Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-02 / 26. szám
<ľ 1877. Július 2. , SZABAD FÖLDMŰVES Egyre feljebb a ranglétrán (Folytatás a 6. oldalról) termeléshez kifogástalanul viszonyuló emberek — szövetkezeti tagok és állami gazdasági dolgozók — politikai és szakmai felkészültségének további elmélyítését. Persze, meg vannak győződve arról Is, hogy a termelés további összpontosításával és szakosításával új lehetőségek nyílnak a mezőgazdasági termelés korszerűsítésére, hatékonyságának növelésére és a mezőgazdasági össztermelés gyarapítására. A termelés összpontosítása és szakosítása bár a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti összhang megtetemtésével egy időben — és az adott körülmények mellett, az önálló kisebb szövetkezetekhez is igazodva — lényegében befejeződött, de éppen ez a tény, a termelés ésszerű szakosításával és összpontosítása nyomán elért nagyszerű eredmények ösztönzik arra a járás mezőgazdászait, politikai és gazdasági irányító szerveit, hogy fokozatosan létrehozzák a kimondottan nagygazdaságokra épülő — korszerűen összpontosított és szakosított — nagyüzemi termelés előfeltételeit. Van már a járásban jónéhány példa, amely arra utal, hogy az egy-kétezer hektáros szövetkezetek egyesítése előnyősnek bizonyul. A további szövetkezetek egyesítését azonban nem akarják elhamarkodni. Egyrészt azért nem, mert a mezőgazdasági üzemek jelenlegi összetétele még nem veszélyezteti a termelés tervszerű növekedését, másrészt pedig azért nem, mert véleményük szerint az egyesítések elsődleges követelménye a nagygazdaságok irányítására jól felkészült káderek, valamint a nagyméretű összpontosítás és szakosítás igényeinek megfelelő technikai eszközök biztosítása. Ezt a kérdést pedig nem lehet elhamarkodva, hanem csak fokozatosan megoldani. Ebben a járásban ezért azt a véleményt vallják, hogy a termelés további koncentrálása és szakosítása csak mérsékelt ütemű lehet. Az egyesített szövetkezeteken kívül természetesen léteznek ebben a járásban üzemközi vállalatok is, mint például az Agrofrigor, az Agroprogres, a Mäsospul, az Agrostav és az épülő Agrokémiai vállalat. Mindez arra utal, hogy nem tapasztalható ebben a járásban még az összpontosításban sem lemaradás és nagyon helyesen teszik, hogy a figyelmük középpontjában a termelés további növelése áll. Az, hogy a gabonatermesztés jelenlegi színvonalát — a hatvan mázsás hektárhozamot — távlatilag is stabilizálják és az állattenyésztésük jó hírnevét tovább növeljék, öregbítsék. PATHÖ KAROLY A minőségi tényezők betartásával törekedjünk a hatékonyság növelésére Internacionalista segítség Annak ellenére, hogy az április és a május hónapok időjárása hűvösebb volt a sokévi átlagnál, a gabonafélék fejlődése kielégítő. Így az aratáshoz is egyre közelebb kerülünk, ezért jól fel kell készülnünk a nagy munkára. Korábban ennek a munkának sajnos, nem tulajdonítottunk kellő figyelmet, ezért a betakarítás aránylag nagy veszteséggel járt, meg aztán a betakarító gépek kezelése sem igényelt különösebb szaktudást. Amióta azonban új, nagy teljesítményű gabonakombájnokat hoztunk be a Szovjetunióból, megnövekedett a kezeléssel és a karbantartással szembeni követelmény is, hiszen a Kolosz és a Nyiva kombájnok tpljesítménye