Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-24 / 51. szám
1877. december 24. SZABAD FÖLDMŰVES 13 A közelmúltban egy tanácskozá** aon vettem részt, ahol ez előadó a GabCikovoi (bőst) Állami Gazdaságot is azon mezőgazdasági vállalatok között említette, amelyek figyelemreméltó sikereket érnek el a talajerőfokozásban s ennek velejárójaként a növénytermesztésben. Ez volt indítéka bősi helyszíni látogatásomnak. A helyzet közelebbi ismerete alapján számot adhatok a tapasztaltakról, hiszen mezőgazdasági vállalataink sokaságában ezen a téren bőven van tennivaló. Földjeink termőerejének és hurpusz tartalmának növelése napjaink sürgető feladatainak egyike. Túlsúlyban ettől függ, hogyan teljesítjük mindazon elvárásokat, amelyeket társadalmunk a termelés fellendítése, a népélelmezés szüntelen javítása érdekében feladatként kitűzött. Hubka Béla mérnököt, a szóbanforgő állami gazdaság főagronémusát az utébbi évek jő termelési eredményeiről már a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás határain túl is jól ismerik. A szenvedélyes növénytermesztő, aki egyben Jó emberismerő is, munkatársaival a gyakorlatban együtt valósítja meg a tudományos-műszaki haladás legjobb módszereit, kielégíti a növények tápanyagigényét, optimálisan kihasználja a termőtalajt, s hasonlóan a hozzá beosztott munkaerőt. Mindenekelőtt az embert, — az értékek létrehozóját — a technológiák megteremtőjét tartja a termelés legfontosabb tényezőjének. Munkatársaival együtt megszervezte a gazdaság földjei termőerejének fokozását, s ebbe az állattenyésztési dolgozókat is bevonta, mert hiszen ez a részleg biztosítja a növénytermesztés részére a szükséges istállótrágya mennyiségét, в nem mindegy milyen minőségben. A növénytermesztés évente 3600 vagon istáliótrágyát és 80 ezer hektoliter trágyalevet kap az állattenyésztéstől. A sservesanyag jő minőségének megőrzése ás további javítása céljából a faluréti farmon betonozott trágyatelepet létesítettek. Ott gyűjtik össze a farm istállótrágyáját, más részlegekből azonban egyenesen a földek végében rakványozzák, trágyalével öntözik, hogy kijuttatás előtt jói beérjen. A gondosan kezelt, — szurokfeketére érett — istállótrágyával évente 600—630 hektár földterületet javítanak fel. Egyes növények alá hektáronként 500—700 mázsa istállótrágyát adnak, hogy lehető legjobb termésátlagot érhessék el. Ezzel földjeik humusztartalmát is biztosítják. A gazdaság talajainak humuszkészlete 2—5 százalék közt váltakozik. A földek többségének humusztartalma ötszázalék körüli. Ez kedvezően befolyásolja a műtrágyák hasznosulását is. Persze a talajerőfokozásban az istállótrágya nem egyedüli szervesanyag. Szántóföldi hulladékokból, szalmából és a trágyalé megmaradt mennyiségéből komposzttelepeket is létesítenek, s az ezer hektár szemeskukorica szármaradványainak felaprítáaával évente további nyolcszáz hektár terület jut értékes sserveeanyagha*. A szármaradvány zúzalékára — hatóanyagban hektáronként — 60—80 kg nitrogén műtrágyát szórnak, s azt a lehető leggyorsabban leszántják, hogy a szervesanyag tavaszig tökéletesen elbomoljon, az utővetemény értékes tápláló anyagává váljon. Ezzel egyidejűleg a földek egy részén zöldtrágyázást is végeznek. Hubka elvtárs azonban azt is megemlítette, hogy a legideálisabb tápanyagpótlás sem lehet eléggé hatékony, ha kevés a természetes csapadék. Idén a gazdaság körzetében ugyanis eléggé kevés eső hullott. A cukorrépa például 170, a kukorica — amely jól tűri a nyári forrőságot — 150, a lucerna pedig 180 mm-rel kapott kevesebb csapadékot, mint amennyire szüksége lett volna. így a terméseredmény sem volt a várakozásnak megfelelő, hiszen a gazdaságban a mércét nagyon magasra állították. Céltudatos