Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-08-06 / 31. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1977i- augusztus &

6

Szót lehet érteni

Nem túl nagy gazdaság a Dlhá Ves-i (hoszsúszói). Az összterülete 3158 hektár. Ezen belül a szántó a másfélezer hektárt sem éri el. Akármelyik Csallóközi íöldmüvesszövetkezet több földet mondhat sajátjának. Itt már eredményként tarthatják számon, hogy földjeiket sikerült 89 tömbbe összehozni, s bizony az egyes tömbök között jókora a távolság. A szövetkezet vezetői harminc-negyven kilométeres körzetben igyekszenek szervezetten összefogni a termelés teendőit. Eredményeik mutatják, hogy sikeresen.

0 Az Aranykalász Efsz hat község határát foglalja magába. Ekkora szétszórtság mellett hogyan lehet rendet tartani? A korszerű gazdálkodás mind nagyobb követelménye az eszközök hatékony kihasználása, a fegyelmezett munka, a termelési folyamatok következetes ellenőrzése. Mennyire sikerül magas szinten teljesíteni e követelményeket? A nagy távolságok e téren is hátrányosan hatnak.

— Igen, — vágta rá Greso Béla, az üzemi pártszervezet elnöke. — Biztosan egyszerűbb lenne a dolgunk, ha egybe lenne a másfélezer hektár szántó. Kisebb lenne a szállítási költség, kevesebb a gépek mozgátására fordított holt idő.

A termelés ésszerű koncentrálásával e hátrányok zöme erősen csökkenthető, kiküszöbölhető. Ezt tudja, s aszerint cselekednek. Sajnos, a szántóik átlagosan 12 fokos lejtőjűek. Nehéz helyzetükből adódóan másoknál talán jobban tudják, mennyire fontos a különböző munkakörökben tevékenykedő emberek önállósága, lelkiismeretessége, hozzáértése, szorgalma, gondolkodásmódja.

Az Aranykalász Efsz egész év folyamán 470 férfinak és nőnek ad munkalehetőséget. Tavaly a mezőgazdasági termelés értéke meghaladta a

17,7 millió koronát, s a legmagasabb szintet érte el a gazdaság mozgalmas, eseménydús történelmében. Az évek folyamán elért jó eredményeknek köszönhetően a gazdaság a felsőbb szervektől több ízben kapott dicsérő szót. Az elmúlt évben több mint tíz millió koronát folyósítottak a dolgozók javadalmazására, a béralapra.

SIKERÜK KULCSA: AZ EMBER!

Az üzemi pártszervezet elnöke régi funkcionárius a szövetkezetben, tőle kérdeztem: mi a siker titka. Azt vártam, korszerű gépekről kezd beszélni, nemes vetőmagvakról, de ehelyett az itt dolgozó emberekről szólott.

— A hat pártalapszervezetünkben 103 kommunista dolgozik, sokan közülük a legfontosabb részlegeken tevékenykednek.

Munkájukról a gazdaság tevékenységét megörökítő egyik album anyaga és az üzem krónika is ékesszólón beszél. Az albumban őrzik a szövetkezet alapítás idején derekas munkát végzett szervező bizottság első üléséről készült fényképet, megörökítették azt a csoportot, amely házról házra járva győzte meg a község lakóit arról, hogy a szövetkezetesítés az egyetlen kivezető út a szegénységből. Az egyesített szövetkezetei vezetőségének első ülését is fényképen örökítették meg. A dokumentumjellegű felvételek jól bizonyítják a gazdaságalapító kommunisták helytállását. A pártszervezetnek nagy tekintélye van és érvényesíti vezető szerepét. Az utolsó két évben 27 fiatalt vettek fel a pártba. Jelenleg kilenc párttagjelöltjük van.

Jó néhány helyen egyes vezetők többet foglalkoznak a gépekkel, a vetőmaggal, az egy hektáron fejlődő növények számával, mint azokkal, akiken végső soron a munka milyensége, a term'elés eredménye nagyon is múlik, vagy ha még messzebb megyek, akikkel s akikért a termelés egyáltalán zajlik. Vajon miként vélekednek helyzetükről, munkakörülményeikről, felelősségérzetükről, lehetőségeikről? Közülük csak néhánnyal beszélgettem.

