Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-07-23 / 29. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

I

1977. jfiHns 2.1.

Látókörtágító tanulmányúton

Komárno — Abda — Fertőd — Nagycenk — Sopron — ez volt a komárnol Múzeumbarátok Köre Immár hagyományos műzeumlátogatásl tanulmányútjának jelenlegi útvonala.

Ä Magyarországra átívelő Dunahídon napfényözön köszöntötte a hagyomány-művészet élethfi megismerésére szomjazó negyvenöt tagú csoportunkat.

Győrt elhagyva, Abdához mintegy két kilométernyire — a töltés mellett — megtekintettük a Radnóti Miklós mártírhalált halt költő emlékművét; (az emlékmű azon a helyen áll, ahol a fasiszták őt kivégezték). Radnóti 1909-ben született Budapesten. A szegedi egyetem bölcsészeti karán tanult, s egyik alapítója volt a haladó szellemű „szegedi fiatalok“ szövetségének, melyben a fasiszta rendszerrel ellentétben álló fiatal Írók, művészek és tudósok tömörültek.

Radnótinak mellőzésben és üldözésben volt része, tanári munkát sem végezhetett, alkalmi munkákra kényszerült. Számos írása, verskötete jelent meg. 1940-től munkaszolgálatosként, különböző táborokban szenvedett. Végül Németországba menetelés közben, 1944 novemberében a nyilasok oltották ki életét, 35 éves korában. Emlékművének márványtáblájára az akkori korszak mély brutalitását összesítő versének néhány sorát vésték:

0!v korban éltem élt n flildün, mikor az ember ügy elaljasult, hogy önként, kéjjel tilt.

nemcsak parancsra.

Utolsó verseinek kéziratát viharkabátja zsebében találták meg az abdat tömegsír kihantplása után.

Ugyancsak a töltés mellett, a nagyméretű Rákóczi-emlékmüvet Is megtekintettük. Az emlékművön az öreg halász térdelve nyújt át egy halat Rákóczinak, aki a következő (márványba vésett) szavakkal dobta a folyóba:

Magyarok nagy istene ad vissza szabadságomat, mint ahogyan én visszaadom ennek a halnak a szabadságéi!

Ütiprogrhmunk következő pontjaként Fertődön az Eszterházy kastélymúzeum és park látnivalói gyönyörködtettek. Dióhéjban csupán annyit, talán a legjellemzőbb: valaha Észterházának nevezett községet, mint a magyar Versailles-t emlegették. Tény, Magyarországon kevés az olyan hely,

ahol a 18. századi korlátlan hatalmú arisztokrácia ilyen káprázatos pompával közelítette volna meg a kor építészeti mintaképét. A barokk és rokokó stílus, az építészet és belsó tervezés, a parkosítás a kétszáz évvel ezelőtti, önző luxus-életvitel és szórakozás szem élőt tartásának a kifejezője.

A Magyar Népköztársaság 1959-től megkülönböztetett gondot és figyelmet fordított e kastély restauráláséra; ennek köszönhető, hogy ma már felújítottan gyönyörködteti a szemlélők sokaságát. Különösen a gazdag fafaragásai keltenek nagy érdeklődést, melyeknek aranyozása 18—24 karátos arannyal, eredeti módon történt.

Az összbenyomás barokk-rokokó hangulatot Idéz tel. Az udvar közepét díszítő szökőkút kőszobra két puttót (gyermeket) ábrázol delfinnel. Értő kezek munkáját dicséri a bejárati oldalnál a háromrészes rokokó kovácsoltvas-kapu.

A különféle elnevezésű szobák közül azt említjük meg, amelyben Mária Terézia szállt meg 1773 szeptemberében. Ez volt a vendégszobája. Itt látható a szép kidolgozású, diófából készült mintegy három mázsás súlyú ágy, s az ugyancsak diófából készített, hatmázsás szekrény, belső biztonsági zárral ellátva. Elragadtató látványt nyújtottak a bordó szalon faragott faburkolatai, gobelinjei, szépraívií, kívülről fűthető kályhái, a sok intarzia és zománcfestés, a két színesporcelán akvárium, a mennyezet freskói, stb.