szerves trágyázással azonban még így is jobb eredményt értek el mint számos más — hasonló természeti adottságok közt elhelyezkedő — gazdaságokban. A tápanyagban dús földek mintegy húsz száza-Sikereik titka: i BÍZNAK AZ EMBEREKBEN Hogyan készültek fel a télre? A téli időszak az állattenyésztés szakaszán nem egy esetben gondokkal, problémákkal Jár együtt. A kedvezőtlenebb tartási és takarmányozást körülmények következtében a hasznosság gyakran csökken. A tervfeladatok teljesítése viszont megköveteli, hogy az év elejétől elért jó eredményeket, vagyis az állatok létszámát és hasznosságát a tél folyamán is a megkövetelt szinten tartsuk. Ezért ebben az időszakban fokozott figyelmet kell szentelni az állatok gondozására, de legfőképpen a megfelelő takarmányozásra. Az idei év a takarmányoknak általában kedvezett. A mezőgazdasági üzemeknek tehát megvolt a lehetőségük a megfelelő mennyiségű és jő minőségű takarmányalap megteremtésére. Hogyan készültek fel a téli időszakra? A kérdésre választ keresve ellátogattunk a Nové Zámky-1 (érsekújvári) járásban gazdálkodó Kamenica n/Hronomi szövetkezetbe. — A takarmánytermesztésben elért eredményekkel ez idén nem vagyunk elégedettek — mondotta beszélgetésünk elején Hegedűs Dénes, a szövetkezet növénytermesztője. A múltban sokkal nagyobb termésátlagot értünk el. Tavaly például olyan takarmánykészletünk volt, hogy más gazdaságokat is kisegítettünk. Takarmányokat a szántóföld 21,5 százalékán termesztettünk, ami kevésnek bizonyult az aránylag nagy állatsűrüséghez. Véleményem szerint až említett terület a megfelelő takarmányalap megteremtéséhez elegendő, csak ésszerűen ki kell használni. Hasonló — fogyatékosságokat takaró — érvelésekkel, mint például „kevés a termőterület“, vagy „az időjárási viszonyok kedvezőtlenek voltak“ már nem egy esetben találkoztam. Az efajta magyarázkodás helytélen. Helyettük inkább szembe kellene nézni a valósággal és kicsit elgondolkodni a hibák elhárításának hogyanjáról. A mezőgazdaságban végre tudatosítani kell, hogy a hatodik ötéves terv igényes feladatait, а XV. pártkongresszus célkitűzéseit — melyek a mezőgazdasági és élelmiszeripari komplexum keretében az önellátás elérésére Irányulnak — csak intenzív termeléssel lehet megvalósítani. A lehetőségek megvannak. Népgazdaságunk évente jelentős költségeket fektet a mezőgazdaságba. A műtrágyák és növényvédőszerek állandóan növekvő mennyisége, a nagyhozamű fajták, a kiváló minőségű vetőmagok, a nagy teljesítményű gépek és berendezések stb. tetemes befektetést jelentenek, amelynek vissza kell tükröződnie a hektárhozamökban. Arra keil törekedni, hogy a rendelkezésre állő eszközök maximális kihasználásával, egységnyi területről, minél nagyobb hozamokat érjünk el. Csak így termelhetünk elegendő gabonát, ipari növényt, zöldséget, gyümölcsöt és takarmányt a meglévő termőterületről. A kameničnái Steiner Gábor ** Efsz a termelési és értékesítési feladatait példásan teljesítő tejtermelő mezőgazdasági üzemek sorába tartozik a komárnöl járásban. Az Idén a háromnegyedév végéig 1 millió 482 ezer liter tej kitermelését irányozták élő. A kilencedik hónap végén 1 millió 600 ezer litert könyvelhettek el az állattenyésztés eredményeit összegezöelemzésben. S ami talán á legha-tenyésztés, főleg a tehenészet fejlesztésére — említette a többi között Szabó elvtárs. — Járásunkban több helyütt jelentős problémákkal küszködnek, mi pedig egyre több tejet termelünk és értékesítünk. Persze nem véletlenül. A siker kulcsát abban látom, hogy figyelmünk nem korlátozódik csupán az állomány tervszerű növelésére, hanem egyetemes egészként Igyekszünk megoldani a szervas-A társult szövetkezet évi átlagban hatszáznál több tehenet tart. Ezek között sok