Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-12-17 / 50. szám

1977. december 17.

SZABAD FÖLDMŰVES.

Munkácsy Mihály megvan, ■ " azóta minden városban támadnak kisebb-nagyobb csodagyerekek, akiknek a polgári jósok nagy jövőt ígérnek, akik első intrádára lefestik a polgármester feleségét, azután a főkapitány ktsasszonykáit, a szenátorok dicsérik, fejet csóválnak, hogy ezt a boglyos Gyuri gyerdk festette volna, no, ugyan ki hitte volna; az igaz, hogy már pendeles gyerek korában mind telepingálta a Búza utcában a házak falait alakokkal, de ez mégis sok, nagyon sok... ebből a fiúból Raffael lesz, ha képezi magát!

Rendesen akad mecénás is, de nem mindig. Ilyen zseni-gyerek ellenben mindig akad. Szívesen ajánlom fel a fogadást, járjuk sorba Magyarország városait, s kérdezzük meg a „Biká“nál vagy a „Szarvas“-nál a vendéglőstől, ha van-e itt festői lángész, hogy egy csöppet sem főn zavarba,

MIKSZÁTH KÁLMÁN:

— Szegény Kalanda! Talán nem is látjuk soha többé, csak tán az unokáink szemlélhetik majd mint szobrot a szénapiacon.

Hanem biz az egy év múlva visszajött kopottan, kiéhezve, egy garas nélkül. A hétszáz forint elfogyott. No, de semmi, most már legalább ki van képezve.

Biztatták is váltig a protektorok (de kenyeret persze nem adtak neki).

— Hát jól van, itthon vagy, most már mutasd meg, mit tanultál.

A szegény Kalanda csak a fejével bólingatott, hogy: „Majd megmutatom".

Addtg-addig bizgatták, ösztökélték, hogy látni akarják, mit tanult, számoljon be a tudományával, míg egyszer bezárkózott, és megfestett egy

mindjárt megnevez egyet. Nos, fogad-e rá valaki?

A mi városunkban is volt egy írnok, a polgármester előszobájába^ körmölt; Kalanda Imrének hívták.

Egyszer, egy délután kimaradt a hivatalából a polgármester. Hogy hol, miért maradt el? Keresd az asszonyt. (Neki magának csúnya felesége volt.) Kérdezi az írnoktól, Kalandától, estefelé, mohón benyitva:

— Nem keresett azalatt valaki? — Epekedő kíváncsiság csillogott a szemeiben. (Keress egy második aszszonytl 1

— De igen, többen keresték — felelte Kalanda.

— Kik?

— Bizony, nem tudom.

— Ejnye, meg kellett volna kérdezni.

— Egypár úr és egy asszony.

— Hogy néztek ki? — kérdé a polgármester türelmetlenül.

Mire a Kalanda gyerek átnyújtott neki egy (él ív papirost, így.

A papiroson ott álltak élethűen, egypár könnyed vonással odavetve mindazok az alakok, akik a polgármester után kérdezösködték. A tekintetes úr legott felösmérte oatumenynyit. Ez itt a pesti búzakereskedö, az a gróf Kleviczky fővadásza, ejnye, de kitűnő, ehol ni, a regálebérlő Temesvárról. Ohó, hát 0 is itt volt? Az „ő‘, a negyedik kép; egy csinos flatalaszszonyka, mélyen a szemére húzott, cseresznyegallyal díszített kalapban. „Ejnye, gaz írnokja — mosolyog a polgármester, nézegetve a kalapot. — Hiszen ezt a kalapot én vettem.'

Ezzel a históriával meg volt csinálva a Kalanda sorsa. Híre ment a városban, még a polgármesterné fülébe ts eljutott. (Volt is otthon emiatt nemulass.) No, ez a fiú nagy talentumI S azonfelül veszedelmes is — gondolta a polgármester —, ha mindenkit leplngál, akt a szobába jön. Szép album lenne abból.

Ezt az embert kár a betűk közé lehúzni! El kellene küldeni Münchenbe! A városnak úgysincs még nagy fia. Még ha akarnánk sem tudnánk szobrot emelni senkinek. Pedig a nemes város méltósága Idestova megkívánná. Szegeden Dugonics van. Kecskeméten Katona, miért ne lehetne itt idővel Kalanda?

Ilyen beszélgetések nem mindig vesznek kárba. Mert ha minden városban akad egy vadzseni, az ts bizonyos, mogy minden városban akad egy olyan valaki, aki királyi tanácsos akar lenni. Erre is ajánlok fogadást.

