Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-02 / 26. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1977. július 2. ta paszta! ata iból Egyre feljebb a ranglétrán I Iö érzés, de gyakran nehéz elsőnek lenni! Valóban |ó érzés lehet abban a tudatban élni és dolgozni, hogy a kiváló teljesítményünk társadalmi elismeréshez vezet. De ugyanakkor megnehezíti az első helyzetét, hogy tőle mindig többet várnak, mint mástól, s így az elsőségért alaposan meg kell küzdenie. Az elsők, a példamutatók helyzetét még nehezíti az Is, hogy őket, mint a legjobbakat, mindenki nagyon megnézi, sokan keresik „szemükben a szálkát“, főleg olyanok, akik a saját „szemükben a gerendát“ nem látják meg. Így van ez egyének, kisebb vagy nagyobb munkaközösségek, de még járások esetében is. A legjobbaknak, a példamutatóknak persze nem az kellemetlen, hogy a társadalom vagy a versenytársak figyelemmel kísérik munkájukat és keresik, kutatják a kiváló eredményeik okait. Hanem az, ha a versenytársak lebecsülik erőfeszítéseiket! Ahélyett, hogy az elsők, a legjobbak értékes tapasztalatait megszívlelnék, munkájukban gyümölcsöztetnék, alaptalan indokokkal, a rendkívül kedvező feltételekkel hozakodnak elő, — mondván: Könnyű azoknak! — De bezzeg nehéz nekünk! — Az ő helyükben mi is másként, sokkal jobban állnánk. Ez a szemléleti mód sajnos, nagyon elterjedt, főleg a hátul kullogók között. S ez az egyik, talán a legveszélyesebb rákfenéje, mondhatjuk úgy, is, hogy fékezője annak a mozgalomnak, amely például a mezőgazdaságban sürgeti a gyenge gazdaságok és járások felzárkózását a közepesek közé, a közepesek mielőbbi felzárkózását a legjobbak közé. Közismert, hogy a Dunajské Streda! (dunaszerdahelyi) járás mezőgazdasága már jónéhány évvel ezelőtt A termelési ranglétra csúcsára került, A gabonatermesztésben elért csúcshozamokért már megkapta a Köztársasági Érdemrendet is. A növénytermesztéssel párhuzamosan fejlődött állattenyésztése és maga mögött hagyta a versenytárs járások egész sorát. Ezek után tehát nem véletlen az sem, hogy a sajtó Is eléggé gyakran foglalkozik ezzel a járással, népszerűsíti nagyszerű termelési eredményeit és igyekszik kózkinccsé tenni élgazdaságai termelési tapasztalatait. Más járások mezőgazdasági szakemberei közül nagyon sokan méltányolják a dunaszerdahelyi járás eredményeit. Sokan látogattak már ô járásba, s annak élgazdaságaiba abból a célból, hogy tanuljanak valamit a jobbaktól. Sajnos, azonban talán jóval többen vannak azok, akik nem tanúsítának érdeklődést, s ha netalán az eredményeik összehasonlítására kerül sor csak legyintenek, lemaradásukat a kedvezőtlenebb természeti feltételekkel magyarázzák még akkor Is, ha a feltételeik nem rosszabbak, vagy legalább is nem sokkal rosszabbak a dunaszerdahelyi járásénál. Talán tanulságul szolgálhat mindazoknak, akik úgy gondolják, Hogy a csallóközi róna akkor is bő termést ad, ha csak ímmel-ámmal dolgozzák, ha érzékeltetjük azt az utat, azoknak az ésszerű Intézkedéseknek egész sorát, amely a Dunajská Streda-i járást az élcsoportbell járásoknak Is az élére vezette. A sokéves tapasztalatok felmérése és tömör összegezése céljából látogattunk tehát legutóbb a Dunajská Streda-i járásba. E célnak megfelelő eszmecserét folytattunk Öllé Gyulával, az SZLKP járási bizottságának mezőgazdasági titkárával, Bartos Andor mérnökkel, a járási mezőgazdasági igazgatóság vezetőjével, Mikulec József főmérnökkel, Ludik György mérnökkel, a jml főállattenyésztőjével, Dömény Jánossal, a Trhové Mýlo-i (vásárúti) egyesült