Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-23 / 29. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1977. július 23. 14 As emberi táplálkozásban egyre nagyobb teret kapnak az állati termékek. Ezen belül is igen megnövekedőt! ás további növekedést mutat a bás fogyasztása, amelynek tekintélyes részét a sertéshús szolgáltatja. A húsfogyasztás növekedése és abban a sertéshús nagymértékű részesedése a lakosság számának növekedése következtében, a sertéstenyésztés további fejlődését teszi szükségessé, hogy az igényeket mind mennyiségileg, mind a minőség tekintetében gazdaságosan kielégíthessük. A hazánkban nemrégiben kinemesített sertéstípusok húsa kiváló minőségű, amit annak finomsága és ízletessége határoz meg. Mivel a sertéshús kevés izom közötti kötőszövetet tartalmaz, valamint egészségügyi és táplálóérték szempontjából kifogástalan, egyre nagyobb jelentőségű a húsféleségek között és egyre keresettebb állati termékké vált. A megfelelő minőségű sertéshús és a testrészeknek egymáshoz való ideális viszonyulása elsősorban a céltudatos nemesítői munka eredménye, melynek során sikerrel alkalmazták a külföldi sertésfájtákat. A jó anyagi-műszaki bázis és a megfelelő színvonalú biológiai anyag segítségével az elmúlt években sikeresen megoldották a sertéshús iránti egyre növekvő igények kielégítését. A sertéshús aránya a húsfogyasztásban előreláthatólag 1990-ben — egy lakosra és évente számítva — eléri a negyven kilogrammot! A sertéstenyésztés további belterjesítése egyrészt az állatok nagyobb méretű összpontosítása és a termelés szakosításának elmélyítése, másrészt pedig a biológiai anyag és a tartástechnológia közötti kapcsolatok minél előbbi megoldása révén valósul meg. Az ötödik ötéves tervidőszak éveiben első ízben oldották meg Szlovákia sertéstenyésztésének fejlődését komplex módon, ami elsősorban a tudomány és technika fejlődésének az eredménye volt. Ezt a célt szolgálta „A sertéstenyésztés nagyüzemi technológiájának rendszerei“ című országos kutatófeladat megoldása is, amely három tevékenységet érintett: ф a nemesítői munka új rendszerének kidolgozását; ф a legmegfelelőbb tartástechnológia megoldását; ф a termelés ökonómiai viszonyainak értékelését. A kutatófeladat abból indult ki, bogy a sertéstenyésztés alapját a nemesítői munka képezze. A fő célkitűzés az volt, hogy megismerjék a heterózis hatását és ismereteket szerezzenek a három fajta keresztezéséből származó végtermék szaporaságáról, haszontulajdonságairól és átörökítőképességéről. A hibridizációs programot kísérleti tenyészetekben valósították meg, amelyek nemcsak a törzs- és szaporító tenyészetekkel álltak szoros kapcsolatban, hanem a haszon (termelő) tenyészetekkel és a hizlaldákkal is. Kerületenként — a járási koncepciók alapján — más és más hibridizációs programot dolgoztak ki. 'A legjobb kocakombinációktól évente tizenkilenc malacot választottak el, és a három fajta keresztezéséből származó végtermék átlagos napi súlygyarapodása elérte a 9,750 kg-ot, a karajkeresztmetszet meghaladta a 36 négyzetcentimétert, a sonkában a húsarány a 19 százalékot és a hátszalonna-vastagság átlagosan 2,3 cm volt. Ezen eredmények elérésében döntő szerepet játszott a fajtatiszta tenyésztés és a keresztezés, továbbá a vonaltenyésztés bevezetése a törzstenyészetekbe és a végtermék — hibridek értékmérő tulajdonságainak megállapítása, az