Ez a valaki rendesen beáll vezérlő szellemnek, nemes erényekben kezd tündökölni, tesz, mozog, istápol, adakozik, és buzdítja a többieket. Mert tessék elhinni, ezen elemek között okozati összefüggés van. Ha nem volnának királyt tanácsosságrá vágyó egyéniségek, nem volnának tehetséges piktorpalánták sem. Ha az egyik van, másik ts van.

Nálunk ts volt. Fodor Kálmán úr. S ez nyomban hazafias kötelességé nek tartotta a Kalanda ügyét felkarolni, olyan sikerrel, hogy két hét alatt hétszáz forintott gyűjtött össze a kaszinóban és a polgári körökben, amely összeggel elküldték Kalandát Münchenbe, hogy magát kiképezze.

Mikor elindult, a város honorácierat kíkísérték az indóházba, megáldották, elbocsátották.

ötvenforintos bankót, pompásan, élethűen a búzakévés és a cirkalmazó leánykával a két oldalon, a két üldögélő fiúcskával alul, a király arcával a közepén. Olyan ötvenes volt az, mint a patyolat. Csak úgy ropogott, nevetett, mosolygott az emberre, mint azok a többiek, amiket a király csináltat.

Hanem az egyik boltban, ahol Kalanda fel akarta váltani, mégis jelösmerték, valamelyik ponton el volt hibázva valami (kutya szeme volt annak a kereskedőnek), az ötvenest tehát fel nem váltotta, hanem elküldte a rendőrséghez. A főkapitány kihallgatta Kalandát, aki azt vallotta, hogy kapta valahol, de hogy hol, azt nem tudta megmondani, pedig nem is igen volt még több ötvenese ennél az egynél egész életében, és mégse tudott róla beszámolni, hogy hol kapta, mert vannak olyan pillanatok, mikor az embert memória csodálatos módon megcsappan.

A rendőrség fölvette a jegyzőkönyvet, a kereskedő és a Kalanda vallomását, bemelléklé az aktához a corpus dellctlt, az ötvenforintos bankjegyet, és felküldte a törvényszékhez.

A városba, sőt az egész környékbe kiszivárgott persze a hír s egyben a csúfolódás is, mely kellemetlenül érinté a város matadorjait.

— Hát ugyan kttanltatták kegyelmetek a piktortl Hanem biz az jobban is festhette volna azt az ötvenest. Egy ötvenes, ami hétszáz forintjukba került. Ezért ugyan kár volt Münchenbe menni!

—Már-már ott állott a városka, hogy a köznevetség nyitott szájába pottyant, akt külön bankcsinálót taníttat ki Münchenben, a bankócsinálóra már a törvény is rátette a kezét, most már vége van, mikor jött egy, a törvénynél ts nagyobb hatalom, a véletlen. Ez egy kis pajkos balerina, aki sajátságos piruetteket csinál, és cipője hegyével löki fel a legvaskosabb, a legmasszívabb dolgokat.

A bűnügyi akta október 31-én került a törvényszéki Iktatóba, s ez volt ráírva aláhúzással a külső lapra: „Ötven forint melléklettel".

A telekkönyvi iktató. Morvát János (az a kis púpos ember) odacsapta a többi beiktatandó akta közé, s amikor odacsapta, megcsillámlottak előtte at aláhúzott szavak.

Hm — mondá magában Morvái János —, ötven forint van benne — majd odanézett a felgyűlt aktagarmadára —, ezeket be se bírom ma mind iktatni. Persze, hogy nem bírom, s lassan, kimérten rajzolgatta az élőt te levő ügycsomó ismérvéit a baccha nális nagy könyvbe. Azok a kis, ked vés arcú gyerekek, akik ott üldögél nek az ötvenesen, egyszerre csak elő másztak sötét rejtekükből, és elkezd tek a sok papiroson keresztül, mint valami hidakon át, feléje futni, s vele incselkedni:

— Hallod-e, Morvát János! Mtért ne csinálhatnál te magadnak egy jó es tét? Ma 31-ike van, s egy lyukas garas Sincs a zsebedben, de holnap már elseje lesz, megkapod reggel a fizetésedet. Reggel már annyi pénzed lesz, mint a rög. Igen ám, reggel, de hol van még a reggel? Minden órádnak leszakaszd virágját, Janl:6! De nagy szamár ts volnál, ha ma száraz

Fábry Zoltánra

emlékeztek

A közelmúltban Kelet-Szlovákia metropolisában, Košicén (Kassán) rendezték meg nemzetiségi életünk egyik legjelentősebb eseményét — a Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokat, ahol megjelent Lőrincz Gyula, a CSKP KB tagja, a CSEMADOK országos elnöke, továbbá a kerületi, Járási, városi, párt és állami szervek, valamint az országos kulturális intézmények képviselői.

