Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-11-26 / 47. szám

Szakszerű kiválasztás a siker alapja

Mint a kisállattenyésztés egyéb ágazataiban, a lúdtcnyésztéshen is döntő tényezőként szerepel a szakszerű kiválasztás. Tenyésztésre mindig a legjobb Indukál válogatjuk ki, azokat, amelyek a nevelés során helyesen fejlődtek és jól betollasodtak. Különös gonddal őrizkedjünk a rokonkeresztezéstől. Továbbtartásra fejlett, kétéves gúnárokat ajánlatos kiszemelni. A jól bevált gúnárt öt-hat évig hagyjuk meg a törzsben, mert idősebb korban már rossz tenyész-apaállat.

A tojókat hat-nyolc évig hagyjuk meg a törzsben. Persze kivételesen előfordulhat, hogy a tízéves állat is kiváló eredményt nyújt. A tenyészfalkát legkésőbb novemberben ki kell alakítani, hogy a gúnár és a tojók megszokják egymást. Ne feledjük: a gúnár nem mindig hajlandó párosodni minden tojóval, különösen hajlamos a monogámiára. Ha ennek nem vesszük elejét, rossz lesz a tojások megtermékenyítése.

Az egyéves tojók januárban és februárban párosodnak, az idősebbek már decemberben. A törzset egy gúnárból és háromnégy tojóból ésszerű kialakítani A kiváló tulajdonságukkal rendelkező gúnár egyszeri párnsodással talán öt tojást képes megtermékenyíteni. Az idősebb tojók januárban, a fiatalok februárban vagy márciusban, de legkésőbb áprilisban kezdik a tojásrakást.

Minden tenyésztőnek az a fő célja, hogy a lehető legtöbb tojást nyerje állataitól. Egy tojótól jó tenyészmunkával akár negyven-hatvan keltetésre alkalmas tojás is nyerhető. A tojástermelésre, a tojások nagyságára és a megtermékenyítésre a takarmányozás jelentős hatással van. A napi adagnak sok fehérjét kell tartalmazni. A siker érdekében már decembertől kezdve kiadósán kell táplálni az állatokat.

A ludak napi adagját úgy állítjuk össze, hogy az összes szükséges összetevőket tartalmazza. A napi adag alapját a főtt burgonyából, gabonadarákból, száraz lucernából vagy csalánból készült, és ásványi anyagokkal, meg takarmánymésszel kiegészített lágy keverék adja. Este szemet, árpát, kukoricát és zabot adunk az állatoknak. Külön edényben mindig legyen az állatok előtt

homok is.

Az állatszállás legyen világos, az almot tartsuk szárazon, mert a nedves környezet kedvezőtlenül befolyásolja a hasznosságot — az állatok rendszertelenül és keveset tujnak. Igen kedvező eredményt érhetünk el a tojástermelésben, ha legalább néha megfürödhetnek az állatok. Több tenyésztő vízmedencét épít a kifutóban, a ludak a vízben párzanak, és nagy hasznosságot érnek el.

A ludak számára ajánlatos tojófészket készíteni, például elhasználódott gumiabroncsokból. A lúd kétnaponként tojik, de a jól tartott állatok némelyike naponta rakja tojásait. A tojásokat mindennap össze kell szedni és fagymentes (legfeljebb 10 C-fok hőmérsékletű) helyiségben tárolni, s naponta forgatni. A ludak többsége jó kotlós és maga költi ki a tojásokat. A nagy tojástermeléssel jeleskedő, céltudatosan nemesített fajták (pl. a cseh lúd) már nem költik ki a tojásokat. Ilyenkor legjobb a gépi keltetés mellett dönteni. A keltetéssel kapcsolatos követelmények betartása esetén a lúdtojás igen jól keltethető. Legjobb eredményt a legfeljebb tíznapos tojások keltetése nyújt. A kislibák 28—31 nap alatt kelnek ki. Természetes keltetéskor a kislibákat megszáradás után el kell szedni a lúdtól. A kislibákat kibélelt dobozokba teszszük, majd a költés végeztével visszahelyezzük a lúd alá.

