Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-07-16 / 28. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1977. július 16. 4 A NAGY OKTOBER 60. Évfordulójának TISZTELETÉRE Válasz az üzbég földmű­veseknek A Szelszkaja zgizny című szovjet lap „A fiatalok egymillió tonna sze­mes kukoricát adnak“ címmel beszá­molt róla, hogy a komszomolisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 90. évfordulójának évében egymillió tonna kukoricaszemet takarítanak be. Kezdeményezésük a Szovjetunió más kukoricatermelő vidékein is kedvező 'talajra talált. E mozgalomba a nyugat-szlováklai kerület egyes mezőgazdasági üzemei ts bekapcsolódtak, mint például a trnavai járásban az ostrovi Haladás Efsz, a levicei (lévai) járásban a íá­­ruvcei (nagysárói) Béke Efsz, a ga- Iántai járásban a áuporüai Győzelmes Február Efsz, a Tešedíkovoi (peredi) Efsz, továbbá a zemnéi (szimői) Ha­ladás Efsz. A következőket írták a Szelszkaja zsizny szerkesztőségének: „A kommunizmus lelkes építői széle­sen kiterjedő családjának az az el­szántsága, bogy minden hektárnyi öntözött területről száz, nem öntözött területről pedig 50—60 mázsa kuko­ricaszemet takarítanak be, lelkesítőén hat ránk abban, hogyan teljesítsük a nyugat-szlovfikiai kerületben a CSKP XV. kongresszusán a mezőgabda­­ság terén kijelölt feladatokat'. Ezért fontolóra vettük lehetőségeinket és a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójának tiszteletére vállaljuk, hogy az öntözött területe­ken száz, a nem öntözőiteken pedig 05—70 mázsa kukoricaszem hektár­­bozamot érünk el. A nyugat-szlovákiai kerületi párt­­bizottság vezetésével és a kerületi mezőgazdasági igazgatóság, a Trnavai Kukoricatermesztési Kutatóintézet, va­lamint az Öntözőgazdálkodási Kutató­intézet együttműködésével mindent megteszünk, viszonyaink között gaz­dag kukoricaszem-lermést takarítsunk be, olyat, amilyet a nagy termésho­zamok szovjet mesterei akarnak elér­ni. E levéllel csatlakozunk a nagy­­kukoricahozainok szovjet mesterei­nek a mozgalmához. E célhoz vezető át további bizonyítéka lesz mezőgaz­dasági dolgozóink és a szovjet embe­rek eredményes együttműködésének és megbonthatatlan barátságának, konkrét kifejeződése lesz a Nagy Ok­tóber mindennapi gyakorlatban meg­testesülő eszméinek.“ Az Üzbég SZSZK mezőgazdasági dol­gozóinak felhívásához a nyugat-szlo­vákiai kerület további mezőgazdasági üzemei is csatlakoznak. Már most meghaladja a nyolcezer hektárt az a terület, amelyen átlagban százmázsás hektárhozamokat kívánnak elérni sze­meskukoricából. A iafai (vágsellyei) Duslo Vegyipa­ri Kombinát dolgozói is érdeklődéssel ismerkedtek meg a nyugat-szlovákiai kerület élenjáró kukoricatermesztői­nek válaszával. Elhatározták, hogy a hektárhozamok növelésének támoga­tására növelik a műtrágyagyártást és terven felül száz vagonnal több mű­trágyát gyártottak számukra. Emel­lett műszaki és szaksegltséget nyúj­tottak mezőgazdasági üzemeknek, műtrágyák alkalmazásánál. Tešedíkovo községben megrendezték számukra az új technika napját, amelyen Šte­fan Matejíik, a nyugat-szlovákiai ke­rületi pártbizottság titkára is részt vett. Jelen voltak a Trnavai Kukorica­termesztési Kutatóintézet és a brati­­slavai Öntözéses Gazdálkodási Kuta­tóintézet megbízottai is. Az Üzbég SZSZK kukoricatermesztőinek felhívá­sára válaszoló mezőgazdasági üzemek képviselőinek jelenlétében megálla­pították, hogy a kukorica valamennyi parcellán nagyon jő állapotban van, s az öntözés adta lehetőségek jő fel­­használásával teljesítik feladataikat és elérik a célt: 100 mázsás hektár­hozam betakarítását