Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-11-26 / 47. szám
1877. november M. SZABAD FÖLDMŰVES 13 о Ésszerűen a borjúnevelésben Az utóbbi évtizedben a szarvasmarhák tartástechnológiája, s ennek keretében a borjak nevelése rohamos fejlődésen ment keresztül. Az iparilag gyártott tejpótlők és a granulált, teljes értékű takarmánykeverékek jelentős mértékben leegyszerűsítették a borjak itatását és etetését. Ezenkívül az itató automatáknak és egyéb gépi eszközöknek, továbbá a korszerű technolóigai módszereknek a bevezetése a borjúnevelés hatékonyságához, valamint a munkatermelékenység növeléséhez vezetett, E korszerű vívmányok széleskörű elterjedésének végső célja a borjúnevelés összpontosítása és szakosítása, valamint a borjúnevelő telepek iparszerű üzemeltetése. Egy üzemben sem lehet közömbös, hogy egy-egy tehéntől milyen költségekkel, milyen idő alatt mennyi egészséges és nagy hasznossággal rendelkező állatot nevelnek fel. Igaz, a beruházási költségek gyakran korlátozottak. Érthető tehát, hogy az üzemekben a befektetéseket elsősorban oda irányítják, ahol ez a termelés szempontjából a legégetőbb, vagyis a tehenészetbe. De azért a'borjútartás se legyen „mostohagyerek“. A megfelelő tartási körülmények kialakításához megoldások mindig akadnak, néha kisebb költségek mellett is. A nitrai járásban gazdálkodó májmlrovcei szövetkezetben kisebb költséggel és jó munkaszervezéssel észszerűen oldották meg a borjúnevelést. Még néhány évvel ezelőtt az egyes gazdaságokban szétszórtan, provizóriumokban tartották a borjakat. A kedvezőtlen körülményeken javítani kellett — mondotta jozef Lore ne mérnök, a mojmirovceí részleg állattenyésztője. — Évről-évre betegségekkel, járványokkal, s ennek következtében nagy elhullással küzdöttünk és gyenge eredményeket értünk •I. A megfelelő megoldást megtalálták. A mojmírovcei részlegen a régi istállók átalakításával és korszerűsítésével egy ötszáz férőhelyes borjúneveldét létesítettek. A szövetkezet négy gazdaságából ide összpontosítják az összes borjakat. A profilaktóriumokból a központi neveidébe tfznapos korban telepítik át az állatokat. A borjúnevelde két pavilonból áll. Az elsőben a borjak az itatásos nevelés ideje alatt, a másikban pedig a növényi takarmányokra való áttérés után tartózkodnak. Mindkét pavilonban az állatokat csoportosan — két sorban haladó —, almozott rekeszekben tartják. A legfiatalabb borjakat két-három hétig egyedileg boxokba helyezik. A megfelelő mikroklimát a boxok felett elhelyezett infralámpákkal és szellőztető berendezésekkel biztosítják. Az első pavilonból a száz kilós élősúly elérésekor telepítik át a borjakat. A másik pavilonban ivar szerint csoportosítják a borjakat és kétszáz kilós élősúly elérésekor telepítik ki őket. A borjak etetésénél a már általánosan elterjedt módszert alkalmazzák. Az ellő pavilonban a legfiatalabb borjakat három-öt napig „Kolostran“ utána pedig „Laktosen“ tejpőtlóval itatják. A második héttől kezdve az állatokat fokozatosan szilárd takarmányokra szoktatják. Már az egyedi hozókban tartott borjak is tetszés szerint jó minőségű lucernalisztet fogyasztanak. Az itatási időszak befejezéséig a „Laktosen“ napi adagját fokozatosan csökkentik, a kor előrehaladásával pedig a borjak fokozatosan növekvő adagban TK—1-es granulált takarmánykeveréket és szénát kapnak. A második pavilonban az üszőket először TK—11-es