Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-12-24 / 51. szám

1977. december 24.

SZABAD FÖLDMŰVES,

11

Az üzemlátogatást kővetően Bo^ tevgrádból a dél-dobrudzsaí Tolbuhinba indultunk. Útközben megtekintettük Plevent, a százezer fős kerületi székhelyet. A városka és környékének lakói a múlt század végén a törökökkel, alig fél évszázaddal később pedig a német fasisztákkal folytatott harcban tüntették ki magukat halált megvető hősiességükkel. A város ma jelentős gazdasági és kulturális központ. Rusze viszont a legnagyobb Duna menti bolgár, v^ros,. és egyben az ország legnagyobb és legvonzóbb városainak egyike. Rendezétt, tiszta, sok-sok új épülete és korszerű lakótelepei vannak, fontos ipari és kereskedelmi központ. Itt van az ország legnagyobb dunai kikötője. Itt tudtuk meg, hogy Bulgáriában az idén húsz százalékkal több hajót építenek, mirit a múlt év folyamán. A. ruszei hajógyár — melyet a burgaszthoz hasonlóan gyors ütemben korszerűsítenek

Bulgáriában is megbecsülik a példás dolgozókat s népszerűsítik kiváló eredményeiket.

és fejlesztenek — kizárólag a Szovjetunió részére épít hajókat.

Dél-keleti irányban haladva, rövidesen átléptük az ország legtöbb gabonát termő körzetének határát. Vezetőnk jól felkészült a mezőgazdasági dolgozók kalauzolására, mert mindig és mindenütt tudott valami érdekeset mondani. Ezúttal például az ország mezőgazdaságának fejlődéséről beszélt, különösen hangsúlyozva a gabonatermesztés fejlesztésével kapcsolatos célkitűzéseket és eredményeket. A többi között megtudtuk, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban (1971— 1975), az ugyancsak szélsőséges időjárási viszonyok ellenére, a bolgár mezőgazdaság több mint három százalékkal növelte a termelést. Ezzel lényegében felzárkózott a mezőgazdaságot leggyorsabban fejlesztő országok közé. Az utóbbi években a gabonatermesztés eredményesebbé tételének, az önellátottság megszilárdításának szentelték a legnagyobb figyelmet. Az említett időszakban a gabonafélék átlaghozamát csaknem hat mázsával, illetve megközelítőleg harmincnégy mázsára növelték. A hetedik ötéves tervidőszakban ismét a gabonatermesztés fejlesztését helyezték előtérbe. Ennek köszönhető, hogy tavaly a búza átlaghozama 39,73 mázsára nőtt, árpából pedig több mint harmincnégy mázsát nyertek hektáronként. A legtöbb gabonát az ország északkeleti részében termelték. Az itt elért kiváló — világszínvonallal vetekedő — eredmények jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a búza esetében az idén már túlszárnyalták a negyven mázsás hozamszintet. E vidék három körzetében az idén első ízben csépeltek félszáz mázsánál több szemet egy hektáron. A rázgrádi körzetben például

Felzárkóztak az élvonalbeli gioitatepesztők mellé

megközelítették az ötvenhárom mázsás átlaghozamot! Ha figyelembe vesszük, hogy ezt az eredményt több mint harmincezer hektáron érték el, akkor bizony elismeréssel kell szólnunk az itteni gabonatermesztők munkájáról. Hasonló szép sikert értek el a gabonatermesztés fejlesztésében a tolbuhini körzet mezőgazdasági dolgozói is.

Tolhubin erősen iparosodó mezőgazdasági és kereskedelmi központ Dél- Dobrudzsában. Tőle alig harminc kilométerre fekszik Balcsik, a kedvelt tengeri fürdőhely. A települést időszámításunk előtt Dionísopolis néven emlegették. Mai nevét a török elnyomás idején kapta. Több mint tízezer lakosa van, s nyáron ezrével keresik fel a turisták. Balcsik azonban a mezőgazdaságban is fontos szerepet játszik. A BKP-nak a mezőgazdaság tervszerű fejlesztésével kapcsolatos határozatát követően itt alakult meg az ország első agro-ipari vállalatainak egyike.

A BÜZÄRA ÉS A KUKORICÁRA ALAPOZNAK

A balcsiki pgro-ipari vállalatban N. Petro Enef üzemgazdász fogadott és tájékoztatott bennünket a termelésben elért eredményeik, illetve a fejlesztési elképzeléseik felől. A többi között elmondotta, hogy a több mint negyvenháromezer hektáros vállalat hetvenben alakult, négy földművesszövetkezet és két Állami Gazdaság határát s vagyonát összpontosítja. Négyezernél több állandó dolgozója van, harminc százalékos nyereséggel termel, s a tiszta haszon kilencven százaléka a növénytermesztésből származik.

