Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-23 / 29. szám
Kiskettészkedőink ünnepre készülnek [Folytatás az 1. oldalról) szerű, mert az erkölcsi elismerésen és támogatáson túlmenően, immár konkrét intézkedésekre és tettekre is szükség van ahhoz, hogy továbbra is töretlen ütemben fejlődjön a kertbarát mozgalom. Több vetőmagot, ültetőanyagot, műtrágyát, növényvédőszert, kerti kisgépet és egyéb kelléket kell adni a kiskertészeknek, végre be kell vezetni a kis csomagolású vegyszerek forgalmazását, jobban meg kell szervezni a felvásárlást és bővíteni kell a szolgáltatásokat (tanácsadás, laboratóriumi elemzések, Szakboltok stb.j. Egyszóval, adjunk rá lehetőséget a kiskertészkedőknek, hogy továbbra is jő kedvvel és lelkesedéssel teljesítsék önként vállalt feladataikat, valamint az évfordulók tiszteletére tett munkafelajánlásaikat, amelyek nem csupán az élet- és munkakörnyezet szépítését szorgalmazzák, hanem hazánk gyümölccsel és zöldségfélékkel való önellátottságát is előmozdítják. KADEK GÄBOR Szamócaszüret A galantai járásban csupán egyetlen tíagyüzem, a Veiké Cfany-i Béke Efsz termelt szamócát. A kéthektáros ültetvény egy kis erdő közelében, könnyű homoktalajon található. Látogatásomkor Jakus Teréziától a várható hozam iránt érdeklődtem. Kissé letörten válaszolt: — így szemre szép, dús Ievélzetű, szépen lndásodó a növényzet, de a hozam bizony jóval alatta marad a múlt években megszokott színvonalnak. Ezt a véleményt később Mráz János kertész is megerősítette. — Az idén sajnos, nem dicsekedhetünk az átlaghozammal — mondotta a többi között —, mert szegényes a termés. S az a legbosszantóbb, hogy semmit sem tehettünk a termés megmentéséért. A virágzás kezdetén nagy kárt tett a virágokban a fagy. Persze, a helyzet azért nem olyan katasztrófúlis, hiszen a fagykár ellenére mintegy százhúsz-százharminc mázsa szamóca termésre van kilátása a közösnek. Krajcsovics Ferdinand MACHOVEC ÉS MUNKAKÖ ZÖSSÉGE „Virág a lakásban" (Kvetiny v byte) című könyvét már sokan ismerik, s talán még többen keresik. Sikerét az iránta tanúsított érdeklődés bizonyítja a legjobban. Az első két kiadás példányszámai szinte hónapok alatt elkeltek. Az eredetivel azonos harmadik kiadást legutóbb húszezres példányszámban adta piacra a Príroda Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalat. A színes és fekete-fehér fotókkal, valamint rajzukkal gazdagon illusztrált, tetszetős kivitelezésű, gazdag ismeretanyagot tartalmazó könyv negyvenöt koronába kerül. (kr) С.-ЦЕ ,-ЦСЦКЕЦ.ДЯ К -egCFCgg Ültessünk szamócát Az' egyszertermő szamócákat augusztusban legcélszerűbb kiültetni. Telepítésre lehetőleg olyan területet válasszunk ki, amely mentes az évelő gyomoktól (folyondár sžuIák, mezei ászát, tarackbúza, mezei csorbóka, martilapu, útszéli zsázsa). A palántákat 80—100 cm sor-, Illetve 30—35 cm tötávolságra, sávok-" ba ültetjük. Száraz időjárás esetén a palántákon csak a két középső levelet hagyjuk meg, a többit levágjuk. Így a növény kevesebb nedvességet párologtat el. Egyébként az egyszertermö fajták palántáin a tavaszi ültetéskor is csak a két középső levelet hagyjuk meg. A palánták begvökerezése 3—4 hetet vesz igénybe, s ez Idő alatt — szárazság esetén — feltétlenül öntözni kell a palántákat. A világon száznál is több egyszertermő szamócafajtát tartanak nyilván. Közülük most csak néhányat ismertetünk. Surprise des Halles: régebbi