granulátummal, később pedig MDB keverékkel etetik. A növendékbikákat a kezdeti szakaszban TK granulátummal etetik. Később — a takarmányozás gazdaságosabbá tétele érdekében —• saját gazdasági takarmányokból összeállított komplett granulátumot kapnak. Ezt saját granuláló gépsoron készítik. A granulált takarmány készítésénél másodosztályú gabonaféléket, a gabonatisztítóból származó hulladékot, szárított baromfiürüléket, törkölyt, melaszt és 60 százalékig takarmányszalmát hasznosítanak. Ezenkívül az állatok abrakot és jó minőségű kukoricasiiót is kapnak. Az itatásos pavilonban — ahol a borjak gondozása a legigényesebb — öt asszony váltott műszakban dolgozik. Az egyes műszakokban két-két asszony váltakozik, egyik pedig szabadnapos. Egy-egy asszony hetven borját gondoz. A második pavilonban három asszony állandó műszakban dolgozik. Itt átlagban egy gondozóra flO—85 állat gondozása jut. — Kezdetben — említette Lorenc elvtárs — a két műszak bevezetésekor a gondozók között gyakran zsörtölődések fordultak elő. Hogy a sok gondot okozó viszálykodásoknak véget vessünk, módosítottunk a műszakokon: déli 12-től 1 óráig mindkét műszak együtt van. Ez lehetővé tette a munka átadását, ellenőrzásét és a teendők vagy a problémák megvitatását. Azóta a muakSTÍteonyok lényegesen javultak. Az itatásos pavilonban az alsó műszaknak letelt a munkaideje. De a két asszony még ott szorgoskodott, hogy minden rendben legyen, amikor a másik műszak munkába áll. — Ezen a szakaszon igányBS és felelősségteljes munkát végzünk — mondotta Porubská Mária, aki már négy éve Itt dolgozik. — Sok bajunk van főleg a legfiatalabb borjakkal, míg ezeket itatásra szoktatjuk. Mindegyikük egyedi gondozást igényel. Nagy sélyt fektetünk a tisztaságra, meg az edények, tárgyak és a boxok fertőtlenítésére. Most fejeztük be az üres boxok kitisztítását és fertőtlenítését, mert délután a gazdaságokból újabb huszonkét borjú érkezik. A második műszak majd az almozást és а betelepítést végzi. Azelőtt gyakran beteg, gyenge vagy túl fiatal, néha alig ötnapos borjakat szállítottak ide a gazdaságokból — szólt közbe Belákové Zlatica. — Annak ellenére, hogy megtettünk mindent, gyakran fordultak elő betegségek, és sok borjú elhullott. Most fokozottan ügyelünk arra, hogy a borjúneveidébe csak egészséges, megfelelő körű és jől fejlett állatok kerüljenek. Ez év januárjában a szarvasmarhatenyésztés szakaszán egy 22-tagú szocialista munkabrigád alakult, amelybe a mojmírovcei részlegen az összes állatgondozó és fejő bekapcsolódott. Rajčaniová Hedviga vezetése alatt — aki a borjúneveidében mint gondozó dolgozik — a brigád aktívan tevékenykedik. A borjúneveidében egy összeforrt, jól együttműködő munkakollektíva alakult. A becsületesen ág odaadással végzett munka az eredményeken is visszatükröződött. Az első tíz hónap átlagában az első pavilonban a tervezett 850 grammos átlagos napi súlygyarapodást 727 grammra növelték. A második pavilonban ugyanebben az időszakban a 650 grammos sálygyarapodás helyett 850 grammot értek el. A borjúelhullás 3 százalékon aluli volt. A múltban egy-egy gondozó 40—45 állatot látott el, jelenleg már átlagban 75-öt Iát el. Ezenkívül lényegesen növekedőit az állatok súlygyarapodása és csökkent az elhullás. Lényegesen javultak a munkakörülmények, s lehetőség nyílt az állategészségügyi intézkedések betartására. A jő eredmények eléréséhez nem utolsó