Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-12-03 / 48. szám

1977. december 3. SZABAD FÖLDM0VES 11 120 EZER LITER TEJ — TERVEN FELÜL! TÍBBET ES ILCSBBBAN TERMELNEK A MARCELOVÄI földművesszövetke­­zet évek óta példásan teljesíti a me­zőgazdaság fejlesztésének központi Irányelveiből eredő feladatait. A nagygazdaságban — a növényter­mesztésben és az állattenyésztésben egyaránt — minden évben magasabb­ra helyezik a mércét. A nagy igé­nyességgel és körültekintéssel kidol­gozott évi termelésfejlesztési, értéke­sítési és pénzügyi terveik minden esetben az eredményességre és gaz­daságosságra törekvést tükrözik. A szövetkezet azoknak a gazdaságoknak a sorába tartozik, melyeknek tagjai is vezető dolgozói a legnagyobb erő­feszítést igénylő feladatok láttán nem в kibúvókat, meg a feladatok telje­­síthetetlensége mellett szóló érveket kutatják, hanem tudásukat és erejü­ket latba vetve eleget tesznek az el­várásoknak. Korai lenne azt állítani, hogy itt már minden a legnagyobb rendben van, és hogy minden dolgo­zó, minden szövetkezeti tag öntuda­tos, őszinte híve a haladásnak, a na­gyobb feladatvállalásnak. Azt viszont bátran elmondhatjuk, hogy a döntő többség aktív részt vállal a minden­napi munkából. A szövetkezetben járva, ez alkalom­mal az állattenyésztés fejlesztésében, a kitűzött termelési és értékesítési fel­adatok teljesítésében elért eredmé­nyek felől érdeklődtem. Mint kide­rült, a meghatározott feladatokat az idén is maradéktalanul teljesítik, sőt esetenként jelentősen túlszárnyalják az irányszámokat. Az állatok terve­zett létszámának biztosítása nem oko­zott és továbbra sem jelent számuk­ra különösebb problémát. A legtöbb korcsoportban a tervezettnél több állatot tartanak, hogy a következő év feladatainak teljesítéséhez már az el­ső napoktól kezdve megfelelő állo­mánnyal rendelkezzenek. A termelési és értékesítési felada­tok teljesítése felől Sándor Gá­bor mérnök főállattenyésztőt kér­deztem. Így nyilatkozott: — A központi irányelveknek meg­felelően, az idén is megemeltük a mércét, a korábbi években elért való­ságnál több állati termék kitermelé­sét és értékesítését vettük tervbe. Tel­jesítjük amit vállaltunk! A háromne­gyedéves elemzés adataiból kitűnik, hogy a hústermelésben és a tejterme­lésben is túlszárnyaltuk az irányszá­mokat. Tejeladási kötelezettségeinket túlteljesítettük, viszont néhány mázsa hússal adósai maradtunk a népgazda­ságnak. A szövetkezet szeptember végéig csupán kilencven százalékra teljesí­tette háromnegyedéves húseladási kö­telezettségét. Mint korábban hallot­tuk, a termelésben nem volt kiesés. Mi okozta tehát az értékesítésben ta­pasztalt tíz százalékos lemaradást? Lényegében három okot említhetünk. Az első: a felsőbb szervek beleegye­zésével év közben a szövetkezet fel­számolta a marhahizlalást. További tény: a Mezőgazdasági Terményfelvá­­sáríó és Ellátó Vállalat nem vette át a felkínált juhhúst. S végül: a gaz­daság, hogy további választott mala­cok igénybevétele nélkül több húst termelhessen és értékesíthessen, s egyúttal ésszerűbbé és gazdaságosab­bá tehesse a termelést, úgy határo­zott, hogy tíz kilogrammal növeli a sertések vágósúlyát. A jóra törekvés a másik oldalon — persze csak át­meneti jelleggel — rosszát, lemara­dást eredményezett az értékesítési kötelezettségek teljesítésében. A dara­bonkénti tíz kilogrammnyi hús kiter­melése — az elért átlagos napi súly­­gyarapodásnak megfelelően — húsz nappal megnyújtotta a hizlalás idő­tartamát, és elodázta az értéklesítést. Az évi termelési és értékesítési fel­adatok teljesítése azonban teljes mér­tékben biztosított. Problémát csupán a felvásárlásban esetlegesen jelentke­ző nehézségek okozhatnak a gazda­ságnak. Az viszont már mindenképpen biz­tos, hogy a tejtermelési és értékesíté­si feladataikat magasan túlszárnyal­ják. Kilenc hónap alatt 13,4 százalék­kal több tejet adtak népgazdaságunk­nak, mint ahogy azt eredetileg ter­vezték. Szeptember végéig 2470 lite­res egyedenkénti tejhasznosságot