sokkal nagyobb mint az SZK—4-eseké. Azért, hogy üzemelés közben minél kevesebb üzemzavar keletkezzen, évente iskolázzuk a kombájnosokat méghozzá olyan szakemberek közreműködésével, akik a Szovjetunió kombájngyáraiban Ismerkedtek meg a speciális gépek működési elvével. Ezek a szakemberek Időben figyelmeztetnek arra, mit és hogyan kell tenni a kombájnok biztonságos, üzemzavarmentes működése érdekében. Erre a témára a napokban M. M. Markovka elvtárssal, a Szovjetunió Bratislavai Kereskedelmi Kirendeltségének dolgozójával beszélgettem. 0 Hány éve oktatják dolgozóinkat a Kolosz és a Nyiva kombájnok biztonságos kezelésére? — Köztudomású, hogy a Kolosz és a Nyiva kombájnok működést elve, berendezése és összetétele sokszorta bonyolultabb, mint az SZK—4-eseké. Ezért a kezelő személyzetnek képzettebbnek kell lennie. Amikor ezek a kombájnok behozatalra kerültek Csehszlováklába, az illetékes szervek arra kértek bennünket, hogy — tekintettel a gépek bonyolultságára — vállaljuk el bizonyos létszámú kombájnos — aratási idény előtti — iskolázását. Ezt a munkát az internacionalista segítség keretében már három éve végezzük biztató sikerekkel. # Idén melyik körzetekben iskolázták kombájnosainkat? — Szlovákiában a kombájnosok három körzetben vettek részt az iskolázásokon (Prešov, Košice, Jahodná) és egy helyen pedig a CSSZK-ban. Évi átlagban mintegy 600 személy sajátítja el egy hónapos elméleti és gyakorlati oktatásaink során a Kolosz és a Nyiva kombájnok kezelésének mesterségét, mindenekelőtt olyan fontos dolgokat, amelyekre korábban senki nem figyelmeztette őket. Az oktatókat olyan egyének közül válogattuk össze, akik tökéletes gyakorlati és elméleti ismerettel rendelkeznek és nagy szaktudásukat átadhatják, s ezzel segíthetnek a rászorulókon. # Milyen tapasztalatokat szereztek az oktatás során? — Örömmel állapíthatjuk meg, hogy nagyon tanulékony, rátermett embereket küldenek a mezőgazdasági üzemekből iskoláztatásra, akik a munka dandárjában aktív részesei a begyűjtési folyó munkaversenyeknek. Egy-egy idényben hallgatóink közül versenygyőztesek Is kikerülnek. Ezért tanítómestereik nagyon büszkék rájuk. Szakembereinknek mindenekelőtt az a feladata, hogy tudásuk legjavát átadják a csehszlovákiai kombájnosoknak. Ennek eredménye a betakarításban mutatkozik meg. Befejezésül még talán annyit, hogy Jahodnán az Iskolázást azzal fejeztük be, hogy a „Köztársasági Érdemrenddel“ kitüntetett Dunajská Streda-i járásból 18 kembájnost készítettünk fel a nagy munkára. Ebben a tekintetben gyümölcsöző együttműködést tartunk fenn az illetékes szervekkel. # A gépekhez lesz elegendő pótalkatrész? — A kereskedelmi szerződés keretében kombájngyáralnk a KOOSPOL-on keresztül kért pótalkatrészt időben leszállították, így minden előfeltétel megvan rá, hogy a Kolosz és a Nyiva kombájnok Csehszlovákiában nagy segítséget nyújtsanak a gabonafélék begyűjtésében. —hal— Már többször is szóba került, hogy társadalmunkban nagy erőfeszítéseket teszünk a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelés fellendítése éredkében. így válik valóra a CSKP XV. kongresszusa által meghatárorott, dolgozó népünk élelmiszerrel való bőséges ellátóra vonatkozó igényes feladat. A teljes siker elérése érdekében ügyelnünk kell egyebekközt arra is, hogy minél kisebb legyen az egységnyi áru termeléséhez szükséges költség, s mind nagyobb a közgazdasági hatásfok. Nagyon helytelen az olyan szemlélet, amelynek értelmi szerzői — figyelmen kívül hagyva a közgazdasági szempontokat — azt a nézetet vallják, hogy „termelni lehet arra való tekintet nélkül, hogy az mennyibe kerül...