Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-11-26 / 47. szám

14 A mezeinyúl egészségének helyzete A növényvédelemmel szemben gyak­ran felmerült az a vád, hogy az al­kalmazott szerek a vadban jelentős kárt okoznak. A vizsgálatok eredmé­nyei azt állapították meg, hogy a megvizsgált mezeinyúl hulláknak csak igen csekély százalékánál volt kimu­tatható elhullást okozó mérgezés. Nagyobb problémát jelentenek eb­ben a növényeket támadó mikroszer­vezetek. Ezek káros hatású toxinokat termelnek, melyek elsősorban a má­jat károsítják. Az állategészségügyi intézet vizsgálatai alapján az elhul­lott egyedek 80 százalékánál bélgyul­ladást és májelváltozást tapasztaltak. Ezek egyértelműen a toxinhatásra utalnak. Még jobban alátámasztja ezt a megállapítást az, hogy a nagyobb nyúl elhullást mutató helyeken a nö­vényi kultúrákat megvizsgálva fuzá­­riummal fertőzött gabona- és kukori­catáblákat találtak. Megállapították, hogy a legnagyobb veszélyt a környe­zetet is támadó mikroszervezetek okozzák. Az utóbbi évek nyúlelhullásai ide­jén az állategészségügyi intézethez küldött hullák többsége sovány, gyo­mor- és bélgyulladású volt. Fertőző betegséget csak kis mértékben észlel­tek. Keresni kell tehát azokat az oko­kat, amelyek a gyomor- és bélgyulla­dást előidézik. Megállapították, hogy ezeket döntő mértékben a növényze­tet is károsító mikroszervezetek okoz­zák. VÉRFELFRISSlTÉS Az elmúlt évek vérfelfrissítései, te­lepítési többségben pozitív eredmé­nyeket hoztak. Az akciók célja az ál­lomány minőségi és mennyiségi javí­tása volt. Ahol a vérfelfrissítésre szánt állomány kihelyezését kellő kö­rültekintéssel, a mezeinyúl igényeinek figyelembevételével végezték, elérték a kitűzött célt, tehát mind mennyi­ségben, mind minőségben az állo­mányban javulás volt tapasztalható. Amennyiben a kihelyezett állomány számára megfelelnek az életkörülmé­nyek, az tartja a helyét, s legfeljebb ötkilométeres körzetben mozog. A vérfelfrissitett területeken jobb lett a szaporulat mint másutt, kevesebb volt a nyúlelhullás, ami a jobb ellenálló képesség eredménye. Olyan esetek is SZABAD FÖLDMŰVES, előfordultak, hogy az említett feltéte­leket nem, vagy rosszul biztosították. Vérfelfrissítésnél ugyanis figyelembe kell venni az alábbi szempontokat: A vérfelfrissítésre szánt nyulak kö­zel azonos adottságú élőhelyről szár­mazzanak. Tervet kell készíteni, hogy honnan hová szállítsuk a nyulakat. Nem éppen szerencsés megoldás a nagy távolságról való szállítás. Nyu­­lat csak oda érdemes szállítani, ahol ésszerűen akarnak vele gazdálkodni. Hiába bocsájtanak ki egy-egy vadász­területen akár ötszáz nyulat is, ha ott még abban az évben levadásszák, vagy befogják azokat. Nem marad meg a nyúlállomány akkor sem, ha számára nincsenek megfelelő életfel­tételek (búvóhely, takarmány slb.) vagy éppen túl sok a dúvad. Egy vadásztársaság területén a vér­felfrissítést teljes egészében egy év alatt szinte lehetetlen megoldani, csu­pán egyes területek jöhetnek ebben számításba. Vérfelfrissítés céljából legalább kétszáz nyúl kibocsájtása szükséges. A benépesítésre szánt területen az ott élő állományt egészségi vizsgálat alá kell vetni. Vérfelfrissítésre csak akkor kerülhet sor, ha mind a bete­lepítésre szánt, mind a területen élő állomány teljesen egészséges! A BELTENYÉSZET HÁTRÁNYA A mezeinyúlná) léteznek olyan tö­rések, hullámzások, amelyeknek okát egyelőre csak feltételezzük, egyértel­műen bizonyítani nem tudjuk. Több éves megfigyelések bizonyítják, hogy inezeinyúl-állományunk négyévenként visszamarad. Szinte előre be lehetne jelölni 1978 után az 1980-as évet. Az időszakonkénti csökkenések okának felderítését fontos feladatnak kell te­kinteni. A négyéves periodicitás bizo­nyítása azonban még következetes kutatómunkát igényel. Ismerve a mezeinyúl természetraj­zát, feltételezzük, hogy ugyanúgy mint más