szövetkezet elnökével, valamint Varga László és Blazsovics Dezső mérnökkel, a járási állattenyésztési felügyelőség dolgozóival. A LEGROSSZABBAK KÖZÖTT zetet. Megállapította, hogy a termelésfejlesztés természeti feltételei adottak. A termelés alacsony színvonala pedig azzal magyarázható, hogy a mezőgazdasági üzemek vezető káderei nem rendelkeznek a termelés korszerüsítétséhez szükséges szakmai felkészültséggel; (mindössze egy főiskolai és egy-két középiskolai végzettségű szakember dolgozott a járás mezőgazdaságában); az első generációhoz tartozó mezőgazdasági gépek elhasználódtak, tehát a termelőeszközök színvonala nincs összhangban a kor követelményeivel; a mezőgazdasági dolgozók jutalmazása, keresete annyira gyenge, hogy szinte magától értetődően idegenkednek a szövetkezeti nagyüzeinl termeléstől, s persze attól a követelménytől is, hogy szakmai felkészültségüket fokozzák. Jellemző volt például az akkori csallóközi viszonyokra, hogy a szövetkezeti tagok, akik ma egy négyzetméterrel sem engedik kisebbíteni szövetkezetük földterületét, akkor szívesen lemondtak többszáz hektárról is az állami gazdaságok javára vagy egyik szövetkezet a másiknak kínálgatta a „felesleges“ földjét. Természetes tehát, hogy akkoriban a csallóközi szövetkezeti parasztság életszínvonala is nagyon alacsony volt. Alacsonyabb mint más járás parasztságáé, mivel a gyengén jövedelmező szövetkezeti gazdálkodáson kívül — Ipari munkalehetőségek hiányában — a csallóközi falvakba „kívülről“ kevés pénz vándorolt. Ezerkilencszázhatvanban, a járások erülcti átszervezése idejéh, a ntegnöekcdett Dunajská Streda-i járás meögazdasága gyenge lábakon állt. Ez i járás, amely most országos elsőnek s nevezheti magát, a nyugat-szlová;iai kerület leggyengébb járásai kőié tartozott. Pedig a természeti adottiágai már akkor is megvoltak! Ez pelig arról tanúskodik, hogy e járás ejlődésében nem a kedvező terméizeti adottságok játszották a döntő izerepet, hanem az emberek, akik az ivek folyamán megtanulták kiaknázni i természet adta lehetőségeket. Az SZLKP járási bizottsága a mezőtazdasági termelés fejlesztési tervétek kidolgozása előtt felmérte a hely,HOGYAN TOVÄBB? Hogyan lehetne az aránylag kedvező természeti feltételeket kihasználni úgy, hogy a mezőgazdasági termelés növekedésével, hatékonyságának fokozása által bizonyossá váljon a szocialista nagyüzemi termelés előnyössége, s lényegesen megjavuljon a parasztság életkörülménye? — ez a kérdés foglalkoztatta akkoriban a járás politikai és gazdasági irányitő szerveit. Természetes, hogy itt is, éppen úgy, mint más járásokban, a gazdaságfejlesztés — főleg a termelés szakosítása és összpontosítása — távlatokra szóló tervének kidolgozásával kezdték. A terv azonban csak terv maradt főleg azért, mert abban az időszakban irreálisnak bizonyult, mivel teljesítésének nem voltak meg a legfontosabb előfeltételei: hiányoztak az igényes feladatok teljesítésére politikailag és szakmailag jól felkészült káderek. Minden a kádereken múlik! Tőlük függ az is, hogyan lehet a szocialista népgazdaság törvényszerű követelményének eleget tenni, hogyan lehet mind többet, jobbat és olcsóbban termelni?! — Ebből indult ki a járási pártbizottság akkor, amikor igyekezett megoldani a mezőgazdasági szakkáderképzés bonyolult feladatát. Mivel a kérdés megoldásában az illető; kés központi szervek is messzemenő megértést tanúsítottak, még a hatvanas évek elején megnyithatta kapuit a Calovoi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola, melynek elsődleges