Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-07-16 / 28. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES. 1977. július 16. t KIFIZETŐDŐ a méhfertőzés elleni VEDEKEZES A hatvanas években a költésrothadás csak szórványosan fordult elő. Am az évtized végén már igen elterjedt. 1970 jú­liusában a košicei járásban három „gócpontot“ fedeztek fel. Az 1970—1972 közötti években az Állami Állategészségügyi Szolgálat betiltotta a betegség gyógyítását, hogy megállapít­hassa a fertőzés terjedelmét és eltávolíthassa az okokat. A költésrothadás elleni küzdelemben szerzett tapasztalatok alapján 1971-ben az állategészségügyi szolgálat végrehajtó irányelvet adott ki a méhek kivizsgálására, a veszélyes be­tegség terjedésének megakadályozására stb. A veszélyes méh­­betegség kivizsgálását minden járásban az állategészségügyi szervezet irányítja, a méhész alapszervezetekkel karöltve. A méhcsaládok kivizsgálását, esetleg likvidálását és fertőtle­nítését csakis képzett méhészszakemberek — együttműködve az éUetegészségügyí felügyelettel — végezhetik. MÁJUS—JÚNIUS Ä kivizsgálást májusban , kellett kezdeni és június végéig be keHett fejezni. Egy-egy ellenőrző szakemberre körülbelül 100—200 méhcsalád juthatott. A helyzet felmérése és a becs­lései« alapján a gócpontokat fertőzött területté keHett nyilvá­nítani. Ezzel kapcsolatosan az állami szervek olyan rendeletet adtak ki, amelyet minden egyes méhésznek tökéletesen Ismer­nie kell! Kidolgozták és állandósították a költésrothadás elfojtásának módszertanát is. Az Állami Állategészségügyi Szolgálat évente elrendelte a fertőzés okainak felszámolását. így 1973-től el­rendelték a fertőzött méhcsaládok védő gyógyítását Neomy­­clnnel. Ehhez a módszerhez igazodtunk a munkálatok végzé­sénél. A múlt évben egy Ilyen kivizsgáláson magam is részt vet­tem. összesen négyszáztizenkét méhcsaládot huszonegy he­lyen vizsgáltam ki. Mint minden más méhészszakember, így én is a košicei alapszervezettől kaptam engedélyt a méhcsaládok kivizsgálá­sára, mégpedig: Skároš, Ždafia és Trstené pri Hornádom köz­ségekben és módszertani utasítást adtam azoknak, akik segít­hetnek a méhek kivizsgálásánál. Tapasztalatból mondhatom, hogy a kivizsgálás nem könnyű feladat. A községekben a kivizsgálás idejéről tájékoztatni kel­lett a méhészeket, mégpedig a helyi rádión keresztül, hogy otthon legyenek. A kivizsgálás Idején legkevesebb tizenhat C fok melegnek kell lennie, mert ezt a munkát napos, meleg időben kell végezni. A kivizsgálásban a méhcsaládok tulajdo­nosa is részt vesz, maga manipulál a méhcsaládokkal; a ki­vizsgáló elé tartja a kereteket, hogy a napfényben a Hasítás jól látható legyen. Abban az esetben, ha a tulajdonos ezt kép­telen végezni, az ellenőrző a kivizsgálást maga is elvégezheti. Az igényes ellenőrző munka végzőjének 1975-től méhcsalá­donként három korona, vagy óránként nyolc korona bér jár. A kivizsgálőnak az útiköltséget és a napi diétát is téríteni kell. Abban az esetben, ha fertőzés miatt a családokat likvi­dálni kell, legszerencsésebb, ha a kaptárral együtt kerül erre sor. Ilyen esetben a méhtulajdonosnak kártérítés jár, s annak, aki a kivizsgálást, fertőtlenítést végezte, három koronás óra­bért számolnak. A KÖLTÉSROTHADÁS Az 1971—1976-os években a košicei járásban térképen tün­tették fel azokat a gócokat, ahol fertőzés előfordulhat. Alap­adatokat szereztünk a járás alapszervezeteiben azokról az értékekről, hogy az előző években a fertőző költésrothadás le­küzdésében milyen eredményt értünk el. Természetesen nem a teljes értékről van sző; azért nem, mert például nem tud­tuk számokban kifejezni a laboratóriumi vizsgálatok értékét. Az első három góc és a védett övezet 1970-ben keletkezett, mégpedig Beniakovce, Byfov és Šemša községekben. Ezeken a helyeken fertőzés még 1971-ben is előfordult és tovább ter­jedt