ér­tek el a tehenek, vagyis kilenc hó­nap alatt csaknem kétszáz literrel szárnyalták túl a múlt év azonos idő­szakában kimutatott teljesítményüket. S gondolom azt sem árt megemlíteni, hogy a szövetkezet tehenészei, fejő­gulyásai az év elején Ígéretet tettek, a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére tízezer liter tejet termelnek és érté­kesítenek terven felül. Felajánlásukat később nyolcvanezer literre növelték s szeptember végéig jelentősen túl­teljesítették. Szorgalmuk eredménye, hogy az idén a szövetkezet előrelát­hatóan mintegy száztíz-százhúszezer liter tejet adhat népgazdaságunknak terven felül. Elismerésre méltó igye­kezet és eredmény. Szépséghibája csupán annyi, hogy teljesítésén nem minden dolgozó fáradozik egyformán. Az élenjárók — mint például Vörös Dezső, Krampotyák Ernő, Kaszanyócz­­ky Imre és Chňapek Mária — évi át­lagban tíz liternél több tejet fejnek naponta és darabonként a gondjaikra bízott tizenhat-tizennyolc tehéntől, gazdaság állattenyésztésének kilenc* havi tevékenységét értékelő elemzés­be. Megállapítottam, hogy az ágazat a pénzügyi tervét százöt, az előirány­zott összteljesítményeket pedig csak­nem száznégy százalékra teljesítette. A tervezett anyagköltségeket viszont mindössze kilencvenkét százalék ere­jéig merítették ki. Az üzemgazdász úgy számítja, hogy az idén mintegy háromszázezer korona megtakarítást érnek el az állattenyésztés anyagkölt­ségei terén. S talán nézzünk még né­hány érdekes adatot. Száz korona ér­tékű takarmányból a múlt év hasonló időszakában százhatvan, most pedig százhatvanöt korona értékű állati ter­méket produkáltak. Az idén egy kiló sertéshúst 3,97 kilogramm, egy kiló marhahúst 2,09 kilogramm, egy kiló baromfihúst pedig 2,77 kilogramm erőtakarmány felhasználásával nyer­néhány társuk pedig meg sem köze­líti ezt a teljesítményt! Az eredmé­nyességben lemaradozó állatgondozók munkához és feladatokhoz fűződő vi­szonyának javulása sokat jelentene — tejben és koronában is — a közösnek és a népgazdaságnak. Hasznosság tekintetében a sertéste­nyésztés is aránylag jó színvonalon áll. A tervezettnél és a múlt évi há­romnegyedéves valóságnál is több malac született szeptember végéig, az elhullás viszont csupán három száza­lékos volt. Így kocánkénti átlagban tizennégy malacot nyertek kilenc hó­nap alatt. A hizlalásban 0,53 kilo­grammos átlagos napi és darabonkén­ti súlygyarapodást értek el. Mindezt annak ellenére, hogy a takarmányke­verő üzem júvoltából jelentősen csök­kent a hasznosság, mert a VÜL he­lyett CDR keveréket küldtek a hízók­nak. Később magam is belelapoztam a tek. Egy liter tej kitermelése 32 de­kagramm abrakot vett igénybe, egy választott malac felneveléséhez pedig 84,6 kilogramm keverékre volt szük­ségük. A múlt évi és az idei háromnegyed­­évi eredményeket összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a marcelovái szövetkezet állattenyésztése tizenkét „lépcsőfokot“ haladt előre a fejlődés útján. Többet és gazdaságosabban ter­mel, mint egy évvel korábban. Az ál­latállomány minőségi összetétele jó, és a takarmányalap is gazdagabb, mint tavaly volt. Mostmár csupán az állattenyésztőkön és a gondozókon múlik, hogyan használják ki az adott­ságokat a termelés továbbfejlesztésé­re, az állomány hasznosságának foko­zatos növelésére, illetve a szövetke­zet szorgalmas munkával kivívott, jó hírnevének öregbítésére! KÄDEK GÁBOR Egyre több azon mezőgazdasági üzemek száma, ahol a tehenek nyári takarmányellétását legeltetéssel oldják meg. Az Intenzív gyepterület a tehenek egészséges körülmények közt való tartása mellett az anyagköltségek csökkentését is eredményezi. Foto: —blm— A tehenek és üszők ellési egészségvédel mének alapelvei i. A szarvasmarhák ellése természe­­ti feltételek közepette nem volt kitéve olyan nagy mértékben a fertózöttségnek, mint manapság. Az állatok nagyarányú összpontosítása lényegesen növeli az istállótérségben a kórokozók számát, amely majdnem minden esetben fertőzöttséggel jár. Az