szemeskutyoricá­­ból. A Soporőai Győzelmes Február Efsz rendkívül nagy gondot fordít 800 hek­tárnyi kukoricaföld öntözésére, itt teljes mértékben kihasználják a Fre­­g a t mintájú szovjet öntözőberende­zést, amely hazánkban mindeddig csak ennek a szövetkezetnek áll ren­delkezésére. Várjuk a verseny további részvevői­nek jelentkezését. KRAJCSOV1CS FERDINAND. ч> to i / Q / iskola a A Dunajská Streda! (Dunaszerda­­halyl) magyar tannyelvű Mezőgazda­­sági Szakközépiskola azon tanintéz­mények közé tartozik, amely szocia­lista mezőgazdaságunk számára sok­oldalúan képzett szakembereket ne­vel. Az iskola idén ünnepli fennállá­sának 20. jubileumi évfordulóját. Két évtized jelentős esemény egy Iskola életében, ezért közelebbről is bemu­tatjuk olvasóinknak az intézményt. — Iskolánk küldetése — mondotta SCHICK KAROLY igazgatóhelyettes—, hogy állandóan fejlődő mezőgazdasá­gunk, nagyüzemeink részére elegen­dő, kellő szakértelemmel rendelkező fiatalt biztosítson. Ogy érezzük, ezen a téren nem maradtunk adósai mező­­gazdasági nagyüzemeinknek. Csupán 1961-től 760-an a nappali tagozaton, 250-en pedig távhallgatőkként érett­ségiztek nálunk, és nem kevesebb, mint 40 tanulónk szerzett hazai és külföldi főiskolákon mérnöki diplo­mát, akik jól megállják a helyüket. Az iskola megalakulásáról az igaz­gatóhelyettes így vélekedett: — Járásunk mezőgazdasági jellegé­nél fogva szükségessé vált, hogyha kezdetlegesen is, de valamilyen for­mában szakiskolát létesítsünk az amúgy is égető szakemberhiány eny­hítésére. A Februári Győzelem és az 1948-as oktatási törvény lehetővé tet­te, hogy 1957 szeptemberében magyar nyelven növénytermesztési és állat­tenyésztési szakaszon megkezdhessük az oktatást. Iskolánk a kezdeti évek­ben nagy nehézségekkel küzdött, hiá­nyoztak a tanításhoz szükséges se­gédeszközök, nem voltak szakképzett pedagógusok, oktatók. Társadalmunk követelményeinek megfelelően ás azért, hogy minél több szakképzett dolgozó kerüljön a mezőgazdaságba — 1962-től iskolánk tangazdaságot kapott, ahol tanulóink a gyakorlatban is érvényesíthették elméleti tudásu­kat. — Melyik tanév hozta meg az isko­la életében a legjelentősebb válto­zást? — kérdem az igazgatóhelyet­test. — Iskolánk életében az 1972-es tanév hozta a legnagyobb változáso­kat, legnagyobb örömet, amikor Szlo­vákia egyik legmodernebb, lanitási szempontokból minden igényt kielé­gítő új iskolaépületébe költöztünk át. Az új környezetben már nem okozott porblémát az oktatás modernizálása. Különböző szaktantermek és jól fel­szerelt laboratóriumok állnak tanu­lóink rendelkezésére. A nyelvi szak­­tanteremben a tanulók elkülönített fülkékben, vezeték nélküli fejhallga­tó, magnetofon segédletével tanulják az idegen nyelveket, miközben a pe­dagógus a hagyományos katedra he­lyett vezérlőpult segítségével vezeti a tanítási árát. A kémiai-, a növépy­­termesztési-, az állattenyésztési labo­ratóriumainkban pedig többféle mik­roszkóp, filmvetítő, analitikus mérleg stb. van biztosítva az oktatáshoz. Az állattenyésztési és különféle biológiai kísérleteket specifikus helyiségben, boncasztalokon végzik a tanulók. Szintén megfelelő gyakorlati oktatás­ban részesülnek az ökonómiai tago­zatos tanulók is. Az oktatás magas színvonala nagyban megmutatkozik iskolánk tanulmányi átlagában. A szakiskolák kerületi átlaga 2,39, ad­dig az iskolánk tanulmányi átlaga 2,36. A kitüntetett tanulóink 9,73 szá­zalékos aránya is felette áll a kerü­leti szakiskolák 2,7 százalékos ará­nyának. A korszerű szakoktatós ha­tására az utóbbi időszakban annyira megnőtt az egyes ágazatók