a kiváló hasznossági! egyed, ám szép számmal akadnak még gyenge fejősök is. Ez részben az egyedi haszontulajdonságnak, másrészt pedig a gondozók munkaszorgaimának, az állatokhoz és a feladatokhoz való különböző hozzáálásának az eredménye. — A tehenészetben dolgozók zöme példás munkát végez — tájé-Eredményes tejtermelők fontosabb, szeptember végéig száztízezer literrel túlteljesítették á háromnegyedévi eladási kötelezettségüket. A társult szövetkezet az utóbbi években egyre jobb eredményeket ér el a tejtermelésben. Évről évre több tejet termel és értékesít. Hetvenötben még csupán 2837 liter tejet produkált egy tehenük. Ezt az átlagot tavaly csaknem háromszázhúsz literrel szépítették. S az idén? Már októberben túlszárnyalták a két évvel korábbi hasznossági mutatót s november derekán úgy számították, minden feltétál adott hozzá, hogy az év végén a tavalyinál is magasabbra Íveljen a grafi-. kon görbéje. Szabó János föállattenyésztö 3350 liter körüli egyedenkénti tejbasznosságot remél. — Az utóbbi években, a központi és a járási irányelevknek megfelelően, mi is megkülönböztetett gondot fordítottunk a szarvasmarmarha-tenyé&ztés, illetve a tehenésezt fejlesztésével kapcsolatos problémákat. Vagyis: mind körültekintőbben járunk el az ágazat és a takarmánytermesztés igényeinek és feladatainak összehangolásakor, az állomány minőségi fejlesztése és hasznosságának tervszerű fokozása során. A jelek azt mutatják, hogy az igyekezet ismét meghozza a várt sikert. Hiszen az utolsó negyedévet jelentős előnnyel kezdtékl S bár a takarmányalap még az idén sem teljesen kielégítő, mégis remélni lehet, hogy a télt hónapok folyamán is jó szinten marad az állomány hasznossága. Ennek érdekében főleg az állattenyésztésben dolgozók tehetnek sokat, mert — mint azt az évadvégi elszámolást megelőző vitákból kiéreztem — a kitermelt takarmányokkal való sáfárkodás még sok kívánnivalót hagy maga ntán. koztatott Szabó elvtárs. — Az állatgondozók többsége aktívan bekapcsolódik a jól szervezett s az anyagi érdekeltség elmélyítését szorgalmazó belüzemi Szocialista munkaversenybe. A fejőgulyások közül Farkas Jenő és Szí Kálmán érte el a legjobb eredményt. Kilenc hónap alatt több mint tizenegy liter tejet fejtek a gondjaikra bízott tehenektől, darabonkénti és napi átlagban. Az élvonalbeli gondozók közül feltétlenül meg kell még említeni Szabó Istvánt, if). Bedecs Ferencet, Farkas Magdát, Vajkai Károlyt, Zakáli Istvánt, Baran Józsefet és Kuczmann Lászlót, hiszen év elejétől tartják a tíz literen felüli átlagos napi és darabonkénti hasznosságot. S hogy kerek legyen a kép, végezetül még hadd jegyezzem meg: az egy liter tejre számított abrakfogyasztás alig haladja meg a huszonnyolc dekát. K. G. lókkal Jobb termésátlagot nyújtottak, mint korábban a tápanyagban ás bn- ' mussban szegényebb talajok. Ennek köszönhető, hogy a gazdaság — évi átlagban — a korábbi valósághoz képest az eltelt négy évben Jó talajerőgazdálkodással mintegy hárommillió korona többlet bevételre tett szert a növénytermesztés rátermett dolgozóinak jóvoltából. A növénytermesztés ugyanis optimális feltételeket hozott létre az állattenyésztés takarmányszükségletének - a fedezésére is. A főagronömus és a többiek ezt alapvető feladatnak tartják, hiszen a vállalat és a társadalom érdeke egyaránt azt követeli, hogy a két ágazat egymást kölcsönösen segítse. Ennek megfelelően silókukoricából 1650, szenázsból 50, takarmánylisztekből és granulátumokból több mint 300, borjúszénábó) 60, leveles répafej, nyersszelet és kukoricaszár zúzalékából ötszáz vagon szilázst, továbbá tisztán — adalékok nélkül — ötszáz vagon leveles répafejet és 200 vagon nyersszeletet vermeitek el a szarvasmarhák ellátására. A