állatok zsúfoltsága mellett a kór­okozók számának növelését a helyte­lenül végzett fertőtlenítés, a nem megfelelő szellőztetés stb., is elősegí­ti. Az ilyen környezet ugyanis meleg­ágya a kórokozók szaporodásának. Az elléskor nagymértékben megnö­vekedő női ivarszervek közvetlenül érintkeznek a környezettel, s a véd­telen nyálkahártya apró sérülései fo­kozzák a kórokozók szülőúton törté­nő megtelepedését. Az ellés nem más, mint az újszülött első érintkezése в környezettel, ezért olyan feltételeket kell kialakítani, melyekkel megakadá­lyozhatjuk az újszülött fertőződését. További veszéllyel járhat az ellés­kor nyújtott szakszerűtlen segítség is. A rosszul fertőtlenített segédeszkö­zök, az állatgondozók személyi higié­niája alapkövetelményeinek mellőzése stb., sokkal többet árt az anyaállat­nak, mint maga az ellés. A szaksze­rűtlen segítség legtöbb esetben méh­­gyulladást jendometritisz) idézi elő, amely az állat életét is veszélyeztet­heti. Az Ivarszervek gyulladásos betegsé­ge elsősorban a tejtermelés csökkené­sében, másodsorban pedig az ellést követő gyengébb megtermékenyülés­­ben jut kifejezésre. Az állategészség­ügyi szolgálat dolgozói évente a te­hénállomány 27—30 százalékánál ál­lapítanak meg méhgyulladást! Ez a fertőző betegség az üszőállomány őt százalékát sújtja. Míg az üszőknél a betegség keletkezése összefügg a szakszerűtlen termékenyítéssel, addig a teheneknél ez a szakszerűtelenül levezetett el léssel magyarázható. Nagyüzemeinkben az elles sikeres és zavarmentes levezetésére csakis az elletőben alakíthatók ki optimális fel­tételek. Az ellető rendszerint elhatá­rolt istállótérség, ahol ellés előtt és után az anyaállatokat elhelyezik, szakszerűen gondozzák és a lakiadé­ra előkészítik. Ideális feltételek kö­zött az anyaállatoknak a megtermé­­kenyülésig kellene az elletőben ma­radniuk! Az ellést az ellető boxokban kell levezetni. Ha a mezőgazdasági üzem­ben nincs ellető istálló, akkor az ál­láson kell boxot létesíteni, s azt úgy kel] elkészíteni, hogy jől mosható és fertőtleníthető oldalfala és padozata legyen. Legmegfelelőbbek a csempé­vel vagy a mozaikkal béllelt ellető boxok. A vizelet elvezető csatorna minél rövidebb és záródngéval ellá­tott legyen. A boxokat olyan helyen kell készíteni, ahol megoldott a hi­deg- és melegviz-ellátás. Minden tehéntartó mezőgazdasági üzemben gondoskodni kell az ellés­­hez szükséges segédeszközökről és fertőtlenítőszerekről. Tárolásra olyan helyet válasszunk, ahol védhetők a portól és a szennyeződéstől. Az ellés segédeszközei és fertőtle­nítőszerei a következők: ♦ Ellető kötelek — minden haszná­lat után langyos vízben szappan­nal kell megmosni, kifőzni, majd fertőtlenítő oldatban (Famosept­­spray, AJatln, G'hloramín, Chlórsep­­tol) tárolni; + Fertőtlenítőszerek — a már emlí­tetteken kívül szóba jöhet még az Akutol-, Kubától- és Chronicin­­spray. Esetenként a használat uta­sítás szerint kell ezeket alkalmaz­ni; + Paraffin olaj — az ellést levezető kezének bekenésére. Felhasználható a szülőút sikamlósságának a növe­lésére is. Hiánya esetén jól hasz­nosítható a Mucogel siccum készít­mény három százalékos oldata is. ♦ Két darab 1,5X1 méter alapterü­letű felfogó ponyva vagy műanyag lepedő — az újszülött borjú felfo­gására és elszállítására. Ez fel­használható az anyaméh kitolódá­sakor ennek a szervnek a beborí­­tására is; ♦ Törlőruhák — az újszülött borjú megszáritására, megtörlésére; ♦ Munkaruha — az ellést lévezető részére, amelyet minden ellés után ki kell mosni és vasalni. Feltétle­nül szükségesek a gumicsizmák, amelyeket használat előtt és után alaposan meg kell tisztítani és fertőtleníteni; ♦ Müanyagkesztyű —■ minden hasz­nálat után jól megmosni és fertőt­leníteni; ♦ Septonex pulvis készítmény — az ellést levezető kezének fertőtlení­tésére. Tudni kell, hogy a szappan ellenhatással van erre a készít­ményre, ezért a megmosott kezet fertőtlenítés előtt alaposan öblít­sük le; ♦ Mozgó vagy hordozható asztalka — erre rakhatók az ellés