francia fajta. A növény közepesen erős növésű, ritka lombozatú, indásodása közepes. Igen korán virágzik, ezért a kései talajmenti fagyok gyakran kárt tesznek benne. Korán, június elején — melegebb tájakon néha május végén — érik. Gyümölcse közepes nagyságú, széles, tompa kúp, olykor majdnem gömb alakú, kárminpiros színű, íze savanykás, nem különösen zamatos. Bőtermő, hajtatásra is alkalmas fajta, roszszabb talajokon is sikerrel termelhető. Főleg kertekbe javasolható. Senga Sengana: igen erős növekedésű, sűrű lombozatú, nagyobb életteret igényel. Nem szabad besűríteni az állományt. Az első évben általában sok, később kevés ostorlndát fejleszt. Inkább ritkára ültessük, mert csapadékos időben kárt tesz a gyümölcsökben a szürkerothadás. Közepesen korán virágzik, virágai hímnösek, tehát nem kell megporzó fajtáról gondoskodni. Közepesen korán érő gyümölcsei középnagyok. Gyümölcse élénkpiros vagy sötét kárminpiros, szív alakú, lapított vagy szabályos gömb alakú, Ize nagyon jó, zamatos. Rendszeresen és gazdagot) terem, ezért egész Európában közkedvelt. Konzervipari és házi földolgozásra, sőt fagyasztásra is alkalmas. Roxana: a turnovi Nemesítő Állomáson nemesítették ki. A növény dús növekedésű, indásedása közepes. Virágai hímnősek, szív alakú gyümölcsei közepesen korán érőek, világospirosak, lédúsak és savany- Rásak. Közvetlen fogyasztásra és feldolgozásra is alkalmas, kiskertben és szántóföldön is termeszthető. Senga Precosa: közepesen erőteljes növésű, korán virágzó, de fagytürö. A Surprise des Halles fajtával egyidőbnn érik, a Senga Sengana fajtánál kisebb hozamot nyújt. Középnagy vagy nagy gyümölcse tompa kúp alakú, élénkpiros színű, íze édes és zamatos. Hajtatásra is alkalmas. Az idény végén — főleg silányabb talajon és szárazság esetén — apróbb gyümölcsöket nyújt. Hátránya, hogy földolgozva nem tartja meg az eredeti színét. Red Gauntlet: perspektív skót fajta, közepesen erőteljes növekedésű, indásodása kielégítő. Közepesen kései virágzású, virágai hímnösek. A Verticillium és más talajgombák iránt nem érzékeny. Gyümölcse igen nagy vagy nagy, kemény, szépen szinezödött, aránylag jól szállítható. Ize édesen savanykás, kevés aromával. Talajjal szemben nem igényes, gyümölcse friss fogyasztási célokra alkalmas. Kertekbe és nagyüzemekbe is ajánlható. Néhány további fajta tulajdonságainak és termőképességének ellenőrzése most van folyamatban. Ilyen perspektív fajta pl. a Senga Litessa, S. Jurica, S. Pantagrulla, Elista, Gorella, Peltata, Solweta, Seligra stb. A jó minőségű, egészséges szamőcapalántákat (a kísérletben lévő fajtákon kívül) a Bojnicei Gyümölcstermesztési Nemesítő Állomáson (prievidzai Járás) lehet megrendelni. Krampi Štefan A szerk. megjegyzése: a kezdő kiskertészeknek, és a szamócatermesztés iránt behatóbban érdeklődőknek általában, figyelmükbe ajánljuk a következő szakkönyveket: J. Símének: Szamóca (Príroda, 1970); f. Hričovský: Bog/ósgyömölcsűek termesztése és felhasználása (Príroda, 1969); I. Hriiíovský: Keriészkedök tanácsadója (Príroda, 1973). аагезжадз: 2 A haszongalambok letelepítése A galambok letelepítése a kezdő galambászok életének legérdekfeszítőbb pillanatai közé tartozik. Ilyenkor esetenként különféle kellemetlenségekre is sor kerülhet. Az állomány megalapozásakor ajánlatos egyszerre legalább két pár galambot letelepíteni. Egy párral ugyanis nagyon nehezen boldogulnánk, főleg