csílizközl szövetkezettel együttműködve kb. 100 vagon préselt takarmányt is gyártottak — szalmából és más adalékokból — a szarvasmarháknak. Ezzel a terimés- és az abraktakarmányok készlete elegendő lesz a 3700 szarvasmarha és a 7500 sertés részére. Mi a hősiek sikerének a titka? Az, hogy bfznak az emberek alkotó készségében. Építenek rájuk, mert tudják, hogy ők az értékek létrehozói. Nagyon hasznos lenne, ha a termelés technológiai és közgazdasági tényezői mellett másutt sem feledkeznének meg a mindennél nagyobb értékről, az emberről I Hoksza István ■МНШ1ННВ*._ Kiváló agrotechnikával, a termesztési és tartósítási technológia szigorú betartásával, odaadó munkával és leleményességgel még a nehézségek ellenére is meg lehet teremteni a kelló takarmányalapot. Bizonyítékul számtalan példát lehet felhozni. A garamkövesdí szövetkezetben a takarmányok gyenge termése objektív, de nem egy esetben szubjektív okokra Is visszavezethetők. Csak példaképpen néhány adat. Lucernaéllományuk kiöregedett. Még a múltban — szénában számítva — 89—90 mázsát értek el hektáronként, ez Idén mindössze 62 mázsát takarítottak be. Az intenzív fűterületről hektáronként csak 60 mázsa szénát gyűjtöttek be, mivel az öntözőberendezést műszaki zavar miatt későn állították üzembe. A silókukorica 260 mázsás hektárhozamával sem nagyon dicsekedhetnek. A gyenge takarmánytermés ellenére a kukoricakórónak csak egy részét készítették be takarmányozásra. A tömegtakarmányok hiányát célszerű left volna különböző módszerekkel, Ízesítéssel, tápanyagdúsítással, a szalma és a kukorlcakóró silózásával az etetésre alkalmas mezőgazdasági és élelmiszeripari hulladékok és melléktermékek kihasználásával pótolni, hiszen az abrakkal , takarékoskodni kell! Ne engedjük, hogy a tömegtakarmányok hiányát fokozott abraktakarmányfogyasztással . helyettesítsék, mert ez pazarlás! — Annak ellenére, Ijpgy takarmánykészletünk ez idén gyengébb — mondotta Varga János takarmányozási zootechnikus — megteszünk mindent annak érdekében, hogy az egyedenkénti átlagos napi tejelékenység az eddigi 8,2 liter alá ne csökkenjen. A kukorica siló hiányát nagyobb menynyiségü szalmával és kukorlcakóróval kevert répaszelet és leveles répafej silóval pótoljuk. A siló 60 százaléka jó minőségű, a többi gyenge. A jó minőségű silót elsősorban a tehenekkel etetjük. A lehető legnagyobb mértékben kihasználjuk a takarmányszalmát, amelyből hozzávetőlegesen 1000 tonnát karbamiddal dúsítunk. Ezenkívül takarmányozásra különböző élelmiszeripari melléktermékeket, mint például keményltőiparl hulladékot, sörgyári malátát és tejipari savót hasznosítunk. A kukorica szárításánál visszamaradt hulladékból hozzávetőlegesen harminc tonna takarmánylisztet készítettünk. Az abraktakarmánnyal eddig jól gazdálkodtak. Egy liter tejre 0,27, egy kg súlygyarapodásra pedig á hízómarháknál 2,36 és a sertéseknél 3,97 kiló abrakot fogyasztottak. — El akarjuk érni azt, hogy a téli időszak alatt se lépjük túl az abraktakarmány normát. Figyelmeztetjük dolgozóinkat, hogy a takarmányokkal takarékoskodni kell. Intézkedtünk az etetési technológia és a napi takarmányadag szigorú betartására. A szövetkezet dolgozói a nehézségek ellenére megtesznek mindent, hogy az Idei tervben kitűzött feladatokat hiánytalanul teljesítsék. Ott ahol az emberek összefognak, munkájukat odaadóan végzik, és a tartalékok maximális kihasználásával igyekeznek a helyzeten javítani, az elkövetett hibákat is helyre lehet hozni. Klamarcsik Mária, mérnök Egy tanácskozás margójára A treblšovi (terebesi) járás vojőlcei szövetkezetében azt kutattam: hogy a gabonafélék terméshozama miért Jobb a járási átlagnál? Az adottságok természetesen itt sem jobbak, mint másutt. Az idén például