feladata volt a gyakorlati tapasztalatokkal és jó szervezőképességgel rendelkező szövetkezeti vezető káderek elméleti tudásának gyarapítása. Aránylag rövid idő leforgása alatt kétszázhatvan vezető dolgozó szerzett diplomát, tehát elméletileg is felkészült a gazdaság- és termelésfejlesztés nagy feladatainak teljesítésére. Ezerkilencszázhetvenháromban kezdődött a Dunajská Streda-i járás mezőgazdasági termelésének tudományos alapokon való céltudatos fejlesztése. Ebben a munkában komoly szerepet töltött be a járási mezőgazdasági igazgatóság. De csak azért, mert a járási pártbizottság időben felismerte annak szükségét, hogy a mezőgazdaság járási irányító szervét nem lehet és nem szabad lebecsülni, tehát olyanná kell formálni, hogy politikai és szakmai felkészültségével, jó szervező képességével bizalmat keltsen a járás mezőgazdasági üzemel körében. Mivel a járás mezőgazdaságában ezidőtájt is szakkáderhiány volt, nem volt más választás, mint a helyi érdekeket aló kellett rendelni a járási érdekeknek. De nem volt könnyű, mert a lokálpatriotizmus, az üzemi vezető funkcióhoz való ragaszkodás és a szövetkezeti tagságnak adott szó, üzemhez kötötte a szakmailag jól felkészült funkcionáriusokat. A politikai felvilágosító munka hatására azonban aránylag rövid időn belül megértésre talált a járási pártbizottság törekvése, s a járási mezőgazdasági igazgatóság szakkáderet az egységes földművesszövetkezetek és állami gazdaságok ojy.an vezető dolgozói köréből verbuválódtak, akik az üzemirányításban és szervezésben gazdag tapasztalatokkal rendelkeztek s az utóbbi évek folyamán gyarapították szakismereteik tárházát. A jól felkészült szakkáderek részbeni összpontosításával és az üzemek közötti céltudatos széthelyezésével egyidőben a járási pártbizottság legfőbb feladatának tartotta a helyi pártszervezetek megerősítését, politikai, irányító, gazdasági ellenőrző és nevelő munkájuk hatékonyságának fokozását, tehát a párt vezető szerepe következetes érvényesülésének garantálását a helyi, illetve az üzemi szférában is. Megteremtette tehát az előfeltételeket, hogy a kommunisták a termelés- és gazdaságfejlesztés bonyolult feladatainak megoldásában példás helytállást tanúsíthassanak. A termelés- és gazdaságfejlesztés egyik kerékkötője ebben az időben a jutalmazás szocialista elvének helytelen értelmezése volt. Ez abban jutott kifejezésre, hogy a szövetkezetek vezető dolgozói, a szövetkezetek többi lagjaihoz viszonyítva, rosszul voltak jutalmazva. A járás politikai és az időközben létesült gazdasági irányító szerve — annak ellenére, hogy törekvése még az irányítás felsőbb szervei körében sem talált egyértelmű megértésre — napirendre tűzte a szövetkezetek vezető dolgozói egységes és progresszív javadalmazási rendszerének meghonosítását. A javadalmazásnak ez az új rendszere a szövetkezetek vezető dolgozóinak — a gazdaság nagyságával összhangban — differenciált alapfizetést garantált, míg a termelési és gazdaságfejlesztési tervfeladatok túlteljesítéséért progresszíven melkedő külön jutalmat, vagyis évvégi prémiumot. Ez az intézkedés nagyon hatékonynak bizonyult, mivel következetesen érvényesítette az anyagi érdekeltség elvét, vagyis növelte a vezető dolgozók anyagi érdekeltségét a gazdaság- és termelésfejlesztési feladatok teljesítésében és túlszárnyalásában. A GAZDASÁG- ÉS TERMELÉSFEJLESZTÉS ÉSSZERŰ IRÄNYA A mezőgazdasági termelés szervezése és irányítása színvonalának emelkedését garantáló intézkedések után, az adottságok és a lehetőségek teljes