ismételt kiválogatás követelményeinek megfelelően. Meg kell azonan jegyezni, hogy nem mindenütt pozitív a fejlődés! Különösen nagy tartalékok a termelőtenyészetekben vannak, amelyek a sertésállomány 85 százalékát érintik. Kihasználatlan maradt — főleg a nem megfelelő tartástechnológia következtében — a malacnevelésben a heterózis hatásának és az egyedek növekedési erélyének érvényesítése, A SERTÉSTENYÉSZTÉS FEJLESZTÉSE T9MIG továbbá a mesterséges termékenyítés, a tenyésztői munka stb. előnyei. A kocatenyésztés további belterjesítése érdekében kidolgozták: ■ a generációs időszak két hónappal történő lerövidülésének módját, infantilis (fejlődésben visszamaradt) süldők igénybevételével; Ш a szinkronizációs készítmények használatának alapelveit, a kocák csoportos ivarzása előidézésének érdekében; ■ a kúrái malacelválasztás biológiai alapfeltételeit; ■ a kocák legmegfelelőbb takarmányozási technikáiét. Azonban a kocatartásban is vannak még tartalékok, fgy többek között megoldatlan probléma, hogy mi idézi elő az anyaállatok kisebb megtermékenyülését a nyári hónapokban. Az eddigi kísérletek eredményei azt igazolták, hogy a nyári forróság kedvezőtlenül hat a kocák és a kanok ivarszerveinek működésére. A tartástechnológia szakaszán olyan „modell“ megoldások kidolgozására került sor, amelyek lehetővé teszik, hogy egy gondozó képes legyen évente száz koca ellátására, illetve ötszáz tonna sertéshús kitermelésére. Olyan kilátások vannak, hogy az előkészületben levő nagyüzemi tartástechnológiái megoldások már jobban eleget lesznek a magas munkatermelékenység követelményeinek. A kísérletek eredményeként a korán elválasztott malacok istállózására legmegmegfelőbbek a batériás neveldék, míg a többi sertéskategória esetében a rostos padozatú istállók feleltek meg a legjobban. Kiindulva az ötödik ötéves tervidőszakban elért pozitív eredményekből arra következtethetünk, hogy Szlovákiában a sertéstenyésztés 1990-ig ipari, nagyüzemi jellegűvé válik. A sertéstenyésztés további fejlődésében az intenzifikációs tényezők növekedésével és a tudományos-műszaki haladás vívmányainak a gyakorlatban való szélesebbkörű alkalmazásával számolnak. A beavatott szakemberek a „modell“ kidolgozásánál a hibridizációs program első időszakának pozitív eredményeiből, az állatok nagyobb arányú összpontosításából és a termelés szakosításának elmélyítéséből, valamint a hibridizációs program további időszakának megvalósításából indultak ki. Fő célkitűzésként a nemesitől munka színvonalának emelése, a speciális vonaltenyészetek kialakítása és a kombinatív keresztezés alkalmazása szerepel. A hibridizációs program második időszakában (1976-tól kezdve) szintén a hazai és külföldi serlésfajták igénybevételével számolnak. A kísérletek a nagyüzemi termelési módszerekre való kapcsolódás és a vágósertések vertikális reprodukció útján való termelése irányában történnek. A hibridizációs program mindenegyes pozíciójában (А, В, C) olyan szelekciós értékeket határoztak meg, melyek elérése minden bizonnyal hozzájárul az utódok hasznosságának fokozásához. Kiindulási anyagként a fehér nemesített, az eredeti landrace és a szlovák fehér hússertés anyai populációi jöhetnek számításba, amelyek utódainak szaporasága eléri a 10,9 malacot fialásonként, és az 55 kilogramm tejtermelést (a huszonegyedik napon mért alomsúly). A termelőtenyészetek