állatfajoknál, ennél is je­lentkezik a beltenyészet. Ezen egye­dül vérfelfrissítéssel segíthetünk. A beltenyésztést különböző állatfajok nem egyformán tűrik, így a mezei nyúlnál is másképpen jelentkezik. A beltenyésztés nem kívánatos jelensé­gének hatására felborpl a populációs egyensúly, csökken az állomány sza­porodóképessége, egészségi állapota, s termékenysége. Ha a beltenyésztés eléri a minimumot, akkor következik be az állomány robbanásszerű vissza­esése. Nyulakkal végzett beltenyésztési kí­sérletekről ez idő szerint nem tudunk számot adni. Egy azonban biztos: a beltenyésztés hatására csökken az életrevalóság, a vitalitás, fogékonyab­bak az egyedek a környezeti hatások­ra stb. Beltenyésztés esetén ugyanúgy mint a háziállatoknál idegen vérvo­nal bevitelével igyekszünk javítani állományunk minőségén. A NYÚL VADÄSZATA Vadászattal is sokat árthatunk a nyúlállományunknak, ha azt meggon­dolatlanul, tervszerűtlenül lőjük. Az állmány szaporodására káros hatással van, ha az ivararány a kanok javára tolódik el. A jó ivararány kialakítása érdekében a vadászatokat ráhajtás formájában kell szervezni, mert ak­kor nem lőjük a „láb alól“ kelő nyu­lakat, ezek ugyanis többségben nősté­nyek. Fontos az is, hogy egy-egy terület­részen csak egyszer vadásszunk nyúl­­ra, ha pedig tapasztaljuk, hogy az ál­lomány kevesebb, akkor egyetlen va­dászat is veszélyeztetné a törzsállo­mányt. Ilyenkor szüneteltetni kell a „puskázást“. Ahol élőnyúl befogást végzünk, ott semmilyen körülmények között ne vadásszunk. A NYÜL VÉDELME A tavaszi talajmunkák, a pillangó­sok és a szálastakarmányok kaszálá­sa során vadriasztók alkalmazásával a pusztulásra ítélt nyúlállomány te­kintélyes mennyiségét menthetjük meg. Az állomány fejlesztésével kap­csolatosan kevés szó esik a dúvad létszámapasztásáról, pedig ez is fon­tos tennivalónk. Különösen tavasszal kell nagy gondot fordítanunk a dú­vad ritkítására. A kóborkutyák pusz­títására is gondolok, mivel ilyenkor a kutyák csoportokban garázdálkod­nak vadászterületeinken. Zaklatással nemcsak a szaporulatban, hanem a törzsállományban is jelentős károkat okoznak. Ebből pedig az következik, hogy gondot kell fordítanunk a szőr­més és a szárnyas kártevők ritkítá­sára. Az eddigieknél sokkal hatékonyab­ban kell megszervezni a nyulak ta­karmányozását. Ott, ahol a betakarí­tási munkák után a nyúl nehezen jut táplálékhoz, olyan vadföldek létesí­tése szükséges, amelyek búvóhelyül, s egyben táplálékul szolgálnak a nyu­lak számára. Ugyanakkor zord tél esetén elkerülhetetlen feladat az ete­tés megszervezése. Az állománybecslést ajánlatos két­szer elvégezni, tavasszal és a vadá­szati idény kezdete előtt. JÄN M. HABROVSKÝ 1977. november 28. Sporthorgás^ok versenye Ismét mögöttünk van egy versenyidény. Ilyenkor rendszerint megálla­pítjuk, hogy az eredmények egyre jobbak, örvendetes, hogy a sporthor­­gász-versenyzők élvonalában egyre több fiatallal találkozunk. Ez arra en­ged következtetni, hogy biztosított az utánpótlás. Arr<: is felfigyelhettünk, hogy főleg Szlovákiában lényegesen javult a horgásztechnika. Idén kerületeinkben megszervezték az alapszervezeti к sporthorgászainak s a Szövetség kétfordulós II. nemzeti ligásainak ver enyét. Ezzel váltjuk valóra Szövetségünk II. kongresszusának a sporthorg iszversenyek színvo­nalas szervezésére vonatkozó alapelveit. Ebben az évben Szlovákiában összesen 865 verseny ső sporthorgászt tar­tottunk számon. Az elmúlt évben 189 bajnoksági, ser égért folyó, barátsá­gos vagy propagációs versenyt szerveztünk. Ezekben ] nintegy 9800 személy vett részt, az idősebbek és a fiatalok sorából. Ebből is látható, hogy a sporthorgászok versenye Szövetségünk keretében nagyon jelentős társa­dalmi és kulturális tevékenységnek számít. Az alábbiakban áttekintést nyújtunk Szövetségünk horgász-versenyeinek eredményeiről A II. liga LRU