— Más már a munka, mint azelőtt. Amikor hazajöttem az iparból alig voltak gépeink most korszerű gépparkkal rendelkezünk — hasonlítja össze a nem is olyan régi tegnapot a mával Flander István géplakatos.

Ezt meg már én nem álltam szó nélkül:

— Miért jött haza a szövetkezetbe?

—' Azért, mert hívtak — mondja

gondolkodás nélkül —, meg az igazsághoz tartozik, hogy megúntam az örökös ingázást.

— Sok elismerő, dicsérő szót mondtak a munkájáról.

— 1961-ben jöttem haza, az iparban is példás dolgozónak tartottak. Itt is bizonyítani akartam.

— Sikerült a terveit megvalósítani?

— Azt hiszem igen. Megbecsülnek és ez nagyon fontos.

—. Ojítónak-feltalálőnak tartják, ml erről a véleménye?

— A munkámhoz minden feltétel biztosítva van. Javaslataimat a vezetőség megtárgyalja és elfogadja.

— Mondana példát is?

— A szövetkezetnek problémát okozott a mákfejtés. £n szerkesztettem egy olyan gépet, amely jó a kukoricamorzsolásra, a lóheremag cséplésére és a mákfejtésre, ugyanakkor tisztít és osztályoz is ez a gép. Egy másik újításom, illetve találmányom egy terménypakoió-Szállító gép, amelynek a termények szárításánál és tisztításánál van jelentősége. A gépet a Nitrai gépbemutatón idén bemutatjuk. A német gyártmányú terménytisztítón és szárítón némi módosítást végeztünk és az üzemeltetés során ötvenszázalékos megtakarítást érünk el. A kisebb módosításokat, illetve újításokat nem tartjuk számon, hiszen anvnyí van belőle, hogy nincs időnk valamennyit felterjeszteni.

— Nem vagyok válogatós — magyarázta Vozár András traktoros —, bármilyen munkát elvégzek, amivel megbíznak, azt igyekszem teljesíteni. Hogy példás dolgozó lettem, a munkámnak köszönhetem. Nagyon örülök, hogy párttagjelölt lehettem. Nekem az esett jól, amikor a pártelnök azt mondta, ha gondolom, problémám van, menjek csak hozzá. Ez fontos minden fiatal párttagjelöltnek. Nem vagyunk még olyan tájékozottak, hogy mindent tudnánk. Ezért jólesik, ha egy kicsit többet törődnek velünk.

Bárkái Bertalan gépszerelő szakmával rendelkezik. Természetes izgalommal várta az aratást. Van benne egy kis félénkség, milyen is lesz az első vágás, ürítés, hogyan „harap“ a forgómotólla az érett kalászokba. Az egyik E—512-es kombájn alól bújik elő.

— Tavaly egyszer-kétszer már felkapaszkodtam a nyeregbe, de az igazi vizsga még hátra van. A régi, nagy tapasztalattal rendelkező kombájnosok segítenek, elmagyarázzák és megmutatják a fogásokat, mit hogyan kell csinálni. Nincs titkuk, mivel közös a célunk: minél gyorsabban, a legkisebb szemveszteséggel betakarítani a terményt.

— Fogásokat említett.

— A „medvefogásairól“ van szó, amikor a dobra felcsavarodik a gazos szalma. Ilyenkor felhörög, mordul egyet a gép és lefullad. Már azt is tudom, hogyan lehet megelőzni, de ha mégis megtörténik, hogyan lehet a leggyorsabban elhárítani.

— Milyen a szövetkezet gépállománya? — faggatom a fiatal gépjavítót.

— Jó. Az elmúlt évben a szövetkezet két és félmillió koronát költött gépekre. Van hét gabonakombájnunk. Köztük régi is akad. Az SZK—4-eseken rengeteg port, piszkot megeszik a vezető. A kombájnost ezeken a gépeken csak egy kis vászonból készült nan

ernyő védi az Időjárás viszontagságaitól. Az SZK—5-ös már jó. Fülkés, ventillátor is van benne, jobban megkíméli a kombájnost. Nem szállja az izzadt testet a por, az árpatőrek sem csíp. Ilyen gépeket akarunk a jövőben vásárolni.

Beszélgetésünk végén ismét kézbe veszi a kalapácsot és indul, de még megjegyzi:

— Gondos javítás után a gabonaaratás alatt nincs a kombájnokkal baj. A kukorica begyűjtésig pedig van idő az újbóli átvizsgálásra.