ha a közelben nagyobb állománnyal rendelkező galambász tevékenykedik. Ilyenkor galambjaink hosszú órákat töltenek el az idegen háztetőn a többi galamb társaságában, haza csak enni, inni és aludni járnak. Később mindinkább elidegenednek, végül teljesen letelepednek és fészket raknak az új környezetben, a másik galambásznál. A fiatalon, a fészekhagyás előtti napokban beszerzett galambokat a legkönnyebbb letelepíteni, helyhez szoktatni. Az ilyen fiókákat az első két-három napon a tenyésztőnek kell megetetnie, később mér maguk is felcsipegetik az eledelt. A fiókákat nem kell bezárni a galambhézba. Néhány nap múl va, amikor fölfedezzük, hogy már repülésre képesek, kiengedjük őket. A fiatal galambok — nemi hovatartozásra való tekintet nélkül — néhány hó napig falkában maradnak. A nagy testű galambfajtákat szintén könnyű helyhez szoktatni. Sokkal több gondja-baja akad annak a tenyésztőnek, aki fel nőtt, mezőre járó és fejlett tá jékozódó képességgel rendelkező galambokat szeretne letelepíteni. Hogy elejét vegyük a fölösleges veszteségeknek, be kell tartanunk néhány alapelvet. Tenyészpár letelepítésekor előbb győződjünk meg róla, párba álltak-e valójában az állatok. A többi galamboktól elkülönítve, ketrecbe tesszük az új párt, s megfigyeljük a viselkedésüket. Ha a hím turbékolva udvarol, s a tojó gyakori fejbuktatással fogadja az udvarlást, szárnyait kissé leereszti és rezegteti, esetleg hozzásimul a Ilimhez, ha etetik egymást, vagy ha a hím hivó hangjára a tojó a hímhez megy, mindez csalhatatlan jele a galambok párba állásának. Gyorsan párba állnak a hoszszú ideig magányosan élő galambok. Vulamivel nehezebb és tovább tart az olyan galambok párosítása, amelyeket elválasztottak korábbi párjuktól. Az idős galambokat, valamint a két különböző fajtához tartozókat nagyon nehéz párosítani. Sok munkát ad a felnőtt tenyészgalamb fiatal növendékkel történő párosítása is. Gyakran elutasítja a hím a tojót vagy fordítva. Az esetek többségében azonban megszokják egymást a galambok és végül Is párba állnak. Éppen ezért nem lehet pontosan és általános érvényességgel meghatározni, mennyi Ideig kell zárva tartani az új galambpárt. A galambok letelepítésének és párosításának sikerére nagy hatással van az évszak is. A párosítás a tenyészidőben, tehát tavasszal és nyáron jár legtöbb sikerrel. Nagyon nehéz ősszel letelepíteni a galambokat, amikor alábbhagy a szaporodási, költési ösztön, amikor vedlenek és általában letörtek, szomorúak a galambok. A különböző fajtához tartozó galambok párosításával az őszi hónapokban egyáltalán nem tanáegy strasszert. Könnyen párba álltak, három fiókát fölneveltek, de azután végétért a „szerelem“. Az én tojóm szeptember derekán vedleni kezdett, a hím mindinkább kerülte, elcsavargott, majd teljesen távolmaradt a galambháztól. Ha korábban nem kezd el csavarogni, azt hittem volna, hogy ragadozók martalékává lett. Gondoltam, megnézem a kollégánál. Meglepett, hogy ott találtam elveszett galambomat: épp egy gyönyörű tojót csalogatott a kész fészekre. Ebből azt a tanulságot vontam le, hogy a különböző fajtájú galambok azonnal elhagyják egymást, mihelyt erre alkalom adódik. S a tollváltás időszaka megfelelő alkalmat kínál. Mindez persze nemcsuk a hímekre vonatkozik, a tojók is elhagyják párjukat, ha az kezd korábban vedleni. E tekintetben télen valamivel kedvezőbb a helyzet. A röpteA helyhez szoktatott