sorban hozzájárult a dolgozók becsületes hozzáállása, aktivitása és kezdeményezőkészsége. KLAMARCSIK MÄRIA, mérnök jelene és sikeresen teljesítette az elásó ötéves tervből ráháruló feladatát — jegyezte meg Horváth Sándor pártelnök —, mert a száztizedet létszáma pártszervezet tagjai a szövetkezeti dolgozókkal együtt mindent megtettek e sikerek érdekében. Most ugyanilyen lelkesedéssel váltják valóra a CSKP XV. kongresszusa irányelveiből és a járási pártkonferencia határozataiból rájuk háruló sokkal igényesebb feladatokat. A járási mezőgazdasági igazgatóság által lebontott irányszámokat ismertettük a párttagokkal és a szövetkezet minden egyes dolgozójával. A feladatokat egészen egyénekig bontottuk le. Célunk, hogy a hatodik ötéves terv feladatait is sikeresen teljesítsük. Mivel a hatodik ötéves terv a minőséget és a közgazdasági tényezőket helyezte homloktérbe, a megvalósítás során nélkülözhetetlen eszköznek tekintjük az összpontosítást és a szakosítást, ahol a minőség és a közgazdasági hatékonyság nagy mértékben kifejezésre juthat. Ebben a gazdaság vezetői kezdettől fogva egységes álláspontot képviseltek, ami most a termelés fellendülésében elég jől lemérhető. A sikerek titka — Sikereink azzal magyarázhatók — mondta Rácz Péter alelnök —, hogy a növénytermesztés dolgozót megfelelő időben tudomást szereznek tőlünk a munkacsúcsokban rájuk háruló feladatokról. Mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben hetenként tanácskozunk a vezető dolgozókkal (azok pedig beosztottaikkal), meghatározzuk a soronlevő feladatokat, értékeljük az előző Időszak eredményeit. Ilyenkor megdicsérjük az arra érdemeseket, s elmarasztaljuk a lemaradozókat. Ezen túl a növénytermesztés vezetőivel idényben naponta értekezünk a teendőkről, elosztjuk a feladatokat. — Szó esett róla, — jegyezte meg Farkas Ferenc főagronómus —, hogy a járási székhely építői a közeli föld■ ■ ■ rr ■ jovoje jeink minőségét rontják, a talaj termőképességét tönkreteszik. Ezzel is magyarázható, hogy ezeken a területeken hozamaink nem kimondottan kielégítők, mert nem tudunk olyan munkát végezni, mint amilyent szeretnének. Mégis mindent elkövetünk azért, hogy a kínálkozó lehetőségek kihasználásával optimális eredményeket érjünk el. Állattenyésztésünk számára igénynek megfelelő takarmányokat termelünk feladatai teljesítéséhez. idén például olyan kiváló minőségű silókukoricát készítettünk be, amely egyenlő értékű az abrakkal. Szövetkezetünk évente mintegy félmillió koronát költ rekultivációs munkákra, a nagytáblás gazdálkodás kialakítására. Felszámoljuk a régi utakat, mezsgyéket, hogy lehetőséget teremtsünk a — költséges — nagy teljesítményű gépek ésszerű kihasználására. A korábbi sok növény helyében három-négy főnövényt termelünk, lényegesen intenzívebb körülmények közt mint régebben Így jobban szervezhetjük a feladatokat. A növényeket úgy helyeztük el a vetésforgóban, hogy az érés és a begyűjtés folyamatos legyen, és csökkenjen a gépek üresjárata, ami költségmegtakarítással jár. Sajnos, az időjárás az utóbbi két évben nem nagyon kedvezett, mert idén áprilistól szeptemberig mindössze 168 mm csapadék hullott földjeinkre. Májusban 28, júniusban 8, októberben pedig mindössze 7,9 mm csapadékot kaptunk, —• ez nagyon kevés. A nyolcszáz hektáros öntözőrendszert idén a lehetőséghez mérten jól kihasználtuk. További 750 hektáros területet is behálóztunk