kocaállományának minőségi javítása érdekében a fehér nemesített + landrace fajták keresztezésének utódaival vagy a durock apaállatok (B pozícióban) igénybevételével számolnak. A végtermék (húshibrid) termelésében szintén a külföldi hústípusú apaállatok alkalmazása kerül előtérbe: elsősorban a landrace fajta különböző típusai és a nemrégiben kinemesített hazai — áuricei, nitrai és ustrovi — szintetikus vonalak. Ez utóbbiak leszármazottai már manapság elérik azokat az értékmérő tulajdonságokat, amelyekkel csak 1980- ban számoltak. A törzstenyészetekben céltudatos kiválogatással olyan homogén vonaltenyészeteket kell kialakítani, amelyek a már értékelt keresztezési kombinációk segítségével fogják termelni a standard hibrideket. Külföldi tapasztalatok alapján Szlovákiában is sor kerül az egyszerű (két fajta alkalmazásával végzett) haszonállat-előállító keresztezés bevezetésére, amelynek végtermékét a kevésbé termékeny járásokban és a kevésbé fejlett szaporító tenyészetekben fogják kihasználni. Meg kell azonban említeni azt is, hogy a hibridizációs program megvalósítása a pozitív vonások mellett problémákat is von maga után. tgy kisebb a víz és az izom közötti kötöttségi fok és kevesebb az izom közötti kötőszövet. A nagyüzemi tartástechnológiára való átállásnál döntő tényező az állatok szervezeti szilárdsága és a környezeti behatásokkal szembeni ellenállóképessége. További problémát jelent az, hogy bár a hústípusra való nemesítéssel egy állat (elhízásánál körülbelül huszonöt kiló abraktakarmánnyal kevesebbre van szükség, de ez feltétlenül jobb minőségű tápok etetését igényli. A modell tartalmazza az elismerhető végtermékre vonatkozó haszontulajdonságokat is. 1990-ben a végterméknek — hízékonyságvizsgálatok alapján — a következő paramétereket kell elérnie: Ф 9,660 kg-os átlagos napi súlygyarapodást (30—100 kg élősúly között); ф 3,6 kg-on aluli abraktakarmányfogyasztást egy kilogramm súlygyarapodás termelésére; ф a vágottáruban az 50 százalékos húsarányt; ф sonkában a 21 százalékos húsarányt; ф maximálisan a 2,7 cm-es hátszalonna-vastagságot; ф egy anyától évente húsz' malacot felnevelni. A modell tartalmazza továbbá az összpontosítás ás szakosítás alapfeltételeit, valamint a hústermelés szervezési formáját. E tekintetben döntő fontosságú a mezőgazdasági üzem, illetve vállalat nagysága, a trágyaeltávolítás módszere és a tartástechnológia formája. Az új férőhelyek építésénél és az ürülék öntözés útján való hasznosításánál három változat jöhet számításba: ■ tízezres hizlalda; ■ háromezer kocaszállás harminc kilogrammos malacnevelésig; ■ 7500 hízó- és 1100 kocaszállás, valamint a szükséges malacnevelés. Az ürülék komposztálásánál vagy biológiai úton való tisztításánál kivételesen harmincezer férőhelyes kísérleti hizlalda, építésére is sor kerül. A hústermelés szervezése szakaszán a modell három változatot tartalmaz: ф közös mezőgazdasági vállalat keretében, amely kooperációs kapcsolatban állna a biológiai anyag termelőivel, az abrakkeverékek gyártóival és a feldolgozóiparral; ф kooperációs körzet keretében, ahol lehetőség nyílna a hibridizációs program adta előnyök kihasználására; ф kombinát keretében (30 ezer férőhelyes hizlalda), amely integrációs elvek alapján termelne. BARA LÄSZI.0 Ábrakadagolő teheneknek A jó tehenészetben gyakori a napi harminc kilogrammos egyedenkénti tejtermelés. Az