Eszterházi Pál betetőzte a család hatalmát. Népszerűtlenné vált a Thököly- és Rákóczi-szabadságharc Idején hirhedt Habsburg-párti magatartásával, olyannyira, hogy 1711-ben a szatmári békekötést még a Habsburgok sem merték rábízni. Szenvedélyes harácsolására jellemző, hogy végrendeletében már az ország legnagyobb feudális birtokának sorsáról intézkedhetett. A tulajdonában levő ingatlanok területe meghaladta az egymillió holdat.

Nagycenken a Széchenyi kastélymúzeum és mauzóleum látnivalói hagytak mély benyomást bennünk.

Ez a birtok voltaképpen 1804-ben egyesült Széchenyi Ferenc kezében. Legkisebb fia, István (a 48-as szabadságharc idején Kossúth által említett „legnagyobb magyar“) 1791-ben született. Apja halála után ő vette kézbe a birtokot. A nagycenki Széchenyt-kastély egyszerű, ez a különbözőség Eszterházy és Széchenyi életszemléletének hű tükörképe.

Széchenyi István, földjeinek felét (a legfeketébbet, legzsírosabbat 1 szétosztotta, mondván: a paraszt ne csak dolgozzon, hanem gazdagodjon is.

Idegenvezetőnk részletes magyarázatait figyelmesen hallgattuk a kastély-múzeumban.

A Budát és Pestet összekötő Lánchíd építése is Széchenyi István érdeme, valamint az alagút építése, a mezőgazdaság-, a vízi- és vasúti közlekedés hatalmas munkát igénylő fejlesztése mind-mind az ő tervei, s anyagi hozzájárulása folytán valósulhattak meg. Érdeme vitathatatlan a nép felemelésében és az ország fejlesztésében. Mint idegenvezetőnk mondotta: Széchenyi irtózott a vértől, azt akarta, hogy a népet felemeljék, megerősítsék tudományban és gazdagságban.

Lefelé menet a Széchenyi-mauzőleum lépcsőjén, Széchenyi szavait olvashattuk:

„Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi: por és hamu ...;

A mauzóleum kápolnájában levő bécsi orgonán Liszt Ferenc játszott még... A kripta első sírkamrájában alussza örök álmát Széchenyi István. A falat állandóan friss virágok, s koszorúk övezik.

Tölts Pista bácsi, aki már 19 éve idegenvezető a többi között olyasmit is a tudtunkra adott, ami nem eléggé köztudott: a sírbolt belső részében, egy tölgyfakoporsóban fekvő Széchenyi Pál kalocsai érsek mellén régebben egy súlyos aranykereszt volt. Pista bácsi még ismerte azt a rablót és hullacsonkítót, aki az aranykeresztet kisajátította. A rabló kilétére — aki 15 évi fegyházzal lakolt —, úgy jöttek rá, hogy az összetört aranykeresztdt egy soproni aranymíveshez vitte eladni, aki azonnal felismerte. Azzal ültette le az illetőt, hogy azonnal hozza a másik szobából a pénzt, s közben a csendőrséget hívta telefonon. Így fogták el a gálád tettest.

Szívesen időztünk volna még Nagycenken, dehát az idő sürgetett. így hát a következő állomásként a több mint 700 éves Sopronba, a múzeumvárosba látogatunk. Épp delet harangoztak, amikor a mártírok emlékművére elhelyeztük a hazulról hozott emlékkoszorút, tisztelettel és kegyeletiek adózva azoknak, akiket a hitleri fasiszta hordák, s hazai bérenA múzeumbarátok körének tagjai a Hűség Kapuja előtt.

ceik haladó gondolkodásukért kivégeztek.

Nos, miként kerülhetett a soproni mártírok emlékművére n komárnoi Schlár Ede neve?'