“ Ilyen és hasonló szemlélet helyenként még napjainkban is előfordul. Ezt bizonyltja az a felmérés és elemzés is, amely Szlovákia viszonylatában néhány év távlatában — mélyrehatóan boncolgatja és feltárja a sertéshús termelésében előforduló közgazdasági jellegű fogyatékosságokat. Igaz, hogy szocialista mezőgazdaságunk a sertéshús termelésében komoly sikereket ért el, ami az egy főre jutó húsfogyasztásban, s a feldolgozó ipar korábbinál egyenletesebb ellátásában mutatkozott meg. Ha azonban a sertéshús termelést közgazdasági szempontból jobban boncolgatjuk, azt láthatjuk, hogy az utóbbi években ezeket a szempontokat nem érvényesítettük elvárt következetességgel. Már pedig a kép csak akkor lehet teljes, ha minden a maga helyére kerül. HOL SZORÍT A CSIZMA? A CSPK XV. kongresszusa egyebekközt arra is ösztönözte a mezőgazdasági üzemeket, hogy az abraktakarmányok hasznosításában minél jobb hatásfok elérésére törekedjenek. Ez nem csupán elvárás, hanem egyben nagyon fontos gazdaságpolitikai feladat is. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy nem kielígítő a tápok hasznosítása. A teljesség kedvéért induljunk ki az ötödik ötéves tervidőszak első esztendejéből (1971). Ezen év súlygyarapodási és egységnyi termékre jutó eredményeit — elemzésünkben — tekintsük kiindulónak. Miről is van szó? Arról, hogy az említett időszakban Szlovákiában a hízósertések — beleértve az előhizlalást is — átlagos napi súlygyarapodása 0,505 kg (a nyugat-szlovákiai kerületben 0,518; a középszlovákiaiban 0,484; a kelet-szlovákiaiban pedig 0,473 kg) volt. Ezzel szemben az ötödik ötéves tervidőszak végén (1975) az átlagos napi súlygyarapodás 0,490 kg-ra (nyugat-szlovákiában 0,500; közép-szlovákiában 0,489; keletszlovákiában pedig 0,470 kg-ra) csökkent. Többé-kevésbé hasonló a helyzet a közbeeső években is. Ez jól bizonyítja, hogy a súlygyarapodás, illetve a táphasznosítás terén — nem előrehaladás, hanem — visszaesés történt. A kiinduló és a befejező év adataiból az derül ki, hogy egy kg hús termeléséhez 10 dkg táppal kellett több 1975-ben mint 1971-ben. Ez az állapot kénytelen-kelletlen a hatodik ötéves tervidőszak első évében is „kisértet“. Így került kibocsájtásra az a miniszteri rendelkezés, amely Szlovákiában a vágósertések átlagos napi súlygyarapodási normáját a tápfogyasztással együtt kötelezően 0,520 kg-ban szabta meg. A három kerület mezőgazdasági üzemei azonban az 1976-os év harmadik negyedében csak 0,493 kg súlygyarapodási átlagot értek el. Hogy miért? Az az alábbiakból derül ki. PÉLDÁK A GYAKORLATBÓL A fentiek arról tanúskodnak, hogy a kerületek, a szektorok, a járások és a mezőgazdasági üzemek közt meglehetősen nagy a színvonal különbségből eredő eltérés. Az sem volt ritkaság, hogy ugyanabból a keverékből az egyik helyen kitűnő, a másikon pedig közepes vagy éppen nem kielégítő súlygyarapodást értek el. Bizonyítás céljából a sertéshús