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1897. augusztus 10-Sn született Fábry Zoltán, a csehszlovákiai és az egyetemes magyar irodalom kiváló egyénisége.

Fábryt — saját vallomása szerint — a világháborúban szerzett megrázó élményei tették íróvá és közéleti emberré, a csehszlovákiai magyarság s egyben az egyetemes emberiség szószólójává.

„A műfaj neve: antifasizmus“, írta egyik tanulmányában saját maga Jellemezve esztétikai és politikai crédóját. S valóban: ma már tudjuk, hogy egyike volt az antifasizmus legszívósabb harcosainak. Könyveinek tucatjában bizonygatta a gondolat és a béke Igazét.

Fábry Zoltán 1931-ben, a kommunista párt megbízásából megindítja Az Ot című kultúrpolitikai folyóiratot, melynejc ötéves fennállása alatt a főszerkesztője. Az éhség legendája című könyvének elkobzása után lesz elismert íróvá. Stószt a háború után sem hagyja el, haláláig ott marad. Hatvanadik születésnapjára megkapja az érdemes művész címet, majd a Béke-világtanács csehszlovákiai bizottságának emlékérmét is. Hetvenedik születésnapján a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa tünteti ki a Vörös Zászló Rend II. fokozatával. 1970. május 31-én, szülőházában hal meg.

Az első könyve Az éhség legendája 1932-ben jelent volna meg. Később Megalkuvás nélkül címmel mégis megjelent. Második híres könyve, a Korparancs 1934-ben jelent meg, ebben a könyvében maradéktalanul vállalja a szocialista társadalom és a munkáskultúra építését és szembeszáll az éppen jelentkező fasizmussal. Fábry Zoltán, a „stószi remete“, tizenhat könyvet írt és fél évszázadon át vigyázta a vártát. A ma és a jövendő nemzedékei számára is van, kell, hogy legyen szava.

Lőrincz Gyula ünnepi előadásában hangsúlyozta: a Jövőben arra kell törekedni, hogy még jobban megismerjük az igazi Fábry Zoltánt, az osztályhyarcos antifasiszta írót.

A VI. Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok kiemelkedő eseménye volt Riszko Béla, a CSEMADOK kassai városi bizottsága elnökének előadása: Fábry Zoltán kapcsolata az orosz és a szovjet irodalommal, majd dr. Frndík Juraj kandidátus Fábry Zoltán kapcsolata a cseh és szlovák irodalommal címmel tartott előadást. Ezt követően felólvasták dr. Turczel Lajos Fábry Zoltán írásának visszhangja a magyarországi sajtóban című tanulmányát. Az ünnepi esten a kassal Szép Szó ifjúsági színpad mutatta be Fábry Zoltán: Ady igaza című művéből készült összeállítását, Gágyor Péter rendezésében. Nagy sikert aratott a kaposvári Fonómunkás Kisszlnpad Ajtamov: Anyaföld című művével. Az esti ünnepi műsorban a MATESZ Thálía színpadának művészei is szerepeltek.

A VI. Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok szemináriumán előadást tartott még dr. Csanda Sándor egyetemi tanár és Sándor László, majd a rendezvény befejező aktusaként a résztvevők megkoszorúzták Fábry Zoltán sírját. Illés Bertalan

j .............................. ...........................................

Fazekak, rátok, tányérok

kenyér vacsorával feküdnél le, mikor az a most érkezett akta, az ďtpenfo- Tintással, úgyis csak reggel lesz a sorrend szerint beiktatva. Hiszen majd bepótolhatod holnap.

„Hess, apró kis ördögöklm

De a lánykák is előugrottak a nagy bankó két széléről, és éppen olyan csábítóan kezdtek mosolyogni rá, mint a Butyl Erzsi, a kaszírnő az „Arany mécses'-ből, vagy mint a Majka Panni. Még ott nyomban táncra is kerekedtek előtte, az a baloldali ledobta a válláról a búzakévét, s kacéran évődve dugta be a két tenyere két nagy ujját a füleibe, hogy a Jankónak szamárfüleket mutogasson, míg az a szép, kékes teste ritmikusan ringott a csípőin:

„Ekkora szamár vagy, Jankói“

De már ekkora szamár mégsem akart lenni a Jankó, s mikor elütötte a hivatalos idő utolsó negyedét Is a toronyóra, bezárta a még beiktataryló aktákat a fiókjába, de az ötvenforintos bankót kihúzta a legalsó ügycsomóból, és egyenesen a piac felé ment, ahol a „Biká"-ban már szólt akkor a muzsika.