segédeszkö­zei és a különböző készítmények; ♦ Műanyag lepedő — a padozat, ál­lás Ieterítésére, ha az ellésre a te­hén fekvő helyzetében kerül sor; ♦ Törülköző, szappan, lavór, géz, olló, körömkefe stb. Az ellető boxokat emelőszerkezettel is cél­szerű felszerelni, mert gyakran előfordul olyan eset is, hogy a te­hén hátsó részét fel kell emelni. Az ellésnél segédkező dolgozókat gondosan tájékoztatni kell az ellés higiéniájának és fiziológiájának alapfeltételeiről. JOZEF BACO, körzeti állatorvos Biztató eredmények A hatodik ötéves terv nagy Jelentőséget tulajdonít a nö­vénytermesztés általános fej­lesztésének, beleértve a tömeg­takarmányok termesztését és a takarmányfehérjeprobléma meg­oldását. Az ötéves terv megha­tározta, hogy állati termékek­ből ne szoruljunk behozatalra. Feladatul tűzte a szemestakar­mánnyal való ésszerű gazdál­kodást. A határozatokat a me­zőgazdasági üzemek saját fel­tételeikre dolgozták fel és en­nek megfelelően realizálják. Nap mint nap szem előtt tart­ják a soron levő feladatokat, sőt Igyekeznek behozni az eset­leges lemaradást is. A közelmúltban a Veľký Ce­­tín-i Efsz-ben tett látogatásom alkalmával azt tapasztaltam, hogy ebben a gazdaságban alapos felmérést végeztek. Tet­ték ezt azért — nagyon he­lyesen —, mert számukra nem mindegy, hogy a szövetkezet hogyan zárja az évet. Ján Ho­­mola főzootechnikus és Karol Vladimír állattenyésztő Ismer­tette azokat a problémákat, amelyek a szövetkezetben elő­fordulnak. Eddigi eredményeik figyelem­re méltóak. Az állattenyésztés­ben megkövetelt valamennyi • mutatót teljesítették. Húsela­dási tervüket 110,1 százalékra, tejeladási feladataikat pedig 109,2 százalékra teljesítették. Szép eredményeket értek el a szarvasmarhaállomány létszá­mának növelésében, az állatok napi súlygyarapodásában, ami a különböző zootechnikal in­tézkedések megvalósításának az ereménye. A szarvasmarhaállo­mány arányos növelésével egy­­ldőben javult a tehenek hasz­nossága is. A tervezett állatállományt mindenekelőtt a borjú- és az üszőnevelés javításával, vala­mint a tenyésztési munka el­mélyítésével biztosították. En­nek következtében az Idén le­hetőség nyílt arra, hogy száz tehéntől száz borjút választ­hattak el. Az elválasztott, egészséges borjakat megfelelő korban és súlyban válogatták a tenyészcélnak megfelelően. Saját nevelésű növendékekből töltik fel a törzsállományt. A jő borjúszaporulat következté­ben a tervezettnél százharminc darabbal több szarvasmarhát tartanak. Ezért a szarvasmar­hák létszámát csökkenteni akarják. A jövőt illetően to­vábbra is fokozott figyelemmel végzik az üszőnevelést. Az ed­digi tapasztalatok azt igazol­ják, hogy az üszőnevelés ideje kissé elhúzódik s tartásuk drá­gul. A jövőben tehát arra tö­rekednek a szövetkezet szor­galmas dolgozói, hogy ne csak a mennyiség tartásában legye­nek kiválóak, hanem a ter­melés gazdaságosságában is. Ez a tejtermelésre is vonatkozik. Tejeladási tervüket a három­negyed év végére túlteljesítet­ték, mégsem elégedettek, mert nem- tartoznak a legjobb tej­termelő üzemek közé. A jövő­ben tehát az alábbiakat tartják fontosnak: megteremteni a meg­felelő mennyiségű jő minőségű tömegtakarmányt az állatállo­mány részére, mert fogyaté­kosság mindenekelőtt itt mu­tatkozik. Időszakonként a tehe­nek fejési adottságát nem hasz­nálják ki megfelelően. Van­nak azonban másutt is fogya­tékosságok. Például az állatok minőségi gondozásában. Az állattartó telepeken egy­formán adottak a lehetőségek, mégis eltérőek az eredmények. Ez azonban csakis a szaksze­rűtlen gondozással magyaráz­ható. A tejtermelés hasznossá­ga szempontjából főleg a páni részlegen elégedetlenek a szak­emberek. Már eddig is több in­tézkedést tettek, sajnos a zoo­­technikusok segítsége nem járt kellő eredménnyel. A jövőben a hibákat igyekeznek eltávolí­tani, gazdaságosabban termel­ni, hogy a költségek csökken­tésével év végére felsorakoz­hassanak a legjobb mezőgaz-, dasági üzemek közé. -nt­llllllllll

Next

/
Thumbnails
Contents