Myslavára, (Košicéhez tartozik), de fertőző gócok a tá­voli Maša és Mlynky körzetében ts előfordultak. Huszonöt képzett méhészszakember, együttműködve az állatorvosi szol­gájánál, tizenöt községben összesen 1796 méhcsaládot vizsgált ki. A košicei alapszervezet méhészetének egyharmada zárlat alá került. A klinikailag megállapított és laboratóriumilag alátámasztott vizsgálatok szerint harminckét esetben fordult elő olyan fertőzés, amikor a méhcsaládokat a kaptárral együtt likvidálni kellett. Összesen 3592 koronát fizettek az ellenőr­zésért, a kártérítés összege pedig 12100 koronát tett ki, az egyéb kiadás 1094 korona volt; a fertőzés elleni harc munká­lata 1971-ben 16 780 korona költséggel járt. A költésrothadás a legnagyobb mértékben 1972—1974-ben volt elterjedve. A legtöbb méhcsaládot 1972-ben likvidálták azért, mert újabb gócokat fedeztek fel Nováőanyban, Hodkov­­cében, Bukovcében, Rozhanovcében, Dárkovban, Bidovcében, Svinicében, Olšovanyban és Ruskovban. Kétszázhúsz méhcsa­lád likvidálásával a méhészek 88 662 korona kárt szenvedtek. Például a Öurkovi Efsz-ben a méhcsaládokat mind likvidálták. 1973-ban úgy tűnt, hogy a fertőzés Neomycinnel megszün­tethető. Akkor erre a célra mintegy 23 ezer 800 koronát köl­töttek, azonban 1'974-ben a škároši és a hornádi Efsz-ben nagy költésrothadási gócot fedeztek fel. A szövetkezet 153 méhcsa­ládja közül harmincegyet likvidálni kellett, de elkezdték a Neomycinnel való gyógyítást is. További harminc méhcsalá­dot likvidáltak a skároši méhészeknél, majd Ružinében. Ez 1974-ben 45 ezer 587 korona költséggel Járt. 1975-ben a Sl. Slanecl farmon tizenkét méhcsaládban fedez­tek fel költésrothadást. A méhek a Nižná Myšla-i és a drin­­gáci határban voltak elhelyezve. A fertőzött méhcsaládok likvidálása után a többi családoknál a gócban megkezdték a gyógyítást, mely 12 ezer 217 korona költséggel járt. A fertőzés éveiben a košicei járásban a betegségek likvidá­lására 203 ezer 779 koronát költöttek. Ha a költséget átszámítjuk kiderül, hogy 33 ezer 963 korona jut egy-egy évre. 1976-ban, amikor már ezt a veszélyes beteg­séget sikerült teljesen likvidálni, a košicei járásban 15 ezer 317 méhcsalád maradt. Átlagban 10,40 kg mézet értékesítettek méhcsaládonként, s ez több a szlovákiai átlagnál. Ebből is kitűnik, hogy a méhfertőzés elleni radikális harc kifizetődő. Katarína Dvouletá Neves szakember n», Aka Hangson svéd méhészpro­­• lesszor európai hírnévre tudo­mányos kutatásaival és széleskörű előadásaival tett szert. Méhészkedői harminc évvel ezelőtt kezdett. A mé­hészkedés mellett a tudomány is ér­dekelte. Elsősorban a méhek érzéki, fiziológiai (hangok közlése, színek felismerése stb.) tulajdonságait ta­nulmányozta. A kutatások során bebizonyították, hogy az aluminium kedvezőtlen ha­tással van a méhek szervezetére, van­nak bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a méz súlyára a levegő hatvan fokos relatív nedvessége nem volt ha­tással. A méznek nedvességbefogadási ké­pességét nagyon jól fel lehet hasz­nálni a gyakorlatban, valamint a mé­hek tevékenységénél. Dr. Hanssonnak nemcsak értékes méhészete van, ha­nem saját kutatóintézete. A sikeres mézhozain, valamint a kutatások eredményei bizonyos büszkeséggel töltik al egész lényét. Tevékenysége révén erősen szorgalmazza a méhek vándoroltatását, amikor is feljegyzi tapasztalatait. Evekig kísérletezett a kétemeletes méhészkedéssel. Az itt gyűjtött élményeit eddig még nem dolgozta fel. fi volt az első, aki megfigyelte a rajzó méhanya különös hangleadását. Szerkesztője „Az északi méhészek“ lapjának. Minden vágya az, hogy jó kapcsolatokat építsen ki a termelők és a méhészek között Svédországban. Nagy érdeme van a magtermelők és méhészek közötti kapcsolatok fejlesz­tésében. Köztudomású, hogy Svédor­szágban a magtermelők bérbe vehe­tik a méhészek méhcsaládjait. Érdeklődése