A szövetkezet dolgozói a szocialista munkaverseny keretében bekapcsolódtak a „Szocialista módon élni és dolgozni“ mozgalomba. Jelenleg 13 szocialista munkabrigád versenyez a megtisztelő cím különböző fokozatáért. Öt brigád már elnyerte a megtisztelő cím bronz fokozatát, és Flander István javítóbrigádja az ezüst fokozatot.

Szűcs István a szövetkezet alakulásától egy munkahelyen dolgozik; kocagondozó, kérdezés nélkül mondja:

— Kútról hordtuk a vizet, zsákban a takarmányt. Most a korszerű istállóban könnyű a munka. Kétszáz kocánk van. Szépek és egészségesek.

Kérdésemre, hogyan érzi magát, — Takács Imre, aki a szövetkezet alakulásától tehéngondozó, a következőket mondta:

— Szeretem ezt a munkát nagyon. Szövetkezetünknek 1856 szarvasmarhája van. Nálunk az ístálóban rend uralkodik. Jól érzik magukat az emberek. ötszáz tehenünk van. A tehenekhez hozzáértés kell. Csak a meggondolt ember tud bánni az állattal, aki becsüli a jószágot. Ezért talán egymást közt is, a vezetőinkkel is jobban szót értünk mindenben.

— Nem is volt soha vita a vezetőkkel?

— Kívánságok mindig vannak.

— S mostanában mi van napirenden?

— Ha kevés takarmányt kapunk, rögtön szólunk.

— S attól nem tartanak, hogy az, aki szót emel a takarmányért, hátrányos helyzetbe kerül?

— Nem. Eddig sem került hátrányba emiatt senki. Mégiscsak az a legfontosab, ki hogyan dolgozik. Nálunk legalábbis így van.

Vélemények, észrevételek, megjegyzések — azoktól az emberektől, akik évente 3139 mázsa sertéshúst, 4020 mázsa marhahúst, 1100 mázsa baromfihúst, 1,1 millió liter tejet és 8730 mázsa szemesterményt adnak a népgazdaság számára.

Szavaik, ha óvatoskodók is, nyíltak. Szűcs Béla alapítótag, kezdettől tehéngondozó, ő mondta: „A kenyeremet keresem meg Itt, ezért is fontos számomra, hogy milyen a gazdaság.“ Pomáj Béla volt traktoros, brigádvezető, és elnök is. Most állattenyésztő, így vélekedik:

— Sokat változott az elmúlt évtizedben a gazdálkodás módja. Korszerűsítettük az istállókat, nagy gondot fordítottunk a dolgozók munkakörülményeinek javítására. Tavaly szlovákiai méretben a negyedik helyet szereztük meg, amiért a SZFSZ KB-tól elismerő oklevelet és pénzjutalmat kapott szövetkezetünk. Nyolc lakásegységet már felépítettünk, hat lakásegység most van a befejezés állapotában, építünk hat kisebb lakásegységet, és tervben van újabb hat lakásegység felépítése Is. Felkészültebbek a vezetők, nagyobb hozzáértéssel, gondossággal dolgoznak a fizikai munkában résztvevők. Itt a magyarázata a gazdaság erősödésének, fejlődésének, hiszen erre az évre a mezőgazdasági termelésből 34,6 millió korona bevételt terveztünk.

— Mit mutat az idei féléves mérleg? — érdeklődöm Koreny László mérnöktől, az Aranykalász szövetkezet elnökétől.

— Féléves tervünket minden mutatóban teljesítettük. Például a marhahús eladási tervét 118,3, a sertéshúst 106,7, a malacelválasztás tervét 102,7 és a tejeladás tervét 100 százalékra teljesítettük. Minden feltétel adva van, hogy az idei éve sikeresen zárjuk. Kalászosokból célkitűzésünk, hogy 1980.-ig negyven mázsás átlagos hektárhozamot érjünk el. Az aratást még csak a napokban kezdtük, ezért nfem akarom előre el elkiabálni, de a határ szép, és jó termés ígérkezik. Remélem, hogy az „Egymillió tonna termény a köztársaságnak“ kerületi felhívásra tett felajánlásunkat már az idén teljesítjük.