ismeretében, került sorra a gazdaság- és termelésfejlesztési feladatok körvonalazása, illetve meghatározása. A járás mezőgazdaságának irányitó szervei a termelés növekedésének feltételét a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti összhang megteremtésében látták. A krónikus jellegű takarmányhiány miatt — mint általában más járásokban is — az állattenyésztés, főleg a tejtermelés botrányos színvonalon volt. Több százra, sőt azt is mondhatjuk, hogy több ezerre rúgott az olyan teheneknek a száma, amelyeknek haszonhozama a jól tejelő kecske hozamának színvonalán volt, s az éveken keresztüli kötelező tartásuk rendkívül ráfizetésesnek bizonyult. A növénytermesztés és az állattenyésztés összhangja tehát nem részlet, hanem komplex intézkedéseket sürgetett. A komplex intézkedéseknek részét képezte: a szarvasmarha-állomány javítása, a kishasznú egyedek kiselejtezése és a tenyészállomány genetikai tulajdonságainak javítása által; a növénytermesztés elsődleges fejlesztése, különös tekintettel a szemesek hozamának növelésére és a tápláló anyagokban gazdag takarmánybázis megteremtésére; a termelési technika és technológia fejlesztése mind a növénytermesztés, mind pedig az állattenyésztési termelés szakaszán; s nem utolsó sorban a mezőgazdasági dolgozók politikai és szakmai felkészültségének fokozása. (Itt szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a kishasznú tehenek tömeges kiselejtezését nagyon sokan helytelenítették és élesen bírálták a járási szervek intézkedéseit. Az idő, a nagyszerű termelési eredmények azonban nem a vészharang-kongatókat, hanem a járási szervek intézkedéseinek helyességét igazolják. Ugyanis a dunaszerdahelyi járás, amelynek azelőtt megoldhatatlan gondokat okozott a te] áruértékesitési feladatainak teljesítése, az említett intézkedések nyomán évről évre teljesítette és gyakran túl is szárnyalta áruértékesítési feladatait.) Bár a járási szervek komplex intézkedése és az azt követő nagyszerű termelésnövekedés arról tanúskodik, hogy céltalan kapkodástól, zavarokat előidéző intézkedésektől mentes Irányításra érett vezető szervei vannak a Dunajská Streda-i járásnak, mégsem tapasztalható munkájukban és magatartásukban a szerénytelenségnek még az árnyalata sem. Szívesen tanultak és tanulnak másoktól. Fáradhatatlanul keresik és kutatják más járások és a külföld mezőgazdaságának jó termelési tapasztalatait. Tudják azt is, a mezőgazdasági termelés tudományos-műszaki fejlesztése megköveteli, hogy állandó kapcsolatot tartsanak tudományos kutatóintézetekkel és további olyan intézményekkel, amelyektől sokat tanulhatnak. Így például gyümölcsöző kapcsolatuk van a Nitrai Mezőgazdasági Főiskolával, a Nitrai Állattenyésztési Kutatóintézettel, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Főiskolával és Mezőgazdasági Gépgyárral, továbbá szovjet mezőgazdasági kutatóintézetekkel és nem utolsó sorban a balasovi és a győri járással. E kapcsolatok nyomán ismerkedtek meg újabbnál újabb dolgokkal, és sikereik nagyrészt azzal is magyarázhatók, hogy az így szerzett tudományos-műszaki ismereteket, illetve vívmányokat a termelésben meghonosítják. Nem titok, hogy például a gabonatermesztésben döntő fordulathoz vezetett a szovjet nagyhozamú búzafajták, főleg a Bezosztája és Mironovszkája meghonosítása. S ez abban az időszakban történt, amikor más járásokban még elégedettek Voltak a hazaj, szűkén termő fajtáinkkal. Már 1967-ben a búza hektárhozama járási méretben meghaladta a negyven mázsát (ezidőtájt más járásokban csak