kiterjed minden irány­ba, különösen ha gazdaságos méhé­szetről esik szó. Nagy gondot fordít a kaptárak olcsó, s egyben egyszerit készítésére. Tenyésztési kérdésekben szeretne célt érni olyan méhek kite­nyésztésében, amelyek erősek, egész­ségesek, nagyhozamúak, szorgalma­sak, szelídek, kevésbé hajlamosak a rajzásra és a rablásra. Egyébként ilyen törzsek (fajok) kitenyésztése nem utópia, ellenkezőleg, ez valóság, amennyiben a genetikáról szóló isme­reteket a gyakorlatban jól felhasznál­juk. Jó, kifogástalan nemesítéssel és okos keresztezéssel feltétlenül célt érhetünk. A keresztezéskor igen fon­tos az új fajban tömöríteni az összes pozitív tulajdonságukat. Ezt úgy ér­hetjük el, hogy a keresztezésre szánt fajoknál alapos kutatást végzünk, ne­hogy az újonnan keletkezettek rosz­­szabb tulajdonságokkal bírjanak, mint az elődök. A külföldi kutatók erről a témáról már sok cikket írtak. Sajnos, ez о munka sok időt, kitartást kíván. A neves szakember tudományos elemzés alá vette a mézet. Rendsze­rint a tudományos analizis eredmé­nyétől függ a méz eladása is. Ma már tudjuk, hogy a mézben nagyon érté­kes anyagok találhatók. Tudjuk azt is, hogy a méz nincs káros hatással a fogra, ellenben csökkenti 8 foga­kon lévő baktériumokat. Nagyon jó és hasznos lehetne az ember egész,­­sége szempontjából, ha tudomásul vennénk a méznek az izomzatra és a vérkeringésre való hatását. Dr. Hans­­son sem lát a mézben csodaorvossá­got, de azt állítja, hogy nagyon sok olyan anyag is van benne, amely ed­dig még nem volt kimutatva, s ame­lyek igen fontosak az emberi szerve­zet számára. Dr. Hansson hazájában és külföl­dön is szakértekezieteket rendez. Harcol a inéhbetegségek ellen, mé­hésztársait a méz helyes értékelésére tanítja. Megtalálta annak a módját, hogyan lehet a mézet kristálytiszta, folyékony állapotban tartani. J. M. H. Bővítsük ismereteinket a vöröshere megporzásáról Ahhoz, hogy az állandóan növekvő élelmiszerfogyasztást saját forrá­sainkból biztosíthassuk, arányosan javítanunk kell a növénytermesztés, s ennek keretében a takarmányter­mesztés színvonalát. A legfontosabb tömegtakarmányok közé a lucerna és a vöröshere tartozik. Mindkét takar­mánynövényből, mind zöld, mind szá­rított állapotban kiváló .minőségű, könnyen emészthető, nitrogénben, vi­taminokban és ásványi anyagokban azonban már kevesebbet mondanak a virág és a megporzó közötti termé­szeti törvényszerűségekről és műkö­dési kapcsolatokról. Ma mér e prob­léma megoldásánál sem hiányoznak a szükséges ismeretek, de ezek to­vábbi bővítést, pontosabb meghatáro­zást és fejlesztést követelnek. Az eddigi kutatási eredmények ta­lán legjelentősebb megállapítása az, hogy a virágportömlő a nektár szint­jéhez lefelé haladva tölcsérszerűen gazdag takarmány készíthető. Ezen kívül méhészeti szempontból is meg­van a jelentőségük. Cikkünkben az olvasó figyelmét a vörösherére sze­retnénk fordítani, mivel a növény magra és zöldtakarmányra való ter­mesztése komplex agrotechnikát kö­vetel. A VÖRÖSHERE ÉS A MÉHEK KÖZÖTTI KAPCSOLAT A magra termesztett vöröshere ag­rotechnikájához a virágok megtermé­kenyítése is hozzátartozik. Jelentős mértékben befolyásolja a mag hektár­hozamát. Ezt a feladatot úgyszólván teljesen a méhek végzik. A vadméhek és a szabadon élő egyéb rovarok száma nagy mértékben csökkent, ezért a megporzásban nem számolhatunk velük. Ez a vöröshere és a méhek kölcsönös kapcsolatának további kutatását teszi szükségessé. Ma már ezen a téren széleskörű is­meretekkel rendelkezünk. A legvita­tottabb kérdések közé a méhek szí­­vókája és a virágportömlő hossza kö­zötti különbség tartozik. Matematikai számítások alapján bebizonyosodott, hogy a virágportömlő hosszabb, mint a méh szívókája. Ezek a számítások leszűkül. A tömlő felső nyílása és az alja közötti szélesség jelentősen eltér. Különböző termőhelyeken végzett fel­mérések