Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-08-06 / 31. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1977. angusrtue 8. A NAGY OKTOBER ESZMÉI Világot mozgató eró' Amikor hatvan évvel ezelőtt a világ egyhatodán győzött a szocialista for­radalom, beteljesedett Lenin előrelá­tása, a tőkés világ nem is tudta teljes jelentőségében felmérni ezt a világ­eseményt. Az amerikai munkásosz­tályt képviselő haladó személyiségek, mint John Reed, a kor- és szemtanú, Albert Rhy Williams és mások szemé­lyesen győződtek meg arról az erőről, amely felszította a forradalom láng­ját és győzelemre vitte az elnyomot­tak és kizsákmányoltak millióinak tö­rekvéseit. A korabeli tőkés sajtó jelentései a­­molyan időszaki lázongásnak tartot­ták az oroszországi tömegek forradal­mi megmozdulását. Aztán rá kellett döbbenniük, hogy Szovjet-Oroszország forradalmi valóság, amelyet nem le­het megmásítani, amelyet nem tudott elfojtani a beavatkozó imperialista hatalmak armádiája. Sőt, a forradal­mi folyamat az intervenciós csapatok­ra is átterjedt; gyorsan haza kellett szállítani őket, amíg „teljesen meg nem fertőződnek“ a bolsevizmustól. A katonai kudarc után a következő lépés a gazdasági blokád volt, mely­­lyel Szovjet-Oroszországot ki akarták éheztetni, hogy így kényszerítsék térdre. Ez sem vált be. Maguk a tő­kés hatalmak jöttek rá, hogy előnyös kereskedniük halálos ellenségükkel, a világ első szocialista államával. A blokád megtörésében természetesen, nagy szerepe volt az új típusú lenini diplomáciának, amely módszereivel — azzal, hogy a tőkés hatalmak titkos diplomáciája helyett a nagy világtö­megek szeme láttára, nyílt kártyákkal játszott — megnyerte a dolgozók ro­­konszenvét és érzelmileg a kapitalista országokban is hatalmas tömegeket állított a maga oldalára. Lenin zseniális meglátása tükröző­dik abban, ahogy az akkori világ nyu­gati világpolitikusainak a viselkedé­sét elemezte. „Van egy erő, amely nagyobb, mint bármelyik ellenséges kormány vagy osztály óhaja, akarata és elhatározása, — ez az erő: az ál­talános világgazdasági viszonyok, a­­melyek kényszerűik őket, hogy a ve­lünk való kapcsolatnak erre az útjára lépjenek“, — hangoztatta akkor, ami­kor Genova és Rapallo után megtört a Nyugat szovjetellenes blokádja és kereskedelmi téren közeledés történt Szovjet-Oroszországgal. A fiatal szovjet állam első gazda­sági sikerei, amelyek különfélekép­pen ismertekké váltak a nyugati dol­gozó tömegek előtt, tovább forradal­masították a munkásosztály harcát, amelynek élét nemegyszer eltompltot­­ta a szociálreformerek aknamunkája. A Szovjetunió harca a feltörő fasiz­mus ellen a Népszövetségben és más oeinzetközi fórumokon további sza­kaszt jelentett a szovjetország külső kapcsolatainak fejlődésében. A sors­döntő 1938-ban, majd a második világ­háború éveiben Is, amikor a Szovjet­unió magára vállalta az áldozatok döntő terhét, bebizonyosodott, hogy az osztályszempontból, mély elvsze­rüséggel kiinduló lenini békepolitika nem hatáskeltő propaganda, hanem a szocializmus eszméi, elsősorban a igazságos világbéke megvalósításának fontos és hatásos eszköze. A nyugati hatalmak, Anglia, Franciaország ki­szolgáltatták egykori szövetségeseiket, elsőként a beneši Csehszlovákiát a hitleri fasizmusnak. A Szovjetunió vi­szont betartotta szavát és teljesített^ szövetségesi kötelzettségeit. A szovjet példa forradalmasított. Ezért természetes volt, hogy a háború után új életért, igazságosabb társa­dalmi rendszerért szálltak síkra a fel­szabadult európai országok népei, míg odáig jutottak, hogy a szocializ­mus útjára léptek. Mindez a nyugati kormányok és propaganda hideghábo­rúja és örökös cselszövései ellenére történt. A hidegháború nemcsak az „idegek háborúját“ jelentette. Az im­perializmus a tűzzel játszott és olykor a „forró