ötözőrendszerrel, ahol 1978-ban kellett volna felszerelni a szívó-nyomó berendezéseket, ezeket azonban a mai napig sem szerelték fal. Ezért az egész öntözőrendszert — ebben az évben — szinte csak félerővel üzemeltethettük, pedig a vízre nagy szükség lett volna. Földjeink tápanyagkészletét nagy adagú szervestrágyával, s a növények igénye szerint műtrágyázással javítjuk, azonban a tápanyagok érvényesüléséhez víz is szükséges, és éppen ebből volt a legkevesebb. Vitathatatlan, hogy a nagytáblás termelési szerkezet a korszerű gépek és gépsorok használata módot nyújt a munkatermelékenység javítására, s a termésátlag fokozására mind a növénytermesztésben, mind pedig az állattenyésztésben. — Az új tehénfarm építése és üzembehelyezése, a sertésprogram befejezése előfeltétele a még kifejezőbb eredmények elérésének — jegyezte meg Molnár Ferenc főzootechnikus. — Kialakítjuk a saját kocatőrzsállományt, méghozzá zárt forgóban, ami lehetőséget nyújt a munkatermelékenység és az állatállomány hasznosságának növelésére. Elmondhatom, hogy nagy előnye van az összpontosított-szakosltott állattenyésztés kialakításának. A nagyüzemi termelési rendszerben lényegesen jobb a munkamegosztás, mint a kisüzemiben. A dolgozók korszerű feltételek közt, nagyobb állatmennyiség ellátására képesek mint korábban, kevesebb dolgozó aránylag könnyűszerrel végezheti feladatát, s ami a legfontosabb: javul az állatok haszonhozama. Ez persze nem válhat lehetővé egyik napról a másikra. Az embereknek fel kellett nőniük az új feladatokhoz. Ebben pedig segítenünk kellett őket. Az összpontosított termelés és a szakosítás feltételezte a költségek csökkentését, s ezt az emberek helytállásával érhettük el. Jól sikerült ez a gyakorlatban, hiszen ma már nem okoz különösebb gondot a mintegy háromezer szarvasmarha és a tízezer körüli sertés ellátása és hasznosságának növelése. Előtérbe kerültek a takarmányozás új formál is, s ebben látjuk a Jövőt. — Manapság egy apaállat (kan) eléggé sokba kerül, így lehetőséget kerestünk a kocák mesterséges megtermékenyítésének kialakításéra. Egyelőre az állomány egyharmadánál végzünk mesterséges megtermékenyítést, aztán majd meglátjuk ... Ezzel egyidejűleg saját kocaszaporító tenyészetet is létrehozunk szlovák és Teljesítik feladataikat A galántal járás mezőgazdasági üzemei ebben az ávben nagyon igényes feladatokat tűztek ki, miszerint az elmúlt évhez viszonyítva a nyerstermelést 17,2, a növénytermesztést 31,5, az állattenyésztést 3,8 százalékkal kell fokozniuk. Mécses János mérnök, a jmi főtervezője kérdéseimre elmondta, hogy a szövetkezetek és állami gazdaságok már az év elejétől nagy tenniakarással láttak hozzá a feladatok teljesítéséhez. Így a siker nem váratott magára. Az év eddigi szakaszában csaknem valamennyi termelési és értékesítési mutatót teljesítettek. A növénytermesztés és az állattenyésztés egyaránt kedvező ütemben fejlődik, ami a jól megalapozott tervezésnek, a növénytermesztési, állattenyésztési feladatok kölcsönös összehangolásának az eredménye. A járás mezőgazdasági dolgozói rendkívül jó eredményeket értek el а növénytermesztésben. Azt hiszem, joggal megilleti őket a dicséret, hiszen a járás gyengébb talajain is a kedvezőtlen időjárás ellenére jelentős mértékben javult a hektárhozam. Búzából a tervezett 50,8 mázsával szemben 54,4 mázsa termett hektáronként, de az egyes szövetkezetekben, állami