itt a búza 43,4 mázsás hektárhozamot adott. Ezsel szemben az oboríni (abarai) szövetkezetben csak 26,2 mázsát értek el hektáronként. Az árpa a vojőiceieknek 32,4 mázsát termett, a lelesieknek 8,2 mázsát. A szemesek a vojőlcei szövetkezetben tehát 9,3 mázsával többet adtak hektáronként, mint amennyi a járási átlag volt. Természetes, hogy jövedelmük is nagyobb. Persze meggondolatlanság volna, ha a vojőíceieket egytől egyig szorgalmasoknak, a többieket pedig hanyagok" nak nyilvánítanánk. Szólni kell Itt arról a kollektív szellemről is, amit nem értelmeznek mindenütt úgy, ahogyan kellene, amit azonban Vojőicén lépten-nyomon érezhetünk. — Nálunk az a jó, hogy amit egyszer elhatározunk, ahhoz tartjuk magunkat! — így jellemezte egy traktoros a szövetkezetben. A minap a lelesi szövetkezet székházéban megtartott járási műszakiökonómiai konferenciáján a szakemberek egyöntetűen leszögezték, hogy a járás terméshozama jóval kisebb mint lehetne! Kivétel nélkül minden egyes gazdaságban még mindig előfordulnak megengedhetetlen alacsony szöbölésére. A jövőben rendszeres és gető jelenség. Érdemes megemlíteni, hogy az állami gazdaságokban a búza 2,30 mázsával kevesebbet termett hektáronként mint a szövetkezetekben. Járási méretben ez 334 vagon terméshiánynak felel meg. Erre semiféle elfogadható magyarázat nem fogadható el. A jóval kisebb búzahozamot nem objektív okok határozták meg, hanem az, hogy egyes gazdaságokban nem ismerik, vagy ha ismerik is, nem alkalmazzák kellő szakmai bátorsággal a fejlett technológiát, nem képesek kellő mértékben uralni a termésfokozó tényezőket. Ha a technológiai folyamat valamennyi láncszemét alapos elemzés alá vennék, kiderülne, hogy a gyengébb termés eredményeket elérő gazdaságokban nagy mulasztások történtek. Az ismeretanyag évről-évre halmozódik, a korszerű technológiák újabb lehetőségeket kínálnak, úgyhogy nemcsak a képességben foghíjas, hanem a legjobb felkészültségű szakemberek számára is akad szüntelenül tanulnivaló. A lelesi tanácskozásnak éppen ez volt egyik fő célja: ráébreszteni a szakembereket a lehetőségekre, bemutatni nekik mindazt, ami új, ösztönözni őket ezek mielőbbi és szakszerű alkalmazására. Nagy feladat hárul a trebišovi járás mezőgazdasági üzemeire, hiszen az „Egy millió tonna terményt a köztársaságnak“ kerületi vállalást 1980-ig teljesíteni kell és nem kevesebb, mint 215 ezer tonna szemesterményt kell az állami alapra juttatni. Iván Bogdányi mérnök, a járási pártbizottság titkára a Lelesen megtartott járási értekezleten beszédében többek között rámutatott arra, hogy több gazdaságban az alacsony színvonalú műszaki- és munkafegyelemben kell keresni az elégtelen termésátlag okát. Nem megfelelő az emberekkel való foglalkozás, ami közvetlenül befolyásolhatná a jobb eredmény elérését, a traktorosok, a csoportvezetők és a technikusok munkáját. Valamenynyi vezető dolgozónak törekednie kell a sablonosság és az alibizmus kiküdekében. Így a trebišovi járás, kerüigényes ellenőrzéssel kell a hibákat feltárni és eltávolítani. A járási pártbizottság titkára záró beszédében a jövő évi termés megalapozásáról szólva kiemelte, hogy mindent megtettek a nagy hozamok érdekében. I gy a treblšovi járás, kerületi és szlovákiai méretben az őt megillető helyet foglalhatja el. A pártszervezetek, állami és gazdasági szervek jó szervezőmunkával oda hatottak, hogy a vetés alá jó talajt készítsenek, a magot időben tegyék a földbe. T. в. HELYREIGAZITÄS Az 50. szám 12.—13. oldalán megjelen „Emberek a takarmánygazdálkodásban“ című cikkünk utolsó előtti bekezdésébe sajnálatos hiba csúszott. A helyes szöveg így hangzik: „Számolnak a kocák mesterséges termékenyítésével és évi átlagban 14 ezer nalac születésével“.