iránti ér­deklődés. hogy minden évben a túl­jelentkezés az egyik fő problémánk — mondja Schick elvtárs. Majd így folytatja: — Évről-évre két-húromszáz száza­lékos a jelentkezés, ami egyértel­műen azt igazolja, hogy nemcsak az alapiskolákból kikerült diákok, ha­nem a szülők bizalma is megnőtt is­kolánk iránt. Érzik, hogy gyermekei­ket jó szakemberekké neveljük, s ígé­retes pályára indítjuk. Az 1977/78-as tanévben 135 tanuló tett felvételi vizsgát, melyből helyszűke miatt csu­pán 57 tanűlót vettünk fel. Az ifjúság nevelésében nagyon fontos szerepe van a szabadidő helyes és ésszerű kihasználásának. Ezért tanulóink kü­lönböző szakörökben tevékenykednek, kellemesen ás hasznosan töltik sza­bad idejüket a kulturális, technikai ás sportkörökben. Eredményes mun­kát végez az ateista és Lenin-kör, de szép sikereket könyvelhet el az irn­­dalml-kör is. Az iskolánk női ének­kara például országos versenyt nyert. Nagyon aktív munkát végez az Ügyes­­kezek köre, amely számos kézimun­­kakiállítás sikeréve] hívta fel magára a figyelmet. Ugyancsak a járásban, sőt a kerületben iskolánk SZISZ-szer­­vezetét is a legjobbak közötti tartják nyílván. * — Vajon milyen rendezvényekkel és kötelezettségvállalásokkal köszön­tik az iskola tanulói a jubileumi év­fordulót? Erre a kérdésre szintén az igazgatóhelyettes adta meg a kellő választ. — Iskolánk fennállásának 20. év­fordulóját belső keretek között Ünne­peljük meg. Nagyobb rendezvényeket csak a 25. évforduló tiszteletére ké­szítünk elő, de ennek ellenére isko­lánk tanulói értékes kötelezettség­vállalásokat, felajánlásokat fogadtak el. A huszadik évfordulót mintegy 29 ezer óra társadalmi munka végzésé­vel köszöntik, ebből 5 ezer órát a városszépítésben dolgoznak le. Ezen­kívül tanulóink segítséget nyújtanak a mezőgazdasági munkák elvégzésé­ben, egyszóval mindenütt ott találha­tók, ahol segítő kézre van szükség. Az iskola igazgatóhelyettesétől meg­tudtam azt is, hogy a szakoktatásban elért eredmények fejében már több kitüntetést, elismerő oklevelet kapott az iskola igazgatósága. Az idei május elsejére elnyerték a politikai-társa­dalmi és oktatásügyi megbecsülést kifejező elismerést, A XV. pártkong­resszus iskolája megtisztelő címet. KRASCSENICS GÉZA A BRONZÉREM VÁROMÁNYOSAI Tizenkét hektárnyi területen ter­mesztenek zöldségféléket a mliebnoi (tejfalusi) székhelyű KÉK DUNA szö­vetkezet iamoríni Isumerjai) gazda­sági részlegén. Ebből három hektá­ron fóliás termesztés folyik, hogy ide­jében, friss árú kerülhessen a piacra. Vörös Károly főkertésznek, s a tizenegy tagú kertészeti csoportnak —amely a szocialista munkabrigád megtisztelő címért versenyez — nem könnyű a dolga. Annál is inkább nem, mert több mint egy hektárnyi jut egy főre. Márpedig köztudott, hogy a zöldségtermesztés eléggé munkaigé­nyes ágazat. Itt a legtöbb munkát ké­zi erővel végzik. Idényben —• kora reggeltől késő estig. S ha szükség kívánja, szombaton és vasárnap is. Valamennyi brigádtag arra törek­szik, hogy minél több és minél na­gyobb értékű zöldségfélét szállítsa­nak a piacra. Ehhez bizony néha ke­vesen is vannak. Ilyenkor jól jön a segítség, a szőlészetből és a gyümol­­csészetből. Számítanak még az isko­lás diákok segitőkészségére. — Lazsálásra itt nincs idő — véle­kedik a főkertész. — Ahhoz, hogy a kétmillió korona- a közös kasszájába kerüljön, nagyon sokat kell tennünk. S teszünk is. Például egy hektárnyi fólia alól már értékesítettünk 128 ezer fej salátát, továbbá másodter­mésként eddig eladtunk 180 mázsa uborkát. Tehát, két termést takarí­tunk be egyazon területről. Persze, káposztát, karfiolt