íme a rövid magyarázat: az .1911. november 3-án született Ede 1923-ban kapcsolódott be az Ifjúmunkás-mozgalomba. Mint a szlovákiai ifjú kommunisták mozgalmának egyik vezető egyénisége, jelentős mozgalmi tevékenységet fejtett ki, Široký és Major István elvtárssal vállvetve küzdött a munkások, szegényparasztok jobblétéért. Mint aktív kommunista, a Horthy-rezsim alatt Sopronkőhidán borbélyként dolgozott. Itt nősült meg. Zaklatott életét mi sem bizonyítja jobban, minthogy naponta jelentkeznie kellett a csendőrségen. A sok-sok párthű kommunistával együtt 1944. november 3-án a nyilas pribékek Schlár Edét is elhurcolták. Először a Komárom melletti Csillagerődbe. Ott átadták a németeknek, akik a dachaui haláltáborba vitték a többi sopronival együtt. Ott — a halál torkából szabadidők szerint —, az odaérkezés után rögtön agyonlőtték. Élete teljében, 33 évesen. így ért véget tragikus sorsa, s így került a neve a soproni mártír-emlékműre.

A kegyelet és tisztelet Jeléül Komárnoban, a Singellő — Kertvárosban utcát neveztek el róla.

Ami a városnézést illeti, a 79 éves ftdor József idegenvezetőnk nagy hozzáértéssel magyarázott, léptennyomon felhívta figyelmünket a történelmi és művészeti érdekességekre. Ilymódon ismereteink tárháza sokszorosan gyarapodhatott, rövid idő alatt.

Sopronban, számtalan barokk, stílusú házat láthattunk, akárcsak Bratisiavábau, vagy Budán. A számos művészt, felbecsülhetetlen értékű régi szobor közül a Széchenyi, valamin! a Petőfi-szobor maradt meg legjobban emlékezetünkben. Petőfi 17 éves korában, 1839 őszén Sopronban katonáskodott, fél évig. Az egykori kaszárnya helyén emléktábla őrzi ottlétét.

Meddő vállalkozás lenne röviden összefoglalni a Sopronban látottakat, hiszen csaknem minden kapualj, benyíló, a régmúlt Idők történelmének esy_egy részletét tárja elénk. .És az újjáépülő város (csakúgy, mint Komárno) mély, kellemes és maradandó élményeket rögzít a történelmet áhítattal és az újat büszkeséggel nézők leikébe.

Mintegy zárójelenetként, megálltunk a „Taródi vár“-nál, amely immár Sopron érdekességei közé tartozik. Idegenvezetőnk szavai szerint — nora a letűnt századokban épült, hanem a jelenben, s a múlt századokat hivatott tükrözni. Építője Tarődi István, kőműves, aki napi nyolc őrás munkaideje ledolgozása után, már húsz éve építi feleségével. De, bevallása szerint még vagy tíz évig eltart építése a befejezésig. Taródi bejárta Magyarország és Szlovákia várait és ezekből merítve építi... Meg kell hagyni, mesteri-művészi munkát végez.

Ezzel fejeztük be látökörbővítő tanulmányútunkat. Látottakkal, hallottakkal gazdagodva, csaknem háromszáz kilométeres túra után, hazaérve így búcsúztunk egymástól: a viszontlátásra! *

Szénássy János

A Szövetkezeti Földművesek Szö' vétségének Dunajská Streda-i

(dunaszerdahelyi) Járási Bizottsága a közelmúltban megvitatta és jóváhagyta az idei szocialista munknverseny feltételeit Szlovákia egyik legtermékenyebb mezőgazdasági vidékén. Az idei verseny a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére bontakozik ki. Nem először kezdeményeznek e járás mezőgazdasági dolgozói. Elhatározásaik általában megfontollak, egyének — etetők, fejők, állatgondozók, traktorosok, javftók, technikusok, gépészek, mérnökök, szakemberek, szövetkezeti funkcionáriusok — kezdeményezéséből indulnak ki. Valamennyi szövetkezetben a szocialista munkabrigádok közösségei járnak élen, értékes vállalásaik teljesítésével utat mutatnak munkatársaiknak Ma már nincs olyan szocialista munkabrigád, amely ne tett volna termelési és társadalmi jellegű vállalásokat, melyekkel kifejezte: kultürált ember új, szocialista módján kíván élni.

A nagyon konkrét vállalások szem előtt tartják a versenyfeltételeket, amelyek alapját a termelésnek és a lakosság szükségletének döntő fontosságú mutatói alkotják.