Két napot töltöttem a Dlhá Ves-i Aranykalász egyesített szövetkezet dolgozói között. Megállapítottam, hogy a gazdasági eredmények elérése jórészt az üzemi pártszervezet aktív, rugalmas munkájának köszönhető. Vezető szerepének érvényesítésével oda hat, hogy a gazdasági vezetők a párthatározatoknak megfelelően szabják meg a termelés irányát. Jó agttácíós munkával serkenti a dolgozókat a tervfeladatok teljesítésére. Politikai nevelőmunkájával a közös gazdaságban olyan légkört teremt, amelyben messzemenően kibontakozhat a szövetkezeti demokrácia. A szövetkezeti munkaiskola és a pártoktatás keretében, nyilvános pártgyűléseken neveli,

képzi a párttagokat és pártonkívüllekét egyaránt.

A közös gazdaság vezetősége egyre Jobb élet- és munkakörülményeket teremt a dolgozók számára. A gazdasági udvarokon a szociális helységekben fürödhetnek, tisztálkodhatnak és átöltözhetnek az emberek. A szövetkezetnek saját üzemi étkezdéje van. A jó kereseti lehetőség és a munka kultúrájának magas foka a közös gazdaságba vonzza a fiatalokat is. A szövetkezetnek három futballcsapata, három kultúrcsoportja, egy folklór együttese, tánccsoportja és egy vegyes énekkara is van. S bár itt pontot tehetnék, mégis Greso Béla szavaival fejezem be.

— A lenini szövetkezeti program győzedelmeskedett a rožňavai (rozsnyói) járásban. Erre ékes bizonyítékul szolgál a közös gazdaságunk. Még előbbre tarthatnánk, még gyorsabban haladhatnánk, ha tetteiben, szavaiban minden ember annyira magáénak érezné a gazdaságot, mint Juhász Lászlőné, Pomaj Károlyné, Oravec Erzsébet, Bányás János, Nagy Mária, Takács Júlia, Blatnyik Zoltán, Szenk Pál, Lőrinc Lajos, Molnár Gyula és mások, vagyis a többség.

Igaza van. S hogy így legyen, azért kivétel nélkül mindenkinek van még tennivalója.

Illés Bertalan

A KUTATÁS A GYAKORLAT SZOLGÁLATÁBAN

A talajjavítás ij népgazdasági érdek

A hatodik ötéves tervben kitűzött igényes feladatok eredményes tel jesítése megköveteli a tudományos-műszaki ismeretek gyorsütemű alkal- I* mazását a mezőgazdaságban. Ennek érdekében el kell hárítani mindazo- I * kát az akadályokat, melyek a korszerű tudományos-műszaki vívmányok 1* széleskörű terjesztését gátolják. Az általános érvényű elvek elsősorban <> a kelet-szlovákiai síkság mezőgazdasági termelésére vonatkoznak. A ke- 1, rület politikai és gazdasági szervei különös figyelmet szentelnek a talaj termőképességének fokozására. Ennek ellenére a talaj állapota még í) mindig sok gondot okoz.

A kelet-szlovákiai síkságon évente — ősszel, de legfőképpen tavasz- 4 szál — tanúi lehetünk a talaj kedvezőtlen állapotának. A talaj túlnyomó I részét felszíni víz borítja, s ennek következtében az elláposodott terület talajművelés és vetés — kellő időben való elvégzése — szempontjából I* hozzáférhetetlen.

Ezért olyan intézkedések szükségesek, melyek megfelelő biztosítéko(I kát nyújtanak az évről-évre ismétlődő kedvezőtlen állapot megszünteté(I séhez. A kutatás ma már olyan talajjavító és agrotechnikai eljárásokat tesz lehetővé a mezőgazdasági gyakorlatban, amelyek módot nyújtanak a kedvezőtlen adottságú, elláposodott talaj javításához, termőképessé- I gének növeléséhez. A megoldás lehetőségei tehát adottak. A talaj további sorsa senkinek, főleg a vezető szakembereknek nem lehet közömbös. Ezért alapvetően fontosak azok az intézkedések, melyeket a talajjavítás * j érdekében tesznek.