húsz mázsa körüli átlagtermést regisztráltak), 1973-ban a búza hektárhozama meghaladta az 50, 1976-ban pedig a hatvan mázsát. A terméseredmények elemzése arra utal, hogy a Bazosztája és a Mironovszkája segítette át a járást a negyven mázsás, míg az Auróra és a Kaukaz az ötven mázsás hektárhozamon. Voltak a járásban saját kezdeményezéstől mentes melléfogások is. így például fékezte a járás növénytermesztésének fejlődését az, hogy idő előtt, amikor még a talajerővel is baj volt és ismeretlenek voltak a nagyhozamú hibrid kukoricák — a járásra rákényszerítették a szemes kukorica vetésterületének lényeges növelését. S ez lényegében akkor történt, amikor búzából már kiemelkedő hektárhozamokat értek el, tehát amikor nemcsak járási, He népgazdasági szempontból is előnyösebb volt ebben a járásban búzát, nem -pedig kukoricát termeszteni. Látszatra úgy tűnt abban az időszakban, mintha a dunaszerdahelyi járás hadilábon állna a kukoricával. A látszat azonban gyakran csal! Bizonyítja azt az is, hogy amikor felfigyeltek a déli szomszédok nagyszerű termelési eredményeire — a szemes kukorica hatvan-hetven mázsás hektárhozamára — haladéktalanul napirendre tűzték a szemes kukorica vetésterületének bővítését, a kukoricatermesztés legkorszerűbb módszereinek meghonosítását. Hogy tudnak szemes kukoricát termelni, azt meggyőzően példázza az 1975-ben elért hetven mázsán felüli járási átlaghozam és az is, hogy a múlt évi kedvezőtlen időjárás ellenére hektáronként több mint 50 mázsa termést takarítottak be. A szemesek nagy hektárhozamával magyarázható, hogy ez a járás, amely még a hatvanas évek elején is takarmánygondokkal küzdött, már évek óta teljesen önellátó erőtakarmányból. A fehérjedús tömegtakarmányt a lucerna képezi, amely kiterjed a járás szántóterületének tizenkét százalékára. Bár úgy tűnik, hogy így százalékban kimutatva ez keveselhető, ha azonban nem tévesztjük szem elől a nagy hektárhozamokat, a hektárátlagban termelt 86 mázsa lucernaszéiiát, az öntözött területeken a száztíz mázsa szénatermést és azt, hogy a tápanyag megmentése céljából a legkorszerűbb tartósító és tárolási módszereket alkalmazzák, akkor felismerjük azt a tényt is, hogy e járás takarmánybázisában a gazdag tápértékű lucerna dominál, ami természetesen kiegészül takarmányozási célokra megfelelő egyéb termékekkel. Természetes, hogy megkülönböztetett figyelmet szenteltek a lucernamag termesztésének is, s így nem kellett házalniuk a szomszéd járásokban lucernamagért; esetleg kellett azért, hogy a felesleget továbbadják. megteremtésével egyidőben Intenzív ven folytatták főleg a szarvasmarha és a sertésállomány genetikai tulajdonságainak javítását. Amellett, hogy a hasznossági mérce alapján való szelektálás állandó jelleget öltött, eredményes munkát végeztek a fajtakeresztezés szakaszán is. Kezdethen a szlovák-tarka szarvasmarhákat az európai feketetarka lapály, majd később a kanadai holsteinfriz feketetarka fajtával keresztezték. Jelenleg a járás tehénállományának 15 százalékát az Fi-es, tizennyolc százalékát pedig az Fu-es keresztezett tenyészállomány képezi. A szarvasmarha-állomány javításával párhuzamosan oldódott meg az istállók korszerűsítése, a dolgozók munkakörülményeinek lényeges javítása is. Tehát a növénytermesztés rendkívül gyorsütemű fejlődésének, a szarvasmarha-állomány termelőképessége növekedését szolgáló intézkedéseknek és a dolgozókról való sokoldalú gondoskodásnak lett a következménye, hogy a Dunajská Sttreda-i járás a múlt esztendőben tehenenként 3620 liter