Később azt is megtudtuk, hogy a növénytermesztésben a szemesek termelésének fejlesztését tartják a legfontosabbnak. Búzából és kukoricából termelnek legtöbbet. Búzát csaknem tizenegyezer, szemes kukoricát pedig több mint kilencezer hektáron vetnek minden évbon. A további növényféleségek közül napraforgót, árpát és lucernát termelnek nagyobb területen. A talajműveléshez négyszáz erőgép, a termés begyűjtéséhez pedig hatšzázhúsz kombájn áll rendelkezésükre. Saját mezőgazdasági repülőgépük és repülőterük van, így a növényvédelem és a tápanyagpőtlás nem okoz különösebb gondot a gazdaságnak. A búza és a kukorica átlaghozama általában félszáz mázsán felüli, az árpa valamivel szerényebb, a napraforgó pedig 26—30 mázsás átlagot nyújt. Babtermesztésben senki sem tudta túlszárnyalni az eredményeiket. Hetvenöt éta kizárólag hazai búzafajtákat vetnek. Az idén vagy tíz fajtát termeltek, és üzemi kísérletet végeztek néhány új nemesítésű fajtajelölttel is. A hozafeladatul tűzték maguk elé, hogy 1990-ig, de legkésőbb 2000-ig kinemesítenek a gyakorlat számára néhány olyan búzafajtát, amelyek már száznyolcvan-kétszáz mázsa szemet nyújtanak hektáronkénti átlagban, összegezve: szocialista társadalmunk célul tűzte a gabona-önellátottság fokozását és megszilárdítását. Az igényes feladat teljesítéséből gazdaságunk is méltó részt vállalt és vállal az elkövetkező években Is.

S hogy teljes legyen a balcsiki agro-ipari vállalat bemutatása, hadd szóljak még néhány szét az állattenyésztésről. A szakosításnak megfelelően túlsúlyban szarvasmarhát és juhokat tenyésztenek, de szép számban

Tóth János, a rapovcei Efsz elnöke és Papp Gyula kertész (jobbról az elsa és a második) az irányításban és a munkaszervezésben szerzett tapaszta? latok felől érdeklődtek. (A szerző felvételei)

mot ismét gazdagnak mondták, ám azt is elárulták, hogy a helyi adottságok és a fajták biológiai tulajdonságainak jobb kihasználásával néhány év alatt jelentősen növelni szeretnék a búza átlaghozamát.

— Több kiváló hazai búzafajtá-nk van, melyek a tudományos kísérletekben és a gyakorlatban Is beváltották a hozzájuk fűzött reményeket — hangoztatta Petro Enef elvtárs. — A „Szadovo—1“ elnevezésű standard fajta például hatvankét mázsás hozamokat nyújt. Ez azonban még nem minden. A tudósok újabb és bőtermőbb fajták kinemesítésén fáradoznak. Némely fajtajelöltek a gyakorlatias kísérletekben is megközelítették a száztíz mázsás hektáronkénti átlagot. Nemesítőink

tártanak baromfit és sertést is. Az állatok többségét szakosított, korszerű telepeken helyezték el. A nyolcezer szarvasmarhából három és félezer a tehenek száma. Kilenc tehénfarmjuk van, a legnagyobb kétezer férőhelyes. A hetedik ötéves tervidőszak végéig ezer darabbal növelik a tehénállományt s közben felépítenek egy másfélezres tehénfarmot Is, hogy végleg megoldják az összpontosítást. Az idén háromezer literes egyedenkénti hasznossággal számolnak, s ezt az elkövetkező években legalább ötszáz literrel szeretnék javítani. Az igényes feladatoknak megfelelően fejlesztik a takarmánytermesztést, és célul tűzték a szárító berendezések kihasználásának ésszerűbbé tételét.

A szegedi konzervgyárban

Beszélgetés R ó s a László főmérnökkel a vállalat termelési profiljáról, a gazdaságossági elvekről, > a nyersanyagtermelés szerződéses feltételeiről, a céltudatos hulladékcsökkentésről és felhasználásáról, s néhány ésszerűsítésről.

Nagyón szimpatikus, széleslátákörfl embert, éles logikájú, tapasztalt üzemgazdászt ismertem meg rövid idő alatt a gyár főmérnökében. A lehető legtöbbet elkövette annak érdekében, hogy bepillanthassak ennek a hatalmas gyárnak az életébe. Sőt, a saját szememmel is meggyőződhessem arról, amit szóban elmond — már amennyire az aránylag rövid idő alatt ez lehetséges.