termelésében legjobban jeleskedő — „Köztársasági Érdemrenddel“ kitüntetett — Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásból vettünk néhágy példát, mert köztudomású, hogy az ottani takarmánykeverők jó minőségű tápot szállítanak a mezőgazdasági partnereknek. Igv a lehnicei (légi) keverőbői szállított táppal a blahovái szövetkezetben 0,585, a mlieönoiban (tejfalusiban) pedig 0,528 kg átlagos napi súlygyarapodást értek el. Egy kiló sertéshús termeléséhez mindkét gazdaságban 4,10 kg tápot használtak. A hroboűovói (aiistáli) keverőbői szállított tápokkal a topofníkyi (nyárasdi) szövetkezetben 0,831, a Hor. Bar-iban pedig 0,553 kg volt az átlagos napi súlygyarapodás. Az előbbi gazdaságban 3,8, az utóbbiban pedig 4,03 kg tápot használtak egy kg hús termeléséhez. Ezek a példák is bizonyítják, hogy jó eredményt elérőknél Is vannak még tartalékok. Ha ez így van, akkor ott, ahol a napi átlagos súlygyarapodás csak 44—45 dkg, és egy kg hús termeléséhez 4,5—5 kg tápot használnak, még nagyobb a feltárást sürgető tartalék! Olyan gazdaság sajnos több is volt Szlovákiában, ahol pazarolják a takarmányt, pedig az ésszerű hasznosítás nemcsak gazdaság-politikai, hanem üzemgazdasági érdek Is. Az elmúlt éveben tulajdonképpen a súlygyarapodásban, s az egységnyi hús termeléséhez igénybe vett tápok felhasználásában mutatkozó nagy eltérés kényszerítette ki az anyagi, a technológiai és más fontos feltételekhez kötött súlygyarapodást garantáló szerződések megkötését. Ez után mérsékelten bár, de javult a helyzet. Így a Terményfelvásárló és Ellátó Vállalatok, s a mezőgazdasági üzemek 1976-ban már közei 850 ezer sertés hizlalására kötöttek súlygyarapodást garantáló kétoldali szerződést. A komárnoi (komáromi) járásban például a múlt év első negyedében csak 0,447, a harmadik negyedévben pedig 0,505; a nitraiban az első negyedévben 0,494, a harmadikban 0,517; a roíűavaiban (rozsnyóiban) az első negyedévben 0,439, a harmadikban pedig már 0,501 kg átlagos napi súlygyarapodást értek el. AZ ÉLENJÁROK SIKERE LEGYEN IRÁNYADÓI A elemzés során arra a megállapításra jutottunk, hogy szlovákiai méretben a súlygyarapodás terén leg* feljebb csak 60—70 százalékban közelítettük meg ai élenjáró gazdaságok átlagát. Ezen mindenképpen el kell gondolkozni. Persze arra is magyarázatot kaptunk, hogy a naponkénti tápfogyasztásra és hasznosításra nagy befolyással volt a biológiai anyag, vagyis a sertésállomány egészségi állapota, termelőképessége, a termelőhelyi adottság, az ellátás és a zootechnikal gondoskodás. Az elégtelen és az eltérő súlygyarapodás tehát több tényező sajnálatos végeredménye, ami végsó soron az emberek Ilyen vagy olyan hozzáállásának a függvénye. Ezen tényezők közül a jövő szempontjából, a kocák és a szopósmalacok szakszerű táplálására nagy gondot kell fordítani, mert ettől függ a hizlalda jó minőségű alapanyaggal való benépesítése. Korábban ugyanis éppen ebben volt a legnagyobb mulasztás. Ott, ahol nem fordítottak kellő figyelmet a vemhez kocák ellátására, silány malacok jöttek világra, s a gyenge biológiai anyag — rosszul hasznosítva a kapott takarmányt — pazarlást, többletköltséget okozott, a vártnál kisebb jövedelmet biztosított. Olyan esetek is előfordultak hogy a kocákat nem a nekik járő