galambok még hetek múlva is bátortalanul, gyanakodva figyelik az udvaron és a ház környékén zajló életet. Foto: —bor esős foglalkozni. Ugyanis nem minden fajtánál kezdődik és megy végbe egyszerre a tollváltás. Talán érdemes megemlíteni egy példát saját tenyésztői gyakorlatomból. Egy alkalommal közvetlenül a tenyészidény kezdete előtt elvesztettem egy indiai galambot. A páratlan állat zavarja a galambházban élő párokat, egyébként meg fennáll a veszély, hogy párt talál magának és elrepül. Bezárhattam volna ugyan egy különrekeszbe, de ez aligha használt volna az egészségi állapolánuk. Mivel nem állt módomban azonnal megfelelő Ilimet szerezni, vettem hát egy légvonalban öt kilométer távolságban élő galambűsztól tett galambok mindig éhesek, s a fölkínált takarmánnyal könnyen elcsábfthatók, helyhez szoktathatok. Azonban ha a tető hóval borított, akkor a galambok nehezen tájékozódnak és könnyen eltévednek. A letelepítésre váró, párba állt galambokat kallckástól fölfüggesztjük úgy, hogy megismerkedhessenek az új környezettel és a galambházzal. A kalicka helyét időnként változtatjuk. Néhány nap múlva beengedjük az új párt a galambházba és lehetővé tesszük, hogy maguk válasszák ki a helyüket. A négy napig kulinkéban, majd mintegy tíz napig galambházban tartott és párba állt galambokat engedjük kirepülni. Ha azt akarjuk, hogy. ne szánjanak túl messzire, mindkét szárnyukon kössünk vagy varrjunk össze négy tollat. Ilyenkor azonban számolni kell vele, hogy esetleg lezuhannak valahol a galambok, s a földről nagyon nehezen tudnak ismét szárnyra kapni. Tehát ilyenkor figyelemmel kell kísérni a röptűket, amfg ismét le nem szállnak és ki nem szabadítják szárnytollaikat. Nem ajánlatos csupán az egyik szárnyon összekötni a tollakat, mert a röpülni vágyó galamb elveszíti egyensúlyát, s többé nem kísérli meg a repülést. A letelepített galambokat első ízben lehetőleg nyugodt, szélcsendes, derűs napon engedjük kirepülni, s reggel már ne adjunk nekik enni. Ha nem kapnak szárnyra azonnal, ne űzzük ki őket kényszerrel a galambházból, mert előfordulhat, hogy megijednek, nagyon meszszlre elrepülnek, s még akkor sem találnak vissza, ha nagyon akarnak. Az eltévedt galambok olykor nem térnek vissza a korábbi gazdájukhoz sem, hanem teljesen idegen falkához csatlakoznak. A kutyák által elriasztott vagy a már korábban letelepített galambok által üldözött állatok is cserben hagyhatják a tenyésztőt. A megtéri galambokat kedvenc eledelükkel próbáljuk lecsalogatni a földre. Előbb a régi falka száll le csipegetni a csemegét, később az újonnan letelepített pár is lemerészkedik a földre. így lassan teljesen megismerkednek új környezetükkel. A nagy testű galambokat kamraszerü galambházban tartva szoktathatjuk helyhez. Számukra a röpnyílást földközelben kell elhelyezni, mert súlyuknál fogva csak ritkán és nehezen tudnak nagyobb magasságba emelkedni. A jóllakott, megázott vagy vedlő nagy testű galambok különösen nehezen repülnek. A kirepülőnyilást persze úgy kell elkészíteni, hogy a macskák, kutyák vagy más kártevők ne juthassanak be a galambházba. Éjszakára természetesen mindig becsukjuk a galambházat. Ha az újonnan letelepített galambok az egésznapi röpködés, galambház fölötti körözés stb. után éjjelre visszatérnek a galambházba, örömmel állapíthatjuk meg, hogy sikerült helyhez szoktatnunk, letelepítenünk az új párt. (Chovatel, 1976. вД