*1 Ott, ahol a vízlecsapoló talajjavítás már megtörtént, feltétlenül el 4 kell végezni az összes lecsapoló csatornák alapos kitisztítását, hogy lehetűvé váljon a talajvíznek az alagcsűvezetékekbe, valamint a felszíni

I víznek a csatornákba való zavarmentes levezetése. A felszíni víz lefolyásához — amely nem szivárog be a talajba — lejtőket kell kiképezni. Erre a célra gyakran megfelelő irányba haladó barázdák kialakítása is elegendő. További megoldásként a nyitott lecsapoló csatornák is alkalmazhatók. Ezeket úgy kell kiképezni, hogy a vizet a legmélyebben fekvő területről a fő lecsapoló csatornába vezessük.

Olyan területeken, ahol a vízlecsapolást összefüggő alagcsőrendszerrel oldották meg, elsősorban a csőrendszer jó működését kell ellenőrizni. Ez a kötött talajokon aránylag nehéz feladat. Hogy az alagcsőrendszer működéséről meggyőződhessünk, előzőleg az összes alagcsőaknákat, valamint a lecsapoló csatornákba vezető gyűjtő torkolatokat ki kel) tisztítani. Ez igényes, de alapvetően fontos teendő, mert a vízlecsapolás csak rendszeres karbantartással sikeres. Téves az olyan elképzelés, mely azt bizonyítja, hogy az alagcsőrendszer kiépítésével a talaj vízgazdálkodásának rendezése már befejezettnek tekinthető. A kötött talajok vízszabályozó talajjavítását csak az alagcsőrendszer gondos karbantartásával, valamint a talajjavító agrotechnikai eljárások egyidejű alkalmazásával lehet eredményesen végezni.

Azokon a területeken, ahol a kötött talaj vízszabályozására, s termőképességének növelésére még nem került sor, ott alapvetően fontos a legmegfelelőbb talajjavító intézkedések meghatározása. A tervezők feladata, hogy a leghatékonyabb technológia érvényesítésével lehetővé váljon a kötött talaj javítására fordított költségek mielőbbi visszatérülése.

A legelterjedtebb talajjavítási eljárások közé a talaj vízgazdálkodásának szabályozása sorolható. A vízszabályozásra irányuló alagcsőrendszernek a kiépítése nagyon költséges és az elvárt hatás gyakran elmarad. Az esetek túlnyomó többségében ennek fő oka az altalaj rossz vízáteresztő képessége. Ennek következtében a felső talajréteg átnedvesedik s a felszíni víz nem szivároghat be a talajba. Ezért alagcsőrendszerrel a kötött talajokon nem érhető el optimális hatás. A kelet-szlovákiai síkságon szerzett tapasztalatok ezt teljes mértékben igazolják. A talajláposodás évente ismétlődik, elsősorban a tenyészidő kezdetén — a tavaszi munkák végzésekor —, gyakran a tenyészidő alatt, de ősszel is a kiadós esők után. A kedvezőtlen talajviszonyok nehezítik a talajművelés időbeni végzését, s ennek következtében a hektárhozam sem kielégítő. Ezáltal a kelet-szlovákiai síkság termelői károsodnak. Egyetlen ésszerű megoldás itt az alagcsőrendszer-kiépítés és a talajjavító agrotechnika egybekötése.

A bevált kísérleti eredmények alapján ajánlható a 30—50 méter távolságú gyűjtő és alagcsőrendszer kiépítése, 70—80 cm-es talajlazítással kombinálva. A barázdák optimális távolsága 1,5—2 méter lehet. További megoldásként a vakond-alagcsőhúzás (3 m-es csőtávolság), a 40 cm-es talajjavító szántás és az egyszeri talajjavító meszezés — hektáronként 150 mázsás adagban — kombinálva. A talajjavító szántás és lazítás a felszíni víz által elláposodott kötött talajok művelésének újszerű módja. Ezért érthetetlen — és káros —, hogy ezek a talajjavító- és termékenyítő technológiák a gyakorlatban ez ideig nem érvényesültek. A fő ok tehát nem a megfelelő megoldás hiányában keresendő, hanem abban, hogy egyes vezetők kevésbé érdeklődnek az új, progresszív technológiák iránt! t

A kelet-szlovákiai síkságon még sok a helyrehozni való! A kellő megoldásra van lehetőség. Sok múlik azonban azon, hogyan sikerül a tudományt, a tervezést a gyakorlattal összehangolni, s közös erőfeszítéssel a hatékony talajjavító eljárásokat érvényesíteni.

Az ezüstérmes gépjavító szocialista brigád.

Foto: i, Б,

ján Guspan, CSc.