„Hiszen holnap fizetést kapunk.

Igen, fizetést kanunk. Elvettem a pénzt, hogy a fiókból ki ne lopják, ha feltörnék. Mert ml lehetetlenség van abban, miért ne törhetnék fel? Holnap visszateszem. Ezt vagy mást. Ha ez se mindegy, akkor semmi se mindegy."

S ezzel benyitott a „Biká“-ba, leült egy hófehér terítékű asztalhoz, és mosolygott.

Azon mosolygott, hogy az elsejét közelebb hozta egy nappal.

Hiszen az egészben csak erről van szó.

—/ Hej, pincér, hozzon valami jobbfajta bort!

A Kalanda-ügyben a végtárgyalásra sokan gyűltek össze; tanúk, vádlott s kíváncsi, nép, az egykori mecénásokból is néhányon.

Az elnök kikérdezte a vádlott életkorát, vallását, volt-e már büntetve stb. Azután így szólt:

— Ön bankóhamisítással van vádolva.

A szegény Kalanda gyerek bűnbánóan horgasztotta le a fejét.

— Feleljen. Ösmerje be. Hiába ts tagadná. A corpus delicti itt vani Ön rajzolta ezen ..,

Sietve tolta le az iratról a spárgahurkot, hogy a hamis ötvenest elővegye, de mekkora nagy lett az elnök és az egész törvényszéki álmélkodása, mikor az ötvenes helyett öt darab tízforintos bankó hullott ki az ügycsomóból.

— Mirákulum! — kiáltó a védőügyvéd.

A bírák összenéztek. Még Ilyen eset sohase történt.

Kalandát természetesén fölmentették, s a mecénások mosolyogva mondogatták;

»

— Mégse volt hasztalan fáradság. Mégiscsak tud a lurkó festeni.

firtékM kiállításra került sor szeptember és december között Rimavská Sobotában (Rimaszombat), a Gömöri Múzeumban. A Gömöri Fazekasság címmel összeállított szép kiállítás a múzeum történetében először vállalkozott a hálás feladatra: a gömöri fazekasság bemutatására önálló néprajzi kiállítás formájában.

Figyelemreméltó tény, hogy a gömöri fazekastermékek földrajzi elterjedése meghaladta Gömör megye etnikai és politikai határaiti A megye területén készült fazekasedény nemcsak a közeli környéken volt ismert, hanem az Alföidön, Lengyelországban, Kárpátalján és Erdélyben is. Az erős konkurrencia ellenére is az Alföldön végzett kutatások bizonyítják, hogy a gömöri fazekasság termékei iránt az érdeklődés mindig élénk volt. Főleg az ún. „tőt vászonfazék“ és az ún. „gömöri vászonkorsö“ iránt volt nagy a kereslet. A mindennapi szükségletek kielégítésére gyártott fazekakon és edényeken kívül a használati edények formailag különböző fajtáit, így tányérokat, ételhordókat, főzésre és élelmiszer-tárolásra készített fazekakat, a tej és tejtermékek tárolására szolgáló ún. „rátókat“, korsókat, csutorákat, butéliákat, dekoratív funkciót betöltő alkotások egész sorozatát, így medve alakó dohánytartőkat, baglyokat, oroszlánokat, kutya alakját formázó pénztartókat, orrszarvúkat, stb. készítették az ügyes gömöri fazekasok, melyek számos fazekasközpontban tevékenykedtek már évszázadokkal ezelőtt is.

Ma már kevés fazekasmester dolgozik Gömörben. A hanyatlás az első világháború éveire tehető, melynek okait a tüzelésmódban beállt változásban és a határmegvonások révén elvesztett piacok szűkülésében látják az etnográfusok. A fagyasztók élénk érdeklődése azonban nem hogy csökkenne, de inkább emelkedik, s ezért még jó ideig akad munkájuk a fazekasoknak.

Az Olga Comajová etnográfus által összeállított gazdag kiállítási anyag mindezen szempontok figyelembe vételével lett elrendezve. Sok látogató gyönyörködött a szebbnél szebb edényekben, s kár, hogy csak négy hónapig. Az anyag gazdagsága ás sokrétűsége akár egy állandó kiállításra is jogot adna. —kvi—

!** «J* «J* *j* «J. «J« *J» «J* »J« **• «J* «J* *J* *j* *J* *j* *J

Sokan fáznnk és didergőnk. A téli sport kedvelői viszont örömmel üdvözölték a korán beköszöntő telet. A tál ezernyi öröme, változatossága sok mindent nyújt a „fehér világ“ kedvelőinek.

i