is ter­mesztünk, 2,5—2,5 hektáron, ami ugyancsak hozott eddig több mint négyszázezer koronát a közösnek. A fóliasátor előtt paprikával teli ládák sorakoznak. Bíró Géza segéd­kertész a paprikát méri, ládánként. Sok a munkája. Sietni kell a ládák szállítóeszközre rakásával, hogy az minél előbb a fogyasztók asztalára kerüljön. A fóliasátorban is jókedv uralkodik. Nótaszó haitik. De azért a munka is halad. A fáradságnak nyoma sincs, pedig hajnali négy árától szedik a paprikát. Ilyenkor, reggel nincs olyan meleg, mint napközben, amikor 30— 40 fokot is mutat a hőmérő higany­szála. — Jő kezdet, fél siker — állítja Vörös Károly főkertész, aki már huszonhárom éve irányítja a kerté­szeti munkát. — Eddig 20 koronáért értékesítettük az étkezési paprika ki­lóját. Az idén sem szeretnénk a terv­­teljesítéssel lemaradni. Sőt, a kerté­szeti csoport tagjaival együtt, a Nagy Október 60. évfordulója tiszteletére vállaltuk, hogy a pénzbevételi tervün­ket 200 ezer koronával túlteljesítjük. Ezzel köszöntjük a legméltóbban a nagy történelmi évfordulót. A munkaerőhiányt még jobb mun­kaszervezéssel igyekszenek leküzdeni, ellensúlyozni. Kiváló munkájukkal szeretnék minél előbb kiérdemelni azt, hogy a bronzérem birtokosaivá válhassanak. TÓTH JÓZSEF, Mliečno Vörös Károly (baloldalt) és a kollektíva néhány tagja. A 2. számú gazdasági részlegen szemlátomást magasodik a lucerna­kazal. Lucernabegyűjtés - másodszor Jóhírű a Velký Cetín-i (nagycétényi) Alsú-Nyitra szövetkezet a nitrai járásban. Főleg az állattenyésztés terén érnek el átlagon felüli, jó eredményeket. Enngk viszont jelentős mértékben a kiváló minőségű és fehérjedús takarmányalap az egyik előfeltétele. Egy forró napon Tárnok Géza mérnöknek, a szövetkezet főgépesi­­tőjének a társaságában látogattunk el a Szentháromság dűlőre, ahol a frissen kaszált, már száradó lucerna hódító illatot árasztott. Kiacza Ján és Vajda Ferenc gépkezelők arra vártak mikor kapnak parancsot a lucernaszéna-rendek gépi gyűjtésére. Aztán nagy len­dülettel láttak dologhoz. Valábik Štefan és Kozár Jozef traktorosok bizony meg sem tudnák mondani, naponta hányszor fordulnak a lucernatábla és a gazdasági udvar között. Ez a szövetkézét még szárítóüzemmel nem rendelkezik, így hát a lucernaszénát kazalozzák, esetleg szenázst készítenek. A T—712-és rakodógéppel dolgozik Szerződi Lajos; a rakodókar olyan ügyesén markolja a lucernaszénát, hogy Lázár András és Bo­rovský Michal alig győzik a munkát. Ök a kazalozók. Nekik segíte­nek a kazalozásban: Preáinská Katarína, Guniáová Anna, Szőke Va­léria és Szőke Mária, Sládečková Mária, Magyar Mária — csupa Mária! —, valamint Kurčová Anna. A villák, terhükkel egyre-másra lendülnek, szemlátomást magasodik a kazal, tvančík Jozef mérnök, telepvezető munkájukkal felettébb elégedett. A golianovoi gazdasági udvar sem akar szégyent vallani. Kmetn Jozef traktoros rendsodrójával már hajnali négy órától dolgozik. Csery Irénnek, Póčik Rozáliának, s Kobzová Máriának ugyancsak igyekezniük kell, nehogy lemaradjanak. Csámpai András részleg­­vezető ugyancsak elégedett a betakarítás ütemével. — Csak a munkaerő kevés — jegyezte meg kísérőnk, Tárnok mér­nök —, ezért mi, szakvezetők is igyekszünk, önkéntesen segíteni. Probléma mindig akad, csak élni kell mihamarabb a megoldás lehetőségeivel. S őket nem sokat kell bíztatni, erről munkájuk ered­ményessége tanúskodik. Az a céljuk, hogy a lucerna második ter­mése minél előbb betakarítást nyerjen, s teljes lendülettel arathas­sák a gabonát. Kép és szöveg: Matis Pavol

Next

/
Thumbnails
Contents