Első helyen szerepel az egy liter tej kitermeléséhez szükséges, meghatározott szemestakarmány-fogyasztás mellett egy fejőstehénre elért tejmennyiség növeléséért folyó verseny. Aki tudja, hogy a járás az idén 3550 literes tejhozamot ér el, azzal is tisztában van, mit jelent ez a vállalás és mennyi erőfeszítést kellett összpontosítani a cél elérésére.

Az állatgondozók versenyének feltétele — száz tehénre számítva több mint 32 üsző tehénállományba vonása.

A sertésgondozók versenyében a legnagyobb mértékű elválasztás a cél, s a verseny feltétele az, hogy az üzem betartsa a tervezett állományt és egy gondozóra legalább 30 darab anyasertés jusson. Az egy anyasertésre számított elválasztásnak túl' kell lépnie a járási átlagot. A hízósertések

gondozóinak versenyében a feltételt a legnagyobb átlagos napi súlygyarapodás elérése, a legkisebb szemestakarmány-fogyasztás mellett; , 1 kg hús kitermelésére legfeljebb 3,0 kg takarmánykeverék juthat, emellett a tavalyihoz viszonyítva csökkennie kell az elhullást aránynak. A marhahizlalásban be kell tartani a hízók tervezett számát, el kell érni a napi átlagos legnagyobb hizlalást súlygyarapodást, ám legalább 105 dkg-ot, és

Követendő

példa

nem szabad túllépni a szemes takarmányok megszabott normáját.

Az állattenyésztésben a verseny koronája a szocialista munkabrigádok versenye, amelynek az a feliétele, hogy a szocialista munkabrigádok

1977-re szocialista vállalást tegyenek a tervezett termelés túllépésére, vállalásukat teljesítsék és túl is szárnyalják.

A növénytermesztésben a munkaverseny e járásban nem is irányulhat másra, mint a szemes termények termesztésére. Kevés járás közelíti meg az itteni eredményeket. A Dunajská Strcda-i járás mezőgazdasági dolgozóinak törekvése vállalásokkal alétámaszutt szocialista munkaversenyre épül. A legnagyobb gabonatermésért indult versenyben a feltétel az állami felvásárlási terv teljesítése és a gyomirtó vegyszerek maximális alkalmazása. A kukoricatermesztésben feltétel a lehető legnagyobb termés, minimálisan 60 mázsás hektárhozam, az évelő takarmánynövényeknél pedig legalább 85 mázsás hektárhozam elérése. A cukorrépában 450 mázsás hektárhozam elérése a feltétel.

Jő aratási eredményekért a legtöbbet a kombájnosok tehetik. Az ő esetükben a feltétel a szemes termények betakarításában az SK—4-es, az SK—

5-ös és az E—512-es kombájnokkal száz-száz hektárt kell learatni. A szemes kukoricában a határ 65 hektár, emellett az átszámítási koefficiens az SK—4-estöl a FAHR-ig bezáróan 0,80- tól 0,40-ig terjed.

Az öntözőrendszerek kihasználásában a verseny feltétele legnagyobb fokú kihasználásuk a kukorica, cukorrépa, búza, árpa, az évelő takarmánynövények, füvek és a silókukorica vízszükségletének lehető legjobb fedezése mellett, maximális terméshozamok elérésével. A szocialista munkabrigádok versenyfeltétele: a termelési terv túlteljesítésére vonatkozó állattenyésztési vállalás. A verseny azonban az újítási mozgalomra, a legjobb egészség- és munkavédelmi bizottság cím elnyerésére, az energiamegtakarításra stb. is kiterjed.

Helyes, hogy a járási szervek — a járási mezőgazdasági igazgatóság, a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének járási bizottságával karöltve felújították a verseny feltételeit és az egyének, kollektívák elérhető díjainak összegét is bejelentették. A jmi 142 ezer, az SZFSZ járási bizottsága pedig 200 ezer korona összeget fordít versenydíjakra. Ez mozgósító hatású. A járás mezőgazdasági dolgozói azonan valamivel többre törekszenek, mint ezt T á n c z o s Tibor elvtárs, a Csilizköz Efsz összüzemi pártbizottságának elnöke megvilágította: „Azért versenyzőnk, hogy minél több hazai terméket juttassunk a dolgozóknak és ne szoruljunk idegenekre. Az önellátottság érzése magabiztonságot kölcsönöz nekünk és mindnyájunk nyugodt életének gyönyörű távlatait nyitja meg előttünk.“

Dr. MICHAL ĎURDIAK

Immár 28 éve működik a CSEMADOK zemnél (szlmöi) helyi szervezete. Eddigi tevékenységével jelentős mértékben hozzájárult a nemzetiségi kulidra ápolásához és továbbfejlesztéséhez, a dolgozók kulturális igényelnek kielégítéséhez.

