Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-24 / 51. szám
12 SZABAD* FÖLDMŰVES 1877.december 24. Tény, bogy Szlovákia mezőgazdaaágl üzemeinek sokasága ebben az évben mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés szakaszán nagyszerű eredményeket ért el. Jé néhány mezőgazdasági vállalatban sikerrel alkalmazták a tudományosan megalapozott módszereket, ami elősegítette a termelés hatékonyságának növelését. Ha azonban házunk táján kissé Jobban körülnézünk, összehasonlítjuk a hasonló vagy megközelítőleg hasonló teltételekkel rendelkező gazdaságok termelési és közgazdasági eredményeit, megállapíthatjuk, hogy még mindig jelentős tartalékokkal rendelkezünk. Ez természetesen nemcsak egyes vállalatokra, járásokra, kerületekre, hanem az országrészekre is érvényes! mi gazdaságoké pedig ötről háromra csökkent. Ez módot nyújt arra, hogy a járást mezőgazdasági igazgatóig a gazdaságokat úgyszólván közvetlenül irányítsa, ami jó hatással van sokoldalú fejlődésükre s az emberek aktivizálására. Egy-egy gazdaság szervezése ugyanis ma már hasonlóan igényes feladat, mint bármelyik ipari vállalaté. Szervezeti felépítésük, irányításuk nagy szakértelmet, rátermettséget igényel. A szakosított ágazatok éjére ezért megfelelő embereket állítottak, olyanokat, akik a termelésben már a legigényesebb megoldásokra is képesek. A mélníkt járás legnagyobb szövetkezete tizenkét község határát öleli fel. Székhelye Drisyben van. A nagygazdaság dolgozói kivétő sikereikkel A jobbtól tanulni nem szégyen A közelmúltban a közép-csehországi kerületben járva megállapítottam, hogy az ottani mezőgazdasági üzemek sokaságában — meglehetősen mostoha természeti feltételek között — legalább olyan, vagy jobb eredményeket érnek el, mint Dél-Szlovákla sokszorta kedvezőbb feltételek közt termelő szövetkezeteiben és állami gazdaságaiban. Hogyan lehetséges ez? Egyszerűen ügy, hogy többnyire a közép-csehországi kerület mezőgazdasága látja el Prágát a közélelmezéshez szükséges legfontosabb termékekkel. Ez megkövetelte, hogy az ottani mezőgazdasági üzemek vezetői és dolgozói keressék a termelés hatékonyabbá tételének legmegfelelőbb módozatait, igénybe vegyék és bátran alkalmazzák a tudomány termelést fellendítő legjobb ismereteit. Ennek velejárójaként a kerület mezőgazdasága gabonából, burgonyából, cukorrépából és egyebekből olyan termésátlagot ért el, amilyenre Itt korábban nem volt példa, s az állati termékek tervfeladatát Is jócskán túlteljesítik. Tornáé Robert elvtárs, a CSKP mélniki járási bizottsága titkárságának dolgozójával folytatott eszmecsere során a mezőgazdasági termelés összpontosításának ás szakosításának eredményeit ecsetelve elmondta, hogy az 19á0-as területi rendezés óta járásukban a szövetkezetek száma a korábbi harminchatról nyolcra, az állaelérték, hogy szövetkezetük megkapta „A CSKP XV. Kongresszusa; megtisztelő elnevezést. A társult szövetkezetét a korábbi termelői hagyományok és a társadalom igényeinek figyelembevételével a gabonaféléken a takarmányokon és egyebeken kívül kétezer hektáron zöidségfélék termesztésére szakosították. Ma zöldségfélékkel bőségesen ellátják körzetükben mind a fogyasztói piacot, mind pedig a konzervipart. Vöröshagymából például — évente — ezerhétszáz vagonnal termelnek. Ebből ezervagonnyi költőidre kerül! Máris elérkeztem a dolog lényegéhez. Nyugodtan feltehetem az időszerű kérdést: vajon Szlovákiában hol van olyan gazdaság, amely hasonló területen foglalkozna Zöldségtermesztéssel? A kérdésre nem nehéz megadni a választ, mert ilyen gazdaság nálunk még