Hideg időben a kislibákat ne engedjük ki, mert megfáznak és elhullanak. Ha viszont szép az idő, a vízre is kiengedhetjük őket. A kislibák felneveléséhez ajánlatos fűtött helyiséget biztosítani, mert az állatok főleg az első héten meleget kívánnak. A korai költésből származó kislibák felnevelées különös körültekintést, gondoskodást igényel.

A kislibákat általában búzakorpával, száraz kenyérből készült darával, később különféle darákkal tápláljuk. Munkánk sikerét nagyban befolyásolja, mennyi zöldtakarmányt tudunk biztosítani a kislibák szántára. A korai költésből származó kislibák napi adagjában a friss zöldet szárított csalánnal, lucernatörmelékkel és reszelt sárgarépával helyettesítjük. Ügyeljünk rá, hogy az itatóban mindig tiszta legyen a víz. Igen kedvező hatás érhető el a csíráztatott zab etetésével, főleg akkor, ha a kislibákat még nem engedhetjük ki a legelőre.

(Hum) V., Chovatel 9 77)

Véletlen találkozás

— Nem mondaná meg, hol lakik Bodzsár Gyula? — érdeklődtem az üzlet előtt álldogáló férfitől.

A kérdezett egy kicsit töprengett, aztán határozottan kijelentette:

— A mi falunkban semmiféle Bodzsár nem lakik!

— Nem létezik ...

— Értse meg, hogy nem.

— De...

— Semmi de. Minek vitatkozik fölöslegesen. Én Varbón születtem és már a 63. évemet taposom.

— A levelezőnk itt kell, hogy lakjon — erősködöm tovább.

— Hát akkor fogadjunk...

Belecsaptam a tenyerébe.

Kovács Ignác elvesztette

a fogadást. Én viszont nem a nuereménynek örültem, hanem annak, hogy megismerkedtem egy kiváló kiskertészkedővel. Nem csoda, hoqy nem ismerte az ifjabb nemzedékhez tartozó Bodzsárt, hiszen 1962-től Záhorán volt vendéglős, és ott kedvelte meg igazán a kertészkedést.

Záhorán (nagykürtösi járás) a kiskertészek szövetsége már régóta sokoldalúan tevékenykedik. f Kovácsot — az egykori agrár proletárt — mindig érdekelte a gyümölcs- és zöldségtermesztés. Ezért belépett a kiskertészek szövetségébe, ahol a tapasztalt szakemberek Körében lehetőség nyílt tudásának bővítésére. Kapott egy kis kertet. is, ahol a kocsma füstös levegője után nagyon jól érezte magát. A kertecskében a gyakorlatban is igyekezett megvalósítani a hallottakat. Emellett rendszeresen olvasta a szakkönyveket, folyóiratokat, s ha lehetőség nyílt rá, tanfolyamokon is részt vett. Így aztán a kertjében egyre eredményesebben gazdálkodott. A szakszerűen kezelt kertre felfigyeltek a szövetkezet vezetői, és amikor jelentősebb területen megkezdték a fólia alatti zöldség termesztését, Kovács Ignácot kérték meg az irányításával és azzal, hogy lássa el szaktanáccsal az ott dolgozókat.

Amikor elérte a nyugdíj korhatárt, haza költözött falujába. Sajnos, Vrbovkán (Varbón) nem működik a kiskertészek szövetsége és így továbbra is a tíz kilométer távolságra levő záhoral szervezet tagja maradt.

Otthon a családi kertben fogott hozzá a zöldségtermesztéshez. Mivel maximálisan ki akarta használni a kertet, főleg fólia alatti zöldségtermesztéssel foglalkozott.