Ennyi év távlatából igyekszem visszapergetni az idő kerekét, s emlékezni azokra, akik becsülettel helytálltak, tudásuk legjavát adva, időt, fáradságot nem kímélve. Ezek az arcok ma már barázdáltak, eltűnt a fiatalos mosoly róluk, gondterheltednek tűnnek; s a ha/ is deressé vált.

Emlékszem, az idő tájt mi volt a cél: a színjátszást olyan színvonalra emelpi, hogy az versenyképes, szórakoztatva nevelő legyen. Az amatőrszínjátszó fiatalok a színpadon nevelődjenek, s onnét neveljenek a CSKP, Illetőleg a CSEMADOK Központi Bizottsága határozatainak szellemében. Ennek a törekvésnek a gyökere a múltba nyúlik vissza, hiszen a proletárszínjátszás ebben a valahai kubikos-faluban a huszas évek táján kezdődött — mécses világánál tanulva a szerepeket fonáesteken, s nemegyszer istállókban [télidőben).

A CSEMADOK-szervezet vezetősége már évekkel ezelőtt is arra törekedett, hogy a kulturális tevékenység mind tökéletesebbé váljék, a középkorú, tapasztalt emberek irányítsák azt. Méltó helyet kapjon a pártos, eszmei mondanivaló, kidomborodjék a szocialista hazajiság, a proletár-nemzetköziség szelleme. Ez az elképzelés valóra is vált, s válik. A helyi szervezet 320 tagja e célnak megfelelően munkálkodik. Olyan szemléletmód alakult ki az utóbbi évek során, ami a színmű-kiválasztást illeti, hogy szocialista tartalmú, legyen, segítsen a társadalmi problémák megoldásában, még hatékonyabbá tegye a dolgozók tudatformálását, a CSEMADOK-szervezet egész tevékenységére jótékonyan hasson.

Örömmel nyugtázhatjuk: a szímőt fiatal derékhad mind az önképzésben, mind a színpadi munkában felesre vizsgázik. Három évvel ezelőtt például a színjátszók járást fesztiválján a nagyon megtisztelő II. helyet vívták ki. Tavaly a kerületi versenyen ,a „C“ kategóriában arattak osztatlan sikert. Az idén ugyancsak a nyugat-szlovákiai kerület legjobbjaival mérhették össze felkészültségüket, tudásukat. Így kerüllek a komárnoi fókai-napbkra, ahol a bíráló bizottság és a nézőközönség egyaránt elismerésben részesítette színjátszóinkat.

Napjainkban a Surany-ban fNagysurányban) rendezendő országos színjátszó-fesztiválra kaptak meghívót („B“ kategória!. Természetesen, a meghívást nagy megtiszteltetésnek vették, s elfogadták. Itt a humennéi, a pre- Sovi, púchovi, bánovi és a bratislavai műkedvelőkkel versenyeztek.

A céltudatos színpadi munkájuk eredményei tükröződnek az utóbbi három évben színre hozott SUSMUS, a KOLDUSKALAND, a MA ÉJJEL MEGNŐSÜLÖK című vígjátékokban is, Őszi Ilona, fiatal, tehetséges rendező közreműködésével.

A színjátszó-csoport névjegyzéke — tehát nem érdemtelenül! — a községi és a CSEMADOK-szervezet krónikájába is bekerült. Az élenjáró csoport tagjai a következők: Őszi Ilona, Búkor Szilvia, Nagy Katalin, Lietavec Márta, Boób Gizella, Farkas Mária, Szapu Gyula és neje, Kollár József, Takács Gyula, Borka Adorján és őszi Imre.

ügy érezzük, mi alapitő tagok, hogy sok-sok fáradozásunk, céltudatos törekvésünk nem volt hiábavaló: gyümölcse beérőben.

Búkor József