nincs, azonban lehetne! Ez pedig azt követelné, hogy a zöldségtermesztő körzetek mezőgazdasági üzemeinek a vezetői kissé körülnézzenek az országban, mert hiszen a drisyi példa azt bizonyítja, hogy százkétszáz hektáron zöldséget termelni ma már nem nagy művészet. A drisyi társult szövetkezetnek az összpontosításból, a szakosításból vagyis a termelés fellendítéséből származó kimagasló sikerei tették lehetővé a tagság életszínvonalának fokozatos javulását s ezt csak a vezetők és a tagság önzetlen, áldozatkész együttműködésével érhették el. Legnagyobb érdeme ebben Miroslav Cura elvtánnak, a szövetkezet elnökének van, aki kiváló embert tulajdonságaival, politikai és szakmai képességével kiérdemelte szocialista társadalmunk legnagyobb elismerését, a „Szocialista Munka Hőse" megtisztelő címet. Cura elvtárs kiváló polltlkai-szervezől tevékenységét méltányolva, a CSKP XV. kongresszusán a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság tagjává választották. Ez ts jól bizonyltja, hogy személyében Jó, sok tapasztalattal rendelkező kormányosa van a dFisyi szövetkezetnek. A mélníkí járásban azonban tóbb hasonló élvonalbeli gazdaság is akad. Ezek közé tartozik a dfinovi szövetkezet is, ahol idén gabonából 45, cukorrépából pedig 430 mázsás hektárhozamot értek el, s ebben az évben teheneik tejhasznossága túlhaladja a háromezer litert. Hasonló jó gazdaságnak számít ■ kokofínl szövetkezet is, ahol gabonából 48 mázsás hektárhozamot, tejből pedig 3200 literes átlagot érnek el — évi átlagban — tehenenként. A fenti átlagot azonban több gazdaság is túlszárnyalta. Például a Vysokái Állami Gazdaságban gabonából ötven mázsán felüli volt az átlagos hektárhozam, s így sorolhatnám а többieket is. Milyen tanulságot vonhatunk le ebből? Mindenekelőtt olyat, hogy ebben a járásban az utóbbi tiz esztendőben a korszerű módszerek következetes alkalmazása, a dolgozók alkotó kezdeményezőkészségének a kibontakoztatása, az irányító szervek helyes politikai-szervező tevékenysége eredményeként kimagasló sikereket érnek el, amelyekből mi is sokat tanulhatunk. Ebben az évben gabonából húsz, cukorrépából több mint száz mázsával, tejből pedig — tehenenként — több mint nyolcszáz literrel értek el többet mint tíz évvel ezelőtt, s ha figyelembe vesszük az ottani termelési adottságokat, akkor el kell ismernünk, hogy van mit behoznunk. Mire figyelmeztet ez minket? Arra, hogy azoktól tanulni, akik élőbbre vannak tőlünk, sohasem szégyen, azonban abban a hiedelemben élni, hogy ml már mindent tudunk — s ennek esetleg az ellenkezője a valóság — az bizony nagy szégyen lenne. Ezért jó, ha tapasztalatgyűjtés szempontjából más tájakon is körülnézünk. Rendszerint így ébredünk rá, hogy mennyi olyan hasznos és Jó módszer létezik, amiről csak hiányosan, vagy csak részben tájékozódtunk. —hal— Több burgonyát a lakosság szün■ telenül növekvő igényeinek a kielégítésére, végső fokon ez a lényege a termelés jobb megszervezésének. A hatodik ötéves terv célkitűzéseivel és távlati fejlődésével összefüggő dokumentumok a burgonyatermesztési program nagyszabású fejlesztését és belterjesítését foglalja, magában. A rožňavai (rozsnyói) járásban nagy hagyománya van a burgonyatermesztésnek. A szántóföldi növénytermesztés egyik jó jövedelmi forrása. — Milyen tanulságot vontak le a járásban a burgonyatermesztés 1977-es * eredményeiből — kérdeztem Andrej Kötésár mérnöktől, a (mi igazgatójának helyettesétől ős Vladimír Faltan mérnöktől, a jmi főagronómusától. Mindketten elmondották, hogy az hiszen járási átlagban 184 mázsát adott. A Nora fajta