. Közeledik a hasznossági el­lenőrzés alatt tartott kecskék tenyészállat-vásárának ideje. E- zekre általában augusztus vé­gén vagy szeptember elején ke­rül sor. Az első negyedévben született, a megkövetelt élő­súlyt elérő és az állatorvos ál­tal egészségesnek talált gödö­lyéket és gidákat vezethetjük fel. A tenyésztői becsület úgy kívánja, hogy csakis jó haszon­tulajdonságúnak ígérkező álla­tokat kínáljunk fel tenyésztő­­társainknak, s ha magunk vá­sárolunk, szintén nézzük meg, miért adjuk ki a pénzt. (Hav| • SZEMCSÉZETT NYÜt- TÄPOK. A Szovjetunióban szemcsézett nyúltápok gyár­tásával ás forgalmazásával segítik a nyúltenyésztök munkáját. A növendékek számára készített erőtakar­mány — különféle tömeg­takarmányokkal, zöldeleség­­gel és lédús takarmányok­kal kiegészítve — a tenyész­állatok táplálására is föl­használható. A tápokkal etett állatoknak rendszere­sen — többnyire önitatók segítségével — biztosítják az ivóvizet. A tápokkal ete­tett tapsifülesek hatvanna­pos korban 35—40 százalék­kal nagyobb élőtömeget ér­nek el, mint a hagyományo­san takarmányozott társaik. Átlagos napi súlygyarapodá­suk 30—32 gramm, s egy kiló súlygyarapodás eléré­séhez 3,20—3,80 kg erőta­karmányt fogyasztanak. * GOMBATERMESZTÉS IRÄNT ÉRDEKLŐDŐKNEK. A gombatermesztéshez szük­séges szaporítóanyagot a mratíni Sempra forgalmaz­ta, de most ezt az üzemet fölszámolták. Helyette a Sempra, odštepný závod zá­hradníckych služeb, Pruši­­novského ul., 787 51 Kromé­­ŕíž forgalmazza a gomba­o TOJASVIZSGÄLÔ DE­TEKTOR. Skót szakemberek speciális detektort fejlesz­tettek ki a tojáshéj szabad­szemmel nem látható hibái­nak megállapítására. A to­jás alakú üveggömbben el­helyezett szerkezet az át­világítás alapelve szerint működik, s a tojáshéjon ke­letkezett legkisebb repedés­re is fölhívja a figyelmet. A szállító tálcákra helyezett tojásokat vizsgálatkor nem kell átrakni, elég a detek­tor által hibásnak minősí­tett tojást levenni a tálcá­ról, s helyébe épet tenni. tgV sokkal kevesebb hibás tojás kerül a fogyasztói piacra.

Next

/
Thumbnails
Contents