tejet termelt. A járás tapasztalatai persze arra is utalnak, hogy a tejhozam további növelésének a farmok körül létesített intenzív legelőgazdálkodás is komoly feltételét képezi. Ezt például szemléltetően bizonyítja a Nový Život-i (illésházi) egyesített szövetkezet eredménye, ahol a múlt évben 4Б10 liter tejet termeltek tehenenként, vagy a Zlaté K!asy-i (aranykalászi) egyesített szövetkezet 425Я literes termelésátlaga is. Jelenleg a dunaszerdahelyi járásban ezer hektár farmkörüli intenzív legelő van, melynek hektárhozama meghaladja a nyolcszáz mázsát. A tejtermelés színvonalának további emelkedését jelzi, hogy a járás 23 ezer 600 egyedet képviselő tehénállományától egyedenként és naponta 11 liter tejet adnak el közélelmezési célokra. Kiemelkedő eredményei vannak a Gombai Állami Gazdaság újvásári részlegének, amely tehenenként és naponta 16, a Nový Život-i szövetkezetnek, amely 15, és a Trhové Mýto-t egyesült szövetkezet Topolníky-i részlegének, ahol 500 tehéntől naponta és egyedenként 14,5 liter tejet termelnek. Ügy látszik, hogy a topofníkyak, akik tizennyolc éven keresztül lehettek büszkék arra, hogy a járás és az ország legjobb szövetkezetét mondhatják magukénak, az egyesített szövetkezetben is becsülettel helytállnak. A dunaszerdahelyi járás tejtermelésének magas színvonala joggal kelti azt a reményt, hogy a hatodik ötéves tervidőszakra tervezett tejhozamot túlszárnyalják, vagyis járási átlagban tehenenként 4000 liter tejet fejnek, s az állománysűrűséget is tervszerűen növelni fogják. A járás sertéstenyésztése nem marad el a szarvasmarha-tenyésztéstől. A hibridizációs program lényegében megoldódott, az állományt hústípusú sertések képezik. A dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági üzemei messzemenően respektálták a fogyasztói igényeket, azt, hogy minimális mennyiségű zsiradékot tartalmazó sertéshús kerüljön a fogyasztók asztalára. Tették ezt még akkor is, hogy tudták, a hústípusú sertés tartása és hizlalása jelenleg nagyobb jövedelmet nem eredményez. Ebben a járásban legjobban megfelel a sertések hármas keresztezésével (szlovák-fehér + landdras + durock) nyert hústfpusú sertésfajta, melynek maximális szalonnavastagsága, 115 kilós súlyban, 2,2 cm. Igaz, nagyon igényes állomány, de előnye, hogy nagyon jól értékesíti a takarmányt, tehát az abraknorma betartása mellett is jó súlygyarapodással jeleskedik. NAPIRENDEN AZ ÖSSZPONTOSÍTÁS ÉS SZAKOSÍTÁS az Állattenyésztés FEJLESZTÉSE Mint azt már említettük is, a jó minőségű takarmánybázis állandósításához szükséges termelési feltételek A termelési ranglétra élén levő járás tapasztalataiból igyekeztünk néhányat köztudatba vinni. Ezek a tapasztalatok kiforrottak s érettek arra, hogy a természeti és közgazdasági helyi adottságok figyelembevételével más járásokban is gyümölcsöztessék. A dunaszerdahelyi járás mezőgazdászai azonban szerény emberek. Nem hivalkodnak a csúcshozamokhoz vezető termelési tapasztalataikkal, de kedves vendégként látják azokat, akik ellátogatnak hozzájuk tapasztalatcsere céljából, még akkor is, ha bíráló „szemüvegen“ keresztül szemlélik módszereiket, ítélik meg termelési eredményeiket. Szerénységük és szorgalmuk tükröződik abban is, hogy szerintük még mindig nincsenek a csúcson. Sok még a tartalék — mondogatják — amit ki lehet használni a termelés további növelésére. Főleg a tudományos-műszaki vívmányok következetesebb meghonosítását tartják fontos feladatnak és nem kevésbé a közös gazdálkodáshoz, a szocialista nagyüzemi (Folytatás a 7. oldalon)