tápokkal, hanem más állatokéval etették, ezért nem érték el a kívánt hasznosítási hatásfokot. Komoly fogyatékosság persze az Is, hogy a hízóba fogott sertések súlygyarapodásának értékelése nem egysége? alapelv szerint történt, ami a közgazdasági hatékonyságra is befolyással volt. Előfordult, hogy egyes gazdaságok a hizlaldába helyezett állatok súlygyarapodását a malacok hat, mások 15—18 vagy 25—30 kg-os élősúlyától számították. Az Hlyen helyzet következtében sem a átlagos napi súlygyarapodást, sem pedig az egységnyi termékre jutó tápfogyasztást nem lehetett pontosan megállapítani, sem pedig összehasonlítási alapként felhasználni az eltérő eredmények okának felderítésére. Ezt még az Is tetézte, hogy némely gazdaságban pontatlanul mutatták ki a tápfogyasztást. Egyes tápokat más és más állatcsoport terhére könyveltek el, ami zavart okozott a valóságos helyzet gazdasági hatásfokának megállapításában. SZEMBETŰNŐ TARTALÉKOK A jövőre nézve kívánatos, hogy a hatásfok Javítása céljából a sertéshizlalásban a betelepítést és a végtermék végőhldra velő elszállítását nagy csoportokban (turnusokban) végezzék. Ez lehetővé teszi az épületek gyors és biztonságos fertőtlenítését, az lstállőuntság elkerülését és ismételt betelepítését. Mivel a múltban a malacok eltérő súlyban kerültek hizlaldába, közülük sok megbetegedett, ezek visszamaradtak a fejlődésben, ami takarmánypocsékolással járt. A a tény, hogy az elmúlt vé kilenc hónapjában a CSSZK-ban a malacok 27, a SZSZK-ban pedig 17 kg-ot átlagsúlyban kerültek a hizlaldába, arra figyelmeztet, hogy ezen a téren is, de a tápok hasznosításúnak hatásfoka tekintetében is van tennivaló bőven, hiszen még az élőhizlaldába sem volna szabad 20 kg-on aluli malacokat betelepíteni. Űjra és újra homloktérbe kerül a közgazdasági hatásfok követelménye, mégpedig azért, mert mezőgazdaságunk sertéshús termelési és értékelési feladatát sajnos íiam az átlagos napi súlygyarapodás fokozásával, hanem az állomány számának lényeges növelésével érte el, ami takarmánytöbblet fogyasztással járt. Ezért hallhatjuk eléggé gyakran azt, hogy túlságosan zsúfoltak a férőhelyek, romlottak az állategészségügyi és más feltételok stb. Nem csoda tehát, hogy az istállók légcseréje és az állatok súlygyarapodása romlott. Télen persze az állatok a hideg épületekben az abrak Jő részét a testhó fejlesztésére használták, s ez nagyon drága fűtőanyagi Az említetteken kívül még sok más közvetlen és közvetett tényező befolyásolta a súlygyarapodás és a tápfogyasztás alakulását. A jövő szempontjából azonban nagyon fontos, hogy ezekből levonjuk a következtetéseket. A gazdaságok vezetőinek időben fel kell ismerniük a kezdeti fogyatékosságok okát. Ez ugyanis jóval kisebb költséggel jár, mintha kívülálló egyén figyelmeztetne a már szembetűnő hibákra. Olyan biológiai anyag produkálására kell törekedni^ amely a jövőben lehetővé teszi a tervezett súlygyarapodás elérését, túlteljesítését, a termékegységre jutó tápmennyiség lehető legjobb hasznosítását. Ez 'égybeni feltétele annak Is, hogy kiküszöböljük az Istállók túlzsúfoltságát, a termelésben elérjük a megkívánt közgazdasági hatásfokot,- a társadalomnak elegendő és jó minőségű húst adjunk; s jelentős mennyiségű tápot megtakarítsunk"; HOKSZA 18ТЩ1