háborút“ is megkockáztatta volna ködbe veszett reményei miatt. Az a tény pedig, hogy a Szovjetunió is kifejlesztette a maga hidrogén­fegyverét azt jelentette, hogy a tőkés világ minden fölényét elvesztette a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szemben. A katonai fenyegetések és próbál­kozások kudarca, a hidegháború és a gazdasági zsarolás felsült módszerei után manapság, hat évtizeddel az első szocialista forradalom után, a kapita­lizmus arra a megállapításra jutott, hogy csak egy módon próbálhat ár­tani a növekvő jelentőségű és tekinté­lyű szocialista világnak. Ideológiát aknamunkával, hazugság-kampányok­kal, politikai erózióval, belső bom­­lasztással. „Tudományos intézménye­ket“ létesített és fejlesztett ki erre a célra. Carter elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójává tette Zbygniew Brze­­zinskit, az antikommunista boszor­kánykonyha „főszakácsát“. Ezek az imperialista propaganda szolgálata ban álló intézmények mindent és mindenkit felhasználnak, hogy ártsa­nak a szocialista világnak, az ideoló­giai disszidenseket csakúgy, mint egyes nyugati testvérpártok olyan személyiségeit, akik esetleg hajlaná nak valamilyen kompromisszumra a burzsoá rendszerek vezetőivel (Car­rillo). Javíthatatlanok! A történelmi tanul­ságot máig sem vonták le. Nem értik meg, hogy a Nagy Október objektív történelmi folyamat törvényszerű eredménye volt, s e folyamatnak el­lenszegülni dőreség. A katonai inter­venció végeredményben aláásta az imperialista hadserg harci szellemét, a gazdasági blokád elindítóinak saját érdekei ellen fordult, minden további imperialista fondorlat bumeráng, mely törvényszerűen visszaüt. Ezt kellene tudatosítania az impe­rialista világnak most, a Nagy Októ­ber jubileumi évében. A szocializmus eszméinek terjedését neutronbombá­val sem lehet megállítani. A béké és felvirágzás világa mind vonzóbb lesz a munkanélküliség, az erőszak ős a szociális elsikkadás világánál... —in— Eredményesen teljesítjük a CSKP XV. kongresszusának határozatait Népgazdaságunk fejlődése és a tervfeladatok teljesítése 1977 első felében Hirosimától a neutronbombáig Hirosima és Nagaszaki neve 1945. augusztus 6-a óta a tömeghalál jel­képe lett. A rémület városa. Egy nem­zedék nőtt fel azóta, hogy az Enola Gay kibocsátotta halálos terhét. Az áldozatok száma a százezres nagyság­rendet is elérte. A gyilkos sugárzás azonban tovább pusztított, még a há­ború utáni nemzedéket is sújtotta. Az amerikai imperializmus szörnyű gaztettét nem lehet elfelejteni. Hiro­simában nemcsak egyszerű háborús pusztítás történt, hanem bizonyított tény, hogy az amerikai ismperialisták klsérletKtnyulaknak tekintették a két sűrűn lakott,város tömegeit új fegy­verük kipróbálására. Az atomfegyver titka rövidesen megoldódott, sót 1952-ben már a hid­rogénfegyver Is megszűnt az ameri­kaiak monopóliuma lenni. Az imperia­lizmus azonban folytatta a hajszát olyan szuperhatásos fegyver birtoklá­sáért, amellyel biztosítani tudná vi­láguralmát. A világ békeszerető népei a Szov­jetunió és a szocialista országok ve­zetésével több mint két évtizede har­colnak a tömegpusztító fegyverek be­tiltásáért és megsemmisítéséért. Több részleges határozat is született e kér­désben az ENSZ fórumán. Legutóbb a környezet hadászati célú felhasználá­sának megtiltására vonatkozó döntést fogadtak el. S most, amikor a világ a második SALT-megállapodás megszün­tetését várja, az amerikai elnök az általános és teljes leszereléshez veze­tő további járható utak keresése előtt újabb csodafegyverként előáll a neutronbombával, melynek előállítá­sát a kongresszussal megszavaztatta. Ez újabb millíárdokat von el a szo­ciális kiadások rovására s fokozza a háborús veszélyt. Az imperializmus hű önmagához, amikor cinikusan han­goztatja ég kérkedik vele, hogy a neutronbomba csak az embert öli meg, az anyagi javakban nem tesz kárt. Joggal emelik fel ellene szavukat a világ haladó emberei, tudósok, köz­életi személyiségek, politikusok. Egon Bahr, a nyugatnémet szociáldemokra­­:ák pártjának ügyvezetője maró gúny­­iyal, találóan tette fel a kérdést Washingtonnak: „Ez volna a huma­nizmus tetőfoka?" Erre várnak választ a földkerekség lakosságának millió, akiket Hirosima űrök mementója éberségre és harci ki­­íllásra mozgósít a fegyverek tökéle­tesítése és fenyegető uralma ellen. Ma már az egész emberiség jövője forog kockán. L. L. A népgazdaság fejlődése az idei el­ső félévben azt bizonyltja, hogy bo­nyolult és igényes gazdasági feltéte­lek közepette is fokozatosan sikerül elérni a CSKP XV. kongresszusán ki­tűzött legfontosabb gazdaságpolitikai célokat. A tervteljesltés terén elért kedvező eredmények megmutatják a szüntelen igyekezetei és figyelmet, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártja és a csehszlovák kormány a gazdasági kérdéseknek szentel. A népgazdasági források képzése tovább fokozódott. A tavalyi év azo­nos időszakához képest az ipari ter­melés 5,6 százalékkal, az építőipari vállalatok által végzett építőipari munkák terjedelme 5,9 százalékkal növekedett, sikerült némileg túltelje­síteni az Ipari és az építőipari terme­lés növelésének tervezett ütemét és elérni az állattenyésztési termékek felvásárlásának legfontosabb céljait. A termelést költségek csökkentek, nem sikerült azonban elérni a gazda­ságosság növelésének kitűzött céljait a nyersanyagok, az anyagok és az ál­lóeszközök jobb felhasználásával. A mezőgazdasági termelésben a ta­valyi kedvezőtlen időjárási viszonyok következményeit fokozatosan sikerült kiküszöbölni, a gabonabehozatal lé­nyeges növelése mellett. Az állat­­tenyésztésben a takarmányok jobb felhasználásával az első félévben si­került növelni az állatállományt és a haszonállatok hasznosságát. Sikeresen elvégezték a tavaszi mezőgazdasági munkákat és a takarmánynövények begyűjtését. A mezőgazdaság feladatai — tekin­tettel a tavalyi gyengébb termésre — az idén nagyon igényesek. Kedvező a növénytermesztés fejlődése. A vetés­­terület szerkezete fokozatosan javul az alapvető élelmiszerekből való ön­ellátás megteremtésének és az állat­tenyésztés hatékony fejlesztése szem­pontjából szükséges takarmányszer­kezet követelményeivel összhangban. A gabonanemüek vetésterülete az idén 2 732 000 hektárt tett ki, s csak­nem 9000 hektárral volt több mint ta­valy. Az állami terv teljesítéséhez „A Szovjetunió új Alkotmányának (ó jellemzője a szocialista demokrácia fejlesztése és elmélyítése.“ Így Jelle­mezte az új alkotmányt L. I. Brezs­­nyev, az SZKP KB főtitkára. Az új alkotmány kidolgozását a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága kezdeményezte és javaslata alapján hagyta jóvá, illetve nevezte ki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 1964-ben azt a kilencvenhat tagú bizottságot, amely L. I. Brezsnyev vezetésével az alkotmánytervezet elő­készítésével foglalkozott. Mivel magyarázható, hogy a Szov­jetunió Kommunista Pártja ilyen nagy jelentőséget tulajdonít az új alkot­mánynak és a szocialista demokrácia fejlesztésének? Elsősorban is azzal, hogy az SZKP mint uralkodó párt olyan új társadalom felépítését tűzte ki célul, amely az elmélyült társadal­mi önkormányzatra és a legteljesebb demokráciára épül. Amikor azt hangsúlyozzuk, hogy az államot és a társadalmat a kommu­nista párt irányítja, ezt nem szabad úgy értelmezni, mintha a gyakorlati államügyeket, amelyek a törvények értelmében az illetékes szovjetek ha­táskörébe tartoznak, a párt intézi. Hangsúlyozom, hogy az SZKP hatás­körébe nem tartozik a törvények jó­váhagyása, sem pedig azok hatályta­lanítása. Ez a szovjetek feladata. Az SZKP vezető szerepe főleg a politikai megoldások formáinak kidolgozásá­ban nyilvánul meg, majd a politikai megoldásokat, mint javaslatokat az állami szervek elé terjeszti vagy fon­tos politikai és szociális problémákat, mint például a szocialista demokrácia fejlesztésének kérdéseit, nyilvános vi­tára bocséjtja. Milyen formában, milyen módon fejleszti az SZKP a szocialista demok­ráciát? Általában kétféle módszert al­kalmaz. Az egyik módszer: a párt ja­vasolja új demokratikus törvények el­fogadását. Például a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa az utóbbi évek folya­mán a párt javaslata alapján egész sor olyan törvényerejű rendelkezést hagyott jóvá, amely a helyi hatalmi szervek, a városi és a falusi szovjetek hatás- és jogkörét növeli. Olyan funk­ciók átadására került sor, amelyeket azelőtt a felsőbb szervek gyakoroltak. Az SZKP Központi Bizottsága — a ságra hozzák és általában nagy vissz­hangot keltenek. Például 1971. december 21-én az SZKP KB feladatul adta a cserepoveci vasöntöde pártszervezeteinek, hogy terjesszenek elő jelentést az üzemi demokrácia fejlesztéséről. A központi bizottság határozatban javasolta az említett pártszervezeteknek, hogy job­ban aktivizálják a dolgozókat a ter­melés irányításában, minden eszköz­zel lámogassák a dolgozók kezdemé­nyező készségét s • óéiból növeljék a munkásgyúlések tekintélyét is. A párt és a demokrácia jelenlegi ötéves tervjavaslat előter­jesztésével egyidőben — olyan javas­latot terjesztett а XXV. kongresszus elé, amely a helyi szovjetek, a kerü­leti, területi és körzeti szovjetek jog­körének növelésére irányul. Az emlí­tett hatalmi szervek újabb megbízatá­sainak konkrét javaslatán jelenleg a Legfelsőbb Tanács Elnökségének és a Szovjetunió kormányának közös bi­zottsága dolgozik. A másik módszer: az egyes párt­­szervezetek működésével kapcsolatos kérdések megvitatásával függ össze. Bár ezek általában konkrét kérdések, de tartalmi szempontból alapvető je­lentőségűek az egész társadalmi élet demokratizálódására. Ezeket — mi­után a párt központi szervei megtár­gyalták — a pártsajtúban nyilvános-Milyen hatással volt az említett ha­tározat az uráli munkásokra, a szibé­riai építőkre és a távol-keleti tenge­részekre? Rendkívül nagy visszhangot váltott ki, mégpedig azért, mert a nép kormányénak ala'pelvét tükrözte: szó sem lehet demokráciáról akkor, ha az nem terjed ki arra a területre, ahol az ember dolgozik. A párt gondoskodik a szocialista demokrácia fejlesztéséről. Ezért külö­nös figyelmet szentel a közvélemény formálásának, főleg a pozitív eszme­csere, valamint a kritika és önkriti­ka fejlesztésének. E tekintetben nagy érdeklődést vál­tott ki az SZKP KB 1975 elején hozott határozata, amely a tambovszkí terü­let pártszervezeteinek a kritikához és az önkritikához való viszonyával fog­lalkozott. Ehhez a határozathoz hoz­zájárultak főleg azok a figyelmezte­tések, amelyek azt bizonygatták, hogy a területi pártbizottság felületesen értékeli saját munkáját, hivalkodik eredményeivel és élesen reagál min­den bírálatra. Az SZKP KB határozata feladatul adta az említett területi pártbizott­ságnak, valamint a járási pártbizott­ságoknak, hogy energikusan lépjenek fel a bírálat elnyomóival szemben, hozzák helyre a hibákat és büntessék meg, esetleg mentsék fel a funkció­jukból azokat, akik helytelenül rea­gállak a bírálatra, akik a jogos bírá­latot tekintélyük eláásására való tö­rekvésnek nyilvánították, akik az ön­imádatot a társadalmi érdekek fölé helyezték. Természetes, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja, a bírálat és önbí­rálat fejlesztése közben, nyíltan elis­meri a saját hibáit is. Ezért növekszik szüntelenül tekintélye a lakosság kö­rében, s ezért tudja a bírálatot és az önblrálatot fejleszteni a szovjet tár­sadalom életében. Végül néhány szét az új alkotmány tervezetéről, amely az SZKP KB kez­deményezésére és aktív közreműködé­sével készült el. Kidolgozása azt a célt követte, amit a párt központi szervei által ezelőtt előterjesztett ösz­­szes törvényjavaslatok és határoza­tok. Ezt a célt L. I. Brezsnyev a szov­jet és a francia televízió nézőihez május 29-én elhangzott beszédében így fogalmazta meg: „A Szovjetunió új Alkotmánya politikai-jogi alapját ké­pezi a demokrácia további tökéletesí­tésének a fejlett szocialista társada­lomban.“ VALERIJ TELEGIN CÜTI — APN még további 38 özei- hektárral kell több gabonát vetni. Hüvelyeseket az idén 97 ezer hektáron, a tervezett földterület 95,1 százalékán vetettek. A burgonyaföldek összterülete 237 ezer hektár, az állami tervben előirányzott 250 ezer hektárral szemben. Cukor­répát 216 ezer hektáron vetettek, az előirányzottnál 4000 hektárral kisebb területen. Szemes kukoricával 203 ezer hek­tárt vetettek be, 6,8 százalékkal töb­bet a tervezett területnél. Repcét 73 ezer hektáron vetettek, 9 százalékkal nagyobb területen a tervezettnél. A takarmánynövények vetésterülete a tervvel összhangban 1 millió 386 ezer hektárra csökkent. Az idei első félévben a tehenen­ként! átlagos napi tejmennyiség 7,94 liter volt és a tavalyi év azonos idő­szakához képest 0,31 század literrel növekedett. A szarvasmarhák átlagos napi súly­­gyarapodása az idei első félévben a mezőgazdaság szocialista szektorában 0,76 kg volt, (a tavalyi év azonos idő­szakában 0,74 kilogramm), a hízóser­tések átlagos napi súlygyarapodása pedig 0,55 kilogramm (tavaly 0,53 kg). A múlt év azonos időszakához viszo­nyítva 35 ezerrel több borjút és 436 ezerrel több malacot neveltek. A tejtermelés egy év leforgása alatt 2,8 százalékkal, a tojástermelés 1,6 százalékkal nőtt. Az állattenyésztési termékek felvá­sárlása terén a tavalyi azonos Idő­szakhoz képest az idei első félévben a vágóállatok felvásárlása 13 ezer tonnával, a vágóbaromfié 15 ezer ton­nával, a tejé 98 millió literrel, a to­jásé pedig 13 millió darabbal növeke­dett. A közszükségleti Ipar temelése 4 százalékkal nőtt. Nagyobb mértékben növekedett a termelés a fafeldolgozó iparban [6,5 százalékkal), a cipő- és bőriparban —4,1 százalékkal), vala­mint az üveg-, porcelán- és kerámia­iparban (4,5 százalékkal). Viszonylag lassabban nőtt a termelés a textilipar­ban (2,5 százalékkal) és a ruhaipar­ban (3,2 százalékkal). Az élelmiszeripar 5,7 százalékkal növelte termelését, amit kedvezően befolyásol a mezőgazdasági termékek felvásárlást tervének teljesítése. Fő­ként a tej- és a húsipar, valamint az étolaj- és a zsiradékgyártás fejlődött gyors ütemben. Az ipari üzemek az 1977. január 1- től érvényes nagykereskedelmi árak­ban számítva az Idei első félévben 4,4 százalékkal több terméket és árut adtak a piacra, mint a múlt év azonos időszakában. Főként az exportszállít­mányok terjedelme növekedett, még­­pedik 8,1 százalékkal, a hazai piacra irányuló szállítmányok terjedelme 2,3 százalékkal nőtt. A beruházások szá­mára gyártott gépek és berendezések mennyisége a tervvel összhangban nagyjából a tavalyi azonos időszak szintjén maradt. A népgazdaság fejlődése lehetővé tette, hogy tovább fokozzuk a lakos­ság szükségleteinek kielégítését. 1976 azonos időszakéhoz képest a lakosság pénzjövedelme 4,8 százalékkal, az át­lagkereset 3,2 százalékkal, a kiskeres­kedelmi forgalom pedig 3,5 százalék­kal nőtt. A hazai piac áruellátása jó volt, de továbbra is kielégítetlenek maradtak a lakosság igényei a termé­kek választékával, minőségével, mű­szaki színvonalával és dlvatosságával kapcsolatban. Az elmúlt Időszakban foganatosított szociálpolitikai intézkedések kedve­zően befolyásolták a népesség alaku­lását: 1977. március 28-án hazánk lakosságának száma elérte a 15 mil­liót.

Next

/
Thumbnails
Contents