is jól megállta helyét, hiszen hektáronként 176,9 mázsát termett, akár csak a Skunda fajta, amely 185 mázsás hozamával bevált fajtának mondható. Sok jőt nem mondhatunk a Lúčnica fajtáról, amely csupán 38, az Astila 32,8 és az Efa 24,9 mázsát termett. A járási átlagot ezeknek a gyenge hozama nagyon lerontotta. A tervezett hektárhozamot egyetlen gazdaság sem értei élt A sikertelenség okait és okozatait vizsgálva első helyen a szubjektív tényezők találhatók. Az értékesítésre termesztett burgonyánál az elit és a szuperelit vetőgumó helyett (M 4-es) ültetőanyagot használtak. Így a terméshozam kisebb volt, mint a vetőmagtermelő parcellákon. Ennek Több figyelmet a burgonyatermesztésnek 1977-es évben a rožňavai járásban a burgonyatermesztés nem sikerült. A kilencszáz hektárról a tervezett 156,6 mázsás hektfirhozammal szemben csapén 83,9 mázsás átlagos hektárhozamot értek el, mert a termelő gazdaságok a bugonyatermesztés terén egész sor mulasztást elkövettek. Több gazdaság eredményei bebizonyították, bogy a termelési technológia pontos alkalmazásával szinte megháromszorozható a burgonya átlagos terméshozama. Döntő tényező: a munkálatok optimális időszakának betartása és minősége. Gömörben a tizenhat gazdaság közül tizenháromban termelnek burgonyát. Az átlagos terület hatvannyolc hektár volt. A járásban tehát összpontosításról nem beszélhetünk. A fajtaválaszték jónak mondható, hiszen tizenöt fajtát termesztettek. Vetőmagszaporítással csupőn egy gazdaság foglalkozik, mégpedig a dobiinai szövetkezet. A vetőmagtermesztő parcellákon a Resi fajta átlagosan 235, mfg az Astra 210 mázsa termést adott. Mind fogyasztára, mind ipari feldolgozásra a legjobban a Resi fajta vált be, oka — a gyengébb minőségű ültetőanyagon ktvül — az eltúlzott, rosszul értelmezett takarékosság volt. Ugyanis nem minden gazdaságban szerezték be a Difán vegyszert. Ez megbosszulta magát. A nagymérvű elgyomosodás következtében lényegesen csökkent a termés. A burgonya — főként a vetőgumó — megfelelő téli tárolása mindenütt gondot okoz, főként ha nagy mennyiséget kell raktározni. Erre a célra általánosan elterjedt a szellőztetőkkel ellátott, szalmával és földdel takart prizma. A prizmázás azonban rengeteg munkaerőt igénnyel, tehát költséges, s ráadásul jelentős veszteséggel jár. Gyakran megtörténik, hogy az fgy tárolt burgonya jó része megrothad, amiről rendszerint csak megkésve értesülnek, amikor már nem lehet a bajon segíteni, jobb híján a legtöbb gazdaságban mégis fgy tárolják a burgonyát. A szubjektív okozatokra hivatkozva a jmi főagronómusa elmondotta, hogy a magágyelőkészftő munkálatokon múlik a nagy termésátlag ás módot kell keresni a kombájnos betakarításra. Sajnos, a gazdaságok a rendelkezésre álló tíz burgonyakombájnt nem használták ki. A járásban nyolctan hektárt sem takarítottak be kombájnnal! Hiányos volt a lalajelőkészftés és a trágyázás. A műtrágyaadagokat optimum szerint kell megállapítani. A kése) fajták jobban hasznosítják a műtrágyát, mint a koraiak. Ezt a szempontot sok gazdaságban nem tartották be. A növénysűrűségnek meghatározó szerepe van a terméshozam növelésében. Az előirányzott optimális fészeksűrüség 60—75 ezer. Hogy a fészeksürűség betakarításkor is meg legyen, ültetéskor körülbelül 12 százalékkal nagyobb sűrűséget kell számítani és kalibrált űltetőgumót használni. Sajnos, a gazdaságok csupán 25 ezer gumót ültettek ki hektáronként s ennek huszonöt százaléka nem kelt ki. A gyomirtó szerek használata nem zárja ki teljesen a növényápolást munkákat, csupán csökkenti azok számát. Leghatékonyabb