Mindjárt elöljáróban arról kapunk képet, hogy a gyár évente hatvanezer tonna konzervet állít elő, 850 millió forint értékben, amelyből tízezer tonna bús- és halkészítmény, a többi gyümölcskompót, sürített paradicsom és befőtt. Jellemző például, hogy 42 ezer tonna paradicsomot, közel nyolcezer tonna zöldborsót, s tízezer tonna paprikát dolgoznak feL Az utóbbit jobbára lecsónak. S itt egy beszédes szám, amely érzékeltet:

— Az ország lakossága lecsószükségletének 30 százalékét a mi gyárunk elégíti ki —■ újságolja a főmérnök. S büszkeséggel a hangjában megtoldja: — Csongrád megyében terem a legszebb, legpirosabb búsé paradicsom, amelyből «a külföldi piacon nagyon keresett paradicsompürét készítjük. Persze, ez értékesebb a felvevő piacon. S itt készül a külföldi turisták kedvelt halászléje — a tányéros.

— Hadd tegyem hozzá: és a finom halpaprikás, amelyet jómagam is megízleltem. Kár, hogy nem jut el hozzánk, Csehszlovákiába belőle, még csak kóstolóba sem ... I

Milyen újítást szándékoznak bevezetni a jövő évben7 Melegítőket léte sítenek a következő nyáron a szegedi strandokon, ahol jóízűen, t kényelmesen elfogyaszthatják majd a halászlét

— halpaprikást.

A főmérnök elragadtatással beszél

arról is. mennyire bíztató a haltenyésztés fejlesztése, s a konzervgyáruk miként alkalmazkodik majd hozzá:

— A haltenyésztés távlati terve 1990-ig jelöli meg a fejlesztési feladatokat, célkitűzéseket, intézkedéseket. Már 1980-ra el akarjuk érni a hektárnyi vízterületről a 22—25 mázsás haltermést. E fejlesztési ütemmel párhuzamosan már a következő években gyárunk ezer vagon hal fogadására és feldolgozására rendezkedik be. Jelentős szerephez jut a tenyésztést és feldolgozást illetően az ezüstponty és a márvány ponty.

Igen, ezeknek a halfajtáknak van jövője, mert nagyon ízletesek, amellett a tenyésztésük sem költséges, éppen a testsúly-nagyságuk miatt.

Es most evezzünk más vizekre. Nézzük meg, miként teszi érdekeltté a nyersanyagtermesztésben a termelőüzemeket a konzervgyár. Érdemes felfigyelni ré!

Természetes, a gyár Idejében szerződést köt. Ebben a szerződésben rögzítődnek a legfontosabb feltételek. Példán! az árak garantáltak, miután az ára árának alsó határa megszabott. így a termelőt nem érheti váratlan, s fölöttébb kellemetlen meglepetés. Sőt, ez előmozdítja a termelési kedvet. No meg a termelők közvetlen juttatásokban is részesülnek: például a vetőmagvak, növényvédőszerek költsége bizonyos százalékénak viszszatérítése. A termelési biztonságot hivatott szolgálni a szerződésnek az a kitétele is, hogy: minden megtermelt és emberi használatra alkalmas árul átvesz a konzervgyár.

Az idén példéul 1000 hektáron termesztettek paradicsomot, szerződéses alapon. Kétszázhetven mázsás hektárhozam-átlaggal számoltak, s mintegy négyszáz-négyszázhúsz mázsát értek el a termelőüzemekben — hektáronként.

Ez a bőség természetesen nem kevés gondot okozott a feldolgozóiparnak.

— Egyhetes gyötrődés után úgy döntöttünk — rukkolt ki a megoldás módszerével Rósa László, a főmérnök —, hogy átvételi ütemtervet készítünk, ezzel elejét véve az áruátvétel hullámzásának. így is történt. Vége szakadt a szállítások rendszertelenségének: elértük azt, hogy a gyár napi feldolgozóképességét figyelembe véve, kizártuk a szállítók összetorlódását, felesleges ácsorgását, időpocséknlását. Ezzel a módszerrel lényegesen meggyorsult az átvétel. Nagy előnyként könyvelhető el: a mezőgazdasági üzemekben készlet feleslegesen nem halmozódott fel. Rendszerességre, fegyelmezettségre szoktatás lett belőle. Naponta 100 vagon paradicsomot hoznak be, s nem többet.

