Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-08-06 / 31. szám

A zöldségellátás jelentős tényezői

Tretice (Nádszeg) község egyik háza előtt s annak udvarán nagy volt a sürgés-forgás. Messzebbről azt hittem, lakodalom van. Amikor megálltunk láttam, hogy paradicsommal, paprikával, uborkával, főzőtökkel telt ládák mögött ácsorognak az emberek, amelyeket ha rájuk kerül a sor, mérlegre rakják. A háttérben már kimagaslott az áruval telt ládatengór.

Bartalos Imrében ismerőst véltem felfedezni s tőle érdeklődtem, kinek a zöldségéről van szó. A kiskertészkedők a helyi szervezet tagjai, adják el a zöldséget, adta tudtomra.

— Sok tagja van a szervezetnek? —■ érdeklődtem.

— Kár, hogy nincs- itt Szabó István az elnök, 6 tudja legjobban. De Lacit is megkérdezheti, szervezetünk titkárát, ö is kompetens, hogy beszéljen a tevékenységünkről.

Bartalos László, a szimpatikus fiatalember szívesen szólt a kiskertészkedők tevékenységéről.

— Ezelőtt hat-hét esztendővel kezdtük Sándor Gábor bátyánk irányításával. Eleinte csak a szabad ég alatt termesztettünk zöldséget és aztán fokozatosan áttértünk a fólia ulattira. Közben jelentősen bővült a tagság létszáma. Tavaly százhetvenen voltunk, és az idén a szervezetünk létszáma már kétszáz. Persze a tagok közül nem mindenki foglalkozik zöldségtermesztéssel, vannak, akik kedvtelésüket a gyümölcs- és szőlőtermeléssel s a vlrágkertészkedéssel elégítik ki.

— A zöldségtermelők kinek adják el az árut?

— A kiskertészkedők többsége távol a falutól, különböző munkahelyeken dolgozik. Így a zöldség eladással nem igen foglalkozhatnak. Ezért évrőlévre szerződést kötünk a galántai zöldségfelvásárló üzemmel. A kiskertészkedők szervezetének megbízottjai hetente kétszer veszik át az árut, csütörtökön és vasárnap. A legtöbb zöldséget vasárnap hozzák a kijelölt központba. A Bratislavában s más helyütt dolgozók akkor érnek rá legjobban szedni, ásni, kötözni és szállítani a zöldséget. Hétfőn reggel már berobognak a felvásárló üzem teherautói s viszik az üzletekbe a friss árut. A heti átvett zöldség árát pénteken fizetjük ki a termelőknek. Nagyon jó a kapcsolatunk a felvásárló üzemmel, megy minden mint a karikacsapás.

— Milyen az idei zöldségtermés?

— Jónak mondható, összehasonlításképpen; tavaly 1 millió 300 ezer korona értékű árut adtunk el. Az idén július 15-ig pedig már másfél millió értékű árut értékesítettünk. Kezdtük a retekkel, a sárgarépával,

vegyes zöldséggel, majd folytattuk a paprikával, amelyből mintegy két vagonnal, kilónként húsz koronán felüli áron adtunk el. Azon zöldségfélék szállítását, amelyeket csomózni, kötözni kell, a mezőgazdasági nagyüzemekben nem igen tudják megoldani. A kiskertészetekben viszont ez nem okoz különösebb gondot.

— A zöldség értékesítésén kívül milyen előnyben részesülnek még a szövetség tagjai?

— A tagok részére beszerezzük a legmegfelelelőbb vetőmagvakat és ültetőanyagokat. Sokoldalúan törődünk a műtrágya- és a vegyszerellátással. Mi gondunk a gyümölcsfacsemeték és a rózsatövek beszerzése is.

— A szakmai neveléssel is törődnek?

— Az igényeknek megfelelően évente öt-hat szakmai előadást szervezünk. De törődünk az időszerű tanácsadással is. Emellett a legifjabb nemzedék nevelésével is foglalkozunk. A helyi nemzeti bizottságtól kaptunk egy kertet, ahol szervezetünk szakmai felügyelete mellett a pionírok kertészkednek. Öröm nézni a gyerekeket, amikor a kertben dolgoznak. Rendszeresen szervezünk tanulmányi kirándulásokat is. Somogymegyében jó a kapcsolatunk a Kertbarátok Szövetségével, de a Keszthelyi Tudományos Kutatóintézetben is jártunk már s nem tértünk haza üres tarsollyal. Természetesen hazai kirándulásokon is résztveszünk, ahol szintén összekötjük a kellemeset a hasznossal. Ezek a kirándulások szakmai nevelés szempontjából is sokat érőek. Mindez jelentősen hozzásegített, hogy a járásban az egyik legjobban működő szervezetként emlegetnek bennünket.

Sándor Gábor, a szövetkezet kertésze, szintén elégedett az idei eredményekkel és bízik abban, hogy a hárommilliós tervet túltoljesítik. Eddig már több mint 1 millió 300 ezer korona értékű árut adtuk el a fólia alatti és a szántóföldi kertészetből. örül neki, hogy a kis kertészkedők még több értékű árut juttattak a piacra, mint a szövetkezet. Ez érthető, hiszen Sándor elvtársat a kiskertészkedők „atyja“ cím is megilletné; lényegében az elnökösködése alatti években kezdtek • hozzá a nagyobb méretű zöldségtermesztéshez. Az eredmény most már maximálisan megmutatkozik és a mátyusföldi község szorgos lakosai jelentősen hozzájárulnak az ország zöldségellátásához.

Tóth Desaó