ilyen tehenek napi abrakadagja tíz kilogrammnál is több. Táplálkozás-élettani és gazdaságossági szempontból sem közömbös, hogy az állatok az egész napi adagot fejés közben kapják-e. Egyrészt ugyanis a rendelkezésre álló idő nem elegendő nagyobb mennyiség felvételére, másrészt táplálkozás-élettani szempontból nem megfelelő a négy kilogrammon felüli mennyiség adagolása. A legtöbb állat a fejés ideje alatt háromnégy kilogrammnál többet nem fogyaszt. A fejöálláson kívüli takarmányadagolásnak elég sok a munkaráfordítása. Amellett az erő- és az alaptakarmány keverése esetén az állatokat csoportosítani kell és minden egyes állatnak megfelelő nagyságú etetőterületre van szüksége. Sok az építési költség és a munkaerő-ráfordítás. Vannak továbbá olyan rendszerek, amelyeknél az egyedi takarmány-kiosztásra nincs lehetőség. Igen jó megoldásnak Ígérkezik az elektronikus egyedi erőtakarmányadagoló rendszer (lásd az ábrát). Alapelve egy leadó és felfogó készülék. Ez utóbbi jelzései alapján megy végbe az adagolás. A leadó készülék egy nyakörvszerű szalagon az állat nyakára van erősítve. Ez lehetővé teszí, hogy az állat a számára szükséges takarmányt egy központi takarmánykibocsátó rendszerből „lehívja“. A rendszer egy tartályból, etetőcsészéből, adagolóból és az elektronikus fogadó készülékből áll. A fogadó készülékhez tartozik egy kerek antenna, amelyet az etetőcsészébe építettek be. Az állatot a rekesz oldalára szerelt köpeny védi. A teljesítményt figyelembe véve, egy-egy takarmánykibocsátó rendszer tizennyolc-huszonöt darab állatot lát el. Az egész rendszert az istálló egy központi fekvésű, lehetőleg nyugodtabb helyén szerelik fel, ahol az állatok könnyen hozzáférnek és ahol a gyengén tejelő tehenek tülekedése elkerülhető. SzlováRiában is egyre több a korszerű, szakosított sertésfarm. (A szerző felvétele;) A napi takarmányadagot a leadó készüléken kézzel állítják be, általában a két- vagy négyhetenkénti tejellenőrzés alapján. A leadőkészülékkel felszerelt állat az állást felkeresi és hogy az etetőcsészét elérhesse, a kerek antennán dugja keresztül a fejét. Ezzel az adagoló csigát automatikusan bekapcsolja. A percenként kibocsátott 300—350 gramm takarmánymennyiség megfelel az evés sebességének. A kiadagolt mennyiség két tényezőtől függ: az egyik a beállított napi adag nagysága, a másik a következő evésig eltelt idő. Amennyiben az állat először keveset evett, a következőben nagyobb mennyiséget vesz magához. A teljes napi adagot csak huszonnégy órás evési szünet után veszi fel. Az etetés az állat evési ritmusától függ, a 24 órára beütemezett mennyiséget nem lépheti túl. Párhuzamosan a leírt rendszerrel más rendszerek fejlesztése is folyamatban van, például a speciális abrakautomatáké, melyet mágneses kap csoló működtet. A mennyiség korlátozására azonban nincs lehetőség, ez tehát ad libitum automata. Egy másik, fejlesztés alatt álló rendszer nem csak etetésre állítható he, hanem automatikusan feljegyzi a napi fejt tejmennyiséget, jegyzi továbbá az állat súlyát, a vemhességi ciklust vagy egyéb adatokat. így nyilvántarthatók az egész tejtermelő ágazat adatai. Ez a rendszer azonban csak meghatározott üzemekben állítható be. (Landtechnik) ❖ ♦> ♦> ♦> ♦> *** ♦> *> •> ♦> ♦> ♦> •!