Ami ugyancsak meghatározó tényező a szerződést illetően: a konzervgyár vetőmag-jegyzéket állít össze és javasol. Ezeket fogadja el, s továbbítja a megrendeléseket az illetékes helyre.

— Mikor kapnak például költségvisszatérítést a termelőüzemek?

— Ez Is feltételekhez kötött. Csak akkor, ha legkevesebb hatszor permeteznek a tenyészidény alatt. S legalább 100 mázsa paradicsomot termesztenek 40 hektárnyi területen.

A konzervgyár olyképpen is könnyített az idényben, hogy a paradicsomlé szállításához tartálykocsikat bocsátott

rendelkezésre. Így őtven mázsa paradicsomból nyert paradicsomlé került egy-egy ciszternába, s tfz mázsa mag és héj visszamaradt a termelőüzemekben. Ez tehermentesítette a szállítóeszköz-állományt, bizonyos mértékben, s a gyár területét is. (Gyárszemlénk során láthattuk, még a szabad ég alatt is folyt a termelés és raktározás — szükségmegoldásként.)

A főmérnöktől megérdeklődtük, milyen gazdaságossági, hulladékcsökkentési és hibaelhárítási elvek érvényesülnek a gyár napi gyakorlatában?

— Először is, a gyümölcshulladékból pálinka készül. Továbbá, próbálkoztunk a paradicsommag megszáritásával, s belőle olaj kivonásával. Ez a próbálkozásunk sikeresnek mondható, mivel az így nyert olaj finomabb a napraforgóolajnál. Csupán egy a bökkenő: egyelőre költséges, nem kifizetődő. A borsóhulladék visszajut, takarmányozás céljára a termelőüzemekbe. Az állati eredetű hulladék csökkentése területén értük el a legjobb eredményeket. Köztudott, hogy a csonton mintegy 12 százaléknyi lágy rész marad. Hasonló eset áll fent a halfeldolgozást illetően is.

— A hasznosulási arányt milyen módon sikerült javítaniuk?

— Csontőrlő gépet vásároltunk, tiz millió koronának megfelelő valutáért, tőkés országból. Ez a szenzációs gép különválasztja a csontot, s lágyrészt. S azt kérdezheti, érdemes-ё ilyen drága gépet vásárolni? Ilyen konzervgyárban, mint a miénk, szinte nélkülözhetetlen. És kifizetődő. Csapén в húsnál a tiszta jövedelem, egy év alatt 6,5 millié forintra emelkedett

Az eddig elmondottakra mintegy felteszi, a koronát az, hogy ebben a gyárban is érvényesői a termelési, a minőségi és a gazdálkodási hiányosságoknak hadat üzenő Dolgozz Hibátlanul munkarendszer. Lényegében 1972-ben tették meg az első lépéseket az alkalmazására. Először megtanulták. Két év telt bele, mikorra a sűrítőüzemben meghonosodott. Azután a dolgozók kérésére a főzeléküzemben is bevezették, melyhez az olajoshalkészítés is tartozik.

Érdekes, hogy mig az előbbi területen meghozta a várt eredményt, a másikon csupán a hibajelző lapok elemzése derített fényt a fogyatékosságokra. Milyen tanulságot vontak le? Maximális figyelmet kell fordítani erre a munkarendszerre! Maga a rendszer nem csodaszer, eredményessége elsősorban a vezetőkön múlik.

Miként vélekedett a DH-munkarendszerről, annak tapasztalatairól egy megyei szintű értekezleten Darázs Sándorné, a Szegedi Konzervgyár igazgatója?

„A DH-rendszer megvalósítását követően a termelékenység a korábbinál 28 százalékkal magasabb szintre emelkedett, a vállalaton belüli anyagmozgató munka pedig 50 százalékkal csökkent. Igen jelentős megtakarításokat értünk el a szállítás egész vonalán, s miután nagy anyaghányaddal dolgozó vállalat vagyunk, ez kedvezően befolyásolja az eredményt.

Summázva tehát a DH-munkarendszerben eddig szerzett tapasztalatainkat, azt kell mondani: ez az irányítási rendszer a széleskörű üzemi demokrácia érvényesülése mellett biztosítja a hatékonyabb gazdálkodást, a tartalékok reodszeres feltárását, « vállalati gazdaságpolitikai célok gyorsabb elérését. Semmiképpen sem célként kell tehát kezelni a DH-t, hanem éppen megtordftva, a kitűzött célok elérését biztositő eszközként.“

Végezetül annyit: érdemes volt bepillantani a Szegedi Konzervgyár életébe. Mert van mit tanulni tőlük.

N. KOVÁCS ISTVÁN