a gyomirtószer, ha még két növényépolflsi munkát is elvégeznek, mint a Salvnüovcei szövetkezetben. Az egyik munkafolyamatot, a vakkapálást, a vegyszerezás előtt végezték, a másikat pedig virágzás előtt. A főagronómus szerint megállapították, hogy az Ultetőgumók nagyobb része penészbetegséggel volt megtámadva, sajnos intézkedni mär nem tudtak, mert az agrotechnikai határidő Sürgette az ültetést. A sikertelenséget fokozta az is, hogy a májusi hideg késleltette a kelést, majd a júniusi fagyok nagy kárt okoztak a növényzetben. Az 1978-as év gazdag termésének elérése érdekében a termelő gazdaságok szakemberei mindent idejében elkövettek. Kijelölték a parcellákat és azt már a nyár, illetve az ősz folyamén istállótrágyázták. Gondosan elvermelték az ültetőgumót és annak gondozásáról egy percre sem feledkeznek mag. Igaza van Vladimír Falfan elvtársnak, amikor azt mondta, hogy a jövő évi gazdag burgonyatermesztés érdekében a gazdaságok szakembereinek már mostantól kezdve optimális összhangba kell hozniuk a technológiát és a szervezést, ILLÉS BERTALAN A labdajátékok az emberiség kultúrájával egyidő:, szórakoztató és testnevelő játékok. A legnépszerűbb labdajátékokra általában jellemző, hogy a játékosok kisebb vagy nagyobb, hosszúk: s vagy gömbölyű labdát adogatnak, dobálnak egymásnak mindaddig amíg valamelyikük gólhelyzetbe nem kerül és... Mert a játék álta ában gólra megy. Aki adja, az örül, akt kapja, az meg bosszankodik. Aki sok gólt kap, az dühöng, még káromkodik ts. Szeretem a labdajátékokat. Néhány éve még ma* mm ts szívesen kergettem a bőrt, ma már szívesebben figyelem rriísok játékát. Egy idő óta egyetlen labdajáték köti le minden figyelmemet. Különös játék ez. Két kapura játszák, gólok is esnek elég gyt kran, mégsem telik benne semmi örömöm. Mégis érdeklődéssel Izgatottan — s Őszintén szólva kissé félve — szemlélem e vá ogatott rangadót. Mert rangadó — vagy inkább seltejező? — ez a ) wából. Bármelyik csapat ér el úfabb pontot, mindig összerezzenek, ét a másnapi bevásárlásra gondolok. Vajon kapok-e paprikát, vörösbe gymát, sárgarépát és almát a boltban, s ha Igen, mennyiért? Olykor íz ts megfordul a fejemben, hozzásegít-e bennünket ez a labdázgatás ahhoz, hogy ismét felfedezzük a régóta üres polcokon a mákot, a majoránnát meg egyebeket? Sejtik-e már, milyen labdajáték az, amit évek éta aggodalommal szemlélek? Nem? Akkor segítek. Az egyik kapu előterében Termelő Géza több szí \zezer jós csapata rendezgeti sorait, és meg-megújulO rohamokkal osti omolja az ellenfél bevehetetlennek tűnő kapulát. FOlvásárló Tóbiás legényei azonban szintén fölkészültek — a rohamok visszaverésére. Az egyik oldalon zöldséggel, gyümölccsel teli ládák, kosarak és zsafcok milliói a másikon megannyi kifejezéstelen arc, kifordított tenyér, minduntalan magasba rándulő váll. De csitt! Most éppen Termelő Géza csapata támad. Kézről-kézre, lábról-lábra jár a labda. Van aki dühösen rúgja, mások dobják, megint mások csak úgy „hoct-nesze“ elguritják s gyorsan zsebre vágják a kezüket. Végül mégis történik valami: az egeik csatár megúnja a tologatást, kapura tör, még egyszer-kétszer dühösen a földhöz vert a labdát s megcélozza a kapu közepét. Fölvdsárlő TObiás villámgyorsan fölpattan a klápadról és paprikavörösen, dühösen ordítani kezd: | -„Be ne merd dobni az árgyélusátt Megkeserülöd, [ha .. Elkésett. A labda már a hálóban táncol. A csatár arcáról lehervad a lelkesedés pírja, hirtelen a fejéhez kap: „0, én bolond! Már megint behúztak a csőbe. Taialy is dobtam egy gólt, aztán a visszavágón meg veszítettem öt milí t. Ehl Az idén legfeljebb négyet veszíthetek. A paprikát már elat '.tűk, a paradicsom java amúgyis megrothadt, az almát meg még ápri isban leszilretelték a kíméletlen fagyok. A kelkáposzta? Ugyan, tavaly ts az állatok pocsékolták el a zömét.