gazdaságokban árpából sem volt ritkaság az 53—54 mázsás terméseredmény. Így gabonafélékből háromezernyolcvannégy tonnával termett több mint amennyit eredetileg terveztek. A terméseredményekkel elégedettek lehetnek, hiszen a nyugat-szlovákiai kerületben a Dun. Streda-i járás után a második helyen végeztek. Kukoricából 56,3 mázsát terveztek hektáronként, de úgy néz ki, hogy elérik a hatvan mázsa szemtermést. A járás gazdaságai az állattenyésztésben is egyre jobb eredményeket érnek el. Noha az év elején szűkében voltak a takarmányokból, kezdetben csökkent az állatok hasznossága s a termelés gazdaságossága, ezeket a hiányosságokat azonban túlsúlyban sikerült kiküszöbölni. A negyedéves értékeléshez viszonyítva nagyot javult a tejtermelés ővlaga. Az év első nyolc hónapjában a jmi hatáskörébe tartozó üzemek összesen harminckétmillió négyszáztizennégy ezer liter tejet adtak el, ami 101,1 százalékos tervteljesítés. Járási átlagban a tehenenkénti tejeladás elérte a nyolc litert. De a trsticei (nádszegi) szövetkezet a legfrissebb kimutatás alapján tehenenként 11,1, az Úrföldi Állatni Gazdaság pedig 10,4 liter tejet adott el. Sajnos, még mindig akadnak gyengébb szövetkezetek, mint például a cseh fehér kocákból, s azokat hazai landrassal keresztezzük, s a leszármazottakból állítjuk össze a termelő kocaállományt. Tehénállományunk egyelőre eléggé kevert. Túlsúlyban szlovák-tarka, de már akad feketetarka is közte.' A jövőben az utóbbi képezi az állomány zömét, mert tejhasznossága jobb mint a szlovák-tarkáé. A gazdaságban a tehenek tejhasznossága (évi átlagban) 3S00 liter, azonban a fekete-tarka leszármazottak egyedei 4500—U000 liter tejet termelnek évente. A sertéstenyésztésben az összpontosított, szakosított termelés lehetővé tette a malacok átlagos napi súlygyarapodásának a javulását. A korábbi 30—33 deka helyett jelenleg 40—42 deka súlygyarapodást érnek el a malacoknál, a hízóknál pedig 61 dekát! Újabban a malacelválasztást a régebbi 56-ról 28 napra csökkentették és elérték, hogy a régebbi évi 1,7—1,8 elles helyett 2,2 eilés legyen. Az első ellesek malacátlaga kocánként ebben az évben már 9,8 volt. Ezzel évente 18—20 malacot választhatnak el, vagyis 2—4 darabbal többet mint régebben. Cél: a társadalom bőséges ellátása — Sorolhatnánk tovább mindazokat az előnyöket, amelyek a szocialista munkamegosztás lehetőségeinek a kihasználásával előfeltételeket teremtettek a termelés fellendítésére, hiszen évi átlagban a szövetkezet több mint százmillió korona értékű terméket produkál. Hektáronként 16 347 korona értéket. 485 kg húst, 780 liter tejet és 1037 kg gabonát adunk a közellátásnak — zárta le a beszélgetést Fucks Ferenc főökonómus. Ehhez csak annyit tehetek hozzá, hogy három év egy társult szövetkezet életében nagyon minimális idő, azonban az eredmények azt bizonyírják, hogy a szövetkezet eddig is jelentős sikereket ért el és nagy távlatok előtt áll. Eredményei ésszerű szervezéssel és beruházással egyre javulnak, s végeredményben ez a fő cél. Ez teszi lehetővé a dolgozó emberek életszínvonalának szüntelen javulását ‘s. Hoksza István peredi, ahol augusztus végével csak 98,5, a vágtornóci 86,7, a nagyfödómesi 90,7 és a vágfarkasdi szövetkezet 97,9 százalékra teljesítette tejeladási időtervét. A gyengébb tejtermelő üzemekben a jmi szakemberei gyakori ellenőrzést, felmérést végeznek a takarmányfélék ésszerű