C-csoportjának versenyeredményei i endeztük. Ennek I. fordulóját 1977. május 14—15-én Salán Részt vettek rajta a: trenčíni helyi szervezet 27 bytčai helyi (szervezet bratislavai III. városi szervezet 28 hlohoveci he lyi szervezet bratislavai IV. városi szervezet 31 púchovi hely szervezet žilinai В helyi szervezet 33 komárnoi—p ti helyi szervezet komárnoi I. helyi szervezet 33 P. Bstyrica-i helyi szervezet salai helyi szervezet 36 levicei helyi szervezet А II. fordulóra 1977. IX. 10—ll én Hlohovecen kér Részt vettek rajta a: žilinai В helyi szervezet trenčíni helyi szervezet P. Bystrica-i helyi szervezet púchovi helyi szervezet bytčai helyi szervezet 20 24 31 31 32 I. hdly yl szervezet tervezet szervezet helyi szervezet bratislavai IV. városi szervezet 41 komárnoi—p ati helyi szervezet bratislavai I hlohoveci sarai helyi levicei helyi komárnoi I. A fenti két forduló versenyeredményeinek Trenčín helyi szervezete 51 Žilina В helyi szervezete 53 Bytča helyi szervezete 68 Bratislava III. városi szervezete 71 Bratislava IV. városi szervezete 72 Púchov helyi szervezete 76 Sala helyi P. Bystrica Komárno I. Hlohovec Levice hely Komárno— Az I. ligában megtisztelő helyet vívott ki magánpk vezete. a II. ligában pedig Komárno I., Hlohovec, Levi helyi szervezete jutott tovább. A kerületi divízió legjelentősebb sport-36 42 45 47 52 58 ilt sor. városi szervezet 43 44 45 45 52 59 helyezettjei: izervezete lyi szervezete helyi szervezete szervezete szervezete ht lyi 81 83 103 85 86 tat helyi szervezete 106 Trenčín helyi szer­­ce és Komárno—Pat redményei alapján a II. liga C-csoportjában továbbjutott a: nyugat-szlovákiai kerületből a partizánskei helyi szérvezet, közép-szlovákiai kerületből a martini helyi szervezet, kelet-szlovákiai kerületből a košicei helyi szervezel! a bratislavai városi szervezetből az egyes számú körzet szervezete. Az országos I. ligában 1977-ben a szlovákiai csoportok az alábbi helye­zést érték el: 1. Žilina helyi szervezete; 2. Nové Zámky helyi Szervezete; 5. Ružombe­rok helyi szervezete; 7. Bratislava városi szervezete; 10. Trstená helyi szervezete az I-ből а II. ligába került! А II. liga RT C-csoportjának versenyeredményei: Az I. fordulót 1977. július 9—10 között Kolárovobkn szervezték az alábbi résztvevőkkel: Ružomberok helyi szervezete Hlohovec helyfc szervezete Komárno helyi szervezete Bratislava várpsi szervezete Kolárovo helyi szervezete Žilina helyi szervezete А II. fordulót 1977. IX. 17—18-án Bratislavábarj szerveztük az alábbi résztvevőkkel: Ružomberok helyi szervezete Bratislava váijosi szervezete Komárno helyi szervezete Hlohovec helyi szervezete Kolárovo helyi szervezete Žilina helyi szervezete A két forduló utáni helyezések: 1. Ružomberok helyi szervezete 3833,76 ponttal; 2. Komárno helyi szervezete 3677,30 ponttal; 3. Kolárovo helyi szervezete 3362,20 ponttal; 4. Bratislava városi szervezete 2590,52 ponttal; 5. Hlohovec helyi szervezete 2423,94 ponttal; | 6. Žilina helyi szervezete 2175,52 ponttal. Az I. ligában (ebben a csoportban) továbbjutásra jogosult a rúžom be­­roki helyi szervezet. A Nové Zámky-i helyi szervetet a 3.; a prešovi pedig a 8. helyen végzett. Halfogó bajnokság Szlovákiában: A bajnokságot 1977. október 2-án Zvolenban fezerveztük. A kerületek versenyzői az alábbi helyezéseket érték el: 1. Közép-Szlovákia II. 5. Kelet-Szlo ’ákia I. 2. Közép-Szlovákia I. 6. Nyugat-Sz ovákia II. 3. Nyugat-Szlovákia I. 7. Kelet-Szlo ákia II. 4. Bratislava városi szervezete I. 8. Bratislava II. városi szervezete II. Szlovákia férfi bajnoka Közép-Szlovákiából Peter Šedo versenyző lett, a nők közül pedig Helena Doležalová szintén ugyanabból a kerületből. A kerületi csoportok versenyeredménye az 1RU csoportban: Közép-Szlovákia púchovi helyi szervezetéből Jojsef Drábik Zilináről és Marcella Šedová szintén Zilináről. Nyugat-Szlovákia