alapján ez a különbség 0,50, 0,51, 0,53 milliméter is lehet, ami kö­rülbelül 33,5 százalékos leszűkülést jelent. Az aránylag széles felső nyí­lás lehetővé teszi, hogy a méhek a fejüket a tömlőbe bedughassák. Eh­hez még hozzájárul a méhek ék ala­kú feje, amelynek formája lehetővé teszi, hogy a szivókájuk elérhessen a nektárig. Ezenkívül rugalmassága következtében a virágtömlő széttágít­ható, ezáltal hozzávetőlegesen tizen­nyolc százalékkal bővíthető eredeti szélessége. A kísérletek eredménye alapján megállapítható, Jiogy ha a virágpor­­tömlő hossza 7,79 mm és a széttágí­­tás utáni felső nyílás szélessége 1,85 mm; akkor a méh 6,63 mm-es szívő­­kája 0,96 mm-rel mélyebbre juthat. Abban az esetben, ha a virágban ele­gendő édes nektár van, s ennek szint­je eléri a három, de minimálisan az egy millimétert, akkor a méhek a mézhez könnyen hozzájutnak. Fontos azonban, hogy a virágban nektár le­gyen. De ez már a nemesítők fel­adata! 4 Ján Rekoü, mérnök Vándorkocsi méhekkel jutányosán gítntt mézben Vi kg-os csomagolás­­eladó, 37X30 cm keret; kaptárak ban nagyon olcsón eladó, méhek nélkül, 37X30 cm keretmé- Cím: Mnrschl július, rét, és méhpempő virágporral gazda- 935 61 Hronovce, 6. 64., nkr. Levice Vándoroltatás méhész­kocsival. A méztermelés növelésének talán ** legfontosabb tényezője a jó minőségű anya. A jó anya erős csa­ládot nevel őszre, amely jól telel, ta­vasszal erős fiasítást fejleszt. Az ilyen család a megfelelő legelőket maximálisan ki tudja használni. En minden családról nyilvántartást vezetek. Főleg arra ügyelek, hogy méhcsaládjaim ne legyenek lusták, és ne igyekezzenek rajozni. Amely csa­lád népes és nem gondol a rajzásra, az jó mézgyűjtő is, én tehát az ilyen családból nevelek anyát. A kaptárhoz igyekeztem alkalmazni az anyanevelést is. Az anyanevelésre Igv kiválasztott családot csak a fészek­ben hagyom, nem engedem fel a méz­kamrába. Tehát 10 keretre szorítom. Mielőtt azonban ehhez látnék, két családot herenevelésre szánok. Azért nevelek teszem ezt korábban, mert a here 24 napra kel a petelerakástó), azonkivül ivarérettségére is kell bizonyos idő. Ezért már március végén a fias lépek közé lierelépes kereteket teszek. Ha méhanyát meleg idő és virágpor is van, az anya szívesen bepetézi a herecellákat, igy időben, jó minőségű peték lesznek méhesemben. Két ugyancsak jó minőségű csalá­dot, amellyel anyákat akarok nevelni, mint említettéin, 10 keretre „zsúfo­lok“ egybe. Április elején itt is tűz­delek, de arra ügyelek, hogy a fias­­lépek közé kifogástalan minőségű munkáslépeket helyezzek. Mivel a családokat etetem is, április 20-a kö­rül már 8—10 lép fiasításom volt. A család, annak ellenére, hogy nem raj­zó hajlamú, mégis rajzásra készült. Nemsokára bölcsőim is voltak. Legfontosabb feladatom megfigyel­ni, hogy az anya mikor kezd petézni. A dátumot felírom, így pontosan tu­dom, hogy mikor érettek a bölcsők. Erre már rendszerint akácvirágzás előtt sor kerül. A kb. 12 napos böl­csőkkel rajokat alkotok. Ezt a követ­kezőképpen készítem: 2 keret fedett fiasítást és egy takarás virágporos keretet külön választok egy kaptár­részben, s ide még fiatal méheket is rézok. Két nap múlva ez a kis csalá­­dneska érett bölcsöt kap, amely már 14 napos, tehát 2 nap múlva kikel az anya. Ennyi idő elég ahhoz, hogy a méhek magukévá fogadják az anyát. Az anya a kis családban 10—15 nap alatt bepárzik, különösen akkor, ha a kis rajt állandóan cukorral etetem, serkentem. Az anyát ebben a kis családban ha­gyom mindaddig, míg fejlett fiasítása nincs. Az anyacserét a törzscsaládok­nál úgy végzem, hogy az anya elvé­tele után egy órával a kis családot egyszerűen behelyezem a család kö­zepébe. Sokszor ezt el lehet végezni várakozás nélkül is, ha az esti órák­ban végzem a műveletet, a családot pedig nagyobb adaggal etetem. (D. Gy.) Foto: •—dek—

Next

/
Thumbnails
Contents