Később egy magyarországi szakfolyóiratban olvasott a szegfűtermesztésről. Ez bogarat ültetett a fejébe. Nem restellte a fáradságot, többször is ellátogatott a „szomszédba“ a szegfűtermesztést tanulmányozni. Attán jelentős befektetéssel hozzálátott egy üvegház létesítéséhez. Még nincs befejezve az üvegház, hátra van még a központi fűtés bevezetése, amely egyben a melegvizet is jelenti majd. Ennek ellenére hozzálátott a dróthuzalos szegfűtermesztéshez. Szerencsére űz időjárás is kedvezett. Ottjártamkor már nagyon duzzadtak voltak a bimbók s a közelmúlt napokban minden bizonnyal gyönyörű virágot vásárolhattak a helyi érdeklődők és a losonciak a piacon. A szép krizantémok után is nagy volt az érdeklődés, és egy szálig elkeltek. Mindezekről már az üvegházban beszélgettünk a kertészszel.

— Minden után van érdeklődés a faluban — állítja Ignác bátyám. A retket, salátát, de főleg a paprikát és uborkát primőr áruként is megveszik.

— Sok a tennivaló a kertben?

— Január 16-án kezdtem a palántanevelés előkészítését, s

azóta se éjjelem se nappalom. Sokszor hajnali háromkor kelek, mégis egész nap van tennivalóm. De én észre sem veszem a sok munkát, mert mindent kedvvel csinálok. A kertészet csak annak való, aki amellett, hogy használja az eszét, szíve mélyéből együtt érez a növényekkel.

— Van a faluban vízvezeték?

— Sajnos nincs. Három motorral nyomatom a vizet a fóliasátortm és az üvegházba. Vízhiány nem lehet, mert a jó tápanyagellátás mellett a gondos öntözés, no meg a vegyszerezés a legfontosabb.

— S a falubeliek nem fordulnak tanácsért magához?

— fónéhányan, s én nem Is fukarkodom a jó tanáccsal. De szerintem okosabb lenne megalakítani a kiskertészek szövetségét, amelynek keretében rendszeresen lehetnének előadások, törődnének a tápanyag és a vegyszerek beszerzésével, esetleg az áru értékesítésével.

Varbón jó lehetőség van a kertészkedésre, fónéhányan foglalkoznak gyümölcs- és zöldségtermesztéssel. Azt hiszem, jelentősen megkönnyítené munkájukat és elősegítené szakmai tudásuk gyarapítását, ha megalakulna a kiskertészek helyi szervezete. Persze ezt valamilyen szervnek kezdeményezni kéne. Azt hiszem, ez a helyi nemzeti bizottságnak lenne a feladata. , —tt—

a

1

Kicsiben is lehet ésszerűen

Az írás címét lényegében Szépe József fogalmazta meg. Ha nem is ezekkel a szavakkal, de tulajdonképpen ugyanígy nyilvánított véleményt, amikor a kisállattenyésztésről alkotott nézete felől érdeklődtem. Harminckét éves, a szövetkezet gépesített brigádjában dolgozik. Szabad idejét a kertészkedésnek, meg a kisállattenyésztésnek szenteli.

— Édesapám okított a természet s egyben a kisállatok iránti szeretetre — vallotta magáról beszélgetőtársam. — S persze arra is megtanított, nem elég szeretni és csodálni a természetet, hanem rá kell kényszeríteni, hogy a mindennapi munkánk fejében szolgáljon bennünket. Kertünk, udvarunk mindig példás rendben volt. Mindez munkával járt, de megérte a fáradozást. Apám évtizedeken át galambtenyésztéssel foglalkozott. Kiváló postagalambjaival gyakran nyert különféle díjakat. Persze haszongalambokat, baromfit és nyulakat is tartott, de a postagalambokat nem adta volna semmiért a világon. Sokat segítettem neki az állatok körül, sokat láttam, tapasztaltam, s ezeket az ismereteket most kamatoztatom.

Jóska kezdetben szintén a postagalambok felé hajlott, később azonban lemondott róluk s inkább a morva strasszerokkal, a szlovák hegyesekkel és a kingekkel kezdett foglalkozni. A szlovák hegyesekkel már díjakat is nyert. A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének öt éve tagja.

— Az új családi házat a szövetkezet segítségével építettem------említette vendéglátóm. —

Amikor elkészült, azonnal hozzáláttam a tenyésztői berendezések beszerzéséhez, építéséhez. A galambok számára az udvaron építettem költőszekrényekkel, műfészkekkel, röpdével ellátott szállást. Ma már csak szlovák hegyeseket tartok és a lehető legjobb eredmény elérésére törekszem. Persze vannak nyulaim is, új-zélandi és kaliforniai fehér fajtájúak. Házi fogyasztásra, meg a nitrai Branko számára a két fajta keresztezéséből származó utódokat hizlalom, mert a tapasztalatok szerint így azokkal eredményesebb a termelés. Erzsiké, a feleségem is tagja a szervezetnek. Ü a baromfiakkal foglalkozik. Tyúkokat meg kacsákat tart. Persze, a kacsák nincsenek bejelentve, és takarmányt sem kapunk rájuk, mert haszonkeresztezésre használjuk a japán tojókat és a fehér pézsma gácsért.

Jóska cigaretta után nyúlt s közben a feleségére pillantott, mintegy bátorítóan: folytasd kérlek, ez már a te birodalmad!

— Mi otthon pekingi kacsákat tartottunk — vallotta Erzsiké —, hát most is ilyen fajtát szerettem volna. Itt a faluban azt tanácsolták, inkább japán tojót és pézsmagácsért tartsak, mert az utódok sokkal igénytelenebbek, gyorsabban nőnek és nagyobb májat adnak. Vettem hát egy fekete tojót — itt japán kacsának mondják —, meg egy fehér pézsma gácsért. Az eredmény kielégített, ezért most már két tojót tartok. Szeretjük a kacsahúst, meg a májat is. Hát így van belőle elég, még tömni sem kell, szabad kifutóban tartva is feíhfznak úgy három-három és fél kilósra a kacsák, a májuk meg alig fér el a tányéron. Némelyik kétszer akkora májat ad, mint a pekingi kacsák.

— És valóban olyan igénytelen, amilyennek mondják? — érdeklődtem.

— Igen, valóban igénytelen utódokat kapunk. A tojó maga fészkel, jó kotlós, biztonságosan költ, jó vezető s a helyesen táplált egyedek tojásai szinte kivétel nélkül fiasak. A pipéket nem kell babusgatni, napokig melegítő műanyag alatt tartani, még a széltől is óvni. Ahogy megszáradnak, másnap már kiengedhetem őket az udvarba, meg a vízre ' is. Naponta kétszer kapnak enni, mert délben nem futja az időből. így is szépen íelcseperednek. A kertből minden gyomot és zöldséghulladékot velük etetek meg. Szemet már csak a hizlalás idején kapnak, akkor is mértékkel. Mégsem kiabálnak utánam, mint a pekingiek. Mert azok bizony megálltak az udvar közepén és hangosan kiabálták: hány zsák árpád van? így meg ném kell daráról gondoskodni, nem kell darapőtlónák répalevelet meg tököt reszelni, beérik a gyomokkal és a konyhai, meg a kerti zöldséghulladékkal. Húsa ízletes, zamatos, a zsírja kevés, de a mája nagy. A júniusi keltetésből októberben már pecsenye kerül az asztalra.

—bor

A képen a „japán kacsád nak nevezett tojó látható, pipéi társaságában. Minden jel arra vall, hogy lényegében fehér fejű fekete pézsmáról van szó, tehát a Szépe házaspár nem fajták közötti, hanem csupán színváltozatok közötti keresztezést végez. Meglehet, hogy a pézsma gácsér pekingi fehér tojóval történő keresztezéséből még jobb tulajdonságú, jobban húsosodó és nagyobb májat adó utódokat nyernének. Foto: —dek