hlohoveci helyi szervezetéből Iyan Budek Partizánskéból és Irena Koklesová Piešťanyból. Keiet-Szlovákia Svit helyi szervezetéből Anton Šoltýs Šp. N. Vesröl és Te­rézia Lednická Svitbői lett a győztes. A kerületi csoportok versenyeredményei óz RT csoportban: Közép-Szlovákia ružomberokt helyi szervezetéből Dušan Mlynár. Nyugat-Szlovákia Nové Zámky-i helyi szervezetéből Dr. Mészáros György sportmester. Keiet-Szlovákia prešovi helyi szervezetéből Štefa i Karas lett a győztes. Gratulálunk a győztes csoportoknak, azoknak pedig, akik ebben az idényben nem értek el helyezést, a jövőben több sikert kívánunk a sport­horgászok versenyében. Tibor Pokor ný, a SZHSZ KB társadalmi és kultui ális osztályának vezetője. A vadászati szabályok elő­írják, hogy ha a tere­pen akadályokon megyünk ke­resztül, úgyszintén két hajtás közben a körvadászat minden köre után, lakott területen, ha járműre szállunk, ha magasles­re megyünk, vagy onnan jö­vünk le, esetleg ha síkos, je­ges úton haladunk, a fegyvert ki kell üríteni! Megtöltésnél úgy kell állnunk, hogy senkit ne veszélyeztessünk. Megtöl­tés előtt győződjünk meg ró­la, hogy fegyverünk csövében nincs-e idegen anyag. Külön felhívom a figyelmet rá, ha egyesek a fegyvert nem tudják kellőképpen elzárni, a lőszert a legbiztonságosabb zár alatt tartsák, főleg ott, ahol gyermekek is vannak. A fegy­vert illetéktelen személyeknek vadászati, vagy más célokra át­engedni még akkor is tilos, ha az esetleg fegyvertartási enge­déllyel rendelkezik! Ki né tapasztalta volna les­vadászatkor, hogy a korábban jól áttekinthető terep estére mintha életre kelne. A fatus­­kók, a bokrok úgyszólván mo­zognak. A vadász ilyenkor ma­ga elé varázsolja amit vár, vagy el akar ejteni. Esetleg lövést is ad le az általa téve­sen vadnak vélt dolog irányá­ba. Az a valami azonban ember is lehetne! Ilyenkor legjobb ab­bahagyni a vadászatot, hiszen holnap is van nap. Nem tartom helyesnek vadá­szatkor a vad teljes védtelen­­ségének vagy a technika min­den rendelkezésre álló eszközé-Vadásszunk baleset­mentesen! nek kihasználását. Arra kell törekedni, hogy az esélyek egyenlőek legyenek. Ki ne érez­te volna ilyenkor a vadász­­lázt... Szólni kell itt az alkoholfo­gyasztásról is. Sajnos nincs olyan nap, hogy az ittasság va­lamilyen balesethez ne vezetne. Vajon miért tiltják a gépjármű­­vezetőknek olyan szigorúan az alkoholfogyasztást? Mert minél ittasabb valaki, annál gyen­gébbek és tompábbak a ref­lexei, a „bátorság“ viszont an­nál nagyobb és máris megtör­ténhet a baj. Ez ugyanúgy ér­vényes a vadászokra, akik lő­fegyverrel járnak a mezőre. Talán vadászoknál is helyes volna az alkoholszondázás, mint a gépjárművezetőknél! Volt már olyan eset is, hogy egyesek mulatságról vagy lakodalomból mentek kőrvadászatra. El lehet képzelni az ilyen „vadászatot". Amikor elejtettük a várva­­várt nagyvadat, megadjuk a neki járó tiszteletet, nézeget­jük, méregetjük, s amikor a puska már a tokjában van, egy kupica kisüstivel le is csillapít­juk magunkat, mert hiszen minden idegszálunk a végsőkig volt feszítve, a szívünk csak­nem a torkunkban dobogott. Remegésünk is csak abban a pillanatban szűnt meg, amikor meghúztuk a ravaszt. Ki ne örülne az „utolsó kör“-nek, a­­mikor az egész napi fáradozás után terített asztalnál, vadász­vacsora közben — rendszerint a vadászfeleségek társaságában — újból elmondjuk és átéljük a napi élményeket, mókákat, vicceket. Ilyenkor a jó borocs­ka mellett feloldódnak a más­kor hallgatag ajkak és sok-sok vadásztörténet lát napvilágot. Safarit József ^ЧЧЧЧЧ^ЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧ\ЧЧЧЧ\ЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧХ\ЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧЧ-АЧЧЧЧЧХЧЧ^ЧЧЧЧУ»КЧЧЧ\УЧ^ЧЧЧ^ЧЧЧХХЧЧЧЧХЧЧЧХЧЧЧЧЧХЧЧЧХЧЧЧЧЧЧ^ЧЧХЧ.Ч<

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents