Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-23 / 29. szám
1977. július 23. SZABAD FÖLDMŰVES 13 A kellő takarmáuvalap megteremtésének az a fö feladata, hogy a gazdasági állatok részére megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányt biztosítson a lehető legkisebb költségek mellett. Az állattenyésztési termelés gazdaságosságát már jelenleg is jelentős mértékben rontja az aránylag nagy abraktakarmány fogyasztás. Ezért az állattenyésztés, de legfőképpen a szarvasmarha-tenyésztés hatékonyságának növelése a tömeglakarmányok fokozott termelésében és megfelelő minőségében rejlik. E takarmányok nagy terméshozamának és jó minőségének alapfeltétele, a megfelelő termesztési teehnológia. a korszerű betakarító gépcsoportok alkalmazása, valamint a takarmányok megfelelő időben végzett, veszteségmentes begyűjtése és tartósítása. Ezeket az elveket minden mezőgazdasági üzemnek szem előtt kell tartani, mert csak így válik lehetővé az állattenyésztési termelésben kitűzött igényes feladatok teljesítése. A tavalyi kedvezőtlen év sok nehézséget okozott s tanulságul szolgált arra nézve, mennyire fontos az ésszerű takarmánygazdálkodás. Ezenkívül olyan rejtett tartalékok feltárásához vezetett, melyeket nem egy mezőgazdasági üzem eddig figyelmen kívül hagyott. Voltak azonban Üzemek, amelyek a rossz év ellenére is kellő menyiségű és minőségű takarmányt biztosítottak az állatok részére, s így az év elejétől a zöldtakarmányozás kezdetéig nem kellett takarmánygondokkal küszködniük. Rivas Janiul, a v e s e 1 é i szövetkezet (trnavai járás) főnövénytermesztőjétól például megtudtuk, hogy még az első félévben is a tavalyi kukorica szilázzsal etették szarvasmarha-állományukat. A szilázs kiváló volt, úgyszólván nyolcvan százaléka elérte az első osztályú minőséget. A takarmánytermesztésben ez idén is kiiAgasló eredményekre törekszenek. A tavalyinál is több jó minőségű taAz öntözéses gazdálkodás a takarmányalap megteremtésének fontos tényezője Hogy a lucerna gazdag termést adjon, szárazság idején az öntözőberendezések húsz órán keresztül működnek. Foto: —blm— Sikeres termesztésök legfontosabb feltétele — a kukoricatermő körzetben — mondotta Ravas elvtárs — az öntözés. Ezért a szövetkezetben a lucernatermesztésben az öntözőberendezéseket maximálisan kihasználják, és olyan termesztési technológiát alkalmaznak, amely az öntözéses gazalkaimazzák. Ezenkívül elvégzik a horonálást és a nitrogéntrágyázást. Továbbá minden kaszálás után öntözéssel és nitrogéntrágyázással serkentik a növényzet fejlődését. A megfelelő talajelőkészítésnek, trágyázásnak, növényápolásnak és öntözésnek köszönhetően, a lucerna első kaszálásából szép termést értek el. Hogy a takarmány minél jobb minő ségő legyen és egy szál se vesszen kárba, a betakarítási munkákat észszerű tervezéssel és a korszerű gépek csoportos bevetésével gyorsan elvégezték. A lucernát zöldbimbós állapotban kaszálták. Ugyanis ekkor legkedvezőbb a növényzet tápanyag- és vitamintartalma. A terület több mint egyharmadáról a begyűjtött lucernatermést forrólevegős szárítóban szárítják és vitamindús lisztet készítenek. Az első kaszálásból — hatvanhárom hektárnyi területről — ez ideig százhuszonhat vagon lucernalisztet készítettek. A szárítóberendezést — három műszakban — maximálisan kihasználják. A borjak téli takarmányozására a lucerna termésének egy részét szénaként hasznosítják. A növényzetet harminc százalékos nedvességtartalommal kaszálják, hogy az értékes és tápanyagokban leggazdagabb levelek ne morzsolódjanak le. Ezenkívül a kaszálógépeket zózóberendezéssel szerelik fel, hogy a hideglevegős szárítókban a száradási folyamat minél gyorsabban menjen végbe. Az egyéves takarmánynövények közül legfontosabb növényük a silókukorica; ezt kétszázharminc hektáron termesztik, rendszerint hároméves monokultúrában. A kimagasló terméshuzamok érdekében a legnagyobb gondot a megfelelő agrotechnikára és szárazság idején a kiadós öntözésre fordítják. Mivel a kukorica a talaj- és a tápanyagellátás szempontjából nagyon igényes növény, maximális figyelmet fordítanak a talaj minőségi előkészítésére. Az alaptrágyázást a talaj tápanyagtartalma, az elnvetemény és a tervezett hektárhozamuk alapján végzik. A legnagyobb figyelmet e magágy előkészítésére és a megkövetelt egyedszám betartására fordítják. A növényzet fejlődését figyelemmel kisérik és szükség esetén azonnal elvégzi в kellé agrotechnikai intézkedéseket. A jó minőség érdekében silózéskor arra törekednek, hogy egy-egy silógödröt öt, de legkésőbb hat napon belül befejezzenek. A szilázs emészthetőségét karbamiddal fokozzák. A lucerna és a silókukorica termése jónak mutatkozik. A szárazság kedvezőtlen hatását az öntözési lehetőségek maximális kihasználásával ellensúlyozzák. A szivattyúk naponta húsz órán keresztül — tehát a négyórás tilalmi időszakot kivéve — állandóan működnek. A szövetkezetben a takarmánytermesztést az öntözésre alapozzák, s mivel ez a módszer bevált, az öntözőhálózat kapacitását a közeljövőben bővítik. Kf.AMARCSIK MÄRIA karmány termesztésével segítik elő az állattenyésztésben kitűzött feladatok maradéktalan teljesítését. A szövetkezetben a takarmányalap megteremtését a tömegtakarmányokra, elsősorban a lucernára és a silókukoricára alapozzák. A zöldtakarmányozást — főleg a kezdeti időszakban — tavaszi keverékek termesztésével biztosit ják. A* jő minőségű zöldtakarmány érdekében — a keverékeknél — a tápanyagokban, de legfőképpen a könnyen emészthető fehérjékben gazdag takarmánynövényeket részesítik előnyben. Ez idén például az árpa, zab és takarmányborsó keverékét termelték. A bő termés egy hányadát szárftmányként hasznosították. A legnagyobb gondot a lucerna termesztésére fordítják, hiszen az intenzív takarmánytermesztés alapját az évelő takarmánynövények biztosítják. dálkodásnak a legmegfelelőbb. Az eddigi kísérleti eredményekkel és gyakorlati tapasztalatokkal összhangban a szövetkezetben legjobban a lucerna nyári vetésű, tiszta kultúrában való termesztése vált be. Bár az öntözésnek a kimagasló terméshozamok elérésében döntő szerepe van. az agrotechnikai intézkedések komplexumában csak egy láncszem, és az egyéb agrotechnikai beavatkozások elhanyagolása esetén a várt hatás elmarad. Ezt nagyon jól tudják a szövetkezet dolgozói is. Az új lucernás telepítésekor — a gabonafélék betakarítása után — a talaj gondos előkészítésével, valamint a három évre szóló tartaléktrágyézással biztosítják a vetemény jó áttelelését és a növényzet későbbi fejlődését. Tavaszszal a gyomok ellen — a IS—20 cm-as növényzetben — az Aretit gyomirtót A TU&OMÁMY VíUCA ÖNTÖZÉS KÖDDEL A Szovjet Össz-szövetségi Hidrotechnikai és Meliorációs Kutatóintézetben elkészültek a TOU—3 és a TOU—5 típusú hordozható, finom permettel öntöző berendezések tervrajzai. A vízfelhasználás szabályozható és nem haladja meg percenként az ezerkétszáz litert. A permet cseppnagysága is változtatható az egy milliméteres apró „őszi“ esőcsepptől a 150 mikronos vízporig. A kipermetezett víz felhó alakjában lebeg a termőföld fölött, lassan ülepedik le, s ezáltal megváltoztathatja mind a terület mikroklímáját, mind a növények höháztartását. Forró napokon az ültetvények fölött a levegő hőmérséklete 3—7, a levelek hőmérséklete 6—12 Celsius-fokkal csökken, a levegő páratartalma pedig 30—40 százalékkal növekedik. Az észak-kaukázusi Dagomisz szovhozban a teaültetvényeken végzett kísérletek azt mutatják, hogy a porlasztott vízzel való öntözés a vízigényt hatodára-hetedére csökkenti a hagyományos esőztetéssel szemben. A vegetációs időszakban hektáronként mindössze négyszáz köbméter vízre volt szükség. Ugyanakkor — az Időjárástól függően — a hozam 40—300 százalékkal növekedett. A Verhnyedonszko] szovhozban szárazság idején az ötven hektáros kísérleti parcellán a porlasztók alkalmazásával a percenkénti vízfelhasználást 600—800 literre csökkentették. Körülbelül hatvan forró napon az öntözési norma nem haladta meg hektáronként а 360—480 köbméter vizet. Csapadékosabb esztendőben permetező öntözéssel a termés hatvan százalékkal jobb volt, mint esőztetéssel. A Kaukazszkij szovhozban végzett termesztési kísérletek szintén a porlasztásos vízzel való öntözés hatékonyságát bizonyították. A kukorica szemtermése a kétszeresére, a búzáé hektáronként 9—10 mázsával növekedett. Cukorrépából a hektáronkénti cukorhozam 5,8 mázsa lett. A műit évben a volgográdt területen, rendkívüli szárazság idején, az öntözéses burgonyatermesztéssel hektáronként 405 mázsát értek el. Az esőztetó módszerhez képest a vízfelhasználás a harmadára csökkent. E. T. A FOSZFOR-GAZDÄLKODÄS MEGVÁLTOZÁSA TRÁGYÁZÁS UTÁN Megállapították, hogy még a kisadagú trágyázás (40 kg/ha P2O3) esetén is kevesebb foszfort vesz fel a növény, mint amennyit a talajba vittek. Az évenként 80—120 kg/ha trágyázás esetén 40—70 kg/ha foszfor halmozódik fel a talajban. Pozitív foszforegyensúlyt állapítottak meg 40 t/ha istállótrágya egyszeri talajbavitele esetén is. Lényeges volt azonban a talaj foszforgazdálkodásában bekövetkezett változás, amikor négy éven át, évente 80—120 kg/ha foszfort vittek a talajba hatóanyagban. A trágya megváltoztatta a vas- és alumíniumfoszfátok mennyiségét, de nem hatott a gyengén megkötőitekre. A foszfor utóhatása jó volt mind az ásványi, mind a szerves trágyázás esetén. , (PA) Öntözéses viszonyok közepette a csalamádé- és a silókukorica is kedvezőbben fejlődik, gazdagabb hozamot nyújt. Foto: — dek Milliókat éró fű A réti széna a legtermészetesebb takarmány a téli etetésre. Semilyen más takarmány nem hat télen olyan kedvezően az állatok egészségére ás az állati termékek minőségére, mint a jó minőségű réti széna. De.ez az állilág a gyakorlatban nem mindig igazolódik, ha a rét- és legelőgazdálkodás korszerűsítéséről van sző. Igaz, hogy már több mezőgazdasági nagyüzemben — meglepően jó eredménnyel — megtették az első lépéseket. Rétjeink és legelőink hasznosítása azonban az elmúlt gazdasági évben még mindig csak hetvenhat százalékos volt. A rétek és legelők nyújtják a takarmány jelentős mennyiségét, s itt vannak a legnagyobb tartalékok! Közismert, hogy mezőgazdaságunknak elsőrendű népgazdasági feladata a szemesek, ezen belül a kukorica termésátlagának növelése. E mellett természetesen szeretnénk megtartani a többi növények összhangját is. Ez csak akkor érhető el, ha több szénát termesztünk. !gy jelentős szántóföldi terület szabadul fel az egynyári takarmányok termesztése alól, s hasznosítható más módon. Ezáltal jelentés mezőgazdasági területeket nyerhetünk, mert a rétek és a legelők jobb basznosftása számottevő terméstübblettel jár. Aránylag kis ráfordítással megduplázható a szénahozam. Ebhez ma már kellő eszközeink is vannak. A nitrogentrágya és az öntözés szinte csodákra képes — ezt több kísérleti eredmény és gyakorlati tapasztalat is igazolta. Ezen túlmenően a betakarító eszközök is biztosítottak. A tavalyi kedvezőtlen év után a tömegtakarmányok termesztésére nagyobb gondot kell fordflani, ezért az egyes üzemek tervbe foglalták, hogyan hasznosítják a réteket és legelőket. _ . . . . . , Külföldi tapasztalatok a zöldségtermesztés gépesítésében A friss és a konzervipari zöldségfélék iráni fokozott menyiségi és minőségi követelményeknek eleget téve, elkerülhetetlenné vált a zöldségtermesztés fokozott fejlesztése és korszerűsítése. E téren a legnagyobb változások a vetőmag előkészítésében valósultak meg. Ma iriár világviszonylatban teret hódított a vetőmag drazsírozása, amely lehetővé teszi a magvak kalibrálását, s ezáltal a gépesített, de elsősorban a szemenként! vetést Is. A magvak ily módon való előkészítése, valamint a megfelelő vetőgépeknek a megválasztása jelentős munkamegtakarítást jelent mert ezáltal azoknál а zöldségféléknél is elvégezhető a közvetlen gépi vetés,- amelyeket hagyományos módon palántákból termesztettek. jelentős változások következtek be a növényállomány termelésének szervezésében Is. A sorközi és növényközt távolságot, valamint a növénysűrflséget alkalmaztuk a gépi betakarítás követelményeihez. Az új technológiai folyamatok fokozatosan a munkaszervezés olyan formáihoz irányulnak, melyeknél a kézimunka szükséglet lényegesen csökkenthete. A palántanevelés jelenleg melegágyban, üvegházban és fóliaházban történik. A zöldségtermesztésnek egy újszerű — de már Európa szerte elterjedt — formája a tápkockákban előnevelt palánta. Gépesítés szempontjából a magvak vetésére például az SPC—6, Saxonia és Sekan típusú vetőgépek alkalmasak. A tápkockás palánták gépesített kiültetése Is megoldódott. Az ültetőgépeket a Szovjetunióban, Dániában és Magyarországon gyártják. A növényápolásban jelentős munkamegtakarítást jelent az NSZK- ban gyártott „MONOMAT“ típusú palántaegyelő gép, amely a 45 cm-es sorközű növényzetben használható. Az egyelést távolság 16—27 cm között váltakozhat. A betakarítás és a betakarl tás utáni kezelés terén is bizonyos előrehaladás észlelhető. A paradicsomnál például a betakarítás komplex gépesítése ma már megoldódott. A Szovjetunióban, az USA-ban és Magyarországon újszerű technológiai eljárást fejlesztettek ki, amely lehetővé teszi az egymenetes betakarítás, a' betakarítás utáni kezelés, a paradicsomlé készítés és szállítás teljes gépesítését. A többi zöldségfélék közül a konzervipari és a salátauborka begyűjtése is gépesíthető. Az első esetben a belga FNC 5, a másikban pedig egy magyar gyártmányú kombájn alkalmazható. Továbbá a gyökérzöldségeknél az NDK-ban és Magyarországon gyártott EM—01 és EM—11 betakarítógépek használhatók. A zöldbab és a fűszerpaprika betakarítására a magyar gyártmányú FZB komr bájn alkalmas. A zöldborsó betakarítására pedig több önjáró kombájn áll rendelkezésre. A fejlődés nem maradt vissza a káposzta, a karfiol és a kelkáposzta gépi betakarításában sem. Az újszerű betakarítógépek rendszerint egysorosak. A szedőberendezés működésének lényege az, hogy a fejet a kiemelő ujjak a talajból kihúzzák, a forgó henger a vágóberendezéshez szállítja, az elválasztja a fejtől a gyökeret. Ma már géppel szedhető a saláta és a spenót is. A gépesített zöldségbetakarítás további fejlesztését és elterjedését nagy mértéRben elősegíti az egyszerre érő fajták nemesítése. Ez lehetővé teszi az egyszeri, egy- vagy kétmenetes betakarítást. Digyák Lóránt, mérnök