hasznosításának, az állategészségügyi előírások betartásának a megállapítására. Az eredmény nem marad el, mivel a hatékony ellenőrzés és szervezés folytán a farkasdi szövetkezetben a tavalyi év valóságához viszonyítva tíz, a perediben 4,1 százalékkal javult a tejtermelés. E téren az intézkedések egész surát valósítják meg, mivel ebben az évben a tejtermelést további 3,4 százalékkal növelik és az év végére tehenenként el kell érniük a háromezerszázhuszonöt literes fejési átlagot. Ügy vélik, ezt teljesíteni tudják, hiszen a féléves kimutatás tehenenként 1,8 százalékos javulást mutatott. A fokozottabb tejtermelés érdekében mindenütt nagy gondot fordítanak az irányítás és munkaszervezés színvonalának emelésére, a növénytermesztés és állattenyésztés időszerű összehangolására, a takarmányfélék hasznosítására. A járásban idén reményt keltőén alakult a takarmányellátás, silóból sem mutatkozik hiány, herelisztból 32 ezer tonnát gyártottak, ami egyedülálló teljesítmény a kerületben. A minőségesebb, jobb takarmány kedvező hatással van a húskitermelésre is. Húskitermeiési tervüket az első félévben 100,9 százalékra teljesítették. A baromfihús termelési tervét 113,3 százalékra sikerült teljesíteni. Örvendetes, hogy míg tavaly egy hektár földterületre számítva százhuszonhét kg húst, addig az idén már száznegyvenegy kg-ot termelnek ki. A galántai járás földművesei igyekeznek ésszerűen gazdálkodni az abrakkal, bár több mezőgazdasági üzemben viszonylag drágán termelnek egy kg húst, vagy egy liter tejet. Egyes helyeken az ésszerűbb és a takarékosabb termelés érdekében hozott intézkedésekre csak kevesen figyeltek fel. Az üzemek vezetői néhol valahogy megfeledkeztek adott szavukról, s az ígértnél kevesebbett törődtek a takarmányok ésszerű hasznosításával. Ezért a járási szervek az állattenyésztésben rendszeresen ellenőrzik az abraktakarmányok ésszerű kihasználását és arra ösztönöznek, hogy a termelők a szükségleteknek megfelelően javítsák a munkaszervezés, valamint a szakirányítás színvonalát. A jó hasznosságot mindenütt takarékos erőtakarmány-etetéssel próbálják elérni, de nem a végtermék rovására! Az idei terménybegyűjtés eredményei alapján elmondhatjuk, hogy adottak a feltételek az abrak takarékos hasznosítására. A járás dolgozói, mezőgazdasági üzemei az igényes feladatok teljesítésével, ésszerűbb, takarékosabb gazdálkodással kívánnak hozzájárulni szocialista mezőgazdaságunk további felvirágoztatásához. KRASCSENICS GÉZA Gyapjúfelvásárlók A Komérnoi (komáromi) Mezőgazdasági Terményfelvásárlő és Ellátó Üzem héttagú gyapjúfelvásárlási munkakollektívája a Bástya III. helyiségeiben dolgozik. Hajmássi Kálmán minősítő és egyben felelős átvevő vezetésével, valamint Héger Béla raktáros közreműködésével vásárolják fel a járás szövetkezeteiből, szövetkezeti tagoktól, kisállattenyésztőktől a juhok értékes nyersanyagát a gyapjút. Ezt osztályozzák, bálákba csomagolják, majd rendeltetési helyére szállítják. Egy idény alatt 50—55 tonna nyers gyapjút vásárolnak fel. A felvásárolt, osztályozott és csomagolt gyapjút Krnovba szállítják, ahol az ottani feldolgozó üzemben gyapjúszöveteket, textllanyagokat készítenek belőle. A felvásárlási részleg már 1949-től dolgozik. Az előirányzott feladatokat mindig teljesítették, s az idén is teljesíteni fogják. Szorgalmas munkájukkal jelentős hasznot hoznak társadalmunknak. (Hoiczer) ti 1