* ♦> ♦> Sikeresen teljesítették az árutermelési feladatokat A mezőgazdasági üzemekben és a járási mezőgazdasági igazgatóságokon a napokban értékelték az első félévi feladatok teljesítését. Ellátogattam a Bratislava-vidéki Járási Mezőgazdasági Igazgatóságra, ahol az árutermelés! feladatok teljesítéséről érdeklődtem. Július ötödikén csak a járási irányszámok voltak ismeretesek, így ezeket ismertetném röviden. Még elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy a járás mezőgazdasági üzemei az árutermelési feladatokat nemcsak teljesítették, de néhány esetben jóval túlteljesítették, ami jó előfeltétel az egész évi feladatok sikeres teljesítéséhez. Az első félévben 10 ezer 455 tonna hús felvásárlásával számolnak, a valóságban azonban 11 ezer 346 tonnányit értékesítettek, ami terven felül több mint kilencszáz tonna hús felvásárlását jelentette! Nemcsak az összhús-felvásáflást, de az egyes húsféleségek értékesítését is túlszárnyalták. fgy marhahúsból terven felül több mint háromszáztizenhat, borjúhúsból több mint tizenegy, sertéshúsból több mint kétszázhetvennégy, juhhúsból több mint hat, baromfihúsból pedig több mint háromszáz tonna mennyiséggel értékesítettek többel, mint ahogy azt az első félévi tervfeladatok előírták. Az első félévben a hízó-szarvasrrtarhákat átlagosan ötszáztíz, a hízósertéseket pedig átlagosan százhúsz kilogrammos vágósúlyban értékesítették. Pozitívumként kell kiemelni azt is, hogy a járás mezőgazdasági üzemei az idei év első hat hónapjában — a múlt év azonos időszakához viszonyítva — több mint háromszázharmincnégy tonnával több marhahúst, közel négyszáz tonnával több sertéshúst, közel öt tonnával több juhhúst és huszonegy tonnával Jöhb baromfihús adtak a közellátásnak. Sikeresen teljesítették a tejfelvásárlási kötelezettségeket is. Az első félévben 29 millió 620 ezer liter tej értékesítésével számollak, amit több mint 1 millió 638 ezer literrel túlteljesítettek. Örvendetes tény, hogy az idén a múlt év azonos időszakához viszonyítva több mint 3 millió liter tejjel értékesítettek többet, ami minden bizonnyal hozzájárult a lakosság tejtermékekkel való folyamatosabb ellátásához! E tény abból a szempontból is jelentős, hogy inig a járás mezőgazdasági üzemei 1975-ben több mint 50 millió 600 ezer liter tejet értékesítettek, addig a jelenlegi ötéves tervidőszak végén már 58 millió litert kell felvásárolni! Az utóbbi években a tehenek hasznossága növekvő tendenciát mutat. Míg 1975-ben a tehenek átlagos évi tejhozama 3216 liter volt, addig tavaly már elérje a 3329 litert, s 1980-ben már a 3480 literes átlagos évi tejelékenység elérésével számolnak. A tojástermelésben — amelyben a Júr pri Bratislave-i Közös Mezőgazdasági Vállalatnak (tavaly az egy tojóra jutó tojáshozam elérte a 259 daraboti) van a legnagyobb szerepe — szintén túlteljesítették a tervezett árutermelési feladatokat. Közel 1 millió darabbal adtak többet a közellátásnak. Az idén a múlt év azonos időszakához viszonyítva egyedül a tojástermelésben értek el gyengébb eredményt. Az árutermelési feladatokhoz tartozik a gyapjú felvásárlása is, amelyből az első hat hónapban — a tervezett mennyiséghez viszonyítva — közel öt tonnával értékesítettek többet. Reméljük, hogy a járás állattenyésztési dolgozói mindent elkövetnek az egész évi árutermelési feladatok maradéktalan teljesítése érdekében. hozzájárulva ezzel a lakosság állati termékekkel való jobb és folyamatosabb ellátásához! (—blm —) *♦* V *J* *♦* *♦’ *♦* *1* V *♦* •J1 V *♦* V *♦*