“ A küzdelem folytatódik. FOlvásárló Tóbiás valamit jegyezget, éles szemmel figyeli az ellenfél játékát. Egyre tö >ben sétálnak zsebre dugott kézzel a pályán. Ha nem tartanának . t fegyelmitől, bizonyára többen elillantak volna már a túloldalor. Az iram alábbhagyott. Néha még elgáncsolnak, visszahúznak vagy egyszerűen fellöknek egy-egy vállalkozó szellemű csatárt Termelő Géza csapatából. Persze mindezt a büntetőterületen kívül, nehogy t rélyes beavatkozásra kényszerítsék a játékvezetőt. A f iúk csak tologatnak a pályán. Időnként égi -egy kiskertésznek, háztáji termelőnek is odaguritják a lasztit: Nesz • pajtás, ne mondd, hogy a legények nem engednek labdába rúgni! Megfigyeltem, a lelátók mindig zsúfoltak, ped g megszakítás nélkül, évek óta folyik a küzdelem. S érdekes, bár nelyik oldalon esik is a gól, egyetlen kalap sem repül a levegőbe. C:ak ülünk a kemény padokon, csoportokat alkotva sügunk-búgunk, és bár tttokban talán mindannyian a Termelő Géza fiainak szurkolunk teli torokból egyikünk sem meri elharsogni — Előre fiúk! Pedig m ?glehet, hogy mindannyian voltunk ma is a sivár zöldségboltban. Ha kíváncsiak rá, hát elárulom, hogy miért nem üdvrivalgunk s furcsa labdajáték láttán. Azért — mert bármelyik csapat kapujában pattog is a labda, a gólt végül mindig a jt tékból kirekesztett harmadik fél, a fogyasztók terhére írfákt Hogy akkor minek a játékvezető a pályán? Meit játékvezető nélkül nincsen játék. S hagy a küzdő felek meg ne feledkezzenek a jelenlétéről, fel s alá sétál a pályán, időnként előkot orja a sípját, összeráncolja a szemöldökét, figyelmeztetően maga: ba emeli a mutatóujját. SőtI Néhányszor a sárga lap is előkerült nár. Piros? Nem, piros eddig még nem volt. De úgy hírlik, most m.c r arra is sor kerül, és az új Idényben átszervezik a csapatokat s módosított szabályok szerint folytatják a küzdelmet. Lehet, hogy ezentúl már tapsolni is fogunk a lelátókon? Kádek Gábor Természeti kincsünk Társadalmunknak legnagyobb természeti kincse a termőtalaj. A föld termésének okszerű hasznosításától függ a fogyasztók igényeinek a kielégítése. Szlovákiában a vetésterület meghaladja az egymillió hatszázezer hektárt. A szántó 59,1 százalékán szemeseket termelünk. Ebben a búzának van legnagyobb jelentősége, azonban a többi szemes és más termény is megfelelő helyet kap a vetésforgóban. Szólni kell persze arról is, hogy Szlovákiában a szántóföldi takarmányok területe a szántónak mintegy negyedét foglalja el. Ennek felén évelntakarmányokat termelünk. A 392 ezer hektár szántóföldi takarmányterületből az egynyári takarmányok közül a kukorica és keverékei 78,8, a pillangósok közül pedig a lucerna '43 százalékban részesedik. Mivel a közélelmezésben az étolajnak egyre nagyobb a jelentősége, az olajnövények területe meghaladja a 40 ezer hektárt, s ebből a repce a területnek 58,6 százalékát képezi. Szóját valamivel több mint 3000 hektáron termelünk, főleg a nyugat-szlovákiai kerületben. I Fontos ipafi növényünk a cukorrépa is, amelynek a területe megközelíti a hatvanezer hektárt. Zöldségféléket az összterületnek 1,8 százalékán termelünk. A szövetkezeti szektor vállalatai a földterületnek 61,5 százalékán szemeseket, 24 százalékán teriméstakarmányokat, 2,8 százalékán olajnövényeket, 4,3 százalékán pedig cukorrépát termelnek. K. Š.
